992/H/2001. AB határozat

Kecskemét Megyei Jogú Város Közgyűlésének az ingatlanok és közterületek tisztántartásáról és az egyes közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 54/1996. (XII. 23.) KR. számú rendelet 14. § (11) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság Kecskemét Megyei Jogú Város Közgyűlésének az ingatlanok és közterületek tisztántartásáról és az egyes közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 54/1996. (XII. 23.) KR. számú rendelet 14. § (11) bekezdése törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

A Bács-Kiskun Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője - mivel a törvényességi ellenőrzés körében kibocsátott felhívásával az önkormányzat közgyűlése nem értett egyet - az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványában Kecskemét Megyei Jogú Város Közgyűlésének az ingatlanok és közterületek tisztántartásáról és az egyes közszolgáltatások kötelez ő igénybevételéről szóló 54/1996. (XII. 23.) KR. számú rendelet (a továbbiakban: Ör.) 14. § (11) bekezdése törvényellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.

Az indítványozó a jogforrási hierarchiába ütközőnek tartja az Ör. azon rendelkezését, amelynek értelmében társasházi és szövetkezeti ingatlanok esetében a fizetendő szemétszállítási közszolgáltatás díját kizárólag a lakások számához és nem a tényleges szemétkibocsátáshoz, vagyis az elszállított és ártalmatlanított szemét mennyiségéhez és igazodóan állapította meg.

A hivatalvezető úgy véli, hogy az Ör. támadott előírása sérti a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 201. § (1) és (2) bekezdését, valamint a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól szóló 242/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 4. § (1)-(2) bekezdéseit, és a 7. § (2) bekezdés a) pontját, ezáltal pedig az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközik.

II.

Az indítványban hivatkozott jogszabályi rendelkezések:

1. Alkotmány:

"44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."

2. Ptk.:

"201. § (1) A szerződéskötéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik - ellenszolgáltatás jár.

(2) Ha szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja." "226. § (1) Jogszabály meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit, és kimondhatja, hogy ezek a szerződésnek akkor is részei, ha a felek eltérően rendelkeznek."

3. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.):

"20. § (1) Az ingatlan tulajdonosa, birtokosa vagy használója (a továbbiakban együtt: ingatlantulajdonos) köteles az ingatlanán keletkező, az ideiglenes tárolásra szolgáló (közműpótló) létesítmények, berendezések ürítéséből származó, illetve közüzemi csatornahálózatba vagy más módon befogadóba vagy szennyvíztisztítóba nem vezetett települési folyékony hulladékot, valamint a települési szilárd hulladékot a külön jogszabályban előírtak szerint gyűjteni, továbbá az annak begyűjtésére feljogosított hulladékkezelőnek átadni."

"23. § A települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben állapítja meg: a) -e) (...)

f) az elvégzett szolgáltatás alapján az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét."

4. Korm. r.

"4. § (1) A települési hulladék kezelésére irányuló közszolgáltatás díját az önkormányzat képviselő-testülete a rendeletében meghatározott közszolgáltatással arányban állapítja meg.

(2) A közszolgáltatás díjának meghatározásakor annak részeként átalány díjelem, illetve a díj meghatározására kiható vélelem csak a közszolgáltatás jellegével összefüggésben - a közszolgáltatást igénybe vevők jogainak és érdekeinek figyelembevételével -, kivételesen alkalmazható."

"7. § (1) A közszolgáltatási díj megállapítása - a díj kiszámítására vonatkozó előírások alapján - általános forgalmi adó nélkül számított egységnyi díjtételek meghatározásával történik. Az egységnyi díjtételt a 6. § (2) bekezdésében meghatározott indokolt költségek, ráfordítások és a 6. § (3) bekezdése szerinti nyereség összege és a várható szolgáltatási mennyiség hányadosaként kell megállapítani.

(2) Az egységnyi díjtételek a következők:

a) a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatás esetén a gyűjtőedényzet egyszeri ürítési díja, illetve az elszállításra átvett hulladék tömeg vagy térfogat szerint meghatározott díja;

b) (...)."

5. Az Ör. támadott rendelkezése:

"14. § (11) Társasházi és szövetkezeti ingatlanok esetében a kötelezően fizetendő minimális díj lakásonként a 60 literes edény e rendelet szerinti heti egyszeri ürítési díja. A használt edényzet nagysága nem lehet kisebb, mint a minimálisan lakásonként fizetendő díjnak megfelelő edényzet (60 liter) és a lakások számának szorzatával megegyező edényzet űrtartalma."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselőtestület feladatkörében rendeletet alkothat. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése kimondja, hogy a képviselő-testület rendeletet alkot a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására.

Az Ötv. 8. § (1) bekezdése a települési önkormányzat kötelező feladatai közé sorolja a helyi közszolgáltatások körében a köztisztaság és a településtisztaság biztosítását. A Hgt. 21. § (1) bekezdése szerint a települési önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként a települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást szervez és tart fenn.

A Hgt. 20. § (1) bekezdése az ingatlantulajdonos kötelességévé teszi az ingatlanán keletkező települési szilárd hulladék gyűjtését és a begyűjtésére feljogosított hulladékkezelőnek történő átadását. A Hgt. 23. § f) pontja szerint a települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben állapítja meg az elvégzett szolgáltatás alapján az ingatlantulajdonost terhel ő díjfizetési kötelezettséget. A Hgt. 25. § (1) bekezdése kimondja, hogy a hulladékkezelési közszolgáltatási díjat az elvégzett közszolgáltatással arányosan a külön jogszabályban meghatározott módon kell megállapítani.

A törvényi rendelkezéssel egyezően a Korm. r. 4. § (1) bekezdése előírja, hogy a települési hulladék kezelésére irányuló közszolgáltatás díját az önkormányzat képviselő-testülete a rendeletében meghatározott közszolgáltatással arányosan állapítja meg. A Korm. r. 7. § (4) bekezdése szerint a fizetendő közszolgáltatási díj az egységnyi díjtétel és a szolgáltatás mennyiségének és gyakoriságának a szorzata. A Korm. r. 7. § (2) bekezdése értelmében a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatás esetén az egységnyi díjtétel a gyűjtőedényzet egyszeri ürítési díja, illetve az elszállításra átvett hulladék tömeg vagy térfogat szerint meghatározott díja.

Az Alkotmánybíróság az Ör. szabályozási rendszerének elemzése során megállapította, hogy a szilárd hulladék kezeléséért az ingatlantulajdonos által fizetendő díj mértékét a 14. § (2) bekezdése, illetőleg a 3. számú melléklet határozza meg. A 3. számú melléklet 6 féle edényméretet vesz alapul (ezek között a legkisebb edényméret a 60 literes) a szolgáltatási díj kiszámításához. Az éves hulladékszállítási díjat a kiválasztott edénymérethez igazodva a heti egyszeri vagy kétszeri ürítés figyelembevételével állapítja meg. Az Ör. az ingatlantulajdonosokat tehát az általuk kiválasztott szabványűrtartalmú és darabszámú gyűjtőedény után az egyszeri ürítési díj és az ürítések száma szorzataként kiszámított díj megfizetésére kötelezi. Ez a rendelkezés összhangban áll a Ptk. 201. §-ában foglalt - a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányosságát tartalmazó - előírással, valamint a hivatkozott Korm. r. rendelkezéseivel.

Az Alkotmánybíróság hasonló ügyben hozott 48/2000. (XII. 18.) AB határozatában megállapította, hogy "a szerződött űrtartalmú szeméttároló edénynek a gyűjtési gyakoriságon alapuló szolgáltatási díja okkal vélelmezhetően a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás tényleges egyenértékűségének érvényesüléséhez vezet.(...) Mivel a tárolóedények űrtartalma és a szemétszállítás gyakorisága a kibocsátott szemét tényleges mennyiségét tükröző normaszámítási mód, az erre alapított szolgáltatási díjmegállapítás tehát a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányosságát tükrözi." (ABH 2000. 484., 489.)

Az Ör. 14. § (11) bekezdése a társas- és szövetkezeti ingatlanok esetében a lakásonkénti legkisebb méretű gyűjtőedény (60 liter) kötelező igénybevételét határozza meg, ami a minimális díj alapját képezi. Ugyanígy minimálisan 60 literes edény igénybevételét írja elő az Ör. 14. § (9) bekezdése az egyéb ingatlanok (nem társasházi-, szövetkezeti) tulajdonosaira is.

Az Ör. kifogásolt rendelkezése szerint a társasházak és lakásszövetkezetek legalább a lakásonkénti alsó limit, valamint a lakások számának szorzata alapján kiszámított mennyiség elhelyezésére megfelel ő gyűjtőedény igénybevételére kötelezettek, és e mennyiség figyelembevételével meghatározott díjnál kevesebbet nem fizethetnek.

A közszolgáltatási díj rendeleti meghatározása tehát nem lakásonként, hanem a mennyiség és a szállítás gyakorisága alapján történt a 3. számú melléklet szerint. A kifogásolt rendelkezés viszont a lakásonként kötelezően igénybeveendő legkisebb űrméret meghatározásával a társasház, lakásszövetkezet által igénybeveendő gyűjtőedény kiválasztását segíti elő.

Az esetenként előforduló, a szerződött mennyiségnél kevesebb szemét kibocsátása miatt kifizetett szolgáltatási díj a szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránytalanságát nem vonja maga után, mivel a szolgáltató ilyen esetekben is szállításra készen megjelenik és költségei merülnek fel. Figyelembe kell venni azt is, hogy az egyedi mérések alapján történő szemétszállítás technikailag nem megoldható, vagy csak magas költségráfordítással biztosítható. Minden tulajdonos az ingatlan használata során kibocsát hulladékot, ezért a környezetvédelmi és közegészségügyi érdekekre is tekintettel tette törvényi előírás kötelező közszolgáltatássá a települési szilárd hulladék elszállítását és ártalmatlanítását, valamint a szervezett szemétszállítás kötelező igénybevételét. Mindezek érvényesülését segíti elő az Ör.-nek a legkisebb méretű gyűjtőedény kötelező igénybevételét előíró rendelkezése. A Hgt. 23. § d) pontja felhatalmazta a helyi önkormányzatokat arra is, hogy a rendeletben állapítsák meg a közszolgáltatás igénybevételének - jogszabályban nem rendezett - módját és feltételeit. Az Ör.-nek azon rendelkezése, amely megállapítja a minimális méretű szabvány szemétgyűjtőedény kötelez ő használatát a közszolgáltatás igénybevételének egyik olyan feltétele, amelynek önkormányzati rendeleti meghatározása törvényi felhatalmazáson alapul.

Az Alkotmánybíróság korábbi ügyben hozott határozatában utalt már arra, hogy a legkisebb méretű gyűjtőedény kötelező igénybevételének előírása a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűsége elvének sérelmét nem idézi elő. [506/B/2001. AB határozat, ABK 2002. március, 156., 158.]

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a társasházi-, szövetkezeti lakásonként a legkisebb méretű gyűjtőedény kötelez ő igénybevételének meghatározása és ennek alapján megállapított minimális díj megállapítása sem a Ptk. 201. § rendelkezését, sem a Korm. r. 4. § (1) és (2) bekezdéseit sem pedig a 7. § (1) és (2) bekezdéseinek a) pontját nem sérti. Mindezek miatt az Ör. 14. § (11) bekezdésének rendelkezése - mivel a közgyűlés azokat a magasabb jogszabályi előírások keretei között alkotta meg - nem ütközik az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 2002. december 17.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró