BH 2015.9.254 A jóerkölcsbe ütközik, ennek következtében semmis a házassági vagyonjogi szerződés azon pontja (részleges érvénytelenség), mely az életközösség 17 évvel korábbi létrejöttére visszamenőleg is, s nem csak a jövőre nézve zárja ki a vagyonközösséget és ezzel összefüggésben kizárólag az egyik fél valamennyi, az ingatlan-nyilvántartásban közös néven feltüntetett ingatlant, illetve a cégnyilvántartás szerint közös tulajdonú üzletrészt különvagyonként nevesíti. Ez a családvédelmi érdekeket is súlyosan sérti, tekintettel arra, hogy a szerződés megkötéséig a házastársak közösen gazdálkodtak, s a felek megállapodása szerint a gyermekeket a kirívóan hátrányos helyzetbe került fél nevelte [1952. évi IV. tv. (Csjt.) 27. § (1) bek., 28. §, 31. § (5) bek., 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 200. § (2) bek. 239. §].

Pertörténet:

Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság P.24137/2009., Fővárosi Törvényszék Pf.641862/2013/7., Kúria Pfv.21696/2014. (*BH 2015.9.254*)

***********

[1]A felek 1991-től élettársak voltak, 1995 októberében kötöttek házasságot, életközösségük 2009. augusztus 31-én megszűnt, a felperes ekkor az alperes kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott Budapest, T. u. 10. számú ingatlanból a felek 1996 áprilisában született közös gyermekével a szüleihez költözött. A felek életközössége érzelmileg nem volt kiegyensúlyozott, kapcsolatuk átmeneti megromlásakor, 2006-ban az alperes megbízta dr. D. P. ügyvédet házassági vagyonjogi szerződés elkészítésével, aki a szerződés jogszabályi hátteréről a felekkel többször tárgyalt, az alperes kérésére a szerződést több alkalommal aktualizálta. 2008 elején írásban megbízást kapott az alperestől a szerződés elkészítésére olyan tartalommal, hogy rögzítse az általa megjelölt különvagyona körét és azt, hogy a jövőben keletkező vagyonnak a tényleges szerző házastárs legyen a tulajdonosa. Az ügyvéd a szerződés tartalmáról előzetesen nem beszélt a felperessel. A felek a házassági vagyonjogi szerződést 2008. február 12-én a közös lakásban aláírták, ügyvédi ellenjegyzés mellett.

[2]A szerződésben a felek rögzítették, hogy a házastársi életközösségből eredő házassági vagyoni viszonyaikat az életközösség megszűnésére is kiterjedően a szerződéssel kívánják rendezni. A szerződés 3. pontjában meghatározták a nyilvántartások szerint részben közös tulajdont képező, de a szerződés értelmében az alperes különvagyonába tartozó vagyonelemeket: 4 ingatlant - közöttük a közös lakást képező T. utcai családi házat - valamint 3 kft.-t. A 3. pont utolsó mondata kimondja, hogy a szerződés aláírásakor a feleknek nincs közös vagyona. A szerződés 4. pontjában a felperes vállalta, hogy az alperes kizárólagos tulajdonában álló T. utcai ingatlant az életközösség megszűnése esetén elhelyezési és térítési igény nélkül elhagyja. A szerződés további pontjaiban a felek megállapodtak abban, hogy a házassági életközösség időtartama alatt bármely jogcímen szerzett ingatlanjaik, ingatlanilletőségeik, in­góságaik, követeléseik, vagyoni értékű és egyéb jogosultságaik annak a félnek a különvagyonába tartoznak, akinek az ingatlan-nyilvántartás vagy más nyilvántartások szerint az a nevén áll, aki azt ténylegesen külön használja, illetve akit az illet. A különvagyoni ingóságok az életközösség teljes időtartamára megőrzik különvagyoni jellegüket, ami vonatkozik a helyébe lépő értékre, vagyontárgyra is. A felek megállapodása kiterjedt arra is, hogy jövedelmük saját különvagyonukat gyarapítja. A közösen szerzett vagyontárgyak a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 140-148. §-ai alapján képeznek közös tulajdont, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 28. §-ában felsorolt vagyontárgyak pedig 15 évi együttélés után sem válnak közös vagyonná. A szerződéskötést követően a különvagyonként tulajdonukba került vagyontárgyakat az 1. sz. mellékletben részletezik. A szerződés 14. pontjában a felek kijelentették, hogy a szerződéssel a vagyonközösséggel kapcsolatos valamennyi kérdést rendezték, abból és a korábban megvolt különvagyonukból eredő követelésük nincs, azt a jövőben sem támasztanak. A szerződés 16. pontja szerint valamely kikötés érvénytelensége nem érinti a többi rendelkezés érvényességét. Az érvénytelen kikötés helyébe olyan jogszerű rendelkezés lép, amely leginkább megfelel a felek szerződéskötéskori akaratának.

[3]A felperes keresete a házasság felbontására, a lakáshasználat rendezésére, a lakáshasználati jog ellenértékének megfizetésére, továbbá a házastársi közös vagyon megosztására irányult. A per során a keresetet kiterjesztve kérte a házassági vagyonjogi szerződés létre nem jöttének, továbbá a szerződés érvénytelenségének megállapítását, elsődlegesen semmisségi okokra, jogszabályba és a jóerkölcsbe ütközésre alapítva. Másodlagosan a szerződést megtámadta kényszer, tévedés és jogellenes fenyegetés jogcímén.

[4]Az elsőfokú bíróság elrendelte a kereset kiterjesztésével előterjesztett kereseti kérelmek elkülönített tárgyalását, és a házasság felbontásáról jogerős részítélettel határozott.

[5]Utóbb hozott részítéletével az elsőfokú bíróság a felek között 2008. február 12. napján létrejött házassági vagyonjogi szerződés létre nem jöttére és érvénytelenségére irányuló keresetet, valamint a lakáshasználat rendezése, a lakáshasználati jog ellenértéke iránti keresetet elutasította.

[6]A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét részben megváltoztatva megállapította, hogy a házassági vagyonjogi szerződés 3. pontja és ehhez kapcsolódóan a 14. pontja érvénytelen.

[7]A másodfokú bíróság elsődlegesen a szerződés minősítésének kérdésével foglalkozott, mivel az meghatározó jelentőségű az érvényességi feltételek megítélése szempontjából. Megállapította, hogy a szerződés a felek házassági életközösségének időtartama alatt keletkezett, tartalma alapján vegyes szerződés, részben állapotrögzítést tartalmaz, részben a házassági életközösség időtartamára a házastársak közötti vagyonjogi rendszerre fogalmaz meg a Csjt. 27. § (1) bekezdésétől eltérő megállapodást. A szerződés 3. pontja állapotrögzítő nyilatkozatként azt rögzíti, hogy a szerződéskötéskor milyen vagyontárgyak tartoznak az alperes különvagyonába. Az állapotrögzítésnek azonban része a feleknek a szerződés 3. pontját záró nyilatkozata is, amelyben kijelentik, hogy a szerződés aláírásakor közös vagyonuk nincs. A szerződésnek ezen rendelkezése még utalást sem tartalmaz arra, hogy a rögzített vagyoni állapot a házastársi közös vagyon bármilyen megosztásának következménye. A szerződés továbbiakban a házassági vagyonjogi viszonyokat rendezi, miszerint a felek a törvényes vagyonjogi rendszer helyett a teljes vagyonelkülönítés rendszerében állapodtak meg.

[8]Hangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy a szerződés jóerkölcsbe ütközését az általános polgári anyagi jogi szempontokon túl családjogi szempontból is vizsgálta, és alapvetően erre tekintettel jutott az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetésre. A bírói gyakorlat által kimunkált jóerkölcs jogi fogalmára, alaptételeire (BH 2006.260.), és a házassági vagyonjogi szerződéseknél a BH 1999.409. és a BH 2000.539. szám alatt közzétett határozatokban kifejtett irányadó szempontokra figyelemmel megállapította, hogy a szerződésnek az alperes különvagyonát meghatározó és a közös vagyon teljes hiányát megállapító 3. pontja a jóerkölcsbe ütközik.