650/B/1998. AB határozat

a felvonók és a mozgólépcsők építésügyi hatósági engedélyezéséről, üzemeltetéséről, ellenőrzéséről és az ellenőrökről szóló 113/1998. (VI. 10.) Korm. rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta az alábbi

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a felvonók és a mozgólépcsők építésügyi hatósági engedélyezéséről, üzemeltetéséről, ellenőrzéséről és az ellenőrökről szóló 113/1998. (VI. 10.) Korm. rendelet 5. § (2) bekezdése, 6. § (1)-(2), (5), és (8) bekezdései, valamint 1. számú melléklete 1. b), 1. d), 2. B) b) és 3. a) pontjai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó azért fordult az Alkotmánybírósághoz, mert nézete szerint a felvonók és a mozgólépcsők építésügyi hatósági engedélyezéséről, üzemeltetéséről, ellenőrzéséről és az ellenőrökről szóló 113/1998. (VI. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 5. § (2) bekezdése és 6. § (1)-(2), (5), valamint (8) bekezdései sértik az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében foglalt, a munka és foglalkozás szabad megválasztásához való jogot azáltal, hogy diszkriminatívan határozzák meg a felvonóellenőrré válás feltételeit. Álláspontja szerint a diszkrimináció azért áll fenn, mert az R. "a megszerzett jogosultságú szakértői jogállást megszünteti és felvonóellenőrré minősíti"; "különbséget tesz az azonos szakmai végzettségű személyek között azáltal, hogy a "műszaki biztonságtechnikai vizsgálatok" végzését akkreditált laboratóriummal rendelkező és legalább 10 fő felvonóellenőrt "alkalmazó" szervezet kijelöléséhez köti". Nézete szerint az is a munka szabad megválasztásához való jog korlátozása, hogy az R. "szakirányú felsőfokú végzettség kikötése mellett, további tanfolyami és vizsgakötelezettséget ír elő," valamint hogy "az engedélyeseket szakmailag megalapozatlanul, ötévenként ismétlendő vizsgára kötelezi."

Sérelmezi az indítványozó azt is, hogy a felvonókkal kapcsolatos hatósági ügyeket egy gazdálkodó szervezet, az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Rt. (a továbbiakban: ÉMI Rt.) végzi, ami nézete szerint az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében fogalt vállalkozáshoz való jog megsértését is jelenti. Úgy véli továbbá, hogy az R. 5. § (2) bekezdés b) pontja azért alkotmányellenes, mert a szakértő szervezetek kijelölésének joga miniszteri hatáskörbe került, ez pedig - csakúgy, mint a Kormányrendelet kiadásának ténye - sérti az Alkotmány 8. § (2) bekezdését, amely szerint alapvető jog - jelen esetben a munka és foglalkozás szabad megválasztásához való jog - tartalmát csak törvényi szinten lehet szabályozni.

A R. mellékletének több szabályát pedig azért támadja az indítványozó, mert nézete szerint az azokban foglalt kötelezettségeket "előírni szakszerűtlenség, illetve képtelenség".

II.

1. Az indítványozó szerint az R. az Alkotmány következő rendelkezéseit sérti:

"8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

"9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."

"70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához."

2. Az R. indítvánnyal érintett rendelkezései a következők:

"5. § (2) A kötelező műszaki biztonságtechnikai felülvizsgálatokat az üzemeltető megbízása alapján, külön jogszabályban meghatározott díjazás ellenében, naptári évenként

a) 10 évesnél nem régebbi, illetve felújított berendezés esetén egy, egyébként két alkalommal (félévenként), a felvonók és mozgólépcsők tekintetében a laboratóriumok, a tanúsító és ellenőrző szervezetek akkreditálásáról szóló 1995. évi XXIX. törvény rendelkezései szerint akkreditált - a gazdasági miniszterrel egyetértésben a szakmai felügyeletet ellátó földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter (a továbbiakban: miniszter) által kijelölt - szervezet (a továbbiakban: kijelölt szervezet) ellenőreivel,

b) további két alkalommal félévenként - a karbantartás megfelelőségének műszaki biztonsági felülvizsgálatát -, önálló vagy egy gazdasági társaság keretében működő felvonó- és mozgólépcső-ellenőrrel (a továbbiakban: ellenőr)

kell elvégeztetni."

"6. § (1) Ellenőr olyan személy lehet, aki

a) szakirányú felsőfokú (közlekedési, gépészeti vagy villamossági) szakképesítéssel,

b) három év szakirányú (felvonó-, mozgólépcső-tervezés, -szerelés, -karbantartás stb.) gyakorlattal rendelkezik, továbbá

c) a külön jogszabályban meghatározott tanfolyami és vizsgakötelezettségének eleget tett, és a fenti feltételek alapján ellenőri engedélyt kapott,

d) a honvédelmi és katonai célú objektumokban történő ellenőrzés esetén a szükséges, az 1995. évi CXXV. törvényben meghatározott nemzetbiztonsági minősítéssel rendelkezik.

(2) Az ellenőri engedélyt a 4. a) számú mellékletnek megfelelő tartalommal előterjesztett kérelem alapján a felvonók és mozgólépcsők esetében a 4. b) számú melléklet szerinti nyomtatványon az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Rt. (a továbbiakban: ÉMI) adja ki. Az engedély öt évig érvényes. Ezt követően a jogosultság az időközben bekövetkezett jogszabályi és műszaki változásokra kiterjedő vizsgával újítható meg."

"6. § (5) Az 5. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti kijelölést kérő szervezetnek meg kell felelnie az MSZ EN 45001 vagy az MSZ EN 45004 szabványok előírásainak, továbbá - a tevékenységre vonatkozóan - értékarányos felelősségbiztosítással, a tevékenységét szabályozó eljárási renddel és a helyszínen nem vizsgálható alkatrészek vizsgálatára alkalmas akkreditált laboratóriummal kell rendelkeznie. Legalább tíz, ellenőri jogosultsággal rendelkező természetes személyt kell alkalmaznia, és vállalnia kell az ellenőrök rendszeres, évenkénti szakmai továbbképzését."

"6. § (8) Aki az e rendelet hatálybalépése előtt hatályban volt jogszabályok alapján felvonószakértő vagy felvonófelügyelői jogosultságot szerzett, e rendelet hatálybalépését követő öt évig folytathat ellenőri tevékenységet. Ez a jogosultság mozgólépcsőre vonatkozóan is kiterjeszthető három év mozgólépcső-tervezési, -szerelési vagy -karbantartási gyakorlat igazolása esetén. Aki közlekedési létesítményekben lévő mozgólépcsőkre vonatkozó gépkezelői tanfolyamot végzett és eredményes vizsgát tett, a fenti határidőn belül mozgólépcső-ellenőri tevékenységet folytathat."

"1. számú melléklet a 113/1998. (VI. 10.) Korm. rendelethez

A felvonókkal és a mozgólépcsőkkel kapcsolatos részletes előírások

1. Az üzemeltető kötelezettségei:

b) a felvonó (mozgólépcső) rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas (állandó üzemképes) állapotáról, rendszeres és szakszerű karbantartásáról, javításáról (ideértve a szükséges felújítást, illetőleg cserét is) való gondoskodás, vagy ha az nem lehetséges, az üzemen kívül helyezése, [...]

d) a felvonó (mozgólépcső) üzemben tartása, továbbá üzemeltetésének és használati módjának folyamatos figyelemmel kísérése, [...]

2. A műszaki biztonságtechnikai felülvizsgálatot végzők kötelezettségei [...]

B) A kijelölt szervezetek és az ellenőr egyaránt végzi: [...]

b) közvetlen baleset- vagy életveszélyt eredményezhető hiba (hiányosság), továbbá a biztonság érdekében szükséges eset észlelésekor az üzemeltetés azonnali leállítása (felfüggesztése) és a veszélyhelyzet megszüntetéséig tartó szüneteltetése iránti intézkedés megtétele vagy ennek kezdeményezése. Hat hónapot meghaladó leállítás esetében a felvonót veszélyteleníteni kell, vagyis a villamos hálózatról maradandóan le kell választani, a fülkét és az ellensúlyt ütközőre kell ültetni, és valamennyi bejárati ajtót maradandóan le kell zárni. Mozgólépcső esetében a villamos hálózatról maradéktalanul le kell választani, és mind az alsó, mind a felső szinten emberi behatolás ellen maradandóan le kell zárni, [...]

3. Az üzemügyeletes felvonóval, illetve mozgólépcsővel kapcsolatos kötelezettségei:

a) a felvonó, illetve mozgólépcső rendeltetésszerű használatra és biztonságos működésre irányuló folyamatos felügyelete, [...]"

III.

Az indítvány megalapozatlan.

1. Az Alkotmánybíróság eljárása során elsőként azt vizsgálta, hogy az R. valóban törvényhozási tárgyat szabályoz-e, és ezáltal sérül-e az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében megfogalmazott követelmény, miszerint az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. A Kormány felhatalmazását az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 62. §-a (1) bekezdésének k) pontjában kapta, azt tehát származékos rendeletalkotási jogkörében hozta. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 4. és 5. §-ai sem tartalmaznak olyan rendelkezést a kizárólagos törvényhozási tárgyak között, amely megalapozná az indítvány erre vonatkozó részét. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kormányrendelet nem a törvényhozás hatáskörébe tartozó kérdéseket szabályoz, ezért az indítványt e vonatkozásban elutasította.

2. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az R. támadott rendelkezései nem sértik a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot. A R. 6. § (1) bekezdése azért alkotmányellenes az indítványozó szerint, mert megszerzett szakértői jogosultságot von meg bizonyos személyektől, és őket ellenőrökké minősíti, ezáltal bizonyos tevékenységek végzésének jogát megvonja tőlük.

2.1. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való alapjog a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen. E korlátozások alkotmányossága azonban más-más mérce alapján minősítendő aszerint, hogy a foglalkozás gyakorlását vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e az állam, s az utóbbin belül is különbözik a megítélés az adott foglalkozásba kerülés szubjektív, illetve az objektív korlátokhoz kötésének megfelelően. [21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117.]

Arra is rámutatott az Alkotmánybíróság, hogy "a munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való jogot az veszélyezteti a legsúlyosabban, ha az ember az illető tevékenységtől el van zárva, azt nem választhatja. Az ilyen tárgyi korlát alkotmányosságát, elsősorban annak szükségességét és elkerülhetetlenségét, azt, hogy a korlátozás valóban a legenyhébb eszköz-e az adott cél elérésére, a legszigorúbban kell vizsgálni." [27/1999. (IX. 15.) AB határozat, ABH 1999, 281., 284.]

A műszaki biztonságtechnikai vizsgálatokkal kapcsolatos 5. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezés tárgyi korlátot jelent. Szükségességét az indokolja, hogy a felvonók veszélyes üzemnek minősülnek, az üzemzavaruk során bekövetkező káresemények igen súlyosak lehetnek, akár emberélet(ek)et is követelhetnek. A felvonók egyre bonyolultabb elektronikával rendelkeznek, amelynek vizsgálatához gyakran igen speciális műszerekre, mérőberendezésekre van szükség. Éppen ezért indokolt az, hogy csupán olyan szervezetek végezhessék a felvonók - a szakhatósági közreműködés jeleit magán viselő - biztonságtechnikai ellenőrzését, amelyek ezen feladat elvégzéséhez szükséges szakemberekkel, berendezésekkel, minőségbiztosítási eljárással rendelkeznek. Ugyanezen okból kifolyólag nem alkotmányellenes az R. 6. § (5) bekezdése sem, amely további feltételeknek való megfelelést követel meg ezektől a szervezetektől.

Az R. egyfajta munkamegosztást intézményesít az ellenőrök és a kijelölt szervezetek között. A kulcsfontosságú évenkénti, illetve félévenkénti vizsgálatot kizárólag a kijelölt szervezetek végezhetik, a további két vizsgálatot viszont az ellenőrök is teljesíthetik. Kétségtelen, hogy mindkét vizsgálatot "műszaki biztonságtechnikai vizsgálatnak" nevezi az R., de minthogy a kijelölt szervezeteknek jóval szigorúbb és több feltételnek kell megfelelniük, ezen "háttér'' birtokában nyilvánvalóan alaposabb, részletesebb vizsgálatokat tudnak elvégezni. Az indítvány állításaival szemben tehát az R. ezen szabályai nem az ellenőrökkel szemben alkalmaznak hátrányos megkülönböztetést, hanem különböző felkészültségű személyekre, illetve szervezetekre különböző feladatokat telepítenek.

Az Alkotmánybíróság számos döntésében foglalkozott a hátrányos megkülönböztetés kérdésével. Az 1181/B/1990. AB határozatában kifejtette, hogy "az a személyi kör, amelyben a diszkrimináció esetleges alkotmányellenes volta értelmezhető, csak homogén lehet, így - az Alkotmánybíróság álláspontja szerint - diszkrimináció csak az azonos státusúak által alkotott körön belül, e csoport tagjai egymáshoz viszonyított helyzetére vonatkozó jogi szabályozás tekintetében vizsgálható. Nem jelent tiltott diszkriminációt a különböző státusú csoportok ... jogállásának eltérő szabályozása, mivel ez az eltérés a különböző státus következménye." (ABH 1991, 551., 552-553.) Ezen felül követelmény még - amint azt az Alkotmánybíróság a 21/1990. (X. 4.) AB határozatában megállapította -, hogy "az egyenlőségnek az adott tényállás lényeges elemére nézve kell fennállnia. Ha azonban adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamely csoportra, ez a megkülönböztetés tilalmába ütközik, kivéve ha az eltérésnek kellő súlyú alkotmányos indoka van". (ABH 1990, 73., 78.)

A korábban írtak szerint az is kitűnik, hogy az ellenőrök és a kijelölt szervezetek több szempontból is különböző csoportokat alkotnak. A felvonókkal kapcsolatos tevékenységben részt vevő személyek azonos végzettsége nem az egyetlen csoportképző elem a jelen tényállásban. Ilyen még - többek között - a korábban említett "háttér" is, vagyis az Atv. követelményeinek való megfelelés, a legalább tíz ellenőr foglalkoztatása is.

Két külön csoportról van tehát szó, az egyes csoportokon belül pedig a szabályozás nem eltérő: sem a laboratóriumok, a tanúsító és ellenőrző szervezetek akkreditálásáról szóló 1995. évi XXIX. törvényben (a továbbiakban: Atv.), illetve az R.-ben meghatározott feltételeknek megfelelő szervezetek között nem tesz különbséget a jogszabály: ezek mind akkreditálhatóak, s mindet kijelölheti a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter. Az ellenőrök között ugyancsak nem tesz különbséget az R.

Az állam e tárgyi korlát felállításával általános életvédelmi kötelezettségének tesz eleget. Ezen szabály vonatkozásában tehát az Alkotmány sérelme nem állapítható meg.

2.2. Ami az R. 6. § (1) bekezdésében foglalt szubjektív feltételeket (felsőfokú végzettség, szakmai gyakorlat, tanfolyam- és vizsgakötelezettség) illeti, az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy a szubjektív feltételek előírása is a választási szabadság korlátozása. A szubjektív feltételeket azonban elvileg mindenki teljesítheti. "Ezért a jogalkotó mozgástere némileg nagyobb, mint az objektív korlátozásnál. A vizsgák megkövetelése elvileg mindig szükséges feltétele lehet egy foglalkozási ágba kerülésnek, hacsak nem tökéletesen szakképzetlen segédmunkáról van szó - bár munkavédelmi vizsga még ott is előírható." [27/1999. (IX. 15) AB határozat, ABH 1999, 281., 285.] Ennek alapján tehát az R. 6. § (1) bekezdés c) pontjában előírt, a külön jogszabályban meghatározott tanfolyami és vizsgakötelezettség szintén nem minősülhet alkotmányellenesnek, nem sérti a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot.

A szubjektív feltételeknél mindazonáltal vizsgálni kell azt is, hogy a feltétel a foglalkozásba kerülést korlátozza-e, avagy utóbb, a már a foglalkozásba került személynél a foglalkozás további folytatását köti feltételhez. Ez a megkülönböztetés azért lényeges, mert utóbbi esetben a korlátozás alkotmányossága szigorúbban minősítendő. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint ugyanis a bevezetett és gyakorolt kereső tevékenység, amely rendszeres jövedelmet biztosít, az Alkotmány 13. § (1) bekezdés szerint tulajdoni védelmet élvez. [40/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 282.] Így vizsgálandó kérdés, hogy az újabb feltételek teljesítésének előírása - túlzott követelményei, a képesítés céljával való összefüggés nyilvánvaló hiánya vagy a feltétel teljesítésének ésszerűtlen határidőhöz kötése miatt, illetve a feltétel teljesítése elmaradásának következményeinél fogva - a foglalkozás szabad megválasztását valóban közérdekből és a közérdekkel arányosan korlátozza-e.

Az R. a felvonó-szakértői tevékenység korábbi tartalmát kettébontotta, megkülönböztetve a felvonóellenőröket és az ún. kijelölt szervezeteket. Mindkettőnél több feltételhez köti a tevékenység végzését, mint a korábbi, a felvonók létesítéséről, üzemeltetéséről és ellenőrzéséről szóló 17/1973. (V. 15.) ÉVM rendelet. Az R. 5. § (2) bekezdésének a) pontja alapján a korábban az EMI által végzett "éves fővizsgálatot" műszaki biztonságtechnikai vizsgálat elnevezéssel jelenleg az Atv. rendelkezései szerint akkreditált - a gazdasági miniszterrel egyetértésben a szakmai felügyeletet ellátó földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter által kijelölt - szervezet ellenőreivel lehet csak elvégeztetni. A "felvonóellenőrök" kategóriája a korábbi "felvonószakértők" "felvonófelügyelők" és "felvonó-karbantartó szerelők" kategóriáinak helyébe lépett. A 17/1973. (V. 15.) ÉVM rendelethez képest a felvonóellenőrökkel szemben támasztott többletkövetelmény, hogy az R. 6. § (8) bekezdése alapján 2003. VI. 18-tól kezdve csak a felsőfokú végzettségű felvonószakértők és -felügyelők folytathatják tovább tevékenységüket felvonóellenőrként.

A három év gyakorlat a korábbi szabályozásban is a tevékenység végzésének feltétele volt, csakúgy mint a vizsgakötelezettség teljesítése. Az új konstrukcióban így a tanfolyam-kötelezettség és a vizsga ötévenkénti megismétlése jelent többletfeltételt.

Az Alkotmánybíróságnak tehát azt kellett megállapítania, hogy indokolt-e a felvonó-szakértői tevékenység végzése jogának megvonása a közérdek védelmében azoktól, akik az R. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok alapján felvonószakértői vagy felvonófelügyelői jogosultságot nyertek, és az R. hatálybalépését követő öt éven belül nem tudnak felsőfokú végzettséget szerezni, illetve indokolt-e a tanfolyamon való részvétel és a vizsga ötévenkénti megismétlésének megkövetelése; végül pedig, hogy arányos-e a foglalkozás szabad megválasztásának eme korlátozása a szabályozás által védett közérdekkel.

A 40/1997. (VII. 1.) AB határozatban az Alkotmánybíróság kimondta, hogy "indokolt esetben az állam szigoríthatja, akár többször is, valamely foglalkozásba kerülés feltételeit. E szigorítások azonban szintén nem állíthatnak objektív korlátot, a szigorított feltételek teljesítése elvileg továbbra is nyitva kell, hogy álljon mindenki előtt" (ABH 1997, 282., 285.).

Az R. elegendő időt biztosít az érintetteknek ahhoz, hogy a szükséges felsőfokú képesítést megszerezzék. Az ötéves határidőn belül meg lehet szerezni a kívánt képesítést, és a rendelet által érintett személyek addig is gyakorolhatják a foglalkozásukat. A rendelkezésre álló időtartam arra is elegendő, hogy ezalatt esetleg másik foglalkozást válasszon magának az, aki a felsőfokú tanulmányok folytatását nem vállalja. A korlátozás tehát nem minősíthető aránytalannak, elvileg továbbra is nyitva áll mindenki előtt a felvonó-ellenőri szakma, a felsőfokú végzettség megkövetelése nem jelent objektív korlátot.

A tanfolyam és a vizsga ötévenkénti megismétlésének kötelezettsége abból a - korábban az állam életvédelmi kötelezettségével kapcsolatban említett - megfontolásból fakad, hogy a technika folyamatos fejlődésével csak így tudnak lépést tartani a szakmabéliek, erre a korábban említett káros következmények elkerülése érdekében szükség van. A vizsgák rendszeres időközönként való megújítása ezért elengedhetetlen feltétele a felvonó-ellenőri munka végzésének, nem jelent aránytalan korlátozást.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az R. - indítványozó által sérelmezett - 6. § (1) és (8) bekezdései nem sértik a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot.

3. Az indítványozó kifogásolta azt is, hogy az R. 6. § (2) bekezdése "egy gazdálkodó szervezet, az ÉMI Rt. profilidegen jogosultságává teszi a szakmai végzettséget igazoló felvonó-ellenőri engedély kiadását", vagyis hatósági jogkört biztosít a részére.

Az Alkotmánybíróság rámutat: az államnak jogában áll az, hogy bizonyos feladatainak gyakorlását a közigazgatási szervezetrendszeren kívül eső szervekre, kivételesen természetes személyekre átruházza (kvázi közigazgatási szervek, illetve átruházott hatáskörben eljáró szervek és személyek). Ezt támasztja alá az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 3. § (2) bekezdése, amely szerint "törvény, törvényerejű rendelet vagy kormányrendelet a közigazgatási szerven kívül államigazgatási ügy intézésére más szervet is feljogosíthat, amely az ügyben e törvény szerint jár el." Az R. az Áe. ezen szakasza által támasztott követelményeknek minden tekintetben megfelel: az R. kormányrendelet, s a 6. § (4) bekezdése egyrészt kimondja, hogy az Áe. szabályai szerint kell eljárni az ÉMI Rt. hatáskörébe utalt ügyekben, másrészt pedig meghatározza a felettes szervet, ahová fellebbezéssel lehet fordulni.

Hasonlóképpen nem minősíthető alkotmányellenesnek az R. 5. § (2) bekezdésének a) pontja azért, mert a szakértő szervezeteket a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter jelöli ki, hiszen az ágazati irányítás csúcsszervéről van szó. Az önkényes döntést kiküszöbölő garanciák egyrészt a szakértői szervezeteknél az akkreditáltság, másrészt pedig a gazdasági miniszter egyetértésének megkövetelése.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. 5. § (2) bekezdés a) pontjában biztosított kijelölési jog, illetve a hatósági jogkör 6. § (2) bekezdése révén való átruházása nem sérti a foglalkozás szabad megválasztásához, illetve a vállalkozáshoz való alkotmányos alapjogokat, ezért az indítványt ebben a részében is elutasította.

4. Az indítványozó egy későbbi beadványában kiegészítette indítványát, és kérte az R. 1. számú melléklete 1. b), 1. d), 2. B) b) és 3. a) pontjai alkotmányellenességének megállapítását. Az alkotmányellenességet nézete szerint e rendelkezések tekintetében a szakszerűtlenség idézi elő. Hivatkozik arra, hogy "e szakszerűtlenségeknek kormányrendeletekben való megjelentetése a Kormány minisztériumokat irányító tevékenységének hiányosságait jelzik, ...ellentétben az Alkotmány előírásaival".

Az Alkotmánybíróság már számos esetben rámutatott arra, hogy a jogszabályok célszerűségének, hatékonyságának és igazságosságának kérdéseit nem vizsgálja (772/B/1990/5. AB határozat, ABH 1991, 519., 522.); illetve, hogy "a jogszabályi fogyatékosság nem jelent egyben alkotmányellenességet is" (814/B/1990. AB határozat, ABH 1992, 803.).

Annak vizsgálata és eldöntése tehát, hogy az R.-ben foglalt rendelkezések szakmai szempontból megfelelőek-e, nem tartozik az Alkotmánybíróságra, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.

2000. november 27.

Dr. Erdei Árpád s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró