62016CJ0416[1]

A Bíróság ítélete (nyolcadik tanács), 2017. július 20. Luís Manuel Piscarreta Ricardo kontra Portimão Urbis, E.M., S.A. - em liquidação és társai. a Tribunal Judicial da Comarca de Faro (Portugália) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - 2001/23 irányelv - Az 1. cikk (1) bekezdésének b) pontja - A 2. cikk (1) bekezdésének d) pontja - Vállalkozások átruházása - A munkavállalók jogainak védelme - Hatály - A »munkavállaló« és az »üzletátruházás« fogalma. C-416/16. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)

2017. július 20. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - 2001/23 irányelv - Az 1. cikk (1) bekezdésének b) pontja - A 2. cikk (1) bekezdésének d) pontja - Vállalkozások átruházása - A munkavállalók jogainak védelme - Hatály - A »munkavállaló« és az »üzletátruházás« fogalma"

A C-416/16. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunal Judicial da Comarca de Faro (farói kerületi bíróság, Portugália) a Bírósághoz 2016. július 27-én érkezett, 2016. július 20-i határozatával terjesztett elő a

Luís Manuel Piscarreta Ricardo

és

a Portimão Urbis, EM SA, felszámolás alatt,

a Município de Portimão,

az Emarp - Empresa Municipal de Águas e Resíduos de Portimão EM SA

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nyolcadik tanács),

tagjai: M. Vilaras tanácselnök, J. Malenovský (előadó) és M. Safjan bírák,

főtanácsnok: E. Tanchev,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- L. M. Piscarreta Ricardo képviseletében M. Ramirez Fernandes advogado,

- az Emarp - Empresa Municipal de Águas e Resíduos de Portimão EM SA képviseletében R. Rosa advogado,

- a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes, M. Figueiredo és S. Feio, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében M. França és M. Kellerbauer, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelv (HL 2001. L 82., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 98. o.) 1. cikke (1) bekezdése b) pontjának és 2. cikke (1) bekezdése d) pontjának az értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a Luís Manuel Piscarreta Ricardo és a felszámolás alatt álló önkormányzati vállalkozás, a Portimão Urbis EM SA (a továbbiakban: Portimão Urbis), a Município de Portimão (Portimão önkormányzata, Portugália), valamint az Emarp - Empresa Municipal de Águas e Resíduos de Portimão EM SA (a továbbiakban: Emarp) önkormányzati vállalkozás között az L. M. Piscarreta Ricardót érintő elbocsátás jogszerűségének a tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 2001/23 irányelv egységes szerkezetbe foglalta az 1998. június 29-i 98/50/EK tanácsi irányelvvel (HL 1998. L 201., 88. o.) módosított, a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1977. február 14-i 77/187/EGK tanácsi irányelvet (HL 1977. L 61., 26. o.; a továbbiakban: 77/187 irányelv).

4 A 2001/23 irányelv (3) és (8) preambulumbekezdése kimondja: [...]

"(3) Szükség van a munkavállalók védelmére a munkáltató személyének megváltozása esetén, különös tekintettel jogaik védelmének biztosítására.

(8) A jogbiztonság és az átláthatóság érdekében szükségessé vált az átruházás jogi fogalmának tisztázása a Bíróság esetjogának fényében. Ez azonban nem változtatta meg a Bíróságnak a [77/187] irányelv hatályára vonatkozó értelmezését."

5 Ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"a) Ezt az irányelvet kell alkalmazni valamely vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének más munkáltató részére szerződés alapján történő átruházása vagy összefonódása esetén [helyesen: szerződés vagy egyesülés alapján történő átruházása esetén].

b) Az a) albekezdésnek és ennek a cikknek a további rendelkezései tárgyában [helyesen: Az a) pont, valamint az e cikkben foglalt rendelkezések sérelme nélkül], ezen irányelv értelmében akkor jön létre átruházás, ha olyan gazdasági egység kerül átruházásra, amely megtartja identitását, azaz az erőforrások olyan szervezett csoportja marad, amelynek célja, hogy fő vagy kiegészítő gazdasági tevékenységet folytasson.

c) Ezen irányelvet kell alkalmazni a köz- és magántulajdonban álló, gazdasági tevékenységet folytató vállalkozásokra, tekintet nélkül arra, hogy működésük nyereség elérését célozza, vagy sem. A közigazgatási szervek igazgatási átszervezése vagy a közigazgatási funkcióknak a közigazgatási szervek közötti átadása nem minősül az ezen irányelv szerinti átruházásnak."

6 Az említett irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja a "munkavállaló" fogalmát a következőképpen határozza meg: "olyan személy, akit az adott tagállamban a nemzeti munkajogi szabályok munkavállalóként védenek".

7 A 2001/23 irányelv 2. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik: "Ezt az irányelvet a munkaszerződés, illetve a munkaviszony meghatározása tekintetében a nemzeti jog sérelme nélkül kell alkalmazni. [helyesen: Ez az irányelv nem érinti a munkaszerződésnek, illetve a munkaviszonynak a nemzeti jogban meghatározott fogalmát.] A tagállamok azonban nem zárnak [helyesen: zárhatják] ki ennek az irányelvnek a hatálya alól munkaszerződéseket és munkaviszonyokat kizárólag a következő okok miatt: [...] [...]"

b) a határozott időre szóló munkaviszonyban és a munkaerő-kölcsönzésre irányuló munkaviszonyban álló munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségének javítását elősegítő intézkedések kiegészítéséről [helyesen: a határozott idejű vagy munkaerő-kölcsönzés céljából létesített munkaviszonyban álló munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségének javítását elősegítő intézkedések kiegészítéséről] szóló, 1991. június 25-i 91/383/EGK tanácsi irányelv [(HL 1991. L 206., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 418.o.)] 1. cikkének (1) bekezdése [helyesen: 1. pontja] értelmében [helyesen: értelmében vett határozott idejű szerződéses munkaviszony esetében] [...]

8 A 2001/23 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdése kimondja:

"Az átadót megillető, az átruházás napján fennálló munkaszerződésből vagy munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek az ilyen átruházásból eredően átszállnak a kedvezményezettre."

9 Ezen irányelv 4. cikke értelmében:

"(1) A vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének átruházása önmagában nem teremt jogalapot az átadó vagy a kedvezményezett általi elbocsátásra. Ez a rendelkezés nem akadályozza az olyan elbocsátásokat, amelyeknek oka gazdasági, műszaki vagy szervezeti jellegű, és a munkaerő tekintetében változásokat eredményez [helyesen: amelyeknek a foglalkoztatás tekintetében változásokat eredményező gazdasági, műszaki vagy szervezeti jellegű indokuk van].

A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az első albekezdés nem alkalmazható a munkavállalók olyan meghatározott kategóriáira, amelyekre az elbocsátás elleni védelem tekintetében nem vonatkozik a tagállamok törvénye és gyakorlata [helyesen: nem vonatkozik a tagállamok tételes joga, illetve gyakorlata].

(2) Amennyiben a munkaszerződés vagy a munkaviszony azért szűnik meg, mert az átruházás lényegesen megváltoztatja a munkafeltételeket a munkavállaló hátrányára, a munkáltatót terheli a felelősség a munkaszerződés vagy a munkaviszony megszűnéséért."

10 A 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének szövege lényegében azonos a 77/187 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének szövegével.

A portugál jog

11 A Código do Trabalho (a munka törvénykönyve) 285. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A társaság, üzlet, vagy azok egy gazdasági egységet képező része tekintetében a tulajdonjog bármely címen történő átruházása esetén a szerző fél a munkáltató jogutódjává válik az érintett munkavállalók munkaszerződése tekintetében, a munkaügyi jogsértések elkövetése miatt kiszabott bírságok megfizetése tekintetében pedig átszáll rá a felelősség.

(2) Az átruházást követően egy évig az átruházó az átruházás időpontjáig keletkező kötelezettségekért egyetemlegesen felel.

(3) A fenti rendelkezések egyaránt alkalmazandóak a vállalkozás, az üzlet vagy gazdasági egység átruházására, átengedésére, illetve visszaszerzésére; átruházás és visszaszerzés esetén egyetemleges felelősség terheli azt, aki közvetlenül ezek megtörténte előtt az irányítást végezte.

(4) A fenti bekezdések rendelkezései - az átvevőnek a munkaügyi jogsértések elkövetése miatt kiszabott bírságok megfizetése tekintetében fennálló felelőssége kivételével - nem alkalmazandók azon munkavállaló esetében, aki továbbra is az átruházó szolgálatában marad, mert az átruházó az átruházást megelőzően a 194. cikk értelmében vett más üzletbe vagy gazdasági egységbe helyezte át.

(5) Gazdasági egységnek tekintendő a fő vagy kiegészítő gazdasági tevékenység gyakorlása céljából szervezett eszközök csoportja.

(6) A fenti (1) bekezdésben és a (3) bekezdés első részében megállapított szabályok megsértése súlyos jogsértésnek minősül."

12 A munka törvénykönyvének a munkaidő csökkentésének vagy a munkaszerződés felfüggesztésének joghatásairól szóló 295. cikke értelmében:

"(1) A munkaidő csökkentésének vagy a [munkaszerződés] felfüggesztésének időtartama alatt fennmaradnak a felek azon jogai, kötelezettségei és biztosítékai, amelyek nem követelik meg a tényleges munkavégzést.

(2) A munkaidő csökkentésének vagy a munkaszerződés felfüggesztésének időtartamát be kell számítani a szolgálati időbe.

(3) Sem a munkaidő csökkentése, sem a munkaszerződés felfüggesztése nem gyakorol joghatást a munkaszerződés időtartamára, és nem akadályozza, hogy az arra irányadó általános szabályok alapján bármelyik fél megszüntesse a munkaviszonyt.

(4) A munkaidő csökkentése vagy a munkaszerződés felfüggesztése időtartamának befejeződését követően vissza kell állítani a felek tényleges munkavégzésből eredő jogait, kötelezettségeit és biztosítékait.

(5) Súlyos jogsértésnek minősül, ha a vállalkozó a munkaidő csökkentése vagy a munkaszerződés felfüggesztése időtartamának befejeződését követően megakadályozza a munkavállaló szokásos tevékenységéhez való visszatérését."

13 A munka törvénykönyve 317. cikkének (4) bekezdése értelmében:

"A szabadság a munkaszerződés 295. cikkben előírt joghatásokkal járó felfüggesztését vonja maga után."

14 A 2012. augusztus 31-i Lei n.° 50/2012 aprova o regime jurídico da actividade empresarial local e das participaçőes locais e revoga as Leis n.os 53-F/2006, de 29 de dezembro, e 55/2011, de 15 de novembro (a helyi vállalkozási tevékenységre és a helyi közigazgatási szervek részesedésére vonatkozó jogi szabályozási rendszerről és a december 29-i 53-F/2006. sz., valamint a november 15-i 55/2001. sz. törvény hatályon kívül helyezéséről szóló 50/2012. sz. törvény, Diário da República, 1. sorozat, 169. szám, 2012. augusztus 31.) alapügy tényállására alkalmazandó szövegének (a továbbiakban: RJAEL) a helyi vállalkozások megszűnésére vonatkozó 62. cikke a következőket írja elő:

"(1) A gazdasági társaságokról szóló törvénykönyv 35. cikkének sérelme nélkül, hat hónapon belül kötelező jelleggel határozatot kell hozni az önkormányzati vállalkozások megszűnéséről, ha az alábbi esetek valamelyike bekövetkezik:

[...]

(5) A munkaügyi jogszabályokat kell alkalmazni - a következő bekezdésben foglaltak sérelme nélkül - azon önkormányzati vállalkozásnál ténylegesen munkát végző személyi állomány tekintetében, amelynél az (1) bekezdésben előírt valamelyik eset fennáll, és amely személyi állomány nem tartozik a 2008. február 27 i 12-A/2008. sz. törvényben előírt mobilitási eszközök alkalmazási körébe.

(6) A felszámolás alatt álló önkormányzati vállalkozások a 2008. február 27-i 12 A/2008. sz. törvény 58. cikke alapján kizárólag akkor adhatják át munkaviszony keretében foglalkoztatott munkavállalóikat a részesedéssel rendelkező közigazgatási szerveknek, ha integráció vagy internalizálás tárgyát képező tevékenységeket végeznek, vagy ezek ellátásához szükségesek.

[...]

(11) A (6)-(10) bekezdésben foglaltakat kizárólag a határozatlan idejű szerződéssel rendelkező azon munkavállalókra kell alkalmazni, akiket az önkormányzati vállalkozás megszűnéséről szóló megállapodás időpontját megelőzően legalább egy évig foglalkoztattak, és akik tekintetében határozatlan időre szóló közszolgálati jogviszony létesítése esetén semmiféle kompenzációt nem biztosítanak a korábbi álláshely megszűnése miatt."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

15 L. M. Piscarreta Ricardót Portimão önkormányzata 1999 októberében határozatlan időre "turisztikai szakemberi" feladatok ellátása céljából alkalmazta.

16 2008 októberében L. M. Piscarreta Ricardo megszüntette tevékenységeit ezen önkormányzatnál, hogy azokat határozatlan idejű munkaszerződés keretében ezt követően a Portimão Turis EM SA (a továbbiakban: Portimão Turis) önkormányzati vállalkozás keretében lássa el.

17 Mivel 2010 márciusában úgy döntött, hogy több önkormányzati vállalkozást egyesít, Portimão önkormányzata a Portimão Turist beolvasztotta a Portimão Urbisba. Ezen időponttól kezdve L. M. Piscarreta Ricardo vezető tisztségviselői feladatokat látott el, majd ez utóbbi vállalkozás igazgatója lett.

18 2011 szeptemberében L. M. Piscarreta Ricardo két évre szóló fizetés nélküli szabadságot kért és kapott. 2013 júliusában az érintett kérésére e szabadságot ugyanilyen időtartamra meghosszabbították.

19 2014 októberében Portimão önkormányzata úgy határozott, hogy megszünteti a Portimão Urbist, amelynek egyedüli részvényese volt. E vállalkozás tevékenységeinek egy részét, vagyis a közlekedési rendszer igazgatását, a gazdaságfejlesztési eszközök - mint a nagykereskedelmi piacok, a vásár- és kiállítási park és a többfunkciós pavilon - kezelését, az utcai árusok, valamint a hagyományos piacok és ünnepi vásárok kezelését Portimão önkormányzata vette át.

20 A Portimão Urbis tevékenységeinek más részét, vagyis egyrészt a közterületek kezelését, beleértve az azokhoz kapcsolódó reklámtevékenységet, a közutak elfoglalását és a föld feletti és földalatti városi közparkolókat, másrészt pedig a közfelszerelések kezelését, valamint az oktatás, a szociális tevékenység, a kultúra és a sport területén történő szolgáltatásnyújtást, vagyis Portimão város színházának, a pedagógiai célú farmnak, a Manuel Teixeira Gomes háznak és a közösségi központoknak a működtetését az Emarp-nak szervezték ki, amelynek a Portimão önkormányzata szintén egyedüli részvényese volt.

21 E határozatok alapján a Portimão Urbis munkavállalóinak egy része a "közérdekű átruházásról szóló megállapodás" hatálya alá esett, és így őket közvetlenül Portimão önkormányzata vette át. Ami a munkavállalók másik részét illeti, ők a "szerződéses álláshely átruházásának" a hatálya alá estek, és az Emarp vette át őket.

22 Mivel azonban L. M. Piscarreta Ricardót nem vették számításba sem azon internalizálási, sem azon kiszervezési tervben, amelyek az előző pontban szerepelnek, arról tájékoztatták őt, hogy munkaszerződése a Portimão Urbis tevékenységének végleges megszűnése következtében megszűnt.

23 L. M. Piscarreta Ricardo ezért a kérdést előterjesztő bírósághoz fordult, hogy az kimondja elbocsátásának jogellenességét, és azzal érvelt, hogy a Portimão Urbisról a Portimão önkormányzatára és az Emarp-ra történő üzletátruházás történt.

24 A Portimão Urbis, az Emarp és Portimão önkormányzata vitatták ezen álláspontot. Azzal érvelnek, hogy mivel L. M. Piscarreta Ricardo fizetés nélküli szabadságon volt, vagyis ténylegesen semmiféle feladatot nem látott el, munkaszerződése sem az egyik, sem a másik átvevőre nem volt átruházható. Úgy vélik továbbá, hogy semmiféle üzletátruházás nem történt, mivel a Portimão Urbist törvény alapján szüntették meg, és mivel ebből kifolyólag a tevékenysége megszűnt.

25 A kérdést előterjesztő bíróság egyrészt azon az állásponton van, hogy az alapügyben értelmezési kérdések állnak fenn azon lehetőséggel kapcsolatban, hogy - például a munkaszerződésének felfüggesztése miatt - feladatokat ténylegesen nem végző munkavállaló a 2001/23 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében vett "munkavállaló" fogalma alá tartozónak tekinthető. E tekintetben arra kérdez rá, hogy a Portimão Urbisnak a felperessel fennálló munkaszerződésből adódó jogait és kötelezettségeit úgy kell-e tekintetni, mint amelyeket az ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése alapján a Portimão önkormányzatára és az Emarp-ra átruháztak.

26 Másrészt a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint kétséges, hogy a RJAEL 62. cikkének (5), (6) és (11) bekezdése az abban előírt feltételeket figyelembe véve a 2001/23 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjával összeegyeztethetőnek tekinthető.

27 E körülmények között a Tribunal Judicial da Comarca de Faro (farói kerületi bíróság, Portugália) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) A 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontját kell-e alkalmazni a jelen ügyhöz hasonló olyan helyzetre, amelyben az önkormányzat végrehajtási szervének határozatával megszűnik egy önkormányzati vállalkozás (amelynek egyetlen részvényese az önkormányzat), és az e vállalkozás által végzett tevékenységeket részben az önkormányzatra, részben pedig egy másik önkormányzati vállalkozásra ruházzák át (amelynek tevékenységi körét e célból módosították, és amely szintén teljes mértékben az önkormányzat tulajdonát képezi)? Másképpen fogalmazva, megállapítható-e, hogy ilyen körülmények között az említett irányelv értelmében vett üzletátruházás történt?

2) Úgy kell-e tekinteni ténylegesen a feladatait különösen azért nem végző munkavállalót, mert munkaszerződését felfüggesztették, hogy a 2001/23/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti »munkavállaló« fogalmába tartozik, következésképpen a munkaszerződésből eredő jogok és kötelezettségek átszállnak a kedvezményezettre az említett irányelv 3. cikke (1) bekezdésének megfelelően?

3) Az uniós jogra tekintettel az olyan átruházás keretében, mint amilyenről a RJAEL 62. cikkének (5), (6) és (11) bekezdése rendelkezik, függővé tehető-e a munkavállalók átvétele többek között a munkaviszony jellegétől vagy időtartamától?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

28 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az említett irányelv hatálya alá tartozik az olyan helyzet, amelyben egy önkormányzati vállalkozás, amelynek egyetlen részvényese az önkormányzat, ezen önkormányzat végrehajtó szervének határozatával megszűnik, és tevékenységeit részben - az említett önkormányzat általi közvetlen gyakorlásuk céljából - ezen önkormányzatra, részben pedig e célból alapított másik önkormányzati vállalkozásra ruházzák át, amelynek szintén ugyanezen önkormányzat az egyetlen részvényese.

29 Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy az 1. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján a 2001/23 irányelv a köz- és magántulajdonban álló, gazdasági tevékenységet folytató vállalkozásokra alkalmazandó, tekintet nélkül arra, hogy működésük nyereség elérését célozza, vagy sem. Ezzel szemben ugyanezen rendelkezés szerint a közigazgatási szervek igazgatási átszervezése vagy a közigazgatási funkcióknak a közigazgatási szervek közötti átadása nem minősül az ezen irányelv szerinti átruházásnak.

30 A jelen esetben az alapügyben szóban forgó ügylet valamely önkormányzati vállalkozás tevékenységeinek részben egy önkormányzatra, részben pedig egy másik önkormányzati vállalkozásra történő átruházásából állt.

31 E tekintetben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az a körülmény, hogy ezen ügylet keretében az átruházó önkormányzati vállalkozás, az átvevő pedig egy önkormányzat és egy másik önkormányzati vállalkozás volt, önmagában nem képezi akadályát annak, hogy a 2001/23 irányelv alkalmazandó legyen az említett ügyletre.

32 Ugyanis a Bíróság már kimondta, hogy pusztán az a tény, hogy az átvevő közjogi jogi személy, nem teszi lehetővé annak kizárását, hogy megvalósult a 2001/23 irányelv hatálya alá tartozó átruházás, függetlenül attól, hogy e jogi személy közszolgáltatást ellátó közvállalkozás (lásd ebben az értelemben: 2015. november 26-iPascual és Algeposa Terminales Ferroviarios ítélet, C-509/14, EU:C:2015:781, 25. és 26. pont) vagy önkormányzat (lásd ebben az értelemben: 2011. január 20-iCLECE ítélet, C-463/09, EU:C:2011:24, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33 Ezt követően a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének c) pontjából kitűnik, hogy ahhoz, hogy ezen irányelv alkalmazandó legyen, az átruházásnak nyereség elérésére irányuló vagy nyereségszerzés célzata nélküli gazdasági tevékenységet folytató szervre kell irányulnia.

34 E tekintetben a Bíróság pontosította, hogy a "gazdasági tevékenység" fogalma minden olyan tevékenységet magában foglal, amely áruk vagy szolgáltatások adott piacon történő kínálatával jár. Főszabály szerint a hatósági jogkör gyakorlásába tartozó tevékenységek a gazdasági tevékenységek minősítésből ki vannak zárva, így a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett "gazdasági tevékenységnek" minősíthetők azok a szolgáltatások, amelyeket közérdekből, nonprofit jelleggel nyújtanak, és amelyek versenyeznek a haszonra törekvő gazdasági szereplők által nyújtottakkal (lásd ebben az értelemben: 2011. szeptember 6-iScattolon ítélet, C-108/10, EU:C:2011:542, 43. és 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35 A jelen esetben a Portimão Urbis által gyakorolt és a Portimão önkormányzata, valamint az Emarp által átvett azon különböző tevékenységek, mint amelyek a jelen ítélet 19. és 20. pontjában szerepelnek, nem tűnnek úgy, hogy hatósági jogkör gyakorlásának részét képezik, így azok a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett gazdasági tevékenységnek minősíthetők.

36 Egyébiránt ezen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében ezt az irányelvet kell alkalmazni valamely vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének más munkáltató részére szerződés vagy egyesülés alapján történő átruházása esetén.

37 E tekintetben a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy e rendelkezés hatálya nem értékelhető kizárólag a szöveg szerinti értelmezés útján. A 2001/23 irányelv különböző nyelvű változatai közötti eltérés, valamint a szerződéses átruházás fogalmára vonatkozó nemzeti szabályozások különbözőségei miatt a Bíróság e fogalomnak kellően rugalmas értelmezést adott az említett irányelv célkitűzésének teljesülése érdekében, amely - amint a (3) preambulumbekezdéséből is kitűnik - a munkavállalók jogainak a munkáltató személyének megváltozása esetén történő védelmében áll (2011. január 20-iCLECE-ítélet, C-463/09, EU:C:2011:24, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38 A Bíróság így kimondta, hogy a 2001/23 irányelv alkalmazását nem zárja ki azon tény, miszerint az átruházás egy állami hatóság egyoldalú határozatának eredménye, és nem egy akarategységé (2010. július 29-iUGT-FSP-ítélet, C-151/09, EU:C:2010:452, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39 Ebből következik, hogy az a körülmény, hogy egy olyan átruházás, mint amelyről az alapügyben szó van, egy önkormányzati vállalkozásnak az érintett önkormányzat végrehajtó szerve által hozott határozat alapján történő megszűnéséből következik, nem tűnik úgy, hogy önmagában akadályozná 2001/23 irányelv értelmében vett átruházás megvalósulását, mivel egy ilyen ügylet a munkáltató személyének megváltozását feltételezi.

40 Végül a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján ahhoz, hogy ezen irányelv alkalmazandó legyen, az átruházásnak olyan gazdasági egységre kell irányulnia, amely megőrizi identitását az új munkáltató általi átvételt követően (lásd ebben az értelemben: 2014. március 6-iAmatori és társai ítélet, C-458/12, EU:C:2014:124, 30. pont).

41 E tekintetben a szóban forgó műveletet jellemző összes ténybeli körülményt együttesen kell figyelembe venni, amelyek között szerepel az érintett vállalkozás vagy üzlet típusa; az, hogy sor került-e tárgyi eszközök, azaz ingatlanok vagy ingóságok átruházására; az immateriális javak értéke az átvétel időpontjában; az, hogy sor került-e a vállalkozás új vezetője által a személyi állomány jelentős részének átvételére, az ügyfélkör átadására; az átruházás előtti és utáni tevékenységek hasonlóságának mértéke; e tevékenységek esetleges felfüggesztésének időtartama. Ezek az elemek azonban a szempontoknak csupán egy részét jelentik az összes felmerülő jelenség megítélése során, és emiatt nem lehet őket elszigetelten értékelni (2015. november 26-iAira Pascual és Algeposa Terminales Ferroviarios ítélet, C-509/14, EU:C:2015:781, 32. pont).

42 Következésképpen az, hogy mekkora jelentőséget kell tulajdonítani ezen egyes szempontoknak, szükségszerűen változik a szóban forgó vállalkozásban, üzletben vagy azok részeiben gyakorolt tevékenység, vagy akár a gyártási vagy termelési módszerek függvényében (lásd ebben az értelemben: 2015. november 26-iAira Pascual és Algeposa Terminales Ferroviarios ítélet, C-509/14, EU:C:2015:781, 33. és 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43 A Bíróság továbbá hangsúlyozta, hogy valamely gazdasági egység gazdasági tevékenységének másik egység általi egyszerű átvétele nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az előbbi megőrzi identitását. Egy ilyen egység identitását ugyanis nem lehet pusztán azzal a tevékenységgel azonosítani, amellyel megbízták. Identitása olyan több, egymástól elválaszthatatlan elemből tevődik össze, mint amilyen az egységet alkotó személyek, az egység besorolása, a munkaszervezése, a gazdálkodási módszerei vagy adott esetben a működtetéséhez rendelkezésére álló eszközök (lásd ebben az értelemben: 2011. január 20-iCLECE-ítélet, C-463/09, EU:C:2011:24, 41. pont).

44 A Bíróság egyébiránt kimondta, hogy az átruházott gazdasági egység identitása megőrzésének megállapításához szükséges szempont ugyanis nem a vállalkozó által az átruházott különböző termelési tényezőkre előírt külön szervezet fenntartása, hanem az e tényezők közötti függőségi és kiegészítő funkcionális kapcsolat fenntartása. A különböző átruházott tényezők közötti ilyen funkcionális kapcsolat fenntartása ugyanis lehetővé teszi a kedvezményezett számára utóbbiak használatát, még akkor is, ha az átruházást követően új, eltérő szervezeti felépítésbe illesztették be azokat, azonos vagy hasonló gazdasági tevékenység folytatása érdekében (2009. február 12-iKlarenberg ítélet, C-466/07, EU:C:2009:85, 46-48. pont; 2015. szeptember 9-iFerreira da Silva e Brito és társai ítélet, C-160/14, EU:C:2015:565, 33. és 34. pont). Ebből következik, hogy az a körülmény, hogy valamely gazdasági egység megszűnik, és tevékenységeit két másik egységre ruházzák át, önmagában nem minősül a 2001/23 irányelv alkalmazhatósága akadályának.

45 A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak a jelen ítélet 41-44. pontjában hivatkozott elemekre tekintettel történő értékelése, hogy alapügy körülményei között megmaradt-e az átruházott egység identitása.

46 A fenti megállapítások összességéből következik, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az említett irányelv hatálya alá tartozik az olyan helyzet, amelyben egy önkormányzati vállalkozás, amelynek egyetlen részvényese az önkormányzat, ezen önkormányzat végrehajtó szervének határozatával megszűnik, és tevékenységeit részben - az említett önkormányzat általi közvetlen gyakorlásuk céljából - ezen önkormányzatra, részben pedig e célból alapított másik önkormányzati vállalkozásra ruházzák át, amelynek szintén ugyanezen önkormányzat az egyetlen részvényese, amennyiben a szóban forgó vállalkozás identitása az átruházást követően megmarad, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

A második kérdésről

47 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2001/23 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében vett "munkavállaló" fogalma alá tartozik-e az olyan személy, mint az alapügy felperese, aki a munkaszerződésének felfüggesztése miatt ténylegesen nem látja el feladatait, és olyan körülmények között, mint amelyekről az alapügyben szó van, úgy kell-e tekintetni az e szerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket, mint amelyek ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése alapján átszállnak az átvevőre.

48 Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy az említett irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja alapján "munkavállalónak" kell tekinteni bármely olyan személyt, akit az adott tagállamban a nemzeti munkajogi szabályok munkavállalóként védenek.

49 Ezt követően, amint magából a 2001/23 irányelv 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének szövegéből kitűnik, az ezen irányelv által biztosítani kívánt védelem csak azokra a munkavállalókra vonatkozik, akik az átruházás napján fennálló munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek (2010. szeptember 15-iBriot végzés, C-386/09, EU:C:2010:526, 27. pont).

50 Egyébiránt a 2001/23 irányelvvel egységes szerkezetbe foglalt 77/187 irányelvvel kapcsolatban a Bíróság megerősítette, hogy ezzel ellentétes különös rendelkezés hiányában kizárólag azok a munkavállalók hivatkozhatnak erre az irányelvre, akik munkaszerződése vagy munkaviszonya fennállt az átruházás időpontjában, a munkaszerződés vagy a munkaviszony ezen időpontban való fennállását vagy annak hiányát a nemzeti jog alapján kell megítélni, figyelemmel azonban arra, hogy a 77/187 irányelvnek az átruházás esetén az elbocsátással szemben a munkavállalók számára biztosított védelemre vonatkozó kötelező szabályait tiszteletben tartsák (2010. szeptember 15-iBriot végzés, C-386/09, EU:C:2010:526, 28. pont).

51 A jelen esetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy bár a Portimão Urbis megszűnésének időpontjában az alapügy felperesét e vállalkozáshoz határozatlan idejű szerződés kötötte, ugyanezen időpontban az ténylegesen nem látta el feladatait azon okból kifolyólag, hogy fizetés nélküli szabadságban részesült, és hogy e szabadság az alapeljárásban szóban forgó nemzeti jogszabály értelmében a munkaszerződése felfüggesztésének joghatásával járt.

52 Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság pontosította, hogy e jogszabály előírja, hogy a munkaszerződés felfüggesztésének időtartama alatt fennmaradnak a felek azon jogai, kötelezettségei és biztosítékai, amelyek nem követelik meg a tényleges munkavégzést. Kitűnik tehát, hogy az említett jogszabály munkavállalóként védelemben részesíti az olyan személyt, mint az alapügy felperese, aki a munkaszerződésének felfüggesztése miatt ténylegesen nem látja el feladatait, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

53 Ebből - e vizsgálat függvényében - követezik, hogy az ilyen személynek a munkaszerződéséből eredő jogai és kötelezettségei a 2001/23 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdése alapján a vállalkozás átruházása következtében átszállnak az átvevőre.

54 A fenti megállapításokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/23 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében vett "munkavállaló" fogalma alá tartozik az olyan személy, mint az alapügy felperese, aki a munkaszerződésének felfüggesztése miatt ténylegesen nem látja el feladatait, amennyiben kitűnik, hogy az érintett nemzeti jogszabály munkavállalóként védelemben részesíti, amit azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia. E vizsgálat függvényében, olyan körülmények között, mint amelyekről az alapügyben szó van, a munkaszerződéséből adódó jogokat és kötelezettségeket úgy kell tekintetni, mint amelyek ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése alapján átszállnak az átvevőre.

A harmadik kérdésről

55 Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 2001/23 irányelvet úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amelyről az alapügyben szó van, amely az önkormányzati vállalkozás átruházása keretében a munkavállalók jogainak védelmét - különösen a munkaszerződés típusát vagy annak időtartamát illető - korlátozásoktól teszi függővé.

56 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján - amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja - az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatal iránt előterjesztett kérelmet, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2015. július 16-iSommer Antriebs- und Funktechnik ítélet, C-369/14, EU:C:2015:491, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57 A jelen esetben, amint az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozásból következik, hogy valamely helyi vállalkozás munkavállalóinak átruházása többek között olyan határozatlan idejű munkaszerződés előzetes fennállásától függ, amelyet az e vállalkozás megszűnéséről szóló megállapodás időpontját megelőzően legalább egy éve kötöttek.

58 Azonban, amint a jelen ítélet 16. pontjában szerepel, L. M. Piscarreta Ricardo a Portimão Urbis tevékenysége megszűnésének időpontjában rendelkezett olyan határozatlan idejű munkaszerződéssel, amelyet ezen időpontot megelőzően több évvel kötöttek.

59 Márpedig az EUMSZ 267. cikk második bekezdéséből kitűnik, hogy a nemzeti bíróságok bármikor kérdést intézhetnek a Bírósághoz az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusainak értelmezését illetően, amennyiben úgy ítélik meg, hogy ítéletük meghozatalához szükség van a kérdésnek a Bíróság általi eldöntésére.

60 Azonban a kérdést előterjesztő bíróság semmiféle magyarázatot nem nyújtott azon okokra vonatkozóan, amelyek miatt azon az állásponton van, hogy ebben az összefüggésben az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez szükség van az általa feltett kérdés megválaszolásához. Különösen nem adott magyarázatot arra, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozásban előírt azon korlátozások, amelyek a jelen ítélet 57. pontjában szerepelnek, mennyiben alkalmazandók L. M. Piscarreta Ricardo helyzetére.

61 A fentiekre tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdést elfogadhatatlannak kell tekinteni.

A költségekről

62 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

1) A munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelv 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az említett irányelv hatálya alá tartozik az olyan helyzet, amelyben egy önkormányzati vállalkozás, amelynek egyetlen részvényese az önkormányzat, ezen önkormányzat végrehajtó szervének határozatával megszűnik, és tevékenységeit részben - az említett önkormányzat általi közvetlen gyakorlásuk céljából - ezen önkormányzatra, részben pedig e célból alapított másik önkormányzati vállalkozásra ruházzák át, amelynek szintén ugyanezen önkormányzat az egyetlen részvényese, amennyiben a szóban forgó vállalkozás identitása az átruházást követően megmarad, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

2) A 2001/23 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében vett "munkavállaló" fogalma alá tartozik az olyan személy, mint az alapügy felperese, aki a munkaszerződésének felfüggesztése miatt ténylegesen nem látja el feladatait, amennyiben kitűnik, hogy az érintett nemzeti jogszabály munkavállalóként védelemben részesíti, amit azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia. E vizsgálat függvényében, olyan körülmények között, mint amelyekről az alapügyben szó van, a munkaszerződéséből adódó jogokat és kötelezettségeket úgy kell tekintetni, mint amelyek ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése alapján átszállnak az átvevőre.

3) A Tribunal Judicial da Comarca de Faro (farói kerületi bíróság, Portugália) által feltett harmadik kérdés elfogadhatatlan.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: portugál.