32016L0097[1]
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/97 irányelve (2016. január 20.) a biztosítási értékesítésről (átdolgozás)EGT-vonatkozású szöveg
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2016/97 IRÁNYELVE
(2016. január 20.)
a biztosítási értékesítésről (átdolgozás)
(EGT-vonatkozású szöveg)
I. FEJEZET
HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK
1. cikk
Hatály
(1) Ez az irányelv a biztosítási és viszontbiztosítási értékesítési tevékenységek Unióban történő megkezdésére és folytatására vonatkozó szabályokat állapítja meg.
(2) Ez az irányelv azon természetes vagy jogi személyekre alkalmazandó, akik vagy amelyek biztosítási és viszontbiztosítási termékek értékesítésének megkezdése és folytatása céljából letelepedtek vagy letelepedni szándékoznak valamely tagállamban.
(3) Ez az irányelv nem vonatkozik azokra a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyekre, akik vagy amelyek biztosítási értékesítési tevékenységeket folytatnak, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
a) a biztosítás valamely szolgáltató által kínált termékhez vagy szolgáltatáshoz képest kiegészítő jellegű, és az alábbi kockázatokra nyújt fedezetet: i. az ilyen szolgáltató által kínált áru meghibásodásának, elveszésének vagy sérülésének, vagy az ilyen szolgáltató által kínált szolgáltatás igénybe vétele elmaradásának kockázata; vagy ii. poggyász megsérülése vagy elveszése, valamint az adott szolgáltatótól megrendelt utazáshoz kapcsolódó egyéb kockázatok;
b) a biztosítási termék arányosítással számított, egész évre vetített biztosítási díja nem haladja meg a 600 EUR-t;
c) a b) ponttól eltérve, amennyiben a biztosítás kiegészít az a) pontban említett valamely szolgáltatást, és a szolgáltatásnyújtás időtartama legfeljebb három hónap, a személyenként fizetett biztosítási díj nem haladja meg a 200 EUR-t.
(4) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a biztosító vagy biztosításközvetítő - amikor olyan kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyen keresztül végzi az értékesítést, aki vagy amely a (3) bekezdés értelmében nem tartozik ezen irányelv hatálya alá - biztosítsa, hogy:
a) a személyazonosságára és címére, valamint a 14. cikkben említett eljárásokra vonatkozó információk a szerződés megkötését megelőzően az ügyfél rendelkezésére álljanak, lehetővé téve, hogy az ügyfél vagy más érintett fél panaszt nyújthasson be;
b) megfelelő és arányos intézkedések kerüljenek bevezetésre a 17. és a 24. cikknek való megfelelés céljából, továbbá annak érdekében, hogy a szerződésre irányuló javaslatot megelőzően tekintetbe lehessen venni az ügyfél igényeit és szükségleteit;
c) a 20. cikk (5) bekezdésben említett, a biztosítási termékkel kapcsolatos információkat tartalmazó dokumentumot a szerződés megkötését megelőzően az ügyfél rendelkezésére bocsássák.
(5) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóságok ellenőrizzék a piacot, ideértve a tagállamukban vagy a tagállamukból forgalomba hozott, illetve értékesített kiegészítő biztosítási termékek piacát. Az EIOPA elősegítheti és koordinálhatja ezt az ellenőrzést.
(6) Ezen irányelv nem vonatkozik az olyan biztosítási és viszontbiztosítási értékesítési tevékenységekre, amelyek Unión kívüli kockázatokra és kötelezettségvállalásokra vonatkoznak.
Ezen irányelv nem érinti valamely tagállamnak a biztosítási és viszontbiztosítási értékesítési tevékenységekre vonatkozó jogszabályait, amelyek a harmadik országban létrejött és a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján a területén működő biztosítókra, viszontbiztosítókra vagy közvetítőkre vonatkoznak, feltéve, hogy azonos bánásmód illeti meg mindazokat a személyeket, akik vagy amelyek a piacon biztosítási és viszontbiztosítási értékesítési tevékenységeket folytatnak vagy erre felhatalmazást kaptak.
Ezen irányelv nem szabályozza a harmadik országokban folytatott biztosítási vagy viszontbiztosítási értékesítési tevékenységeket.
A tagállamok kötelesek tájékoztatni a Bizottságot minden olyan általános nehézségről, amellyel biztosítás- vagy viszontbiztosítás-értékesítőik szembesülnek harmadik országokban való letelepedésük, illetve biztosítási vagy viszontbiztosítási értékesítési tevékenységeik végzése során.
2. cikk
Fogalommeghatározások
(1) Ezen irányelv alkalmazásában:
1. "biztosítási értékesítés": biztosítási szerződések megkötésével kapcsolatos tanácsadással, ajánlattétellel vagy biztosítási szerződések megkötésének előkészítésével kapcsolatos egyéb tevékenységek, az ilyen szerződések megkötésével, illetve az ilyen szerződések kezelésében és teljesítésében való közreműködéssel kapcsolatos tevékenységek, különösen kárigény esetén, ideértve az információk rendelkezésre bocsátását egy vagy több biztosítási szerződésről olyan kritériumoknak megfelelően, amelyeket az ügyfél egy weboldalon vagy más tájékoztatási eszközön keresztül választ ki, valamint a biztosítási termékek rangsorának összeállítását, ideértve az árak és a termékek összehasonlítását, vagy a biztosítási szerződés árára vonatkozó kedvezményt, amennyiben az ügyfélnek lehetősége van a weboldalon vagy más tájékoztatási eszközön keresztül közvetve vagy közvetlenül biztosítási szerződést kötni;
2. "viszontbiztosítási értékesítés": viszontbiztosítási szerződések megkötésével kapcsolatos tanácsadással, ajánlattétellel vagy viszontbiztosítási szerződések megkötésének előkészítésével kapcsolatos egyéb tevékenységek, az ilyen szerződések megkötésével, illetve az ilyen szerződések kezelésében és teljesítésében való közreműködéssel kapcsolatos tevékenységek, különösen kárigény esetén, ideértve azt is, ha azokat viszontbiztosító végzi, viszontbiztosítás-közvetítő közreműködése nélkül.
3. "biztosításközvetítő": bármely, a biztosítótól vagy viszontbiztosítótól, vagy ezek alkalmazottaitól eltérő, továbbá a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személytől eltérő természetes vagy jogi személy, aki vagy amely javadalmazás ellenében kezd vagy folytat biztosítási értékesítési tevékenységet;
4. "kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy": bármely, az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 1 ) 4. cikke (1) bekezdésének 1. és 2. pontjában meghatározott hitelintézettől vagy befektetési vállalkozástól eltérő természetes vagy jogi személy, aki vagy amely javadalmazás ellenében kiegészítő jelleggel kezd vagy folytat biztosítási értékesítési tevékenységet, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül: a) e természetes vagy jogi személy fő szakmai tevékenysége nem a biztosítási értékesítés; b) a természetes vagy jogi személy csak bizonyos biztosítási termékeket értékesít, amelyek kiegészítő jellegűek valamely áruhoz vagy szolgáltatáshoz; c) az érintett biztosítási termékek nem tartalmaznak életbiztosítást vagy felelősségi kockázatot, kivéve, ha az ilyen fedezet kiegészíti a közvetítő által fő szakmai tevékenységeként kínált árut vagy szolgáltatást;
5. "viszontbiztosítás-közvetítő": bármely, a viszontbiztosítótól vagy annak alkalmazottaitól eltérő természetes vagy jogi személy, aki vagy amely javadalmazás ellenében kezd vagy folytat viszontbiztosítási értékesítési tevékenységet;
6. "biztosító": a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) 13. cikkének 1. pontjában meghatározott vállalkozás;
7. "viszontbiztosító": a 2009/138/EK irányelv 13. cikkének 4. pontjában meghatározott viszontbiztosító;
8. "biztosításértékesítő": bármely biztosításközvetítő, kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy vagy biztosító;
9. "javadalmazás": bármely jutalék, közvetítői díj, egyéb díj vagy más kifizetés, ideértve bármilyen jellegű gazdasági előnyt, vagy bármely egyéb pénzbeli vagy nem pénzbeli előnyt vagy ösztönzőt, amelyet a biztosítási értékesítési tevékenységre tekintettel kínálnak fel vagy nyújtanak;
10. "székhely szerinti tagállam": a) ha a közvetítő természetes személy, azt a tagállamot jelenti, ahol a lakóhelye van; b) ha a közvetítő jogi személy, azt a tagállamot jelenti, ahol annak a létesítő okirat szerinti székhelye található, vagy amennyiben a nemzeti jog szerint nincs ilyen, azt a tagállamot, ahol a központi irodája található;
11. "a fogadó tagállam": az a tagállam, amelyben egy biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő állandóan jelen van vagy ott letelepedett vagy szolgáltatást nyújt, és amely nem a székhelye szerinti tagállam;
12. "fióktelep": a közvetítő képviselete vagy fióktelepe, amely a székhely szerinti tagállamon kívüli tagállam területén található;
13. "szoros kapcsolat": a 2009/138/EK irányelv 13. cikkének 17. pontjában meghatározott szoros kapcsolat;
14. "a központi ügyvezetés helye": az a hely, ahonnan a fő tevékenység irányítása történik;
15. "tanácsadás": személyes ajánlás valamely ügyfélnek annak kérésére vagy a biztosításértékesítő kezdeményezésére, egy vagy több biztosítási szerződésre vonatkozóan;
16. "nagykockázatok": a 2009/138/EK irányelv 13. cikkének 27. pontjában meghatározott nagykockázatok;
17. "biztosítási alapú befektetési termék": olyan biztosítási termék, amely lejárati értékkel vagy visszavásárlási értékkel rendelkezik, és amelynek lejárati vagy visszavásárlási értéke részben vagy egészben, közvetlenül vagy közvetve ki van téve a piaci ingadozásoknak, kivéve: a) a 2009/138/EK irányelv I. mellékletében (Nem-életbiztosítási ágazatok) felsorolt nem-életbiztosítási termékek; b) életbiztosítási szerződések, ha a szerződés alapján a szolgáltatás kizárólag halál esetén, vagy sérülésből, betegségből vagy fogyatékosságból eredő rokkantsággal összefüggésben fizethető ki; c) olyan nyugdíjelőtakarékossági termékek, amelyek a nemzeti jog alapján elsődleges céljukat tekintve a befektető számára nyugdíjjövedelmet biztosító és a befektetőt bizonyos szolgáltatásokra feljogosító termékként elismert termékek; d) a 2003/41/EK vagy a 2009/138/EK irányelvek hatálya alá tatozó, hivatalosan elismert foglalkoztatói nyugdíjrendszerek; e) olyan egyéni nyugdíj-előtakarékossági termékek, amelyeknél a nemzeti szabályozás alapján a munkáltató pénzügyi hozzájárulásra kötelezett, és amelyek esetében a munkáltatónak vagy a munkavállalónak nincs választási lehetősége a nyugdíj-előtakarékossági termék vagy szolgáltatója tekintetében;
18. "tartós adathordozó": bármely olyan eszköz, amely: a) lehetővé teszi, hogy az ügyfél a személyesen neki címzett információkat a jövőben is hozzáférhető módon, az információ céljának megfelelő hosszúságú ideig tárolja; és b) lehetővé teszi az így tárolt információk változatlan formában való többszörözését.
(2) Az első bekezdés 1. és 2. pontjának alkalmazásában nem tekintendők biztosítási értékesítésnek vagy viszontbiztosítási értékesítésnek a következők:
a) a más szakmai tevékenységgel összefüggésben az ügyfélnek esetileg adott tájékoztatás, amennyiben i. a szolgáltató nem tesz további lépéseket, hogy segítséget adjon a biztosítási szerződés megkötésében vagy teljesítésében; ii. e tevékenységnek nem az a célja, hogy az ügyfélnek segítséget adjon a viszontbiztosítási szerződés megkötésében vagy teljesítésében;
b) a biztosítói vagy viszontbiztosítói károk szakmai alapon végzett kárügyintézése, valamint kárrendezés és szakértői kárbecslés;
c) mindössze adat- és információszolgáltatás a potenciális szerződőkről a biztosításközvetítők, a viszontbiztosítás-közvetítők, a biztosítók vagy a viszontbiztosítók számára, ha az információt szolgáltató nem tesz semmilyen további, a biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés megkötését segítő lépést;
d) mindössze tájékoztatás nyújtása biztosítási vagy viszontbiztosítási termékekről, illetőleg valamely biztosításközvetítőről, a viszontbiztosítás-közvetítőről, a biztosítóról vagy a viszontbiztosítóról a potenciális szerződők számára, ha a tájékoztatást nyújtó nem tesz semmilyen további, a biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés megkötését segítő lépést.
II. FEJEZET
A NYILVÁNTARTÁSBA VÉTELRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK
3. cikk
Nyilvántartásba vétel
(1) A biztosítás- és a viszontbiztosítás-közvetítőket, valamint a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyeket a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága nyilvántartásba veszi.
A biztosítók és viszontbiztosítók, valamint azok alkalmazottai esetében nem kell előírni az ezen irányelv szerinti nyilvántartásba vételt.
Az első albekezdés sérelme nélkül, a tagállamok meghatározhatják, hogy a biztosítók, viszontbiztosítók és a közvetítők, valamint más szervek együttműködhetnek az illetékes hatóságokkal a biztosítási és viszontbiztosítási közvetítők, valamint a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyek nyilvántartásba vételében, valamint a 10. cikkben meghatározott követelmények alkalmazásában.
Így különösen a biztosítási és viszontbiztosítási közvetítőket, valamint a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyeket biztosító vagy viszontbiztosító, biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve biztosítók vagy viszontbiztosítók, vagy biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítők egyesülete is nyilvántartásba veheti az illetékes hatóság felügyelete mellett.
A biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy tevékenységét egy biztosító vagy viszontbiztosító vagy egy másik közvetítő felelőssége mellett is folytathatja. Ilyen esetben a tagállamok kiköthetik, hogy a biztosító vagy a viszontbiztosító vagy az egyéb közvetítő feladata annak biztosítása, hogy a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy teljesítse a nyilvántartásba-vételi feltételeket, ideértve a (6) bekezdés első albekezdésének c) pontjában meghatározott feltételeket is.
A tagállamok azt is kiköthetik, hogy a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő vagy a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy tevékenységéért felelősséget vállaló biztosítónak vagy viszontbiztosítónak vagy egyéb közvetítőnek nyilvántartásba kell vennie a szóban forgó közvetítőt vagy kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyt.
A tagállamoknak nem szükséges alkalmazniuk az első albekezdésben említett követelményeket minden olyan természetes személyre, aki egy biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő vagy kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy részére dolgozik, és biztosítási vagy viszontbiztosítási értékesítési tevékenységet folytat.
A tagállamok biztosítják, hogy a nyilvántartások tartalmazzák azoknak a természetes személyeknek a nevét, akik a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-értékesítő vezetőségén belül a biztosítási vagy viszontbiztosítási értékesítésért felelősek.
A nyilvántartások ezen kívül megjelölik azokat a tagállamokat, amelyekben a közvetítő a letelepedés szabadságára vagy a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó szabályok szerint üzleti tevékenységet folytat.
(2) A tagállamok egynél több nyilvántartást is létrehozhatnak a biztosítás- és a viszontbiztosítás-közvetítők, valamint a biztosításközvetítést kiegészítő tevékenységként végző személyek tekintetében, feltéve, hogy a közvetítők nyilvántartásba vételére vonatkozóan meghatározzák a vonatkozó követelményeket.
A tagállamok online nyilvántartási rendszert hoznak létre. E rendszernek egyszerűen elérhetőnek kell lennie, és lehetővé kell tennie a nyilvántartásba-vételi űrlap közvetlen online kitöltését.
(3) Abban az esetben, ha egy tagállamban több nyilvántartás létezik, a tagállamnak létre kell hoznia egy információs pontot, amely lehetővé teszi a gyors és egyszerű hozzáférést az ezekben a nyilvántartásokban található információkhoz, amelyeket elektronikus úton kell gyűjteni és naprakészen kell tartani. Ezen az információs ponton rendelkezésre kell állnia továbbá a székhely szerinti tagállam vonatkozásában az illetékes hatóságok azonosító adatainak is.
(4) Az EIOPA egy egységes elektronikus nyilvántartást hoz létre, azt a weboldalán közzéteszi és naprakészen tartja; e nyilvántartás azoknak a biztosítás- és viszontbiztosítás-közvetítőknek, valamint kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyeknek a nyilvántartási adatait tartalmazza, akik vagy amelyek bejelentették, hogy határokon átnyúló üzleti tevékenységet kívánnak folytatni a III. fejezetnek megfelelően. A tagállamoknak haladéktalanul az EIOPA rendelkezésére kell bocsátaniuk az ehhez szükséges információkat. A nyilvántartásnak linket kell tartalmaznia az egyes tagállamok illetékes hatóságainak a weboldalaihoz, és onnan elérhetőnek kell lennie.
Az EIOPA jogosult betekinteni az első albakezdésben említett nyilvántartásban tárolt adatokba. Az EIOPA-nak és az illetékes hatóságoknak jogukban áll módosítani a tárolt adatokat. Azok az érintettek, akiknek a nyilvántartás a személyes adatait tárolja, illetve akiknek a személyes adatai tekintetében adatcsere folyik, betekinthetnek ezekbe az adatokba, továbbá joguk van ahhoz, hogy megfelelő tájékoztatást kapjanak.
Az EIOPA weboldalt hoz létre, amely a tagállamok által a (3) bekezdéssel összhangban létrehozott információs pontokra vagy adott esetben nyilvántartásra mutató hiperlinkeket tartalmaz.
A székhely szerinti tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a biztosítás- és a viszontbiztosítás-közvetítők, valamint a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyek nyilvántartása a 10. cikkben meghatározott követelmények betartása mellett történjen.
A nyilvántartás érvényességét az illetékes hatóságnak rendszeresen felül kell vizsgálnia.
A székhely szerinti tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy azokat a biztosítás- és viszontbiztosítás-közvetítőket, valamint kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyeket, akik vagy amelyek a 10. cikkben meghatározott követelményeknek már nem felelnek meg, töröljék a nyilvántartásból. Adott esetben a székhely szerinti tagállam tájékoztatja a fogadó tagállamot az ilyen törlésről.
(5) A tagállamok biztosítják, hogy a közvetítők nyilvántartásba vétel iránti kérelmeit a kérelem hiánytalan benyújtásától számított három hónapon belül elbírálják, és a kérelmezőt haladéktalanul értesítik a döntésről.
(6) A tagállamok biztosítják, hogy a nyilvántartásba vétel feltételeként bekérjék a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítőktől, illetve a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyektől az összes alábbi információt:
a) azon részvényesek vagy tagok személyazonossága, akár természetes vagy jogi személyekről van szó, akik vagy amelyek 10 %-ot meghaladó tulajdoni részesedéssel rendelkeznek a közvetítőben, valamint az ilyen tulajdoni részesedés mértéke;
b) azon személyek személyazonossága, akik vagy amelyek szoros kapcsolatban állnak a közvetítővel;
c) információ arra vonatkozóan, hogy az említett tulajdoni részesedés vagy szoros kapcsolat nem akadályozza meg az illetékes hatóságok felügyeleti funkcióinak tényleges gyakorlását.
A tagállamok biztosítják, hogy a közvetítők indokolatlan késedelem nélkül tájékoztassák az illetékes hatóságokat az e bekezdés alapján szolgáltatott információk bármilyen változása esetén.
(7) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok megtagadják a nyilvántartásba vételt, ha valamely harmadik országnak a közvetítővel szoros kapcsolatot fenntartó egy vagy több természetes vagy jogi személyre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései, vagy az ilyen törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések végrehajtásának a nehézségei megakadályozzák felügyeleti funkcióik tényleges gyakorlását.
III. FEJEZET
A SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS ÉS A LETELEPEDÉS SZABADSÁGA
4. cikk
A szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlása
(1) Bármely olyan biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy, aki vagy amely első alkalommal szándékozik üzleti tevékenységet folytatni egy másik tagállam területén a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján, a következő információkat közli székhely szerinti tagállamának illetékes hatóságával.
a) a közvetítő neve, címe és adott esetben nyilvántartási száma;
b) az a tagállam vagy tagállamok, ahol a közvetítő tevékenykedni szándékozik;
c) a közvetítő kategóriája és adott esetben a képviselt biztosító vagy viszontbiztosító neve;
d) adott esetben az érintett biztosítási ágazatok.
(2) A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága az (1) bekezdésben említett tájékoztatás megérkezésétől számított egy hónapon belül közli a szóban forgó információkat a fogadó tagállam illetékes hatóságával, amely haladéktalanul visszaigazolja azok kézhezvételét. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága írásban tájékoztatja a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítőt, illetve a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyt arról, hogy a fogadó tagállam illetékes hatósága megkapta az információkat és közvetítő megkezdheti üzleti tevékenységét a fogadó tagállamban. Adott esetben a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága ezzel egyidejűleg közli a közvetítővel azt a tényt, hogy a 11. cikk (1) bekezdésében említett, a fogadó tagállamban alkalmazandó jogi rendelkezésekkel kapcsolatos információk a 11. cikk (3) és (4) bekezdésében említett módon érhetők el, továbbá azt is, hogy a közvetítő üzleti tevékenységének a fogadó tagállamban való megkezdése érdekében köteles e rendelkezéseknek megfelelni.
(3) Amennyiben az (1) bekezdés szerint közölt adatok bármelyikében változás történik, a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítőnek, illetve kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személynek értesítenie kell a változásról a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát a változás életbelépése előtt legalább egy hónappal. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága a lehető leghamarabb, de legkésőbb egy hónappal azután, hogy megkapta a szóban forgó tájékoztatást, értesíti a fogadó tagállam illetékes hatóságát a változásról.
5. cikk
Kötelezettségek megsértése a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlása során
(1) Ha a fogadó tagállam illetékes hatóságának oka van feltételezni, hogy a területén a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján működő biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy az ebben az irányelvben meghatározott bármely kötelezettséget megszegi, e feltételezést közli a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságával.
Az első albekezdés alapján kapott információk értékelését követően a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága adott esetben a lehető leghamarabb megfelelő intézkedéseket hoz a helyzet orvoslása érdekében. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága tájékoztatja a fogadó tagállam illetékes hatóságát bármely ilyen meghozott intézkedésről.
Abban az esetben, ha a székhely szerinti tagállam által tett intézkedések ellenére, vagy amiatt, hogy ezen intézkedések nem bizonyulnak megfelelőnek vagy elmaradnak, a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy továbbra is olyan módon jár el, amely nyilvánvalóan hátrányos jelentős számú fogadó tagállambeli fogyasztó érdekeire, vagy a biztosítási és viszontbiztosítási piacok rendes működésére nézve, a fogadó tagállam illetékes hatósága - a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának tájékoztatását követően - megfelelő intézkedéseket tehet a további szabálytalanságok megakadályozása érdekében, így többek között, ha ez szigorúan szükséges, megakadályozhatja, hogy az adott közvetítő a területén új üzleti tevékenységet folytasson.
Emellett a székhely szerinti vagy a fogadó tagállam illetékes hatósága továbbíthatja az ügyet az EIOPA-nak és a segítségét kérheti az 1094/2010/EU rendelet 19. cikke alapján. Ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörökkel összhangban járhat el.
(2) Az (1) bekezdés nem érinti a fogadó tagállam azon jogát, hogy megfelelő intézkedéseket hozzon a területén belül elkövetett szabálytalanságok megakadályozása vagy szankcionálása érdekében olyan helyzetben, amikor haladéktalan intézkedésre van szükség a fogyasztók jogainak védelme érdekében. Ez a jog magában foglalja a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve kiegészítő biztosításközvetítési tevékenységet végző személy megakadályozását abban, hogy a területén új üzleti tevékenységet folytasson.
(3) A fogadó tagállam illetékes hatóságai által az e cikk alapján elfogadott bármely intézkedést megfelelő indokolással ellátott dokumentumban közölni kell az érintett biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítővel, illetve kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személlyel, valamint arról haladéktalanul értesíteni kell a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát, az EIOPA-t és a Bizottságot.
6. cikk
A letelepedés szabadságának gyakorlása
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a letelepedés szabadságával élve egy másik tagállam területén fióktelep létrehozását vagy állandó jelenlétet tervező bármely biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy közölje ezt a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságával, és bocsássa ezen illetékes hatóság rendelkezésére az alábbi információkat:
a) a közvetítő neve, címe és adott esetben nyilvántartási száma;
b) az a tagállam, amelynek területén a közvetítő fióktelepet kíván létesíteni vagy ott állandó jelenlétet tervez;
c) a közvetítő kategóriája és adott esetben a képviselt biztosító vagy viszontbiztosító neve;
d) adott esetben az érintett biztosítási ágazatok;
e) az a cím, ahonnan a fogadó tagállamban az iratok beszerezhetők;
f) a fióktelep vagy állandó jelenléti pont vezetéséért felelő személy neve.
Bármely közvetítő által egy másik tagállamban fenntartott, fiókteleppel egyenértékű állandó jelenlétet ugyanúgy kell kezelni, mint egy fióktelepet, kivéve, ha a közvetítő jogszerűen másik jogi forma keretében hozza létre az ilyen állandó jelenlétét.
(2) Kivéve, ha a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának - a tervezett értékesítési tevékenységeket figyelembe véve - oka van kételkedni a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy szervezeti felépítésének vagy pénzügyi helyzetének megfelelőségében, az (1) bekezdésben említett tájékoztatás megérkezésétől számított egy hónapon belül közli a szóban forgó információkat a fogadó tagállam illetékes hatóságával, amely haladéktalanul visszaigazolja azok kézhezvételét. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága írásban tájékoztatja a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítőt, illetve a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyt arról, hogy a fogadó tagállam illetékes hatósága megkapta az információkat.
Az e bekezdés első albekezdésében említett tájékoztatás kézhezvételétől számított egy hónapon belül a fogadó tagállam illetékes hatósága a 11. cikk (3) és (4) bekezdésében említett eszközök útján közli a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságával a területén alkalmazandó, a 11. cikk (1) bekezdésében említett jogi rendelkezéseket. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága közli a közvetítővel ezt az információt, valamint tájékoztatja, hogy a közvetítő megkezdheti tevékenységét a fogadó tagállamban azzal a feltétellel, hogy ezeket a jogi rendelkezéseket betartja.
Ha a második albekezdésben meghatározott időszakon belül nem érkezik közlés, a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy létrehozhatja a fióktelepet és megkezdheti üzleti tevékenységét.
(3) Amennyiben a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága megtagadja az (1) bekezdésben említett tájékoztatás továbbítását a fogadó tagállam illetékes hatóságához, azt az (1) bekezdésben említett tájékoztatás megérkezésétől számított egy hónapon belül indokolnia kell a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítőnek, illetve a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személynek.
Az első albekezdésben említett elutasítással vagy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának bármely más, az (1) bekezdésben említett információ közlésével kapcsolatos mulasztásával szemben jogorvoslattal lehet fordulni a székhely szerinti tagállam bíróságaihoz.
(4) Amennyiben az (1) bekezdés szerint közölt adatok bármelyikében változás történik, a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítőnek, illetve kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személynek értesítenie kell a változásról a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát a változás életbelépése előtt legalább egy hónappal. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága a lehető leghamarabb, de legkésőbb egy hónappal azután, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága megkapta a tájékoztatást, értesíti a fogadó tagállam illetékes hatóságát a változásról.
7. cikk
Hatáskörök megosztása a székhely szerinti és a fogadó tagállam között
(1) Ha a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy központi ügyvezetésének helye a székhely szerinti tagállamtól eltérő tagállamban van, akkor a szóban forgó másik tagállam illetékes hatósága megállapodhat a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságával, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságaként lép fel a IV., V., VI. és VII. fejezetben meghatározott rendelkezések tekintetében. Egy ilyen megállapodás esetében a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága haladéktalanul értesíti a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítőt, illetve a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyt és az EIOPA-t.
(2) A fogadó tagállam illetékes hatóságának feladata annak biztosítása, hogy a fogadó tagállamban letelepedett, másik tagállambeli székhelyű biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy által a területén nyújtott szolgáltatások teljesítsék az V. és a VI. fejezetben, valamint az annak alapján meghozott intézkedésekben meghatározott kötelezettségeket
A fogadó tagállam illetékes hatóságának jogában áll megvizsgálni a letelepedési intézkedéseket és olyan változtatásokat megkövetelni, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az illetékes hatóság érvényesíteni tudja az V. és a VI. fejezetben, valamint az annak alapján meghozott intézkedésekben meghatározott előírásokat a fogadó tagállamban letelepedett, másik tagállambeli székhelyű biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy által a területén nyújtott szolgáltatások vagy folytatott tevékenységek tekintetében.
8. cikk
Kötelezettségek megsértése a letelepedés szabadságának gyakorlása során
(1) Ha a fogadó tagállam illetékes hatósága megállapítja, hogy valamely biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy megsérti az ebben a tagállamban az V. és VI. fejezet rendelkezései alapján elfogadott jogi vagy közigazgatási rendelkezéseket, az említett hatóság megfelelő intézkedéseket hozhat.
(2) Amennyiben a fogadó tagállam illetékes hatósága okkal feltételezi, hogy a szóban forgó fogadó tagállamban letelepedett, másik tagállambeli székhelyű biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy nem teljesíti a területén az ebben az irányelvben meghatározott bármely kötelezettségét, és amennyiben ez az illetékes hatóság a 7. cikk (2) bekezdése szerint nem felelős, ezeket a megállapításokat továbbítja a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága számára. A kapott információk értékelését követően a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága adott esetben a lehető leghamarabb megfelelő intézkedéseket hoz a helyzet orvoslása érdekében. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága tájékoztatja a fogadó tagállam illetékes hatóságát bármely ilyen meghozott intézkedésről.
(3) Abban az esetben, ha a székhely szerinti tagállam által tett intézkedések ellenére, vagy amiatt, hogy ezen intézkedések nem bizonyulnak megfelelőnek vagy elmaradnak, a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy továbbra is olyan módon jár el, amely nyilvánvalóan hátrányos jelentős számú fogadó tagállambeli fogyasztó érdekeire, vagy a biztosítási és viszontbiztosítási piacok rendes működésére nézve, a fogadó tagállam illetékes hatósága - a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának tájékoztatását követően - megfelelő intézkedéseket tehet a további szabálytalanságok megakadályozása érdekében, így többek között, ha ez szigorúan szükséges, megakadályozhatja, hogy az adott közvetítő területén új üzleti tevékenységet folytasson.
Emellett a székhely szerinti vagy a fogadó tagállam illetékes hatósága továbbíthatja az ügyet az EIOPA-nak és a segítségét kérheti az 1094/2010/EU rendelet 19. cikke alapján. Ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörökkel élve járhat el.
(4) A (2) és (3) bekezdés nem érinti a fogadó tagállam jogát ahhoz, hogy megfelelő és megkülönböztetéstől mentes intézkedéseket hozzon a területén belül elkövetett szabálytalanságok megakadályozása vagy szankcionálása érdekében olyan helyzetekben, amikor haladéktalan intézkedésre szigorúan szükség van a fogadó tagállam fogyasztói jogainak védelme érdekében, és amikor a székhely szerinti tagállam egyenértékű intézkedései nem megfelelőek vagy hiányoznak. Ilyen helyzetekben a fogadó tagállamnak lehetősége van megakadályozni az érintett biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítőt, illetve kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyt abban, hogy a területén új üzleti tevékenységet folytasson.
(5) A fogadó tagállam illetékes hatóságai által az e cikk alapján elfogadott bármely intézkedést megfelelő indokolással ellátott dokumentumban közölni kell az érintett biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítővel, illetve kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személlyel, valamint arról haladéktalanul értesíteni kell a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát, az EIOPA-t és a Bizottságot.
9. cikk
A közérdek védelmében elfogadott nemzeti rendelkezésekkel kapcsolatos hatáskörök
(1) Ez az irányelv nem érinti a fogadó tagállamok jogát arra, hogy a 11. cikk (1) bekezdésében említett jogi rendelkezéseikkel ellentétes, területükön elkövetett szabálytalanságok szankcionálására - amennyiben az szigorúan szükséges - megfelelő és megkülönböztetéstől mentes intézkedéseket fogadjanak el. Ilyen helyzetekben a fogadó tagállamnak lehetősége van megakadályozni az érintett biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítőt, illetve kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyt abban, hogy a területén új üzleti tevékenységet folytasson.
(2) Ezenfelül ez az irányelv nem érinti a fogadó tagállam illetékes hatóságának jogát arra, hogy megfelelő intézkedéseket tegyen annak megakadályozása érdekében, hogy a területén egy valamely más tagállamban letelepedett biztosításértékesítő a szolgáltatásnyújtás szabadsága vagy adott esetben a letelepedés szabadsága alapján tevékenységet folytasson, ha az érintett tevékenység teljes egészében vagy elsődlegesen a fogadó tagállam területére irányul, és annak kizárólagos célja azoknak a jogi rendelkezéseknek a kikerülése, amelyek alkalmazandók lennének, ha az adott biztosításértékesítő az említett fogadó tagállamban rendelkezne lakóhellyel vagy a létesítő okirat szerinti székhellyel, és ezenfelül, ha a biztosításértékesítő tevékenysége súlyosan veszélyezteti a fogadó tagállam biztosítási és viszontbiztosítási piacának megfelelő működését a fogyasztók védelme tekintetében. Ilyen esetben a fogadó tagállam illetékes hatósága a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának tájékoztatását követően e biztosításértékesítő tekintetében megtehet minden szükséges intézkedést a fogadó tagállambeli fogyasztók jogainak védelme érdekében. Az érintett illetékes hatóságok továbbíthatják az ügyet az EIOPA-nak, és a segítségét kérhetik az 1094/2010/EU rendelet 19. cikke alapján, és ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörökkel élve járhat el a fogadó és a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai közötti nézeteltérés esetében.
IV. FEJEZET
SZERVEZETI KÖVETELMÉNYEK
10. cikk
Szakmai és szervezeti követelmények
(1) A fogadó tagállamok biztosítják, hogy a biztosítás- és a viszontbiztosítás-értékesítők, valamint a biztosítási vagy viszontbiztosítási értékesítési tevékenységet folytató biztosítók és viszontbiztosítók alkalmazottai rendelkezzenek a megfelelő ismeretekkel és képességekkel feladataik megfelelő ellátása érdekében.
(2) A székhely szerinti tagállamok biztosítják, hogy a biztosítás- és a viszontbiztosítás-közvetítők, valamint a biztosítók és viszontbiztosítók alkalmazottai, valamint a biztosítás- és viszontbiztosítás-közvetítők alkalmazottai megfeleljenek a folyamatos szakmai képzéssel és továbbképzéssel kapcsolatos követelményeknek annak érdekében, hogy megfelelő szintű teljesítményt tudjanak nyújtani, amely megfelel az általuk betöltött szerepnek és a releváns piacnak.
E célból a székhely szerinti tagállamok mechanizmusokat tesznek közzé és alkalmaznak a biztosítás- és viszontbiztosítás-közvetítők, valamint a biztosítók és a viszontbiztosítók alkalmazottai, továbbá a biztosítás- és viszontbiztosítás-közvetítők alkalmazottai ismereteinek és kompetenciájának hatékony ellenőrzése és értékelése érdekében, amelyek évente legalább 15 órányi szakmai képzésen vagy továbbképzésen alapulnak, figyelembe véve az értékesített termékek jellegét, az értékesítő típusát, az általuk betöltött szerepet és a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-értékesítőn belül végzett tevékenységet.
A székhely szerinti tagállamok megkövetelhetik, hogy a képzési és továbbképzési követelmények sikeres teljesítését bizonyítvány megszerzése igazolja.
A tagállamok, tekintettel a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-értékesítők adott tevékenységére és az értékesített termékekre, kiigazítják az ismeretek és a képességek terén megkövetelt feltételeket, különösen a kiegészítő biztosításközvetítési tevékenységet folytató személyek esetében. A tagállamok a 3. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdésében említett esetekben és a biztosítók és viszontbiztosítók biztosítási és viszontbiztosítási értékesítést folytató alkalmazottai tekintetében megkövetelhetik, hogy a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak, illetve a közvetítőnek ellenőriznie kelljen azt, hogy a közvetítők ismeretei és képességei megfelelnek-e az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségeknek, és szükség esetén az ilyen közvetítők számára képzést vagy szakmai továbbképzési eszközöket kelljen biztosítania, amelyek megfelelnek a közvetítő által értékesítendő termékekkel kapcsolatos követelményeknek.
A tagállamoknak nem szükséges alkalmazniuk az (1) bekezdésben és az e bekezdés első albekezdésében említett követelményeket minden olyan természetes személyre, akik egy biztosítónál vagy viszontbiztosítónál, illetve biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítőnél dolgoznak, és biztosítási vagy viszontbiztosítási értékesítési tevékenységet folytatnak, de a tagállamok biztosítják, hogy az ilyen vállalatok irányítási struktúráján belüli érintett, a biztosítási és viszontbiztosítási termékek értékesítéséért felelős személyek és minden más személy, aki közvetlenül foglalkozik a biztosítási és a viszontbiztosítási értékesítéssel, bizonyságát adja, hogy rendelkezik a kötelezettségei ellátásához szükséges ismeretekkel és képességekkel.
A biztosítás- és viszontbiztosítás-közvetítőknek igazolniuk kell, hogy megfelelnek az I. mellékletben meghatározott, megfelelő szakmai ismeretekre és kompetenciára vonatkozó követelményeknek.
(3) A biztosítónál vagy viszontbiztosítónál, illetve biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítőnél foglalkoztatott, biztosítási vagy viszontbiztosítási értékesítési tevékenységet végző természetes személyeknek jó hírnévvel kell bírniuk. Alapkövetelmény, hogy vagyon elleni vagy más, pénzügyi tevékenységgel kapcsolatos súlyos bűncselekmények miatt nem szerepelnek bűnügyi nyilvántartásban vagy bármely más ennek megfelelő nemzeti adattárban, valamint korábban nem jelentettek csődöt, kivéve, ha a nemzeti jogszabályoknak megfelelően mentesítették őket.
A tagállamok a 3. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban engedélyezhetik, hogy a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-értékesítő ellenőrizze alkalmazottai, és adott esetben a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítői jó hírnevét.
A tagállamoknak nem szükséges alkalmazniuk az e bekezdés első albekezdésében említett követelményeket minden olyan természetes személyre, akik egy biztosítónál vagy viszontbiztosítónál, illetőleg biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítőnél dolgoznak, ha a szóban forgó természetes személyek közvetlenül nem vesznek részt biztosítási vagy viszontbiztosítási értékesítésben. A tagállamok biztosítják, hogy az ilyen biztosítóintézetek vezetőségének biztosítási vagy viszontbiztosítási értékesítésért felelős tagjai és a személyi állomány minden, biztosítási vagy viszontbiztosítási értékesítéssel közvetlenül foglalkozó tagja megfeleljen ennek a követelménynek.
A kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyek esetében a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a kiegészítő biztosítási értékesítésért felelős személyek teljesítsék az első albekezdésben említett követelményeket.
(4) A biztosítás- és viszontbiztosítás-közvetítőknek az Unió egész területére érvényes olyan szakmai felelősségbiztosítással vagy valamilyen hasonló biztosítékkal kell rendelkezniük a szakmai gondatlanságból eredő felelősség esetére, amely minden kárigény tekintetében eléri a legalább 1 300 380 EUR, az évenkénti összes kárigény tekintetében pedig az 1 924 560 EUR összeget, kivéve, ha az ilyen biztosítást vagy hasonló biztosítékot olyan biztosító, viszontbiztosító vagy más olyan vállalkozás már nyújtja, amelynek nevében a biztosítás- vagyviszontbiztosítás-közvetítő eljár, vagy amely tekintetében a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő az eljárásra felhatalmazással rendelkezik, vagy ha az ilyen biztosító, viszontbiztosító vagy más vállalkozás teljes felelősséget vállal a közvetítő cselekményeiért.
(5) A tagállamok előírják, hogy a kiegészítő biztosításközvetítési tevékenységet végző személyek a tagállamok által az értékesített termékek jellegére és a folytatott tevékenységre figyelemmel megállapított szintű szakmai felelősségbiztosítással vagy ahhoz hasonló biztosítékokkal rendelkezzenek.
(6) A tagállamok meghoznak minden szükséges intézkedést az ügyfelek védelmében arra az esetre, ha a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy nem képes a biztosítási díjat a biztosítónak továbbítani, illetve a kárigény összegét vagy a visszafizetendő biztosítási díjat a biztosítottnak továbbítani.
Az ilyen intézkedések a következők lehetnek:
a) olyan jogszabályi vagy szerződésben meghatározott rendelkezések, amelyek értelmében az ügyfél által a közvetítőnek fizetett összegeket úgy kell kezelni, mintha azt a biztosítónak fizették volna be, miközben a biztosító által a közvetítőnek kifizetett összegeket mindaddig, amíg azokat az ügyfél ténylegesen meg nem kapja, nem lehet úgy kezelni, mintha az ügyfélnek fizették volna ki;
b) az a követelmény, hogy a közvetítő állandó jelleggel rendelkezzen olyan pénzügyi teljesítőképességgel, amely eléri a beszedett éves biztosítási díjak összegének 4 %-át, de legalább 19 510 EUR-t;
c) az a követelmény, hogy az ügyfelek pénzét szigorúan elkülönített ügyfélszámlákon keresztül kell utalni, és azokat a számlákat csőd esetén ne lehessen felhasználni más hitelezők kifizetésére;
d) az a követelmény, hogy garanciaalapot kell létrehozni.
(7) Az EIOPA rendszeresen felülvizsgálja a (4) és a (6) bekezdésben említett összegeket, tekintettel az EUROSTAT által közzétett európai fogyasztói árindexben bekövetkezett változásokra. Az első felülvizsgálatra 2017. december 31-ig kerül sor, majd a következő felülvizsgálatokat ezt követően ötévente kell végrehajtani.
Az EIOPA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek kiigazítják a (4) és a (6) bekezdésben említett, euróban megadott alapösszeget az e bekezdés első albekezdésében említett indexnek a 2013. január 1. és 2017. december 31. közötti időszakban vagy az előző felülvizsgálat időpontja és az új felülvizsgálat időpontja közötti időszakban bekövetkezett százalékos változásának megfelelően, a 10 EUR legközelebbi többszörösére kerekítve.
Az EIOPA 2018. június 30-ig benyújtja a Bizottsághoz ezeket a szabályozástechnikai standardtervezeteket, majd ötévente a következő szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés második és harmadik albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.
(8) Az (1), (2) és (3) bekezdésben foglalt követelmények betartásának biztosítása érdekében a biztosítók és a viszontbiztosítók jóváhagyják, végrehajtják és rendszeresen felülvizsgálják belső politikáikat és megfelelő belső eljárásaikat.
A biztosítók és viszontbiztosítók az elfogadott politikák és eljárások megfelelő végrehajtását biztosító feladatkört határoznak meg.
A biztosítók és viszontbiztosítók nyilvántartást hoznak létre, vezetnek és tartanak naprakészen az (1), (2) és (3) bekezdés alkalmazása szempontjából lényeges valamennyi dokumentumra vonatkozóan. A biztosítók és viszontbiztosítók kérésre a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának rendelkezésére bocsátják az e feladat ellátásáért felelős személy nevét.
11. cikk
A "közérdeket szolgáló" szabályok közzététele
(1) A tagállamok illetékes hatóságaik útján biztosítják azoknak a közérdek védelmét szolgáló nemzeti jogszabályoknak a megfelelő közzétételét, amelyek területükön a biztosítási és viszontbiztosítási értékesítésre alkalmazandók, ideértve az arra vonatkozó tájékoztatást is, hogy a tagállam a 29. cikk (3) bekezdésében előírtaknak megfelelően szigorúbb rendelkezéseket alkalmaz-e, és ha igen, milyen módon.
(2) Az ezen irányelvben meghatározottakon túlmenően a biztosítási értékesítés szabályozására vonatkozó rendelkezések alkalmazását ajánló vagy azokat alkalmazó tagállam biztosítja, hogy az ilyen rendelkezésekből származó adminisztratív teher arányos legyen a fogyasztóvédelem szempontjából. A tagállam továbbra is ellenőrzi az ilyen rendelkezéseket, azok e bekezdéssel való összhangja fenntartásának biztosítása érdekében.
(3) Az EIOPA weboldalának hiperlinkeket kell tartalmaznia az illetékes hatóságok azon weboldalaira, ahol a "közérdeket szolgáló" szabályok elérhetők. Ezeket az információkat a nemzeti illetékes hatóságok rendszeresen naprakésszé teszik, és azokat - a "közérdeket szolgáló" összes nemzeti szabályt a vonatkozó jogi területek szerint kategóriákba sorolva -az EIOPA a weboldalán elérhetővé teszi.
(4) A tagállamok egyablakos ügyintézést biztosítanak az adott tagállamban alkalmazott, "közérdeket szolgáló" szabályokra vonatkozó információk nyújtására. Ez a kapcsolattartó pont egy megfelelő illetékes hatóság.
(5) Az EIOPA 2019. február 23. előtt a tagállamok által az ebben a cikkben említettek szerint közzétett, "közérdeket szolgáló" szabályok vizsgálatára vonatkozó jelentést készít és tájékoztatja arról a Bizottságot ezen irányelv és a belső piac megfelelő működésével összefüggésben.
12. cikk
Az illetékes hatóságok
(1) A tagállamok kijelölik az ezen irányelv végrehajtásának biztosítására felhatalmazott illetékes hatóságokat. Erről tájékoztatják a Bizottságot, megjelölve az ilyen feladatok esetleges megosztását.
(2) Az e cikk (1) bekezdésében említett hatóságok lehetnek közigazgatási hatóságok vagy a nemzeti jog által, illetve a nemzeti jog által kifejezetten e célra felhatalmazott közigazgatási szervezetek által elismert szervek. Az illetékes hatóságok és más szervek között a 3. cikk (1) bekezdésében kifejezetten előírt esetekben folytatott együttműködés lehetőségének sérelme nélkül az említett hatóságok nem lehetnek biztosítók vagy viszontbiztosítók, illetve olyan egyesületek, amelynek tagjai között közvetve vagy közvetlenül biztosítók vagy viszontbiztosítók, illetve biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítők találhatók.
(3) Az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell mindazokkal a hatáskörökkel, amelyek az ezen irányelv szerinti feladataik ellátásához szükségesek. Amennyiben a tagállam területén egynél több illetékes hatóság van, akkor a tagállam biztosítja azt, hogy ezek a hatóságok olyan szorosan működjenek együtt, hogy megfelelő feladataikat hatékonyan tudják végrehajtani.
13. cikk
A tagállamok illetékes hatóságai közötti együttműködés és információcsere
(1) A különböző tagállamok illetékes hatóságai együttműködnek, és megosztanak egymással a biztosítás- és viszontbiztosítás-értékesítőkre vonatkozó minden lényeges információt abból a célból, hogy biztosítsák ezen irányelv megfelelő alkalmazását.
(2) Az illetékes hatóságok különösen a nyilvántartásba vételi folyamat során, illetve a későbbiekben is folyamatosan megosztják a biztosítás- és viszontbiztosítás-értékesítők jó hírnevével, szakmai ismereteivel és kompetenciájával kapcsolatos releváns információkat.
(3) Az illetékes hatóságok információt cserélnek azon biztosítás- és viszontbiztosítás-értékesítők tekintetében is, amelyek a VII. fejezetben említett szankció vagy egyéb intézkedés címzettjei, és az ilyen információ feltehetőleg az ilyen értékesítők nyilvántartásból való törléséhez vezet.
(4) Minden olyan személy, aki ezzel az irányelvvel kapcsolatos információt kap vagy ad át, szakmai titoktartásra kötelezett a 2009/138/EK irányelv 64. cikkében meghatározottakkal megegyező módon.
14. cikk
Panaszok
A tagállamok gondoskodnak olyan eljárások kialakításáról, amelyek lehetővé teszik az ügyfelek és más érdekelt felek, különösen a fogyasztói szövetségek számára, hogy a biztosítás- és a viszontbiztosítás-értékesítőkkel kapcsolatban panaszt jelentsenek be. A panaszos számára minden esetben válaszolni kell.
15. cikk
A bíróságon kívüli jogorvoslat
(1) A tagállamok biztosítják olyan megfelelő és hatékony, pártatlan és független, bíróságon kívüli panasztételi és jogorvoslati eljárások kialakítását a vonatkozó uniós jogalkotási aktusokkal és a nemzeti joggal összhangban, amelyek az ügyfelek és a biztosításértékesítők közötti, az ezen irányelvből eredő jogokat és kötelezettségeket érintő jogviták rendezését szolgálják, adott esetben meglévő szervek igénybevételével. A tagállamok biztosítják, hogy az ilyen eljárások alkalmazási köre és az érintett szerv hatásköre ténylegesen kiterjedjen azokra a biztosításértékesítőkre, akikkel szemben az eljárást indították.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett szervek az ezen irányelvből eredő jogokat és kötelezettségeket érintő, határokon átnyúló jogviták rendezése érdekében együttműködnek egymással.
16. cikk
A közvetítők alkalmazásának korlátozása
A tagállamoknak biztosítaniuk kell azt, hogy a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítők, illetve a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyek szolgáltatásainak igénybevétele során a biztosítók és a viszontbiztosítók, valamint a közvetítők csak a nyilvántartásban szereplő biztosítás- és viszontbiztosítás-közvetítők, vagy kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyek - ideértve az 1. cikk (3) bekezdésében említetteket is - biztosítási és viszontbiztosítási értékesítési szolgáltatásait vegyék igénybe.
V. FEJEZET
TÁJÉKOZTATÁSI KÖVETELMÉNYEK ÉS ÜZLETVITELI SZABÁLYOK
17. cikk
Általános elvek
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a biztosítási értékesítési tevékenység folytatása során a biztosításértékesítők mindenkor becsületes, tisztességes és szakszerű módon tevékenykedjenek az ügyfeleik legjobb érdekében.
(2) A 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 3 ) sérelme nélkül, a tagállamok biztosítják, hogy a biztosításértékesítő által az ügyfelekhez vagy a potenciális ügyfelekhez eljuttatott minden, ennek az irányelvnek a tárgyához kapcsolódó információnak tisztességesnek, egyértelműnek és nem félrevezetőnek kell lennie, beleértve a marketingközleményeket is. A marketingközlemények marketingjellegének mindenkor világosan felismerhetőnek kell lennie.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy a biztosításértékesítők javadalmazása, illetve alkalmazottaik teljesítményének javadalmazása vagy értékelése ne olyan módon történjen, amely ellentétes azon kötelezettségükkel, hogy az ügyfeleik legjobb érdekében járjanak el. A biztosításértékesítő mindenekelőtt nem alkalmazhat javadalmazás, értékesítési célok révén vagy más módon olyan intézkedéseket, amely arra ösztönözhetné őt magát vagy alkalmazottait, hogy egy bizonyos biztosítási terméket ajánljanak az ügyfélnek, amikor a biztosításértékesítő más, az ügyfél igényeinek jobban megfelelő biztosítási terméket is kínálhatna.
18. cikk
A biztosításközvetítő vagy a biztosító által nyújtandó általános tájékoztatás
A tagállamok biztosítják, hogy
a) a biztosítási szerződés megkötése előtt a biztosításközvetítő kellő időben tájékoztassa az ügyfeleket a következőkről: i. a biztosításközvetítő nevéről és címéről, valamint arról, hogy biztosításközvetítői tevékenységet végez; ii. arról, hogy nyújt-e tanácsadást az értékesített biztosítási termékekre vonatkozóan; iii. a 14. cikkben említett eljárásokról, amelyek lehetővé teszik az ügyfeleknek és más érdekelt feleknek panaszok bejelentését a biztosításközvetítővel kapcsolatban, illetve a 15. cikkben említett bíróságon kívüli panasztételi és jogorvoslati eljárásokról; iv. a nyilvántartásról, amelyben szerepel, és annak módjáról, ahogyan nyilvántartásba vételét ellenőrizni lehet; és v. arról, hogy a közvetítő az ügyfelet képviseli-e vagy a biztosító számára és nevében jár el;
b) a biztosítási szerződés megkötése előtt a biztosító kellő időben tájékoztassa az ügyfeleket a következőkről: i. a biztosító nevéről és címéről, valamint arról, hogy biztosítói tevékenységet végez; ii. arról, hogy nyújt-e tanácsadást az értékesített biztosítási termékekre vonatkozóan; iii. a 14. cikkben említett eljárásokról, amelyek lehetővé teszik az ügyfeleknek és más érdekelt feleknek panaszok bejelentését a biztosítóval kapcsolatban, illetve a 15. cikkben említett bíróságon kívüli panasztételi és jogorvoslati eljárásokról.
19. cikk
Összeférhetetlenség és átláthatóság
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a biztosítási szerződés megkötése előtt kellő időben a biztosításközvetítő legalább a következő információkat megadja az ügyfelek részére:
a) közvetlenül vagy közvetve résztulajdonos-e, aki vagy amely a szavazati jogok vagy a tőke legalább 10 %-át birtokolja az adott biztosítóban;
b) közvetlenül vagy közvetve az adott biztosító vagy az adott biztosító anyavállalatának résztulajdonosa-e, aki vagy amely a szavazati jogok vagy a tőke legalább 10 %-át birtokolja a biztosításközvetítőben;
c) azzal a szerződéssel kapcsolatban, amelyet ajánl, vagy amellyel kapcsolatban tanácsot ad, a következőkről: i. tisztességes és személyre szabott elemzés alapján ad-e tanácsot; ii. szerződésből eredő kötelezettsége van-e arra, hogy kizárólagosan egy vagy több biztosító számára fejtsen ki biztosítási értékesítési üzleti tevékenységet, amely esetben meg kell adnia ezen biztosítók nevét; vagy iii. nincs szerződésből eredő kötelezettsége arra, hogy kizárólagosan egy vagy több biztosító számára fejtsen ki biztosítási értékesítési üzleti tevékenységet, és nem tisztességes és személyre szabott elemzés alapján nyújt tanácsot, amely esetben meg kell adnia azon biztosítók nevét, amelyekkel üzleteket köthet és köt;
d) a biztosítási szerződéssel összefüggésben kapott javadalmazás jellege;
e) a biztosítási szerződéssel összefüggésben: i. közvetítői díj alapján dolgozik-e, vagyis a javadalmazást közvetlenül az ügyféltől kapja-e; ii. bármely jellegű jutalék alapján dolgozik-e, vagyis a biztosítási díj magában foglalja-e a javadalmazást; iii. valamely más típusú javadalmazás alapján dolgozik-e, ideértve a biztosítási szerződéssel összefüggésben kínált vagy juttatott bármely jellegű gazdasági előnyt is; vagy iv. az i., az ii. és az iii. pontban meghatározott bármely típusú javadalmazás kombinációja alapján dolgozik-e.
(2) Amennyiben a közvetítői díj közvetlenül az ügyfél által fizetendő, a biztosításközvetítőnek tájékoztatnia kell az ügyfelet a közvetítői díj összegéről, vagy ha az nem lehetséges, a közvetítői díj kiszámításának módjáról.
(3) Amennyiben az ügyfél a biztosítási szerződéssel összefüggésben annak megkötése után teljesít fizetést - a folyamatos biztosítási díjak és az ütemezett fizetések kivételével -, a biztosításközvetítő minden ilyen kifizetésre vonatkozóan teljesíti az e cikk szerinti tájékoztatást.
(4) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a biztosító a biztosítási szerződés megkötése előtt kellő időben tájékoztassa az ügyfelét az alkalmazottai által a biztosítási szerződéssel összefüggésben kapott javadalmazás jellegéről.
(5) Amennyiben az ügyfél a biztosítási szerződéssel összefüggésben annak megkötése után teljesít fizetést - a folyamatos biztosítási díjak és az ütemezett fizetések kivételével -, a biztosító is teljesíti minden ilyen kifizetésre vonatkozóan az e cikk szerinti tájékoztatást.
20. cikk
Tanácsadás és az értékesítésre vonatkozó előírások, amennyiben nem kerül sor tanácsadásra
(1) A biztosítási szerződés megkötése előtt a biztosításértékesítőnek konkrétan meg kell határoznia az ügyféltől kapott tájékoztatás alapján az adott ügyfél igényeit és szükségleteit, és érthető formában objektív tájékoztatást kell nyújtania az ügyfélnek a biztosítási termék tekintetében annak lehetővé tétele érdekében, hogy az ügyfél megalapozott döntést hozhasson.
Bármely javasolt szerződésnek összhangban kell állnia az ügyfél biztosítási igényeivel és szükségleteivel.
Ha bármely konkrét szerződés megkötése előtt tanácsadásra kerül sor, a biztosításértékesítő személyre szabott ajánlatot ad az ügyfél részére, elmagyarázva, hogy egy bizonyos termék miért felel meg leginkább az ügyfél igényeinek és szükségleteinek.
(2) Az (1) bekezdésben említett részleteket a javasolandó biztosítási termék bonyolultságától és az ügyfél típusától függően változtatni kell.
(3) Amennyiben egy biztosításközvetítő arról tájékoztatja az ügyfelet, hogy tisztességes és személyre szabott elemzés alapján ad tanácsot, akkor ahhoz, hogy a szakmai követelményeknek megfelelően tehessen személyre szabott ajánlatot egy olyan biztosítási szerződés tekintetében, amely megfelel az ügyfél szükségleteinek, olyan tanácsot kell adnia, amely a piacon elérhető biztosítási szerződések elég nagy számának elemzésén alapul.
(4) A 2009/138/EK irányelv 183. és 184. cikkének sérelme nélkül, a szerződés megkötését megelőzően, függetlenül attól, hogy sor került-e tanácsadásra, és attól, hogy a biztosítási termék az ezen irányelv 24. cikke szerint egy csomag részét képezi-e, a biztosításértékesítő - figyelembe véve a biztosítási termékek összetettségét és a fogyasztó típusát - érthető formában tájékoztatást nyújt a fogyasztónak a biztosítási termékről, ami alapján a fogyasztó megalapozott döntést tud hozni.
(5) Az e cikk (4) bekezdésében említett tájékoztatást a 2009/138/EK irányelv I. mellékletében felsorolt nem-életbiztosítási termékek értékesítése esetén egy standardizált biztosítási termékismertető útján, papíron vagy más tartós adathordozón kell nyújtani.
(6) Az (5) bekezdésben említett biztosítási termékismertetőt a nem-életbiztosítási termék kialakítója állítja össze.
(7) A biztosítási termékismertetőnek a következőknek kell megfelelnie:
a) rövid és önálló dokumentumnak kell lennie;
b) könnyen olvasható, egyértelmű megjelenítéssel és elrendezéssel, továbbá olvasható méretű karakterekkel kell készülnie;
c) ha eredetileg színesben készült, olvashatónak kell maradnia fekete-fehérben nyomtatott vagy fénymásolt formában is;
d) azt a tagállamnak a biztosítási termék felkínálásának helye szerinti részében használt hivatalos nyelvein vagy azok egyikén, vagy pedig a fogyasztó és az értékesítő erre vonatkozó megállapodása esetén egyéb nyelven kell megfogalmazni;
e) pontosnak kell lennie, és nem lehet félrevezető;
f) az első oldal tetején tartalmaznia kell a "biztosítási termékismertető" címet;
g) tartalmaznia kell azt a nyilatkozatot, hogy a termékre vonatkozó teljes körű, szerződéskötés előtti és szerződéses tájékoztatás más dokumentumokban érhető el.
A tagállamok előírhatják, hogy a biztosítási termékismertetőt az egyéb vonatkozó uniós jogalkotási aktusok vagy nemzeti jog által megkövetelt tájékoztatással együtt kell rendelkezésre bocsátani, feltéve, hogy az első albekezdésben meghatározott valamennyi követelmény teljesül.
(8) A biztosítási termékismertetőnek a következő információkat kell tartalmaznia:
a) tájékoztatás a biztosítás típusáról;
b) összefoglaló a biztosítási fedezetről, ideértve a fő biztosított kockázatokat, a biztosítási összeget és adott esetben a földrajzi hatályt és a kizárt kockázatok összefoglalását;
c) a biztosítási díj fizetésének módja és a fizetések időbelisége,
d) a fő kizárások, ahol kárigény bejelentésének nincs helye;
e) a szerződés kezdetekor jelentkező kötelezettségek;
f) a szerződés időtartama alatt fennálló kötelezettségek;
g) a kárigény bejelentése esetén jelentkező kötelezettségek;
h) a szerződés időtartama, beleértve a szerződés kezdetének és végének időpontját;
i) a szerződés megszűnésének esetei.
(9) Az EIOPA a nemzeti hatóságokkal való konzultáció lefolytatását és fogyasztói tesztelés elvégzését követően kidolgozza a biztosítási termékismertető egységes megjelenítési formájára vonatkozó végrehajtási-technikai standardtervezeteket, amelyek meghatározzák a (8) bekezdésben említett információk megjelenítésére vonatkozó részletes követelményeket.
Az EIOPA 2017. február 23-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtási-technikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés első albekezdésében említett végrehajtási-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.
21. cikk
A kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyek által nyújtandó tájékoztatás
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyek eleget tegyenek a 18. cikk a) pontja i., iii. és iv. alpontjának és a 19. cikk (1) bekezdése d) pontjának.
22. cikk
A tájékoztatás alóli mentesség és a rugalmassági záradék
(1) A 18., 19. és 20. cikkben említett tájékoztatást nem szükséges megadni, amikor a biztosításértékesítő nagykockázatokra vonatkozó biztosítással kapcsolatos értékesítési tevékenységet végez.
A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az ezen irányelv 29. és a 30. cikkében említett tájékoztatást nem kell megadni a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 10. pontjában meghatározott szakmai ügyfél számára.
(2) A tagállamok fenntarthatnak vagy elfogadhatnak szigorúbb rendelkezéseket az e fejezetben említett tájékoztatási követelmények tekintetében, feltéve, hogy az ilyen rendelkezések összhangban vannak az uniós joggal. A tagállamok tájékoztatják az EIOPA-t és a Bizottságot ezekről a nemzeti rendelkezésekről.
A tagállamok megteszik továbbá a szükséges lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy illetékes hatóságaik megfelelően közzétegyék az arra vonatkozó információkat, hogy a tagállam e bekezdés szerint szigorúbb rendelkezések alkalmazását választotta-e, és ha igen, milyen módon.
A tagállamok különösen kötelezővé tehetik a 20. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdésében említett tanácsadást bármely biztosítási termék vagy bizonyos típusú biztosítási termékek értékesítése tekintetében. Ebben az esetben ezeket a szigorúbb nemzeti rendelkezéseket valamennyi biztosításértékesítőnek - beleértve a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján működőket is - be kell tartania, amennyiben olyan ügyféllel köt biztosítási szerződést, akinek a szokásos tartózkodási helye az adott tagállamban található, illetve aki az adott tagállamban letelepedett.
(3) A tagállamok korlátozhatják vagy megtilthatják olyan közvetítői díj, jutalék vagy egyéb pénzbeli vagy nem pénzbeli előny elfogadását vagy átvételét, amelyet valamely harmadik fél vagy egy harmadik fél nevében eljáró személy fizet vagy biztosít a biztosításértékesítők számára a biztosítási termékek értékesítésével összefüggésben.
(4) Az EIOPA annak érdekében, hogy minden megfelelő módon biztosítsa az átláthatóság magas szintjét, gondoskodik arról, hogy a nemzeti szabályokról megkapott információkat az ügyfelekkel, valamint a biztosítás- és viszontbiztosítás-értékesítőkkel is közöljék.
(5) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy amennyiben a biztosításértékesítő kötelező foglalkoztatói nyugdíjrendszer szolgáltatásáért is felelős, és valamely munkavállaló anélkül válik egy ilyen rendszer tagjává, hogy a csatlakozásról egyéni döntést hozott volna, az e fejezetben említett tájékoztatást az adott nyugdíjrendszerhez való csatlakozást követően azonnal biztosítani kell a munkavállaló számára.
23. cikk
Tájékoztatási feltételek
(1) A 18., 19., 20. és 29. cikk értelmében az ügyfélnek szóló minden tájékoztatást az alábbiak szerint kell közölni:
a) papíron;
b) világosan és pontosan, az ügyfél számára érthetően;
c) a kockázat helye szerinti vagy a kötelezettségvállalás szerinti tagállam hivatalos nyelvén, vagy bármely más, a felek megegyezése szerinti nyelven; valamint
d) díjmentesen.
(2) Az e cikk (1) bekezdésének a) pontjától eltérve a 18., 19., 20. és 29. cikkben említett tájékoztatás megadható az ügyfélnek a következő tájékoztatási eszközök valamelyikén:
a) a papírtól eltérő tartós adathordozón, amennyiben az e cikk (4) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek; vagy
b) weboldalon, amennyiben az e cikk (5) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek.
(3) Amennyiben azonban a 18., 19., 20. és 29. cikkben említett tájékoztatás a papírtól eltérő tartós adathordozón vagy weboldalon keresztül történik, az ügyfél kérésére az információt díjmentesen papíron is rendelkezésre kell bocsátani.
(4) A 18., 19., 20. és 29. cikkben említett tájékoztatás a papírtól eltérő tartós adathordozón az alábbi feltételek teljesülése esetén bocsátható rendelkezésre:
a) a biztosításértékesítő és az ügyfél közötti üzletvitel szempontjából a tartós adathordozó alkalmazása megfelelő; valamint
b) az ügyfél számára felkínálták a választás lehetőségét a papíron és a tartós adathordozón történő tájékoztatás között, és ez utóbbit választotta.
(5) A 18., 19., 20. és 29. cikkben említett tájékoztatás weboldalon keresztül akkor bocsátható rendelkezésre, ha személyesen az ügyfélnek címezték vagy ha a következő feltételek teljesülnek:
a) a szóban forgó tájékoztatás weboldalon keresztüli nyújtása a biztosításértékesítő és az ügyfél közötti üzletvitel szempontjából megfelelő;
b) a fogyasztó beleegyezett a szóban forgó tájékoztatás weboldalon keresztül történő nyújtásához;
c) az ügyfelet elektronikus úton értesítették a weboldal címéről és a szóban forgó tájékoztatásnak a weboldalon belüli elérhetőségéről;
d) biztosított, hogy a szóban forgó tájékoztatás a weboldalon elérhető marad mindaddig, amíg ésszerű megfontolások alapján az ügyfélnek szüksége lehet rá.
(6) A (4) és az (5) bekezdés alkalmazásában az információnak a papírtól eltérő tartós adathordozón vagy weboldalon keresztül történő rendelkezésre bocsátását a biztosításértékesítő és az ügyfél közötti üzletvitel szempontjából megfelelőnek kell tekinteni, amennyiben bizonyíték van rá, hogy az ügyfél rendszeres internet-hozzáféréssel rendelkezik. Az említett üzletvitel céljából az ügyfél által megadott e-mail cím ilyen bizonyítéknak tekintendő.
(7) Telefonon történő értékesítés esetében a biztosításértékesítő által az ügyfélnek a szerződéskötést megelőzően adott tájékoztatásnak - a biztosítási termék tájékoztató dokumentumát is beleértve - összhangban kell lennie a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítésére vonatkozó uniós szabályokkal. Ezen túlmenően, a tájékoztatást az (1) vagy a (2) bekezdésnek megfelelően a biztosításértékesítőnek a biztosítási szerződés megkötése után azonnal meg kell adni az ügyfél számára, még akkor is, ha az ügyfél úgy döntött, hogy az előzetes tájékoztatást a (4) bekezdésnek megfelelően papírtól eltérő, tartós adathordozón kívánja megkapni.
24. cikk
Keresztértékesítés
(1) Amennyiben valamely biztosítási terméket - csomagban vagy ugyanazon megállapodás részeként - olyan kiegészítő termékkel vagy szolgáltatással együtt kínálnak, amely nem biztosítás, a biztosításértékesítő tájékoztatja az ügyfelet arról, hogy van-e lehetőség a csomag vagy megállapodás különböző elemeinek külön történő megvásárlására, és amennyiben igen, megfelelő leírást nyújt a megállapodás vagy csomag különböző elemeiről, valamint külön igazolást nyújt az egyes elemek költségeiről és díjairól.
(2) Az (1) bekezdésben említett körülmények fennállása esetén, és ha az ügyfélnek kínált ezen megállapodásból vagy csomagból származó kockázat vagy biztosítási fedezet eltér az elemekhez külön-külön kapcsolódó kockázatoktól, vagy biztosítási fedezettől, a biztosításértékesítő megfelelő leírást nyújt a megállapodás vagy csomag különböző elemeiről, valamint arról, hogy azok kölcsönhatása hogyan módosítja a kockázatot, illetve a biztosítási fedezetet.
(3) Amennyiben a biztosítási termék egy csomag vagy ugyanazon megállapodás részeként olyan áru vagy szolgáltatás kiegészítője, amely nem biztosítás, a biztosításértékesítő felkínálja az ügyfélnek az áru vagy szolgáltatás külön történő megvásárlásának lehetőségét. E bekezdés nem alkalmazandó, amennyiben a biztosítási termék a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 2. pontjában meghatározott befektetési szolgáltatáshoz vagy tevékenységhez, a 2014/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 4 ) 4. cikkének 3. pontjában meghatározott hitelmegállapodáshoz vagy a 2014/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 5 ) 2. cikkének 3. pontjában meghatározott fizetési számlához kapcsolódó kiegészítő termék.
(4) Az EIOPA iránymutatásokat dolgozhat ki a keresztértékesítési gyakorlatok értékelésére és felügyeletére vonatkozóan, jelezve azokat a helyzeteket, amelyekben a keresztértékesítési gyakorlat nem felel meg a 17. cikkben meghatározott kötelezettségeknek.
(5) E cikk nem akadályozza a különböző típusú kockázatokra fedezetet nyújtó biztosítási termékek (több kockázatra kiterjedő biztosítások) értékesítését.
(6) Az (1) és (3) bekezdésben említett esetekben a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a biztosításértékesítők meghatározzák az ügyfélnek a teljes csomag vagy ugyanazon megállapodás részét képező biztosítási termékkel összefüggő igényeit és szükségleteit.
(7) A tagállamok további, szigorúbb rendelkezéseket tarthatnak fenn vagy fogadhatnak el, vagy eseti alapon közbeléphetnek annak megakadályozása érdekében, hogy biztosítási termékeket csomag vagy ugyanazon megállapodás részeként olyan kiegészítő szolgáltatással vagy termékkel együtt értékesítsenek, amely nem biztosítás, amennyiben kimutatható, hogy ez a gyakorlat hátrányos a fogyasztókra nézve.
25. cikk
Termékfelügyeleti és irányítási követelmények
(1) Az ügyfelek számára történő értékesítés céljából bármilyen biztosítási terméket kialakító biztosítók, valamint közvetítők - mielőtt biztosítási terméket hoznak forgalomba vagy értékesítenek ügyfelek részére - az egyes biztosítási termékek jóváhagyására vagy a meglévő biztosítási termékek jelentős kiigazítására szolgáló folyamatot tartanak fenn, működtetnek, és elvégzik annak felülvizsgálatát.
A termék jóváhagyási folyamatának a biztosítási termék jellegéhez mérten arányosnak és megfelelőnek kell lennie.
A termék jóváhagyási folyamata során meg kell határozni minden egyes termék azonosított célpiacát, biztosítani kell, hogy az adott azonosított célpiac valamennyi releváns kockázatának értékelése megtörténjen, és hogy a tervezett értékesítési stratégia az azonosított célpiacnak megfelelő legyen, valamint ésszerű lépéseket kell tenni annak biztosítására, hogy a biztosítási termék az azonosított célpiacon kerüljön értékesítésre.
A biztosító ismeri az általa kínált vagy forgalomba hozott pénzügyi termékeket és rendszeresen felülvizsgálja azokat, figyelembe véve minden olyan eseményt, amely lényegesen befolyásolhatja az azonosított célpiac potenciális kockázatát, legalább annak felmérése érdekében, hogy a termék továbbra is megfelel-e az azonosított célpiac igényeinek, és hogy a tervezett értékesítési stratégia továbbra is megfelelő-e.
A biztosítási termékeket kialakító biztosítók, valamint közvetítők az értékesítők számára elérhetővé teszik a biztosítási termékre és a termék jóváhagyási folyamatára vonatkozó összes megfelelő információt, a biztosítási termék azonosított célpiacát is beleértve.
Amennyiben valamely biztosításértékesítő nem saját maga által kialakított biztosítási termékekkel kapcsolatban nyújt tanácsot vagy azokat ajánlja, kielégítő intézkedéseket kell alkalmaznia az ötödik albekezdésben említett információk beszerzésére és minden egyes biztosítási termék jellemzőinek és azonosított célpiacainak megismerésére.
(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 38. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e cikkben meghatározott elvek további részletes meghatározása céljából, arányos módon figyelembe véve az elvégzett tevékenységeket, az értékesített biztosítási termékek jellegét és az értékesítő jellegét.
(3) Az e cikkben említett szabályok, folyamatok és intézkedések nem sérthetik ezen irányelv szerinti összes egyéb követelményt, beleértve a közzétételre, az alkalmasságra vagy megfelelőségre, az összeférhetetlenség azonosítására és kezelésére, valamint az ösztönzőkre vonatkozóakat is.
(4) E cikk a nagy kockázatokra vonatkozó biztosításból álló termékekre nem alkalmazandó.
VI. FEJEZET
TOVÁBBI KÖVETELMÉNYEK A BIZTOSÍTÁSI ALAPÚ BEFEKTETÉSI TERMÉKEKKEL KAPCSOLATBAN
26. cikk
A további követelmények hatálya
Ez a fejezet a 17., 18., 19. és 20. cikkben említetteken túl további követelményeket állapít meg a biztosítási értékesítésre vonatkozóan, amennyiben a biztosítási értékesítést biztosítási alapú befektetési termékek értékesítése kapcsán az alábbiak közül valamelyik folytatja:
a) biztosításközvetítő;
b) biztosító.
27. cikk
Az összeférhetetlenségek megelőzése
A 17. cikk sérelme nélkül, a biztosítási alapú befektetési termékeket értékesítő biztosításközvetítőnek vagy biztosítónak hatékony szervezeti és adminisztratív intézkedéseket kell fenntartania és működtetnie annak biztosítása céljából, hogy a 28. cikkben meghatározott, az ügyfelek érdekeit kedvezőtlenül érintő összeférhetetlenség megelőzése érdekében minden ésszerű lépés meghozatalra kerüljön. Ezen intézkedéseknek az elvégzett tevékenységekhez, az értékesített biztosítási termékekhez és az értékesítő típusához mérten arányosaknak kell lenniük.
28. cikk
Összeférhetetlenség
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a biztosításközvetítők és biztosítók minden megfelelő lépést megtesznek az olyan összeférhetetlenség megállapítására, amely közöttük - ideértve a vezetőiket és alkalmazottaikat vagy bármely, hozzájuk ellenőrzés révén közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó személyt - és ügyfeleik között, vagy valamely ügyfelük és egy másik ügyfelük között a biztosítási értékesítési tevékenységek folytatása során keletkezik.
(2) Amennyiben a biztosításközvetítő vagy biztosító által a 27. cikknek megfelelően létrehozott, az összeférhetetlenség kezelésére irányuló szervezeti vagy igazgatási intézkedések nem elegendőek ahhoz, hogy ésszerű bizonyossággal garantálják az ügyfelek érdekeit sértő kockázatok megelőzését, akkor a biztosításközvetítőnek vagy biztosítónak a biztosítási szerződés megkötése előtt kellő időben egyértelműen tájékoztatnia kell az ügyfelet az összeférhetetlenség általános jellegéről vagy forrásairól.
(3) A 23. cikk (1) bekezdésétől eltérve az e cikk (2) bekezdésében említett tájékoztatást
a) tartós adathordozón kell nyújtani; valamint
b) annak kellően részletesnek kell lennie ahhoz, hogy - figyelembe véve az ügyfél jellegét - az ügyfél megalapozott döntést hozhasson azon biztosítási értékesítési tevékenységekkel kapcsolatban, amelyekre nézve az összeférhetetlenség fennáll.
(4) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 38. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy:
a) meghatározza azokat a lépéseket, amelyek megtétele a biztosítási értékesítési tevékenységek végzése során ésszerűen elvárható a biztosításközvetítőktől és a biztosítóktól az összeférhetetlenség megállapítása, megelőzése, kezelése és közlése érdekében;
b) megállapítsa a megfelelő kritériumokat azon összeférhetetlenségi formák meghatározására, amelyek fennállása sértheti a biztosításközvetítő vagy a biztosító ügyfeleinek vagy potenciális ügyfeleinek érdekeit.
29. cikk
Az ügyfelek tájékoztatása
(1) A 18. cikk és a 19. cikk (1) és (2) bekezdésének sérelme nélkül, a szerződés megkötését megelőzően kellő időben megfelelő tájékoztatást kell nyújtani az ügyfelek vagy potenciális ügyfelek számára a biztosítási alapú befektetési termék értékesítésével, valamint az összes költséggel és kapcsolódó díjjal kapcsolatban. A tájékoztatásnak legalább az alábbi információkat magában kell foglalnia:
a) tanácsadás nyújtásakor azt, hogy a biztosításközvetítő vagy biztosító biztosítja-e az ügyfél számára a 30. cikkben említett rendszeres értékelést az adott ügyfélnek ajánlott biztosítási alapú befektetési termék alkalmasságáról;
b) a biztosítási alapú befektetési termékekről és ajánlott befektetési stratégiákról nyújtott tájékoztatás tekintetében megfelelő iránymutatásokat és figyelmeztetéseket a biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatos kockázatok, illetve a javasolt befektetési stratégiák kapcsán;
c) az összes költséggel és kapcsolódó díjjal kapcsolatban közlendő információk tekintetében a biztosítási alapú befektetési termék értékesítésére vonatkozó információkat, beleértve a tanácsadás költségét, adott esetben az ügyfélnek ajánlott vagy forgalmazott biztosítási alapú befektetési termék költségét, valamint az ügyfél általi fizetés módját, beleértve az esetlegesen harmadik féltől származó fizetéseket is.
Az összes költségről és díjról szóló tájékoztatást - a biztosítási alapú befektetési termék értékesítéséhez kapcsolódó azon költségeket és díjakat is beleértve, amelyeket nem az alapul szolgáló eszközök piacának kockázata okoz - összesített formában kell nyújtani annak érdekében, hogy az ügyfél megérthesse a teljes költséget és annak a befektetés hozamára gyakorolt kumulatív hatását, és amennyiben az ügyfél azt kéri, a költségeket és a díjakat tételes bontásban is be kell mutatni. Adott esetben ezt a tájékoztatást a befektetés élettartama alatt rendszeresen, legalább évente biztosítani kell az ügyfél számára.
Az e bekezdésben említett tájékoztatást érthető formában olyan módon kell nyújtani, hogy az ügyfelek vagy potenciális ügyfelek ésszerű módon megérthessék a kínált biztosítási alapú befektetési termék jellegét és kockázatait és ez alapján megalapozott befektetési döntést hozhassanak. A tagállamok engedélyezhetik, hogy ez a tájékoztatás egységesített formátumban legyen biztosítva.
(2) A 19. cikk (1) bekezdése d) és e) pontjának, a 19. cikk (3) bekezdésének, valamint a 22. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül, a tagállamok biztosítják, hogy kizárólag akkor minősüljön úgy, hogy a biztosításközvetítők vagy biztosítók teljesítik a 17. cikk (1) bekezdése, a 27. cikk vagy a 28. cikk szerinti kötelezettségeiket abban az esetben, amikor az ügyfél vagy az ügyfél nevében eljáró személy kivételével bármely fél számára közvetítői díjat vagy jutalékot fizetnek, vagy az ügyfél vagy az ügyfél nevében eljáró személy kivételével bármely féltől bármely közvetítői díjban vagy jutalékban részesülnek, vagy bármely nem pénzbeli előnyben részesülnek vagy nem pénzbeli előnyt nyújtanak a biztosítási alapú befektetési termék vagy kiegészítő szolgáltatás értékesítésével kapcsolatban, ha a kifizetés vagy az előny:
a) nem gyakorol káros hatást az ügyfélnek nyújtott adott szolgáltatás minőségére; valamint
b) nem gátolja a biztosításközvetítőt vagy a biztosítót abban, hogy megfeleljen annak a kötelezettségének, amely szerint becsületesen, tisztességesen, szakszerűen és ügyfelei legjobb érdekének megfelelően kell eljárnia.
(3) A tagállamok szigorúbb követelményeket is előírhatnak az értékesítők számára az e cikk hatálya alá tartozó ügyek tekintetében. Mindenekelőtt a tagállamok ezenfelül is megtilthatják vagy tovább korlátozhatják a biztosítási tanácsadással kapcsolatban közvetítői díjak, jutalékok vagy nem pénzbeli előnyök harmadik felek általi nyújtását vagy harmadik felektől való elfogadását.
A szigorúbb követelmények magukban foglalhatják annak előírását is, hogy az ilyen közvetítői díjakat, jutalékokat vagy nem pénzbeli előnyöket vissza kell juttatni a fogyasztóknak, vagy be kell számítani a fogyasztó által fizetett díjakba.
A tagállamok kötelezővé tehetik a 30. cikkben említett tanácsadás nyújtását a biztosítási alapú befektetési termékek vagy azok bizonyos típusainak értékesítése tekintetében.
A tagállamok előírhatják, hogy amennyiben egy biztosításközvetítő arról tájékoztatja a fogyasztót, hogy a tanácsadást függetlenül végzi, a közvetítőnek a piacon elérhető, kellően nagyszámú, típusát és termékszolgáltatóit tekintve eléggé sokféle biztosítási termék értékelését el kell végeznie annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztó céljai megfelelő módon elérhetők legyenek, és az értékelés nem korlátozódhat azokra a biztosítási termékekre, amelyeket a közvetítővel szoros kapcsolatban álló jogalanyok bocsátanak ki vagy nyújtanak.
A valamely tagállam által előírt, az e bekezdésben említett szigorúbb követelményeket valamennyi biztosításközvetítőnek vagy biztosítónak - beleértve a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján működőket is - be kell tartania, amennyiben olyan fogyasztókkal kötnek biztosítási szerződést, akiknek a szokásos tartózkodási helye az adott tagállamban található, illetve akik az adott tagállamban letelepedettek.
(4) E cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 38. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek részletesen meghatározzák:
a) az annak értékelésére szolgáló kritériumokat, hogy a biztosításközvetítő vagy biztosító által fizetett vagy kapott ösztönzők káros hatást gyakorolnak-e az ügyfélnek nyújtott adott szolgáltatás minőségére;
b) az ösztönzőket fizető vagy azokban részesülő biztosításközvetítők és biztosítók esetében az annak értékelésére szolgáló kritériumokat, hogy teljesítik-e az ügyfél érdekeinek leginkább megfelelő, becsületes, tisztességes és szakszerű eljárásmóddal kapcsolatos kötelezettségüket.
(5) A (4) bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak figyelembe kell venniük:
a) az ügyfél vagy potenciális ügyfél számára kínált vagy nyújtott szolgáltatás(ok) jellegét, figyelembe véve az ügyletek típusát, tárgyát, nagyságrendjét és gyakoriságát;
b) a felkínált vagy figyelembe vett termékek jellegét, ideértve a különböző típusú, biztosítási alapú befektetési termékeket.
30. cikk
Alkalmasság és megfelelőség értékelése, valamint beszámoló az ügyfelek számára
(1) A 20. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, biztosítási alapú befektetési termékkel kapcsolatos tanácsadás esetében a biztosításközvetítő vagy biztosító beszerzi a szükséges információkat az ügyfél vagy potenciális ügyfél adott termék vagy szolgáltatás meghatározott fajtája szempontjából releváns befektetések terén meglévő ismereteiről és tapasztalatairól, pénzügyi helyzetéről, így a szóban forgó személy veszteségviselési képességéről és befektetési céljairól, ezen belül a szóban forgó személy kockázattűréséről is annak érdekében, hogy a biztosításközvetítő vagy biztosító az ügyfél vagy potenciális ügyfél számára alkalmas és különösen a kockázattűrésével és veszteségviselési képességével összhangban álló biztosítási alapú befektetési termékeket ajánlhasson.
A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben egy biztosításközvetítő vagy biztosító olyan befektetési tanácsot ad, amelyben a 24. cikk szerinti szolgáltatáscsomagot vagy összekapcsolt termékeket ajánl, a csomag összességében alkalmas legyen a fogyasztó számára.
(2) A 20. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, a tagállamok biztosítják, hogy a biztosításközvetítők vagy biztosítók a tanácsadás nélküli értékesítéssel kapcsolatos, az e cikk (1) bekezdésében említettektől eltérő biztosítási értékesítési tevékenységek során tájékoztatást kérjenek az ügyféltől vagy potenciális ügyféltől az adott személy ismereteiről és tapasztalatáról a felkínált vagy kért termék vagy szolgáltatás konkrét típusának megfelelő befektetési területen annak érdekében, hogy a biztosításközvetítő vagy biztosító értékelni tudja, hogy a tervbe vett biztosítási szolgáltatás vagy termék megfelelő-e az ügyfél számára. A 24. cikk szerinti szolgáltatáscsomag vagy termékcsomag esetében az értékelés során azt kell vizsgálni, hogy a csomag egésze megfelelő-e a fogyasztó számára.
Ha a biztosításközvetítő vagy biztosító az első albekezdés szerint kapott tájékoztatás alapján úgy ítéli meg, hogy a termék nem megfelelő az ügyfél vagy potenciális ügyfél számára, akkor a biztosításközvetítő vagy biztosító figyelmezteti erre az ügyfelet vagy potenciális ügyfelet. Ez a figyelmeztetés szabványosított formátumban is kiadható.
Ha az ügyfelek vagy potenciális ügyfelek nem adják meg az első albekezdésben említett tájékoztatást vagy elégtelen tájékoztatást adnak ismereteikről és tapasztalatukról, akkor a biztosításközvetítő vagy biztosító figyelmezteti őket, hogy nem tudja megállapítani, hogy a szóban forgó termék megfelelő-e számukra. Ez a figyelmeztetés szabványosított formátumban is kiadható.
(3) A 20. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, amennyiben nem kerül sor biztosítási alapú befektetési termékkel kapcsolatos tanácsadásra, a tagállamok eltérhetnek az e cikk (2) bekezdésében említett kötelezettségektől, lehetővé téve a biztosításközvetítők vagy biztosítók számára, hogy területükön az e cikk (2) bekezdésében előírt információk beszerzése vagy megállapítások megtétele nélkül folytassanak biztosítási értékesítési tevékenységeket, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
a) a tevékenységek az alábbi biztosítási alapú befektetési termékek valamelyikéhez kapcsolódnak: i. olyan szerződések, amelyek a 2014/65/EU irányelv értelmében nem összetett pénzügyi eszközökkel kapcsolatban jelentenek befektetési kitettséget, és szerkezetükből adódóan nem nehezítik meg az ügyfél számára a kapcsolódó kockázatok megértését; vagy ii. e bekezdés alkalmazásában más, nem összetett, biztosítási alapú befektetések;
b) a biztosítási értékesítési tevékenységet az ügyfél vagy potenciális ügyfél kezdeményezésére végzik;
c) az ügyfelet vagy potenciális ügyfelet egyértelműen tájékoztatták arról, hogy a biztosítási értékesítési tevékenység nyújtása során a biztosításközvetítő vagy biztosító nem köteles a biztosítási alapú befektetési termék, illetve a nyújtott vagy felkínált biztosítási értékesítési tevékenység megfelelőségét értékelni, és hogy az ügyfél vagy potenciális ügyfél nem részesül a vonatkozó üzletviteli szabályok által nyújtott megfelelő védelemben. Az ilyen figyelmeztetés egységesített formátumban is kiadható;
d) a biztosításközvetítő vagy biztosító teljesíti a 27. és 28. cikk szerinti kötelezettségeit.
Minden biztosításközvetítőnek vagy biztosítónak - beleértve a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján működőket is -, amennyiben olyan ügyfelekkel kötnek biztosítási szerződést, akiknek a szokásos tartózkodási helye az e bekezdésben említett eltéréssel nem élő tagállamban található, illetve akik ilyen tagállamban letelepedettek, meg kell felelnie az adott tagállamban alkalmazandó rendelkezéseknek.
(4) A biztosításközvetítő, illetve a biztosító nyilvántartást hoz létre, amely tartalmazza a biztosításközvetítő vagy biztosító és az ügyfél megállapodásával létrejött azon dokumentumot vagy dokumentumokat, amelyek meghatározzák a felek jogait és kötelezettségeit, valamint azon egyéb feltételeket, amelyekkel a biztosításközvetítő vagy biztosító szolgáltatásokat nyújt az ügyfél számára. A felek jogait és kötelezettségeit más dokumentumokra vagy jogszabályokra való hivatkozással is meg lehet határozni.
(5) A biztosításközvetítő vagy biztosító tartós adathordozón megfelelő beszámolókat bocsát az ügyfél rendelkezésére az általa nyújtott szolgáltatásokról. Ezek a beszámolók az ügyfeleknek szánt rendszeres közleményeket tartalmaznak, figyelembe véve az érintett biztosítási alapú befektetési termékek típusát és összetettségét, valamint az ügyfélnek nyújtott szolgáltatás jellegét, és adott esetben tartalmazzák az ügyfél nevében végrehajtott ügyletek és szolgáltatások költségeit.
Biztosítási alapú befektetési termékkel kapcsolatos tanácsadás esetén a biztosításközvetítő vagy biztosító a szerződés megkötése előtt tartós adathordozón az alkalmasságra vonatkozó nyilatkozatot bocsát az ügyfél rendelkezésére, amelyben részletezi a tanácsadás tartalmát és azt, hogy a tanácsadás milyen módon felel meg az ügyfél preferenciáinak, céljainak és egyéb jellemzőinek. Ennek során a 23. cikk (1)-(4) bekezdésében foglalt feltételek alkalmazandók.
Amennyiben a szerződést olyan távközlő eszköz igénybevételével kötik meg, amely nem teszi lehetővé az alkalmasságra vonatkozó nyilatkozat előzetes átadását, a biztosításközvetítő vagy biztosító az alkalmasságra vonatkozó nyilatkozatot tartós adathordozón közvetlenül azt követően is átadhatja, hogy az ügyfél megkötötte a szerződést, feltéve, hogy az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
a) az ügyfél beleegyezett, hogy az alkalmasságra vonatkozó nyilatkozatot - indokolatlan késedelem nélkül - a szerződés megkötése után vegye át; valamint
b) a biztosításközvetítő vagy biztosító biztosította az ügyfél számára annak lehetőségét, hogy a szerződés megkötését elhalassza az alkalmasságra vonatkozó nyilatkozat szerződés megkötése előtti kézhezvétele érdekében.
Amennyiben a biztosításközvetítő vagy biztosító tájékoztatta az ügyfelet arról, hogy rendszeres értékelést végez majd az alkalmasság tekintetében, úgy az időszakos beszámolónak tartalmaznia kell egy frissített nyilatkozatot arról, hogy a biztosítási alapú befektetési termék milyen módon felel meg az ügyfél preferenciáinak, céljainak és egyéb jellemzőinek.
(6) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 38. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek részletesen, bővebben meghatározzák, hogy a biztosításközvetítők és biztosítók hogyan alkalmazzák az e cikkben meghatározott elveket az ügyfeleik számára nyújtott biztosítási értékesítési tevékenységek során, beleértve a biztosítási alapú befektetési termékek ügyfeleik számára való alkalmasságának és megfelelőségének értékelése során beszerzendő információkat, a nem összetett biztosítási alapú befektetési termékek e cikk (3) bekezdése a) pontjának ii. alpontja alkalmazásában történő értékelésének kritériumait, az ügyfeleknek nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó nyilvántartások és megállapodások, továbbá a nyújtott szolgáltatásokról az ügyfelek számára készített időszakos beszámolók tartalmát és formátumát is. Ezek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok figyelembe veszik a következőket:
a) az ügyfél vagy potenciális ügyfél számára kínált vagy nyújtott szolgáltatások jellegét, figyelembe véve az ügyletek típusát, tárgyát, nagyságrendjét és gyakoriságát;
b) a kínált vagy megfontolás tárgyává tett termékek jellegét, ideértve a különböző típusú, biztosítási alapú befektetési termékeket.
c) az ügyfél vagy potenciális ügyfél lakossági vagy szakmai voltát.
(7) Az EIOPA 2017. augusztus 23-ig iránymutatásokat dolgoz ki az olyan biztosítási alapú befektetési termékek értékelése tekintetében, amelyek a (3) bekezdés a) pontjának i. alpontjában említettek szerint szerkezetükből adódóan megnehezítik az ügyfél számára a kapcsolódó kockázatok megértését, és ezeket az iránymutatásokat a későbbiekben rendszeresen naprakésszé teszi.
(8) Az EIOPA a (6) bekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat figyelembe véve iránymutatásokat dolgozhat ki a (3) bekezdés a) pontjának ii. alpontja alkalmazásában nem összetettnek minősülő, biztosítási alapú befektetési termékek értékelése tekintetében, és ezeket az iránymutatásokat a későbbiekben rendszeresen naprakésszé teszi.
VII. FEJEZET
SZANKCIÓK ÉS EGYÉB INTÉZKEDÉSEK
31. cikk
Közigazgatási szankciók és egyéb intézkedések
(1) Az illetékes hatóságok felügyeleti hatásköreinek, valamint a tagállamok azon jogának sérelme nélkül, hogy büntetőjogi szankciókról rendelkezzenek, és ilyen szankciókat állapítsanak meg, a tagállamok biztosítják, hogy illetékes hatóságaik az ezen irányelvet végrehajtó nemzeti rendelkezések megsértése esetén szankciókat és egyéb közigazgatási intézkedéseket állapíthassanak meg, és megtesznek minden szükséges intézkedést azok végrehajtása érdekében. A tagállamok biztosítják, hogy közigazgatási szankcióik és egyéb intézkedéseik hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek legyenek.
(2) A tagállamok dönthetnek úgy, hogy azon jogsértésekre vonatkozóan, amelyekre a nemzeti jog értelmében büntetőjogi szankció vethető ki, nem állapítanak meg ezen irányelv alapján közigazgatási szankciókra vonatkozó szabályokat. Ilyen esetben a tagállamok közlik a Bizottsággal a vonatkozó büntetőjogi rendelkezéseket.
(3) Az illetékes hatóságok felügyeleti jogköreiket, ezen belül az e fejezetben előírt vizsgálati és szankcionálási hatásköreiket nemzeti jogszabályaik keretein belül az alábbi módok valamelyikén gyakorolják:
a) közvetlenül;
b) más hatóságokkal együttműködésben;
c) az illetékes igazságügyi hatóságok útján.
(4) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben kötelezettségek vonatkoznak a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-értékesítőkre, akkor az ilyen kötelezettségek megszegése esetén közigazgatási szankciók és egyéb intézkedések legyenek alkalmazhatók ezen értékesítők irányító vagy felügyelő testülete azon tagjaira és bármely más természetes vagy jogi személyre, akik a nemzeti jog alapján felelősek az ilyen jogsértésért.
(5) A tagállamok biztosítják az e cikknek megfelelően hozott közigazgatási szankciók és egyéb intézkedések elleni fellebbezés lehetőségét.
(6) Az illetékes hatóságokat fel kell ruházni minden olyan vizsgálati hatáskörrel, amely feladataik ellátásához szükséges. Az illetékes hatóságok a közigazgatási szankciók és egyéb intézkedések alkalmazására vonatkozó hatáskörük gyakorlása során szorosan együttműködnek annak biztosítása érdekében, hogy az említett szankciók és intézkedések elérjék a kívánt hatást, és a határokon átnyúló esetek kezelése során intézkedéseiket koordinálják, a 95/46/EK irányelvvel és a 45/2001/EK rendelettel összhangban garantálva a jogszerű adatkezelésre vonatkozó feltételek teljesülését.
Amennyiben a tagállamok e cikk (2) bekezdésével összhangban úgy döntöttek, hogy büntetőjogi szankciókat állapítanak meg a 33. cikkben említett rendelkezések megsértése esetén, biztosítaniuk kell, hogy megfelelő intézkedések álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy az illetékes hatóságok minden szükséges hatáskörrel rendelkezzenek
a) a területükön található igazságügyi hatóságokkal történő kapcsolatfelvételhez annak érdekében, hogy megkapják az ezen irányelv esetleges megsértése miatt indított nyomozásokkal vagy eljárásokkal kapcsolatos egyedi tájékoztatást, és
b) ezen információk más illetékes hatóságoknak és az EIOPA-nak az egymással és az EIOPA-val ezen irányelv alkalmazásában való együttműködési kötelezettségük teljesítése céljából történő átadása érdekében.
32. cikk
A szankciók és egyéb intézkedések közzététele
(1) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok az ezen irányelvet végrehajtó nemzeti rendelkezések megsértése esetén megállapított és időben meg nem fellebbezett adminisztratív szankciókat vagy egyéb intézkedéseket indokolatlan késedelem nélkül közzétegyék, beleértve a jogsértés típusára és jellegére, valamint a felelős személyek személyazonosságára vonatkozó információkat. Amennyiben azonban az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy a jogi személyek kilétének vagy a természetes személyek személyazonosságának vagy személyes adatainak közzététele - az ilyen adatok közzétételének arányosságát vizsgáló eseti értékelés alapján - aránytalan, vagy ha a közzététel veszélyezteti a pénzügyi piacok stabilitását vagy egy folyamatban lévő nyomozást, akkor az illetékes hatóság határozhat úgy, hogy a közzétételt elhalasztja, nem teszi közzé a szankciókat, vagy az anonimitás megőrzésével teszi közzé azokat.
(2) Amennyiben a nemzeti jog előírja, hogy a szankciót vagy egyéb intézkedést megállapító határozatot, amellyel szemben a megfelelő igazságügyi vagy más hatóságnál jogorvoslattal éltek, közzé kell tenni, akkor az illetékes hatóságoknak a hivatalos weboldalukon haladéktalanul közzé kell tenniük ezt az információt, valamint a jogorvoslat eredményére vonatkozó további információkat is. Közzé kell tenni továbbá a szankciót vagy egyéb intézkedést megállapító, korábbi közzétett határozatot semmisnek nyilvánító határozatot is.
(3) Az illetékes hatóságok tájékoztatják az EIOPA-t az összes megállapított, de az (1) bekezdéssel összhangban közzé nem tett közigazgatási szankcióról és egyéb intézkedésről, beleértve az ezekkel kapcsolatos fellebbezéseket és azok kimenetelét.
33. cikk
Jogsértések, szankciók és egyéb intézkedések
(1) Ez a cikk legalább a következőkre alkalmazandó:
a) az értékesítési tevékenységeik 3. cikk szerinti nyilvántartásba vételét elmulasztó személyek;
b) az a) pontban említett személyek biztosítási vagy viszontbiztosítási értékesítési szolgáltatásait igénybe vevő biztosító vagy viszontbiztosító, illetve biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő;
c) az a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy, aki vagy amely a 3. cikket megsértve valótlan nyilatkozatok révén vagy más szabálytalan eszközök igénybevételével érte el a nyilvántartásba vételt;
d) az a biztosításértékesítő, aki vagy amely nem teljesíti a 10. cikk rendelkezéseit;
e) az a biztosító vagy biztosításközvetítő, aki vagy amely nem teljesíti az V. és VI. fejezetben megállapított üzletviteli követelményeket a biztosítási alapú befektetési termékek értékesítése tekintetében;
f) az a biztosításértékesítő, aki vagy amely az e) pontban említettektől eltérő bármely egyéb biztosítási termék tekintetében nem teljesíti az V. fejezetben megállapított üzletviteli követelményeket.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdés e) pontjában említett bármely jogsértés esetén az illetékes hatóságok a nemzeti jogszabályokkal összhangban jogkörrel rendelkeznek legalább az alábbi közigazgatási szankciók és egyéb intézkedések megállapítására:
a) nyilvános nyilatkozat, amely megnevezi a felelős természetes vagy jogi személyt és a jogsértés természetét;
b) végzés, amely előírja a felelős természetes vagy jogi személy számára, hogy hagyjon fel az adott magatartással és tartózkodjon a magatartás megismétlésétől;
c) biztosításközvetítő esetében a 3. cikkben említett nyilvántartásba vétel visszavonása;
d) a biztosításközvetítő vagy biztosító irányító testülete bármely, felelős tagjának átmeneti eltiltása a biztosításközvetítőnél vagy biztosítónál betöltött vezetői funkciók ellátásától;
e) jogi személy esetén az alábbi maximális közigazgatási pénzbírság: i. legalább 5 000 000 EUR vagy az irányító testület által jóváhagyott, legutolsó rendelkezésre álló beszámoló szerinti éves teljes árbevétel legfeljebb 5 %-a, illetve azokban a tagállamokban, amelyek pénzneme nem az euro, a nemzeti pénznemben ezen irányelv hatálybalépésének napján ennek megfelelő összeg. Amennyiben a jogi személy olyan anyavállalat, vagy egy anyavállalat olyan leányvállalata, amelynek a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 6 ) szerint összevont pénzügyi beszámolót kell készítenie, a vonatkozó éves teljes árbevétel a legfelső szintű anyavállalat irányító testülete által jóváhagyott, legutolsó rendelkezésre álló összevont beszámolóban feltüntetett éves teljes árbevétel összege; vagy ii. a jogsértésből származó nyereség vagy a jogsértés révén elkerült veszteség összegének legfeljebb kétszerese, amennyiben az meghatározható;
f) természetes személy esetében az alábbi maximális a közigazgatási pénzbírság: i. legalább 700 000 EUR, illetve azokban a tagállamokban, amelyek pénzneme nem az euro, a nemzeti pénznemben ezen irányelv hatálybalépésének napján ennek megfelelő összeg; vagy ii. a jogsértésből származó nyereség vagy a jogsértés révén elkerült veszteség összegének legfeljebb kétszerese, amennyiben az meghatározható.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdés a)-d), valamint f) pontjában említett jogsértések esetén az illetékes hatóságok a nemzeti jogszabályokkal összhangban jogkörrel rendelkezzenek legalább az alábbi közigazgatási szankciók és egyéb intézkedések megállapítására:
a) végzés, amely előírja a felelős természetes vagy jogi személy számára, hogy hagyjon fel az adott magatartással, és tartózkodjon a magatartás megismétlésétől;
b) biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy esetében a 3. cikk szerinti nyilvántartásba vétel visszavonása.
(4) A tagállamok felhatalmazhatják az illetékes hatóságokat arra, hogy további szankciókat és egyéb intézkedéseket, valamint az e cikkben előírtnál magasabb mértékű közigazgatási pénzbírságokat írjanak elő.
34. cikk
A szankciók és egyéb intézkedések hatékony alkalmazása
A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási szankciók vagy egyéb intézkedések típusának és a közigazgatási pénzbírság mértékének meghatározásakor az illetékes hatóságok vegyenek figyelembe minden lényeges körülményt, beleértve adott esetben a következőket:
a) a jogsértés súlyosságát és időtartamát;
b) a felelős természetes vagy jogi személy felelősségének mértékét;
c) a felelős természetes vagy jogi személynek a felelős természetes személy éves jövedelmében vagy a felelős jogi személy teljes árbevételében kifejezett pénzügyi erejét;
d) a felelős természetes vagy jogi személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség jelentőségét, amennyiben ez meghatározható;
e) az ügyfeleknek és harmadik feleknek a jogsértés által okozott veszteséget, amennyiben ez meghatározható;
f) a felelős természetes vagy jogi személy illetékes hatósággal való együttműködésének szintjét;
g) a felelős természetes vagy jogi személy által a jogsértés megismétlődésének elkerülésére tett intézkedéseket; valamint
h) a felelős természetes vagy jogi személy által elkövetett bármilyen korábbi jogsértéseket.
35. cikk
A jogsértések jelentése
(1) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok hatékony mechanizmusokat hozzanak létre annak lehetővé tételére és ösztönzésére, hogy értesüljenek az ezen irányelvet végrehajtó nemzeti rendelkezések lehetséges vagy tényleges megsértéséről.
(2) Az (1) bekezdésben említett mechanizmusoknak legalább a következőket tartalmazniuk kell:
a) a jelentések átvételére és nyomon követésére vonatkozó meghatározott eljárások;
b) megfelelő védelem biztosítása legalább a megtorlással, a hátrányos megkülönböztetéssel és a méltánytalan bánásmód egyéb típusaival szemben a biztosítás- és viszontbiztosítás-értékesítők azon alkalmazottai és - amennyiben lehetséges - egyéb olyan személyek számára, akik bejelentik az adott szervezeteken belüli jogsértéseket; valamint
c) az eljárás teljes időtartama alatt mind a jogsértést bejelentő személy, mind a jogsértésért feltételezetten felelős természetes személy személyazonosságának védelme, kivéve, ha a nemzeti jog a további vizsgálat vagy a bejelentés nyomán indított közigazgatási vagy bírósági eljárás keretében előírja e személyek kilétének a felfedését.
36. cikk
Az EIOPA tájékoztatása a szankciókkal és egyéb intézkedésekkel kapcsolatban
(1) Az illetékes hatóságok tájékoztatják az EIOPA-t az általuk megállapított, de a 32. cikk (1) bekezdésével összhangban közzé nem tett valamennyi közigazgatási szankcióról és egyéb intézkedésről.
(2) Az illetékes hatóságok minden évben összesített tájékoztatást bocsátanak az EIOPA rendelkezésére a 31. cikkel összhangban megállapított valamennyi közigazgatási szankcióról és egyéb intézkedésről.
Az EIOPA a kapott információkat éves jelentésben teszi közzé.
(3) Ha az illetékes hatóság nyilvánosságra hozott egy közigazgatási szankciót vagy egyéb intézkedést, erről egyidejűleg az EIOPA-t is értesíti.
VIII. FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
37. cikk
Adatvédelem
(1) A tagállamok a személyes adatok ezen irányelv szerinti kezelése során a 95/46/EK irányelvet alkalmazzák.
(2) A személyes adatok ezen irányelv szerinti, EIOPA általi kezelése során a 45/2001/EK rendelet alkalmazandó.
38. cikk
Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 39. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 25., 28., 29. és 30. cikkre vonatkozóan.
39. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit e cikk határozza meg.
(2) A Bizottság a 25., 28., 29. és 30. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól 2016. február 22-től kezdődő hatállyal.
(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 25., 28., 29. és a 30. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(5) A 25., 28., 29. és 30. cikkek értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.
40. cikk
Átmeneti időszak
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a 2002/92/EK irányelv értelmében már nyilvántartásba vett közvetítők 2019. február 23-ig eleget tegyenek az ezen irányelv 10. cikkének (1) bekezdését végrehajtó nemzeti jogszabályok vonatkozó rendelkezéseinek.
41. cikk
Felülvizsgálat és értékelés
(1) A Bizottság 2021. február 23-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az 1. cikk alkalmazásáról. E jelentés a tagállamoktól és az EIOPA-tól az 1. cikk (5) bekezdése értelmében kapott információk alapján tartalmazza annak értékelését, hogy ezen irányelv hatálya - és ezen belül az 1. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivétel - továbbra is megfelelő-e a fogyasztóvédelem mértéke, a különböző biztosításértékesítőkkel szembeni bánásmód arányossága, valamint az illetékes hatóságokra és biztosítási értékesítési csatornákra rótt adminisztratív teher tekintetében.
(2) 2021. február 23-ig a Bizottság felülvizsgálja ezt az irányelvet. A felülvizsgálat magában foglalja az ezen irányelvben meghatározott szabályok gyakorlati alkalmazásának általános vizsgálatát, megfelelően figyelembe véve a lakossági befektetési termékek piacainak fejleményeit, valamint az ezen irányelv, továbbá az 1286/2014/EU rendelet és a 2014/65/EU irányelv gyakorlati alkalmazása során szerzett tapasztalatokat. A felülvizsgálat magában foglalja annak értékelését, hogy a biztosítási alapú befektetési termékek értékesítésére vonatkozó, az ezen irányelv VI. fejezetében megállapított külön üzletviteli szabályok megfelelő és arányos eredményeket hoznak-e, figyelembe véve a fogyasztóvédelem megfelelő mértékű - a 2014/65/EU irányelv értelmében alkalmazandó befektetővédelmi normákkal összhangban lévő - biztosításának szükségességét, valamint a biztosítási alapú befektetési eszközök sajátos jellemzőit, továbbá az értékesítési csatornáik sajátos jellegét. A felülvizsgálat emellett mérlegeli az irányelv rendelkezéseinek a 2003/41/EK irányelv hatálya alá tartozó termékekre való esetleges alkalmazását is. Ez a felülvizsgálat magában foglalja továbbá az ezen irányelv 19. cikke szerinti rendelkezések hatásának elemzését, figyelembe véve a versenyhelyzetet a 2009/138/EK irányelv II. mellékletében meghatározott bármely ágazatba tartozó szerződésektől eltérő szerződésekkel foglalkozó biztosítási értékesítés piacán, valamint az ezen irányelv 19. cikke szerinti kötelezettségeknek azon biztosításközvetítőkre gyakorolt hatását, amelyek kis- és középvállalkozások.
(3) A Bizottság az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottságával folytatott konzultációt követően nyújtja be első jelentését az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
(4) 2020. február 23-ig és azt követően legalább kétévente az EIOPA további jelentéseket készít ezen irányelv alkalmazásáról. A jelentés közzététele előtt az EIOPA egyeztet az Európai Értékpapír-piaci Hatósággal.
(5) A 2018. február 23-ig elkészítendő harmadik jelentésben az EIOPA elvégzi a biztosításközvetítők piacai struktúrájának értékelését.
(6) A (4) bekezdésben említett, az EIOPA által 2020. február 23-ig elkészítendő jelentés megvizsgálja, hogy a 12. cikk (1) bekezdésében említett illetékes hatóságok elégséges felhatalmazással és megfelelő forrásokkal rendelkeznek-e feladataik végrehajtásához.
(7) A (4) bekezdésben említett jelentés legalább az alábbiakat vizsgálja:
a) a biztosításközvetítők piacának struktúrájában bekövetkezett változások;
b) a határokon átnyúló tevékenység gyakorlatának változásai;
c) a tanácsadás minőségének és az értékesítési módszereknek a javulására, valamint az ezen irányelv által a kis- és középvállalkozásként működő biztosításközvetítőkre gyakorolt hatás.
(8) A (4) bekezdésben említett jelentésnek tartalmaznia kell ezen irányelv hatásának EIOPA általi értékelését is.
42. cikk
Átültetés
(1) A tagállamok 2018. július 1-jéig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.
Ezeket a rendelkezéseket a tagállamok legkésőbb 2018. október 1-jétől alkalmazzák.
Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezésekben utalni kell arra is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás és a megfogalmazás módját a tagállamok határozzák meg.
(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal belső joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv által szabályozott területen fogadnak el.
43. cikk
A 2002/92/EK irányelv módosítása
A 2002/92/EK irányelv IIIA. fejezetét 2016. február 23-i hatállyal el kell hagyni.
44. cikk
Hatályon kívül helyezés
Az ezen irányelv II. mellékletének A. részében felsorolt irányelvekkel módosított 2002/92/EK irányelv 2018. október 1-jével hatályát veszti, az ezen irányelv II. mellékletének B. részében foglalt irányelveknek a belső jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket nem érintve.
A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat ezen irányelvre való hivatkozásnak kell tekinteni és a III. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.
45. cikk
Hatálybalépés
Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
46. cikk
Címzettek
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
I. MELLÉKLET
A SZAKMAI ISMERETEKRE ÉS KOMPETENCIÁRA VONATKOZÓ MINIMUMKÖVETELMÉNYEK
(a 10. cikk (2) bekezdésében említettek szerint)
I. A 2009/138/EK irányelv I. mellékletének A. részében az 1-18. ágazatba besorolt nem-életbiztosítási kockázatok: a) a kínált biztosítások, ezen belül - amennyiben ezek a biztosítások ezeket lefedik - a kiegészítő kockázatok feltételeinek minimálisan szükséges ismerete; b) a biztosítási termékek értékesítését szabályozó alkalmazandó jogszabályok, például a fogyasztóvédelmi jog, a vonatkozó adóügyi jogszabályok és a vonatkozó szociális és munkaügyi jogszabályok minimálisan szükséges ismerete; c) a kárigények kezelésével kapcsolatos minimálisan szükséges ismeretek; d) a panaszok kezelésével kapcsolatos minimálisan szükséges ismeretek; e) az ügyfelek igényeinek felmérésével kapcsolatos minimálisan szükséges ismeretek; f) a biztosítási piac minimálisan szükséges ismerete; g) az üzleti etikai normák minimálisan szükséges ismerete; valamint h) minimálisan szükséges pénzügyi szakértelem.
II. Biztosítási alapú befektetési termékek: a) a biztosítási alapú befektetési termékek minimálisan szükséges ismerete, beleértve azok feltételeit és nettó biztosítási díjait, valamint adott esetben a garantált és nem garantált szolgáltatásokat; b) a szerződők rendelkezésére álló különböző befektetési lehetőségek előnyeinek és hátrányainak minimálisan szükséges ismerete; c) a szerződők által viselt pénzügyi kockázatok minimálisan szükséges ismerete; d) az életbiztosítási kockázatokra fedezetet nyújtó biztosítások és egyéb megtakarítási termékek minimálisan szükséges ismerete; e) a nyugdíjrendszer felépítésével és az általa garantált szolgáltatásokkal kapcsolatos minimálisan szükséges ismeretek; f) a biztosítási termékek értékesítését szabályozó alkalmazandó jogszabályok, például a fogyasztóvédelmi jog és a vonatkozó adóügyi jogszabályok minimálisan szükséges ismerete; g) a biztosítási piaccal és a megtakarítási termékek piacával kapcsolatos minimálisan szükséges ismeretek; h) a panaszok kezelésével kapcsolatos minimálisan szükséges ismeretek; i) az ügyfelek igényeinek felmérésével kapcsolatos minimálisan szükséges ismeretek; j) az összeférhetetlenségek kezelése; k) az üzleti etikai normák minimálisan szükséges ismerete; valamint l) minimálisan szükséges pénzügyi szakértelem.
III. A 2009/138/EK irányelv II. mellékletébe besorolt életbiztosítási kockázatok: a) a biztosítások, ezen belül feltételeik, a garantált szolgáltatások és adott esetben a kiegészítő kockázatok minimálisan szükséges ismerete; b) az adott tagállam nyugdíjrendszerének felépítésével és az általa garantált szolgáltatásokkal kapcsolatos minimálisan szükséges ismeretek; c) a biztosítási szerződésekre alkalmazandó jogszabályok, a fogyasztóvédelmi jog, az adatvédelmi jogszabályok, a pénzmosás elleni jogszabályok, továbbá adott esetben a vonatkozó adóügyi jogszabályok, valamint a vonatkozó szociális és munkaügyi jogszabályok ismerete; d) a biztosítási piac és egyéb vonatkozó pénzügyi szolgáltatási piacok minimálisan szükséges ismerete; e) a panaszok kezelésével kapcsolatos minimálisan szükséges ismeretek; f) a fogyasztó igényeinek felmérésével kapcsolatos minimálisan szükséges ismeretek; g) az összeférhetetlenségek kezelése; h) az üzleti etikai normák minimálisan szükséges ismerete; valamint i) minimálisan szükséges pénzügyi szakértelem.
II. MELLÉKLET
A. RÉSZ
A hatályon kívül helyezett irányelv és módosításainak listája
Az Európai Parlament és a Tanács 2002/92/EK irányelve (HL L 9., 2003.1.15., 3. o.)
Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.)
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/97 irányelve (HL L 26, 2016.2.2., 19. o.)
B. RÉSZ
A belső jogba való átültetésre vonatkozó határidők (a 44. cikknek megfelelően)
| Irányelv | A módosító irányelvek átültetésének határideje |
| 2014/65/EU (EU) 2016/97 | 2016.7.3. 2016.2.22. (a 2002/92/EK irányelv módosítása tekintetében, ezen irányelv 43. cikkével összhangban) 2018.2.23. (ezen irányelv átültetése tekintetében, a 42. cikkel összhangban) |
III. MELLÉKLET
Megfelelési táblázat
| 2002/92/EK irányelv | Ezen irányelv |
| 1. cikk, (1) bekezdés | 1. cikk, (1) és (2) bekezdés |
| 1. cikk, (2) bekezdés | 1. cikk, (3) és (4) bekezdés |
| 1. cikk, (3) bekezdés | 1. cikk, (6) bekezdés |
| 2. cikk, 1. pont | 2. cikk, (1) bekezdés, 6. pont |
| 2. cikk, 2. pont | 2. cikk, (1) bekezdés, 7. pont |
| 2. cikk, 3. pont | 2. cikk, (1) bekezdés, 1. pont és 2. cikke (2) bekezdés |
| 2. cikk, 4. pont | 2. cikk, (1) bekezdés, 2. pont és 2. cikke (2) bekezdés |
| 2. cikk, 5. pont | 2. cikk, (1) bekezdés, 3. pont |
| 2. cikk, 6. pont | 2. cikk, (1) bekezdés, 5. pont |
| 2. cikk, 7. pont | — |
| 2. cikk, 8. pont | 2. cikk, (1) bekezdés, 16. pont |
| 2. cikk, 9. pont | 2. cikk, (1) bekezdés, 10. pont |
| 2. cikk, 10. pont | 2. cikk, (1) bekezdés, 11. pont |
| 2. cikk, 11. pont | — |
| 2. cikk, 12. pont | 2. cikk, (1) bekezdés, 18. pont |
| 2. cikk, 13. pont | 2. cikk, (1) bekezdés, 17. pont |
| 3. cikk, (1) bekezdés | 3. cikk, (1) bekezdés |
| 3. cikk, (2) bekezdés | 3. cikk, (2) és (3) bekezdés |
| 3. cikk, (3) bekezdés | 3. cikk, (4) bekezdés |
| 3. cikk, (4) bekezdés | — |
| 3. cikk, (5) bekezdés | — |
| 3. cikk, (6) bekezdés | 16. cikk |
| 4. cikk, (1) bekezdés | 10. cikk, (1) és (2) bekezdés |
| 4. cikk, (2) bekezdés | 10. cikk, (3) bekezdés |
| 4. cikk, (3) bekezdés | 10. cikk, (4) bekezdés |
| 4. cikk, (4) bekezdés | 10. cikk, (6) bekezdés |
| 4. cikk, (5) bekezdés | — |
| 4. cikk, (6) bekezdés | — |
| 4. cikk, (7) bekezdés | 10. cikk, (7) bekezdés |
| 5. cikk | 40. cikk |
| 6. cikk, (1) bekezdés | 4. és 6. cikk |
| 6. cikk, (2) bekezdés | — |
| 6. cikk, (3) bekezdés | 11. cikk, (1) bekezdés |
| 7. cikk | 12. cikk |
| 8. cikk | 5., 7. és 31–36. cikk |
| 9. cikk | 13. cikk |
| 10. cikk | 14. cikk |
| 11. cikk | 15. cikk |
| 12. cikk, (1) bekezdés, a) pont | 18. cikk, a) pont, i. alpont; b) pont, i. alpont |
| 12. cikk, (1) bekezdés, b) pont | 18. cikk, a) pont, iv. alpont |
| 12. cikk, (1) bekezdés, c) pont | 19. cikk, (1) bekezdés, a) pont |
| 12. cikk, (1) bekezdés, d) pont | 19. cikk, (1) bekezdés, b) pont |
| 12. cikk, (1) bekezdés, e) pont | 18. cikk, a) pont, iii. alpont; b) pont, iii. alpont és 19. cikke (1) bekezdés, c) pont |
| 12. cikk, (2) bekezdés | 20. cikk, (3) bekezdés |
| 12. cikk, (3) bekezdés | 20. cikk, (1) bekezdés |
| 12. cikk, (4) bekezdés | 22. cikk, (1) bekezdés |
| 12. cikk, (5) bekezdés | 22. cikk, (2) és (4) bekezdés |
| 13. cikk | 23. cikk |
| 14. cikk | — |
| 15. cikk | — |
| 16. cikk | — |
| 17. cikk | — |
( ) Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.).
( ) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve (2009. november 25.) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.).
( ) Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról) (HL L 149., 2005.6.11., 22. o.).
( ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/17/ЕU irányelve (2014. február 4.) a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 60., 2014.2.28., 34. o.).
( ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/92/EU irányelve (2014. július 23.) a fizetési számlákhoz kapcsolódó díjak összehasonlíthatóságáról, a fizetésiszámla-váltásról és az alapszintű fizetési számla nyitásáról, illetve használatáról (HL L 257., 2014.8.28., 214. o.).
( ) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/34/EU irányelve (2013. június 26.) a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).
Lábjegyzetek:
[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 32016L0097 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:32016L0097&locale=hu Utolsó elérhető, magyar nyelvű konszolidált változat CELEX: 02016L0097-20200612 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:02016L0097-20200612&locale=hu