31992L0114[1]

A Tanács 92/114/EGK irányelve (1992. december 17.) az N kategóriájú gépjárművek vezetőfülkéjének a hátfal síkja előtti kiálló részeiről

A Tanács 92/114/EGK irányelve

(1992. december 17.)

az N kategóriájú gépjárművek vezetőfülkéjének a hátfal síkja előtti kiálló részeiről

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 100a. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

az Európai Parlamenttel együttműködve [2],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [3],

mivel intézkedések meghozatala szükséges annak érdekében, hogy a belső piac fokozatosan, legkésőbb 1992. december 31-ig kiépüljön; mivel a belső piac olyan belső határok nélküli térséget foglal magában, amelyben biztosított az áruk, személyek, szolgáltatások és a tőke szabad mozgása;

mivel azok a műszaki követelmények, amelyeknek a gépjárművek az egyes államok jogszabályai szerint meg kell hogy feleljenek, többek között a haszongépjárművek vezetőfülkéinek kiálló részeire is vonatkoznak;

mivel ezek a követelmények tagállamról tagállamra különbözők; mivel ezért szükséges, hogy valamennyi tagállam vagy pótlólagosan, vagy a meglévő szabályok helyett ugyanazokat a követelményeket vezesse be azért, hogy különösen a gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. február 6-i 70/156/EGK tanácsi irányelv [4] szerinti EGK-típus-jóváhagyási eljárást valamennyi járműtípusra alkalmazni lehessen;

mivel a közúti közlekedésbiztonság javítása tekintetében elengedhetetlen és sürgősen szükséges, hogy az N kategóriájú gépkocsik vezetőfülkéin ne legyenek éles, kiálló részek az olyan személyek sérülése kockázatának csökkentése, illetve sérülése súlyosságának mérséklése érdekében, akik egy baleset során ilyen jármű külső felületével érintkezésbe kerülnek;

mivel ajánlatos a haszongépjárművek vezetőfülkéjén található kiálló részekre vonatkozó egységes előírásokról szóló 61. ENSZ/EGB rendelet (Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága) előírásait követni; mivel ezt az EGB rendeletet csatolták a gépjárműalkatrészek és -tartozékok jóváhagyására vonatkozó egységes feltételek elfogadásáról és a jóváhagyás kölcsönös elismeréséről szóló 1958. március 20-i egyezményhez,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában a "jármű" egy, a 70/156/EGK irányelv I. mellékletében meghatározott N kategóriájú gépjármű, amelyet közúti forgalomban történő részvételre terveztek és szerkesztettek, felépítménnyel vagy anélkül, legalább négykerekű, és legnagyobb tervezési sebessége több mint 25 km/h.

2. cikk

A tagállamok nem tagadhatják meg az EGK - vagy a nemzeti típusjóváhagyás megadását egy járműtípusra, továbbá ennek a járműtípusnak az értékesítését, nyilvántartását, forgalomba helyezését vagy használatát olyan okokból, amelyek a vezetőfülke hátfal síkja előtti kiálló részeivel állnak összefüggésben, ha ezek a járművek az I. melléklet előírásainak megfelelnek.

3. cikk

A mellékleteknek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítása miatt szükséges módosításait a 70/156/EGK irányelv 13. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően fogadják el.

4. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1993. június 1-jéig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Ezeket a rendelkezéseket 1993. október 1-jétől alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a legfontosabb rendelkezéseit, amelyeket az irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

5. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1992. december 17-én.

a Tanács részéről

az elnök

R. Needham

[1] HL C 230., 1991.9.4., 46. o.

[2] HL C 67., 1992.3.16., 77. o. és HL C 305., 1992.11.23., 1. o.

[3] HL C 49., 1992.2.24., 3. o.

[4] HL L 42., 1970.2.23., 1. o. A legutóbb az 87/403/EGK irányelvvel (HL L 220., 1987.8.8., 44. o.) módosított irányelv.

--------------------------------------------------

I. MELLÉKLET

1. ALKALMAZÁSI KÖR

Ez az irányelv az N kategóriájú gépjárművek vezetőfülkéjének a hátfal síkja előtti kiálló részeire vonatkozik; az alábbiak szerinti külső felületre korlátozódik, és nem alkalmazható sem a külső visszapillantó tükrökre, beleértve azok tartóját, sem pedig olyan tartozékokra, mint az antennák és csomagtartók.

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Az irányelv alkalmazásában:

2.1. "külső felület" a járműnek az a része, amely a vezetőfülkének a 2.5. pont szerinti hátsó fala előtt található, és magának a hátsó falnak a kivételével többek között az első sárvédőket, az első lökhárítókat és az első kerekeket foglalja magában;

2.2. a "jármű típusjóváhagyása" egy járműtípusra vonatkozó jóváhagyás a kiálló részek vonatkozásában;

2.3. "járműtípus" olyan járművek összessége, amelyek a "külső felület" tekintetében semmi lényeges különbséget nem mutatnak egymás között;

2.4. "vezetőfülke" a felépítménynek, beleértve az ajtókat is, az a része, amely a járművezető- és az utasteret képezi;

2.5. a "vezetőfülke hátsó fala" a járművezető- és az utasterének a külső felületéből a leghátsó része. Ha nem lehet a vezetőfülke hátsó falának a helyzetét meghatározni, akkor az irányelv értelmében feltételezik, hogy az a vezetőülés R pontja mögött 50 cm-rel lévő függőleges keresztsíknak felel meg, amikor a vezetőülés, amennyiben állítható, a leghátsó beállítható helyzetében van (lásd a 77/649/EGK [1] irányelv III. mellékletét). Ha a vezetőfülke több üléssorral van ellátva, akkor a vezetőfülke hátsó falának meghatározásánál a leghátulsó ülést kell figyelembe venni a beállítható leghátsó helyzetében. A gyártó azonban a műszaki szolgálat beleegyezésével kérheti, hogy más távolságot vegyenek figyelembe, ha kimutatható, hogy az 50 cm-es távolság egy adott jármű esetében nem megfelelő;

2.6. "vonatkoztatási sík" az első kerekek középpontján átmenő vízszintes sík vagy egy vízszintes sík a talajszint felett 50 cm-rel, amelyiknek a talajszinthez viszonyított távolsága kisebb. Ezt a síkot a gépjármű megrakott állapotára határozzák meg;

2.7. "padlóvonal" olyan vonal, amelyet a következőképpen határoznak meg:

ha a megrakott jármű külső felületét meghatározatlan magasságú, függőleges tengelyű, 15o-os nyílásszögű kúppal veszik körül olymódon, hogy a kúp a felépítmény külső felületeit azok legalsó pontján érinti, akkor a padlóvonal az érintési pontok összekötő vonala. A padlóvonal meghatározásánál a kipufogócsöveket vagy a kerekeket vagy a kocsitest alsó részén található funkcionális mechanikus részeket, mint a jármű emelési pontjai, a felfüggesztés elemei vagy olyan tartozékok, amelyeket a jármű vontatására vagy üzemzavar elhárítása esetén használnak, nem veszik figyelembe. A kerékjárati dob külső oldalának tekintetében egy olyan képzelt felületből indulnak ki, amely a határoló külső felületek átmenet nélküli folytatásaként jön létre. Az első lökhárítókat figyelembe veszik a padlóvonal meghatározásánál. Járműtípustól függően a padlóvonal vagy a lökhárítóprofil külső szegélyénél vagy a lökhárító alatti felépítmény vonalában haladhat. Ha egyszerre két vagy több érintési pont is található, akkor a padlóvonal meghatározásánál a legalsó érintési pontot veszik figyelembe;

2.8. "lekerekítési sugár" annak a körívnek a sugara, amely a legpontosabban megfelel az adott alkatrész lekerekített alakjának;

2.9. "megrakott jármű" a műszakilag megengedett legnagyobb terheléssel megrakott jármű, amelynél ez a tömeg a tengelyeken a gyártó által megadott módon oszlik meg.

3. ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

3.1. Ez az irányelv nem vonatkozik a jármű "külső felületének" azokra a részeire, amelyek üres járműnél, zárt ajtók, ablakok, zárófedelek stb. esetén:

3.1.1. vagy kívül találhatók egy olyan tartományon, amelyet felülről egy 2,00 m-rel a talaj felett lévő vízszintes sík és alulról - a gyártó választása szerint - vagy a 2.6. szerinti vonatkoztatási sík vagy a 2.7. szerinti alapvonal határol; vagy

3.1.2. a 3.1.1. pontban leírt tartományon belül találhatók, de statikus körülmények között nem érinthetőek egy 100 mm átmérőjű gömbbel.

3.1.3. Ha a vonatkoztatási sík képezi a tartomány alsó határát, akkor azokat a járműrészeket is figyelembe veszik, amelyek a vonatkoztatási sík alatt, két olyan függőleges sík között találhatók, amelyek egyike érinti a jármű külső felületét, és a másik ezzel párhuzamosan halad, mégpedig 80 mm-re attól a ponttól, ahol a vonatkoztatási sík a jármű felépítményét érinti, a jármű belső terének irányában eltolva.

3.2. A jármű "külső felület"-ének nem lehetnek olyan külső kiálló részei, amelyek gyalogosok, kerékpárosok vagy motorkerékpárosok sérülését okozhatják.

3.3. A jármű "külső felületének" nem lehetnek olyan kifelé irányuló hegyes vagy éles részei vagy kiálló elemei, amelyek formája, méretei, iránya vagy alakszilárdsága növelhetné az olyan személyek sérülésének kockázatát vagy sérülésének súlyosságát, akiknek egy ütközésnél a külső felület nekivágódik, vagy akiket az súrol.

3.4. A külső felület legfeljebb 60 Shore A keménységű kiálló részeinek nem lehet kisebb a lekerekítési sugara, mint az alábbi 4. szakaszban megadott érték.

4. KÜLÖNLEGES ELŐÍRÁSOK

4.1. Díszítések, márkajelek, a kereskedelmi jelek betűi és számai

4.1.1. Díszítéseknél, márkajeleknél, illetve a kereskedelmi jelek betűinél és számainál a lekerekítési sugár nem lehet kisebb 2,5 mm-nél. Ez az előírás nem vonatkozik ezekre a részekre, ha kinyúlásuk az őket körülvevő felületből az 5 mm-t nem haladja meg; ebben az esetben azonban a kifelé irányuló éleket le kell kerekíteni.

4.1.2. Azoknak a díszítéseknek, márkajeleknek, illetve a kereskedelmi jelek olyan betűinek és számainak, amelyek kinyúlása az őket körülvevő felületből meghaladja a 10 mm-t, egy olyan 10 daN nagyságú erő hatására, amely azok legkülső pontjára tetszőleges irányban hat egy olyan síkban, amely körülbelül párhuzamos azzal a felülettel, amelyen azok el vannak helyezve, vagy hátra kell csúszniuk, vagy le kell válniuk, vagy el kell hajolniuk. A 10 daN nagyságú erő létrehozására egy munkált végű és legfeljebb 50 mm átmérőjű nyomófejet használnak. Ha ez nem lehetséges, akkor egy ezzel egyenértékű eljárást kell alkalmazni. Ha a díszítések hátratolódtak, leváltak vagy elhajoltak, akkor a megmaradó résznek nem szabad 10 mm-nél többel kiállnia, és hegyes vagy éles szélűnek lennie.

4.2. Fényszóróblendék és -szegélyek

4.2.1. Kiálló fényszóróblendék és -szegélyek akkor megengedettek, ha azok kinyúlása a fényszóró külső átlátszó felületéhez viszonyítva nem több 30 mm-nél, és lekerekítési sugaruk legalább 2,5 mm.

4.2.2. A süllyeszthető fényszóróknak mind üzemi helyzetben, mind fedett állapotban eleget kell tenniük a 4.2.1. pontban foglalt előírásoknak.

4.2.3. A 4.2.1. pontban szereplő előírások nem alkalmazhatók a beépített fényszórókra vagy olyan fényszórókra, amelyeken a felépítmény környező részei túlnyúlnak, amennyiben a felépítmény megfelel a 3.2. pontban foglalt előírásoknak.

4.3. Rács

A rács részeinek mindenkor a következő lekerekítési sugarakkal kell rendelkezniük:

- legalább 2,5 mm, ha két egymás mellett fekvő rész távolsága nagyobb, mint 40 mm,

- legalább 1 mm, ha a távolság 25 mm és 40 mm közötti,

- legalább 0,5 mm, ha a távolság kisebb, mint 25 mm.

4.4. Szélvédő- és fényszórótisztító készülékek

4.4.1. Ezeket a készülékeket úgy kell elhelyezni, hogy a törlőtengely legalább 2,5 mm lekerekítési sugarú védőburkolattal és legalább 150 mm2 olyan felülettel rendelkezzék, ahol a felületet egy metszetnek arra a síkra történő vetítésével állapítjuk meg, amelynek távolsága a legnagyobb kinyúlású helytől legfeljebb 6,5 mm.

4.4.2. A szélvédő- és fényszórómosó készülékek fúvókáinak legalább 2,5 mm-es lekerekítési sugárral kell rendelkezniük. Olyan fúvókáknál, amelyek kevesebb, mint 5 mm-re állnak ki, a kifelé irányuló éleket le kell kerekíteni.

4.5. Védőberendezések (lökhárítók)

4.5.1. Az első védőberendezések végeinek befelé a felépítmény külső felülete felé hajlítottnak kell lenniük.

4.5.2. Az első védőberendezések alkatrészeit úgy kell megtervezni, hogy valamennyi kifelé irányuló kemény felület legalább 5 mm lekerekítési sugarú legyen.

4.5.3. Olyan felszereléseknek, mint a vontatóhorog és csörlő, nem szabad a lökhárító legkülső felületén túlnyúlniuk. A csörlők azonban túlnyúlhatnak a lökhárító legkülső felületén, amennyiben azok használaton kívül el vannak látva megfelelő, legalább 2,5 mm lekerekítési sugarú védőburkolattal.

4.5.4. A 4.5.2. pont előírásai nem vonatkoznak a lökhárító olyan alkatrészeire vagy a lökhárítóra erősített vagy abba behelyezett olyan alkatrészekre, amelyek kevesebb, mint 5 mm-re állnak ki. Az 5 mm-nél kisebb mértékben kiálló szerelvények éleit le kell kerekíteni. A lökhárítóhoz erősített, az irányelv más szakaszaiban említett szerelvényekre az ebben az irányelvben foglalt különleges előírásokat továbbra is alkalmazni kell.

4.6. Az ajtón, csomagtéren, motorházfedélen, kifordítható ablakon és zárófedeleken lévő fogantyúk, csuklópántok és nyomógombok, valamint kapaszkodó fogantyúk

4.6.1. Ezeknek a részeknek a kinyúlása nem haladhatja meg: a nyomógombok esetében a 30 mm-t, a kapaszkodó fogantyúk és a motorháztető-fogantyú esetén a 70 mm-t és minden más esetben az 50 mm-t. Lekerekítési sugaruknak legalább 2,5 mm-nek kell lennie.

4.6.2. Az oldalajtókban található forgófogantyúknak meg kell felelniük az alábbi előírások egyikének:

4.6.2.1. olyan fogantyúknál, amelyek az ajtó felületével párhuzamos síkban forgathatók el, a nyitott végnek hátra kell irányulnia. A fogantyú nyitott végét az ajtó síkja felé kell hajlítani és egy kerettel védeni kell, vagy süllyeszthetőnek kell lennie.

4.6.2.2. azokat a fogantyúkat, amelyek olyan tetszőleges irányban forgathatók el, amely nem párhuzamos az ajtó síkjával, zárt helyzetben kerettel kell védeni kell, vagy süllyeszthetőnek kell lennie. A nyitott végnek vagy hátrafelé, vagy lefelé kell irányulnia.

Azokat a fogantyúkat, amelyek nem felelnek meg az utóbbi előírásnak, mégis engedélyezni lehet, ha:

- azok önálló visszahúzó mechanizmussal rendelkeznek,

- azok a visszahúzó mechanizmus működésképtelensége esetén nem állnak ki 15 mm-nél jobban,

- azok a nyitott helyzetben legalább 2,5 mm-es lekerekítési sugárral rendelkeznek (ez az előírás nem alkalmazható akkor, ha a kinyúlás a legnyitottabb helyzetben kevesebb, mint 5 mm, ebben az esetben a kifelé irányuló részek külső éleit le kell kerekíteni),

- azok szabadon mozgó végének a felülete, amely legfeljebb 6,5 mm távolságban a legtávolabb nyúló helytől határozandó meg, legalább 150 mm nagyságú.

4.7. Küszöbök és lépcsők

A küszöbök és lépcsők éleit le kell kerekíteni.

4.8. Oldalsó levegő- és esőterelő lemezek és az ablakokon lévő, szennyezésvédő levegőterelő lemezek

Azoknak az éleknek, amelyek kifelé irányulhatnak, legalább 1 mm-es lekerekítési sugárral kell rendelkezniük.

4.9. Lemezszegélyek

A lemezszegélyek akkor megengedettek, ha a felépítmény felé olyan módon hajlanak vissza, hogy egy 100 mm átmérőjű gömbbel nem érinthetők meg, vagy olyan védőburkolattal vannak ellátva, amely legalább 2,5 mm lekerekítési sugárral rendelkezik.

4.10. Kerékanyák, kerékagysapkák és védőszerelvények

4.10.1. A kerékanyáknak, kerékagysapkáknak és védőszerelvényeknek nem lehetnek szárny alakú, kiálló részei.

4.10.2. Ha a jármű egyenesen halad, az abroncsokon kívül a kerekek egyetlen olyan alkatrészének, amely a kerekek forgástengelyén átmenő vízszintes sík fölött fekszik, sem szabad a kerék fölötti felépítmény szélének egy vízszintes síkbeli függőleges vetületén túlnyúlnia. Ha azonban funkcionális követelmények miatt indokolt, a kerékanyák és kerékagysapkák védőszerelvényei túlnyúlhatnak a kerék fölötti felépítmény függőleges vetületén, amennyiben a kiálló részek felületének lekerekítési sugara legalább 5 mm, és a kerék fölötti felépítmény függőleges vetületén túlnyúló alkatrész legfeljebb 30 mm-re áll ki.

4.10.3. Ha csavarok vagy anyák túlnyúlnak az abroncs külső felületének vetületén (azaz az abroncsnak azon a részén, amely a kerék forgástengelyén átmenő vízszintes sík fölött fekszik), akkor 4.10.2. szerinti védőszerelvényeket kell alkalmazni.

4.11. Emelési pontok és kipufogócsövek

4.11.1. Az emelési pontoknak (ha vannak ilyenek) és a kipufogócsöveknek nem szabad az alapvonal függőleges vetületén, vagy a vonatkoztatási sík és a jármű külső felülete metszésvonalának a függőleges vetületén túl 10 mm-nél nagyobb mértékben kinyúlnia.

4.11.2. Tekintet nélkül a fenti előírásra, 10 mm-nél nagyobb mértékű is lehet egy kipufogócső kinyúlása, ha a végén lévő élei legalább 2,5 mm-es lekerekítési sugárral rendelkeznek.

4.12. A vetületeket és a távolságokat a III. melléklet szerint kell mérni.

5. EGK-TÍPUS-JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

5.1. A járműtípus kiálló részeire vonatkozó EGK-típus-jóváhagyási kérelmet a jármű gyártójának vagy megbízottjának kell benyújtania.

5.2. A kérelemhez három példányban mellékelni kell az alábbi dokumentumokat:

5.2.1. a járműtípusnak, a vezetőfülke hátsó fala előtti kiálló részeknek a leírása, beleértve a III. melléklet szerinti részleteket, a 70/156/EGK irányelv 3. cikkének alkalmazásában előírt kérelemhez szükséges okmányokkal együtt;

5.2.2. a jármű elülső oldalának és oldalsó részeinek a fényképei;

5.2.3. a külső felületek méretarányos rajzai, amelyek a kiálló részeket, az R pontot, a vonatkoztatási síkot vagy a padlóvonalat tartalmazzák, amelyeket a műszaki szolgálat igényel a 3. és 4. pontban szereplő előírásoknak való megfelelőség igazolásához.

5.3. A kérelmező a következőket bocsátja a jóváhagyási vizsgálatokat végző műszaki szolgálat rendelkezésére:

5.3.1. a jóváhagyandó típusra jellemző járművet, vagy a járműnek azt a részét vagy azokat a részeit, amelyek az irányelv szerint előírt ellenőrzések és vizsgálatok céljából fontosnak számítanak;

5.3.2. a műszaki szolgálat felkérésére bizonyos részeket, valamint a használt anyagok mintáit.

6. EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁS

Az EGK-típusjóváhagyást meg kell adni, és a IV. mellékletben található mintának megfelelő igazolást ki kell állítani, ha a jóváhagyásra bemutatott jármű megfelel az 5. pont rendelkezéseinek és kielégíti a 3. és 4. pontban foglalt követelményeket.

A jármű gyártójának kérelmére bármely N1 kategóriájú járműnek meg lehet adni a típusjóváhagyást a vezetőfülke hátsó fala előtti kiálló részek tekintetében a 74/483/EGK [2] irányelv műszaki leírásai alapján.

7. AZ EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁS KITERJESZTÉSE

7.1. Azokat a változtatásokat, amelyeket a jármű típusán vagy a vezetőfülke hátsó fala előtti kiálló részek tekintetében hajtanak végre, közölni kell azzal a hatósággal, amely a járműtípust jóváhagyta. Ez a hatóság akkor vagy:

7.1.1. úgy tekinti, hogy a változtatásoknak valószínűleg semmi hátrányos hatása nincs, és a jármű még mindig eleget tesz a követelményeknek; vagy

7.1.2. egy további vizsgálati jegyzőkönyvet kérhet a vizsgálatok végrehajtásért felelős műszaki szolgálattól.

7.2. A típusjóváhagyás kiterjesztését kiállító hatáskörrel rendelkező hatóság a típusbizonyítványban egy sorozatszámot mellékel a kiterjesztéshez a IV. melléklet szerint.

[1] HL L 267., 1977.10.19., 1. o. A legutóbb a 90/630/EGK irányelvvel (HL L 341., 1990.12.6., 20. o.) módosított irányelv.

[2] HL L 266., 1974.10.2., 4. o.

--------------------------------------------------

II. MELLÉKLET

A KIÁLLÓ RÉSZEK ÉS TÁVOLSÁGOK MÉRÉSE

1. A KÜLSŐ FELÜLETEN RÖGZÍTETT ALKATRÉSZ KINYÚLÁSAINAK MÉRETMEGHATÁROZÁSÁRA SZOLGÁLÓ ELJÁRÁS

1.1. Egy domború burkolatra rögzített alkatrész kiálló részének a méretei közvetlenül, vagy a rögzített alkatrész megfelelő metszetrajza alapján határozhatók meg.

1.2. Ha egy nem domború burkolatra rögzített alkatrész kiálló részének a mérete nem határozható meg egyszerű méréssel, akkor a burkolat vonatkoztatási vonala és egy olyan 100 mm átmérőjű gömb középpontja közötti távolságban mutatkozó legnagyobb eltérés figyelembevételével kell azt meghatározni, amelyet úgy kell mozgatni, hogy állandóan érintse az alkatrészt. Ennek az eljárásnak az alkalmazására mutat be példát az 1. ábra.

1.3. Kapaszkodó fogantyúknál a kiálló rész méretét egy, a rögzítési pontokon átmenő síktól kell meghatározni. A 2. ábra mutat erre egy példát.

2. KIÁLLÓ FÉNYSZÓRÓBLENDÉK ÉS -SZEGÉLYEK MÉRETEINEK MEGHATÁROZÁSÁRA SZOLGÁLÓ ELJÁRÁS

2.1. A fényszóró külső felületén túlnyúló rész méretét, mint a 3. ábra mutatja, egy 100 mm átmérőjű gömb érintési pontjától kiindulva vízszintesen kell meghatározni.

3. EGY RÁCS ELEMEI KÖZÖTTI TÁVOLSÁG MEGHATÁROZÁSÁRA SZOLGÁLÓ ELJÁRÁS

3.1. Egy rács elemei közötti távolságnak két olyan sík közötti távolság számít, amelyek a gömb érintési pontjain keresztülmennek és ezeknek a pontoknak az összekötő vonalára merőlegesen fekszenek. Ennek az eljárásnak az alkalmazására a 4. és 5. ábra mutat be példát.

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------

III. MELLÉKLET

ADATLAPMINTA a)

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------

IV. MELLÉKLET

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------