A Gyulai Törvényszék Mf.25482/2010/4. számú határozata közalkalmazotti jogviszony JOGELLENES megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 215. §, 253. §, 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 30. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. §, 19. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 3. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Orbánné dr. Papp Éva, Sztrungáné dr. Tóth Tünde, Wlassits Gábor

Kapcsolódó határozatok:

Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.471/2009/24., *Gyulai Törvényszék Mf.25482/2010/4.*, Kúria Mfv.11166/2010/7.

***********

A Békés Megyei Bíróság, Gyula.

3.Mf.25.482/2010/4. szám.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Békés Megyei Bíróság a dr. Ruzsa György ügyvéd által képviselt felperesnek - a dr. Köstner István ügyvéd által képviselt alperes ellen közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránt a Gyulai Munkaügyi Bíróság előtt folyamatba tett perében, a 2010. évi május hó 6. napján kelt 3.M.471/2009/24. szám alatti ítélet ellen a felperes részéről 25. szám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 40.000,- (negyvenezer) forint fellebbezési perköltséget.

Megállapítja, hogy 68.400,- (hatvannyolcezer-négyszáz) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 80.000,- forint perköltséget. Megállapította, hogy a le nem rótt 68.400,- forint eljárási illeték és 2.930,- forint állam által előlegezett költség az állam terhén marad. Az ítéleti döntés szerint a 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Esély tv.) 8. §-ban foglalt tulajdonságként nem valószínűsíthető a Faránki reláció, a rokonsággal kapcsolatban felhozott esetek súlytalanok, nem hoznak létre oltalmazni kívánt helyzetet. Ugyanezt állapította meg a felperes női mivoltával összefüggésben és a felperes házastársának MSZP-s választott tisztsége tekintetében is. A bizonyítási eljárás azonban alátámasztotta, hogy a felperes által munkavégzése során elkövetett hibák tolerálására, a közalkalmazotti jogviszony fenntartására a munkáltató a továbbiakban nem köteles, okszerűnek lehet tekinteni a felmentésben foglalt indokokat, hiszen a felmentéssel az alperesi parancsnok a szervezeti cél megvalósulását biztosította.

Az ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezés, kérve elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset szerinti döntés meghozatalát költségei megállapítása mellett, míg másodlagosan az elsőfokú bíróságnak ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára utasítását. Fellebbezésében azt emelte ki, hogy az alperes érdekkörében merült fel az az ok, amit nem vizsgált az elsőfokú bíróság, hogy a parancsnok miért nem kommunikált a felperessel. A diszharmonikus kapcsolat okát a bíróság nem tárta fel, holott ennek jelentősége van a per mikénti eldöntése szempontjából. A nyomásgyakorlással kapcsolatban a bíróság nem folytatott le eljárást, így nem tudni, hogy az miben jelentkezett, nem tudni, hogy az valós volt vagy csak az alperesi parancsnok képzelte, s nem tudni, hogy mi történt volna a parancsnokkal, ha nem veszi fel a felperest. A nyomásgyakorlás kapcsán a politikai vetület tehát nem lett tisztázva. Nem értékelte kellő súllyal a bíróság, hogy a tűzoltóságon dolgozó és meghallgatott tanúk nem tekinthetők elfogulatlannak. Megítélése szerint a munkavégzésében bagatell hibák voltak, a szervezetet hátrány ezek miatt nem érte. Elmaradt továbbá annak kellő súllyal történő értékelése is, hogy az alperesi munkáltató a felperessel olyan feladatokat is elvégeztetett, amelyek nem kapcsolódtak a tűzoltósághoz. E körben a A labdarúgó klub működésével kapcsolatos ügyintézésre utalt. Álláspontja szerint bizonyította, hogy a felvételénél rendelkezett a képesítési követelményekkel, ugyanakkor megítélése továbbra is az volt, hogy közvetett megkülönböztetést alkalmazott a parancsnok a nőiessége, a politikai vonal, a magánélete, valamint a munkahelyi kapcsolatai miatt. Sérelmezte, hogy bár az elsőfokú bíróság számos bizonyítási indítványát nem teljesítette, ennek indokait az ítélet nem adta.