BH 2016.7.178 Fogyasztói és fogyasztási szerződésnek nem minősülő deviza alapú kölcsönszerződés érvényes létrejötte, tartalma [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 205. § (1), (2) bek., 523. § (1) bek., 685. §, 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 3. § (1) bek., 169., 170. §].

[1] 2007. július 2-án a felperes és az alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) egyedi kölcsönszerződést kötöttek. Az alperes 950 000 Ft kölcsönt nyújtott a felperesnek, akinek 60 részletben, havi 23 532 Ft-ot kellett visszafizetnie. A felek a kölcsön mértékadó devizanemét CHF-ben, az összes törlesztőrészlet összegét 1 411 920 Ft-ban, a THM-et 19,82%-ban, az elszámolási módot ún. normál deviza konstrukcióban határozták meg. A hitel célja egy Citroën Jumper 1,9 TD típusú, dízel üzemű, hűtőaggregátorral és hőszigetelt felépítménnyel ellátott kistehergépkocsi tulajdonjogának a szállítótól való megszerzése volt.

[2] A szerződés tartalmazta a felperes nyilatkozatát, miszerint az abban foglaltakat és az annak hátoldalán levő üzletszabályzatban írtakat megismerte, megértette, magára nézve kötelezőnek fogadja el.

[3] Az általános szerződési feltételeket tartalmazó üzletszabályzat IV/5. pontja szerint: "a hitelező jogosult a kamatváltozás I. érvényesítésére a még esedékes törlesztőrészletek összegének megváltoztatásával, ha a mértékadó kamatláb pénzpiacon kialakult értéke eltér az egyedi kölcsönszerződésben meghatározott hatályos referenciaértéktől...".

[4] Az alperes képviseletében a szerződést az érintett gépjárművet értékesítő autókereskedő kft. munkatársa írta alá.

[5] 2008. május 23-án a felek módosították a szerződést. Az üzletszabályzatban megjelölt kamatváltozás II. (azaz az árfolyamváltozás) elszámolási módját fix deviza konstrukcióban fogadták el. Ez azt jelentette, hogy az árfolyamváltozás elszámolását a futamidő végére tették azzal, hogy a futamidőt meghosszabbították, azonos nagyságú törlesztőrészletek meghatározása mellett.

[6] 2007. október 1-jétől 2008. február 28-ig a perbeli gépjármű üzembentartója a perben nem álló, a felperes mint kültag és házastársa mint beltag által, 2007. október 18-án kelt társasági szerződéssel létrehozott betéti társaság volt.

[7] 2012. december 17-én kelt levelével, 2013. január 9-ével az alperes felmondta a kölcsönszerződést. Arra hivatkozott, hogy a felperes - többszöri felhívás ellenére - elmulasztotta a szerződésből eredő fizetési kötelezettségeinek teljesítését.

[8] A felperes a 2013. július 3-án benyújtott, utóbb módosított keresetében egyebek mellett annak megállapítását kérte, hogy a perbeli fogyasztói kölcsönszerződés részben vagy egészben érvénytelen és azt jogellenesen mondta fel az alperes.

[9] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Viszontkeresetében a részbeni érvénytelenség esetleges megállapítása esetén az érvénytelenségi ok kiküszöbölése iránt terjesztett elő kérelmet.

[10] Felperes a viszontkereset elutasítását indítványozta.

[11] Az elsőfokú bíróság mind a keresetet, mind a viszontkeresetet elutasította.

[12] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az ítéletet helybenhagyta a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben az alábbi indokolással.

[13] Kifejtette: a felek megállapodása deviza alapú kölcsönszerződés, amely nem minősül sem a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 685. § e) pontja szerinti fogyasztói, sem a szerződéskötéskor hatályos a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 2. számú melléklet III/5. pontjában meghatározott fogyasztási szerződésnek. Az ítélőtábla utalt az alpereshez címzett levélben írtakra, miszerint a felperes a gépjárművet a létrehozandó gazdasági társaság tevékenységének folytatásához vásárolta. A másodfokú bíróság erre tekintettel a jogvita eldöntése során nem tulajdonított annak jelentőséget, hogy a felperes és a házastársa a perben nem álló betéti társaságot csak a támadott szerződés megkötését követően alapította, továbbá annak sem, hogy a haszongépjármű tulajdonjogát a felperes szerezte meg, aki azt magáncélból is használta.

[14] Az ítélőtábla tévesnek tartotta a fellebbezésben tett azt a hivatkozást, miszerint a szerződés befektetési szolgáltatásra jött létre és a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) rendelkezéseit sérti. Kifejtette, az alperes által nyújtott szolgáltatás nem minősül a Tpt. 81. §-ában felsorolt tevékenységek egyikének sem. A Ptk. 200. § (1) bekezdésében, 523. § (1) bekezdésében, 231. §-ában írtakra utalással úgy ítélte, hogy a felek érvényes deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek.

[15] Az ítélőtábla a Pp. 235. § (1) bekezdésének szabályai­ra tekintettel nem tartotta érdemben elbírálhatónak a felperes arra való hivatkozását, hogy a szerződés megkötésekor az alperes nevében eljárt személy, mivel ügynöki tevékenységet nem végezhetett, nem volt jogosult a képviseletre. A Hpt. 2. számú melléklet I/12. a) és b) pont szerinti ügynöki tevékenységek tekintetében - figyelemmel a Hpt. 3. § (9) bekezdésében írtakra - azt állapította meg, hogy az előbbi folytatása a felügyelet engedélyéhez, míg az utóbbi az ahhoz való bejelentéshez kötött. Jogi álláspontja az volt, az engedély megszerzésének vagy a bejelentésnek a hiánya nem eredményez semmisséget a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján, mert a Hpt. mint speciális jogszabály más jogkövetkezmények alkalmazását írja elő ilyen esetben.

[16] Az ítélőtábla alaptalannak tartotta azt a felperesi állítást is, hogy az alperes üzletszabályzata nem vált a felek szerződésének részévé. A felperes írásbeli nyilatkozata, az elsőfokú eljárás során tett előadása alapján, miszerint az üzletszabályzatot átvette, úgy ítélte, az volt a tőle elvárható magatartás, hogy ő mint a gazdasági élet szereplője az üzleti partner ajánlatát alaposan tanulmányozza, akár szakember segítségének igénybevételével. Az ítélőtábla súlytalannak tartotta ezért azt a felperesi előadást, hogy nem volt nála szemüveg, továbbá, hogy a banki fogalmakat nem értette. A másodfokú bíróság a Ptk. 205/B. § (1) bekezdése alapján emiatt az általános szerződési feltételek szerződés részévé válásának hiányát sem állapította meg.

[17] Az ítélőtábla szerint a perbeli szerződés megkötése időpontjában a pénzkölcsönök piacán a deviza alapú kölcsönszerződések már a szokásos gyakorlat részei voltak. A devizaátszámításra és az egyoldalú kamatemelésre vonatkozó általános szerződési feltételeket nem tartotta ezért olyannak, amelyek a Ptk. 205/B. § (2) bekezdése értelmében csak akkor válhattak volna a felek megállapodásának részévé, ha azokra az alperes a felperes figyelmét külön felhívta volna.

[18] A felperes a felülvizsgálati kérelmében - tartalma szerint - elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és keresetének helyt adó határozat meghozatalát kérte.

[19] Előadta, a jogerős ítélet a Tpt. 5. § 18., 59., 84. pontját, 81. § (1) bekezdés b) pontját, 82. § c) és d) pontját, 91. §-át, 93. §-át, a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) 47. § (1) bekezdését, 54. § (1) bekezdés d) és e) pontjait, a Ptk. 231. §-át, a 200. § (1) és (2) bekezdését, a 205/B. § (2) bekezdését, a Hpt. 2. számú melléklet III/5. pontját sérti.