62020CJ0633[1]

A Bíróság ítélete (első tanács), 2022. szeptember 29. Bundesverband der Verbraucherzentralen und Verbraucherverbände - Verbraucherzentrale Bundesverband e.V. kontra TC Medical Air Ambulance Agency GmbH. A Bundesgerichtshof (Németország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Letelepedés szabadsága és szolgáltatásnyújtás szabadsága - A biztosítás egységes piaca - 2002/92/EK irányelv - A »biztosítási közvetítő« fogalma - A »biztosítási közvetítési« tevékenység - (EU) 2016/97 irányelv - A »biztosítási értékesítési« tevékenység - Ezen irányelvek hatálya - Csoportos biztosításhoz való csatlakozás - A biztosítási szerződésből eredő jogok engedményezése - Külföldön bekövetkező betegség vagy baleset esetén járó biztosítási szolgáltatás - A tag által a megszerzett biztosítási fedezetért fizetett díj - Fogyasztóvédelem - A biztosításközvetítők közötti egyenlő bánásmód. C-633/20. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2022. szeptember 29. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Letelepedés szabadsága és szolgáltatásnyújtás szabadsága - A biztosítás egységes piaca - 2002/92/EK irányelv - A »biztosítási közvetítő« fogalma - A »biztosítási közvetítési« tevékenység - (EU) 2016/97 irányelv - A »biztosítási értékesítési« tevékenység - Ezen irányelvek hatálya - Csoportos biztosításhoz való csatlakozás - A biztosítási szerződésből eredő jogok engedményezése - Külföldön bekövetkező betegség vagy baleset esetén járó biztosítási szolgáltatás - A tag által a megszerzett biztosítási fedezetért fizetett díj - Fogyasztóvédelem - A biztosításközvetítők közötti egyenlő bánásmód"

A C-633/20. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) a Bírósághoz 2020. november 25-én érkezett, 2020. október 15-i határozatával terjesztett elő

a Bundesverband der Verbraucherzentralen und Verbraucherverbände - Verbraucherzentrale Bundesverband eV

és

a TC Medical Air Ambulance Agency GmbH

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Arabadjiev tanácselnök, K. Lenaerts, a Bíróság elnöke, az első tanács bírájaként eljárva, L. Bay Larsen, a Bíróság elnökhelyettese (előadó), P. G. Xuereb és A. Kumin bírák,

főtanácsnok: M. Szpunar,

hivatalvezető: M. Krausenböck tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2022. január 12-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Bundesverband der Verbraucherzentralen und Verbraucherverbände - Verbraucherzentrale Bundesverband eV képviseletében J. Kummer és P. Wassermann Rechtsanwälte,

- a TC Medical Air Ambulance Agency GmbH képviseletében B. Ackermann Rechtsanwältin,

- a német kormány képviseletében J. Möller és P.-L. Krüger, meghatalmazotti minőségben,

- a cseh kormány képviseletében J. Očková, M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

- az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: F. Subrani avvocatessa dello Stato,

- az Európai Bizottság képviseletében D. Triantafyllou és H. Tserepa-Lacombe, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2022. március 24-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2014. május 15-i 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2014. L 173., 349. o.; helyesbítések: HL 2016. L 188., 28. o., HL 2016. L 273., 35. o., HL 2017. L 64., 116. o.) módosított, a biztosítási közvetítésről szóló, 2002. december 9-i 2002/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003. L 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 4. kötet, 330. o.; a továbbiakban: 2002/92 irányelv) 2. cikke 3. és 5. pontjának, valamint a 2018. május 14-i (EU) 2018/411 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2018. L 76., 28. o.) módosított, a biztosítási értékesítésről szóló, 2016. január 20-i (EU) 2016/97 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2016. L 26., 19. o.; a továbbiakban: 2016/97 irányelv) 2. cikke (1) bekezdése 1., 3. és 8. pontjának az értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet a Bundesverband der Verbraucherzentralen und Verbraucherverbände - Verbraucherzentrale Bundesverband eV (fogyasztói központok és szervezetek országos szövetsége, Németország) és a TC Medical Air Ambulance Agency GmbH között, az utóbbi által engedély nélkül végzett állítólagos biztosítási közvetítési tevékenység tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

2002/92 irányelv

3 A 2002/92 irányelv (8), (9) és (11) preambulumbekezdése a következőt mondta ki: [...]

"(8) Ennek következtében a biztosításközvetítői tevékenységet kezdő és folytató személyekkel kapcsolatos szakmai követelményekre és nyilvántartásukra vonatkozó nemzeti szabályok összehangolása hozzájárulhat mind a pénzügyi szolgáltatások egységes piacához, mind a fogyasztók védelmének kiterjesztéséhez ezen a területen.

(9) Ügynökként, alkuszként és »bankbiztosítási« közvetítőként biztosítási termékeket többfajta személy és intézmény értékesíthet. A közvetítők egyenlő kezelése és a fogyasztók védelme megköveteli ezen irányelv alkalmazását mindezen személyek és szervezetek vonatkozásában.

(11) Ezt az irányelvet azokra a személyekre kell alkalmazni, akik harmadik felek számára, olyan biztosításközvetítői tevékenységet végeznek ellenszolgáltatás fejében, amely lehet anyagi jellegű vagy más, megállapodás alapján járó, teljesítményhez kötött gazdasági előny."

4 Ezen irányelv "Hatály" című 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

"Ez az irányelv a valamely tagállamban letelepedett vagy letelepedni szándékozó természetes és jogi személyek biztosítási és viszontbiztosítási tevékenységének [helyesen: biztosítási és viszontbiztosítási közvetítési tevékenységének] megkezdésére és folytatására vonatkozó szabályokat állapítja meg."

5 Az említett irányelv "Fogalommeghatározások" címet viselő 2. cikke szerint: "Ezen irányelv alkalmazásában: [...] [...] [...]"

3. »a biztosítási közvetítés« biztosítási szerződések bemutatásával, ajánlattétellel, vagy más biztosítási szerződések megkötésének előkészítésével kapcsolatos tevékenységek, vagy az ilyen szerződések megkötése, illetve közreműködés az ilyen szerződések kezelésében és teljesítésében, különös tekintettel a követelésekre.

Ezen irányelv IIIA. fejezetének kivételével, ezek a tevékenységek nem tekintendők biztosítási közvetítésnek vagy biztosításforgalmazásnak, amikor azokat egy biztosítóintézet fejti ki vagy olyan biztosítóintézet alkalmazottja, akinek a tevékenységéért a biztosítóintézet felelősséget visel.

[...]

5. »a biztosítási közvetítő" bármely természetes vagy jogi személy, aki díjazás ellenében kezd vagy folytat biztosítási közvetítést;

6 Ugyanezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdése a következőket írta elő:

"A biztosítási és a viszontbiztosítási közvetítőket a 7. cikk (2) bekezdésének megfelelően saját tagállamuk illetékes hatóságnál nyilvántartásba kell venni."

2016/97 irányelv

7 A 2016/97 irányelv (5)-(7), (10) és (16) preambulumbekezdése a következőket mondja ki: [...] [...]

"(5) Biztosítási termékeket többfajta személy és intézmény értékesíthet [...]. Az értékesítőkkel szembeni egyenlő bánásmód és az ügyfelek védelme megköveteli ezen irányelv alkalmazását mindezen személyek és szervezetek vonatkozásában.

(6) A fogyasztóknak az értékesítési csatornák közötti eltérések ellenére azonos szintű védelemben kell részesülniük. Annak biztosítása érdekében, hogy azonos szintű védelem érvényesüljön, valamint hogy a fogyasztók javát összehasonlítható standardok szolgálják, különösen az információk nyilvánosságra hozatala terén, elengedhetetlen az értékesítők közötti egyenlő feltételek biztosítása.

(7) A [2002/92] irányelv alkalmazása megmutatta, hogy számos rendelkezés további pontosítást igényel a biztosítási értékesítés elősegítése érdekében, valamint a fogyasztóvédelem megköveteli az irányelv hatályának a biztosítási termék értékesítése valamennyi formájára történő kiterjesztését. [...]

(10) [...] [H]elyénvaló megerősíteni az ügyfelek bizalmát, valamint egységesebbé tenni a biztosítási termékek értékesítésének szabályozását annak biztosítása érdekében, hogy az egész [Európai] Unióban megfelelő szintű legyen az ügyfelek védelme. A fogyasztóvédelem színvonalát emelni kell a [2002/92] irányelvhez képest a különböző nemzeti intézkedések szükségességének mérséklése érdekében. [...]

(16) Ennek az irányelvnek azonos szintű védelmet kell biztosítania a fogyasztók számára, valamint biztosítania kell, hogy minden fogyasztó javát összehasonlítható standardok szolgálják. Az irányelvnek elő kell mozdítania az egyenlő feltételeket és az egyenlő feltételeken alapuló versenyt a közvetítők között, függetlenül attól, hogy valamely biztosítóhoz kötődő, függő közvetítőkről van-e szó. A fogyasztók javát szolgálja, ha a biztosítási termékek értékesítését különböző csatornákon keresztül a biztosítókkal különböző formában együttműködő közvetítők végzik, feltéve, hogy a fogyasztóvédelem tekintetében hasonló szabályokat kell alkalmazniuk. Ezen irányelv végrehajtásakor a tagállamoknak ezeket az elveket figyelembe kell venniük."

8 Ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Ez az irányelv a biztosítási és viszontbiztosítási értékesítési tevékenységek Unióban történő megkezdésére és folytatására vonatkozó szabályokat állapítja meg."

9 Az említett irányelv 2. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő: "Ezen irányelv alkalmazásában: [...] [...] [...]"

1. »biztosítási értékesítés«: biztosítási szerződések megkötésével kapcsolatos tanácsadással, ajánlattétellel vagy biztosítási szerződések megkötésének előkészítésével kapcsolatos egyéb tevékenységek, az ilyen szerződések megkötésével, illetve az ilyen szerződések kezelésében és teljesítésében való közreműködéssel kapcsolatos tevékenységek, különösen kárigény esetén, ideértve az információk rendelkezésre bocsátását egy vagy több biztosítási szerződésről olyan kritériumoknak megfelelően, amelyeket az ügyfél egy weboldalon vagy más tájékoztatási eszközön keresztül választ ki, valamint a biztosítási termékek rangsorának összeállítását, ideértve az árak és a termékek összehasonlítását, vagy a biztosítási szerződés árára vonatkozó kedvezményt, amennyiben az ügyfélnek lehetősége van a weboldalon vagy más tájékoztatási eszközön keresztül közvetve vagy közvetlenül biztosítási szerződést kötni;

3. »biztosításközvetítő«: bármely, a biztosítótól vagy viszontbiztosítótól, vagy ezek alkalmazottaitól eltérő, továbbá a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személytől eltérő természetes vagy jogi személy, aki vagy amely javadalmazás ellenében kezd vagy folytat biztosítási értékesítési tevékenységet;

8. »biztosításértékesítő«: bármely biztosításközvetítő, kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy vagy biztosító;

9. »javadalmazás«: bármely jutalék, közvetítői díj, egyéb díj vagy más kifizetés, ideértve bármilyen jellegű gazdasági előnyt, vagy bármely egyéb pénzbeli vagy nem pénzbeli előnyt vagy ösztönzőt, amelyet a biztosítási értékesítési tevékenységre tekintettel kínálnak fel vagy nyújtanak;

10 Ugyanezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezik:

"A biztosítás- és a viszontbiztosítás-közvetítőket, valamint a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyeket a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága nyilvántartásba veszi.

[...]"

11 A 2016/97 irányelv 44. cikkének szövege a következő:

"Az ezen irányelv II. mellékletének A. részében felsorolt irányelvekkel módosított [2002/92] irányelv 2018. október 1-jével hatályát veszti, az ezen irányelv II. mellékletének B. részében foglalt irányelveknek a belső jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket nem érintve.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat ezen irányelvre való hivatkozásnak kell tekinteni és a III. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni."

A német jog

12 A Gewerbeordnung (a gazdasági tevékenységek gyakorlásának rendjéről szóló törvény, a továbbiakban: GewO) alapügy tényállására alkalmazandó szövege 34d. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezett, hogy az a személy, aki biztosítási alkuszként vagy biztosítási ügynökként (biztosítási közvetítő) üzletszerű közvetítői tevékenységet kíván folytatni, köteles megszerezni az illetékes kereskedelmi és iparkamara engedélyét, amelyben fel kell tüntetni, hogy az biztosítási alkuszi vagy biztosítási ügynöki tevékenységre szól.

13 A GewO 34d. §-a (1) bekezdése első mondatának 2018. február 23-tól alkalmazandó szövege szerint "aki biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződések megkötésében közvetítőként kíván üzletszerűen közreműködni (biztosítási közvetítő), köteles megszerezni az illetékes kereskedelmi és iparkamara engedélyét".

14 A GewO 34d. §-a (1) bekezdése 2018. február 23-tól alkalmazandó szövege második mondatának 1. és 2. pontja pontosítja, hogy a biztosítási közvetítő az "akit egy vagy több biztosítótársaság ügynökeként vagy valamely biztosítási ügynök ügynökeként biztosítási közvetítéssel vagy szerződéskötéssel bíznak meg, illetve aki biztosítási alkuszként a megbízója nevében anélkül köt vagy közvetít biztosítási szerződéseket, hogy biztosítási vállalkozás vagy biztosítási ügynök megbízottja lenne".

15 Ugyanezen 34d. §-nak a 2018. február 23. előtt, illetve az azt követően alkalmazandó szövege szerint is azt a személyt, aki a GewO 34d. §-ának (1) bekezdése alapján engedélyt kapott, be kell jegyezni a közvetítők nyilvántartásába.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

16 Az alapeljárás alperese reklámcégeket bíz meg azzal, hogy fogyasztóknak házaló értékesítés útján, díjfizetés fejében tagságot kínáljanak egy csoportos biztosítási rendszerben.

17 Ennek érdekében csoportos biztosítási szerződést kötött a W. Versicherungs-AG társasággal, amely a külföldi utazások során egészség- és balesetbiztosítást, valamint a külföldi és belföldi hazaszállítás költségeinek fedezetét foglalja magában.

18 Az alapeljárás alperese, aki nem vitatottan biztosítotti minőségben jár el, megfizeti a biztosítónak járó díjakat.

19 Az alapeljárás alperese szerződéses kapcsolatban áll továbbá az F. r. AG társasággal, amely orvosi személyzete és repülőgépe segítségével díjazás ellenében olyan szolgáltatásokat nyújt, amelyek egyrészt külföldön bekövetkezett betegség vagy baleset esetén történő hazaszállítás megszervezéséből és teljesítéséből, másrészt telefonos ügyeleti központ működtetéséből állnak.

20 Az alapeljárás alperesének ügyfelei, akik az általa kötött csoportbiztosításhoz csatlakoznak, díjat fizetnek, és ennek fejében különböző szolgáltatásokra jogosultak külföldi betegség vagy baleset esetén, amelyek magukban foglalják az orvosi kezelésekkel és a betegszállítással kapcsolatos költségek megtérítését, a szállítás szervezését és a telefonos ügyeletet.

21 Az alapügy alperese az ügyfeleinek járó biztosítási szolgáltatásokat többek között az általa ezen ügyfelekre engedményezett követelések útján nyújtja.

22 Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, az alapügy alperesének tevékenysége nem biztosítási szerződés megkötésére irányul, hanem arra, hogy lehetővé tegye a fogyasztók számára, hogy csatlakozzanak az általa kötött csoportbiztosításhoz, és lehetőséget biztosítson számukra az e biztosítás által fedezett szolgáltatások igénybevételére.

23 Sem az alapeljárás alperese, sem az általa megbízott reklámcégek nem rendelkeznek a nemzeti jog által a biztosításközvetítői tevékenység végzésére előírt engedéllyel.

24 Az alapeljárás felperese, mivel úgy ítélte meg, hogy az alapeljárás alperesének tevékenysége megfelel a biztosítási közvetítő tevékenységének, és ennek alapján ilyen engedéllyel kell rendelkeznie, keresetet indított a Landgericht Koblenz (koblenzi regionális bíróság, Németország) előtt e tevékenység megszüntetése iránt.

25 E bíróság helyt adott e keresetnek.

26 Az alapeljárás alperese fellebbezést nyújtott be a Landgericht Koblenz (koblenzi regionális bíróság) határozatával szemben az Oberlandesgericht Koblenzhez (koblenzi regionális felsőbíróság, Németország), amely hatályon kívül helyezte az említett határozatot, mivel úgy vélte, hogy az alapeljárás alperese nem minősíthető a GewO 34d. §-a (1) bekezdésének az alapügy tényállására alkalmazandó változata értelmében vett "biztosítási közvetítőnek".

27 A felülvizsgálati kérelem tárgyában eljáró kérdést előterjesztő bíróság, a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) úgy véli, hogy az alapjogvita eldöntése attól függ, hogy az alapeljárás alperesét a 2002/92 és 2016/97 irányelv értelmében vett "biztosítási közvetítőnek" kell-e minősíteni.

28 E körülmények között a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"A 2002/92/EK irányelv 2. cikke 3. és 5. pontjának és az (EU) 2016/97 irányelv 2. cikke (1) bekezdése 1., 3. és 8. pontjának értelmében vett biztosításközvetítőnek minősül-e az a vállalkozás, amely biztosítottként az ügyfelei részére a biztosítónál csoportos biztosítás formájában külföldi utazási egészségbiztosítást és külföldi, illetve belföldi hazaszállítás költségeire kiterjedő biztosítást tart fenn, és a fogyasztók részére olyan tagságot értékesít, amely külföldi megbetegedés vagy baleset esetén biztosítási szolgáltatások igénybevételére jogosít, a megszerzett tagoktól pedig a biztosítási fedezet fejében díjazásban részesül?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

29 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2002/92 irányelv 2. cikkének 3. és 5. pontját, valamint a 2016/97 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 1., 3. és 8. pontját akként kell-e értelmezni, hogy a "biztosításközvetítő" és ebből következően a "biztosításértékesítő" e rendelkezések értelmében vett fogalmába tartozik az a jogi személy, amelynek tevékenysége abban áll, hogy ügyfeleinek a tőlük kapott díj ellenében önkéntes tagságot kínál egy olyan csoportos biztosításban, amelyet előzőleg valamely biztosítótársaságnál kötött, és e tagság biztosítási ellátásra jogosítja ezen ügyfeleket, különösen külföldön bekövetkező betegség vagy baleset esetén.

30 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy - amint az a 2016/97 irányelv 44. cikkének első bekezdéséből következik - a 2002/92 irányelv 2018. október 1-jével hatályát vesztette. Mindazonáltal az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapeljárás alperese tevékenységének megszüntetése iránti kérelemről való határozathozatal érdekében a kérdést előterjesztő bíróságnak e tevékenységet mind az alapügy tényállása idején hatályos uniós jogi rendelkezésekre, mind pedig az e kérelemről való határozathozatal időpontjában hatályos uniós jogi rendelkezésekre tekintettel meg kell vizsgálnia. Ebből következik, hogy a feltett kérdésre e két irányelvre tekintettel kell válaszolni.

31 Amint az a 2002/92 irányelv 1. cikkének (1) bekezdéséből és a 2016/97 irányelv 1. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, ezek az irányelvek szabályokat állapítanak meg a biztosítási és viszontbiztosítási közvetítési tevékenységek, a biztosítási és viszontbiztosítási értékesítési tevékenységek Unión belüli megkezdésére és folytatására vonatkozóan.

32 A "biztosítási közvetítés" tevékenységét a 2002/92 irányelv 2. cikke 3. pontjának első bekezdése úgy határozza meg, hogy az a biztosítási szerződések bemutatásával, ajánlattétellel, vagy más biztosítási szerződések megkötésének előkészítésével kapcsolatos tevékenység, vagy az ilyen szerződések megkötése, illetve közreműködés az ilyen szerződések kezelésében és teljesítésében, különösen káresemény esetén.

33 Ezen irányelv 2. cikkének 5. pontja pedig úgy határozza meg a biztosítási közvetítő fogalmát, hogy az bármely természetes vagy jogi személy, aki díjazás ellenében kezd vagy folytat biztosítási közvetítést.

34 Az említett irányelv (11) preambulumbekezdése értelmében e díjazás lehet anyagi jellegű vagy más, megállapodás alapján járó, a nyújtott szolgáltatáshoz kötött gazdasági előny.

35 A 2016/97 irányelv a 2. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában a "biztosítási értékesítés" fogalmát úgy határozza meg, hogy az a biztosítási szerződések megkötésével kapcsolatos tanácsadás, ajánlattétel, vagy biztosítási szerződések megkötésének előkészítésével kapcsolatos egyéb tevékenység, az ilyen szerződések megkötésével, illetve az ilyen szerződések kezelésében és teljesítésében való közreműködéssel kapcsolatos tevékenységek, különösen kárigény esetén.

36 A "biztosításközvetítő" fogalmát ezen irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 3. pontja úgy határozza meg, hogy az bármely, a biztosítótól vagy viszontbiztosítótól, vagy ezek alkalmazottaitól eltérő, továbbá a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személytől eltérő természetes vagy jogi személy, aki vagy amely javadalmazás ellenében kezd vagy folytat biztosítási értékesítési tevékenységet.

37 A "biztosításértékesítő" az említett irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 8. pontja szerint "bármely biztosításközvetítő, kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy vagy biztosító".

38 A "javadalmazás" fogalmát a 2016/97 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 9. pontja úgy határozza meg, hogy az bármely jutalék, közvetítői díj, egyéb díj vagy más kifizetés, ideértve bármilyen jellegű gazdasági előnyt, vagy bármely egyéb pénzbeli vagy nem pénzbeli előnyt vagy ösztönzőt, amelyet a biztosítási értékesítési tevékenységre tekintettel kínálnak fel vagy nyújtanak.

39 Annak meghatározása érdekében, hogy egy olyan jogi személy, mint az alapeljárás alperese, a 2002/92 irányelv 2. cikkének 5. pontja és a 2016/97 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 3. és 8. pontja értelmében vett "biztosítási közvetítő", "biztosításközvetítő", illetve"biztosításértékesítő" fogalma alá tartozik-e, mivel az első irányelv 2. cikke 3. pontjának első bekezdésében és a második irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában felsorolt tevékenységeket is végez, nem csupán e rendelkezések szövegét kell figyelembe venni, hanem azok összefüggéseit és az azon jogszabályok által követett célokat is, amelyekben e rendelkezések szerepelnek (lásd ebben az értelemben: 2018. május 31-iLänsförsäkringar Sak Försäkringsaktiebolag és társai ítélet, C-542/16, EU:C:2018:369, 39. pont).

40 Először is, ami a 2002/92 irányelv 2. cikke 5. pontjának és a 2016/97 irányelv 2. cikke (1) bekezdése 3. pontjának szövegét illeti, meg kell állapítani egyrészt, hogy e rendelkezések a biztosítási közvetítő, illetve a biztosításközvetítő fogalmát olyan személyként határozzák meg, aki "díjazás ellenében" kezd vagy folytat biztosítási közvetítést, illetve "javadalmazás ellenében" kezd vagy folytat biztosítási értékesítési tevékenységet, másrészt pedig, hogy a "biztosítási közvetítő", illetve a "biztosításközvetítő" fogalmát a tevékenységekre - a 2002/92 irányelv 2. cikkének 3. pontjában és a 2016/97 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott biztosítási közvetítésre, illetve biztosítási értékesítésre - tekintettel határozzák meg.

41 Az olyan helyzetben, mint amelyről az alapügyben szó van, a díjazás, illetve a javadalmazás fennállására vonatkozó feltételt teljesültnek kell tekinteni, amennyiben a jogi személy minden olyan ügyfelének a csatlakozása, aki a biztosítótársasággal kötött csoportbiztosítási szerződést kötött, és aki ennek alapján fizeti meg a biztosítótársaság részére a biztosítási díjakat, e jogi személy részére kifizetést eredményez. A jelen esetben az alapeljárás alperese ily módon az ilyen díjazás, illetve javadalmazás ellenében közreműködik abban, hogy harmadik személyek, nevezetesen ügyfelei is megszerezzék az általa valamely biztosítótársasággal kötött szerződésben nyújtott biztosítási fedezetet. E díjazás kilátása az alapeljárás alpereshez hasonló jogi személy számára olyan önálló gazdasági érdeket képvisel, amely különbözik a tagoknak a szóban forgó szerződésből eredő biztosítási fedezet megszerzéséhez fűződő érdekétől, ami az említett szerződéshez való önkéntes csatlakozásra tekintettel alkalmas arra, hogy e jogi személyt arra ösztönözze, hogy nagyszámú csatlakozást váltson ki a szerződéshez, amit egyébként a jelen esetben az is tanúsít, hogy az alapügy alperese az e szerződéshez való csatlakozást házalás útján kínáló reklámcégeket vesz igénybe.

42 Tekintettel a "díjazás", illetve a "javadalmazás" fogalmának tág felfogására, amely mind a 2002/92 irányelv (11) preambulumbekezdéséből, mind pedig a 2016/97 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 9. pontjából következik, nincs jelentősége annak, hogy a csoportos biztosítási szerződéshez való csatlakozáskor az e szerződést a biztosítótársasággal megkötő jogi személy részére a tagok fizetnek az e személy által rájuk ruházott biztosítási szolgáltatásokhoz való jog ellenében, és nem a biztosító fizet például jutalékot. Egyébként pedig az ilyen körülmény nem kérdőjelezi meg az említett személynek az ügyfeleinek az említett szerződéshez való lehető legszélesebb körű csatlakozásához fűződő saját gazdasági érdekét, avégett, hogy e különböző befizetések finanszírozzák, vagy akár meg is haladják azon díjak összegét, amelyeket e személy ugyanezen szerződés keretében a biztosítónak fizet.

43 Ami azokat a tevékenységeket illeti, amelyekre a "biztosítási közvetítő", illetve a "biztosításközvetítő" fogalmának a 2002/92 irányelv 2. cikkének 5. pontjában és a 2016/97 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 3. pontjában szereplő meghatározásai utalnak, a Bíróság már megállapította, hogy abból a tényből, hogy az e rendelkezésekben felsorolt tevékenységek alternatívákként szerepelnek, az következik, hogy azok mindegyike önmagában biztosítási közvetítési, illetve biztosításközvetítési tevékenységnek minősül. Egyébiránt a Bíróság pontosította, hogy e tevékenységek tágan vannak megfogalmazva, és különösen, hogy azok nem csupán biztosítási szerződések bemutatásából és az azokra vonatkozó ajánlattételből állnak, hanem a megkötésük előkészítésével kapcsolatos tevékenységekből is, anélkül hogy ezen előkészítő tevékenységek jellegét bármilyen módon is korlátoznák (lásd ebben az értelemben: 2018. május 31-iLänsförsäkringar Sak Försäkringsaktiebolag és társai ítélet, C-542/16, EU:C:2018:369, 37. és 53. pont).

44 Noha a 2002/92 irányelv 2. cikke 3. és 5. pontjának, valamint a 2016/97 irányelv 2. cikke (1) bekezdése 1. és 3. pontjának szövege nem említ kifejezetten az előterjesztett kérdésben szereplőhöz hasonló tevékenységet, az e rendelkezésekben szereplő fogalommeghatározásokat úgy kell értelmezni, hogy azok magukban foglalják az ilyen tevékenységet.

45 E tekintetben - amint azt többek között a német kormány és az Európai Bizottság hangsúlyozta - nincs jelentősége annak, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló tevékenységet folytató jogi személy tevékenysége nem olyan biztosítási szerződések megkötésére irányul, amelyek révén a biztosítottak valamely biztosítótól biztosítási díj ellenében kívánnak biztosítási fedezetben részesülni, hanem arra, hogy a saját ügyfelei önkéntesen, a részére fizetett ellenérték fejében olyan csoportbiztosítási szerződéshez csatlakozzanak, amelyet korábban a biztosítóval abból a célból kötött, hogy az ügyfelei biztosítási fedezetben részesüljenek. Az ilyen tevékenység ugyanis összehasonlítható a biztosítási közvetítő vagy a biztosítási termékek forgalmazója díjazás ellenében végzett tevékenységével, amely arra irányul, hogy a biztosítottak biztosítási díj ellenében bizonyos kockázatok fedezetére biztosítási szerződést kössenek egy biztosítóval.

46 Ugyanígy nem meghatározó az a körülmény, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló tevékenységet folytató jogi személy mint biztosított maga is részese azon csoportbiztosítási szerződésnek, amelyhez való csatlakozásra az ügyfeleit kívánja ösztönözni. Ugyanis ugyanúgy, ahogy a 2016/97 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 8. pontja értelmében vett biztosításértékesítői minőség nem összeegyeztethetetlen a biztosítói minőséggel, a biztosításközvetítői minőség, és ebből következően a biztosításértékesítői minőség nem összeegyeztethetetlen a biztosítotti minőséggel sem (lásd ebben az értelemben: 2022. február 24-i A és társai ["Unit-linked" biztosítási szerződések], C-143/20 és C-213/20, EU:C:2022:118, 87. és 88. pont).

47 Ami ezt követően azon összefüggést illeti, amelybe az értelmezendő rendelkezések illeszkednek, a 2002/92 irányelv (9) preambulumbekezdéséből és a 2016/97 irányelv (5) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a biztosítási termékeket különböző személyek vagy szervezetek forgalmazhatják, és hogy a gazdasági szereplők közötti egyenlő bánásmód, valamint a fogyasztók védelme érdekében szükséges, hogy ezen irányelvek hatálya valamennyi ilyen személyre vagy szervre kiterjedjen.

48 Egyébiránt a 2016/97 irányelv, amint az a (7) preambulumbekezdésében is tükröződik, a 2002/92 irányelv bizonyos rendelkezéseit érintő pontatlanságokra tekintettel kiterjesztette ez utóbbi irányelv hatályát a biztosítási termékek minden értékesítésére.

49 Amint azt a 2016/97 irányelv (6) és (16) preambulumbekezdése kimondja, a fogyasztóknak azonos szintű védelemben kell részesülniük, függetlenül az értékesítési csatornák közötti különbségektől. Amint az ezen irányelv (16) preambulumbekezdésében is megjelenik, a fogyasztók hasznot húzhatnak abból a tényből, hogy a biztosítási termékek különböző csatornákon és közvetítőkön keresztül, a biztosítókkal való különböző együttműködés keretében kerülnek forgalomba, feltéve hogy e szervezetek kötelesek hasonló fogyasztóvédelmi szabályokat alkalmazni, mégpedig olyan okok miatt, amelyek szintén a valamennyi biztosítási közvetítő és a biztosításértékesítő közötti tisztességes versenyfeltételek megteremtésének szükségességére vonatkoznak.

50 Ezen összefüggés figyelembevételével, és tekintettel a jelen ítélet 41., 42., 45. és 46. pontjának megállapításaira, a 2002/92 irányelv 2. cikkének 3. és 5. pontjában, valamint a 2016/97 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 1., 3. és 8. pontjában szereplő fogalmakat úgy kell értelmezni, hogy azok kiterjednek arra a jogi személyre is, amely olyan tevékenységet folytat, mint amelyről az alapügyben szó van.

51 Végül, ez az értelmezés van összhangban az említett irányelvek által kitűzött célokkal.

52 E tekintetben, amint az lényegében a 2002/92 irányelv (8) és (9) preambulumbekezdésében is tükröződik, annak célja többek között a biztosítási közvetítők valamennyi kategóriája közötti egyenlő bánásmód biztosítása, valamint a fogyasztóvédelem javítása a biztosítás területén (lásd ebben az értelemben: 2013. október 17-iEEAE és társai ítélet, C-555/11, EU:C:2013:668, 27. és 29. pont). Ezeket a célokat a 2016/97 irányelv fokozottan követi, amint az többek között az (5), (7), (10) és (16) preambulumbekezdéséből is kitűnik.

53 Márpedig a biztosítási piacon az előterjesztett kérdésben szereplőhöz hasonló gazdálkodási modell alapján működő személyek ezen irányelvek hatálya alá vonása alkalmas e két cél megvalósításának elősegítésére.

54 Egyrészt ugyanis az olyan személyeknek e hatály alá vonása, akik tevékenysége - amint az a jelen ítélet 41., 42. és 45. pontjából kitűnik - az említett irányelvek értelmében vett biztosítási közvetítési vagy biztosítási értékesítési tevékenységgel rokonítható, annak elkerülését segíti elő, hogy sérüljön a biztosítási termékek közvetítőinek és értékesítőinek a jelen ítélet 52. pontjában említett valamennyi kategóriája közötti egyenlő bánásmód biztosítására irányuló célkitűzés.

55 Így, mivel az előző pontban említett tevékenységek hasonló jellegűek, a 2002/92 irányelvben és a 2016/97 irányelvben előírt engedélyezési és nyilvántartásba vételi kötelezettségeket, amelyek többek között annak biztosítására irányulnak, hogy a biztosítási közvetítők rendelkezzenek a biztosítási közvetítés és tanácsadás terén szükséges megbízhatósággal és szakértelemmel, ugyanúgy alkalmazni kell az e tevékenységeket végző gazdasági szereplőkre is.

56 Másrészt azon jogi személyeknek a 2002/92 és a 2016/97 irányelv hatálya alá tartozása, amelyek tevékenysége megfelel az előterjesztett kérdésben foglaltaknak, ily módon az ezen irányelvekben előírt szabályok tiszteletben tartásának előírásával hozzájárul a biztosítás területén a fogyasztóvédelem javítására irányuló célkitűzéshez.

57 Ugyanis, amint arra a főtanácsnok az indítványának 83. és 84. pontjában rámutatott, annak biztosítása érdekében, hogy a biztosítási közvetítő tevékenysége megfelelő szintű fogyasztóvédelmet biztosítson, e közvetítő az említett irányelveknek megfelelően köteles tiszteletben tartani többek között a szakmai, pénzügyi és szervezeti jellegű követelmények összességét, az olyan magatartási szabályokat, mint az említett közvetítő és valamely adott biztosító közötti esetleges kapcsolatokból eredő érdek-összeütközés veszélyének megelőzése.

58 Márpedig, amint azt az alapeljárás felperese hangsúlyozta, a fogyasztók védelmének e szükségessége ugyanolyan fontos az olyan jogi személy tekintetében, amely az alapügyben szereplőhöz hasonló gazdasági modellben arra ösztönzi a fogyasztókat, hogy csatlakozzanak az általa valamely biztosítónál kötött csoportos biztosítási szerződéshez, mint az olyan biztosítási közvetítővel vagy olyan biztosítási termékforgalmazóval szemben, akinek vagy amelynek a fizetett tevékenysége az ilyen szerződések közvetlen megkötésére irányul.

59 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2002/92 irányelv 2. cikkének 3. és 5. pontját, valamint a 2016/97 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 1., 3. és 8. pontját akként kell értelmezni, hogy a "biztosításközvetítő" és ebből következően a "biztosításértékesítő" e rendelkezések értelmében vett fogalmába tartozik az a jogi személy, amelynek tevékenysége abban áll, hogy ügyfeleinek a tőlük kapott díj ellenében önkéntes tagságot kínál egy olyan csoportos biztosításban, amelyet előzőleg valamely biztosítótársaságnál kötött, és e tagság biztosítási ellátásra jogosítja ezen ügyfeleket, különösen külföldön bekövetkező betegség vagy baleset esetén.

A költségekről

60 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A 2014. május 15-i 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a biztosítási közvetítésről szóló, 2002. december 9-i 2002/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének 3. és 5. pontját, valamint a 2018. május 14-i (EU) 2018/411 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a biztosítási értékesítésről szóló, 2016. január 20-i (EU) 2016/97 európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 1., 3. és 8. pontját

a következőképpen kell értelmezni:

a "biztosításközvetítő" és ebből következően a "biztosításértékesítő" e rendelkezések értelmében vett fogalmába tartozik az a jogi személy, amelynek tevékenysége abban áll, hogy ügyfeleinek a tőlük kapott díj ellenében önkéntes tagságot kínál egy olyan csoportos biztosításban, amelyet előzőleg valamely biztosítótársaságnál kötött, és e tagság biztosítási ellátásra jogosítja ezen ügyfeleket, különösen külföldön bekövetkező betegség vagy baleset esetén.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.