A Fővárosi Ítélőtábla Bf.106/2016/16. számú határozata lopás bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 365. §, 370. §] Bírók: Halász Etelka, Hrabovszki Zoltán, Németh Nándor

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Törvényszék B.36/2014/43., Budapest Környéki Törvényszék B.45/2014/38., Fővárosi Ítélőtábla Bf.218/2015/17., Kúria Bfv.173/2016/17., Szegedi Törvényszék Kb.67/2016/2., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.106/2016/16.*, Fővárosi Ítélőtábla Kbf.106/2016/6., Kúria Bfv.522/2017/5. (BH 2018.11.299)

***********

Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

4.Bf.106/2016/16.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2016. év október hó 27. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A lopás bűntette miatt az I. r. vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék 10.B.45/2014/38. számú ítéletét megváltoztatja.

A II. r. és a III. r. vádlott szabadságvesztés büntetését 6-6 (hat-hat) évre enyhíti.

Mindhárom vádlott tekintetében beszámítani rendeli a házi őrizetben töltött időt akként, hogy négy napi házi őrizet egy napi szabadságvesztésnek felel meg.

A II. r. vádlott esetében a házi őrizet kezdő napja helyesen: 2013. év október hó 2. napja.

Az elsőfokú ítélet rendelkező részének bevezető részéből a 2015. év szeptember hó 3-i tárgyalási nap helyett szeptember hó 29. napját tünteti fel.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r., a II. r. és a III. r. vádlott vonatkozásában helybenhagyja azzal, hogy az I. és II. r. vádlott vezetékneve helyesen: ...

Az I. r., a II. r. és a III. r. vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

A másodfokú eljárás során felmerült 27.200 (huszonhétezer-kettőszáz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Budapest Környéki Törvényszék a 2015. év november hó 12. napján kihirdetett 10.B.45/2014/38. számú ítéletében az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett lopás bűntettében /Btk. 370. § (1) bekezdés és (6) bekezdés a./ pont/, amiért az I. r. vádlottat 8 év szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra, a II. r. vádlottat 7 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra, még a III. r. vádlott 7 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A szabadságvesztéseket börtön fokozatban rendelte végrehajtani, egyben megállapította, hogy a vádlottak a szabadságvesztés büntetésükből legkorábban annak kétharmad részének kitöltése utáni napon bocsáthatók feltételes szabadságra.

A vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésekbe beszámította, rendelkezett továbbá az eljárás során lefoglalt tárgyak további jogi sorsáról és a bűnösnek kimondott vádlottakat kötelezte a bűnügyi költség viselésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak terhére téves minősítés miatt, cselekményüknek a Btk. 365. § (1) bekezdés b./ pontjában meghatározott és a (4) bekezdés a./ pontja szerint minősülő rablás bűntetteként értékelése és a vádlottakkal szemben kirótt fő- és mellékbüntetés súlyosítása végett jelentett be fellebbezést, míg az I. r., a II. r. és a Miklós III. r. vádlottak, valamint védőik a bűnösség megállapítása miatt felmentésért fellebbeztek.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.1276/2015/3. számú átiratában az ügyészi fellebbezést csak szűkített körben tartotta fenn. A bűncselekmény jogi minősítését már nem vitatta, kizárólag a büntetések súlyosítása érdekében tartotta fenn az ügyészi fellebbezést mindhárom vádlott vonatkozásában.

A fellebbviteli főügyészség átiratában kifejtette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárása során a perrendi szabályokat megtartotta, az ügy tényállását a lehetséges körben felderítette, a rendelkezésre álló bizonyítékokat iratszerűen és logikusan elemezte, majd egymással is összevetve értékelte.

A tényállást megalapozottnak, ezért felülbírálatra alkalmasnak tartotta, mely alapján okszerű következtetést vont a törvényszék a vádlottak bűnösségére és a cselekmények minősítése is törvényes.

A vádlottak és védőik felmentést célzó fellebbezése kapcsán megjegyezte, hogy azok a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét támadják, ami éppen a tényállás megalapozottságára tekintettel nem vezethet eredményre.

A büntetés kiszabása körében a bíróság hiánytalanul számba vette mind az enyhítő, mind a súlyosító körülményeket, de azokat nem a súlyuknak megfelelően értékelte, ezért mindhárom vádlott vonatkozásában a kiszabott fő- és mellékbüntetések súlyosítását indítványozta.

Az I. r. vádlott védője a fellebbezését írásban is megindokolta. Részletesen bemutatta, hogy álláspontja szerint miért megalapozatlan az elsőfokú bíróság ítélete. E körben iratellenességre, tényekből további tényekre helytelen következtetésre hivatkozott, végezetül pedig kifejtette, hogy téves a cselekmények jogi minősítése is, mert az I. r. vádlott legfeljebb a Btk. 282. § (1) bekezdés c./ pontja szerint minősülő bűnpártolás vétségéért vonható felelősségre.

Mindezek alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte, másodlagosan pedig eltérő minősítést és a büntetés lényeges enyhítését indítványozta.

A II. r. vádlott védője is részletes írásbeli fellebbezést csatolt az iratokhoz, amelyben a II. r. vádlott felmentését, másodlagosan eltérő minősítés - bűnpártolás, illetve lopás bűntettének kísérlete - megállapítását és a kiszabott büntetés jelentős enyhítését, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta.

Részletesen bemutatta, hogy álláspontja szerint a lopás bűntettében miért nem állapítható meg a II. r. vádlott társtettesi magatartása. E szerint a a II. r. vádlott - a bűncselekmény elkövetésének ismerete nélkül - nyújtott segítséget társának, azaz tudattartalma nem terjedt ki a deliktum elkövetésére. Nem is terjedhetett, mert az információit testvérétől, az I. r. vádlottól szerezte, aki szintén nem ismerte a részleteket, így azt sem tudta, hogy bűncselekményben vesznek részt.

Másodlagosan annak a jogi meggyőződésének adott hangot, hogy annyiban a II. r. vádlott bűnössége a lopásban megállapítható, akkor e bűncselekmények legfeljebb a kísérlete valósult meg, amit az elkövetők nem vonták ki véglegesen a kamiont a tulajdonos uralma alól, ennél fogva a lopás sem lehet befejezett.