32001D0792[1]

A Tanács határozata (2001. október 23.) polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozások terén a fokozott együttműködés előmozdítását segítő közösségi eljárás kialakításáról

A Tanács határozata

(2001. október 23.)

polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozások terén a fokozott együttműködés előmozdítását segítő közösségi eljárás kialakításáról

(2001/792/EK, Euratom)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 308. cikkére és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 203. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

tekintettel az Európai Parlament véleményére [2],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [3],

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére [4],

mivel:

(1) A természeti, illetve műszaki katasztrófák során a tagállamok közötti kölcsönös segítségnyújtás javításáról szóló, 1991. július 8-i tanácsi és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott állásfoglalás [5] végrehajtására vonatkozó közösségi intézkedések hozzájárultak a személyek, a környezet és a tulajdon védelméhez; most arra van szükség, hogy fokozott védelmet biztosítsanak a természeti és a műszaki katasztrófák, a radiológiai balesetek és a környezeti veszélyhelyzetek esetén, beleértve akár az Európai Unión belül, akár azon kívül történő véletlen tengeri szennyezést is, valamint arra, hogy megerősítsék az állásfoglalás rendelkezéseit.

(2) 2000. április 19-én hatályba lépett az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának keretében létrejött egyezmény az ipari balesetek országhatáron túli hatásairól, amelynek rendelkezései olyan esetekre terjednek ki, mint például a megelőzés, a veszélyhelyzetre szóló felkészülés, a közvélemény tájékoztatása és a lakosság részvétele, az ipari balesetek tájékoztatási rendszerei, az intézkedések és a kölcsönös segítségnyújtás. A Közösség az egyezményt a 98/685/EK tanácsi határozattal [6] hagyta jóvá.

(3) A polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozások esetében a fokozott együttműködés előmozdítását szolgáló eljárás kiegészítheti a polgári védelemre vonatkozó jelenlegi közösségi cselekvési programot [7] olyan súlyos veszélyhelyzetekre szóló támogatás biztosításával, amelyek sürgős intézkedést igényelhetnek. Ez az eljárás megkönnyítheti a beavatkozási egységek, szakértők és más erőforrások szükség szerinti mozgósítását egy megerősített közösségi polgári védelmi szervezet révén, amely megfigyelési és tájékoztatási központból, illetve veszélyhelyzet kezelésére szolgáló közös kommunikációs és tájékoztatási rendszerből áll. Lehetőséget biztosíthat továbbá a veszélyhelyzettel kapcsolatos megerősített információk gyűjtésére, azok továbbítására a tagállamokhoz és a beavatkozásokból merített tapasztalatok cseréjére is.

(4) Ez az eljárás megfelelően figyelembe veszi a vonatkozó közösségi jogszabályokat és a nemzetközi kötelezettségeket. Következésképpen ez a határozat nem érintheti a tagállamok két- vagy többoldalú szerződésekben előírt, az e határozat hatálya alá tartozó ügyekkel kapcsolatos kölcsönös jogait és kötelezettségeit.

(5) A megelőzésnek nagy jelentősége van a természeti, műszaki és környezeti katasztrófák elleni védekezésben, és ez további intézkedések mérlegelését igényelheti.

(6) A Közösségen belüli olyan súlyos veszélyhelyzet vagy annak közvetlen veszélye esetében, amely határokon átnyúló hatásokat vált vagy válthat ki, illetve egy vagy több tagállam részéről segélykérésre vezethet, szükség szerint megfelelő értesítést kell küldeni egy megbízhatóan kialakított, veszélyhelyzet kezelésére szolgáló közös kommunikációs és tájékoztatási rendszer útján.

(7) A tagállamok és a Közösség szintjén előkészítő intézkedéseket kell hozni, hogy a beavatkozási egységek a veszélyhelyzetekben szükség szerinti gyorsasággal és összehangoltan, megfelelő rugalmassággal mozgósíthatók legyenek, és az oktatási program révén az értékelő, illetve koordináló egységek, beavatkozási egységek, valamint a szükség szerinti egyéb erőforrások hatékony reagáló képessége és feladataik kölcsönös kiegészítése biztosított legyen. A szükséges egészségügyi erőforrásokkal kapcsolatos információk összegyűjtését és az új technológiák alkalmazásának ösztönzését további előkészítő intézkedések érintik.

(8) A szubszidiaritás elvének megfelelően, a közösségi eljárás további haszna a nemzeti politikák támogatása és kiegészítése a kölcsönös polgári védelmi segítségnyújtás terén. Ha a rendelkezésre álló erőforrások alapján a segítséget kérő tagállam felkészültsége nem elegendő arra, hogy megfelelően reagáljon nagyobb veszélyhelyzetre, az adott tagállam, a közösségi eljárás igénybevételével kiegészítheti felkészültségi eszköztárát.

(9) Az eljárásnak lehetővé kell tennie a mozgósítást és a koordináció előmozdítását, és a fokozott védelem biztosításához hozzájárulva, támogatnia kell a segítségnyújtási beavatkozásokat, elsősorban a személyek, valamint a környezet és az anyagi javak tekintetében, beleértve a kulturális örökséget is, ilyen módon csökkentve a veszteséget emberéletben, a sebesülést, az anyagi, gazdasági és környezeti kárt, hozzájárulva a társadalmi kohézió és szolidaritás céljainak eléréséhez.

(10) Az elszigetelt és legkülső régióknak, valamint a Közösség néhány egyéb területének földrajzi helyzetük, terepviszonyaik, szociális és gazdasági körülményeik folytán gyakran sajátos jellegzetességei és igényei vannak. Mindez kedvezőtlen hatással bír, akadályozzák a segítségnyújtást és a beavatkozáshoz szükséges erőforrások bevetését, megnehezítve a segítségnyújtást és a segédeszközök bevetését, és különleges segítségnyújtási igényeket támasztanak nagyobb veszélyhelyzettel fenyegető, súlyos veszély esetén. Ez a közösségi eljárás a hasonló helyzetekre és igényekre való eredményesebb reagálást is lehetővé teheti.

(11) A Közösségen kívüli polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozás terén a Közösség és a tagállamok olyan eljárást alkalmazhatnának, amely adott hatáskörükön belül megkönnyíti és alátámasztja a végrehajtott intézkedéseket.

(12) Ez a közösségi eljárás, a még meghatározandó feltételek mellett, eszközként szolgálhat az Európai Unióról szóló szerződés V. címében említett válságkezelés megkönnyítéséhez és támogatásához is.

(13) A segítségnyújtási beavatkozások vagy önállóan, vagy valamely nemzetközi szervezet által irányított művelet részeként hajthatók végre, amely esetben a Közösségnek ki kell alakítania kapcsolatait az adott világszervezetekkel vagy regionális nemzetközi szervezetekkel.

(14) Az eljárásban való részvétel nyitva állhat a csatlakozni kívánó országok előtt is.

(15) Javítani kell az átláthatóságot, és a Szerződés céljainak megvalósítására irányuló törekvés részeként meg kell szilárdítani a különböző meglévő polgári védelmi tevékenységeket.

(16) Az e határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskör gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal [8] összhangban kell elfogadni.

(17) Azzal, hogy ehhez az eljáráshoz ugyanazt a bizottságot veszik igénybe, amelyet a polgári védelem terén meglévő közösségi cselekvési programhoz, biztosítania kell a következetességet és az egymást kiegészítő jelleget az eljárás végrehajtásakor.

(18) Az Európai Közösséget létrehozó szerződés és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés kizárólag a 308., illetve a 203. cikkben ad felhatalmazást e határozat elfogadásához,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

(1) E határozattal közösségi eljárást (a továbbiakban: eljárás) vezet be a Közösség és a tagállamok közötti fokozott együttműködés előmozdítására súlyos veszélyhelyzetek vagy közvetlenül fenyegető súlyos veszélyhelyzet esetén, amely azonnali segítségnyújtást igényelhet a polgári védelem terén.

(2) Az eljárás rendeltetése az, hogy előmozdítsa elsősorban a személyek, valamint a környezet és a tulajdon, beleértve a kulturális örökséget is, hatékonyabb védelmének biztosítását olyan nagyobb veszélyhelyzetek esetén, mint a természeti, műszaki, radiológiai vagy környezeti balesetek a Közösségen belül vagy kívül, beleértve a véletlen tengerszennyezést is, a véletlen vagy szándékos tengerszennyezés terén folyó együttműködés közösségi keretének megállapításáról szóló, 2000. december 20-i 2850/2000/EK európai parlamenti és tanácsi határozat [9] rendelkezéseinek megfelelően.

Az eljárás nem érinti az Európai Közösség vagy az Európai Atomenergia-közösség meglévő, vonatkozó jogszabályaiban vagy a hatályos nemzetközi szerződésekben előírt kötelezettségeket.

Az eljárás általános célja az, hogy veszélyhelyzetek esetén kérésre támogatást nyújtson, illetve a tagállamok és a Közösség által biztosított segítségnyújtás tökéletesebb összehangolását előmozdítsa, a Közösség elszigetelt, legkülső és más övezetei és szigetei sajátos igényeinek figyelembevételével.

(3) Az eljárás komponensek és intézkedések sorozatából áll, beleértve az alábbiakat is:

- veszélyhelyzetek esetén a segítségnyújtáshoz a tagállamokban rendelkezésre álló beavatkozási egységek és egyéb segítségnyújtási módok azonosítása,

- oktatási program kidolgozása és végrehajtása a beavatkozási egységek és a többi a segítségnyújtásban részt vevő személy, valamint az értékelést végző, illetve koordináló egységek szakértői számára,

- a beavatkozások fő szempontjaival foglalkozó műhelyek, szemináriumok és kísérleti projektek,

- értékelő és/vagy koordináló egységek létrehozása, szükség szerint útnak indítása,

- megfigyelési és tájékoztatási központ létrehozása és irányítása,

- veszélyhelyzetek esetére közös kommunikációs és tájékoztatási rendszer létrehozása és irányítása,

- egyéb kapcsolódó intézkedés, így például a segítségnyújtáshoz az erőforrások szállításának elősegítésére irányuló intézkedések.

2. cikk

(1) A Közösségen belüli olyan súlyos veszélyhelyzet esetén vagy közvetlenül fenyegető súlyos veszélyhelyzet esetén, amely határon átnyúló hatásokat vált ki, vagy ilyen hatások kiváltására alkalmas, illetve amely egy vagy több tagállam részéről segélykéréssel járhat, az a tagállam, amelyben a vészhelyzet bekövetkezett, késedelem nélkül értesíti:

a) azokat a tagállamokat, amelyeket a veszélyhelyzet érinthet, kivéve, ha ez irányú értesítési kötelezettségének az Európai Közösség vagy az Európai Atomenergia-közösség erre vonatkozó rendelkezései, illetve más nemzetközi megállapodások alapján már eleget tett; és

b) a Bizottságot, abban az esetben, ha várható egy esetleges segélykérés a megfigyelési és tájékoztatási központon keresztül, azért, hogy a Bizottság szükség szerint tájékoztathassa a többi tagállamot, és illetékes szerveit mozgósíthassa.

(2) Ezt az értesítést, szükség szerint, a kommunikációs és tájékoztatási rendszeren keresztül kell megküldeni.

3. cikk

A tagállamok, annak érdekében, hogy súlyos veszélyhelyzet esetén hatékonyan tudjanak beavatkozni, a következő intézkedéseket hozzák:

a) illetékes szerveiken, különösen pedig polgári védelmi szolgálataikon vagy más segélyszolgálataikon belül előzetesen kijelölik azokat a beavatkozási egységeket, amelyek a beavatkozáshoz rendelkezésre állhatnak, vagy az értesítéstől számított nagyon rövid idő alatt készen állnak a bevetésre, hogy a segélykérést követően általában 12 órán belül útnak indíthatók legyenek, figyelembe véve, hogy az egység összetételét az adott veszélyhelyzet jellegének és a veszélyhelyzettel kapcsolatos sajátos igényeknek megfelelően kell kialakítani;

b) kiválasztják azokat a szakértőket, akiket a veszélyhelyzet helyszínén az értékelő, illetve koordináló egységben tudnak alkalmazni;

c) e határozat elfogadásától számított 6 hónapon belül közlik az egységekre, a szakértőkre, valamint a 4. cikk e) pontja szerinti egészségügyi erőforrásokra vonatkozó általános jellegű vonatkozó információkat, és szükség szerint haladéktalanul frissítik azokat;

d) mérlegelik annak a lehetőségét, hogy szükség szerint az illetékes szolgálatok útján rendelkezésre álló segítséget is igénybe vegyenek, így például az adott veszélyhelyzetre szakosodott személyzet és a felszerelés biztosítása terén, valamint olyan erőforrások igénybevételének a lehetőségét, amelyek nem kormányzati szervezetek és más megfelelő szervezetek útján biztosíthatók;

e) e határozat alkalmazása céljából megjelölik illetékes hatóságaikat, kijelölik a kapcsolattartási pontokat, és erről tájékoztatják a Bizottságot.

4. cikk

Az 1. cikkben előírt célok eléréséhez és intézkedések végrehajtásához a Bizottság:

a) létrehoz és irányít egy olyan megfigyelési és tájékoztatási központot, amely napi 24 órán át elérhető és azonnali reagálásra képes, valamint - az eljárás céljai érdekében - a tagállamok és a Bizottság rendelkezésére áll;

b) létrehoz és működtet egy megbízható, közös, veszélyhelyzetben irányadó kommunikációs és tájékoztatási rendszert az információk közlésének és cseréjének biztosítására a megfigyelési és tájékoztatási központ, valamint a tagállamok által erre kijelölt kapcsolattartási pontok között;

c) megteremti a lehetőséget a szakértők kis csoportjainak lehető leggyorsabb mozgósításához és útnak indításához, akik felelősek:

- a helyzetértékelésért a tagállamok, a megfigyelési és tájékoztatási központ és a segélykérő állam részére,

- szükség szerint a helyszíni segítségnyújtási műveletek előmozdításáért és összehangolásáért, valamint szükség és lehetőség szerint, a segélykérő állam illetékes hatóságaival történő kapcsolattartásért;

d) beindít egy oktatási programot, amelynek célja a polgári védelmi segítségnyújtás összehangolásának javítása a 3. cikk a) pontjában említett beavatkozási egységek, vagy, szükség szerint, a 3. cikk b) pontjában említett egyéb a segítségnyújtásban részt vevő személyek között az összeegyeztethetőség és a kölcsönös kiegészítés biztosításával, valamint a helyzetértékelő szakemberek szakértelmének javításával. A programnak ki kell terjednie közös tanfolyamokra és gyakorlatokra, és egy olyan csererendszert kell tartalmaznia, amelynek révén az egység tagjait más tagállamokban működő egységekhez küldik;

e) összegyűjti a tagállamok - szérumok és oltóanyagok gyártásában vagy más szükséges egészségügyi erőforrások fenntartásában megnyilvánuló - kapacitására, illetve azokra a készletekre vonatkozó információkat, amelyek súlyos veszélyhelyzet esetén rendelkezésre állhatnak a beavatkozáshoz, továbbá ezeket az információkat az információs rendszerbe felveszi;

f) programot indít az eljárás keretében végrehajtott beavatkozásokból szerzett tapasztalatok értékelésére, és az információs rendszeren keresztül terjeszti azokat;

g) ösztönzi és bátorítja az új technológiák bevezetését és alkalmazását az eljárás céljai érdekében, beleértve az értesítő- és riasztórendszereket, információcsere-rendszert, műhold-technológia használatát és a veszélyhelyzetek kezelését szolgáló döntéshozatal előmozdítását;

h) intézkedéseket hoz a segítségnyújtási beavatkozáshoz és más kapcsolódó tevékenységekhez kapcsolódó erőforrások szállításának előmozdítására.

5. cikk

(1) Ha a Közösségen belül veszélyhelyzet áll elő, a tagállam, a lehető legrészletesebben megfogalmazott megkeresés alapján segítséget kérhet:

a) a többi tagállamtól a megfigyelési és tájékoztatási központon keresztül, amely esetben a megkeresés kézhezvételét követően a Bizottság, szükség szerint és késedelem nélkül:

- továbbítja a kérést a többi tagállam kapcsolattartási pontjaihoz,

- elősegíti az egységek, a szakértők és a segítségnyújtásban részt vevő egyéb személyek mozgósítását,

- összegyűjti a veszélyhelyzettel kapcsolatos megerősített információkat, és továbbítja azokat a tagállamoknak; vagy

b) közvetlenül a többi tagállamtól.

(2) A tagállam, amelyhez segítségnyújtás iránti megkeresést intéztek, azonnal eldönti, hogy képes-e a szükséges segítségnyújtására, és erről a segélykérő tagállamot a megfigyelési és tájékoztatási központon keresztül vagy közvetlenül tájékoztatja, majd a körülményektől függően, a központot is tájékoztatja, megjelölve az általa biztosítható segítség méretét és feltételeit.

(3) A segítségnyújtási beavatkozások irányításáért a segélykérő tagállam a felelős. A segélykérő tagállam hatóságai iránymutatásokat hoznak, és szükség esetén kijelölik a beavatkozási egységekre bízott feladatok határait, azok végrehajtásának részletezése nélkül, ami a segítséget nyújtó tagállam által kijelölt, ezzel megbízott felelős feladata.

(4) A segélykérő tagállam felkérheti az egységeket, hogy nevében lássák el a beavatkozás irányítását, amely esetben a tagállamok és a Közösség által küldött egységek törekszenek beavatkozásaik összehangolására.

(5) A helyzetértékelő és/vagy koordináló egységnek elő kell mozdítania a beavatkozási egységek közötti összehangolást és, szükség és lehetőség esetén, a beavatkozást kérő tagállam illetékes hatóságaival való kapcsolattartást.

6. cikk

Az 5. cikk rendelkezései kérésre a Közösségen kívül történő beavatkozások során is alkalmazhatók. Ezek a beavatkozások akár önálló segítségnyújtási beavatkozásként, akár valamely nemzetközi szervezet által irányított beavatkozás részeként is végrehajthatók.

Az ezen eljárás keretében a Közösségen kívül végrehajtott polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozások összehangolását az Európai Unió Tanácsának elnökségével megbízott tagállam biztosítja.

7. cikk

Az eljárásban való részvétel nyitva áll:

- a közép- és kelet-európai csatlakozni kívánó országok számára az Európai-megállapodásokban, azok kiegészítő jegyzőkönyveiben és az adott Társulási Tanácsok határozataiban megállapított feltételek szerint,

- Ciprus, Málta és Törökország számára a velük megkötendő kétoldalú megállapodások alapján.

8. cikk

(1) A Bizottság a 9. cikk (2) bekezdésében előírt eljárásoknak megfelelően hajtja végre az eljárással kapcsolatos intézkedéseket.

(2) A Bizottság a 9. cikk (3) bekezdésében előírt eljárások szerint közös szabályokat is megállapít, különösen az alábbi területeken:

a) a 3. cikk szerinti segítségnyújtási beavatkozáshoz rendelkezésre álló erőforrások;

b) a 4. cikk a) pontja szerinti megfigyelési és tájékoztatási központ;

c) a 4. cikk b) pontja szerinti veszélyhelyzetekre vonatkozó közös irányadó kommunikációs és tájékoztatási rendszer;

d) a 4. cikk c) pontja szerinti helyzetértékelő és/vagy koordináló egységek, beleértve a szakértők kiválasztásában irányadó követelményeket is;

e) a 4. cikk d) pontja szerinti oktatási program;

f) a 4. cikk e) pontja szerinti egészségügyi erőforrásokkal kapcsolatos információ;

g) a Közösségen belüli beavatkozások, az 1991. július 8-i állásfoglalás alapján, valamint a 6. cikk szerinti Közösségen kívüli beavatkozások.

9. cikk

(1) A Bizottságot az 1999/847/EK határozat 4. cikkének (1) bekezdése alapján létrehozott bizottság segíti.

(2) Az e bekezdésre vonatkozó hivatkozás esetében az 1999/468/EK határozat 4. és 7. cikkét kell alkalmazni.

Az 1999/468/EK határozat 4. cikkének (3) bekezdésében előírt időtartam 3 hónapban kerül megállapításra.

(3) Az e bekezdésre vonatkozó hivatkozás esetében az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében előírt időtartam 3 hónapban kerül megállapításra.

(4) A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.

10. cikk

A Bizottság, e határozat hatálybalépésétől számított minden harmadik évben értékeli a határozat végrehajtását, és az értékelés eredményeit, esetleges módosító javaslataival együtt, előterjeszti az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

11. cikk

Ez a határozat 2002. január 1-jén lép hatályba.

12. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Luxembourgban, 2001. október 23-án.

a Tanács részéről

az elnök

A. Neyts-Uyttebroeck

[1] HL C 29. E., 2001.1.30., 287. o.

[2] 2001. június 14-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

[3] HL C 139., 2001.5.11., 27. o.

[4] HL C 253., 2001.9.12., 17. o.

[5] HL C 198., 1991.7.27., 1. o.

[6] HL L 326., 1998.12.3., 1. o.

[7] A polgári védelem terén közösségi cselekvési program létrehozásáról szóló, 1999. december 9-i 1999/847/EK tanácsi határozat (HL L 327., 1999.12.21., 53. o.)

[8] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

[9] HL L 332., 2000.12.28., 1. o.

--------------------------------------------------