EH 2014.06.K20 Ha az ingatlan-nyilvántartásba végrehajtási jog van bejegyezve, a bejegyzés ranghelyét követő időpontban adásvétellel szerzett tulajdonjog feltételes. Az ingatlanügyi hatóság az árverési vevő tulajdonjogát a feltétel teljesülésének elmaradása miatt minden más eljárás megkívánása nélkül saját hatáskörben köteles bejegyezni [1994. évi LIII. tv. 138. § (6) bek.; 1997. évi CXLI. tv. 3. § (3) bek., 49. § (1) bek.].
[1] A Budapest II. kerület belterület .../13/B/3 hrsz.-ú, természetben a Sz. u. 5. alagsor címen fekvő 10 m2-es tároló ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett (a továbbiakban: adós) tulajdonosa ellen végrehajtási eljárások folytak. Az ingatlanra annak előző tulajdonosa javára 2009. szeptember 29-én 77 millió forint, az adóhatóság javára 2010. április 7-én mintegy 36,5 millió forint erejéig végrehajtási jogot jegyeztek be.
[2] Eredménytelen árverés után a II. r. felperes és a perben nem álló házastársa és az adós között kötött 2010. június 28-i adásvételi szerződésre hivatkozva 2010. augusztus 2-án kérték egyenlő arányban tulajdonuk bejegyzését. Az ingatlant 2010. november 30-án 576 000 forintért a II. r. felperes árverésen is megvette, és emiatt a végrehajtó 2011. március 17-én, majd a II. r. felperes április 5-én kérték a tulajdonjog árverési vétel címén való vevő bejegyzését.
[3] A beadvány elintézését az alperes a 2010. augusztus 2-án érkezett (az adásvételi szerződésről szóló) kérelem elintézéséig függőben tartotta. A függőben tartásra okot adó kérelmet teljesítve végül az alperes az ingatlan 1/2 részére a II. r. felperes, 1/2 részére a perben nem álló személy részére a tulajdonjogot bejegyezte, majd ezt az elsőfokú alperesi határozatot másodfokon a hatóság 2011. július 21-i határozatával helybenhagyta.
[4] Indokolása szerint a II. r. felperes és a házastársa tulajdonjogának bejegyzése folytán az ingatlannak már nem az adós, hanem az adásvétellel szerzők voltak a tulajdonosai, ezért a felperesi kérelmek teljesítésének akadályát képezte, hogy az árverési vevő tulajdonjogának bejegyzését nem az ingatlan tulajdonosaként bejegyzett személy terhére kérték.
[5] A határozat ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 49. §-án alapult, ami szerint az ingatlan-nyilvántartásba jog és tény csak azzal szemben jegyezhető be, aki ott jogosultként már szerepel, vagy akit egyidejűleg jogosultként bejegyeznek.
[6] A határozat felülvizsgálata iránt a felperesek önállóan nyújtottak be keresetet.
[7] Az I. r. felperes az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az árverési vevő tulajdonjogának bejegyzését, a II. r. felperes a határozat megváltoztatásával tulajdonjogának árverési vétel jogcímén való bejegyzését, másodlagosan az ingatlan 1/2 részére vonatkozóan tulajdonjogának a nem az ő nevén nyilvántartott részére - árverés címén való bejegyzését kérte, harmad- és negyedrendű kérelmeket is előadva, utóbbiakban lényegében a határozat hatályon kívül helyezését kérve.
[8] A törvényszék a kereseteket elutasította. Indokolása szerint nincs olyan jogszabály, mely előírná, hogy az árverési vevő tulajdonjogát a végrehajtási jog ranghelyén kellene bejegyezni. A teljesített bejegyzés nem sértette a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 138. §-a (6) bekezdését sem, erre az adásvétellel történő szerzés kapcsán indult ingatlan-nyilvántartási eljárásban lehetett volna hivatkozni.
[9] A jogerős ítélet ellen az I. és a II. r. felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyekben az ítélet hatályon kívül helyezésével az I. r. felperes a határozat megváltoztatását és a tulajdonjog árverési vétel címén való bejegyzését, illetőleg a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését, míg a II. r. felperes a keresetének megfelelő határozat hozatalát kérte.
[10] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[11] A Kúriának arról kellett dönteni, hogy van-e következménye a végrehajtási joggal terhelt ingatlant elárverezése előtt adásvételi szerződéssel megszerző jogára vonatkozóan az árverési vételnek.
[12] A Kúria az ügyben a Ptk. 256. §-ának (1) bekezdését, Vht. 1. §-át, 137. §-ának (1) bekezdését, 138. §-ának (6) bekezdését, 170. §-ának (1) és (2) bekezdését, az Inytv. 3. §-ának (3) bekezdését, 16. §-át és 49. §-ának (1) bekezdését alkalmazta.
[13] Az ügy lényegét a felsorolt jogszabályok közül kettő jogszabályhely érinti, melyeket a Kúria ismételten idéz. Az Inytv. 49. § (1) bekezdése kimondja, hogy az ingatlan-nyilvántartási jog és tény csak azzal szemben jegyezhető be, aki ott jogosultként már szerepel, vagy akit egyidejűleg jogosultként bejegyeznek. Ehhez képest a Vht. 138. §-ának (6) bekezdése azt a szabályt tartalmazza, hogy a lefoglalt ingatlanra vonatkozólag jogot csak azzal a feltétellel lehet szerezni, hogy az a végrehajtást kérő végrehajtási jogát nem sérti, és a végrehajtás célját nem hiúsítja meg.
[14] E jogszabályhelyek ellentétben lévőnek látszanak, ha a bejegyzések rangsor szerinti elintézésének igényét az Inytv. 3. § (7) bekezdésében és 44. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat vetjük egybe a Vht. idézett szabályával. Az ellentmondás az Inytv. 49. § (1) bekezdése és a Vht. 138. § (6) bekezdése között valójában látszólagos, mert az utóbbi szabály speciális szabálynak tekinthető, az Inytv. 49. § (1) bekezdéséhez képest, amely így megelőzi az Inytv. szabály alkalmazását. A Vht. 138. §-ának (2) bekezdése jelen ügyre vonatkozó része értelmében a végrehajtó az ingatlan lefoglalása végett megkeresi az ingatlanügyi hatóságot, hogy a végrehajtási jogot jegyezze be az ingatlan-nyilvántartásba. E § (6) bekezdése kimondja, hogy a lefoglalt ingatlanra vonatkozólag jogot csak azzal a feltétellel lehet szerezni, hogy az a végrehajtást kérő végrehajtási jogát nem sérti, és a végrehajtás célját nem hiúsítja meg. Az Inytv. 49. §-ának (1) bekezdése értelmében az ingatlan-nyilvántartásba jog és tény csak azzal szemben jegyezhető be, aki ott jogosultként már szerepel, vagy akit egyidejűleg jogosultként bejegyeznek. A 3. § (3) bekezdése ugyanakkor azt az előírást is adja, hogy e törvényben meghatározott egyes jogok és jogilag jelentős tények bejegyzése a későbbi jogszerző szerzését korlátozza, vagy feltételessé teszi.
[15] A Kúria álláspontja szerint a Vht. 138. §-ának (6) bekezdése értelmében ilyen jognak kell tekinteni a végrehajtási jogot is. A Vht. idézett rendelkezése lényegében egybecseng már a végrehajtási eljárásról szóló 1884. évi LX. törvény 142. §-ával is, mely szerint a végrehajtási zálogjog bekebelezésének vagy a végrehajtási jog feljegyzésének azon joghatálya van, hogy a későbbi tulajdonjog bekebelezés vagy előjegyzés a végrehajtás további folyamát meg nem akaszthatja. Mind a régi, mind a jelenlegi szabályozásból kitűnik, hogy az ingatlan lefoglalása - eltérően az ingóság lefoglalásától - nem jelent elidegenítési és terhelési tilalmat. Ahogy Vida István "A bírósági végrehajtás [1978, KJK, Budapest]" című könyvében írja ugyanezt, ami megjegyzése azért figyelemre méltó, mert az akkor hatályos Vht., a bírósági végrehajtásról szóló 1955. évi 21. számú tvr., a fent idézett rendelkezésekhez hasonló szabályt nem tartalmazott.
[16] Nincs akadálya annak, hogy a lefoglalt ingatlant egy adós a végrehajtási értékesítés előtt eladja. Kurucz Mihály, aki a "Magyar ingatlan-nyilvántartási jog [2007, ELTE Kiadó, Budapest]" című munkájában a bejegyzések hatályairól is ír, rámutat arra, hogy a bejegyzéseknek mindazonáltal jogóvó hatásuk is van, hiszen megakadályozzák, hogy a telekkönyvi bejegyzésben bízó jóhiszemű harmadik személy a valódi jogosult rovására jogot szerezzen.
[17] Jelen ügyben, melyben egy ingatlant bejegyzett végrehajtási jog terhel, az adóstól szerző új tulajdonos az Inytv. 5. §-ának második mondata miatt nem hivatkozhat arra, hogy a végrehajtási jog bejegyzésének tényét nem ismerte, és ezért azt figyelembe nem véve, jóhiszemű harmadik személynek tekinthető. Igaz ez az elvi megállapítás arra az esetre is, amikor az adásvétellel és - utóbb - az árveréssel szerző személye megegyezik. Ha valami ok folytán egy a végrehajtási jog bejegyzése és az árverési szerzés között az adásvétellel tulajdonos mégis jóhiszeműségét állítja, elsőbbségét külön perben érvényesítheti.
[18] A Vht. 138. § (6) bekezdésének helyes értelmezése az, hogy e rendelkezés nem az elidegenítést vagy terhelést korlátozza vagy tiltja meg, hanem az ilyen szerzéseket feltételhez köti, ahhoz a feltételhez, hogy a végrehajtást kérő végrehajtási joga nem sérülhet, és a végrehajtás célja sem hiúsulhat meg.
[19] A végrehajtási eljárás célja lényegében, hogy a kötelezett teljesítse a kötelezettségét, amit szükség esetén állami kényszer eszközével kell elérni. Ugyanígy az árverési vevő tulajdonjogának bejegyzéséhez az Inytv., mivel a végrehajtási joggal terhelt ingatlan árverés előtti megszerzése feltétellel történt, és erről a feltételről a szerzőnek a végrehajtási jog bejegyzése folytán tudomása volt, utóbbi személynek és nem az árverési vevőnek érdeke valamely tényre hivatkozással a perindítás.
[20] Az árverési vevő tulajdonjogát az ingatlanügyi hatóság minden más eljárás megkívánása nélkül, saját hatáskörében köteles bejegyezni. Sárffy Andor "A végrehajtási eljárás jogszabályainak magyarázata [1938, Grill k. Budapest]" című kommentárjában is csak a lefoglalt ingatlan haszonélvezete végrehajtása esetében és ott sem mindig kívánja meg per indítását ahhoz, hogy a végrehajtást kérő követeléséhez hozzájuthasson.
[21] Összefoglalva, ha az ingatlan-nyilvántartásba végrehajtási jog van bejegyezve, a bejegyzés ranghelyét követő időpontban adásvétellel szerzett tulajdonjog az árverési vevő tulajdonszerzéséhez képest csak feltételes lehet. Feltételes szerzésre tekintettel a szerző nemcsak az árverést, hanem az időközben feltétellel bejegyzett joga megszűnését is köteles tűrni, bármilyen egyéb igényét csak külön perben érvényesítheti. Következik a szerzés feltételes módja miatt ebből az is, hogy az ingatlanügyi hatóság minden előzetes eljárás megkívánása nélkül az árverési vétel címén szerzett tulajdonjog nyilvántartásba bejegyzését nem utasíthatja el azon a címen, hogy az ingatlannak már nem az adós a nyilvántartásban feltüntetett tulajdonosa. Ellenkező álláspont elfogadása esetén az ingatlanra elidegenítési és terhelési tilalmat kellene bejegyezni, ami a forgalmat mindaddig akadályozná, amíg az ingatlanról a végrehajtási jog törlésre nem kerül.
[22] Tévedett ezért a törvényszék, amikor jogszabályi előírás hiányára hivatkozva a keresetet elutasította.
[23] Ezért a Kúria a törvényszék ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az alperes első fokú szervét új eljárás lefolytatására kötelezte.
[24] Az új eljárás lefolytatása során az ingatlanügyi hatóságnak a fenti elvek figyelembevétele mellett kell eljárni és dönteni a végrehajtási árverésen szerzett tulajdonjog bejegyzése felől.
(Kúria Kfv. III. 37.792/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Mihály Ügyvédi Iroda által képviselt T. S. I.r. felperesnek, az SBGK Ügyvédi Iroda által képviselt P. L. II.r. felperesnek dr. Cziráky Gábor jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatalának Földhivatala alperes ellen ingatlan-nyilvántartási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2012. augusztus 31. napján kelt 9. K. 30936/2012/4. számon hozott jogerős ítélete ellen a felperes által 6. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő
ítéletet:
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 9. K. 30.936/2012/4. számú és 9.K.34.068/2011/16. számú ítéletét, valamint az alperes 31.446/2/2011. számú határozatát - az elsőfokú közigazgatási határozatra kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú közigazgatási hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi.
Kötelezi a Kúria az alperest, hogy fizessen meg az I-II. r. felpereseknek személyenként 15 nap alatt 30.000.-(azaz harmincezer) forint elsőfokú, valamint 50.000.-(azaz ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A Budapest II. kerület belterület .../13/B/3 hrsz-ú, természetben a Sz. u. 5. alagsor címen fekvő 10 m2-es tároló ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett (a továbbiakban: adós) tulajdonosa ellen végrehajtási eljárások folytak. Az ingatlanra annak előző tulajdonosa javára 2009. szeptember 29-én 77 millió forint, az adóhatóság javára 2010. április 7-én mintegy 36,5 millió forint erejéig végrehajtási jogot jegyeztek be.
Eredménytelen árverés után a II.r. felperes és a perben nem álló házastársa és az adós között kötött 2010. június 28-i adásvételi szerződésre hivatkozva 2010. augusztus 2-án kérték egyenlő arányban tulajdonuk bejegyzését. Az ingatlant 2010. november 30-án 576.000.- forintért a II.r. felperes árverésen is megvette, és emiatt a végrehajtó 2011. március 17-én, majd a II.r. felperes április 5-én kérték a tulajdonjog árverési vétel címén való vevő bejegyzését.
A beadvány elintézését az alperes a 2010. augusztus 2-án érkezett (az adásvételi szerződésről szóló) kérelem elintézéséig függőben tartotta. A függőben tartásra okot adó kérelmet teljesítve végül az alperes az ingatlan 1/2-ed részére a II.r. felperes, 1/2-ed részére a perben nem álló személy részére a javára tulajdonjogot bejegyezte, majd ezt az elsőfokú alperesi határozatot másodfokon a hatóság 2011. július 21-i határozatával helybenhagyta.
Indokolása szerint a II.r. felperes és a házastársa tulajdonjogának bejegyzése folytán az ingatlannak már nem az adós, hanem az adásvétellel szerzők voltak a tulajdonosai, ezért a felperesi kérelmek teljesítésének akadályát képezte, hogy az árverési vevő tulajdonjogának bejegyzését nem az ingatlan tulajdonosaként bejegyzett személy terhére kérték.
A határozat ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 49. §-án alapult, ami szerint az ingatlan-nyilvántartásba jog és tény csak azzal szemben jegyezhető be, aki ott jogosultként már szerepel, vagy akit egyidejűleg jogosultként bejegyeznek.
A határozat felülvizsgálata iránt a felperesek önállóan nyújtottak be keresetet.
Az I.r. felperes az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az árverési vevő tulajdonjogának bejegyzését, a II.r. felperes a határozat megváltoztatásával tulajdonjogának árverési vétel jogcímén való bejegyzését, másodlagosan az ingatlan 1/2-ed részére vonatkozóan tulajdonjogának a nem az ő nevén nyilvántartott részére - árverés címén való bejegyzését kérte, harmad és negyedrendű kérelmeket is előadva, utóbbiakban lényegében a határozat hatályon kívül helyezését kérve. Az I.r. felperes keresetében előadta, hogy a végrehajtást kérő végrehajtási joga sérülne és a végrehajtás célja is meghiúsulna, ha az alperes határozata folytán az árverési vevő tulajdonjogát nem lehetne az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni.
A törvényszék a kereseteket elutasította. Indokolása szerint nincs olyan jogszabály, mely előírná, hogy az árverési vevő tulajdonjogát a végrehajtási jog ranghelyén kellene bejegyezni. A teljesített bejegyzés nem sértette a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 138. §-a (6) bekezdését sem, erre az adásvétellel történő szerzés kapcsán indult ingatlan-nyilvántartási eljárásban lehetett volna hivatkozni.
A jogerős ítélet ellen az I. és a II.r. felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyekben az ítélet hatályon kívül helyezésével az I.r. felperes a határozat megváltoztatását és a tulajdonjog árverési vétel címén való bejegyzését, illetőleg a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését, míg a II.r. felperes a keresetének megfelelő határozat hozatalát kérte. Az I. és a II.r. felperesek előadták, hogy az adásvétellel való tulajdonszerzés a végrehajtást kérő végrehajtási jogát sértette, és a végrehajtás célját is meghiúsította, ezért az ügyben az alperes törvénysértően járt el. Állították, hogy a végrehajtási jog bejegyzése után jogot szerzővel szemben is szerezhető árverésen tulajdonjog. Jogszabálysértésként a Vht. 138. §-ának (6) bekezdését jelölték meg, hivatkozva egyúttal arra is, hogy az adásvétellel szerzőt az árverésnél dologi adósnak kell tekinteni.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Kúriának arról kellett dönteni, hogy van-e következménye a végrehajtási joggal terhelt ingatlant elárverezése előtt adásvételi szerződéssel megszerző jogára vonatkozóan az árverési vételnek.
A Kúria az ügyben a Ptk. 256. §-ának (1) bekezdését, Vht. 1. §-át, 137. §-ának (1) bekezdését, 138. §-ának (6) bekezdését, 170. §-ának (1) és (2) bekezdését, az Inytv. 3. §-ának (3) bekezdését, 16. §-át, és 49. §-ának (1) bekezdését alkalmazta. Az ügy lényegét a felsorolt jogszabályok közül kettő jogszabályhely érinti, melyeket a Kúria ismételten idéz. Az Inytv. 49. § (1) bekezdése kimondja, hogy az ingatlan-nyilvántartási jog és tény csak azzal szemben jegyezhető be, aki ott jogosultként már szerepel, vagy akit egyidejűleg jogosultként bejegyeznek. Ehhez képest a Vht. 138. §-ának (6) bekezdése azt a szabályt tartalmazza, hogy a lefoglalt ingatlanra vonatkozólag jogot csak azzal a feltétellel lehet szerezni, hogy az a végrehajtást kérő végrehajtási jogát nem sérti, és a végrehajtás célját nem hiúsítja meg.
E jogszabályhelyek ellentétben lévőnek látszanak, ha a bejegyzések rangsor szerinti elintézésének igényét az Inytv. 3. § (7) bekezdésében és 44. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat vetjük egybe a Vht. idézett szabályával. Az ellentmondás az Inytv. 49. § (1) bekezdése és a Vht.138. § (6) bekezdése között valójában látszólagos, mert az utóbbi szabály speciális szabálynak tekinthető, az Inytv. 49. § (1) bekezdéséhez képest, amely így megelőzi az Inytv. szabály alkalmazását. A Vht. 138. §-ának (2) bekezdése jelen ügyre vonatkozó része értelmében a végrehajtó az ingatlan lefoglalása végett megkeresi az ingatlanügyi hatóságot, hogy a végrehajtási jogot jegyezze be az ingatlan-nyilvántartásba. E § (6) bekezdése kimondja, hogy a lefoglalt ingatlanra vonatkozólag jogot csak azzal a feltétellel lehet szerezni, hogy az a végrehajtást kérő végrehajtási jogát nem sérti, és a végrehajtás célját nem hiúsítja meg. Az Inytv. 49. §-ának (1) bekezdése értelmében az ingatlan-nyilvántartásba jog és tény csak azzal szemben jegyezhető be, aki ott jogosultként már szerepel, vagy akit egyidejűleg jogosultként bejegyeznek. A 3. § (3) bekezdése ugyanakkor azt az előírást is adja, hogy e törvényben meghatározott egyes jogok és jogilag jelentős tények bejegyzése a későbbi jogszerző szerzését korlátozza, vagy feltételessé teszi.
A Kúria álláspontja szerint a Vht. 138. §-ának (6) bekezdése értelmében ilyen jognak kell tekinteni a végrehajtási jogot is. A Vht. idézett rendelkezése lényegében egybecseng már a végrehajtási eljárásról szóló 1884. évi LX. törvény 142. §-ával is, mely szerint a végrehajtási zálogjog bekebelezésének vagy a végrehajtási jog feljegyzésének azon joghatálya van, hogy a későbbi tulajdonjog bekebelezés vagy előjegyzés a végrehajtás további folyamát meg nem akaszthatja. Mind a régi, mind a jelenlegi szabályozásból kitűnik, hogy az ingatlan lefoglalása - eltérően az ingóság lefoglalásától - nem jelent elidegenítési és terhelési tilalmat. Ahogy Vida István "A bírósági végrehajtás[1978, KJK, Budapest]" című könyvében írja ugyanezt, ami megjegyzése azért figyelemreméltó, mert az akkor hatályos Vht., a bírósági végrehajtásról szóló 1955. évi 21. számú tvr., a fent idézett rendelkezésekhez hasonló szabályt nem tartalmazott.
Nincs akadálya annak, hogy a lefoglalt ingatlant egy adós a végrehajtási értékesítés előtt eladja. Kurucz Mihály, aki a "Magyar ingatlan-nyilvántartási jog [2007, ELTE Kiadó, Budapest]" című munkájában a bejegyzések hatályairól is ír, rámutat arra, hogy a bejegyzéseknek mindazonáltal jogóvó hatásuk is van, hiszen megakadályozzák, hogy a telekkönyvi bejegyzésben bízó jóhiszemű harmadik személy a valódi jogosult rovására jogot szerezzen. Jelen ügyben, melyben egy ingatlant bejegyzett végrehajtási jog terhel, az adóstól szerző új tulajdonos az Inytv. 5. §-ának második mondata miatt nem hivatkozhat arra, hogy a végrehajtási jog bejegyzésének tényét nem ismerte, és ezért azt figyelembe nem véve jóhiszemű harmadik személynek tekinthető. Igaz ez az elvi megállapítás arra az esetre is, amikor az adásvétellel és - utóbb - az árveréssel szerző személye megegyezik. Ha valami ok folytán egy a végrehajtási jog bejegyzése és az árverési szerzés között az adásvétellel tulajdonos mégis jóhiszeműségét állítja, elsőbbségét külön perben érvényesítheti.
A Vht. 138. § (6) bekezdésének helyes értelmezése az, hogy e rendelkezés nem az elidegenítést vagy terhelést korlátozza vagy tiltja meg, hanem az ilyen szerzéseket feltételhez köti, ahhoz a feltételhez, hogy a végrehajtást kérő végrehajtási joga nem sérülhet, és a végrehajtás célja sem hiúsulhat meg. A végrehajtási eljárás célja lényegében, hogy a kötelezett teljesítse a kötelezettségét, amit szükség esetén állami kényszer eszközével kell elérni. Ugyanígy az árverési vevő tulajdonjogának bejegyzéséhez az Inytv., mivel a végrehajtási joggal terhelt ingatlan árverés előtti megszerzése feltétellel történt, és erről a feltételről a szerzőnek a végrehajtási jog bejegyzése folytán tudomása volt, utóbbi személynek és nem az árverési vevőnek érdeke valamely tényre hivatkozással a perindítás. Az árverési vevő tulajdonjogát az ingatlanügyi hatóság minden más eljárás megkívánása nélkül saját hatáskörében köteles bejegyezni. Sárffy Andor "A végrehajtási eljárás jogszabályainak magyarázata [1938, Grill k. Budapest]" című kommentárjában is csak a lefoglalt ingatlan haszonélvezete végrehajtása esetében és ott sem mindig kívánja meg per indítását ahhoz, hogy a végrehajtást kérő követeléséhez hozzájuthasson.
Összefoglalva, ha az ingatlan-nyilvántartásba végrehajtási jog van bejegyezve, a bejegyzés ranghelyét követő időpontban adásvétellel szerzett tulajdonjog az árverési vevő tulajdonszerzéséhez képest csak feltételes lehet. Feltételes szerzésre tekintettel a szerző nem csak az árverést, hanem az időközben feltétellel bejegyzett joga megszűnését is köteles tűrni, bármilyen egyéb igényét csak külön perben érvényesítheti. Következik a szerzés feltételes módja miatt ebből az is, hogy az ingatlanügyi hatóság minden előzetes eljárás megkívánása nélkül az árverési vétel címén szerzett tulajdonjog nyilvántartásba bejegyzését nem utasíthatja el azon a címen, hogy az ingatlannak már nem az adós a nyilvántartásban feltüntetett tulajdonosa. Ellenkező álláspont elfogadása esetén az ingatlanra elidegenítési és terhelési tilalmat kellene bejegyezni, ami a forgalmat mindaddig akadályozná, amíg az ingatlanról a végrehajtási jog törlésre nem kerül.
Tévedett ezért a törvényszék, amikor jogszabályi előírás hiányára hivatkozva a keresetet elutasította.
Ezért a Kúria a törvényszék ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az alperes elsőfokú szervét új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az új eljárás lefolytatása során az ingatlanügyi hatóságnak a fenti elvek figyelembevétele mellett kell eljárni és dönteni a végrehajtási árverésen szerzett tulajdonjog bejegyzése felől.
Az alperes a Pp. 78. §-a alapján köteles megfizetni a felpereseknek a törvényszék és a Kúria előtt felmerülő költségeit.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény alapján a felmerült kereseti és felülvizsgálati illetéket az alperes illetékmentessége folytán az állam viseli.
Budapest, 2013. november 19.
Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács Ákos s.k. előadó bíró, Dr. Dávid Irén s.k. bíró