BH 1998.2.96 I. Ha a vagyonfelügyelőnek ez a jogosítványa a törvény erejénél fogva - még az általa indított eljárás folyamatban léte alatt - megszűnik, a továbbiakban a perbeli képviseleti jogosultsága is automatikusan megszűnik [1991. évi IL. tv. 14. § (2) bek. b) pont, 14. § (4) bek.].

II. A volt vagyonfelügyelőnek a cég által kötött szerződések semmisségének megállapítására irányuló keresetindítási jogosultsága sem állapítható meg, ha "érdekeltségét" nem bizonyítja [Pp. 123. §, Ptk. 4. §, 234. § (1) bek.].

Az I. r. alperes (H. Kereskedelmi Vállalat) egyik alapító részvényese a II. r. alperes (H. R. Kereskedelmi Kft.) jogelődének, a H. Kereskedelmi Rt.-nek. Az I. r. alperes és a H. Kereskedelmi Rt. által 1991. május 3-án kötött, az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) által ellenjegyzett megállapodás 2. és 3. pontja szerint az I. r. alperes a tulajdonában lévő részvényekből 2820 db 10.000,-Ft/db névértékű, szavazásra és osztalékra jogosító részvényét "végleges ellenérték nélküli forrásátengedés jogcímén" átadott az rt.-nek. Az rt. erre figyelemmel az I. r. alperes alapítói apportjából átadta a megállapodás 1. számú mellékletében meghatározott 84 db üzlethelyiség kezelői, bérleti, tulajdonjogát. A megállapodásban rögzítették azt is, hogy a feleknek egymással szemben nincs követelése, és vállalták, hogy a folyamatban lévő pereket is megszüntetik. Az I. és III. r. alperesek és az rt. 1991. június 4-én a gazdasági társaságokról szóló - többször módosított - 1988. évi VI. törvényben (Gt.) foglaltakra figyelemmel úgy módosították az előbbi megállapodást, hogy az rt. a 2820 db HRT "A" sorozatú részvényt összesen 10.000,-Ft ellenértékért szerzi meg az alaptőkén felüli vagyonából.

Az rt-vel szemben 1992. április 8-án csődeljárás, 1992. november 6-án felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem érkezett az elsőfokú bírósághoz. A folyamatban lévő csődeljárásra figyelemmel a felszámolási eljárás 1992. november 16-án a kérelem elutasításával befejeződött. A csődeljárásban a bíróság az 1993. január 18-án kelt végzésével vagyonfelügyelőként a felperest rendelte ki. A bíróság a csődeljárást 1993. május 14-én befejezetté nyilvánította, majd kiegészített végzésével megállapította, hogy a felperes vagyonfelügyelői tisztsége megszűnt. A végzések ellen a vagyonfelügyelő fellebbezett, de a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

Az I. r. alperes ellen az elsőfokú bíróság előtt már folyik felszámolási eljárás, a III. r. alperes ellen pedig érkezett az elsőfokú bírósághoz felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem.

Az Állami Számvevőszék az I. r. alperes volt üzletei privatizációjának körülményeire vizsgálatot folytatott le. Jelentésében megállapította, hogy a vállalati biztost és az ÁVÜ-t felelősség terheli a kialakult helyzetért. Felhívta az ÁVÜ-t, hogy a szerződések semmisségére tekintettel hívja fel a feleket az eredeti állapot helyreállítására, ennek sikertelensége esetén pedig indítson keresetet a saját nevében. Az eddigi adatok szerint azonban ilyen per nem indult.

A felperes 1993. március 1-jén benyújtott keresetében a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva annak a megállapítását kérte, hogy az említett szerződések semmisek, mert azokban megsértették az 1979. évi II. törvény 51. §-ának (3) bekezdésében foglalt tilalmat, továbbá a Gt. 274.§-ában foglaltakat. A szerződések egyébként a Gt. 266. §-ának (4) bekezdésébe és a 267. §-ának (1) bekezdésébe is ütköznek.

Az I. és a III. r. alperesek a kereset elutasítását kérték. Az alperesek pernyertessége érdekében a perbe az ÁVÜ beavatkozott és ugyancsak a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetnek helyt adott, és megállapította a szerződések semmisségét. Kötelezte a II. r. és a III. r. alpereseket, hogy 30 napon belül jelentsék be a közgyűlésnek a szerződések semmisségét, és állítsák helyre az eredeti állapotot a tulajdonviszonyukban és a számviteli nyilvántartásukban. Kötelezte az alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek 12.500,-Ft perköltséget és az illetékhivatal felhívására az államnak 15.000,-Ft illetéket.

Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában az Állami Számvevőszék jelentésében foglaltakat elfogadva, kifejtette: a támadott szerződésekből egyértelműen nem állapítható meg, hogy a felek ingyenes vagyonátadásra, részvénycserére vagy saját részvény visszavásárlására szerződtek-e. Amennyiben ingyenes vagyonátadásban állapodtak meg, úgy szerződésük sérti az 1979. évi II. törvény 51. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat, adásvétel esetén pedig a Gt. 267. §-ában foglaltakat. A megállapodás továbbá az 1990. évi LXXIV. törvény 14. §-ába is ütközik. Megállapította tehát az elsőfokú bíróság, hogy a szerződések jogszabályba ütköznek, illetve azokat jogszabály megkerülésével kötötték, ezért azok a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmisek. Az elsőfokú bíróság kereseti kérelem hiányában hivatalból intézkedett a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállításáról, mely döntésénél figyelemmel volt a BH 1984. évi 3. számában, illetőleg az 1990. évben 482. sorszám alatt közzétett eseti döntésekre, valamint a Legfelsőbb Bíróság Gf.II.30.914/1990. számú ítéletében kifejtettekre.

Az ítélet ellen a III. r. alperes és a beavatkozó fellebbezett.

A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. és III. r. alpereseknek és a beavatkozónak 12.000-12.000,-Ft első- és másodfokú perköltséget, továbbá az államnak az illetékhivatal felhívására 39.000,-Ft illetéket.