EH 2011.2361 Haszonélvezeti jogot jogi személy is szerezhet, az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésnek nincs jogszabályi akadálya [1959. évi IV. tv. 157. §, 163. § bek., 109/1999. (XII. 29.) FVM r. 10. §].[1]

A 3539/8/A hrsz. alatt felvett egyéb épület, autóbusz-állomás megjelölésű 541 m2 területű ingatlan tulajdonosa az I. rendű önkormányzat felperes.

A felperesek 2009. április 6-án haszonélvezeti jogot alapító okiratot írtak alá, amelyben az I. rendű felperes - mint állagtulajdonos - a II. rendű V. Zrt. felperesnek a fenti ingatlan egészére visszterhesen haszonélvezeti jogot engedélyezett, melynek ellenértékét 5 millió Ft összegben jelölték meg.

Az okirat 2. pontja értelmében a haszonélvezeti jog a felépítmény fennmaradásáig terjedő időszakra illeti meg a II. rendű felperest.

A felek rögzítették, hogy a felépítmény fennmaradása alatt a felépítménynek a jogerős bontási engedély alapján történő lebontásáig terjedő időszakot értik.

A Körzeti Földhivatal Kirendeltsége határozatával a II. rendű felperesnek a haszonélvezeti jog bejegyzésére irányuló kérelmét elutasította.

A felperesek fellebbeztek a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a 2009. szeptember 16. napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperesek külön-külön benyújtott keresetükben az alperesi határozatok felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését, a II. rendű felperes haszonélvezeti jogának bejegyzését, illetőleg másodlagosan az elsőfokú földhivatal új eljárásra kötelezését kérték.

Az I. rendű felperes előadta, hogy nincs tiltó rendelkezés, miszerint haszonélvezeti jog jogi személyt ne illetne meg.

Önmagában az a körülmény, hogy a gyakorlatban ilyen kérelem igen ritkán fordul elő, még nem zárja ki a jogi személy haszonélvezeti jogosultságának bejegyzését.

A II. rendű felperes hivatkozott a Ptk. 157. § (1) bekezdéséhez fűzött kommentárban foglaltakra.

Előadta továbbá, hogy az okirat, illetve a kérelem a jogszabályi előírásoknak megfelel, az építmény fennálltáig illeti meg a haszonélvezeti jog, amelyet az alapító okiratban pontosan körül is írtak.

A megyei bíróság a felperesek keresetét alaposnak értékelte, és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.

Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperesek az irányadó jogszabályokat helyesen és teljes körűen idézték.

Egyetértett a megyei bíróság a felperesekkel abban, hogy a jogszabályi rendelkezések nem tiltják, és nem zárják ki jogi személy haszonélvezeti jogosultságát.

Bár a Ptk. 157. § (4) bekezdése és az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (a továbbiakban: Inyvhr.) 10. § (2) bekezdése a "jogosult élete végéig", illetve a "jogosultat élete végéig megilleti" kitételek természetes jogi személyre utalnak, ebből azonban még nem következik, hogy a haszonélvezeti jog jogosultja jogi személy ne lehetne.

Rámutatott arra is a megyei bíróság, hogy a II. rendű felperes által idézett Ptk. kommentár nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a haszonélvezeti jog alanya elvileg mind magánszemély, mind jogi személy lehessen.

Hivatkozott a megyei bíróság a Ptk. 163. § (1) és (2) bekezdésére, és ezen rendelkezésekre történő alperesi utalás alapján sem tartotta kizártnak az alapító okirat szerinti időtartamra a II. rendű felperes haszonélvezeti jogosultságának megállapítását.

Az alapító okirat jogerős bontási engedély alapján az építmény elbontásáig terjedő időre állapítja meg a haszonélvezeti jogot, amely formailag és tartalmilag is mást jelent, mint a Ptk. 163. § (1) bekezdésében írt "dolog elpusztulása".

A megyei bíróság álláspontja szerint a dolog elpusztulása és az épület elbontása nem azonos jogi kategóriák, az elbontott épület pótlása, esetlegesen új épület építése nem azonos az elpusztult dolog helyreállításával.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmek elutasítását, másodlagosan - a hatályon kívül helyezés mellett - a megyei bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.

Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk. 157. § (4) bekezdését, 163. § (1)-(3) bekezdésében foglaltakat, a Ket. 109. § (1) bekezdését és az Inyvhr. 10. § (2) bekezdésében rögzített szabályokat.

Az alperes álláspontja szerint abban az esetben, ha a jogalkotó lehetővé akarta volna tenni jogi személyek (cégek) javára haszonélvezeti jog alapítását, akkor azt a Ptk. módosításával, vagy új törvény megalkotásával tehette volna; enélkül ugyanis értelmezhetetlenek a Ptk. haszonélvezeti jogra vonatkozó szabályai a jogi személyekre, nem egyeztethetőek össze, pl. a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény egyes rendelkezéseivel (átalakulással kapcsolatban) sem.

Véleménye szerint ezen megállapítását támasztja alá, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése által elfogadott és kihirdetett, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény tartalmaz a jogi személyek haszonélvezeti jogára vonatkozó rendelkezéseket, azaz a jogalkotó a jövőre nézve lehetővé kívánja tenni a jogi személyek haszonélvezeti jogát; azonban e szabályozás e körben történő szükségességéből következően a jelenlegi jogi szabályozás ezt még nem teszi lehetővé.

Hangsúlyozta az alperes, hogy jelen esetben holtig tartó haszonélvezeti jogot nem jegyezhet be a földhivatal, hiszen a jogosult nem természetes személy.

Megjegyezte azt is az alperes, hogy a megyei bíróság - ítélete meghozatalakor - nem észlelte, hogy a felperesek keresetlevelükben konkrét jogszabálysértésre nem hivatkoztak, holott ezt a Ket. 109. § (1) bekezdése előírja.

A megyei bíróság ítéletében a haszonélvezeti jog időtartamának meghatározása kapcsán téves következtetést vont le a Ptk. 157. § (4) bekezdésének rendelkezéséből, ezáltal találta elfogadhatónak a földhivatalhoz benyújtott haszonélvezeti jogot alapító okiratban megjelölt meghatározást.

Az I. és II. rendű felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmekre tett észrevéte­lében a felülvizsgálati kérelmében foglaltakat fenntartotta.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, és abból - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le.

Megalapozatlanul hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében a Ptk.-nak a haszonélvezeti jogra vonatkozó rendelkezései sérelmére.

A Ptk. hatályos rendelkezéseiből és annak magyarázatából következően a haszonélvezeti jog jogosultja lehet természetes és jogi személy is. Nincs akadálya annak, hogy haszonélvezeti jog - törvény tiltó rendelkezése hiányában - jogi személyt, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságot illessen meg, szerződés, vagy akár végintézkedés alapján.

Az Inyvhr. 10. § (2) bekezdése értelmében a bejegyzésben fel kell tüntetni a haszonélvezeti jog időtartamát is.

Amennyiben az időtartamot nem jelölik meg, úgy a földhivatalnak a holtig tartó haszonélvezeti jogot kell bejegyeznie.

Jogi analógiával - megfelelő terminológia hiányában - a gazdasági társaság holtig tartó haszonélvezeti joga alatt a társaság megszűnéséig terjedő időtartamot kell érteni.

A perbeli esetben azonban a felek a haszonélvezeti jogot alapító okiratban pontosan megjelölték azt, hogy a haszonélvezeti jog a felépítmény fennmaradásáig terjedő időszakra illeti meg a II. rendű felperest, és azt is, hogy a felépítmény fennmaradása alatt a felépítménynek jogerős bontási engedély alapján történő lebontásáig terjedő időszakot értik. Így a földhivatalnak még jogi analógiát sem kell alkalmaznia akkor, amikor az ingatlan-nyilvántartásban az Inyvhr. 10. § (2) bekezdésének megfelelően a haszonélvezeti jog időtartamát feltünteti.

Kétségtelen, hogy a haszonélvezeti jog személyhez kötött dologi jog, amelynek alapján a haszonélvező a más személy tulajdonában lévő dolgot birtokolhatja, használhatja és hasznosíthatja.

A haszonélvezeti jog mindig korlátozott ideig - legfeljebb a jogosult haláláig - áll fenn. Ezen belül korlátozható a haszonélvezet időtartama a megszűnés időpontjának megjelölésével, vagy valamely bontó feltétel kikötésével.

E korlátozások kikötésére a haszonélvezetet alapító szerződésben van lehetőség. A szerződésnek tartalmaznia kell a felek megjelölését, a dolog megjelölését, a haszonélvezeti jog terjedelmét és ellenértékét (ha a haszonélvezet alapítása ellenérték fejében történt), valamint a feleknek a haszonélvezet alapítására irányuló egyező akarat nyilvánítását.

A felperesek által 2009. április 6. napján megkötött szerződés - amelyben az I. rendű felperes, mint állagtulajdonos, a II. rendű felperesnek visszterhesen haszonélvezeti jogot engedélyezett - az ezen okirattal szemben támasztott törvényi követelményeknek megfelel.

Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre irányuló kérelmet elutasító alperesi ok nem helytálló, sem atekintetben, hogy jogi személy javára nem lehet haszonélvezeti jogot alapítani, sem pedig atekintetben, hogy megfelelő szabályozás hiányában a haszonélvezet időtartama kizárólag a magánszemélyekre értelmezhető.

Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy haszonélvezeti jogot a törvényben meghatározott módon - szerződéssel, végintézkedéssel - nem csak természetes személy, hanem jogi személy is szerezhet (jelenleg is nem csak a Ptk. jövőbeni szabályozása eredményeként), és az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre az Inyvhr. 10. § (2) bekezdése megfelelően alkalmazható.

Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.480/2010.)