BH 2000.10.449 Nem fedezetelvonó az ajándékozási szerződés, amelyet az egyik házastárs a másik egyetértése nélkül saját hányadára kötött, ha az ingatlanra mint kielégítési alapra nézve a közös tuladon változatlan feltételekkel megszüntethető [Cst. 30. § (1) bek., 77. § (1) bek., Ptk. 148. § (3) bek., 157. § (3) bek., 203. § (1) bek.].

A felperes és az I. r. alperes házasságát a bíróság felbontotta, közös lakásuk használatát megosztva a felperest a 12,5 m2-es szoba kizárólagos használatára jogosította fel a mellékhelyiségek közös használatával, az I. r. alperes pedig a másik szoba, valamint az ebédlő kizárólagos használatát kapta a mellékhelyiségek közös használata mellett.

A házastársak életközössége 1996. július 17-én, a felperes elköltözésével szűnt meg. A lakást a felperes azóta nem használja. A házastársak 1/2-1/2 arányú közös tulajdonában áll a házas ingatlan, melyet az OTP által vételárra adott kölcsön biztosítására jelzálogjog és elidegenítési tilalom, a Fővárosi Tanács által nyújtott kölcsön biztosítékaként jelzálogjog terhelt. Az életközösség megszűnése után az OTP-tartozástól az ingatlant az I. r. alperes 280 950 forint megfizetésével tehermentesítette, és azon értéknövelő beruházásokat is eszközölt. A perben a házastársak közös ingóságaikat értékkülönbözet nélkül megosztották. Az eljárás alatt az I. r. alperes az 1995. augusztus 23-án kelt ajándékozási szerződés alapján tulajdonjoga fenntartása mellett 1/2 hányadát a II-III. r. alpereseknek ajándékozta. Az önkormányzati kölcsönt az életközösség megszűnése óta az I. r. alperes fizeti, a tartozás még nem szűnt meg.

A felperes keresetében a házastársi közös vagyon megosztását, a közös tulajdon árverési értékesítéssel való megszüntetését, az alperesek közötti ajándékozási szerződés vele szembeni hatálytalanságának megállapítását és 1997. február 1-jétől havi 5000 forint többlethasználati díj megfizetését kérte.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. A közös tulajdon megszüntetését illetően a megszüntetési jog visszaélésszerű gyakorlására hivatkoztak, a kiköltözésre kötelezettséget nem vállaltak. A többlethasználatidíj-fizetési igénnyel szemben arra hivatkoztak, hogy a felperes a lakás használatára jogosult, abban akadályozva nincs.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az ingatlanon fennálló közös tulajdont árverési értékesítés elrendelésével szüntette meg. Az árverési feltételek megállapítása során a legkisebb kikiáltási árat beköltözhető állapotban 5 270 000 forintban, az alperesek által lakottan 2 530 000 forintban határozta meg. A felosztás eredményeként 1 957 000 forint a felperest, az ezt meghaladó vételár a II-III. r. alpereseket illeti. A bíróság kimondta azt is, hogy az árverést elsősorban cserelakás felajánlásával kell megkísérelni, melynek feltételeiről ugyancsak rendelkezett. A keresetet ezt meghaladóan elutasította, a feleket a le nem rótt illeték, az alpereseket részperköltség megfizetésére kötelezte. Az ingatlanforgalmi szakvéleménnyel egyezően 5 270 000 forintban állapította meg az ingatlan beköltözhető forgalmi értékét. A felperes jutóját a közös adósság (az OTP-kölcsön) felével: 140 475 forinttal, az I. r. alperes értéknövelő beruházása összegével (274 000 forinttal) és a gyermekek bentlakása folytán előálló értékcsökkenés felével (263 530 forinttal) csökkentette. Az ajándékozási szerződés fedezetelvonó jellegét nem állapította meg, és alaptalannak ítélte a többlethasználati díj iránti keresetet is.

A felek fellebbezése alapján a másodfokú bíróság részbizonyítás eredményeként az ítéletet részben megváltoztatta. Megállapította, hogy az alperesek között 1995. január 23-án létrejött ajándékozási szerződés a felperessel szemben hatálytalan. A felperes és az I. r. alperes közötti közös tulajdont árverési értékesítéssel megszüntetve az ingatlan legkisebb vételárát beköltözhetően 7 000 000 forintban, az I. r. alperes által a bontóperben biztosított lakáshasználat szerinti részbeni lakottság mellett 4 800 000 forintban állapította meg. A vételárat közöttük úgy osztotta fel, hogy a még fennálló hiteltartozás levonása után a felperest 3 144 214 forint, az I. r. alperest 1 655 786 forint illeti, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Döntését a fellebbezési eljárás során beszerzett ingatlanforgalmi szakértő kiegészített szakvéleményére alapozta. Ennek alapján a forgalmi értéket 7 000 000 forintban, a bontóperi ítélettel biztosított lakáshasználat mellett 4 800 000 forintban állapította meg. A közös adósság összegét az I. r. alperes által a még fennálló hitelre egyedül megfizetett 22 140 forinttal felemelte. A gyermekek bentlakása miatt értékcsökkenést nem alkalmazott. A BH 1993/12/739. számú jogeset iránymutatására hivatkozva úgy foglalt állást, hogy árverési értékesítés esetén mindegyik tulajdonostárs kielégítési alapjául az ingatlan szolgál, ezért minden olyan körülmény, ami az árverési feltételeket a tulajdonostárs szempontjából hátrányosan befolyásolja és megnehezíti, valamennyi tulajdonostársra kihat, ezért az alperesek közötti ajándékozás a felperessel szemben a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése alapján fedezetelvonó szerződésnek minősül. A többlethasználati díj elutasítását a BH 1992/5/313. számú jogesetében kifejtett elvekre figyelemmel ítélte megalapozatlannak.

A jogerős ítélet ellen az alperesek felülvizsgálati kérelemmel, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel élt.

Az alperesek megsértett jogszabályként a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdését, a Csjt. 77. §-ának (1) bekezdését és a Pp. 136/B. §-ának (2) bekezdését jelölték meg. Elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését kérték. A Ptk. 203. §-ának (1) bekezdésével kapcsolatban arra hivatkoztak, hogy az ajándékozás a felperes kielégítési alapját nem vonta el. Az ajándékozás nem érintette a felperes tulajdoni hányadát, árverés esetén az egész ingatlant kell a kielégítés alapjának tekinteni, ami megvan, a tulajdonostársat pedig bármelyik társtulajdonossal szemben megilleti a közös tulajdon megszüntetésének joga. A jogerős ítélet a Csjt. 77. §-ának (1) bekezdését is sérti, amikor a kiskorú gyermeket azért nem veszi figyelembe az árverési vételár felosztása során, hogy hamarosan eléri nagykorúságát. A Gabriella utónevű gyermek ugyanis az ítélet meghozatalakor még kiskorú volt, bentlakásának értékcsökkentő hatását 10%-ban meghatározva a felperestre jutó 350 000 forinttal való csökkentését kérte. Ezen túlmenően az alperesek hivatkoztak arra is, hogy a gyermekek önálló jövedelemmel nem bírnak, mindketten tovább tanulnak, és az ingatlan megszerzésekor rájuk tekintettel kaptak jelentős kedvezményt. A Pp. 136/B. §-ának (2) bekezdése megsértése kapcsán hivatkoztak arra, hogy a szakértő fellebbezési tárgyaláson módosított szakvéleményén alapul az ítélet. Ezen a tárgyaláson nem voltak jelen, a bizonyítás anyagára észrevételezési joguk sem volt, a bizonyítás eredményéről az ítéletből szereztek tudomást. Ezen eljárási szabálysértésre alapozták az ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmüket.

A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet többlethasználati díjjal kapcsolatos döntése megváltoztatását, az alperesek keresete szerinti marasztalását kérte a PK 279. sz. állásfoglalás megsértésére alapozottan.