41/1996. (X. 4.) AB határozat

Tihany Község Önkormányzatának a lakások és helyiségek bérletéről és azok elidegenítéséről szóló 19/1993. (XII. 23.) rendelete alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírások alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Tihany Község Önkormányzatának a lakások és helyiségek bérletéről és azok elidegenítéséről szóló 19/1993. (XII. 23.) rendelete 9. § (2) bekezdése, valamint 2. sz. melléklete 11. pontja alkotmányellenes, ezért ezeket az előírásokat megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság a tihanyi önkormányzat 19/1993. (XII. 23.) rendelete 27. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó Tihany Község Önkormányzatának a lakások és helyiségek bérletéről és azok elidegenítéséről szóló 19/1993. (XII. 23.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 9. § (2) bekezdése, 27. § (1) bekezdése és 2. sz. melléklete 11. pontja alkotmányellenességének megállapítását kérte.

Álláspontja szerint az Ör. 9. § (2) bekezdése a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 21. § (6) bekezdése, továbbá a jogbiztonság alkotmányos elve sérelmével hatalmazta fel a polgármestert arra, hogy az önkormányzati tulajdonban lévő lakásba a bérlő által történő befogadáshoz szükséges hozzájárulást megadja.

Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy az Ör. 27. § (1) bekezdése az Lt. által hatályon kívül helyezett, a lakbérekről, továbbá az albérleti és az ágybérleti díjakról szóló 45/1982. (X. 7.) MT rendeletre hivatkozva állapította meg az önkormányzati tulajdonban lévő lakások bérét.

Az indítvány kérelmet tartalmazott arra vonatkozóan is, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg az Ör. 2. sz. melléklete 11. pontját, mivel az ott szolgálati lakásként megjelölt önkormányzati tulajdonban lévő bérlakásra nézve törvénysértő módon zárta ki a bérlőt az Lt. alapján megillető vételi jog gyakorlásából.

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkre alapozta:

Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint "a helyi önkormányzat feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal". A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy "a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot".

Az Lt. több tárgykörben is kötelezettséget, illetve rendeletalkotási felhatalmazást állapít meg a helyi önkormányzat számára.

1. Az Lt. 21. § (1) és (2) bekezdése a bérlőnek a lakásba való befogadási jogát érintő szabályozást tartalmaz.

"(1) A bérlő a lakásba más személyt - a kiskorú gyermeke (az örökbefogadott, a mostoha- és nevelt gyermeke), valamint a befogadott gyermekétől az együttlakás ideje alatt született unokája kivételével - a bérbeadó írásbeli hozzájárulásával fogadhat be.

(2) Önkormányzati lakásba a bérlő a bérbeadó írásbeli hozzájárulása nélkül is befogadhatja házastársát, gyermekét (örökbefogadott, mostoha- és nevelt gyermekét), jogszerűen befogadott gyermekétől született unokáját, valamint szülőjét (örökbefogadó, mostoha- és nevelőszülőjét)."

E § (6) bekezdése pedig a következőket írja elő: "Önkormányzati lakás esetén, ha a befogadáshoz a bérbeadói hozzájárulás szükséges, ennek feltételeit önkormányzati rendelet határozza meg."

Az Ör. sérelmezett 9. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "a bérlő a lakásba más személyt a polgármester hozzájárulásával fogadhat be".

Az Alkotmánybíróság már több döntésében - különösen a 11/1992. (III. 5.) AB határozatban - elvi jelentőséggel hívta fel a figyelmet a jogállamiságnak arra az alkotmányos követelményére, hogy - mivel a jogbiztonság szorosan a jogállamisághoz kapcsolódik - a jogbiztonság "az államtól és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára ... előre láthatóak legyenek" (ABH 1992, 84.).

Az Ör. idézett rendelkezése, de más előírásai sem állapították meg a bérbeadói hozzájárulás feltételeit, és így lehetővé tették a polgármester számára az egyedi mérlegelésen alapuló döntések megalkotását. A 63/1995. (X. 27.) AB határozat (ABH 1995., 530.) mutatott rá arra, hogy az önkormányzati rendeleti szabályozás megállapíthat olyan körülményeket, amelyek figyelembevételével - az egyedi, sajátos szempontokra tekintettel - mérlegelhető a döntés. Az önkormányzatnak azonban - ha lehetővé teszi az egyedi döntések megalkotását, a mérlegelés alkalmazását - az Lt. keretei között alkotott rendeletében meg kell határoznia annak feltételeit, körülményeit.

Mivel az Ör. az ilyen tartalmú szabályozást mellőzte, az Alkotmánybíróság - mint a jogbiztonság alkotmányos elvét sértő rendelkezést - a 9. § (2) bekezdését megsemmisítette.

2. Az Ör. 2. sz. melléklete 11. pontja alkotmányosságának vizsgálata során az Alkotmánybíróság az Ör., valamint a Tihany község polgármestere, a Veszprém Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője és az indítványozó által megküldött iratok alapján alakította ki álláspontját. Mindezekből a dokumentumoktól kitűnik, hogy a tihanyi önkormányzat tulajdonába az Ötv. 107. § (2) bekezdése alapján kerültek a volt állami bérlakások. Az Lt. 46. § a) pontjának utolsó fordulata alapján az ilyen lakásokra nem áll fenn vételi jog.

Az Lt. 49. § (1) bekezdés a) pontja azt írja elő, hogy "az állam tulajdonából az önkormányzat tulajdonába került önkormányzati, illetőleg az állami lakásra, más személyt megelőző elővásárlási jog illeti meg a bérlőt". Az Ör. 32. § (1) bekezdése szerint nem áll fenn elővásárlási jog "az e rendelet hatálybalépésekor szolgálati bérlakásnak minősülő és az e rendelet 2. sz. mellékletében szolgálati bérlakás kategóriában felsorolt lakásra".

Az Alkotmánybíróság 776/B/1996/2. végzésében arra hívta fel Tihany község polgármesterét, hogy közölje, milyen tárgybeli és jogi indokok alapján szerepelteti az Ör. 2. sz. mellékletében a szolgálati bérlakásokat. Az említett melléklet 11 lakást sorol a szolgálati lakások körébe. A tihanyi polgármester a 11. számú lakás szolgálati jellegét bizonyítani nem tudta, s arra utalt, hogy az erre vonatkozó dokumentum irattárukban nem lelhető fel. Az indítványozó által benyújtott, a tihanyi önkormányzat jegyzője által kiadott 1080/94. sz. iratból kitűnik, hogy a 2. számú mellékletben említett 11. számú lakásra kötött lakásbérleti szerződések szerint a bérlő önkormányzati tulajdonú lakás bérlőjének minősül.

Az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló iratok alapján úgy ítélte meg, hogy az Ör. 2. sz. melléklete 11. pontjában említett lakás szolgálati jellege nem állapítható meg. Mivel az Lt. idézett 49. § (1) bekezdés a) pontja szerint a bérlőt elővásárlási jog illeti meg, a tihanyi önkormányzat az említett lakásnak a szolgálati lakások közötti feltüntetésével megakadályozta e jog gyakorlását. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Ör.-nek ezt az előírását is alkotmányellenesnek minősítette, és a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően megsemmisítette.

3. Az Ör. 27. § (1) bekezdésének az indítványozó által kifogásolt szövege azt írja elő, hogy "Tihany Község Önkormányzata közigazgatási területén az önkormányzati lakások bérlői a lakbéreket jelenleg a lakbérekről, továbbá az albérleti és ágybérleti díjakról szóló 45/1982. (X. 7.) MT rendelet 4. § (1) bekezdésben foglaltak szerint fizetik, az ott meghatározott összeg kétszeresét kitevő mértékben". Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a tihanyi képviselő-testület a kifogásolt előírást módosította.

Az Ör. 27. § (1) bekezdésének hatályos szabályozása szerint Tihany Község Önkormányzata közigazgatási területén az önkormányzati lakások bérlői részére komfortos lakás esetén 45 Ft/nm, félkomfortos lakások esetén 35 Ft/nm a lakbér mértéke.

Az Lt. 34. § (1) bekezdés első fordulata alapján az önkormányzati lakások lakbérének mértékét önkormányzati rendelet állapítja meg. E § (2) bekezdése a lakbérmérték megállapítása során a lakás alapvető jellemzői körében figyelembe venni rendeli a lakás komfortfokozatát.

Az idézett rendelkezések összevetése alapján az Alkotmánybíróság az Ör. 27. § (1) bekezdése alkotmányellenességét nem állapította meg, ezért az indítványt ebben a részében elutasította.

Dr. Ádám Antal s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 776/B/1996/4.