EH 2015.05.B19 Az első fokon elítélt vádlott másodfokon történő felmentése megnyitja a fellebbezési jogot a harmadfokú bírósághoz, amely valamennyi fellebbezésre jogosultat az eljárási törvényben meghatározottak szerinti tartalommal [Be. 367/A. §] illet meg. A törvény nem zárja ki, és nem is korlátozza, ezért joghatályosnak kell tekinteni a felmentés okát támadó fellebbezést is.
A felmentés jogcímében történő esetleges tévedés nem a büntetőjog szabályainak a megsértése (nem anyagi jogi sérelem), tehát harmadfokú megváltoztató határozathoz nem vezethet. Eljárási hibaként csak relatív természetű lehet, mert nem tartozik a Be. 373. § (1) bekezdésének esetkörébe, ezért hatályon kívül helyezést sem eredményezhet [Be. 331. § (3) bek., 346. § (2) bek., 367/A. § (1) bek., 386. § (1) bek. c) pont, 387. § (1) bek., 399. § (1) bek.]
[1] A törvényszék a 2012. szeptember 27-én kihirdetett ítéletével az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki
[2] - 2 rb. társtettesként elkövetett csalás bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 318. § (1) bek., (5) bek. a) pont], és
[3] - 2 rb. társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, melyből egy eset kísérlet [korábbi Btk. 274. § (1) bek. c) pont].
[4] Ezért őt halmazati büntetésül 1 év 2 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. Egyben az I. r. vádlottat előzetes mentesítésben részesítette.
[5] Az elsőfokú ítélet ellen az I. r. vádlott és védője jelentett be fellebbezést felmentés érdekében; az ügyész az ítéletet tudomásul vette.
[6] Az elsőfokú ítélet a II. r. és III. r. vádlott tekintetében 2012. október 1-jén jogerőre emelkedett.
[7] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2014. március 12-én meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot az I. r. vádlott tekintetében megváltoztatta, és a vádlottat bizonyítottság hiánya okából felmentette [Be. 331. § (1) bek., 6. § (3) bek. b) pont]
[8] - a 2 rb. társtettesként elkövetett csalás bűntette és
[9] - a 2 rb. társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette (egy esetben kísérlete)
[10] miatt emelt vád alól.
[11] A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú ítélet a Be. 351. § (2) bekezdés a), c) és d) pontja alapján megalapozatlan, aminek kiküszöbölése végett bizonyítást vett fel. Ennek eredményeként a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja alapján az elsőfokú ítélettel megállapított tényállást módosította, illetve kiegészítette:
[12] - mellőzte az I. r. vádlottra, valamint az I. r. és II. r. vádlott megállapodására vonatkozó megállapítást;
[13] - mellőzte a sértettek tulajdonszerzését igazoló hagyatékátadó végzés és a tulajdoni lap vádlottak (közte az I. r. vádlott) általi megszerzésére vonatkozó megállapítást;
[14] - mellőzte a vádlottak (közte az I. r. vádlott) általi, két román útlevél megszerzésére vonatkozó megállapítást;
[15] - kiegészítette a tényállást azzal, miszerint kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy az I. r. vádlott károkozási szándékkal közreműködött az adásvételi szerződés megkötésében.
[16] A másodfokú bíróság jogi értékelése szerint az elsőfokú bíróság közvetlen bizonyíték hiányában, ténybeli következtetéssel állapította meg az I. r. vádlott bűnösségét. Ez azonban csak akkor helyes, ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy annak ténybeli alapja másként nem történhetett, és ítéleti bizonyossággal kizárható az I. r. vádlott védekezése. Ugyanakkor - a másodfokú bíróság szerint - a rendelkezésre álló bizonyítékok nem zárják ki a másként történést.
[17] A feltárt bizonyítékok nem alkotnak az I. r. vádlott bűnössége megállapítására kétséget kizáróan alkalmas, zárt logikai láncot. Nem cáfolható ítéleti bizonyossággal, hogy a vád szerinti cselekmény az I. r. vádlott által előadott módon történt, mivel közvetlen terhelő adatok e vádlott vonatkozásában nem merültek fel. A vádlottak tagadó vallomása nem cáfolható, további bizonyíték beszerzésére pedig nincs mód.
[18] A másodfokú ítélet ellen másodfellebbezést jelen-tett be
[19] - az ügyész a vádlott terhére, a felmentés miatt, hatályon kívül helyezés érdekében;
[20] - az I. r. vádlott és védője a bizonyítottság hiányában felmentés miatt, bűncselekmény hiányában felmentés érdekében.
[21] A Legfőbb Ügyészség átiratában az ügyészi másodfellebbezést visszavonta.
[22] A védő másodfellebbezésének indokai szerint
[23] - a másodfokú bíróság által - a módosítások folytán - irányadónak tartott tényállás alapján az I. r. vádlottnak nincs jogsértő magatartása, és az általa tett vallomásnak sincs cáfolata;
[24] - közvetlen bizonyíték hiányában a közvetett bizonyítékok kétséget kizáróan nem csupán a bizonyítottság hiányának megállapítására adnak alapot;
[25] - a másodfokú ítélettel megállapított tényállás és a felvett bizonyítás alapján teljességgel kizárható, hogy az I. r. vádlott akár elkövetőként, akár társtettesként részt vett a vád szerinti cselekményben.
[26] A Legfőbb Ügyészség a védelmi másodfellebbezéseket alaptalannak tartotta, a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
[27] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a vádlott felmentésére az anyagi jogszabály megtartásával helyes következtetést vont. A másodfokú bíróság indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, törvényesen járt el, amikor az I. r. vádlottat bizonyítottság hiányában felmentette.
[28] Kiemelte: megalapozott az a tényállás, ami a másodfokú bíróság ténybeli korrekciójával került megállapításra. Ebből az anyagi jogszabály megtartásával vont jogi következtetést a másodfokú bíróság. A másodfokon lefolytatott tanúmeghallgatás folytán sem volt megállapítható ítéleti bizonyossággal, hogy a vádlott nem követte el a vádbeli bűncselekményt.
[29] Csak az állapítható meg, hogy nem kizárható: másként történtek az események, ahogy azt az elsőfokú bíróság bűnösség megállapításának alapjául szolgáló tényállása tartalmazta. Ezért a felmentés másodfokú ítéleti jogcíme - a bizonyítottság hiánya - is helyes.
[30] A Kúria az ügyben a Be. 391. § (2) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.
[31] Perbeszédében a vádlott védője (másod)fellebbezését - változatlan indokkal - fenntartotta, az ügyész pedig az írásbeli nyilatkozatával egyező tartalommal szólalt fel és tett indítványt.
[32] A vádlott és védőjének (másod)fellebbezése nem alapos.
[33] Az ügyész fellebbezését a Legfőbb Ügyészség visszavonta. Ekként kizárólag a védelmi másodfellebbezések joghatályosságáról és érdeméről dönthet a Kúria. A védelmi másodfellebbezések pedig kizárólag a másodfokú ítélet indokolását kifogásolták. Nevezetesen a felmentés jogcímét tartották tévesnek, szerintük - a másodfokú ítélet megalapozottságát elfogadva - a felmentésnek bűncselekmény hiányában kellett volna megtörténnie. Ezért azt kérték, hogy az ítélet indokolását változtassa meg a Kúria, a felmentés érdemi helybenhagyásával.
[34] A Kúriának mindenekelőtt a fellebbezések joghatályossága kérdésében kellett állást foglalnia.
[35] Elsőként azt kell rögzíteni: az első-, másodfokú bíróság eltérő álláspontja a bűnösség kérdésében - minden más körülménytől függetlenül - megnyitotta bármelyik fél számára a másodfellebbezés lehetőségét [Be. 346. § (1) bek. c) pont].
[36] Ehhez képest azt kell eldönteni, az a védelmi fellebbezés, amely kizárólag a felmentő ítélet indokolása ellen irányul és kizárólag a felmentés jogcímét sérelmezi, joghatályos-e. Ezt a kérdést a Kúria igenlően döntötte el a következők szerint.
[37] A Be. 385. §-a szerint a harmadfokú eljárásban a másodfokú eljárás szabályait a harmadfokú eljárásra vonatkozó eltérésekkel értelemszerűen alkalmazni kell.
[38] Ebből következik:
[39] - érvényesül a Be. 346. § (2) bek. szabálya; tehát a fellebbezés, amely a harmadfokot megnyitja, a támadott ítélet bármely rendelkezése, és kizárólag az indokolása ellen is irányulhat;
[40] - nem érvényesül viszont teljes körűen a Be. 346. § (3) bekezdés azon szabálya, miszerint fellebbezésnek jogi és ténybeli okból van helye, hiszen a Be. 386. § (2) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a másodfellebbezésben bizonyítást indítványozni, új tényt állítani, vagy új bizonyítékra hivatkozni nem lehet; ennyiben tehát a másodfellebbezés ténybeli okból bejelentettsége korlátozott.
[41] Mindezekből az szűrhető le - miután a védelmi fellebbezések nem ütköznek a Be. 386. § (2) bekezdése szerinti korlátokba -, hogy a másodfellebbezések tartalmilag megfelelnek a harmadfokú eljárást megnyitó követelményeknek, még ha azok kizárólag eljárásjogi hibát is hoznak fel.
[42] Nem kétséges ugyanis, nem anyagi jogi hibát, hanem eljárásjogi hibát kifogásol az a fellebbezés, amely kizárólag a felmentő rendelkezés jogcímét érinti. Anyagi jogi sérelem csak az lehet, ha a bíróság az adott tényállásból téves jogi következtetést von a bűnösség, a minősítés körében. Erre viszont a másodfellebbezés nem hivatkozott, értelemszerűen nem is hivatkozhatott.
[43] Mindezek alapján a Kúria a harmadfokú eljárás lefolytatására nyilvános ülést tűzött. A nyilvános ülés eredményeként viszont azt állapította meg, hogy a másodfellebbezés nem megalapozott.
[44] A megengedhető másodfellebbezéshez - a Be. 387. § (1) bekezdése rendelkezése folytán - teljes körű, lényegileg korlátozástól mentes felülbírálati jogkör társul mind ténybelileg (a megalapozottság körében), mind eljárásjogilag (az eljárási szabályok érvényesülése tekintetében), mind a jogi következtetések anyagi jogi helyessége szempontjából.
[45] A teljes körű felülbírálati jogkörrel szemben azonban a döntési jogkör - a Be. 397., 398., 399. §-ai szerint - korántsem teljes körű: nem minden hiba küszöbölhető ki harmadfokon.
[46] Így: a másodfokú ítélet helybenhagyható, ha a fellebbezés alaptalan. Ebből következnék, hogy amennyiben a fellebbezés, ami kizárólag az indokolást érinti, alapos, az ítéletet nem lehetne helybenhagyni.
[47] Ugyanakkor a fellebbezés alaposságát elfogadva az ítéletet nem lehet megváltoztatni sem. A másodfokú ítélet megváltoztatására pedig a Be. 398. §-a szerint kizárólag az anyagi jogi sérelem adna lehetőséget.
[48] A felmentő rendelkezés azonban anyagi jogi szempontból helyes: a másodfokú ítélettel helyesbített tényállásból bűnösségre jogi következtetés nem vonható, de az ilyen következtetés levonását már a fellebbezés iránya is kizárná.
[49] Ehhez képest vizsgálandó, hogy az az eljárási szabálysértés, amelyet a másodfellebbezés kifogásol, alapja lehet-e hatályon kívül helyezésnek, ha az eljárási szabálysértés ténye egyáltalán megállapítható.
[50] Erre az adott ügyben nyilván nincs lehetőség. A Be. 399. §-a szerint harmadfokú eljárásban ugyanis nem minden eljárási szabálysértés bír relevanciával: kizárólag a Be. 373. § (1) bekezdésében felsorolt abszolút eljárási szabálysértések, és a súlyosítás tilalmának megsértése eredményezhetnek hatályon kívül helyezést. Az egyéb eljárási szabálysértések pedig - valóságuk esetén is - a harmadfokú bíróság eljárásában kiküszöböletlenül maradnak.
[51] Miután a másodfellebbezésben kifogásolt eljárási szabálysértés, ami a felmentés jogcímét illeti, kívül esik ezen a körön, a másodfellebbezéssel megnyitott harmadfokú eljárás nyomban le is zárul, mégpedig a másodfokú ítélet Be. 397. § alapján történő helybenhagyásával.
[52] Megjegyzi a Kúria, hogy a másodfellebbezéseknek a felmentés jogcímet kifogásoló érvelése egyébként sem látszik helyesnek. Tehát a másodfellebbezések akkor sem vezethetnének eredményre, ha a Be. lehetővé tenné ezen eljárási szabálysértés okából az ítélet és annak indokolása megváltoztatását.
[53] A bizonyíték hiánya és a bűncselekmény hiánya okából felmentés közötti választás lényege ugyanis a következő:
[54] Ha a tényállási elem megvalósítottsága - amely a jogi következtetés ténybeli alapja - kétséget kizáró bizonyossággal nem bizonyított: ez bizonyítékhiányos felmentéshez vezet. Bűncselekmény esetén hiányos felmentésről akkor van szó, ha kétséget kizáró bizonyossággal az állapítható meg, hogy az a tény, amely a tényállásszerű bűncselekményben való bűnösségre vont jogi következtetés alapja lenne, nem valósult meg.
[55] Az elsőfokú bíróság az ellentmondó bizonyítékokat úgy mérlegelte, hogy logikai következtetésekkel jutott el annak a ténynek a megállapítására, miszerint az I. r. és a II. r. vádlott a telekingatlanra vonatkozó hamis adásvételi szerződés készítésében megállapodott - ebből következett a további ténymegállapítások fényében az I. r. vádlott bűnössége.
[56] A másodfokú bíróság ezt a tényállást - éppen a logikai láncolat nem zártságának, azaz minden más lehetőség kizáróságának hiányában - megalapozatlannak tartotta. A megalapozatlanság kiküszöbölésére - az I. r. vádlott által indítványozott - bizonyítást felvette.
[57] Miután a másodfokú eljárásban bizonyításfelvétel történt és a másodfokú bíróság felmentő rendelkezéseket hozott, ez lehetővé tette számára a bizonyítékok teljes körű átértékelését [Be. 352. § (3) bek.].
[58] A bizonyítékok teljes körű átértékelése folytán zárta ki a tények köréből azokat a tényelemeket, amelyeken a bűnösség kérdésében az elsőfokú ítélet jogi következtetése alapult.
[59] A másodfokú bíróság ítélete azonban azt nem tartalmazza, hogy a kizárt tényelemek (így a hamis szerződés megkötésére vonatkozó megállapodás) nem történtek meg, hanem - a bizonyítékok megengedett felülmérlegelésével - arra jutott, hogy ezt a tényt kétséget kizáróan (bírói bizonyossággal) nem látta bebizonyítottnak.
[60] Bűncselekmény hiányában való felmentésnek pedig akkor lett volna helye, ha a másodfokú ítélet azért mellőzi a hamis szerződés megkötésében való megállapodásra vonatkozó tényállási részt, mert a mérlegelése folytán arra jut: bírói (kétséget kizáró) bizonyossággal megállapítható, hogy ez nem történt meg.
[61] A másodfokú bíróság viszont a bizonyítékmérlegelő tevékenységével odajutott, hogy nem bizonyítható kétséget kizáróan e megállapodás megtörténte. A másodfellebbezésben ennek a támadása - azaz a felmentés jogcímet érintő támadás - szükségképpen a bizonyítékértékelés támadása, amely eljárásjogilag nem megengedett.
[62] Ekként a Kúria a Be. 397. §-a alapján a másodfokú bíróság - kizárólag az I. r. vádlottról rendelkező - ítéletét helybenhagyta.
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria, mint harmadfokú bíróság Budapesten, a 2014. év szeptember hó 23. napján tartott harmadfokú nyilvános ülésen meghozta a következő
v é g z é s t:
A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban lévő büntetőügyben az I. rendű vádlott és védője által bejelentett másodfellebbezést elbírálva a Fővárosi Ítélőtábla 6.Bf.437/2012/13. számú ítéletét helybenhagyja.
A harmadfokú eljárás során felmerült 5.520 (ötezer-ötszázhúsz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.
I n d o k o l á s
I.
1. A Fővárosi Törvényszék a 2012. szeptember 27-én kihirdetett 18.B.159/2006/163. számú ítéletével az I. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki
- 2 rb. társtettesként elkövetett csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 318. § (1) bek., (5) bek. a) pont], és
- 2 rb. társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, melyből egy eset kísérlet [korábbi Btk. 274. § (1) bek. c) pont].
Ezért őt halmazati büntetésül 1 év 2 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. Egyben az I. rendű vádlottat előzetes mentesítésben részesítette.
Az elsőfokú ítélet ellen az I. rendű vádlott és védője jelentett be fellebbezést felmentés érdekében; az ügyész az ítéletet tudomásul vette.
Az elsőfokú ítélet a II. rendű és III. rendű vádlott tekintetében 2012. október 1-jén jogerőre emelkedett.
2. A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2014. március 12-én meghozott 6.Bf.437/2012/13. számú ítéletével az elsőfokú határozatot az I. rendű vádlott tekintetében megváltoztatta, és a vádlottat bizonyítottság hiánya okából felmentette [Be. 331. § (1) bek., 6. § (3) bek. b) pont]
- a 2 rb. társtettesként elkövetett csalás bűntette és
- a 2 rb. társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette (egy esetben kísérlete)
miatt emelt vád alól.
A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú ítélet a Be. 351. § (2) bekezdés a), c) és d) pontja alapján megalapozatlan, aminek kiküszöbölése végett bizonyítást vett fel. Ennek eredményeként a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja alapján az elsőfokú ítélettel megállapított tényállást módosította, illetve kiegészítette:
- mellőzte az I. rendű vádlottra, valamint az I. rendű és II. rendű vádlott megállapodására vonatkozó megállapítást;
- mellőzte a sértettek tulajdonszerzését igazoló hagyatékátadó végzés és a tulajdoni lap vádlottak (közte az I. rendű vádlott) általi megszerzésére vonatkozó megállapítást;
- mellőzte a vádlottak (közte az I. rendű vádlott) általi, két román útlevél megszerzésére vonatkozó megállapítást;
- kiegészítette a tényállást azzal, miszerint kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy az I. rendű vádlott károkozási szándékkal közreműködött az adásvételi szerződés megkötésében.
A másodfokú bíróság jogi értékelése szerint az elsőfokú bíróság közvetlen bizonyíték hiányában, ténybeli következtetéssel állapította meg az I. rendű vádlott bűnösségét. Ez azonban csak akkor helyes, ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy annak ténybeli alapja másként nem történhetett, és ítéleti bizonyossággal kizárható az I. rendű vádlott védekezése. Ugyanakkor - a másodfokú bíróság szerint - a rendelkezésre álló bizonyítékok nem zárják ki a másként történést.
A feltárt bizonyítékok nem alkotnak az I. rendű vádlott bűnössége megállapítására kétséget kizáróan alkalmas, zárt logikai láncot. Nem cáfolható ítéleti bizonyossággal, hogy a vád szerinti cselekmény az I. rendű vádlott által előadott módon történt, mivel közvetlen terhelő adatok e vádlott vonatkozásában nem merültek fel. A vádlottak tagadó vallomása nem cáfolható, további bizonyíték beszerzésére pedig nincs mód.
II.
1. A másodfokú ítélet ellen (másod)fellebbezést jelentett be
- az ügyész a vádlott terhére, a felmentés miatt, hatályon kívül helyezés érdekében;
- az I. rendű vádlott és védője a bizonyítottság hiányában felmentés miatt, bűncselekmény hiányában felmentés érdekében.
A Legfőbb Ügyészség BF.648/2014/1. számú átiratában az ügyészi (másod)fellebbezést visszavonta.
A védő másodfellebbezésének indokai szerint
- a másodfokú bíróság által - a módosítások folytán - irányadónak tartott tényállás alapján az I. rendű vádlottnak nincs jogsértő magatartása, és az általa tett vallomásnak sincs cáfolata;
- közvetlen bizonyíték hiányában a közvetett bizonyítékok kétséget kizáróan nem csupán a bizonyítottság hiányának megállapítására adnak alapot;
- a másodfokú ítélettel megállapított tényállás és a felvett bizonyítás alapján teljességgel kizárható, hogy az I. rendű vádlott akár elkövetőként, akár társtettesként részt vett a vád szerinti cselekményben.
A Legfőbb Ügyészség a védelmi (másod)fellebbezéseket alaptalannak tartotta, a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a vádlott felmentésére az anyagi jogszabály megtartásával helyes következtetést vont. A másodfokú bíróság indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, törvényesen járt el, amikor az I. rendű vádlottat bizonyítottság hiányában felmentette.
Kiemelte - megalapozott az a tényállás, ami a másodfokú bíróság ténybeli korrekciójával került megállapításra. Ebből az anyagi jogszabály megtartásával vont jogi következtetést a másodfokú bíróság. A másodfokon lefolytatott tanúmeghallgatás folytán sem volt megállapítható ítéleti bizonyossággal, hogy a vádlott nem követte el a vádbeli bűncselekményt.
Csak az állapítható meg, hogy nem kizárható: másként történtek az események, ahogy azt az elsőfokú bíróság bűnösség megállapításának alapjául szolgáló tényállása tartalmazta. Ezért a felmentés másodfokú ítéleti jogcíme - a bizonyítottság hiánya - is helyes.
III.
A Kúria az ügyben a Be. 391. § (2) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.
Perbeszédében a vádlott védője (másod)fellebbezését - változatlan indokkal - fenntartotta, az ügyész pedig az írásbeli nyilatkozatával egyező tartalommal szólalt fel és tett indítványt.
IV.
A vádlott és védőjének (másod)fellebbezése nem alapos.
Az ügyész fellebbezését a Legfőbb Ügyészség visszavonta. Ekként kizárólag a védelmi másodfellebbezések joghatályosságáról és érdeméről dönthet a Kúria. A védelmi másodfellebbezések pedig kizárólag a másodfokú ítélet indokolását kifogásolták. Nevezetesen a felmentés jogcímét tartották tévesnek, szerintük - a másodfokú ítélet megalapozottságát elfogadva - a felmentésnek bűncselekmény hiányában kellett volna megtörténnie. Ezért azt kérték, hogy az ítélet indokolását változtassa meg a Kúria, a felmentés érdemi helybenhagyásával.
A Kúriának mindenekelőtt a fellebbezések joghatályossága kérdésében kellett állást foglalnia.
Elsőként azt kell rögzíteni: az első-, másodfokú bíróság eltérő álláspontja a bűnösség kérdésében - minden más körülménytől függetlenül - megnyitotta bármelyik fél számára a másodfellebbezés lehetőségét [Be. 346. § (1) bek. c) pont].
Ehhez képest azt kell eldönteni, az a védelmi fellebbezés, amely kizárólag a felmentő ítélet indokolása ellen irányul és kizárólag a felmentés jogcímét sérelmezi, joghatályos-e. Ezt a kérdést a Kúria igenlően döntötte el a következők szerint.
A Be. 385. §-a szerint a harmadfokú eljárásban a másodfokú eljárás szabályait a harmadfokú eljárásra vonatkozó eltérésekkel értelemszerűen alkalmazni kell.
Ebből következik:
- érvényesül a Be. 346. § (2) bek. szabálya; tehát a fellebbezés, amely a harmadfokot megnyitja, a támadott ítélet bármely rendelkezése, és kizárólag az indokolása ellen is irányulhat;
- nem érvényesül viszont teljes körűen a Be. 346. § (3) bek. azon szabálya, miszerint fellebbezésnek jogi és ténybeli okból van helye, hiszen a Be. 386. § (2) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a másodfellebbezésben bizonyítást indítványozni, új tényt állítani, vagy új bizonyítékra hivatkozni nem lehet; ennyiben tehát a másodfellebbezés ténybeli okból bejelentettsége korlátozott.
Mindezekből az szűrhető le - miután a védelmi fellebbezések nem ütköznek a Be. 386. § (2) bek. szerinti korlátokba -, hogy a másodfellebbezések tartalmilag megfelelnek a harmadfokú eljárást megnyitó követelményeknek, még ha azok kizárólag eljárásjogi hibát is hoznak fel.
Nem kétséges ugyanis, nem anyagi jogi hibát, hanem eljárásjogi hibát kifogásol az a fellebbezés, amely kizárólag a felmentő rendelkezés jogcímét érinti. Anyagi jogi sérelem csak az lehet, ha a bíróság az adott tényállásból téves jogi következtetést von a bűnösség, a minősítés körében. Erre viszont a másodfellebbezés nem hivatkozott, értelemszerűen nem is hivatkozhatott.
Mindezek alapján a Kúria a harmadfokú eljárás lefolytatására nyilvános ülést tűzött. A nyilvános ülés eredményeként viszont azt állapította meg, hogy a másodfellebbezés nem megalapozott.
1. A megengedhető másodfellebbezéshez - a Be. 387. § (1) bek. rendelkezése folytán - teljes körű, lényegileg korlátozástól mentes felülbírálati jogkör társul mind ténybelileg (a megalapozottság körében), mind eljárásjogilag (az eljárási szabályok érvényesülése tekintetében), mind a jogi következtetések anyagi jogi helyessége szempontjából.
A teljes körű felülbírálati jogkörrel szemben azonban a döntési jogkör - a Be. 397., 398., 399. §-ai szerint - korántsem teljes körű: nem minden hiba küszöbölhető ki harmadfokon.
Így: a másodfokú ítélet helybenhagyható, ha a fellebbezés alaptalan. Ebből következnék, hogy amennyiben a fellebbezés, ami kizárólag az indokolást érinti, alapos, az ítéletet nem lehetne helybenhagyni.
Ugyanakkor a fellebbezés alaposságát elfogadva az ítéletet nem lehet megváltoztatni sem. A másodfokú ítélet megváltoztatására pedig a Be. 398. § szerint kizárólag az anyagi jogi sérelem adna lehetőséget.
A felmentő rendelkezés azonban anyagi jogi szempontból helyes: a másodfokú ítélettel helyesbített tényállásból bűnösségre jogi következtetés nem vonható, de az ilyen következtetés levonását már a fellebbezés iránya is kizárná.
Ehhez képest vizsgálandó, hogy az az eljárási szabálysértés, amelyet a másodfellebbezés kifogásol, alapja lehet-e hatályon kívül helyezésnek, ha az eljárási szabálysértés ténye egyáltalán megállapítható.
Erre az adott ügyben nyilván nincs lehetőség. A Be. 399. § szerint harmadfokú eljárásban ugyanis nem minden eljárási szabálysértés bír relevanciával: kizárólag a Be. 373. § (1) bekezdésében felsorolt abszolút eljárási szabálysértések, és a súlyosítás tilalmának megsértése eredményezhetnek hatályon kívül helyezést. Az egyéb eljárási szabálysértések pedig - valóságuk esetén is - a harmadfokú bíróság eljárásában kiküszöböletlenül maradnak.
Miután a másodfellebbezésben kifogásolt eljárási szabálysértés, ami a felmentés jogcímét illeti, kívül esik ezen a körön, a másodfellebbezéssel megnyitott harmadfokú eljárás nyomban le is zárul, mégpedig a másodfokú ítélet Be. 397. § alapján történő helybenhagyásával.
2. Megjegyzi a Kúria, hogy a másodfellebbezéseknek a felmentés jogcímet kifogásoló érvelése egyébként sem látszik helyesnek. Tehát a másodfellebbezések akkor sem vezethetnének eredményre, ha a Be. lehetővé tenné ezen eljárási szabálysértés okából az ítélet és annak indokolása megváltoztatását.
A bizonyíték hiánya és a bűncselekmény hiánya okából felmentés közötti választás lényege ugyanis a következő:
Ha a tényállási elem megvalósítottsága - amely a jogi következtetés ténybeli alapja - kétséget kizáró bizonyossággal nem bizonyított: ez bizonyíték hiányos felmentéshez vezet. Bűncselekmény hiányos felmentésről akkor van szó, ha kétséget kizáró bizonyossággal az állapítható meg, hogy az a tény, amely a tényállásszerű bűncselekményben való bűnösségre vont jogi következtetés alapja lenne, nem valósult meg.
Az elsőfokú bíróság az ellentmondó bizonyítékokat úgy mérlegelte, hogy logikai következtetésekkel jutott el annak a ténynek a megállapítására, miszerint az I. rendű és a II. rendű vádlott a telekingatlanra vonatkozó hamis adásvételi szerződés készítésében megállapodott - ebből következett a további ténymegállapítások fényében az I. rendű vádlott bűnössége.
A másodfokú bíróság ezt a tényállást - éppen a logikai láncolat nem zártságának, azaz minden más lehetőséget kizáróságának hiányában - megalapozatlannak tartotta. A megalapozatlanság kiküszöbölésére - az I. rendű vádlott által indítványozott - bizonyítást felvette.
Miután a másodfokú eljárásban bizonyítás felvétel történt és a másodfokú bíróság felmentő rendelkezéseket hozott, ez lehetővé tette számára a bizonyítékok teljes körű átértékelését [Be. 352. § (3) bek.].
A bizonyítékok teljes körű átértékelése folytán zárta ki a tények köréből azokat a tényelemeket, amelyeken a bűnösség kérdésében az elsőfokú ítélet jogi következtetése alapult (ítélet 7. oldal utolsó bek.).
A másodfokú bíróság ítélete azonban azt nem tartalmazza, hogy a kizárt tényelemek (így a hamis szerződés megkötésére vonatkozó megállapodás) nem történtek meg, hanem - a bizonyítékok megengedett felülmérlegelésével - arra jutott, hogy ezt a tényt kétséget kizáróan (bírói bizonyossággal) nem látta bebizonyítottnak.
Bűncselekmény hiányában való felmentésnek pedig akkor lett volna helye, ha a másodfokú ítélet azért mellőzi a hamis szerződés megkötésében való megállapodásra vonatkozó tényállási részt, mert a mérlegelése folytán arra jut: bírói (kétséget kizáró) bizonyossággal megállapítható, hogy ez nem történt meg.
A másodfokú bíróság viszont a bizonyíték mérlegelő tevékenységével oda jutott, hogy nem bizonyítható kétséget kizáróan e megállapodás megtörténte. A másodfellebbezésben ennek a támadása - azaz a felmentés jogcímet érintő támadás - szükségképpen a bizonyíték értékelés támadása, amely eljárásjogilag nem megengedett.
V.
Ekként a Kúria a Be. 397. § alapján a másodfokú bíróság - kizárólag az I. rendű vádlottról rendelkező - ítéletét helybenhagyta; egyben a Be. 385. § alapján, a 381. § (1) bekezdés és 345. § értelmében, a 339. § (1) bekezdése alapján akként rendelkezett, hogy a harmadfokú eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.
Budapest, 2014. szeptember 23.
Dr. Belegi József s.k. a tanács elnöke, Dr. Márki Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Somogyi Gábor s.k. bíró
A Fővárosi Ítélőtábla 6.Bf.437/2012/13. számú ítélete 2014. szeptember 23. napján jogerős.
Dr. Belegi József s.k. a tanács elnöke