BH+ 2015.7.287 Az emberölés előkészületének bűntette, lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette, garázdaság vétsége, zaklatás vétsége és lopás vétsége miatt halmazati büntetésül nem jogerősen kiszabott ötévi szabadságvesztés önmagában megalapozza a Be. 327. § (2) bek. szerinti fenntartásának indokoltságát.

E törvényi ok mellett a Be. 129. § (2) bek. d) pontja szerinti ok is szükségessé teszi az előzetes letartóztatás fenntartását, ha az állapítható meg, hogy a vádlott ölési előkészülethez vezető érzelmi motiváltsága továbbra is fennáll [Btk. 160. § (1) bek., (3) bek.; Be. 129. § (2) bek. d) pont, 327. § (2) bek.].

I.Az ítélőtábla a 2014. november 12. napján tanácsülésen meghozott végzésével a 2012. november 27. napjától előzetes fogva tartásban - pontosabban: 2012. november 27. napjától őrizetben, majd 2012. november 30. napjától előzetes letartóztatásban lévő - a vádlott - vádirat benyújtása után 2013. július 18. napján fenntartott - előzetes letartóztatásának indokoltságát a Be. 132. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással felülvizsgálta, s azt a Be. 327. §-ának (2) bekezdése és a Be. 129. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerinti okokból továbbra is fenntartotta.

Megelőzőleg a törvényszék a 2014. május 14. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett - kétirányú fellebbezések miatt nem jogerős - ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés előkészületének bűntettében [Btk. 160. § (1) és (3) bekezdés], lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében [Btk. 325. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés a) pont], garázdaság vétségében [Btk. 339. § (1) bekezdés], testi sértés vétségében [Btk. 164. § (1) és (2) bekezdés], zaklatás bűntettében [Btk. 222. § (2) bekezdés a) pont, (3) bekezdés a) pont] és lopás vétségében. Ezért őt - halmazati büntetésül - 5 év börtönben végrehajtandó szabaságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, az előzetes fogva tartásban töltött időt pedig beszámította a szabadságvesztés tartamába.

A végzés szerint a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartama folytán megalapozottan feltehető, hogy szabadlábra kerülése esetén megszökne, elrejtőzne [Be. 327. § (2) bekezdés]. Továbbá annak a veszélye is fennáll, hogy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el [Be. 129. § (2) bekezdés d) pont], mert a bűncselekményeket részben közeli hozzátartozója sérelmére követte el, éspedig indulati állapotban, melyben az elmeorvosi és pszichológusi szakértés szerint az indulat személy elleni is lehet, és a sértett maga is tart attól, hogy - az ellen irányult emberölés előkészületében álló - cselekményét a vádlott végre is hajtja.

II.A végzés ellen a védő fellebbezett az előzetes letartóztatás megszüntetése, másodlagosan házi őrizet elrendelése érdekében.

A védő szerint a nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés 5 év tartamából nem következik a szökés, elrejtőzés veszélye, mert az előzetes fogva tartás beszámításra került, és a vádlott feltételes szabadságra is bocsátható. A bűnismétlés veszélye ellen pedig az szól, hogy az indulati állapot már a múlté, a vádlott által birtokolt lőfegyverek és lőszerek lefoglalásra kerültek, s a vádlottnak megromlott az egészségi állapota.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezést alaptalannak tartotta. Egyetértett a támadott végzés indokaival, és helybenhagyást indítványozott.

III.A fellebbezés nem alapos.

Az ítélőtábla törvényesen járt el, amikor felülvizsgálta a vádlott előzetes letartóztatásának indokoltságát, s azt megalapozottan, helyes indokkal és okból továbbra is fenntartotta.

A Kúria a felülvizsgálat jogalapját a Be. 132. §-ának (2) bekezdésére pontosítja, ugyanis az ítélőtábla előtt már folyamatban van a másodfokú eljárás.

A vádlott esetében az vizsgálandó, hogy az előzetes letartóztatás indokoltsága tényszerű alapon áll-e, amely ésszerűen alátámasztott-e, az abból vont következtetés okszerű-e, s ekként a kényszerintézkedés alkalmazása célszerű-e (EBH 2009.2025).

A nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés 5 év tartamából a szökés, elrejtőzés veszélyére általában következtetés vonható, melynek levonhatóságát mutatja az ítélkezési gyakorlat (utóbb például: BH 2009.8., BH 2004.403., BH 2004.134.III.) is.

A Kúria külön is rámutat: a Be. 327. § (2) bekezdésének és a Be. 596. § (1) bekezdésének összevetéséből következik, hogy a nem jogerős ítélettel kiszabott legalább ötévi szabadságvesztés esetén az előzetes letartóztatás elrendelésének vagy fenntartásának van végrehajthatóságot biztosító szempontja, s ennek megfelelő rendeltetése is (hasonlóképpen: BH 2004.135.).

A jelen ügyben kiszabott 5 év szabadságvesztés kapcsán ez a rendeltetés egyértelműen hangsúlyos.

Kétségtelen, hogy - a védő részéről önmagában helytállóan hivatkozott körülmények folytán sajátos helyzetként - az előbbiekben megjelölt ok éppen annak révén válik biztonsággal alkalmazhatónak, hogy a bűnismétlés veszélye is következik az ítélőtábla végzésében helytállóan hivatkozott tényezőkből. Ugyanis a vádlott - a nem jogerős ítélet értelmében - a feleségét tőle "elvevő" személyt készült megölni, s a szakértések által megerősített ezen indulati hevület nem tekinthető megszűntnek.

Mindez egyben azt is jelenti, hogy az előzetes letartóztatás a jelen esetben szükségszerű és arányos kényszerintézkedés. Az eljárás célja a személyi szabadság ennél enyhébb korlátozásával nem biztosítható, a nem jogerős ítélettel számba vett személyi körülmények nem képeznek kellő ellensúlyt.

Ekként a Kúria a támadott határozatot - a Be. 383. §-a szerint eljárva - a Be. 382. §-a értelmében, a Be. 384. §-a szerint tanácsülésen, a Be. 371. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta.

(Kúria Bpkf. II. 1839/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria Budapesten, a 2015. év január hó 12. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

Az emberölés előkészületének bűntette és más bűncselekmények miatt a terhelt ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bel.11150/2014/2. számú - az előzetes letartóztatást továbbra is fenntartó - végzését helybenhagyja.