32014L0065[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve ( 2014. május 15. ) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (átdolgozás)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2014/65/EU IRÁNYELVE

(2014. május 15.)

a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról

(átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

I. CÍM

HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Hatály

(1) Ez az irányelv a befektetési vállalkozásokra, a piacműködtetőkre, valamint az Unión belül fióktelep létesítése révén befektetési szolgáltatásokat nyújtó vagy befektetési tevékenységet végző harmadik országbeli vállalkozásokra alkalmazandó.

(2) Ez az irányelv követelményeket állapít meg a következőkre:

a) befektetési vállalkozások engedélyezési és működési feltételei;

b) befektetési szolgáltatások vagy tevékenységek harmadik országbeli vállalkozások általi végzése fióktelep létesítésével;

c) szabályozott piacok engedélyezése és működtetése; valamint

e) az illetékes hatóságok általi felügyelet, együttműködés és végrehajtás.

(3) A következő rendelkezéseket a 2013/36/EU irányelv alapján engedélyezett hitelintézetekre is alkalmazni kell, amennyiben azok egy vagy több befektetési szolgáltatást nyújtanak és/vagy befektetési tevékenységeket végeznek:

a) a 2. cikk (2) bekezdése, a 9. cikk (3) bekezdése, a 14. cikk és a 16-20. cikk,

b) a II. cím II. fejezete, kivéve a 29. cikk (2) bekezdésének második albekezdését,

c) a II. cím III. fejezete, kivéve a 34. cikk (2) és (3) bekezdését, valamint a 35. cikk (2)-(6) és (9) bekezdését,

d) a 67-75. cikk, valamint a 80., 85. és 86. cikk.

(4) A következő rendelkezéseket a 2013/36/EK irányelv alapján engedélyezett befektetési vállalkozásokra és hitelintézetekre is alkalmazni kell, amennyiben strukturált betéteket értékesítenek vagy azokkal kapcsolatos tanácsadást nyújtanak az ügyfelek számára:

a) a 9. cikk (3) bekezdése, a 14. cikk, valamint a 16. cikk (2), (3) és (6) bekezdése,

b) a 23-26. cikk, a 28. és 29. cikke kivéve a 29. cikk (2) második bekezdésének második albekezdését és a 30. cikket; továbbá

c) a 67-75. cikk.

(5) A 17. cikk (1)-(6) bekezdését a szabályozott piacok és a multilaterális kereskedési rendszerek azon tagjaira vagy résztvevőire is alkalmazni kell, akik/amelyek engedélyezése ezen irányelv alapján - a 2. cikk (1) bekezdésének a), e), i) és j) pontja szerint - nem kötelező.

(6) Az 57. és az 58. cikket azokra a személyekre is alkalmazni kell, akik/amelyek ezen irányelv 2. cikke értelmében mentesülnek.

2. cikk

Kivételek

(1) Ez az irányelv nem vonatkozik a következőkre:

a) a 2009/138/EK irányelvben említett viszontbiztosítási vagy engedményezési tevékenységeket folytató biztosítók és vállalkozások a hivatkozott irányelvben említett tevékenységek végzése tekintetében;

b) azon személyek, akik kizárólag anyavállalataiknak, leányvállalataiknak vagy anyavállalatuk más leányvállalatainak nyújtanak befektetési szolgáltatásokat;

c) a befektetési szolgáltatást nyújtó személyek, ha a szolgáltatást eseti jelleggel, szakmai tevékenységük keretében nyújtják, és az e tevékenységet szabályozó jogszabályok, rendelkezések vagy szakmai etikai kódex nem zárják ki az ilyen szolgáltatás nyújtását;

d) azok a személyek, akik vagy amelyek árualapú származtatott termékektől, kibocsátási egységektől vagy az azokra vonatkozó származtatott termékektől eltérő pénzügyi eszközökkel saját számlára kereskednek, és semmilyen egyéb befektetési szolgáltatást nem nyújtanak, illetve semmilyen egyéb befektetési tevékenységet nem folytatnak árualapú származtatott termékektől, kibocsátási egységektől vagy az azokra vonatkozó származtatott termékektől eltérő pénzügyi eszközök vonatkozásában, kivéve, ha e személyek:

i. árjegyzők;

ii. szabályozott piac vagy multilaterális kereskedési rendszer tagjai vagy résztvevői, kivéve a kereskedési helyszínen ügyleteket végrehajtó nem pénzügyi szervezeteket, amennyiben az ilyen ügyletek likviditáskezelés részei, vagy objektíven mérhető módon csökkentik az említett nem pénzügyi szervezetek vagy csoportjaik kereskedelmi tevékenységhez vagy likviditásfinanszírozási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kockázatait;

iii. nagysebességű algoritmikus kereskedési technikát alkalmaznak; vagy

iv. ügyfélmegbízások végrehajtásakor saját számlára végeznek üzletkötési tevékenységet;

Ahhoz, hogy az a), i) vagy j) pont szerinti mentességet élvező személyek mentesüljenek, nem kötelesek megfelelni az ebben a pontban meghatározott feltételeknek.

e) a 2003/87/EK irányelv szerinti megfelelési kötelezettségekkel terhelt működtetők, akik a kibocsátási egységekkel való kereskedés során nem hajtanak végre ügyfélmegbízásokat, és akik nem nyújtanak befektetési szolgáltatásokat, illetve a saját számlára történő kereskedésen kívül nem végeznek befektetési tevékenységeket, feltéve, hogy e személyek nem alkalmaznak nagysebességű algoritmikus kereskedési technikát;

f) azon személyek, akik kizárólag a munkavállalói részesedési programok kezeléséből álló befektetési szolgáltatásokat nyújtanak;

g) azon személyek, akik vagy amelyek olyan befektetési szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek kizárólag a munkavállalói részesedési programok kezeléséből, illetve a kizárólag anyavállalataik, leányvállalataik vagy anyavállalataik más leányvállalatai számára nyújtott befektetési szolgáltatásokból állnak;

h) a Központi Bankok Európai Rendszerének és az Unión belül hasonló feladatokat ellátó más nemzeti testületek tagjai, az olyan állami intézmények tagjai, amelyek tevékenysége az államadósság kezelése vagy az abban való részvétel az Unión belül, valamint azon, kettő vagy több tagállam által létesített nemzetközi pénzügyi intézmények tagjai, amelyek célja a finanszírozás mobilizálása, valamint az intézmény súlyos finanszírozási problémákkal küzdő vagy finanszírozási szempontból veszélyeztetett tagjai számára pénzügyi segítségnyújtás;

i) a kollektív befektetési vállalkozások és a nyugdíjalapok, függetlenül attól, hogy uniós szinten koordináltak-e, valamint az ilyen vállalkozások letétkezelői és alapkezelői;

j) személyek:

i. akik vagy amelyek árualapú származtatott termékekkel, kibocsátási egységekkel vagy az azokra vonatkozó származtatott termékekkel saját számlára kereskednek - ideértve az árjegyzőket is -, azon személyek kivételével, akik vagy amelyek az ügyfélmegbízások végrehajtásakor saját számlára történő kereskedést folytatnak; vagy

ii. akik vagy amelyek a saját számlára történő kereskedés kivételével főtevékenységük szerinti ügyfeleik vagy partnereik számára nyújtanak befektetési szolgáltatásokat árualapú származtatott termékek, kibocsátási egységek vagy az azokra vonatkozó származtatott ügyletek vonatkozásában;

feltéve, hogy:

- a tevékenység a fenti esetek mindegyikében - egyéni és összesített alapon - a csoportalapon figyelembe vett főtevékenységüket kiegészíti,

- e személyek nem tartoznak olyan csoporthoz, amelynek főtevékenysége az ezen irányelv szerinti befektetésiiret 3 szolgáltatások nyújtása, a 2013/36/EU irányelv I. mellékletében felsorolt bármely tevékenység folytatása vagy árualapú származtatott ügyletek vonatkozásában végzett árjegyzői tevékenység,

- e személyek nem alkalmaznak nagy sebességű algoritmikus kereskedési technikát, valamint

- e személyek kérésre évente beszámolnak az illetékes hatóságnak arról, hogy milyen alapon értékelik úgy, hogy az i. és az ii. alpont szerinti tevékenységük a főtevékenységükhöz képest kiegészítő jellegű tevékenység;

k) azon személyek, akik valamely más, az ezen irányelvben nem szabályozott szakmai tevékenység során nyújtanak befektetési tanácsokat, feltéve, hogy kifejezetten az ilyen tanácsadásért nem részesülnek díjazásban;

l) a dán, illetve a finn nyugdíjalapok által létrehozott egyesületek, amelyek kizárólagos célja az ilyen egyesületekhez tartozó nyugdíjalapok vagyonának kezelése;

m) az "agenti di cambio", amelynek tevékenységeit és feladatait az 1998. február 24-i, 58. olasz törvényerejű rendelet 201. cikke szabályozza;

n) a 2009/72/EK irányelv 2. cikkének (4) bekezdése, illetve a 2009/73/EK irányelv 2. cikkének (4) bekezdése szerinti átvitelirendszer-működtetők az említett irányelvek, a 714/2009/EK rendelet vagy a 715/2009/EK rendelet, illetve az e rendeletek alapján elfogadott kereskedelmi szabályzatok vagy iránymutatások szerinti feladatuk végrehajtása során; az e jogalkotási aktusok szerinti illetve az említett rendeletek alapján elfogadott kereskedelmi szabályzatok vagy iránymutatások szerinti feladatuk végrehajtása céljára általuk igénybevett más, a nevükben szolgáltatóként eljáró személyek; valamint a villamosenergia-kiegyenlítő mechanizmusok vagy csővezetékes hálózatok vagy rendszerek működtetői vagy kezelői, amennyiben a villamos energia kínálatának és használatának kiegyensúlyozása céljából ilyen feladatokat végeznek.

Ez a mentesség az e pontban említett tevékenységeket végző személyekre csak azon befektetései tevékenységek végzése vagy befektetési szolgáltatások nyújtása kapcsán alkalmazandó, amelyeket e személyek a fent említett tevékenységek végzése érdekében árualapú származtatott ügyletekhez kapcsolódóan végeznek vagy nyújtanak. Ez a mentesség másodlagos piac - és így például a pénzügyi kapacitásjogok másodlagos kereskedésére szolgáló platform - üzemeltetése vonatkozásában nem alkalmazható;

o) központi értéktárak, kivéve a 909/2014/EU ( 1 ) európai parlamenti és tanácsi rendelet 73. cikkében előírtakat;

p) az (EU) 2020/1503 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 2 ) 2. cikke (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott közösségi finanszírozási szolgáltatók.

(2) Az ezen irányelv által biztosított jogok nem terjednek ki az államadósságot kezelő állami intézmények, a Központi Bankok Európai Rendszerének az EUMSZ és annak a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló 4. jegyzőkönyve szerinti feladatokat, illetve a nemzeti rendelkezések alapján ezzel egyenértékű feladatokat ellátó tagjai által végzett, ügyletek partnereként nyújtott szolgáltatásokra.

(3) A Bizottság a 89. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el annak az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában való egyértelművé tétele érdekében, hogy mikor tekinthető valamely tevékenység végzése eseti jellegűnek.

(4) 2021. július 31-ig a Bizottság a 89. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el ezen irányelv kiegészítése érdekében azon kritériumoknak az e cikk (1) bekezdésének j) pontja alkalmazásában való meghatározása révén, amelyek annak megállapítására alkalmazandók, hogy egy tevékenység csoportszinten a főtevékenységhez képest kiegészítő jellegűnek tekintendő-e. E kritériumoknak figyelembe kell venniük a követekző elemeket:

a) a készpénzben történő kiegyenlítés tárgyát képező, az Unióban kereskedett árualapú származtatott ügyletekben, kibocsátási egységekben vagy azok származtatott ügyleteiben fennálló nettó névleges kitettség - kivéve azokat az árualapú származtatott termékeket, kibocsátási egységeket vagy azok származtatott ügyleteit, amelyekkel valamely kereskedési helyszínen kereskednek -az évi 3 milliárd EUR küszöbérték alatt marad-e; vagy

b) elsősorban a csoport főtevékenységére fordítják-e azt a tőkét, amelyet az a csoport fektet be, amelyhez a személy tartozik; vagy

c) az (1) bekezdés j) pontjában említett tevékenységek volumene meghaladja-e vagy sem a csoportszinten végzett egyéb kereskedési tevékenységek teljes volumenét.

Az ebben a bekezdésben említett tevékenységeket csoportszinten kell figyelembe venni. Nem tartoznak az e bekezdés második albekezdésében említett elemek közé a következők:

a) azok a 648/2012/EU rendelet 3. cikkében említett csoporton belüli ügyletek, amelyek a csoport egészének likviditásával vagy kockázatkezelésével kapcsolatos célokra szolgálnak;

b) azok az árualapú származtatott termékekkel vagy kibocsátási egységekkel vagy azok származtatott termékeivel kapcsolatos ügyletek, amelyek objektíven mérhető módon csökkentik a kereskedelmi vagy likviditásfinanszírozási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat;

c) azok az árualapú származtatott termékekkel vagy kibocsátási egységekkel vagy azok származtatott termékeivel kapcsolatos ügyletek, amelyek a kereskedési helyszínen a likviditás biztosításával kapcsolatos kötelezettségek teljesítésére szolgálnak, amennyiben e kötelezettségeket az uniós jog vagy a nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések értelmében a szabályozó hatóságok vagy a kereskedelmi helyszínek előírják.

3. cikk

Választható mentességek

(1) A tagállamok választhatják azt is, hogy ezt az irányelvet nem alkalmazzák azon személyekre, akik tekintetében az adott tagállam a székhely szerinti tagállam, feltéve, hogy az ilyen személyek tevékenységeit nemzeti szinten engedélyezik és szabályozzák, és akik:

a) nem rendelkeznek engedéllyel ügyfelek pénzeszközeinek vagy értékpapírjainak tartására, és akik emiatt soha nem adósodhatnak el ügyfeleikkel szemben; és

b) nem nyújthatnak befektetési szolgáltatásokat, kivéve az átruházható értékpapírokkal és a kollektív befektetési vállalkozások befektetési jegyeivel kapcsolatos megbízások átvételét és továbbítását, és/vagy az ilyen pénzügyi eszközökkel kapcsolatos befektetési tanácsadást; és

c) az ilyen szolgáltatás nyújtása során kizárólag a következőknek továbbíthatnak megbízásokat:

i. az ezen irányelvvel összhangban engedélyezett befektetési vállalkozások;

ii. a 2013/36/EU irányelvvel összhangban engedélyezett hitelintézetek;

iii. harmadik országban engedélyezett befektetési vállalkozások vagy hitelintézetek azon fióktelepei, amelyekre olyan - e fióktelepek által be is tartott - prudenciális szabályok vonatkoznak, amelyeket az illetékes hatóságok legalább olyan szigorúként ismernek el, mint az ezen irányelv, az 575/2013/EU rendelet vagy a 2013/36/EU irányelv által megállapított szabályok;

iv. kollektív befektetési vállalkozások, amelyek valamely tagállam jogszabályai alapján engedélyt kaptak, hogy a nyilvánosság és az ilyen vállalkozások vezetői számára befektetési jegyeket forgalmazzanak; vagy

v. a 2012/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 3 ) 17. cikke (7) bekezdésének meghatározása szerinti, rögzített jegyzett tőkével rendelkező befektetési társaságoknak, amelyek értékpapírjait egy tagállamban szabályozott piacon jegyzik vagy értékesítik; vagy

d) befektetési szolgáltatásaikat kizárólag nyersanyagokkal, kibocsátási egységekkel és/vagy azok származtatott ügyleteivel, és kizárólag az ügyfeleik kereskedelmi kockázatainak fedezése céljából végzik, és ezek az ügyfelek kizárólag a 2009/72/EK irányelv 2. cikkének 35. pontjában meghatározott helyi villamosenergia-ipari vállalkozások és/vagy a 2009/73/EK irányelv 2. cikkének 1. pontjában meghatározott földgázipari vállalkozások, amelyek együtt a szóban forgó személyek tőkéjének vagy szavazati jogainak 100 %-ával rendelkeznek, felettük közös irányítást gyakorolnak és az ezen irányelv 2. cikke (1) bekezdésének j) pontja alapján mentességet élveznek, ha az említett befektetési szolgáltatásokat maguk végzik; vagy

e) befektetési szolgáltatásaikat kizárólag kibocsátási egységekkel és/vagy azok származtatott ügyleteivel, és csakis az ügyfeleik kereskedelmi kockázatainak fedezése céljából végzik, és ezek az ügyfelek kizárólag a 2003/87/EK irányelv 3. cikkének f) pontjában meghatározott működtetők, amelyek együtt a szóban forgó személyek tőkéjének vagy szavazati jogainak 100 %-ával rendelkeznek, felettük közös irányítást gyakorolnak és az ezen irányelv 2. cikke (1) bekezdésének j) pontja alapján mentességet élveznek, ha az említett befektetési szolgáltatásokat maguk végzik.

(2) A tagállamok rendszereinek az (1) bekezdésben említett személyekre vonatkozóan olyan követelményeket kell előírniuk, amelyek legalább egyenrangúak az ezen irányelvben foglalt alábbi követelményekkel:

a) az 5. cikk (1) és (3) bekezdésében, és a 7-10., 21., 22. és 23. cikkben meghatározott engedélyezés, valamint folyamatos felügyelet feltételei és eljárásai, és az ezeknek megfelelő, a Bizottság által a 89. cikkel összhangban elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok;

b) a 24. cikk (1), (3), (4), (5), (7) és (10) bekezdésében, a 25. cikk (2), (5) és (6) bekezdésében, valamint - amennyiben a nemzeti rendszer az említett személyek számára engedélyezi a függő ügynökök kinevezését - a 29. cikkben és a vonatkozó végrehajtási intézkedésekben meghatározott üzletviteli kötelezettségek.

c) a 16. cikk (3) bekezdésének első, hatodik és hetedik albekezdésében, valamint a 16. cikk (6) és (7) albekezdésében meghatározott szervezeti követelmények, és a Bizottság által a 89. cikkel összhangban elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén.

A tagállamok az e cikk (1) bekezdése értelmében ezen irányelv alá nem tartozó személyek számára kötelezővé teszik a 97/9/EK irányelvvel összhangban elismert befektetőkártalanítási rendszerbe való bejelentkezést. A tagállamok engedélyezhetik a befektetési vállalkozásoknak, hogy ne tartozzanak e rendszerbe, feltéve, hogy rendelkeznek szakmai felelősségbiztosítással, amelynek révén, figyelembe véve a kizárt személyek méretét, kockázati profiját és jogi jellegét e cikk (1) bekezdésének megfelelően, az ügyfeleik számára ezzel egyenértékű védelmet biztosítanak.

E bekezdés második albekezdéstől eltérve a tagállamok, amelyek 2014. július 2-ig már rendelkeznek ilyen törvényekkel, rendeletekkel vagy közigazgatási rendelkezésekkel, legkésőbb 2019. július 3-ig előírhatják, hogy amennyiben az e cikk (1) bekezdése értelmében ezen irányelv alá nem tartozó személyek a megbízások átvételével és továbbításával és/vagy befektetési tanácsadással kapcsolatos befektetési szolgáltatásokat ÁÉKBV-k befektetési jegyei kapcsán nyújtják, és ennek során az 2009/65/EK irányelvben meghatározott alapkezelő társaság felé közvetítőként járnak el, akkor e személyek az ügyfelet e szolgáltatások kapcsán érő minden kárért az alapkezelő társasággal együtt egyetemleges felelősséggel tartozzanak.

(3) Az ezen irányelv alá az (1) bekezdés értelmében nem tartozó személyeket nem illeti meg a befektetési szolgáltatás nyújtásának vagy tevékenység folytatásának vagy fióktelep létrehozásának a 34., illetve a 35. cikkben említett szabadsága.

(4) A tagállamok tájékoztatják az Európai Bizottságot és az ESMA-t, ha élnek az e cikkben biztosított lehetőséggel, és garantálják, hogy az (1) bekezdés értelmében megadott mindegyik engedélyben megemlítésre kerüljön, hogy azt a fenti cikk szerint adták meg.

(5) A tagállamok tájékoztatják az ESMA-t nemzeti joguknak az ezen irányelv (2) bekezdésében felsorolt követelményeivel egyenértékű rendelkezéseiről.

4. cikk

Fogalommeghatározások

(1) Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

1. "befektetési vállalkozás": minden olyan jogi személy, amelynek rendes üzleti tevékenysége harmadik személyek részére egy vagy több befektetési szolgáltatás nyújtása és/vagy egy vagy több befektetési tevékenység végzése hivatásos alapon.

A tagállamok a befektetési vállalkozások meghatározásába felvehetnek jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozásokat is, amennyiben:

a) jogi formájuk biztosítja a harmadik felek érdekei védelmének olyan szintjét, amely egyenértékű a jogi személyek jogállásával biztosított védelemmel; valamint

b) jogi formájukhoz igazodóan egyenértékű prudenciális felügyelet alá tartoznak

Amennyiben azonban természetes személy nyújt olyan szolgáltatásokat, amelyek magukban foglalják harmadik személyek pénzeszközeinek és átruházható értékpapírjainak tartását, ezen irányelv és a 600/2014/EU rendelet alkalmazásában őt kizárólag akkor lehet befektetési vállalkozásnak tekinteni, ha az ezen irányelvben, a 600/2014/EU rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben meghatározott egyéb követelmények sérelme nélkül megfelel a következő feltételeknek:

a) védelmezni kell harmadik felek tulajdonosi jogait a befektetési eszközök és pénzeszközök tekintetében, különösen a vállalkozás vagy tulajdonosai fizetésképtelensége, valamint a hitelezői által végrehajtott lefoglalás, beszámítás vagy a vállalkozás vagy tulajdonosa hitelezőinek bármely más intézkedése esetére;

b) a vállalkozásnak olyan szabályok hatálya alá kell tartoznia, amelyek célja a vállalkozás és tulajdonosai fizetőképességének figyelemmel kísérése;

c) a vállalkozás éves beszámolóját a nemzeti jogszabályok alapján könyvvizsgálatra feljogosított egy vagy több személynek kell megvizsgálnia;

d) ha a vállalkozásnak csak egy tulajdonosa van, rendelkeznie kell a befektetők védelméről arra az esetre, ha elhalálozása, cselekvőképtelenné válása vagy más hasonló esemény következtében a vállalkozás üzleti tevékenysége megszűnne;

2. "befektetési szolgáltatások és tevékenységek": az I. melléklet C. szakaszában felsorolt eszközök bármelyikéhez kapcsolódó, az I. melléklet A. szakaszában felsorolt szolgáltatások és tevékenységek bármelyike.

A Bizottság a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyek meghatározzák:

a) az I. melléklet C. szakaszának 6. pontjában említett származtatott ügyleteket, amelyek nagykereskedelmi energiatermékek jellemzőivel rendelkeznek és amelyeket természetben kell kiegyenlíteni, valamint a C.6. származatott energiaügyleteket;

b) az I. melléklet C. szakaszának 7. pontjában említett származtatott ügyleteket, amelyek más származtatott pénzügyi eszközök jellemzőivel rendelkeznek;

c) az I. melléklet C. szakaszának 10. pontjában említett származtatott ügyleteket, amelyek más származtatott pénzügyi eszközök jellemzőivel rendelkeznek, figyelembe véve többek között, hogy azokkal szabályozott piacon vagy valamely multilaterális kereskedési rendszeren vagy szervezett kereskedési rendszeren kereskednek-e;

3. "kiegészítő szolgáltatás": az I. melléklet B. szakaszában felsorolt szolgáltatások bármelyike;

4. "befektetési tanácsadás": egy vagy több ügylet tekintetében pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó, személyre szóló ajánlások nyújtása valamely ügyfélnek akár az ügyfél kérésére, akár a befektetési vállalkozás kezdeményezésére;

5. "megbízások végrehajtása az ügyfelek nevében": az ügyfelek nevében egy vagy több pénzügyi eszköz vételére vagy eladására irányuló megállapodások megkötése, amely magában foglalja a hitelintézetek vagy befektetési vállalkozások által kibocsátott pénzügyi eszközök értékesítésére vonatkozó megállapodások megkötését a kibocsátás pillanatában;

6. "saját számlára történő kereskedés": kereskedés saját eszköz terhére, amely egy vagy több pénzügyi eszközre irányuló ügylet megkötését eredményezi;

7. "árjegyző": olyan személy, aki a pénzügyi piacokon folyamatosan jelen van, mint aki hajlandó saját számlára kereskedni saját eszköze terhére, általa meghatározott árakon pénzügyi eszközök vételével és eladásával;

8. "portfóliókezelés": ügyfelek által adott megbízásoknak megfelelően portfólió kezelése ügyfelenkénti mérlegelés alapján, amennyiben az ilyen portfóliók tartalmaznak egy vagy több pénzügyi eszközt is;

8a. "pénzügyi eszközök közötti váltás": egy pénzügyi eszköz eladása és egy másik pénzügyi eszköz vétele vagy egy meglévő pénzügyi eszközt érintő módosításra vonatkozó jog gyakorlása;

9. "ügyfél": bármely természetes vagy jogi személy, akinek vagy amelynek a befektetési vállalkozás befektetési vagy kiegészítő szolgáltatást nyújt;

10. "szakmai ügyfél": a II. mellékletben megállapított kritériumoknak megfelelő ügyfél;

11. "lakossági ügyfél": a nem szakmai ügyfél;

12. "kkv-tőkefinanszírozási piac": olyan multilaterális kereskedési rendszer, amelyet kkv-tőkefinanszírozási piacként vettek nyilvántartásba, a 33. cikknek megfelelően;

13. "kis- és középvállalkozások": ezen irányelv alkalmazásában olyan vállalkozások, amelyeknek az előző három naptári évben az év végi jegyzések alapján az átlagos piaci tőkeértéke 200 000 000 eurónál kevesebb volt;

14. "limitáras megbízás": valamely pénzügyi eszköz meghatározott limitáron vagy annál jobb áron meghatározott mennyiségben történő vételére vagy eladására irányuló megbízás;

15. "pénzügyi eszköz": az I. melléklet C. szakaszában meghatározott eszközök, ideértve a megosztott főkönyvi technológia útján kibocsátott ilyen eszközöket;

16. "C6. származtatott energiaügyletek" az I. melléklet C.6. szakaszában említett olyan opciók, határidős ügyletek, swapügyletek és bármely más származtatott ügylet, amelyek szénre vagy olajra vonatkoznak, amelyekkel OTF-en kereskednek, és amelyeket természetben kell kiegyenlíteni;

17. "pénzpiaci eszköz": az eszközök olyan osztályai, amelyekkel rendszerint a pénzpiacon kereskednek, például államkötvények, letéti igazolások, kereskedelmi papírok, kivéve a fizetőeszközöket;

18. "piacműködtető": olyan személy vagy személyek, aki/akik irányítják és/vagy működtetik a szabályozott piac üzletvitelét, és aki/akik lehetnek maga a szabályozott piac is;

19. "multilaterális rendszer": a 600/2014/EU rendelet 2. cikke (1) bekezdésének 11. pontjában meghatározott multilaterális rendszer;

20. "rendszeres internalizáló": olyan befektetési vállalkozás, amely szervezetten, gyakran és rendszeresen saját számlára kereskedik tulajdonviszonyt megtestesítő eszközökkel oly módon, hogy ügyfélmegbízásokat hajt végre - multilaterális rendszer működtetése nélkül - szabályozott piacon, multilaterális kereskedési rendszeren vagy szervezett kereskedési rendszeren kívül, vagy amely a rendszeres internalizáló státuszát választja;

21. "szabályozott piac": a piacműködtető által működtetett és/vagy irányított multilaterális rendszer, amely - a rendszeren belül és annak beavatkozást kizáró szabályaival összhangban - összehozza több harmadik fél pénzügyi eszközökben lévő vételi és eladási szándékát, vagy elősegíti ezt oly módon, hogy az szerződést eredményez a szabályai és/vagy rendszerei alapján kereskedésre bevezetett pénzügyi eszköz tekintetében, és amely engedéllyel rendelkezik, és az ezen irányelv III. címével összhangban és rendezetten működik;

22. "multilaterális kereskedési rendszer (MTF)": valamely befektetési vállalkozás vagy piacműködtető által működtetett multilaterális rendszer, amely több harmadik fél pénzügyi eszközökre irányuló vételi és eladási szándékát hozza össze - a rendszeren belül és a beavatkozást kizáró szabályokkal összhangban - oly módon, hogy az szerződést eredményez ezen irányelv II. címével összhangban;

23. "szervezett kereskedési rendszer (OTF)": multilaterális rendszer, amely nem szabályozott piac vagy MTF, és amelyben több, harmadik féltől származó, kötvények, strukturált pénzügyi eszközök, kibocsátási egységek és származtatott termékek vételi és eladási szándéka hozható össze a rendszeren belül, oly módon, hogy az szerződést eredményez ezen irányelv II. címével összhangban;

24. "kereskedési helyszín": bármely szabályozott piac, multilaterális kereskedési rendszer vagy szervezett kereskedési rendszer;

25. "likvid piac": pénzügyi eszközöknek vagy pénzügyi eszközök kategóriájának olyan piaca, ahol folyamatosan üzletkötésre kész és hajlandó vevők és eladók vannak jelen, ami az alábbi kritériumok alapján állapítandó meg, figyelembe véve az adott pénzügyi eszköz vagy pénzügyieszköz-kategória sajátos piaci struktúráját:

a) az ügyletek átlagos gyakorisága és nagyságrendje különböző piaci feltételek mellett, figyelemmel a pénzügyi eszköz kategóriáján belül a termékek jellegére és életciklusára;

b) a piaci szereplők száma és típusa, ideértve a piaci szereplőknek a kereskedett eszközökhöz viszonyított arányát egy adott termék esetében;

c) az eladási és vételi ár különbségének (spread) átlagos nagyságrendje, ha ismert;

26. "illetékes hatóság": ezen irányelv eltérő rendelkezése hiányában az egyes tagállamok által a 67. cikkel összhangban kijelölt hatóság;

27. "hitelintézet": az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontja szerinti hitelintézet.

28. "ÁÉKBV-kezelő társaság": a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 4 ) 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott alapkezelő társaság;

29. "függő ügynök": olyan természetes vagy jogi személy, aki/amely az általa képviselt egyetlen befektetési vállalkozás teljes körű és feltétel nélküli felelőssége alatt eljárva segíti elő a befektetési és/vagy kiegészítő szolgáltatások nyújtását ügyfelek vagy jövőbeli ügyfelek számára, továbbá az ügyfelektől befektetési szolgáltatásokra vagy pénzügyi eszközökre vonatkozó utasításokat vagy megbízásokat fogad és továbbít, valamint pénzügyi eszközöket helyez ki, vagy tanácsot ad az ügyfelek vagy jövőbeni ügyfelek számára az ilyen pénzügyi eszközök vagy szolgáltatások tekintetében;

30. "fióktelep": az üzleti tevékenység olyan helyszíne, amely a befektetési vállalkozás része, de nem a központi ügyviteli helye, nem rendelkezik jogi személyiséggel, és amely befektetési szolgáltatásokat nyújt és/vagy befektetési tevékenységeket végez, és amely nyújthat olyan kiegészítő szolgáltatásokat is, amelyekre a befektetési vállalkozás engedélyt kapott; egy másik tagállamban székhellyel rendelkező befektetési vállalkozás által a tagállamban létrehozott valamennyi üzletviteli helyet egyetlen fióktelepnek kell tekinteni;

31. "befolyásoló részesedés": befektetési vállalkozásban fennálló bármely olyan közvetlen vagy közvetett részesedés, amely vagy a tőke, vagy a szavazati jogok 10 %-át vagy annál többet képvisel a 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 5 ) 9. és 10. cikkében meghatározottak szerint, figyelembe véve az említett irányelv 12. cikke (4) és (5) bekezdésében meghatározott, a szavazati jogok összesítésére vonatkozó feltételeket, vagy amely jelentős befolyás gyakorlását teszi lehetővé azon befektetési vállalkozás irányítása felett, amelyben a részesedés fennáll;

32. "anyavállalat": a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 6 ) 2. cikkének 9. és 22. pontjában meghatározott anyavállalat;

33. "leányvállalat": a 2013/34/EUirányelv 2. cikke 10. és 22. pontjának értelmében vett leányvállalat, ideértve a végső anyavállalat leányvállalatának bármely leányvállalatát is;

34. "csoport": a 2013/34/EU irányelv 2. cikke 11. pontjában meghatározott csoport;

35. "szoros kapcsolat": olyan helyzet, amelyben két vagy több természetes vagy jogi személy a következő tényezők valamelyike révén kapcsolatban áll egymással:

a) "részesedés", amely valamely vállalkozás szavazati jogai vagy tőkéje 20 %-ának vagy annál nagyobb részének közvetlen vagy meghatározó befolyás útján történő birtoklása;

b) "meghatározó befolyás", amely az anyavállalat és a leányvállalat közötti kapcsolat a 2013/34/EU irányelv 22. cikke (1) és (2) bekezdésében említett minden esetben, vagy hasonló kapcsolat bármely természetes vagy jogi személy és valamely vállalkozás között, a leányvállalat leányvállalatát is azon anyavállalat leányvállalatának tekintve, amely e vállalkozások élén áll;

c) olyan a helyzet, amelyben ezek meghatározó befolyás révén tartósan kapcsolódnak ugyanazon személyhez;

36. "vezető testület": valamely befektetési vállalkozásnak, piacműködtetőnek vagy a 600/2014/EU rendelet 2. cikke (1) bekezdésének 36a. pontjában meghatározott adatszolgáltatónak a nemzeti joggal összhangban kinevezett testülete vagy testületei, amely(ek) jogosult(ak) a szervezet stratégiájának, céljainak és általános irányításának a meghatározására, és amely(ek) felügyeli(k) és ellenőrzi(k) a vezetői döntéshozatalt, és amely(ek) magában foglalja/foglalják azokat a személyeket is, akik a szervezet üzleti tevékenységét ténylegesen irányítják.

Amikor ezen irányelv a vezető testületre hivatkozik és a nemzeti jog szerint a vezető testület ügyvezetői és felügyeleti funkcióit eltérő testületekre vagy egyetlen testületen belül eltérő tagokra bízzák, a tagállam a nemzeti jog szerint azonosítja a felelős testületeket vagy a vezető testület felelős tagjait, kivéve, ha ezen irányelv eltérően rendelkezik;

37. "felső vezetés": a befektetési vállalkozásnál, piacműködtetőnél vagy a 600/2014/EU rendelet 2. cikke (1) bekezdésének 36a. pontjában meghatározott adatszolgáltatónál vezetői feladatot ellátó azon természetes személyek, akik a szervezet mindennapi vezetéséért felelősek és a vezető testület előtt elszámoltathatóak, ideértve a szolgáltatások és termékek ügyfeleknek történő, a vállalkozás és személyzete által végzett forgalmazását érintő szabályozások végrehajtását;

38. "saját kitettség nélküli ügyletpárosítás": olyan ügylet, ahol a közvetítő a vevő és az eladó közé helyezi magát oly módon, hogy a tranzakció végrehajtása során nincs kitéve piaci kockázatnak, mivel mindkét oldalt egyszerre hajtják végre, valamint a tranzakciót olyan áron hajtják végre, hogy a közvetítőnek nincs nyeresége vagy vesztesége az előre meghirdetett jutalékon vagy díjon kívül;

39. "algoritmikus kereskedés": olyan, pénzügyi eszközökkel folytatott kereskedés, amelynek során a megbízások egyedi paramétereit - például azt, hogy kezdeményezni kell-e egy megbízást, mi legyen a megbízás időzítése, ára vagy mennyisége, és hogyan történjen a megbízás kezelése annak benyújtása után - egy számítógépes algoritmus határozza meg automatikusan, vagyis korlátozott emberi beavatkozással vagy emberi beavatkozás nélkül, és nem foglalja magában azokat a rendszereket, amelyeket csak a megbízások egy vagy több kereskedési helyszínre irányítására vagy olyan megbízások feldolgozására alkalmaznak, amely nem foglalja magában kereskedési paraméterek meghatározását vagy a megbízások megerősítésére vagy a végrehajtott tranzakciók kereskedést követő feldolgozására használnak;

40. "nagysebességű algoritmikus kereskedési technika": bármely, az alábbi sajátosságokkal jellemezhető kereskedési technika:

a) a hálózati és egyéb típusú adatátviteli idő minimalizálását célzó infrastruktúra, amely az algoritmikus ajánlatbevitelre szolgáló következő lehetőségek közül legalább egyet magában foglal: szervereknek a kereskedési helyszínhez közeli vagy egy helyiségen belüli elhelyezése vagy nagy sebességű közvetlen elektronikus hozzáférés;

b) a megbízások kezdeményezését, létrehozását, továbbítását vagy végrehajtását a rendszer határozza meg, anélkül, hogy az egyes ügyletek vagy megbízások kapcsán emberi beavatkozásra kerülne sor; valamint

c) magas napi üzenetforgalom (megbízások, árajánlatok vagy törlések);

41. "közvetlen elektronikus hozzáférés", olyan mechanizmus, amely szerint egy kereskedési helyszín tagja vagy résztvevője egy személynek vagy ügyfélnek megengedi az ő kereskedési kódjának használatát, hogy az a személy elektronikusan továbbíthasson egy pénzügyi eszközre vonatkozó megbízásokat, közvetlenül a kereskedési helyszínnek, és magában foglal olyan mechanizmusokat is, hogy a személy a tag vagy résztvevő vagy ügyfél infrastruktúráját, vagy bármiféle, a tag vagy résztvevő vagy ügyfél által biztosított csatlakozási rendszert használ a megbízások továbbítására (közvetlen piaci hozzáférés), valamint olyan mechanizmusokat, amelyek esetén e személy nem használja ezen infrastruktúrát (szponzorált hozzáférés);

42. "keresztértékesítés gyakorlata" (cross-selling): egy befektetési szolgáltatás felkínálása egy másik szolgáltatással vagy termékkel együtt, egy csomag részeként vagy ugyanazon megállapodás vagy csomag feltételeként;

43. "strukturált betét": a 2014/49/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 7 ) 2. cikke (1) bekezdésének 3. pontjában meghatározott olyan betét, amelynek lejáratkor a teljes összegét vissza kell fizetni, olyan feltételek alapján, melyek szerint az esedékes kamatok és prémiumok olyan képlet alapján fizetendők (vagy képezik kockázat tárgyát), amelyben szerepel a következő tényezők valamelyike:

a) valamely index vagy indexkombináció, az olyan változó kamatú betétek kivételével, amelyek hozama közvetlenül függ valamilyen kamatlábindextől, pl. az Euribortól vagy a Libortól;

b) pénzügyi eszköz vagy több pénzügyi eszköz kombinációja;

c) valamely nyersanyag, vagy több nyersanyag kombinációja vagy egyéb fizikai vagy nem fizikai nem helyettesíthető eszközök"; vagy

d) valamely deviza árfolyama vagy több devizaárfolyam kombinációja;

44. "átruházható értékpapírok": az értékpapírok tőkepiacon forgatható fajtái, a fizetőeszközök kivételével, például:

a) társaságok részvényei és más - társaságok, társas vállalkozások vagy más szervezetek részvényeivel egyenértékű - értékpapírok, valamint részvények tekintetében kiadott letéti igazolások;

b) a kötvények és az értékpapírosított adósság más formái, ideértve az ilyen értékpapírok tekintetében kiadott letéti igazolásokat;

c) minden más értékpapír, amely feljogosít bármely ilyen átruházható értékpapír megszerzésére vagy eladására, vagy átruházható értékpapírokra, devizákra, kamatlábakra vagy hozamokra, árucikkekre vagy más indexekre vagy mértékekre történő hivatkozással meghatározott készpénzzel történő teljesítésre ad lehetőséget;

44a. "kiegészítési záradék": olyan záradék, amely a befektető védelmére irányul annak biztosítása révén, hogy a kötvény lejárat előtti visszaváltása esetén a kibocsátó köteles a kötvényt birtokló befektetőnek kifizetni azon kamatszelvények nettó jelenértékét, amelyekre akkor lett volna jogosult, ha a kötvény lejárat előtti beváltására nem kerül sor;

45. "letéti igazolások": külföldi kibocsátó értékpapírjainak tulajdonjogát bizonyító, tőkepiacon forgatható értékpapírok, amelyek bevezethetők egy szabályozott piacra és a külföldi kibocsátó értékpapírjaitól függetlenül kereskedhetők;

46. "tőzsdén kereskedett alap": olyan alap, amelynek legalább egy befektetési jegyével vagy részvényosztályával kereskednek a nap folyamán legalább egy kereskedési helyszínen és van legalább egy olyan árjegyző, amely fellép annak biztosítására, hogy a kereskedési helyszínen kereskedett befektetési egységek vagy részvények ára jelentős mértékben ne térjen el azok nettó eszközértékétől, illetve adott esetben azok indikatív nettó eszközértékétől;

47. "certifikátok": a 600/2014/EU rendelet 2. cikke (1) bekezdésének 27. pontjában meghatározott certifikátok;

48. "strukturált pénzügyi termékek": a 600/2014/EU rendelet 2. cikke (1) bekezdésének 28. pontjában meghatározott strukturált pénzügyi termékek;

49. "származtatott termékek": a 600/2014/EU rendelet 2. cikke (1) bekezdésének 29. pontjában meghatározott származtatott termékek;

50. "árualapú származtatott termékek": a 600/2014/EU rendelet 2. cikke (1) bekezdésének 30. pontjában meghatározott árualapú származtatott termékek;

51. "központi szerződő fél (CCP)": a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott központi szerződő fél;

55. "székhely szerinti tagállam":

a) befektetési vállalkozások esetén:

i. ha a befektetési vállalkozás természetes személy, az a tagállam, ahol központi ügyviteli helye található;

ii. ha a befektetési vállalkozás jogi személy, az a tagállam, ahol létesítő okirat szerinti székhelye található;

iii. ha a befektetési vállalkozásnak nemzeti joga alapján nincs létesítő okirat szerinti székhelye, az a tagállam, ahol központi ügyviteli helye található;

b) szabályozott piac esetén az a tagállam, ahol a szabályozott piac be van jegyezve, vagy, ha azon tagállam joga szerint nincs létesítő okirat szerinti székhelye, az a tagállam, ahol központi ügyviteli helye található;

56. "fogadó tagállam": a székhely szerinti tagállamtól eltérő azon tagállam, amelyben a befektetési vállalkozásnak fióktelepe van, vagy ahol befektetési szolgáltatásokat nyújt és/vagy tevékenységeket végez, vagy az a tagállam, amelyben a szabályozott piac megfelelő mechanizmusokat biztosít, hogy lehetővé tegye a rendszere keretében történő kereskedést azon távoli tagjai vagy résztvevői számára, akiknek/amelyeknek a lakóhelye/székhelye ugyanazon tagállamban található;

57. "harmadik országbeli vállalkozás": olyan vállalkozás, amely befektetési szolgáltatásokat nyújtó vagy befektetési tevékenységet végző hitelintézetnek, befektetési vállalkozásnak minősülne, ha központi ügyviteli helye vagy létesítő okirat szerinti székhelye az Unióban helyezkedne el;

58. "nagykereskedelmi energiatermék": az 1227/2011/EU rendelet 2. cikkének 4. pontjában meghatározott nagykereskedelmi energiatermék;

59. "mezőgazdaságiáru-alapú származtatott ügyletek": az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 8 ) 1. cikkében és I. mellékletének I-XX. részében és XXIV/1. részében felsorolt termékekhez, valamint az 1379/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 9 ) I. mellékletében felsorolt termékekhez kapcsolódó származtatott ügyletek;

60. "állampapír-kibocsátó": az alább felsorolt szereplők bármelyike, amely hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt bocsát ki:

i. az Unió;

ii. valamely tagállam, ideértve annak kormányzati szervét, ügynökségét vagy különleges célú gazdasági egységét;

iii. a szövetségi államformával rendelkező tagállamok esetében a szövetség tagjai;

iv. több tagállam közös, különleges célú gazdasági egysége;

v. két vagy több tagállam által finanszírozás mobilizálása, valamint súlyos finanszírozási problémákkal küzdő vagy finanszírozási szempontból veszélyeztetett tagjai számára pénzügyi segítségnyújtás céljából alapított nemzetközi pénzügyi intézmény; vagy

vi. az Európai Beruházási Bank;

61. "állampapír": állampapír-kibocsátó által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír;

62. "tartós adathordozó": bármely olyan eszköz, amely:

a) lehetővé teszi, hogy az ügyfél a személyesen neki címzett információkat a jövőben is hozzáférhető módon, az információ céljának megfelelő hosszúságú ideig tárolja, és

b) lehetővé teszi az így tárolt információk változatlan formában való reprodukcióját;

62a. "elektronikus formátum": a papírtól eltérő bármely tartós adathordozó;

64. "központi értéktár" a 909/2014/EU rendelet 2. cikke (1) bekezdése 1. pontjában meghatározott központi értéktár;

65. "túlnyomórészt üzleti jellegű vállalkozáscsoport": olyan csoport, amelynek főtevékenysége nem az ezen irányelv szerinti befektetési szolgáltatások nyújtása, a 2013/36/EU irányelv I. mellékletében felsorolt bármely tevékenység folytatása vagy árualapú származtatott ügyletekkel kapcsolatban végzett árjegyzői tevékenység.

(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusok keretében meghatározza az (1) bekezdésben megállapított fogalommeghatározások bizonyos technikai elemeit, hogy hozzáigazítsa azokat a piaci folyamatokhoz, a technológiai fejlődéshez és az 596/2014/EU rendelet által tiltott viselkedéssel kapcsolatos tapasztalatokhoz és biztosítsa ezen irányelv egységes alkalmazását.

II. CÍM

BEFEKTETÉSI VÁLLALKOZÁSOK ENGEDÉLYEZÉSI ÉS MŰKÖDÉSI FELTÉTELEI

I. FEJEZET

Az engedélyezés feltételei és eljárásai

5. cikk

Az engedélyezés követelménye

(1) Valamennyi tagállamnak elő kell írnia, hogy a befektetési szolgáltatások rendszeres üzleti tevékenységként, szakmai alapon történő nyújtása, illetve a befektetési tevékenységek ilyen módon történő végzése e fejezettel összhangban előzetes engedélyezéshez legyen kötött. Az ilyen engedélyt a székhely szerinti tagállamnak a 67. cikkel összhangban kijelölt illetékes hatósága adja meg.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérve a tagállamoknak bármely piacműködtető számára engedélyezniük kell a multilaterális kereskedési rendszerek vagy szervezett kereskedési rendszerek működtetését, amennyiben az adott piacműködtető előzetes vizsgálat szerint megfelel e fejezetnek.

(3) A tagállamok valamennyi befektetési vállalkozást nyilvántartanak. A nyilvántartás nyilvánosan hozzáférhető, és információkat tartalmaz azon szolgáltatásokról vagy tevékenységekről, amelyekre a befektetési vállalkozás engedéllyel rendelkezik. A jegyzéket rendszeresen naprakésszé kell tenni. Minden engedélyről értesíteni kell az ESMA-t.

Az ESMA jegyzéket készít az Unióban működő összes befektetési vállalkozásról. E jegyzék információkat tartalmaz azon szolgáltatásokról vagy tevékenységekről, amelyekre az egyes befektetési vállalkozások engedéllyel rendelkeznek, és a jegyzéket rendszeresen naprakésszé kell tenni. Az ESMA e jegyzéket saját honlapján közzéteszi és naprakész állapotban tartja.

Amennyiben egy hatáskörrel rendelkező hatóság a 8. cikk b), c) és d) pontjával összhangban visszavont egy engedélyt, e visszavonásnak öt éven át szerepelnie kell a jegyzékben.

(4) Minden tagállam megköveteli, hogy:

a) minden jogi személy befektetési vállalkozás központi ügyviteli helye azonos tagállamban legyen a létesítő okirat szerinti székhellyel;

b) a nem jogi személy befektetési vállalkozás vagy a nemzeti jogszabályok szerint létesítő okirat szerinti székhellyel nem rendelkező jogi személy befektetési vállalkozás központi ügyviteli helye azon tagállamban legyen, amelyben üzleti tevékenységét ténylegesen végzi.

6. cikk

Az engedély terjedelme

(1) A székhely szerinti tagállam biztosítja, hogy az engedély határozza meg azon befektetési szolgáltatásokat vagy tevékenységeket, amelyek nyújtására, illetve végzésére a befektetési vállalkozás jogosult. Az engedély kiterjedhet egy vagy több kiegészítő szolgáltatásra az I. melléklet B. szakaszában meghatározottak közül. Az engedélyt azonban semmi esetre sem lehet kiadni önmagában kiegészítő szolgáltatások nyújtására.

(2) A befektetési vállalkozásnak az engedély kiterjesztése érdekében kérelmet kell benyújtania, ha vállalkozását olyan további befektetési szolgáltatásokra, tevékenységekre vagy kiegészítő szolgáltatásokra kívánja kiterjeszteni, amelyeket az eredeti engedélyezés idején még nem látott előre.

(3) Az engedély az Unió egész területére érvényes, és lehetővé teszi a befektetési vállalkozás számára, hogy az engedélyben meghatározott szolgáltatásokat, illetve tevékenységeket az Unió egész területén nyújtsa, illetve végezze, vagy a letelepedési jog, többek között fióktelep révén, vagy a szolgáltatások szabad nyújtása révén.

7. cikk

Az engedélyek megadásának és a kérelmek elutasításának eljárásai

(1) Az illetékes hatóság nem adja meg az engedélyt mindaddig, amíg teljes mértékben meg nem győződik arról, hogy a kérelmező az ezen irányelv alapján elfogadott rendelkezésekben foglalt valamennyi követelménynek eleget tesz.

(2) A befektetési vállalkozásnak meg kell adnia mindazon információkat, beleértve egyebek között a tervezett műveletek típusát és a szervezeti felépítést meghatározó üzleti tervet, amely szükséges ahhoz, hogy az illetékes hatóság meggyőződhessen arról, hogy a befektetési vállalkozás az induló engedély időpontjában minden szükséges intézkedést megtett ahhoz, hogy az e fejezet szerinti kötelezettségeinek megfeleljen.

(3) A kérelmezőt a hiánytalan kérelem benyújtásától számított hat hónapon belül tájékoztatni kell arról, hogy az engedélyt megadták-e.

(4) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezetet dolgoz ki az alábbiak pontos meghatározására:

a) az e cikk (2) bekezdése értelmében a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára nyújtandó információk, az üzleti tervet is ideértve;

b) a befektetési vállalkozások irányítására vonatkozó, a 9. cikk (6) bekezdése szerinti követelmények, valamint a 9. cikk (5) bekezdése szerinti értesítés céljára szolgáló információk;

c) a befolyásoló részesedéssel rendelkező részvényesekre és tagokra vonatkozó követelmények, valamint azon tényezők, amelyek - a 10. cikk (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint - megakadályozhatják az illetékes hatóságot felügyeleti feladatainak hatékony teljesítésében.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardok tervezetét 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozási technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(5) Az ESMA végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgoz ki az e cikk (2) bekezdésében és a 9. cikk (5) bekezdésében előírt információ nyújtására vagy az értesítésre szolgáló egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

Az ESMA az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2016. január 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottságra hatáskört kell ruházni az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

8. cikk

Engedélyek visszavonása

Az illetékes hatóság visszavonhatja a befektetési vállalkozás számára kibocsátott engedélyt, amennyiben a befektetési vállalkozás:

a) 12 hónapon belül nem használja fel az engedélyt, az engedélyről kifejezetten lemond, vagy a megelőző hat hónap során befektetési szolgáltatást nem nyújtott, illetve befektetési tevékenységet nem végzett, kivéve, ha az érintett tagállam előírta, hogy ilyen esetekben az engedély érvényét veszti;

b) valótlan nyilatkozatok tételével, vagy más szabálytalan eszköz igénybevételével szerezte meg az engedélyt;

c) már nem felel meg azon feltételeknek, amelyek alapján az engedélyt kiadták, úgymint az (EU) 2019/2033 európai parlamenti és tanácsi rendeletben ( 10 ) megállapított feltételek teljesítése;

d) súlyosan és rendszeresen megsértette a befektetési vállalkozások működési feltételeire irányadó, ezen irányelv vagy a 600/2014/EU rendelet alapján elfogadott rendelkezéseket;

e) azon esetek bármelyikének hatálya alá tartozik, ennek az irányelvnek a hatókörén kívül eső ügyekben, amikor a nemzeti jog a visszavonást előírja.

Minden engedély kiadásáról értesíteni kell az ESMA-t.

9. cikk

Vezető testület

(1) Az 5. cikknek megfelelően engedélyt adó illetékes hatóságok biztosítják, hogy a befektetési vállalkozások és irányító testületeik megfeleljenek a 2013/36/EU rendelet 88. cikkének és 91. cikkének.

Az ESMA és az EBA közösen iránymutatásokat fogadnak el a 2013/36/EU irányelv 91. cikke (12) bekezdésében felsorolt elemekről.

(2) Az 5. cikk szerinti engedély megadásakor az illetékes hatóságok engedélyezhetik, hogy a vezető testület tagjai a 2013/36/EU irányelv 91. cikke (3) bekezdésében engedélyezetteken túl egy további, nem ügyvezető igazgatói tisztséget töltsenek be. Az illetékes hatóságok rendszeresen tájékoztatják az ESMA-t az engedélyekről.

Az EBA és az ESMA összehangolják az e bekezdés első albekezdésében és a 2013/36/EU irányelv 91. cikke (6) bekezdésében meghatározott, a befektetési vállalkozásokra vonatkozó információk gyűjtését.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy a befektetési vállalkozás vezető testülete meghatározza, felügyeli azokat az irányítási szabályokat, amelyek a befektetési vállalkozás hatékony és prudens vezetését - és ennek részeként a befektetési vállalkozáson belüli feladatok elkülönítését és az összeférhetetlenségek megelőzését - hivatottak garantálni, és felügyelje e szabályok végrehajtását és felelős azokért, olyan módon, amely előmozdítja a piac integritását és az ügyfelek érdekeit.

A 2013/36/EU irányelv 88. cikke (1) bekezdésében megállapított követelmények sérelme nélkül e mechanizmusoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy a vezető testület meghatározza, jóváhagyja és felügyeli az alábbiakat:

a) a vállalkozás szervezeti felépítését a befektetési szolgáltatások és tevékenységek és kiegészítő szolgáltatások biztosítása tekintetében, ideértve a személyzettől megkövetelt képességeket, szaktudást és tapasztalatot, a vállalkozás szolgáltatásnyújtásához és tevékenységeinek elvégzéséhez szükséges erőforrásokat, eljárásokat és mechanizmusokat, figyelembe véve üzleti tevékenységének jellegét, nagyságrendjét és összetettségét, és mindazokat a követelményeket, amelyeknek a vállalkozás köteles megfelelni;

b) a kínált vagy biztosított szolgáltatásokra, tevékenységekre, termékekre és műveletekre vonatkozó politikát, összhangban a vállalkozás kockázatviselő képességével, valamint a vállalkozás azon ügyfeleinek jellemzőivel és igényeivel, akik számára azokat kínálják vagy biztosítják, ideértve adott esetben a megfelelő stressztesztek elvégzését is;

c) az ügyfeleknek való szolgáltatásnyújtásban részt vevő személyekre vonatkozó, arra irányuló javadalmazási politikát, hogy az a felelős magatartásra, az ügyfelekkel szembeni tisztességes eljárásra, és az ügyfelekkel fennálló kapcsolatokban az érdekellentétek elkerülésére ösztönözzön;

A vezető testület figyelemmel kíséri és rendszeres időközönként értékeli a vállalkozás befektetési szolgáltatások és tevékenységek, valamint kiegészítő szolgáltatások nyújtására vonatkozó stratégiai céljainak megfelelőségét és végrehajtását a befektetési vállalkozás irányítási rendszerének eredményességét és az ügyfeleknek nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó politikák megfelelőségét, és megteszi a megfelelő lépéseket az esetleges hiányosságok kezelésére.

A vezető testület tagjai megfelelő hozzáféréssel rendelkeznek azokhoz az információkhoz és dokumentumokhoz, amelyekre szükségük van a vezetői döntéshozatal felügyeletéhez és ellenőrzéséhez.

(4) Az illetékes hatóság megtagadja az engedélyezést, ha nincs meggyőződve arról, hogy a befektetési vállalkozás vezető testületének tagjai megfelelően jó hírnévvel rendelkeznek, elegendő tudás, készség és tapasztalat birtokában vannak, és elegendő időt fordítanak feladataik ellátására, vagy ha objektív és bizonyítható indokok állnak fenn annak vélelmezésére, hogy a befektetési vállalkozás vezetésében javasolt változások veszélyeztetik a megalapozott és megbízható vezetést az ügyfeleik érdekeinek és a piac integritásának megfelelő figyelembevételét.

(5) A tagállamok megkövetelik, hogy a befektetési vállalkozás tájékoztassa az illetékes hatóságot vezető testületének minden tagjáról és az e tagságban bekövetkező bármely változásról, mindazon információkkal együtt, amelyek annak értékeléséhez szükségesek, hogy a vállalkozás megfelel-e az (1), (2) és (3) bekezdésnek.

(6) A tagállamok előírják, hogy a kérelmező befektetési vállalkozás hatékony ügyvezetését legalább két, az (1) bekezdésében megállapított követelményeknek megfelelő személynek kell ellátnia.

Az első albekezdésben foglaltaktól eltérve a tagállamok engedélyt adhatnak a természetes személy befektetési vállalkozásoknak vagy az egyetlen természetes személy által az alapszabálynak és nemzeti jogszabályoknak megfelelően irányított jogi személyiségű befektetési vállalkozásoknak. A tagállamok azonban megkövetelhetik a következőket:

a) olyan alternatív szabályok életbe léptetése, amelyek biztosítják az ilyen befektetési vállalkozások megalapozott és megbízható irányítását és az ügyfelek érdekeinek megfelelő figyelembevételét, valamint a piac integritását

b) az érintett természetes személyek megfelelően jó hírnévvel, kellő tudással és tapasztalattal rendelkezzenek, és fordítsanak elegendő időt feladataik ellátására.

10. cikk

Részvényesek és befolyásoló részesedéssel rendelkező tagok

(1) Az illetékes hatóságok mindaddig nem engedélyezhetik a befektetési szolgáltatások nyújtását és a befektetési tevékenységek végzését a befektetési vállalkozás számára, amíg nem kapják meg a tájékoztatást azon természetes vagy jogi személy részvényesek vagy tagok kilétéről, akik, illetve amelyek közvetve vagy közvetlenül befolyásoló részesedéssel rendelkeznek, valamint e részesedések nagyságáról.

Az illetékes hatóságok megtagadják az engedélyezést, ha a befektetési vállalkozások megalapozott és megbízható vezetése biztosításának szükségességét figyelembe véve nincsenek meggyőződve a befolyásoló részesedéssel rendelkező részvényesek vagy tagok alkalmasságáról.

Amennyiben szoros kapcsolat áll fenn a befektetési vállalkozás és más természetes vagy jogi személyek között, az illetékes hatóság kizárólag akkor adja meg az engedélyt, ha az ilyen kapcsolatok nem akadályozzák az illetékes hatóság felügyeleti funkcióinak hatékony gyakorlását.

(2) Az illetékes hatóság megtagadja az engedélyezést, amennyiben valamely harmadik ország törvényei, rendeletei vagy közigazgatási rendelkezései irányadóak a vállalkozással szoros kapcsolatban álló egy vagy több természetes vagy jogi személyre, vagy az ilyen jogszabályok érvényesítésének nehézségei akadályozzák az illetékes hatóság felügyeleti funkcióinak hatékony ellátását.

(3) A tagállamok megkövetelik, hogy amennyiben az (1) bekezdés első albekezdésében említett személyek által gyakorolt befolyás valószínűleg hátrányosan érinti a befektetési vállalkozás megalapozott és megbízható irányítását, az illetékes hatóság meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy véget vessen a helyzetnek.

Ilyen intézkedés lehet a bírósági végzés kérelmezése vagy az igazgatókkal és az irányításért felelős személyekkel szembeni szankciók kiszabása vagy a szóban forgó részvényesek, illetve tagok birtokában lévő részvényekhez fűződő szavazati jogok gyakorlásának felfüggesztése.

11. cikk

A tervezett részesedésszerzés bejelentése

(1) A tagállamok minden olyan természetes vagy jogi személy, vagy összehangoltan fellépő több ilyen személy ("a részesedést szerezni kívánó személy") részére, aki vagy amely döntést hozott befolyásoló részesedésnek egy befektetési vállalkozásban való közvetlen vagy közvetett megszerzésére vagy ilyen befolyásoló részesedésnek egy befektetési vállalkozásban való közvetlen vagy közvetett további növelésére, aminek eredményeképpen szavazati jogainak vagy birtokolt tőkerészesedésének aránya elérné vagy meghaladná a 20, 30 vagy 50 %-ot vagy a befektetési vállalkozás a leányvállalatává válna ("a szándékolt részesedésszerzés") előírják, hogy először a megszerezni kívánt befolyásoló részesedés nagyságát és a 13. cikk (4) bekezdésében említett vonatkozó információkat írásban jelentsék be annak a befektetési vállalkozásnak az illetékes hatóságai felé, amelyben befolyásoló részesedés megszerzésére vagy ilyen részesedés növelésére törekszenek.

A tagállamok minden természetes vagy jogi személy részére, aki vagy amely döntést hozott egy befektetési vállalkozásban fennálló befolyásoló részesedésének közvetlen vagy közvetett elidegenítéséről, előírják, hogy ezt a tényt először írásban jelentse be - az elidegeníteni kívánt részesedés nagyságának megjelölésével - az illetékes hatóságoknak. Ennek a személynek hasonlóképpen bejelentést kell tennie az illetékes hatóságok felé akkor is, ha befolyásoló részesedésének oly mértékű csökkentéséről döntött, hogy ezáltal szavazati jogának, vagy az általa birtokolt tőkerészesedésnek az aránya 20, 30, vagy 50 % alá csökkenne, vagy ha a biztosítóintézet megszűnne leányvállalata lenni.

A tagállamoknak nem szükséges a 30 %-os határértéket alkalmazniuk abban az esetben, ha a 2004/109/EK irányelv 9. cikke (3) bekezdése a) pontjának megfelelően az egyharmados határértéket alkalmazzák.

Annak megállapítására, hogy teljesülnek-e a befolyásoló részesedés e cikkben és a 10. cikkben említett feltételei, a tagállamoknak nem kell figyelembe venniük azokat a szavazati jogokat vagy részvényeket, amelyekkel a befektetési vállalkozások vagy hitelintézetek - az I. melléklete A. szakaszának 6. pontjában foglaltak értelmében - a pénzügyi eszközök jegyzési garanciavállalása és/vagy az eszköz vételére vonatkozó kötelezettségvállalás alapján történő elhelyezése révén rendelkezhetnek, feltéve, hogy az említett jogokat egyrészt nem gyakorolják vagy egyéb módon nem használják a kibocsátó vezetésébe való beavatkozásra, és másrészt azokat a részesedésszerzéstől számított egy éven belül elidegenítik.

(2) Az érintett illetékes hatóságoknak a részesedésszerzés 13. cikk (1) bekezdésében előírt értékelésekor ("az értékelés") egymás között teljeskörűen konzultálniuk kell, amennyiben a részesedést szerezni kívánó személy az alábbiak egyike:

a) egy másik tagállamban vagy a részesedésszerzés tárgyát képező társaság ágazatától eltérő ágazatban engedélyezett hitelintézet, biztosítóintézet, viszontbiztosító, befektetési vállalkozás vagy ÁÉKBV alapkezelő társaság;

b) egy másik tagállamban vagy a részesedésszerzés tárgyát képező társaság ágazatától eltérő ágazatban engedélyezett hitelintézet, biztosítóintézet, viszontbiztosító, befektetési vállalkozás vagy ÁÉKBV alapkezelő társaság anyavállalata; vagy

c) egy másik tagállamban vagy a részesedésszerzés tárgyát képező társaság ágazatától eltérő ágazatban engedélyezett hitelintézet, biztosítóintézet, viszontbiztosító, befektetési vállalkozás vagy ÁÉKBV alapkezelő társaság felett ellenőrzést gyakorló természetes vagy jogi személy.

Az illetékes hatóságok indokolatlan késedelem nélkül egymás rendelkezésére bocsátanak minden - az értékelés szempontjából alapvető vagy lényeges - információt. E tekintetben az illetékes hatóságok a tárgyhoz tartozó információkat kérésre, az alapvető információkat pedig saját kezdeményezésükre közlik egymással. A szándékolt részesedésszerzés tárgyát képező befektetési vállalkozást engedélyező illetékes hatóság határozata utal a részesedést szerezni kívánó személyért felelős illetékes hatóság részéről kinyilvánított bármely véleményre vagy fenntartásra.

(3) A tagállamok megkövetelik, hogy amennyiben valamely befektetési vállalkozás tudomást szerez tőkerészesedéseinek bármely olyan megszerzéséről vagy elidegenítéséről, amelynek következtében a részesedések a (1) bekezdés első albekezdésében említett küszöbértékek bármelyikét meghaladják vagy az alá csökkennek, az ilyen befektetési vállalkozásnak késedelem nélkül tájékoztatnia kell az illetékes hatóságot.

A befektetési vállalkozások évente legalább egyszer tájékoztatják az illetékes hatóságot a befolyásoló részesedéssel rendelkező részvényeseik és tagjaik nevéről, valamint az ilyen részesedések nagyságáról, amint az például a részvényesek, illetve tagok éves közgyűlése során kapott információkból kitűnik, vagy az azon társaságokra vonatkozó előírásoknak való megfelelés eredményéből, amelyek átruházható értékpapírjait valamely szabályozott piacra bevezették.

(4) A tagállamok megkövetelik, hogy az illetékes hatóságok tegyenek a 10. cikk (3) bekezdésében említettekhez hasonló intézkedéseket azon személyek tekintetében, akik nem teljesítik a befolyásoló részesedés szerzésével vagy növelésével kapcsolatos előzetes tájékoztatási kötelezettségüket. Ha az ilyen részesedést az illetékes hatóság kifogása ellenére szerzik meg, a tagállamok - bármely más elfogadandó szankciótól függetlenül - rendelkeznek vagy a vonatkozó szavazati jogok felfüggesztéséről, a leadott szavazatok érvénytelenségéről, vagy érvénytelenítésének lehetőségéről.

12. cikk

Értékelési időszak

(1) Az illetékes hatóságok azonnal, és minden esetben a 11. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében előírt értesítés átvételét, valamint az ezen cikk (2) bekezdésben említett információk esetleges későbbi átvételét követő két munkanapon belül írásban elismerik annak átvételét a részesedést szerezni kívánó személy felé.

Az illetékes hatóságoknak az értesítés és a tagállam által a 13. cikk (4) bekezdésében említett lista alapján előírt, az értesítéshez csatolandó valamennyi dokumentum írásos átvételi elismervénye napjától számított legfeljebb hatvan munkanap ("értékelési időszak") áll rendelkezésére az értékelés elvégzésére.

Az illetékes hatóságok az átvétel elismerésekor tájékoztatják a részesedést szerezni kívánó személyt az értékelési időszak lejártának időpontjáról.

(2) Az illetékes hatóságok az értékelési időszak során - de az értékelési időszak ötvenedik munkanapjánál nem később - szükség esetén bármilyen olyan további információt bekérhetnek, amely szükséges az értékelés befejezéséhez. Ezt a kérelmet írásban, a szükséges pótlólagos információk megnevezésével kell megtenni.

Az illetékes hatóságok általi információkérés napja és a részesedést szerezni kívánó személy arra adott válaszának átvétele közötti időszakban az értékelési időszakot meg kell szakítani. A megszakítás nem tarthat tovább húsz munkanapnál. Az illetékes hatóságok általi bármely - az információk kiegészítését vagy pontosítását szolgáló - további kérésről az illetékes hatóságok szabad mérlegelésük szerint döntenek, azonban ez nem járhat az értékelési időszak megszakításával.

(3) Az illetékes hatóságok a (2) bekezdés második albekezdésében említett megszakítást legfeljebb harminc munkanapra meghosszabbíthatják, amennyiben a részesedést szerezni kívánó személy a következők egyike:

a) az Unión kívül található vagy az Európai Unión kívüli szabályozás alá tartozó természetes vagy jogi személy;

b) olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely nem tartozik ezen irányelv, a, a 2009/65/EK, a, 2009/138/EK, vagy a 2013/36/EU irányelv szerinti felügyelet hatálya alá.

(4) Ha az illetékes hatóságok az értékelés befejezésekor a szándékolt részesedésszerzés ellenzése mellett döntenek, erről két munkanapon belül és az értékelési időszakot nem meghaladva írásban értesítik a részesedést szerezni kívánó személyt, megadva a határozat indokait. A nemzeti jog függvényében, a részesedést szerezni kívánó személy kérésére egy, a döntés indokait megfelelően tartalmazó nyilatkozatot a nyilvánosság számára hozzáférhetővé lehet tenni. Ez nem akadálya annak, hogy a tagállam lehetővé tegye az illetékes hatóság számára, hogy ezt a közzétételt a részesedést szerezni kívánó személy kérése nélkül is megtegye.

(5) Ha az illetékes hatóságok az értékelési időszakon belül nem ellenzik írásban a szándékolt részesedésszerzést, akkor a szándékolt részesedésszerzést jóváhagyottnak kell tekinteni.

(6) Az illetékes hatóságok megszabhatják a szándékolt részesedésszerzés végrehajtásának maximális időtartamát, és azt adott esetben meghosszabbíthatják.

(7) A szavazati jogok vagy a tőkerészesedés közvetlen vagy közvetett megszerzése tekintetében a tagállamok nem szabhatnak meg az illetékes hatóságoknak történő bejelentésre vagy az azok általi jóváhagyásra vonatkozó, az ebben az irányelvben megállapítottnál szigorúbb követelményeket.

(8) Az ESMA-nak - az e cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül - szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a 13. cikk (4) bekezdésében említett, a részesedést szerezni kívánók által benyújtandó információk kimerítő jegyzékének megállapítása céljából.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezetet 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozási technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(9) Az ESMA végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgoz ki a 11. cikk (2) bekezdése értelmében az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok között szükséges konzultációs folyamat részletes szabályaival kapcsolatos egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

Az ESMA az említett végrehajtás-technikai standardtervezetet 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottságra hatáskört kell ruházni az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

13. cikk

Értékelés

(1) A 11. cikk (1) bekezdésében előírt bejelentés és a 12. cikk (2) bekezdésében említett információ értékelésekor az illetékes hatóságok - a részesedésszerzés tárgyát képező befektetési vállalkozás hatékony, eredményes és prudens irányításának érdekében és a részesedést szerezni kívánó személynek a befektetési vállalkozásra gyakorolt valószínűsíthető befolyását figyelembe véve - az alábbi kritériumok alapján értékelik a részesedést szerezni kívánó személy alkalmasságát és a szándékolt részesedésszerzés pénzügyi megbízhatóságát:

a) a részesedést szerezni kívánó jó hírneve;

b) a szándékolt részesedésszerzés eredményeképpen a befektetési vállalkozás üzleti tevékenységét irányító bármely személy jó hírneve és tapasztalata;

c) a részesedést szerezni kívánó személy pénzügyi megbízhatósága, különösen a részesedésszerzés tárgyát képező befektetési vállalkozásban folytatott és tervezett üzleti tevékenység típusával kapcsolatban;

d) annak kérdése, hogy a befektetési vállalkozás képes lesz-e teljesíteni és folyamatosan teljesíteni az ezen az irányelven és adott esetben egyéb irányelveken - mégpedig a 2002/87/EK és a 2013/36/EU irányelven - alapuló prudenciális követelményeket és különösen, hogy vajon az a csoport, amelynek részévé válik, olyan szerkezetű-e, amely lehetővé teszi a hatékony felügyelet gyakorlását, az illetékes hatóságok közötti hatékony információcserét és az illetékes hatóságok közötti hatáskörmegosztás meghatározását;

e) léteznek-e ésszerű okok annak feltételezésére, hogy a szándékolt részesedésszerzéssel kapcsolatban pénzmosást vagy terrorizmusfinanszírozást követnek vagy követtek el vagy kísérelnek vagy kíséreltek meg a 2005/60/EK irányelv 1. cikke értelmében, vagy hogy a tervezett részesedésszerzés növelheti annak kockázatát.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e bekezdés első albekezdésében meghatározott feltételek kiigazítására.

(2) Az illetékes hatóságok csak akkor ellenezhetik a szándékolt részesedésszerzést, ha erre az (1) bekezdésben meghatározott kritériumok alapján ésszerű okuk van, vagy ha a részesedést szerezni kívánó személy által szolgáltatott információ nem teljes.

(3) A tagállamok nem szabhatnak előzetes feltételeket a megszerzendő részesedési arány tekintetében, és nem engedélyezhetik illetékes hatóságaik számára a szándékolt részesedésszerzésnek a piac gazdasági igényei alapján való vizsgálatát.

(4) A tagállamok közzéteszik az értékeléshez szükséges és a 11. cikk (1) bekezdésében említett bejelentés időpontjában az illetékes hatóságok számára nyújtandó információk listáját. A kért információknak arányosnak kell lenniük, és azokat a részesedést szerezni kívánó személy és a szándékolt részesedésszerzés jellegéhez kell igazítani. A tagállamok nem kérhetnek a prudenciális értékelés szempontjából nem a tárgyhoz tartozó információkat.

(5) A 12. cikk (1), (2) és (3) bekezdéseiben foglaltak ellenére, amennyiben ugyanazon befektetési vállalkozás tekintetében kettő vagy több, befolyásoló részesedés szerzésére vagy növelésére vonatkozó ajánlatról értesítik az illetékes hatóságot, úgy az utóbbinak a részesedést szerezni kívánó személyeket megkülönböztetéstől mentes módon kell kezelnie.

14. cikk

Tagság valamely engedélyezett befektetőkártalanítási rendszerben

Az illetékes hatóság megvizsgálja, hogy bármely, befektetési vállalkozásként engedélyt kérő jogalany az engedélyezéskor teljesíti-e a 97/9/EK irányelv alapján fennálló kötelezettségeit.

Az első bekezdésben említett kötelezettséget a strukturált betétek viszonylatában akkor kell teljesíteni, ha a strukturált betétet olyan hitelintézet bocsátja ki, amely a 2014/49/EU irányelv alapján elismert betétbiztosítási rendszer tagja.

15. cikk

Indulótőke-ellátottság

A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok csak akkor adhatják meg az engedélyt, ha a befektetési vállalkozás az (EU) 2019/2034 európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 11 ) 9. cikkének követelményeivel összhangban az adott befektetési szolgáltatás vagy tevékenység jellegére tekintettel elegendő indulótőkével rendelkezik.

16. cikk

Szervezeti követelmények

(1) A székhely szerinti tagállam megköveteli, hogy a befektetési vállalkozások megfeleljenek az e cikk (2)-(10) bekezdésében és a 17. cikkben foglalt szervezeti követelményeknek.

(2) A befektetési vállalkozás megfelelő politikákat és hatékony eljárásokat hoz létre annak biztosítására, hogy a vállalkozás, beleértve annak vezetőit, alkalmazottait és függő ügynökeit, megfeleljen az ezen irányelv szerinti kötelezettségeknek, valamint az ilyen személyek személyes ügyleteire irányadó megfelelő szabályokat is megállapít.

(3) A befektetési vállalkozás hatékony szervezeti és igazgatási megoldásokat tart fenn és működtet abból a célból, hogy minden ésszerű lépést megtehessen annak megelőzése érdekében, hogy a 23. cikkben meghatározott összeférhetetlenség hátrányosan érintse ügyfeleinek érdekeit.

Az ügyfelek számára történő értékesítés céljából pénzügyi eszközöket kialakító befektetési vállalkozás az egyes pénzügyi eszközök jóváhagyására és a meglévő pénzügyi eszközök jelentős kiigazításainak jóváhagyására szolgáló folyamatot tart fenn, működtet, és elvégzi annak felülvizsgálatát, mielőtt pénzügyi eszközt hoz forgalomba vagy forgalmaz ügyfelek részére.

A termék jóváhagyási folyamata meghatározza a végső ügyfelek azonosított célpiacát az egyes pénzügyi eszközök ügyfél-kategóriáin belül, és biztosítja, hogy az adott azonosított célpiac valamennyi releváns kockázatának értékelése megtörténjen, és a tervezett forgalmazási stratégia az azonosított célpiacnak megfelelő legyen.

A befektetési vállalkozások emellett rendszeresen felülvizsgálják az általuk kínált vagy forgalomba hozott pénzügyi termékeket, és ennek során figyelembe vesznek minden olyan eseményt, amely lényegesen befolyásolhatja az azonosított célpiac potenciális kockázatát, legalább annak felmérése érdekében, hogy a pénzügyi eszköz továbbra is megfelel-e az azonosított célpiac igényeinek, és hogy a tervezett forgalmazási stratégia továbbra is megfelelő-e.

A pénzügyi eszközöket kialakító befektetési vállalkozás bármely forgalmazó számára elérhetővé teszi a pénzügyi eszközre és a termék jóváhagyási folyamatára vonatkozó összes információt, a pénzügyi eszközök azonosított célpiacát is beleértve.

Amennyiben valamely befektetési vállalkozás nem saját maga által kialakított pénzügyi eszközöket kínál vagy javasol, kielégítő megoldásokat kell alkalmaznia az ötödik albekezdésben említett információk beszerzésére és minden egyes pénzügyi eszköz jellemzőinek és azonosított célpiacainak megértésére.

Az e bekezdésben említett szabályok, folyamatok és megoldások nem sértik ezen irányelv és a 600/2014/EU rendelet összes egyéb előírását, beleértve a közzétételre, az alkalmasságra vagy megfelelőségre, az összeférhetetlenségek azonosítására és kezelésére, valamint az ösztönzőkre vonatkozóakat is.

(4) A befektetési vállalkozás minden ésszerű lépést megtesz a befektetési szolgáltatások és tevékenységek teljesítésének folyamatossága és szabályossága biztosításának érdekében. A befektetési vállalkozás e célból megfelelő és arányos rendszereket, erőforrásokat és eljárásokat alkalmaz.

(5) A befektetési vállalkozás biztosítja, hogy amikor harmadik félre támaszkodik az ügyfelek számára a folyamatos és kielégítő szolgáltatásnyújtás vagy befektetési tevékenységvégzés szempontjából kritikus fontosságú operatív funkciók teljesítéséhez, minden ésszerű intézkedést meghoz az indokolatlan további működési kockázat elkerülésére. Fontos operatív funkciók kiszervezése nem vállalható oly módon, hogy az lényegesen sértse a vállalkozás belső ellenőrzésének minőségét, illetve a felügyelők lehetőségét arra, hogy figyelemmel kísérjék a vállalkozás kötelezettségeinek teljesítését.

A befektetési vállalkozásnak megalapozott igazgatási és számviteli eljárásokkal, belső ellenőrzési mechanizmusokkal, hatékony kockázatértékelési eljárásokkal, valamint az adatfeldolgozó rendszereihez hatékony ellenőrzési és védelmi szabályokkal kell rendelkeznie.

Annak sérelme nélkül, hogy az illetékes hatóságok ezzel az irányelvvel és a 600/2014/EU rendelettel összhangban hozzáférést kérjenek a kommunikációhoz, a befektetési vállalkozásnak az információk továbbítására használt eszközök biztonságát és hitelesítését garantáló, hatékony és eredményes biztonsági mechanizmusokkal kell rendelkeznie, minimalizálnia kell az adatsérülés és a jogosulatlan hozzáférés kockázatát, és az adatok titkosságát mindenkor megőrizve meg kell előznie az információk kiszivárgását.

(6) A befektetési vállalkozásnak az általa nyújtott összes szolgáltatásról és az általa végzett összes tevékenységről és ügyletről nyilvántartást kell vezetnie, amelynek elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy az illetékes hatóság elláthassa felügyeleti feladatait, és megtehesse az ezen irányelv, a 600/2014/EU rendelet, a 2014/57/EU irányelv és az 596/2014/EU rendelet szerinti végrehajtási intézkedéseket és különösen hogy meggyőződhessen arról, hogy a befektetési vállalkozás eleget tett-e az ügyfelekkel vagy potenciális ügyfelekkel szemben, illetve a piac integritásának megőrzése kapcsán fennálló minden kötelezettségének.

(7) A nyilvántartás részeként rögzíteni kell legalább azokat telefonbeszélgetéseket és elektronikus üzenetváltásokat, amelyek a sajátszámlás kereskedésben megkötött ügyleteket, valamint a megbízások átvételével, továbbításával és végrehajtásával kapcsolatos ügyfélmegbízási szolgáltatásokat érintik.

Az ilyen telefonbeszélgetések és elektronikus üzenetváltások közé tartoznak azok is, amelyek célja az ügyletek kötése sajátszámlás kereskedés keretében, valamint a megbízások átvételével, továbbításával és végrehajtásával kapcsolatos ügyfélmegbízási szolgáltatások nyújtása, még az olyan beszélgetések és üzenetváltások esetében is, amelyek nem vezetnek a szóban forgó ügyletek megkötéséhez vagy ügyfélmegbízási szolgáltatások nyújtásához.

E célból a befektetési vállalkozásnak minden ésszerűen szükséges lépést meg kell tennie az alkalmazottai vagy partnerei által a befektetési vállalkozás által rendelkezésükre bocsátott vagy használatra jóváhagyott vagy engedélyezett berendezéseken keresztül lebonyolított releváns telefonbeszélgetések és (kimenő vagy bejövő) elektronikus üzenetváltások rögzítése céljából.

A befektetési vállalkozások kötelesek tájékoztatni új és meglévő ügyfeleiket, hogy azon, a befektetési vállalkozás és az ügyfelei közötti, telefonon történő üzenetváltások, illetve beszélgetések, amelyek valamilyen tranzakciót eredményeznek vagy eredményezhetnek, rögzítésre kerülnek.

Ez a tájékoztatás közölhető mindössze egy alkalommal, a befektetési szolgáltatások új vagy meglévő ügyfeleknek történő nyújtását megelőzően.

A befektetési vállalkozások olyan ügyfélnek, akit előzőleg nem tájékoztattak a telefonon történő üzenetváltások és beszélgetések rögzítéséről, nem nyújthatnak telefonon keresztül befektetési szolgáltatást, illetve részére nem végezhetnek telefonon keresztül befektetési tevékenységet, amennyiben az említett befektetési szolgáltatások, illetve befektetési tevékenységek ügyfélmegbízások fogadásához, továbbításához vagy végrehajtásához éhez kapcsolódnak.

Az ügyfelek egyéb úton is adhatnak megbízást, e közlésnek azonban tartós adathordozón rögzített formában, azaz pl. levélben, faxon vagy e-mailben kell történnie, vagy a személyes találkozókon elhangzott megbízások esetében azt dokumentálni kell. Így az ügyféllel folytatott releváns személyes beszélgetések tartalma írásos jegyzőkönyvek vagy feljegyzések formájában rögzíthető. Az így közölt megbízások a telefonon közölt megbízásokkal egyenértékűnek minősülnek.

A befektetési vállalkozás megtesz minden ésszerű lépést annak elkerülésére, hogy alkalmazottai vagy partnerei a releváns telefonbeszélgetéseket és elektronikus üzenetváltásokat olyan, magántulajdonban lévő berendezéseken keresztül bonyolítsák le, amelyekről a befektetési vállalkozás az általuk közvetített tartalmat nem tudja rögzíteni vagy lemásolni.

Az e bekezdéssel összhangban megőrzött felvételeket az érintett ügyfeleknek kérésre át kell adni, és azokat öt évig - illetve amennyiben azt az illetékes hatóság előírja, legfeljebb hét évig - meg kell őrizni.

(8) A befektetési vállalkozásnak az ügyfelei tulajdonában lévő pénzügyi eszközök tartásakor kielégítő megoldásokkal kell óvnia az ügyfelek tulajdonosi jogait, különösen a befektetési vállalkozás fizetésképtelensége esetén, és meg kell előznie az ügyfelek pénzügyi eszközeinek saját számlára történő felhasználását, kivéve, ha ez az ügyfél kifejezett hozzájárulásával történik.

(9) A befektetési vállalkozásnak az ügyfelek tulajdonát képező pénzeszközök tartásakor megfelelő megoldásokkal kell óvnia az ügyfelek jogait, és a hitelintézetek esetének kivételével meg kell előznie az ügyfelek pénzeszközeinek saját számlára történő felhasználását.

(10) A befektetési vállalkozás nem köthet lakossági ügyfelekkel tulajdonjog-átruházásos pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokat az ügyfél jelenlegi vagy jövőbeli, tényleges vagy függő vagy várható kötelmeinek biztosítékaként vagy fedezeteként.

(11) Befektetési vállalkozások fióktelepei esetén a fióktelep helye szerinti tagállam illetékes hatósága érvényesíti a (6) és (7) bekezdésben foglalt kötelezettséget a fióktelep által végrehajtott ügyletek tekintetében, a befektetési vállalkozás székhely szerinti tagállama illetékes hatóságának a nyilvántartásokba való közvetlen betekintési lehetőségének sérelme nélkül.

A tagállamok kivételes körülmények esetén a (8), (9) és (10) bekezdésben említetteken, valamint a (12) bekezdésben említett vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban foglaltakon túl további követelményeket is előírhatnak a befektetési vállalkozások számára az ügyfelek eszközeinek védelmével kapcsolatban. Ezeknek a követelményeknek objektív módon indokoltnak és arányosnak kell lenniük ahhoz, hogy megoldást kínálhassanak a befektetők védelmét vagy a piac integritását fenyegető, az adott tagállam piaci szerkezetének körülményei között különös fontosságú konkrét kockázatokkal szemben, amennyiben a befektetési vállalkozások az ügyfelek eszközeinek és forrásainak védelmében járnak el.

A tagállamok, amennyiben e bekezdésnek megfelelően szándékukban áll további követelményt bevezetni, arról indokolatlan késedelem nélkül, de legalább két hónappal a követelmény tervezett hatálybalépése előtt tájékoztatják a Bizottságot. A tájékoztatásban meg kell indokolni a követelményt. Egyetlen ilyen kiegészítő követelmény sem korlátozhatja vagy befolyásolhatja más módon a befektetési vállalkozások 34. és 35. cikk szerinti jogait.

A Bizottság a harmadik albekezdésben említett tájékoztatástól számított két hónapon belül véleményt nyilvánít a kiegészítő követelmények arányosságáról és indokoltságáról.

A tagállamok fenntarthatják mindazon kiegészítő követelményeket, amelyekről 2014. július 2. előtt a 2006/73/EK irányelv 4. cikke alapján értesítést küldtek a Bizottságnak, feltéve, hogy az említett cikkben meghatározott feltételek teljesülnek.

A Bizottság tájékoztatja a tagállamokat az e bekezdéssel összhangban bevezetett kiegészítő követelményekről, valamint közzéteszi e követelményeket a webhelyén.

(12) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben részletesen meghatározza a különböző befektetési szolgáltatásokat nyújtó és/vagy befektetési tevékenységeket, illetve kiegészítő szolgáltatásokat, vagy ezek kombinációját végző befektetési vállalkozásokkal, illetve harmadik országbeli vállalkozások esetében azok 41. cikkel összhangban engedélyezett fióktelepeivel szemben megállapítandó, e cikk (2)-(10) bekezdésében rögzített konkrét szervezeti követelményeket.

16a. cikk

Mentesülés a termékirányítási követelmények alól

A befektetési vállalkozás mentesül a 16. cikk (3) bekezdésének másodiktól ötödikig terjedő albekezdésében, valamint a 24. cikk (2) bekezdésében meghatározott követelmények alól, ha az általa nyújtott befektetési szolgáltatás olyan kötvényekhez kapcsolódik, amelyek a kiegészítési záradékon kívül nem tartalmaznak más beágyazott származékos terméket, vagy ha a pénzügyi eszközöket kizárólag elfogadható partnerek részére értékesítik vagy forgalmazzák.

17. cikk

Algoritmikus kereskedés

(1) Az algoritmikus kereskedéssel foglalkozó befektetési vállalkozásnak az általa működtetett vállalkozásnak megfelelő, hatékony rendszerekkel és kockázatellenőrzési mechanizmussal kell rendelkeznie, hogy kereskedési rendszerei rugalmasak legyenek, és elegendő kapacitással rendelkezzenek, illetve megfelelő kereskedési küszöbértékek és limitek hatálya alá tartozzanak, és megakadályozzák a hibás megbízások kiküldését vagy a rendszerek egyéb, potenciálisan rendellenes piaci helyzetet eredményező vagy ilyen helyzet kialakulását elősegítő működését. Az ilyen vállalkozásnak hatékony rendszerekkel és kockázatellenőrzési mechanizmusokkal is rendelkeznie kell annak biztosítására is, hogy a kereskedési rendszerek ne legyenek felhasználhatók semmiféle olyan célra, amely ellentétes az 596/2014/EU rendelettel vagy annak a kereskedési helyszínnek a szabályaival, amelyhez kapcsolódnak. A befektetési vállalkozásnak hathatós mechanizmusokkal kell rendelkeznie az üzletvitel folyamatosságának biztosítására, amelyek alkalmasak a kereskedési rendszereiben fellépő bármely hiba kezelésére, és gondoskodnia kell rendszerei teljes körű teszteléséről és megfelelő ellenőrzéséről annak biztosítása érdekében, hogy e bekezdés követelményeinek mindenkor megfeleljenek.

(2) Amennyiben egy befektetési vállalkozás valamely tagállamban algoritmikus kereskedést folytat, erről köteles értesíteni a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságait, valamint annak a kereskedési helyszínnek a székhelye szerinti illetékes hatóságot, amelynek tagjaként vagy résztvevőjeként a befektetési vállalkozás algoritmikus kereskedést folytat.

A befektetési vállalkozás székhelye szerinti illetékes hatóság kötelezheti a befektetési vállalkozást, hogy rendszeresen vagy eseti jelleggel adjon leírást algoritmikus kereskedési stratégiái jellegéről, a rendszerre érvényes kereskedési paraméterekről vagy limitekről, az (1) bekezdésben foglalt feltételek teljesítésének biztosítására bevezetett alapvető megfelelési, illetve kockázatellenőrzési mechanizmusról, valamint a rendszerei tesztelésére vonatkozó adatokról. A befektetési vállalkozás székhelye szerinti illetékes hatóság bármikor további információkat is kérhet a befektetési vállalkozástól algoritmikus kereskedéséről és az annak céljára használt rendszerekről.

A befektetési vállalkozás székhelye szerinti illetékes hatóság az olyan kereskedési helyszínek székhelye szerinti illetékes hatóságok kérésére, amelyek tagjaként vagy résztvevőjeként a befektetési vállalkozás algoritmikus kereskedést folytat, indokolatlan késedelem nélkül közli az algoritmikus kereskedést folytató befektetési vállalkozástól kapott, a második albekezdésben említett információkat.

A befektetési vállalkozás gondoskodik az e cikkben említettek nyilvántartásáról, és biztosítja, hogy e nyilvántartás lehetővé tegye illetékes hatósága számára az ezen irányelv követelményeinek való megfelelés nyomon követését.

A nagysebességű algoritmikus kereskedési technikát alkalmazó befektetési vállalkozás jóváhagyott formában pontos és időrendbe rendezett nyilvántartást tárol valamennyi megbízásáról - beleértve a megbízások visszavonását, a végrehajtott megbízásokat és árfolyamokat a kereskedési helyszíneken -, és azt kérésre az illetékes hatóság rendelkezésére bocsátja.

(3) Figyelembe véve az adott piac likviditását, méretét és jellegét, valamint azon eszköz jellemzőit, amellyel kereskedik, annak a befektetési vállalkozásnak, amely árjegyzési stratégia alapján algoritmikus kereskedést folytat:

a) az ilyen árjegyzést - az esetleges kivételes körülmények kivételével - a kereskedési helyszín kereskedési idejének egy meghatározott arányú részében folyamatosan kell végrehajtania, és ezáltal rendszeres és előre látható módon likviditást kell biztosítania a kereskedési helyszínen.

b) kötelező érvényű írásbeli megállapodást kell kötnie a kereskedési helyszínnel, amelynek legalább a befektetési vállalkozás a) pont szerinti kötelezettségeit meg kell határoznia, és

c) hatékony rendszerekkel és ellenőrző mechanizmusokkal kell rendelkeznie annak biztosítására, hogy mindenkor teljesíteni tudja a b) pontban említett megállapodás szerinti kötelezettségeit,

(4) E cikk és ezen irányelv 48. cikkének alkalmazásában egy befektetési vállalkozás akkor folytat árjegyzési stratégia alapján algoritmikus kereskedést, ha egy vagy több kereskedési helyszín tagjaként vagy résztvevőjeként stratégiájának részeként saját számlára kereskedve egyidejűleg egymással ellentétes irányú, hasonló nagyságú fix árajánlatokat tesz versenyképes árakon, egyetlen vagy több pénzügyi eszközhöz kapcsolódóan, egyetlen kereskedési helyszínen vagy egyszerre több kereskedési helyszínen, és ezáltal a teljes piac számára rendszeres és gyakori módon likviditást biztosít.

(5) Annak a befektetési vállalkozásnak, amely közvetlen elektronikus hozzáférést biztosít egy kereskedési helyszínhez, hatékony rendszerekkel és kontrollmechanizmusokkal kell rendelkeznie a szolgáltatást használó ügyfelek alkalmasságának megfelelő értékelésére és felülvizsgálatára, valamint annak biztosítására, hogy a szolgáltatást igénybe vevő ügyfelek ne léphessék túl az előzetesen meghatározott megfelelő kereskedési és hitel-küszöbértékeket, hogy a szolgáltatást használó ügyfelek által folytatott kereskedés megfelelő ellenőrzés alatt álljon, és hogy a megfelelő kockázatellenőrzési mechanizmus megakadályozza az olyan kereskedést, amely kockázatokat teremthet magának a befektetési vállalkozásnak a számára, vagy amely rendellenes piaci helyzetet teremthetnek vagy hozzájárulhatnak annak kialakulásához, vagy ellentétesek lehetnek az 596/2014/EU rendelettel vagy a kereskedési helyszín szabályaival. A közvetlen elektronikus hozzáférés ilyen kontrollmechanizmusok nélküli biztosítása tilos.

Annak a biztosítása, hogy a szolgáltatást használó ügyfelek betartsák ezen irányelv követelményeit, illetve a kereskedési helyszín által előírt szabályokat, a közvetlen elektronikus hozzáférést biztosító befektetési vállalkozás felelőssége. A befektetési vállalkozásnak az említett szabályok esetleges megsértésének, illetve a szabálytalan kereskedési feltételeknek vagy a piaci visszaélésre utaló magatartásnak az azonosítása érdekében figyelemmel kell kísérnie az ügyleteket, és az ilyen esetekről be kell számolnia az illetékes hatóságnak. A befektetési vállalkozásnak gondoskodnia kell arról, hogy a befektetési vállalkozás és az ügyfél között létrejöjjön egy kötelező erejű írásos megállapodás az említett szolgáltatás nyújtásából fakadó alapvető jogokról és kötelezettségekről, amely megállapodás értelmében az ezen irányelv rendelkezéseinek betartásával kapcsolatos felelősség a befektetési vállalkozást terheli.

A valamely kereskedési helyszínhez közvetlen elektronikus hozzáférést biztosító befektetési vállalkozásnak e tényről értesítenie kell a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságait, valamint annak a kereskedési helyszínnek a tagállama szerinti illetékes hatóságokat is, amelyhez a befektetési vállalkozás közvetlen elektronikus hozzáférést biztosít.

A befektetési vállalkozás székhelye szerinti tagállam illetékes hatósága kötelezheti a befektetési vállalkozást, hogy az rendszeres vagy eseti jelleggel adjon leírást az első albekezdésben említett rendszerekről és ellenőrzési mechanizmusról, és bizonyítsa ezek alkalmazását.

A befektetési vállalkozás székhelye szerinti tagállam illetékes hatósága az olyan kereskedési helyszínek illetékes hatósága kérésére, amelyekhez a befektetési vállalkozás közvetlen elektronikus hozzáférést biztosít, indokolatlan késedelem nélkül közli a negyedik albekezdésben említett, a befektetési vállalkozástól kapott információkat.

A befektetési vállalkozás gondoskodik az e bekezdésben említettek nyilvántartásáról, és biztosítja, hogy e nyilvántartás lehetővé tegye illetékes hatósága számára az ezen irányelv követelményeinek való megfelelés nyomon követését.

(6) Az olyan befektetési vállalkozás, amely általános klíringtagként jár el más személyek számára, rendelkezik hatékony rendszerekkel és ellenőrzéssel, melyek révén gondoskodik arról, hogy az elszámolási szolgáltatásokat csak megfelelő, és világos kritériumokat teljesítő személyek veszik igénybe, és hogy megfelelő előírások vonatkoznak azokra a személyekre, amelyek a befektetési vállalkozás számára és a piac számára a kockázatokat lecsökkentik. A befektetési vállalkozás gondoskodik arról, hogy legyen egy kötelező érvényű írásos megállapodás a befektetési vállalkozás és a személy között, az azon szolgáltatás nyújtásából keletkező lényeges jogokról és kötelezettségekről.

(7) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:

a) a különböző befektetési szolgáltatásokat nyújtó és/vagy befektetési tevékenységeket folytató és kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó, vagy ezek különböző kombinációival foglalkozó befektetési vállalkozásokra vonatkozóan az (1)-(6) bekezdésben előírt szervezeti követelmények további részletei, amelyek keretében az (5) bekezdésben foglalt szervezeti követelményekkel kapcsolatos előírásoknak oly módon kell egyedi követelményeket meghatározniuk a közvetlen piaci hozzáférés és a szponzorált hozzáférés vonatkozásában, hogy az biztosítsa, hogy a szponzorált hozzáférésre vonatkozó kontrollmechanizmusok legalább egyenértékűek legyenek a közvetlen hozzáférésre vonatkozóakkal;

b) azok a körülmények, amelyek fennállása esetén a befektetési vállalkozás köteles megkötni a (3) bekezdés b) pontjában említett árjegyzési megállapodást, valamint az ilyen megállapodások tartalma, ideértve a kereskedési helyszín kereskedési idejének a (3) bekezdésben említett részét is;

c) azok a helyzetek, amelyek a (3) bekezdésben említett kivételes körülménynek minősülnek, ideértve a rendkívüli volatilitási körülményeket, a politikai és makrogazdasági eseményeket, a rendszerszintű, illetve operatív eseményeket, valamint az olyan körülményeket is, amelyek a befektetési vállalkozást megakadályozzák az (1) bekezdésben említett prudens kockázatkezelési gyakorlat fenntartásában;

d) a (2) bekezdés ötödik albekezdésében említett jóváhagyott forma tartalma és formátuma, valamint annak az időszaknak a hossza, ameddig a befektetési vállalkozásnak meg kell őriznie az említett nyilvántartást.

Az ESMA-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig be kell nyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

18. cikk

A kereskedés folyamata és az ügyletek véglegesítése egy multilaterális kereskedési rendszerben és egy szervezett kereskedési rendszerben

(1) A tagállamok megkövetelik, hogy a multilaterális kereskedési rendszert (MTF) és szervezett kereskedési rendszert (OTF) működtető befektetési vállalkozások és piacműködtetők amellett, hogy megfelelnek a 16. cikkben megállapított szervezeti követelményeknek, átlátható szabályokat és eljárásokat hozzanak létre a tisztességes és rendezett kereskedés érdekében, valamint objektív ismérveket állapítsanak meg a megbízások hatékony végrehajtására. Szabályokkal kell rendelkezniük a rendszer technikai működésének megalapozott irányítására, hogy megbirkózhasson a rendszerleállás kockázatával, ideértve az előre nem látható események hatékony kezelésére vonatkozó megoldásokat is;

(2) A tagállamok megkövetelik, hogy az MTF-et vagy az OTF-et működtető befektetési vállalkozások és piacműködtetők átlátható szabályokban állapítsanak meg szempontokat azon pénzügyi eszközök meghatározására, amelyekkel rendszereikben kereskedni lehet.

A tagállamok megkövetelik, hogy adott esetben az MTF-et vagy az OTF-et működtető befektetési vállalkozások és piacműködtetők kellő, nyilvánosan hozzáférhető információt biztosítsanak, lehetővé téve felhasználóik számára, hogy megítéljék a befektetési lehetőségeket, figyelembe véve mind a felhasználók jellegét, mind a kereskedésben részt vevő eszközök fajtáit, vagy győződjenek meg arról, hogy az ilyen információhoz hozzá lehet férni.

(3) A tagállamok előírják, hogy az MTF-et és OTF-et működtető befektetési vállalkozások és piacműködtetők átlátható, megkülönböztetéstől mentes és objektív szempontokon alapuló szabályokat állapítsanak meg, tegyenek közzé, tartsanak fenn és hajtsanak végre a szolgáltatásukhoz való hozzáférésre vonatkozóan.

(4) A tagállamok kötelezővé teszik az MTF-et vagy OTF-et működtető befektetési vállalkozások és piacműködtetők számára, hogy azok rendelkezzenek az azoknak az MTF vagy OTF üzemeltetését vagy a tagokat/résztvevőket vagy felhasználókat érintő lehetséges káros következményeknek az egyértelmű azonosítására és kezelésére szolgáló mechanizmusokkal, amelyek az MTF, az OTF, a tulajdonosaik, vagy az MTF-et vagy OTF-et működtető befektetési vállalkozás vagy piacműködtető, illetve az MTF vagy OTF hatékony és eredményes működése közötti érdekellentétek következtében előállhatnak.

(5) A tagállamok megkövetelik, hogy az MTF-et vagy OTF-et működtető befektetési vállalkozások és piacműködtetők megfeleljenek az 48. cikkben és az 49. cikkben foglaltaknak, és hogy minden ehhez szükséges hatékony rendszerrel, eljárással és mechanizmussal rendelkezzenek.

(6) A tagállamok előírják, hogy az MTF-et és az OTF-et működtető befektetési vállalkozások és piacműködtetők egyértelműen tájékoztassák tagjaikat és résztvevőiket az adott rendszerben végrehajtott ügyletek végrehajtásáért viselt felelősségükről. A tagállamok megkövetelik, hogy az MTF-et és OTF-et működtető befektetési vállalkozások és piacműködtetők a szükséges megoldásokkal segítsék elő az MTF vagy az OTF rendszereiben megkötött ügyletek hatékony végrehajtását ét.

(7) A tagállamok előírják, hogy az MTF-ek és az OTF-ek legalább három, ténylegesen aktív taggal vagy felhasználóval rendelkezzenek, amelyek mindegyikének lehetősége van a többiekkel való kölcsönös együttműködésre az árképzés terén.

(8) Amennyiben valamely szabályozott piacra bevezetett átruházható értékpapírral a kibocsátó hozzájárulása nélkül valamely MTF-en vagy OTF-en is kereskednek, a kibocsátó az adott MTF vagy OTF vonatkozásában nem köteles induló, folyamatos vagy eseti pénzügyi beszámolásra.

(9) A tagállamok előírják, hogy az MTF-et és OTF-et működtető befektetési vállalkozás és piacműködtető haladéktalanul teljesítse az illetékes hatóság által a valamely pénzügyi eszköz kereskedésből való felfüggesztésére vagy kivonására a 69. cikk (2) bekezdése alapján kiadott utasításokat.

(10) A tagállamok előírják az MTF-et vagy OTF-et működtető befektetési vállalkozások és piacműködtetők számára, hogy az illetékes hatóságnak részletes ismertetést adjanak az MTF vagy OTF működéséről, ezen belül - a 20. cikk (1), (4) és (5) bekezdésének sérelme nélkül - bármely, ugyanezen befektetési vállalkozások és piacműködtetők tulajdonában lévő szabályozott piaccal, MTF-fel, OTF-fel vagy rendszeres internalizálóval való kapcsolatukról, illetve az ezekben való részesedésükről, valamint hogy rendelkezésre bocsássák tagjaik, résztvevőik és/vagy felhasználóik névsorát. Az illetékes hatóságok ezt az információt kérésre az ESMA rendelkezésére bocsátják. Minden befektetési vállalkozásnak és piacműködtetőnek szóló MTF- vagy OTF-engedélyről értesíteni kell az ESMA-t. Az ESMA jegyzéket készít az Unióban működő összes MTF-ről és OTF-ről. A jegyzék információkat tartalmaz az MTF vagy OTF által nyújtott szolgáltatásokról, és maga után vonja, hogy a 600/2014/EU rendelet 6., 10. és 26. cikkével összhangban készülő jelentésekben az MTF-et vagy OTF-et azonosító egyedi kóddal szerepel. A jegyzéket rendszeresen naprakésszé kell tenni. Az ESMA e jegyzéket saját honlapján közzéteszi és naprakész állapotban tartja.

(11) Az ESMA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a (10) bekezdésben hivatkozott ismertetés és értesítés tartalmának és formájának meghatározására.

Az ESMA az említett végrehajtás-technikai standardtervezetet 2016. január 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

19. cikk

Konkrét előírások az MTF-ek számára

(1) A tagállamok megkövetelik, hogy az MTF-et működtető befektetési vállalkozások és piacműködtetők amellett, hogy megfelelnek a 16. és 18. cikkben megállapított követelményeknek, beavatkozást kizáró szabályokat állapítsanak meg és hajtsanak végre a megbízások végrehajtására a rendszerben.

(2) A tagállamok előírják, hogy a 18. cikk (3) bekezdésében említett, az MTF-ekhez való hozzáférésre vonatkozó szabályok összhangban legyenek az 53. cikk (3) bekezdésében megállapított feltételekkel.

(3) A tagállamok megkövetelik, hogy az MTF-et működtető befektetési vállalkozás és piacműködtető mechanizmusokkal rendelkezzen az alábbiak tekintetében:

a) legyen megfelelően felszerelt azon kockázatok kezelésére, amelyeknek ki van téve, hogy megfelelő megállapodásokat és rendszereket hozzon létre a működését veszélyeztető összes lényeges kockázat azonosítására, és hatékony intézkedéseket hozzon az ilyen kockázatok csökkentésére;

b) hatékony mechanizmusokkal segítse elő a rendszereiben végrehajtott ügyletek hatékony és határidőben történő véglegesítését; valamint

c) az engedélyezés időpontjában és folyamatosan is rendelkezzék rendezett működésének elősegítésére kellő pénzügyi forrásokkal, tekintettel a piacon kötött ügyletek jellegére és kiterjedésére, valamint azon kockázatok körére és fokára, amelyeknek ki van téve.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy a 24. cikk, a 25. cikk, a 27. cikk (1), (2) és (4)-(10) bekezdése és a 28. cikk ne vonatkozzon az MTF-re irányadó szabályok alapján végrehajtott, a tagjai vagy résztvevői közötti ügyletekre, vagy az MTF és tagjai vagy résztvevői között az MTF használatával kapcsolatos ügyletekre. Az MTF tagjai vagy résztvevői azonban kötelesek megfelelni a 24., 25., 27. és 28. cikkben előírt kötelezettségeknek ügyfeleik tekintetében, ha ügyfelek nevében eljárva az ügyfelek megbízásait valamely MTF rendszerein keresztül hajtják végre.

(5) A tagállamok nem engedélyezik, hogy az MTF-et működtető befektetési vállalkozások és piacműködtetők saját eszköz terhére hajtsanak végre ügyfélmegbízásokat, vagy ügyfélmegbízásokat párosító saját számlára történő kereskedést folytassanak.

20. cikk

Konkrét követelmények az OTF-ek számára

(1) A tagállamok előírják, hogy az OTF-et működtető befektetési vállalkozás és piacműködtető létrehozzon bizonyos mechanizmusokat, amelyek megakadályozzák, hogy az ügyfélmegbízásokat az OTF-ben az OTF-et működtető befektetési vállalkozás vagy piacműködtető saját eszközeinek terhére hajtsák végre, vagy végrehajtsák olyan gazdálkodó egységek ügyfélmegbízásait, amelyek a befektetési vállalkozással vagy piacműködtetővel azonos csoport vagy jogi személy részét alkotják.

(2) A tagállamok csak kötvények, strukturált pénzügyi termékek, kibocsátási egységek és bizonyos származtatott termékek vonatkozásában engedélyezik az OTF-et működtető befektetési vállalkozások és piacműködtetők számára, hogy ügyfélmegbízásokat párosító saját számlára történő kereskedést folytassanak, és csak abban az esetben, ha az ügyfél beleegyezett ebbe az eljárásba.

Az OTF-et működtető befektetési vállalkozások és piacműködtetők nem alkalmazhatnak ügyfélmegbízásokat párosító, saját számlára történő kereskedést abból a célból, hogy az OTF-en ügyfélmegbízásokat hajtsanak végre olyan származtatott termékekre vonatkozóan, amelyek a származtatott termékek olyan kategóriájába tartoznak, amelyet a 648/2012/EU rendelet 5. cikkével összhangban elszámolási kötelezettség hatálya alá tartozónak nyilvánítottak.

Az OTF-et működtető befektetési vállalkozásoknak és piacműködtetőknek rendelkezniük kell olyan szabályokkal, amelyek biztosítják, hogy megfeleljenek az ügyfélmegbízásokat párosító, saját számlára történő kereskedés 4. cikk (1) bekezdésének 38. pontjában szereplő fogalommeghatározásának.

(3) A tagállamok csak a likvid piaccal nem rendelkező állampapírok vonatkozásában engedélyezik az OTF-et működtető befektetési vállalkozások és piacműködtetők számára, hogy ügyfélmegbízásokat párosító, saját számlára történő kereskedésen kívüli saját számlára történő kereskedést folytassanak.

(4) A tagállamok nem engedélyezik, hogy egy OTF és egy rendszeres internalizáló működésére egyazon jogi személyen belül kerüljön sor. OTF nem kapcsolódhat rendszeres internalizálóhoz oly módon, amely lehetővé teszi, hogy az OTF-beli megbízások és a rendszeres internalizálónál lévő megbízások vagy ajánlatok egymásra hassanak. Az OTF nem kapcsolódhat másik OTF-hez olyan módon, ami lehetővé teszi, hogy a különböző OTF-ek hassanak egymásra.

(5) A tagállamok nem tiltják, hogy az OTF-et működtető befektetési vállalkozások és piacműködtetők másik befektetési vállalkozással közösen folytassanak OTF-en történő, független alapú árjegyzést.

E cikk alkalmazásában nem tekintendő úgy, hogy egy befektetési vállalkozás OTF-en történő, független alapú árjegyzést folytat, ha szoros kapcsolatban áll az OTF-et működtető befektetési vállalkozással vagy piacműködtetővel.

(6) A tagállamok előírják, hogy a megbízások OTF-en való végrehajtására egyedi mérlegelés alapján kerüljön sor.

Az OTF-et működtető befektetési vállalkozások és piacműködtetők csak a következő esetek egyikében vagy mindkettőben gyakorolhatják egyedi mérlegelési jogkörüket:

a) amikor úgy döntenek, hogy az általuk üzemeltetett OTF-en megbízást adnak le vagy vonnak vissza;

b) amikor úgy döntenek, hogy egy adott ügyfélmegbízást nem párosítanak az adott időpontban a rendszerben rendelkezésre álló megbízásokkal, feltéve, hogy ez megfelel az ügyfelektől kapott konkrét utasításoknak és a 27. cikk szerinti kötelezettségeiknek.

Az ügyfélmegbízásokat összepárosító rendszerek esetében az OTF-et működtető befektetési vállalkozás és piacműködtető dönthet arról, hogy két vagy több ügyfélmegbízást párosít-e, illetve hogy ezek közül mennyit és mikor párosít a rendszerben. Az (1), (2), (4) és (5) bekezdéssel összhangban és a (3) bekezdés sérelme nélkül a részvényektől eltérő eszközökre vonatkozó ügyleteket megszervező rendszerek esetében a befektetési vállalkozások vagy az OTF-et működtető piacműködtetők elősegíthetik az ügyfelek közötti alkut annak érdekében, hogy két vagy több, egymásnak potenciálisan megfelelő kereskedési szándékot hozzanak össze egymással egy ügyletben.

Ez a kötelezettség a 18. és a 27. cikk sérelme nélkül alkalmazandó.

(7) Az illetékes hatóság az OTF üzemeltetése iránti engedélykérelemnek a befektetési vállalkozás vagy piacműködtető általi benyújtásakor vagy eseti alapon részletes leírást kérhet arról, hogy a rendszer miért nem megfelelő és nem képes arra, hogy szabályozott piacként, MTF-ként vagy rendszeres internalizálóként működjön, valamint arról, hogyan fogják alkalmazni ezt a mérlegelési jogkört, különösen arra vonatkozóan, hogy mikor kerülhet sor egy megbízás OTF-ről való törlésére, valamint hogy mikor és hogyan történik két vagy több ügyfélmegbízás OTF-en belüli párba állítása. Az OTF-et működtető befektetési vállalkozásnak vagy piacműködtetőnek ezenkívül részletesen tájékoztatnia kell az illetékes hatóságot arról, hogy hogyan kíván ügyfélmegbízásokat párosító, saját számlára történő kereskedést alkalmazni. Az illetékes hatóság nyomon követi a befektetési vállalkozás vagy piacműködtető ügyfélmegbízásokat párosító, saját számlára történő kereskedésben való részvételét annak biztosítására, hogy az továbbra is megfeleljen az ilyen kereskedés fogalommeghatározásának, és hogy az ügyfélmegbízásokat párosító, saját számlára történő kereskedésben való részvétel ne eredményezzen összeférhetetlenséget a befektetési vállalkozás vagy piacműködtető és ügyfelei között.

(8) A tagállamok biztosítják, hogy a 24., 25., 27. és 28. cikk rendelkezéseit az OTF-fel kapcsolatos ügyletekre alkalmazzák.

II. FEJEZET

A befektetési vállalkozások működési feltételei

1. szakasz

Általános rendelkezések

21. cikk

Az induló engedély feltételeinek rendszeres felülvizsgálata

(1) A tagállamok megkövetelik, hogy a területükön engedélyezett befektetési vállalkozás folyamatosan, minden időben feleljen meg az I. fejezetben az induló engedélyre megállapított feltételeknek.

(2) A tagállamok megkövetelik, hogy illetékes hatóságaik megfelelő módszereket hozzanak létre annak figyelemmel kísérésére, hogy a befektetési vállalkozások teljesítik-e az (1) bekezdés alapján a kötelezettségeiket. Megkövetelik, hogy a befektetési vállalkozások tájékoztassák az illetékes hatóságokat minden, az induló engedélyhez megállapított feltételekben bekövetkező lényeges változásról.

Az ESMA útmutatást dolgozhat ki az ebben a bekezdésben említett figyelemmel kísérés módszereire vonatkozóan.

22. cikk

Általános kötelezettségek a folyamatos felügyelet tekintetében

A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok kísérjék figyelemmel a befektetési vállalkozások tevékenységeit oly módon, hogy értékelhessék az ezen irányelvben előírt működési feltételeknek való megfelelést. A tagállamok biztosítják, hogy a megfelelő intézkedések illetékes hatóságaik számára rendelkezésre állnak ahhoz, hogy a befektetési vállalkozásoktól e kötelezettségeknek való megfelelés értékeléséhez szükséges információt megszerezzék.

A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok - amennyiben ők felelnek valamely, a 600/2014/EU rendelet 2. cikke (1) bekezdésének 34. pontjában meghatározott és az említett rendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerinti eltérés alá tartozó jóváhagyott közzétételi mechanizmus (APA) és valamely, a 600/2014/EU rendelet 2. cikke (1) bekezdésének 36. pontjában meghatározott és az említett rendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerinti eltérés alá tartozó, jóváhagyott jelentési mechanizmus (ARM) tevékenységeinek engedélyezéséért és felügyeletéért - ellenőrizzék az adott APA vagy ARM tevékenységeit oly módon, hogy értékelhessék az említett rendeletben meghatározott működési feltételeknek való megfelelést. A tagállamok biztosítják, hogy a megfelelő intézkedések rendelkezésre álljanak az illetékes hatóságaik számára ahhoz, hogy megszerezzék a szükséges információt az APA-k és ARM-ek e kötelezettségeknek való megfelelése értékeléséhez.

23. cikk

Összeférhetetlenség

(1) A tagállamok előírják befektetési vállalkozásaik számára, hogy minden megfelelő lépést tegyenek meg minden olyan összeférhetetlenség azonosítására és megelőzésére vagy kezelésére, amely közöttük - beleértve vezetőiket, alkalmazottaikat és függő ügynökeiket vagy bármely, hozzájuk ellenőrzés révén közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó személyt -, illetve ügyfeleik, vagy valamely ügyfelük és egy másik ügyfelük között a befektetési és kiegészítő szolgáltatások vagy ezek kombinációi nyújtása során felmerülhet, beleértve a harmadik felek által nyújtott ösztönzők elfogadásából, a befektetési vállalkozás saját díjazásából és egyéb ösztönző struktúrákból adódó összeférhetetlenségeket is.

(2) Amennyiben a befektetési vállalkozás által a 16. cikk (3) bekezdésének megfelelően létrehozott, az összeférhetetlenségeknek az ügyfelek érdekeire gyakorolt hátrányos hatásai megelőzésére irányuló szervezeti vagy igazgatási szabályok nem elegendőek annak kellően megbízható módon való biztosítására, hogy megelőzzék az ügyfelek érdekei sérelmének kockázatát, a befektetési vállalkozásnak világosan tájékoztatnia kell az ügyfelet az összeférhetetlenség általános jellegéről és/vagy forrásairól, valamint a szóban forgó kockázatok csökkentésére hozott intézkedésekről, még mielőtt az érintett üzleti tevékenységet az ügyfél számára elvégezné.

(3) A (2) bekezdésben említett tájékoztatást

a) tartós adathordozón kell nyújtani; valamint

b) annak kellően részletesnek kell lennie ahhoz, hogy - figyelembe véve az ügyfél jellegét - az ügyfél megalapozott döntést hozhasson azon szolgáltatással kapcsolatban, amelyre nézve az összeférhetetlenség fennáll.

(4) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az alábbi célokból:

a) azon lépések meghatározása, amelyek megtétele a többféle befektetési és kiegészítő szolgáltatásnak, illetve azok kombinációinak nyújtása során ésszerűen elvárható a befektetési vállalkozásoktól az összeférhetetlenség megállapítása, megelőzése, kezelése és közlése érdekében;

b) megfelelő kritériumok megállapítása azon összeférhetetlenségi formák meghatározásához, amelyek fennállása sértheti a befektetési vállalkozás ügyfeleinek vagy potenciális ügyfeleinek érdekeit.

2. szakasz

Rendelkezések a befektetővédelem biztosítására

24. cikk

Általános elvek és az ügyfelek tájékoztatása

(1) A tagállamok megkövetelik, hogy a befektetési szolgáltatások, vagy adott esetben a kiegészítő szolgáltatások ügyfeleknek történő nyújtásakor a befektetési vállalkozás járjon el becsületesen, tisztességesen és hivatásszerűen az ügyfelei legjobb érdekeinek megfelelően és különösen feleljen meg az ebben a cikkben és a 25. cikkben foglalt elveknek.

(2) Az ügyfeleknek történő értékesítés céljából pénzügyi eszközöket kialakító befektetési vállalkozások biztosítják, hogy ezeket a pénzügyi eszközöket úgy alakítsák ki, hogy azok megfeleljenek az ügyfelek vonatkozó kategóriáján belül valamely azonosított célpiac igényeinek, a pénzügyi eszközök forgalmazási stratégiája összeegyeztethető legyen az azonosított célpiaccal, és a befektetési vállalkozás ésszerű lépéseket tegyen annak biztosítására, hogy az adott pénzügyi eszközt az azonosított célpiac számára forgalmazzák.

A befektetési vállalkozás érti az általa kínált vagy ajánlott pénzügyi eszközöket, a végfelhasználóknak a 16. cikk (3) bekezdésében említett azonosított célpiacát is figyelembe véve felméri a pénzügyi eszközök azon ügyfelek igényeivel való összeegyeztethetőségét, akik számára befektetési szolgáltatásokat nyújt, és gondoskodik arról, hogy csak abban az esetben kerüljön sor pénzügyi eszközök felkínálására vagy ajánlására, ha az az ügyfél érdekében áll.

(3) A befektetési vállalkozás által ügyfeleihez vagy potenciális ügyfeleihez eljuttatott minden információnak tisztességesnek, egyértelműnek és nem félrevezetőnek kell lennie, beleértve a marketingközleményeket is. A marketingközlemények marketingjellegének világosan felismerhetőnek kell lennie.

(4) Az ügyfeleknek vagy potenciális ügyfeleknek kellő időben megfelelő tájékoztatást kell biztosítani a befektetési vállalkozásról és annak szolgáltatásairól, a pénzügyi eszközökről és a javasolt befektetési stratégiákról, a végrehajtás helyszíneiről, valamint az összes költségről és kapcsolódó díjról. E tájékoztatás a következőket foglalja magában:

a) befektetési tanács nyújtásakor a befektetési vállalkozás köteles a befektetési tanácsadást megelőzően kellő időben tájékoztatni az ügyfelet az alábbiakról:

i. a tanácsot független alapon adja-e;

ii. a tanácsadás a különböző eszköztípusok szélesebb vagy szűkebb körű elemzésén alapul-e és különösen, hogy a pénzügyi eszközök köre olyan szervezetek által kibocsátott vagy kínált pénzügyi eszközökre korlátozódik-e, amelyeket olyan szoros kapcsolat vagy bármely egyéb jogi vagy gazdasági viszony - például szerződéses viszony - fűz a befektetési vállalkozáshoz, amely azzal a kockázattal jár, hogy csorbítja a tanácsadás függetlenségét,

iii. a befektetési vállalkozás biztosít-e az ügyfél számára az ezen ügyfélnek javasolt pénzügyi eszközök megfelelőségére vonatkozó rendszeres értékelést;

b) a pénzügyi eszközökre és javasolt befektetési stratégiákra vonatkozó tájékoztatásnak magában kell foglalnia a megfelelő iránymutatást, illetve figyelmeztetést az adott eszközökbe történő befektetéssel vagy az egyes befektetési stratégiákkal kapcsolatos kockázatokról, valamint arról, hogy - figyelembe véve az e cikk (2) bekezdése szerinti azonosított célpiacot - a pénzügyi eszközt lakossági vagy szakmai ügyfeleknek szánták-e;

c) a befektetési és kiegészítő szolgáltatásokkal összefüggő költségekre és kapcsolódó díjakra vonatkozó tájékoztatás magában foglalja a tanácsadás költségét, adott esetben az ügyfélnek ajánlott vagy értékesített pénzügyi eszköz költségét, valamint az ügyfél általi fizetés módját, beleértve az esetlegesen harmadik féltől származó befizetéseket is.

Az összes költségről és díjról szóló tájékoztatást - a befektetési szolgáltatáshoz és a pénzügyi eszközhöz kapcsolódó azon költségeket és díjakat is beleértve, amelyeket nem az alapul szolgáló eszközök piacának kockázata hoz létre - összesített formában kell nyújtani annak érdekében, hogy az ügyfél megérthesse a teljes költséget és annak a befektetés hozamára gyakorolt kumulatív hatását, és amennyiben az ügyfél azt kéri, a tájékoztatást tételes lebontásban is biztosítani kell. Adott esetben ezt a tájékoztatást a befektetés élettartama alatt rendszeresen, legalább évente biztosítani kell az ügyfél számára.

Amennyiben a pénzügyi eszköz vételére vagy eladására vonatkozó megállapodást olyan távközlési eszköz igénybevételével kötik meg, amely megakadályozza a költségekkel és díjakkal kapcsolatos előzetes tájékoztatást, a befektetési vállalkozás a költségekkel és díjakkal kapcsolatos tájékoztatást az ügyletkötést követően indokolatlan késedelem nélkül vagy elektronikus formában, vagy lakossági ügyfél kérésére papíron is megadhatja, feltéve, hogy mindkét következő feltétel teljesül:

i. az ügyfél beleegyezett, hogy az ügylet megkötését követően indokolatlan késedelem nélkül átveszi a tájékoztatást;

ii. a befektetési vállalkozás megadta azt a választási lehetőséget az ügyfél számára, hogy a tájékoztatás átvételéig elhalassza az ügylet megkötését.

A harmadik albekezdésben foglalt követelményeken túlmenően a befektetési vállalkozás köteles lehetőséget biztosítani az ügyfélnek arra, hogy a költségekkel és díjakkal kapcsolatos tájékoztatást telefonon kapja meg az ügylet megkötését megelőzően.

(5) A (4) és a (9) bekezdésben említett információkat érthető formában kell közölni, úgy, hogy ésszerűen feltételezhető legyen, hogy azok alapján az ügyfelek vagy potenciális ügyfelek képesek átlátni a felkínált befektetési szolgáltatás, illetve az adott pénzügyi eszköz fajtájának természetét és kockázatait, és ennek következtében tájékozottan tudják meghozni befektetési döntéseiket. A tagállamok engedélyezhetik, hogy ez a tájékoztatás egységesített formátumban is biztosítható legyen.

(5a) A befektetési vállalkozás az ezen irányelvben előírt valamennyi nyújtandó információt elektronikus formátumban adja át az ügyfeleknek vagy potenciális ügyfeleknek, kivéve akkor, ha az ügyfél vagy potenciális ügyfél lakossági ügyfél vagy potenciális lakossági ügyfél, aki papíralapú tájékoztatást kért, amely esetben ezeket az információkat papíron, díjmentesen kell megadni.

A befektetési vállalkozás tájékoztatja a lakossági ügyfeleket vagy potenciális lakossági ügyfeleket, hogy lehetőségük van papíron megkapni az információkat.

Azokat a meglévő lakossági ügyfeleket, akik papíron veszik át az ezen irányelv szerint nyújtandó információkat, a befektetési vállalkozás az elektronikus formátumban történő elküldés előtt legalább nyolc héttel tájékoztatja arról, hogy a továbbiakban elektronikus formátumban kapják meg az információkat. A befektetési vállalkozás tájékoztatja az említett meglévő lakossági ügyfeleket, hogy választásuk szerint vagy továbbra is kaphatnak papíralapú tájékoztatást, vagy áttérhetnek az elektronikus formátumú tájékoztatásra. A befektetési vállalkozások tájékoztatják továbbá a meglévő lakossági ügyfeleket, hogy ha a nyolchetes időszak során nem kérik a papíralapú tájékoztatás folytatását, akkor automatikusan elektronikus formátumban fogják megkapni az információkat. Azokat a meglévő ügyfeleket, akik már elektronikus formátumban kapják meg az ezen irányelv szerint nyújtandó információkat, nem szükséges tájékoztatni.

(6) Azon esetekben, ha a befektetési szolgáltatást olyan pénzügyi termék részeként kínálják, amelyre a tájékoztatási kötelezettségek tekintetében már az Európai Unió hitelintézetekre és fogyasztói hitelekre vonatkozó jogszabályainak egyéb rendelkezései vonatkoznak, az ilyen szolgáltatásra ezeken túlmenően nem vonatkoznak a (3), a (4) és az (5)bekezdésben megállapított kötelezettségek.

(7) Amennyiben a befektetési vállalkozás arról tájékoztatja az ügyfelet, hogy a befektetési tanácsadást független alapon biztosítja, e befektetési vállalkozás:

a) köteles a piacon elérhető pénzügyi eszközök olyan kellően nagy körét értékelni, amely kellően változatos az eszközök típusa, kibocsátója vagy a termékek nyújtója szerint ahhoz, hogy biztosítsa az ügyfél befektetési céljainak megfelelő teljesülését, és nem korlátozódhat azokra a pénzügyi eszközökre, amelyeket

i. maga a befektetési vállalkozás vagy a vele szoros kapcsolatban lévő szervezetek; vagy

ii. olyan egyéb szervezetek bocsátanak ki vagy nyújtanak, amelyeket olyan szoros jogi vagy gazdasági kapcsolat - például szerződéses viszony - fűz a befektetési vállalkozáshoz, amely azzal a kockázattal jár, hogy csorbítja a tanácsadás függetlenségét;

b) nem fogadhat el és nem tarthat vissza semmilyen díjat, jutalékot vagy olyan pénzbeli vagy nem pénzbeli juttatást, amelyet valamely harmadik fél vagy egy harmadik fél nevében eljáró személy fizet vagy biztosít az ügyfeleknek nyújtott szolgáltatással összefüggésben. Az olyan kisebb nem pénzbeli juttatásokat, amelyek javíthatják az ügyfélnek nyújtott szolgáltatás színvonalát, és nagyságrendjüknél vagy jellegüknél fogva nem tekinthető úgy, hogy veszélyeztetnék a befektetési vállalkozás azon kötelezettségének teljesítését, hogy az ügyfél érdekének leginkább megfelelő módon járjon el, világosan közölni kell, és azok nem tartoznak ezen alpont hatálya alá.

(8) Amikor portfóliókezelést biztosít, a befektetési vállalkozás nem fogadhat el és nem tarthat vissza semmilyen díjat, jutalékot vagy olyan pénzbeli vagy nem pénzbeli juttatást, amelyet valamely harmadik fél vagy egy harmadik fél nevében eljáró személy fizet vagy biztosít az ügyfeleknek nyújtott szolgáltatással összefüggésben. Az olyan kisebb nem pénzbeli juttatásokat, amelyek javíthatják az ügyfélnek nyújtott szolgáltatás színvonalát, és nagyságrendjüknél vagy jellegüknél fogva nem tekinthető úgy, hogy veszélyeztetnék a befektetési vállalkozás azon kötelezettségének teljesítését, hogy az ügyfél érdekének leginkább megfelelő módon járjon el, világosan közölni kell, és azok nem tartoznak e bekezdés hatálya alá.

(9) A tagállamok biztosítják, hogy ne minősüljön úgy, hogy a befektetési vállalkozások teljesítik a 23. cikk szerinti vagy az e cikk (1) bekezdése szerinti kötelezettségeiket abban az esetben, amikor az ügyfél vagy az ügyfél nevében eljáró személy kivételével bármely fél számára fizetnek, vagy bármely díjban vagy jutalékban részesülnek, vagy bármely nem pénzügyi előnyben részesülnek vagy nem pénzügyi előnyt nyújtanak befektetési szolgáltatás vagy kiegészítő szolgáltatás biztosításával kapcsolatban, az alább felsorolt esetek kivételével, amikor a kifizetés vagy az előny:

a) célja, hogy javítsa az érintett ügyfélnek nyújtott szolgáltatás minőségét; valamint

b) nem gátolja a befektetési vállalkozást abban, hogy megfeleljen annak a kötelezettségének, amely szerint becsületesen, tisztességesen, szakszerűen és ügyfelei legjobb érdekének megfelelően kell eljárnia.

Az első albekezdésben említett díj vagy előny létéről, jellegéről és összegéről vagy - amennyiben az összeg nem adható meg biztosan - összegének számítási módjáról az ügyfelet világosan, átfogóan, pontosan és érthetően tájékoztatják az adott befektetési vagy kiegészítő szolgáltatás elvégzése előtt; A befektetési vállalkozás adott esetben tájékoztatja az ügyfelet a befektetési szolgáltatás vagy kiegészítő szolgáltatás nyújtásával összefüggésben kapott díj, jutalék, pénzügyi vagy nem pénzügyi előny ügyfélre való átruházásának mechanizmusairól is.

Nem tartoznak az első albekezdésben meghatározott követelmények hatálya alá azok a kifizetések vagy díjak, amelyek a befektetési szolgáltatások nyújtását lehetővé teszik, vagy ahhoz szükségesek - pl. őrzési díjak, elszámolási és átváltási díjak, igazgatási illetékek vagy jogi költségek -, amelyek természetüknél fogva nem eredményezhetnek konfliktusokat a befektetési vállalkozásnak ügyfele legjobb érdekében végzett becsületes, tisztességes és szakszerű tevékenységére vonatkozó kötelezettségével kapcsolatban;

(9a) A tagállamok biztosítják, hogy a harmadik felek által az ügyfeleknek portfóliókezelési vagy egyéb befektetési vagy kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó befektetési vállalkozások részére végzett kutatás akkor tekintendő az (1) bekezdés szerinti kötelezettségek teljesítésének, ha:

a) a végrehajtási vagy kutatási szolgáltatások nyújtását megelőzően a befektetési vállalkozás és a kutatási szolgáltató megállapodást kötött, amely azonosítja, hogy a végrehajtási szolgáltatásokhoz és kutatáshoz kapcsolódó bármely összevont költség vagy közös kifizetés mely része tulajdonítható a kutatásnak;

b) a befektetési vállalkozás tájékoztatja ügyfeleit a harmadik fél kutatási szolgáltatók részére teljesített, végrehajtási szolgáltatásokhoz és kutatáshoz kapcsolódó közös kifizetésekről; valamint

c) az összevont költségek vagy a közös kifizetés tárgyát képező kutatást olyan kibocsátókat érintően végzik, amelyek piaci kapitalizációja a kutatást megelőző 36 hónapos időszakban - az év végi jegyzésekben kifejezettek alapján, amikor nincsenek vagy nem voltak tőzsdén jegyezve vagy azokban a pénzügyi években, amikor nincsenek vagy nem voltak tőzsdén jegyezve, a saját tőke mérlegtételükben - nem haladta meg az 1 milliárd EUR-t.

E cikk alkalmazásában kutatás alatt olyan kutatási anyagok vagy szolgáltatások értendők, amelyek egy vagy több pénzügyi eszközre vagy egyéb eszközökre, illetve pénzügyi eszközök kibocsátóira vagy potenciális kibocsátóira vonatkoznak, vagy amelyek szorosan kapcsolódnak egy konkrét iparághoz vagy piachoz oly módon, hogy az ezen iparághoz vagy piachoz tartozó pénzügyi eszközökkel, instrumentumokkal vagy kibocsátókkal kapcsolatos nézetekről nyújtanak tájékoztatást. A kutatás magában foglalja az olyan anyagokat vagy szolgáltatásokat is, amelyek kifejezetten vagy implicit módon egy befektetési stratégiát ajánlanak vagy javasolnak, egy megalapozott véleményt adnak a pénzügyi eszközök vagy instrumentumok jelenlegi vagy jövőbeni értékéről vagy áráról, vagy egyéb jellegű elemzést és új megállapításokat tartalmaznak, valamint új vagy meglévő információk alapján olyan következtetéseket vonnak le, amelyek használhatók a befektetési stratégiához, illetve relevánsak és hozzáadott értéket tudnak biztosítani a befektetési vállalkozás azon döntéseihez, amelyeket az adott kutatásért fizető ügyfelek nevében hoz.

(10) Az olyan befektetési vállalkozásnak, amely pénzügyi szolgáltatásokat nyújt ügyfelek számára, biztosítania kell, hogy alkalmazottait ne díjazza, illetve teljesítményüket ne értékelje oly módon, amely ütközik azzal a kötelezettségével, hogy az ügyfelei érdekeinek leginkább megfelelő módon járjon el. A befektetési vállalkozás mindenekelőtt nem alakíthat ki díjazás, értékesítési célok révén vagy más módon olyan mechanizmust, amely arra ösztönözhetné alkalmazottait, hogy valamely egy bizonyos pénzügyi eszközt ajánljanak lakossági ügyfelüknek, amikor a befektetési vállalkozás más, az ügyfél igényeinek jobban megfelelő pénzügyi eszközt is ajánlhatna.

(11) Amikor egy befektetési szolgáltatást csomag részeként vagy ugyanazon megállapodás vagy csomag feltételeként egy másik szolgáltatással vagy termékkel együtt kínálnak, a befektetési vállalkozásnak tájékoztatnia kell az ügyfelet, hogy az egyes komponenseket meg lehet-e külön vásárolni, és mindegyik komponensről külön költségigazolást és díjkiszabást kell kiállítania.

Amennyiben a lakossági ügyfelek számára kínált ilyen megállapodáshoz vagy csomaghoz kapcsolódó kockázat várhatóan eltér az egyes komponensekhez külön-külön kapcsolódó kockázatoktól, a befektetési vállalkozásnak megfelelő leírást kell nyújtania a megállapodás vagy csomag különböző komponenseiről, valamint arról, hogy interakciójuk hogyan módosítja a kockázatot.

Az ESMA az EBH-val és az EIOPA-val együttműködésben legkésőbb 2016. január 3-ig iránymutatásokat dolgoz ki a keresztértékesítési gyakorlatok értékelésével és felügyeletével kapcsolatban, kitérve különösen azokra a helyzetekre, amelyekben a keresztértékesítési gyakorlatok nincsenek összhangban az (1) bekezdésben leírt kötelezettségekkel. Az ESMA ezeket az iránymutatásokat rendszeresen frissíti.

(12) A tagállamok kivételes esetekben további követelményeket is előírhatnak a befektetési vállalkozások számára az e cikkben tárgyalt ügyek tekintetében. Ezeknek a követelményeknek objektív módon indokoltnak és arányosnak kell lenniük ahhoz, hogy megoldást kínálhassanak a befektetők védelmét vagy a piac integritását fenyegető konkrét kockázatokkal szemben.

A tagállamok, amennyiben e bekezdésnek megfelelően szándékukban áll további követelményt bevezetni, arról indokolatlan késedelem nélkül, de legalább két hónappal a követelmény tervezett hatálybalépése előtt tájékoztatják a Bizottságot. A tájékoztatásban meg kell indokolni a követelményt. Egyetlen ilyen kiegészítő követelmény sem korlátozhatja vagy befolyásolhatja más módon a befektetési vállalkozások ezen irányelv 34. és 35. cikke szerinti jogait.

A Bizottság a második albekezdésben említett tájékoztatástól számított két hónapon belül véleményt nyilvánít a kiegészítő követelmények arányosságáról és indokoltságáról.

A Bizottság tájékoztatja a tagállamokat az e bekezdéssel összhangban bevezetett kiegészítő követelményekről, valamint közzéteszi e követelményeket a webhelyén.

A tagállamok fenntarthatják mindazon kiegészítő követelményeket, amelyekről 2014. július 2. előtt a 2006/73/EK irányelv 4. cikke alapján értesítést küldtek a Bizottságnak, feltéve, hogy az említett cikkben meghatározott feltételek teljesülnek.

(13) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak biztosítására, hogy a befektetési vállalkozások betartsák az e cikkben foglalt elveket, amikor ügyfeleik számára befektetési vagy kiegészítő szolgáltatásokat nyújtanak, ideértve

a) azokat a feltételeket is, amelyeket a tájékoztatásnak teljesítenie kell ahhoz, hogy tisztességes, egyértelmű és félrevezetéstől mentes legyen;

b) az ügyfelek számára az ügyfelek besorolásáról, a befektetési vállalkozásokról és szolgáltatásaikról, a pénzügyi eszközökről, a költségekről és a díjakról nyújtott tájékoztatás tartalmára és formájára vonatkozó részleteket;

c) a piacon elérhető pénzügyi eszközök adott körének értékelésére szolgáló kritériumokat;

d) az ösztönzőkben részesülő cégek esetében az annak értékelésére szolgáló kritériumokat, hogy teljesítik-e az ügyfél érdekének leginkább megfelelő, becsületes, tisztességes és szakszerű eljárásmóddal kapcsolatos kötelezettségüket.

A pénzügyi eszközökre vonatkozó, a (4) bekezdés b) pontjával összefüggő tájékoztatással kapcsolatos követelmények megfogalmazása során a tájékoztatásba fel kell venni adott esetben a termék struktúrájára vonatkozó információkat is, figyelembe véve minden uniós jog által előírt vonatkozó szabványosított tájékoztatást.

(14) A (13) bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak figyelembe kell venniük:

a) a az ügyfélnek vagy potenciális ügyfélnek kínált vagy nyújtott szolgáltatás(ok) jellegét, figyelemmel az ügyletek fajtájára, céljára, nagyságrendjére és gyakoriságára;

b) a kínált vagy figyelembe vett termékek jellegét és körét, ideértve a pénzügyi eszközök különféle típusait;

c) az ügyfél vagy potenciális ügyfelek lakossági vagy szakmai jellegét, vagy - a (4) és (5) bekezdés esetében - jogosult szerződő felekként történt besorolásukat.

25. cikk

Az alkalmasság és a megfelelőség értékelése, jelentés az ügyfeleknek

(1) A tagállamok előírják a befektetési vállalkozások számára annak biztosítását és illetékes hatóságok felé történő igazolását, hogy a befektetési vállalkozás nevében az ügyfeleknek a pénzügyi eszközökről, befektetési szolgáltatásokról vagy kiegészítő szolgáltatásokról befektetési tanácsot vagy információt nyújtó természetes személyek birtokában vannak a 24. cikk és az e cikk szerinti kötelezettségük teljesítéséhez szükséges ismereteknek és szakértelemnek. A tagállamok közzéteszik az ismeretek és a szakértelem értékeléséhez használt kritériumokat.

(2) Befektetési tanácsadás vagy portfóliókezelési szolgáltatás nyújtásakor a befektetési vállalkozásnak be kell szereznie a szükséges információkat az ügyfél vagy potenciális ügyfél adott termék vagy szolgáltatás meghatározott fajtája szempontjából releváns befektetések terén meglévő ismereteiről és tapasztalatairól, pénzügyi helyzetéről, így a veszteségviselési képességéről és befektetési céljairól, ezen belül kockázattűréséről azért, hogy az ügyfél vagy a potenciális ügyfél számára alkalmas és különösen a kockázattűrésével és veszteségviselési képességével összhangban álló befektetési szolgáltatásokat és pénzügyi eszközöket ajánlhasson.

A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben egy befektetési vállalkozás olyan befektetési tanácsot ad, amelyben a 24. cikk (11) bekezdése szerinti szolgáltatáscsomagot vagy összekapcsolt termékeket ajánl, a csomag összességében alkalmas legyen az ügyfél számára.

Olyan befektetési tanács vagy portfóliókezelés nyújtása esetén, amely pénzügyi eszközök közötti váltást érint, a befektetési vállalkozások beszerzik az ügyfél befektetésével kapcsolatos szükséges információkat, és elemzik a pénzügyi eszközök közötti váltás költségeit és hasznait. Befektetési tanácsadás nyújtása esetén a befektetési vállalkozások tájékoztatják az ügyfelet, hogy a pénzügyi eszközök közötti váltás hasznai meghaladják-e az ilyen váltás költségeit.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy a befektetési vállalkozások a (2) bekezdésben említetteken kívüli befektetési szolgáltatások nyújtásakor kérjék meg az ügyfelet vagy potenciális ügyfelet, hogy tájékoztassa őket a felkínált vagy igényelt szolgáltatás vagy termék konkrét fajtája szempontjából lényeges, befektetési téren meglévő ismereteiről, illetve tapasztalatairól azért, hogy a befektetési vállalkozás felmérhesse, hogy a befektetési szolgáltatás vagy az ajánlott termék megfelelő-e az ügyfél számára. A 24. cikk (11) bekezdése szerinti szolgáltatáscsomag vagy termékcsomag esetében az értékelés során azt kell vizsgálni, hogy a csomag egésze megfelelő-e az ügyfél számára.

Ha a befektetési vállalkozás az első albekezdés alapján kapott információ alapján úgy ítéli meg, hogy a termék vagy szolgáltatás nem megfelelő az ügyfél vagy potenciális ügyfél számára, a befektetési vállalkozásnak erre az ügyfelet vagy potenciális ügyfelet figyelmeztetnie kell. Az ilyen figyelmeztetés egységesített formátumban is kiadható.

Amikor az ügyfelek vagy potenciális ügyfelek nem adják meg az első albekezdésben említett tájékoztatást, vagy nem adnak elegendő információt ismereteikről és tapasztalataikról, a befektetési vállalkozásnak figyelmeztetnie kell őket arra, hogy a befektetési vállalkozás nincs abban a helyzetben, hogy megállapítsa, hogy az előirányzott szolgáltatás vagy termék megfelelő-e számukra. Az ilyen figyelmeztetés egységesített formátumban is kiadható.

(4) A tagállamok lehetővé teszik a befektetési vállalkozások számára, hogy a kizárólag ügyfélmegbízások végrehajtásából vagy fogadásából és továbbításából álló befektetési szolgáltatásokat - kiegészítő szolgáltatásokkal vagy azok nélkül, az I. melléklet B. szakaszának 1. pontjában említett olyan hitel- vagy kölcsönnyújtás kivételével, amely nem tartalmaz az ügyfelek kölcsöneire, folyószámláira és folyószámlahiteleire vonatkozó hitelkeretet - úgy nyújtsák ügyfeleiknek, hogy nem szerzik be a (3) bekezdésben előírt információt, vagy nem határozzák meg az ott írtakat, amennyiben az összes következő feltétel teljesül:

a) a szolgáltatások az alábbi pénzügyi eszközök valamelyikéhez kapcsolódnak:

i. valamely szabályozott piacra vagy ezzel egyenértékű harmadik országbeli piacra vagy MTF-re bevezetett részvények, amennyiben azok vállalati részvények, kivéve a nem átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások részvényeit, valamint a származtatott eszközökben foglalt részvényeket;

ii. valamely szabályozott piacra vagy ezzel egyenértékű harmadik országbeli piacra vagy MTF-re bevezetett kötvények vagy az értékpapírosított adósság más formái, kivéve azokat, amelyek származtatott eszközöket foglalnak magukban vagy amelyek szerkezetükből adódóan az ügyfél számára megnehezítik a fennálló kockázatok felmérését;

iii. pénzpiaci eszközök, kivéve azokat, amelyek származtatott termékeket foglalnak magukban vagy szerkezetükből adódóan az ügyfél számára megnehezítik a fennálló kockázatok felmérését;

iv. ÁÉKBV-k részvényei vagy befektetési jegyei, kivéve az 583/2010/EU rendelet 36. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében említett strukturált ÁÉKBV-ket;

v. strukturált betétek, kivéve azokat, amelyek szerkezetükből adódóan megnehezítik, hogy az ügyfél felmérje a megtérülési kockázatot vagy a termék lejárat előtti eladásának költségeit;

vi. egyéb nem összetett pénzügyi eszközök e bekezdés alkalmazásában.

E pont alkalmazásában a harmadik országbeli piac akkor tekinthető a szabályozott piaccal egyenértékűnek, ha a harmadik és a negyedik albekezdésben foglalt követelményeket és eljárást betartják. A tagállam illetékes hatóságának kérésére a Bizottság a 89a. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően egyenértékűségi határozatot fogad el, amelyben megállapítja, hogy egy harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere biztosítja-e, hogy az adott harmadik országban engedélyezett szabályozott piac megfelel azoknak a jogilag kötelező követelményeknek, amelyek - e pont alkalmazása céljából - egyenértékűek az 596/2014/EU rendelet, az ezen irányelv III. címe, a 600/2014/EU rendelet II. címe és a 2004/109/EK irányelv követelményeivel, és amelyek ebben a harmadik országban hatékony felügyelet és jogérvényesítés hatálya alá esnek. Az illetékes hatóság megjelöli, miért véli úgy, hogy az érintett harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere egyenértékűnek tekinthető, és ezt releváns információkkal támasztja alá. Az ilyen harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere akkor tekinthető egyenértékűnek, ha a keretrendszer legalább a következő feltételeket teljesíti:

i. a piacok engedélyezéshez kötöttek, valamint folyamatosan hatékony felügyelet és jogérvényesítés hatálya alá esnek;

ii. a piacok az értékpapírok piaci bevezetése tekintetében egyértelmű és átlátható szabályokkal rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik, hogy az értékpapírokkal tisztességes, rendezett és hatékony módon lehessen kereskedni, és azok szabadon átruházhatók legyenek;

iii. az értékpapír-kibocsátókra időszakos és folyamatos információszolgáltatási követelmények vonatkoznak a befektetők magas szintű védelmének biztosítása érdekében; és

iv. a bennfentes kereskedelem és a piaci manipuláció formájában megnyilvánuló piaci visszaélések megelőzése által biztosítja a piacok átláthatóságát és integritását.

b) a szolgáltatást az ügyfél vagy a potenciális ügyfél kezdeményezésére nyújtják;

c) az ügyfél vagy potenciális ügyfél egyértelmű tájékoztatást kapott arról, hogy e szolgáltatás nyújtása során a befektetési vállalkozásnak nem kell felmérnie a pénzügyi eszköz vagy nyújtott vagy felkínált szolgáltatás megfelelőségét, és ezért az ügyfél nem élvezheti az üzleti magatartásra vonatkozó megfelelő szabályok védelmét. Az ilyen figyelmeztetés egységesített formátumban is kiadható;

d) a befektetési vállalkozás teljesíti a 23. cikk alapján fennálló kötelezettségeit.

(5) A befektetési vállalkozásnak létre kell hoznia egy nyilvántartást, amely tartalmazza a befektetési vállalkozás, illetve ügyfele között létrejött dokumentumot vagy dokumentumokat, amelyek meghatározzák a felek jogait és kötelezettségeit, valamint mindazon egyéb feltételeket, amelyek alapján a befektetési vállalkozás az ügyfélnek szolgáltatásokat nyújt. A szerződő felek jogait és kötelezettségeit más dokumentumokra vagy jogszabályokra hivatkozással is meg lehet határozni.

(6) A befektetési vállalkozásnak tartós adathordozón megfelelő beszámolókat kell nyújtania az ügyfélnek nyújtott szolgáltatásról. E beszámolók kitérnek az ügyfeleknek nyújtott időszakos jelentésekre, figyelembe véve az érintett pénzügyi eszköz típusát és összetettségét, valamint az ügyfélnek biztosított szolgáltatás jellegét, és adott esetben tartalmazzák az ügyfél nevében végrehajtott ügyletekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos költségeket.

Befektetési tanácsadáskor a befektetési vállalkozás köteles az ügylet megvalósítását megelőzően, előtt tartós adathordozón nyilatkozatot tenni a terméknek az ügyfél számára való megfelelőségéről, amelyben ismerteti az adott tanácsadást, és hogy az miként elégíti ki a lakossági ügyfél preferenciáit, céljait és egyéb jellemző igényeit.

Amennyiben a pénzügyi eszköz vételére vagy eladására vonatkozó megállapodást olyan távközlési eszköz igénybevételével kötik meg, amely nem teszi lehetővé a megfelelőségről szóló nyilatkozat előzetes átadását, a befektetési vállalkozás tartós adathordozón is átadhatja az írásos megfelelőségi nyilatkozatot közvetlenül azt követően, hogy az ügyfél megkötötte a megállapodást, feltéve, hogy a következő feltételek teljesülnek:

a) az ügyfél beleegyezett, hogy a megfelelőségi nyilatkozatot az ügylet megkötését követően indokolatlan késedelem nélkül átvegye; valamint

b) a befektetési vállalkozás megadta azt a választási lehetőséget az ügyfél számára, hogy az ügyletet elhalassza annak érdekében, hogy a megfelelőségi nyilatkozatot átvegye.

Amennyiben egy befektetési vállalkozás portfóliókezelést szolgáltat, vagy tájékoztatta az ügyfelet arról, hogy rendszeres értékelést végez majd a megfelelőség tekintetében, úgy az időszakos beszámolónak tartalmaznia kell egy frissített nyilatkozatot arról, hogy a befektetés kielégíti a lakossági ügyfél preferenciáit, céljait és egyéb jellemző igényeit.

(7) Amennyiben a(z) 2014/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 12 ) meghatározott, az ügyfelek hitelképességi vizsgálatára vonatkozó rendelkezések hatálya alá tartozó lakóingatlannal kapcsolatos hitelmegállapodásnak a kölcsön visszafizethetősége, refinanszírozhatósága vagy visszaválthatósága érdekében előfeltétele egy, kifejezetten a lakóingatlannal kapcsolatos hitelmegállapodás finanszírozásának biztosítása céljából és a lakóingatlannal kapcsolatos hitelmegállapodásban foglalt feltételekkel megegyező feltételek mellett kibocsátott jelzálogkötvénnyel kapcsolatos befektetési szolgáltatás nyújtása ugyanazon ügyfél számára, úgy erre a szolgáltatásra nem vonatkoznak az e cikkben foglalt kötelezettségek.

(8) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak biztosítása érdekében, hogy a befektetési vállalkozások megfeleljenek az e cikk (2)-(6) bekezdésében megállapított elveknek, amikor ügyfeleiknek befektetési vagy kiegészítő szolgáltatásokat nyújtanak, ideértve azokat az információkat, amelyeket akkor kell beszerezni, amikor a szolgáltatásoknak és a pénzügyi eszközöknek az ügyfeleik számára való alkalmasságát vagy megfelelőségét értékelik, a nem összetett pénzügyi eszközöknek az e cikk (4) bekezdése a) pontjának vi. alpontja alkalmazásában való értékelésének kritériumait, az ügyfelek számára történő szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó nyilvántartások és megállapodások tartalmát és formáját, valamint a nyújtott szolgáltatásokról az ügyfeleknek tett rendszeres beszámolók tartalmát és formáját. Ezeknek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak figyelembe kell venniük:

a) az ügyfélnek vagy potenciális ügyfélnek kínált vagy nyújtott szolgáltatás(ok) jellegét, figyelemmel az ügyletek fajtájára, céljára, nagyságrendjére és gyakoriságára;

b) a felkínált vagy tervezett termékek jellegét, köztük a pénzügyi eszközök különféle típusait;

c) az ügyfél vagy potenciális ügyfelek lakossági vagy szakmai jellegét vagy a (6) bekezdés esetében az elfogadható partnerként való besorolásukat.

(9) Az ESMA 2016. január 3-ig iránymutatásokat fogad el, amelyek pontosan meghatározzák az (1) bekezdésben előírt tudás és szakértelem értékeléséhez használt kritériumokat.

(10) Az ESMA 2016. január 3-ig iránymutatásokat dolgoz ki az alábbiak értékelése tekintetében, és ezeket az iránymutatásokat bizonyos időszakonként frissíti:

a) a (4) bekezdés a) pontja ii. és iii. alpontjának megfelelően az olyan pénzügyi eszközök, amelyek szerkezetükből adódóan az ügyfél számára megnehezítik az azokhoz kapcsolódó kockázatok felmérését;

b) a (4) bekezdés a) pontja v. alpontjának megfelelően az olyan strukturált betétek, amelyek szerkezetükből adódóan megnehezítik, hogy az ügyfél felmérje a megtérülési kockázatot vagy a termék lejárat előtti eladásának költségeit;

(11) Az ESMA a (8) bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat figyelembe véve iránymutatásokat dolgozhat ki - és azokat rendszeresen frissítheti - a (4) bekezdés a) pontja vi. alpontjának alkalmazásában a nem összetettnek minősülő pénzügyi eszközök értékelése tekintetében.

26. cikk

Szolgáltatások nyújtása egy másik befektetési vállalkozás közvetítésével

A tagállamok engedélyezik a befektetési vállalkozásoknak, hogy amennyiben egy másik befektetési vállalkozás közvetítésével valamely ügyfél részére befektetési vagy kiegészítő szolgáltatások nyújtására vonatkozó utasítást kapnak, támaszkodhassanak az utóbbi pénzügyi vállalkozás által továbbított ügyfél-információkra. Az utasításokat közvetítő befektetési vállalkozás továbbra is felelős marad a továbbított információk teljességéért és pontosságáért.

Az a befektetési vállalkozás, amely ilyen módon kap utasítást valamely ügyfél nevében a szolgáltatások végzésére, szintén támaszkodhat azon esetleges javaslatokra, amelyeket a szolgáltatás vagy az ügylet tekintetében egy másik befektetési vállalkozás az ügyfélnek adott. Az utasításokat közvetítő befektetési vállalkozás továbbra is felelős marad az általa az ügyfélnek adott javaslat vagy tanács helytállóságáért.

Az a befektetési vállalkozás, amelyik egy másik befektetési vállalkozás közvetítésével kap ügyfélutasításokat vagy -megbízásokat, továbbra is felelős marad a szolgáltatás vagy az ügylet ilyen információk vagy javaslatok alapján történő végrehajtásáért e cím vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően.

27. cikk

Kötelezettség a megbízásoknak az ügyfél számára legkedvezőbb feltételek mellett történő végrehajtására

(1) A tagállamok előírják, hogy a befektetési vállalkozások minden elégséges lépést tegyenek meg a megbízások végrehajtása során ahhoz, hogy ügyfeleik számára a lehető legjobb eredményt érjék el, figyelembe véve az árat, a költségeket, a gyorsaságot, a végrehajtás és a teljesítés valószínűségét, a nagyságrendet, a jelleget vagy bármely más, a megbízás végrehajtása e szempontjából jelentős megfontolást. Amennyiben azonban az ügyfél konkrét utasítást adott, a befektetési vállalkozásnak az utasítást követve kell a megbízást végrehajtania.

Ha a befektetési vállalkozás lakossági ügyfél nevében hajt végre piaci megbízást, a lehető legjobb eredmény meghatározására a teljes összeg alapján kerül sor, amely a pénzügyi eszköz árát és a végrehajtáshoz kapcsolódó költségeket foglalja magában, vagyis a megbízás végrehajtásával összefüggő, az ügyfélt terhelő költségeket, beleértve a végrehajtási helyszínnel kapcsolatos díjakat, az elszámolási és végrehajtási díjakat, valamint a megbízás végrehajtásában részt vevő harmadik feleknek fizetett díjakat.

Ha a pénzügyi eszközre vonatkozó megbízás végrehajtására több egymással versengő helyszín áll rendelkezésre, az első albekezdésnek megfelelően a lehető legjobb eredmény elérése érdekében figyelembe kell venni a befektetési vállalkozás saját jutalékait és a megbízás - minden egyes alkalmas végrehajtási helyszínen történő - végrehajtásának költségeit annak érdekében, hogy az ügyfél számára értékelhetők és összehasonlíthatók legyenek azok az eredmények, amelyeket a megbízásnak a befektetési vállalkozás megbízás-végrehajtási szabályzatában felsorolt, az adott megbízás végrehajtására alkalmas végrehajtási helyszínein történő végrehajtásával érnének el.

(3) A 600/2014/EU rendelet 23. és 28. cikkében megállapított kereskedési kötelezettségek tárgyát képező pénzügyi eszközök tekintetében a tagállamok megkövetelik, hogy a befektetési vállalkozás a megbízás ügyfél nevében történő végrehajtását követően tájékoztassa az ügyfelet a megbízás végrehajtásának helyszínéről.

(4) A tagállamok megkövetelik a befektetési vállalkozásoktól, hogy hatékony mechanizmust hozzanak létre és hajtsanak végre az (1) bekezdésben foglaltak teljesítésére. A tagállamok különösen azt követelik meg, hogy a befektetési vállalkozások hozzanak létre és hajtsanak végre a megbízás-végrehajtási szabályzatot annak lehetővé tételére, hogy ügyfélmegbízásaiknál a lehető legjobb eredményt érjék el, az (1) bekezdésnek megfelelően.

(5) A megbízás-végrehajtási szabályzatnak a pénzügyi eszközök valamennyi osztálya tekintetében információkat kell tartalmaznia azon különféle kereskedési helyszínekről, ahol a befektetési vállalkozás végrehajtja az ügyfélmegbízásokat, valamint azon tényezőkről, amelyek befolyásolják a végrehajtás helyszínének megválasztását. A megbízás-végrehajtási szabályzatnak legalább azon helyszíneket tartalmaznia kell, amelyek lehetővé teszik a befektetési vállalkozás számára, hogy következetesen a lehető legjobb eredményt érje el ügyfélmegbízásai végrehajtása során.

A tagállamok megkövetelik, hogy befektetési vállalkozásaik megfelelően tájékoztassák ügyfeleiket a megbízás-végrehajtási szabályzatukról. A tájékoztatás során világosan és kellően részletesen, az ügyfelek által könnyen értelmezhető módon ismertetni kell, hogy a befektetési vállalkozások hogyan fogják végrehajtani ügyfeleik megbízásait. A tagállamok megkövetelik, hogy a befektetési vállalkozások szerezzék meg ügyfeleik előzetes egyetértését a megbízás-végrehajtási szabályzatukhoz.

A tagállamok megkövetelik, hogy amennyiben a megbízás-végrehajtási szabályzat rendelkezik arról a lehetőségről, hogy az ügyfélmegbízásokat kereskedési helyszínen kívül is végre lehet hajtani, a befektetési vállalkozásnak mindenképpen tájékoztatnia kell ügyfeleit erről a lehetőségről. A tagállamok megkövetelik, hogy a befektetési vállalkozások előzetesen szerezzék meg ügyfeleik kifejezett hozzájárulását, mielőtt megbízásaikat kereskedési helyszínen kívül végrehajtanák. A befektetési vállalkozások ezt a hozzájárulást megszerezhetik általános megállapodás formájában vagy az egyes ügyletek vonatkozásában.

(7) A tagállamok megkövetelik az ügyfélmegbízásokat végrehajtó befektetési vállalkozásoktól, hogy kísérjék figyelemmel a megbízás-végrehajtási szabályok és végrehajtási szabályzatuk hatékonyságát abból a célból, hogy az esetleges hiányosságokat azonosítsák és adott esetben korrigálják. Különösen, a tagállamok megkövetelik az ilyen befektetési vállalkozásoktól, hogy rendszeresen értékeljék, hogy a megbízás-végrehajtási szabályzatban foglalt végrehajtási helyszínek a lehető legjobb eredményt biztosítják-e az ügyfél számára, vagy hogy meg kell-e változtatniuk a végrehajtási szabályaikat. A tagállamok megkövetelik, hogy a befektetési vállalkozások megbízás-végrehajtási szabályaik vagy végrehajtási szabályzatuk bármely lényeges változásáról értesítsék azon ügyfeleiket, akikkel az adott időpontban ügyfélkapcsolatban állnak.

(8) A tagállamok megkövetelik a befektetési vállalkozásoktól, hogy ügyfeleiknek kérésükre igazolják, hogy megbízásaikat a vállalkozás megbízásvégrehajtási szabályzatával összhangban hajtották végre, valamint hogy az illetékes hatóság kérésére igazolják, hogy megfelelnek az e cikkben foglalt rendelkezéseknek.

(9) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az alábbiakat illetően:

a) azon ismérvek, amelyek alapján azon különféle tényezők relatív fontossága megállapítható, amelyeket az (1) bekezdés alapján figyelembe lehet venni a lehető legjobb eredmény megállapításához, tekintettel a megbízás nagyságrendjére és fajtájára, valamint az ügyfél lakossági vagy szakmai jellegére;

b) azon tényezők, amelyeket a befektetési vállalkozás figyelembe vehet, amikor a megbízások végrehajtására vonatkozó szabályokat felülvizsgálja, és azon körülmények, amelyek fennállása esetén az ilyen szabályok megváltoztatása szükséges lehet. Különösen azon tényezők, amelyek alapján meghatározható, hogy mely helyszínek teszik lehetővé a befektetési vállalkozások számára, hogy egységesen a legjobb eredményeket érjék el az ügyfelek megbízásainak végrehajtása során;

c) az ügyfeleknek a megbízások végrehajtására vonatkozó politikáról az (5) bekezdés alapján nyújtandó információ jellege és mértéke.

(10) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, hogy meghatározza a megbízás-végrehajtási szabályzat (5) és (7) bekezdés szerinti kialakításakor és hatékonyságának értékelésekor figyelembe veendő kritériumokat, figyelembe véve, hogy a megbízásokat lakossági vagy szakmai ügyfelek nevében hajtják-e végre.

Az említett kritériumok legalább a következőket foglalják magukban:

a) a megbízás-végrehajtási szabályzatban szereplő végrehajtási helyszínek kiválasztását meghatározó tényezők;

b) a megbízás-végrehajtási szabályzat értékelésének és naprakésszé tételének gyakorisága;

c) a pénzügyi eszközök (5) bekezdésben említett osztályai azonosításának módja.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2024. december 29-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU irányelv 10-14. cikkével összhangban történő elfogadása révén kiegészítse ezt az irányelvet.

28. cikk

Ügyfelek megbízásainak kezelésére vonatkozó szabályok

(1) A tagállamok megkövetelik, hogy az ügyfelek megbízásainak végrehajtására engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozások olyan eljárásokat és szabályokat alkalmazzanak, amelyek biztosítják az ügyfelek megbízásainak azonnali, tisztességes és gyors végrehajtását más ügyfelek megbízásaihoz vagy a befektetési vállalkozás kereskedési érdekeihez viszonyítottan.

Az ilyen eljárásoknak és szabályoknak lehetővé kell tenniük, hogy az egyébként hasonló ügyfélmegbízásokat a befektetési vállalkozás beérkezésük időpontjának sorrendjében hajtsa végre.

(2) A tagállamok megkövetelik, hogy az általános piaci feltételek mellett azonnal nem végrehajtott, a szabályozott piacra bevezetett vagy kereskedési helyszínen kereskedett részvényekre vonatkozó limitáras ügyfélmegbízások esetén a befektetési vállalkozások hozzanak intézkedéseket az ilyen megbízás lehető legkorábbi végrehajtására azáltal, hogy a limitáras ügyfélmegbízást a többi piaci résztvevő számára könnyen hozzáférhető módon azonnal tegyék közzé, hacsak az ügyfél kifejezetten másképpen nem utasítja őket. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a befektetési vállalkozások e kötelezettségnek eleget tesznek a limitáras ügyfélmegbízás egy kereskedési helyszínre történő továbbításával. A tagállamok előírják, hogy az illetékes hatóságok eltekinthetnek a 600/2014/EU rendelet 4. cikkében megállapított szokásos piaci nagyságrendhez képest nagyobb limitáras megbízás közzétételének kötelezettségétől.

(3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következőket illetően:

a) azon eljárások és szabályok feltételei és jellege, amelyek az ügyfélmegbízások azonnali, tisztességes és gyors végrehajtását eredményezik, valamint azon helyzetek, illetve az ügyletek azon fajtái, amelyek esetében a befektetési vállalkozások ésszerűen eltérhetnek az azonnali végrehajtástól annak érdekében, hogy az ügyfelek számára előnyösebb feltételeket érjenek el;

b) azon különféle módszerek, amelyek alkalmazásával úgy tekinthető, hogy a befektetési vállalkozás megfelelt az azonnal nem végrehajtható limitáras ügyfélmegbízások piaci közzétételére vonatkozó kötelezettségének.

29. cikk

A befektetési vállalkozások kötelezettségei függő ügynökkijelölésekor

(1) A tagállamok lehetővé teszik befektetési vállalkozások számára függő ügynökkijelölését a befektetési vállalkozás szolgáltatásainak elősegítésére, üzletszerzésre, ügyfelek vagy potenciális ügyfelek megbízásainak fogadására és továbbítására, pénzügyi eszközök elhelyezésére és a befektetési vállalkozás által kínált pénzügyi eszközökre és szolgáltatásokra vonatkozó tanácsadásra.

(2) A tagállamok előírják, hogy ha valamely befektetési vállalkozás függő ügynökkijelöléséről dönt, a vállalkozás teljes és feltétlen felelőssége fennmarad a befektetési vállalkozás nevében eljáró függő ügynökbármely cselekedetéért vagy mulasztásáért. A tagállamok megkövetelik a befektetési vállalkozásoktól annak biztosítását, hogy a függő ügynök közölje, hogy milyen minőségben jár el, valamint nevezze meg az általa képviselt befektetési vállalkozást, amikor vagy mielőtt bármely ügyféllel vagy potenciális ügyféllel kapcsolatba lép vagy kereskedni kezd.

A tagállamok a 16. cikk (6), (8) és (9) bekezdésével összhangban engedélyezhetik, hogy a területükön bejegyzett függő ügynökök kezelhessék az ügyfelek pénzét és/vagy pénzügyi eszközeit az általuk képviselt befektetési vállalkozás nevében és teljes felelőssége mellett területükön, illetve határokon átnyúló műveletek esetén azon tagállamok területén, amelyek engedélyezik a függő ügynöknek, hogy az ügyfelek pénzét kezeljék.

A tagállamok megkövetelik a befektetési vállalkozásoktól, hogy kísérjék figyelemmel függő ügynökeik tevékenységét annak biztosítására, hogy függő ügynökön keresztül történő eljárásuk során is folyamatosan feleljenek meg ezen irányelvnek.

(3) A függő ügynököket abban a tagállamban kell a nyilvános jegyzékbe bejegyezni, ahol letelepedtek. Az ESMA saját honlapján közzéteszi az e cikk értelmében a befektetési vállalkozások számára függő ügynökkinevezését engedélyező tagállamok által létrehozott nyilvános jegyzékekre mutató hivatkozásokat vagy hiperlinkeket.

A tagállamok biztosítják, hogy a függő ügynököket csak akkor vegyék fel a nyilvános jegyzékbe, ha megállapítást nyert, hogy az ügynök kellően jó hírnévvel és megfelelő általános kereskedelmi és szakmai ismeretekkel és szakképzettséggel rendelkezik ahhoz, hogy képes legyen a befektetési szolgáltatás vagy kiegészítő szolgáltatás biztosítására, valamint hogy képes legyen pontosan átadni az ügyfélnek vagy a potenciális ügyfélnek az ajánlott szolgáltatással kapcsolatos valamennyi lényeges információt.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a befektetési vállalkozások megfelelő ellenőrzés alatt megvizsgálhatják, hogy az általuk kinevezett függő ügynökök rendelkeznek-e kellően jó hírnévvel és a második albekezdésben említett ismeretekkel és szakértelemmel.

A jegyzéket rendszeresen frissíteni kell. A jegyzéknek betekintés céljából a nyilvánosság rendelkezésére kell állnia.

(4) A tagállamok megkövetelik, hogy a függő ügynököket kijelölő befektetési vállalkozások hozzanak megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy elkerülhessék, hogy a függő ügynök ezen irányelv hatálya alá nem tartozó tevékenysége kedvezőtlen hatást gyakoroljon a meghatalmazott által a befektetési vállalkozás nevében végzett tevékenységekre.

A tagállamok engedélyezhetik az illetékes hatóságoknak, hogy együttműködjenek a befektetési vállalkozásokkal és a hitelintézetekkel, ezek szövetségeivel és más jogalanyokkal a függő ügynökök bejegyzésében, valamint annak figyelemmel kísérésében, hogy a függő ügynökök megfelelnek-e a (3) bekezdés követelményeinek. függő ügynököket különösen befektetési vállalkozás, hitelintézet vagy ezek szövetségei, illetve más szervezetek vehetnek nyilvántartásba, az illetékes hatóság felügyelete mellett.

(5) A tagállamok megkövetelik, hogy a befektetési vállalkozások kizárólag a (3) bekezdésben említett nyilvános jegyzékbe felvett függő ügynököket jelöljék ki.

(6) A tagállamok az e cikkben megállapítottaknál szigorúbb előírásokat is elfogadhatnak és fenntarthatnak, vagy további követelményeket állapíthatnak meg a joghatóságuk alatt bejegyzett függő ügynökökre.

29a. cikk

A szakmai ügyfelek részére nyújtott szolgáltatások

(1) A 24. cikk (4) bekezdésének c) pontjában megállapított követelmények a befektetési tanácsadás és portfóliókezelési szolgáltatás kivételével nem alkalmazandók a szakmai ügyfelek részére nyújtott szolgáltatásokra.

(2) A 25. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében, valamint a 25. cikk (6) bekezdésében megállapított követelmények nem alkalmazandók a szakmai ügyfelek részére nyújtott szolgáltatásokra, kivéve, ha az említett ügyfelek vagy elektronikus formátumban, vagy papíron arról tájékoztatják a befektetési vállalkozást, hogy élni kívánnak az említett rendelkezésekben biztosított jogokkal.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy a befektetési vállalkozások nyilvántartást vezessenek az ügyfelek (2) bekezdésben említett nyilatkozatairól.

30. cikk

Elfogadható partnerekkel végrehajtott ügyletek

(1) A tagállamok biztosítják, hogy az ügyfelek nevében a megbízások végrehajtására és/vagy a sajátszámlás kereskedésre és/vagy megbízások fogadására és továbbítására engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozások anélkül hozhassanak létre vagy köthessenek ügyleteket elfogadható partnerekkel, hogy meg kellene felelniük az ilyen ügyletek vagy az ilyen ügyletekhez közvetlenül kapcsolódó kiegészítő szolgáltatások tekintetében - az (5a) bekezdése kivételével - a 24. cikknek, a 25. cikknek, a 27. cikknek és a 28. cikk (1) bekezdésének.

A tagállamok biztosítják, hogy az elfogadható partnerekkel való kapcsolatukban a befektetési vállalkozások becsületesen, tisztességesen és hivatásszerűen járjanak el, illetve velük tisztességes, világos és nem félrevezető módon kommunikáljanak, figyelembe véve az elfogadható partner és a vele folytatott üzlet jellegét.

(2) E cikk alkalmazásában a tagállamok elfogadható partnerként ismerik el a befektetési vállalkozásokat, a hitelintézeteket, a biztosítótársaságokat, az ÁÉKBV-ket és vagyonkezelő társaságaikat, a nyugdíjalapokat és vagyonkezelő társaságaikat, más pénzügyi intézményeket, amelyeket az Unió jogszabályai vagy valamely tagállam nemzeti joga szerint engedélyeztek vagy szabályoznak, a nemzeti kormányokat és megfelelő hivatalaikat, ideértve az államadósságot nemzeti szinten kezelő állami szervezeteket, a központi bankokat és a nemzetek feletti szervezeteket.

Az első albekezdés alapján elfogadható partnerként történő besorolás nem sértheti az ilyen szervezeteknek azon jogát, hogy általánosságban vagy ügyletenként kérhessék, hogy olyan ügyfélként kezeljék őket, amelynek a befektetési vállalkozással való üzleti kapcsolata a 24., a 25., a 27., illetve a 28. cikk hatálya alá tartozik.

(3) A tagállamok elfogadható partnerként ismerhetnek el más vállalkozásokat is, amelyek megfelelnek az előre meghatározott arányos követelményeknek, ideértve a mennyiségi küszöbértékeket. Abban az esetben, ha az ügyletben várhatóan részt vevő felek eltérő joghatóság alá tartoznak, a befektetési vállalkozás azon tagállam jogszabályai vagy intézkedései szerint határozza meg a másik vállalkozás státusát, amelyben ez a vállalkozás letelepedett.

A tagállamok biztosítják, hogy a befektetési vállalkozás az (1) bekezdéssel összhangban az ilyen vállalkozásokkal történő üzletkötésekor szerezze be a leendő másik fél kifejezett megerősítését arra vonatkozóan, hogy az hozzájárul elfogadható partnerként történő kezeléséhez. A tagállamok engedélyezik, hogy a befektetési vállalkozás az ilyen megerősítést általános megállapodás formájában vagy az egyes ügyletek vonatkozásában szerezze be.

(4) A tagállamok a jogalanyok (2) bekezdésben említett kategóriáival egyenértékű harmadik országbeli jogalanyokat is elismerhetnek elfogadható partnerként.

A tagállamok a (3) bekezdésben megállapított feltételek és követelmények szerint is elismerhetnek harmadik országbeli vállalkozásokat elfogadható partnerként, a (3) bekezdésben említettel megegyező feltételek és követelmények mellett.

(5) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az alábbiakat illetően:

a) ügyfélként a (2) bekezdés alapján történő kezelés kérésére vonatkozó eljárások;

b) a (3) bekezdés alapján a leendő másik felektől a kifejezett megerősítés megszerzésére vonatkozó eljárások;

c) az előre meghatározott arányos követelmények, beleértve azon mennyiségi küszöbértékeket, amelyek lehetővé teszik, hogy valamely vállalkozást elfogadható partnernek tekintsenek a (3) bekezdés alapján.

3. szakasz

A piac átláthatósága és integritása

31. cikk

Az MTF vagy az OTF szabályainak és más jogszabályi kötelezettségek betartásának figyelemmel kísérése

(1) A tagállamok megkövetelik, hogy az MTF-et vagy OTF-et működtető befektetési vállalkozások és piacműködtetők az MTF vagy az OTF szempontjából releváns hatékony mechanizmust és eljárásokat dolgozzanak ki és tartsanak fenn az MTF vagy az OTF szabályai tagok, résztvevők vagy felhasználók általi betartásának rendszeres figyelemmel kísérésére. Az MTF-et vagy az OTF-et működtető befektetési vállalkozások és piacműködtetők figyelemmel kísérik a tagjaik, résztvevőik vagy felhasználóik által a rendszereik keretében küldött megbízásokat - közöttük a törléseket is - és végrehajtott tranzakciókat annak érdekében, hogy azonosítsák e szabályok megsértését, a szabálytalan kereskedési feltételeket és az olyan magatartást, amely az 596/2014/EU rendelet által tiltott magatartásra utalhat egy pénzügyi eszközzel kapcsolatban, és megfelelő erőforrásokat mozgósítanak annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen nyomon követés hatékony legyen.

A tagállamok megkövetelik, hogy az MTF-et vagy OTF-et működtető befektetési vállalkozások és piacműködtetők rendelkezzenek olyan mechanizmusokkal, amelyek biztosítják, hogy megfeleljenek a 600/2014/EU rendelet 22b. cikke szerinti adatminőségi előírásoknak.

(2) A tagállamok előírják az MTF-et vagy az OTF-et működtető befektetési vállalkozások és piacműködtetők számára, hogy az illetékes hatóságnak haladéktalanul jelentsék be a szabályok lényeges megsértését, a szabálytalan kereskedési feltételeket vagy a piaci visszaélésre utaló olyan magatartást, amely az 596/2014/EU rendelet által tiltott magatartásra utalhat egy pénzügyi eszközzel kapcsolatban.

Az MTF-et vagy OTF-et működtető befektetési vállalkozások és piacműködtetők illetékes hatóságainak az első albekezdésben említett információkról tájékoztatniuk kell az ESMA-t és a többi tagállam illetékes hatóságait.

Az 596/2014/EU rendelet által tiltott magatartásra utaló magatartást illetően, az illetékes hatóságnak - mielőtt értesítené a többi tagállam illetékes hatóságait és az ESMA-t - meg kell győződnie arról, hogy valóban ilyen magatartásra kerül-e vagy került-e sor.

(3) A tagállamok azt is előírják az MTF-et vagy OTF-et működtető befektetési vállalkozások és piacműködtetők számára, hogy indokolatlan késedelem nélkül juttassák el a (2) bekezdésben említett információkat a vonatkozó információkat a piaci visszaélésekkel kapcsolatos vizsgálatért és felelősségre vonásért felelős hatósághoz, és nyújtsanak teljes körű támogatást e hatóságnak a rendszerein keresztül vagy rendszereiben előforduló piaci visszaélésekkel kapcsolatos vizsgálatban és vádemelésben.

(4) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el azon körülmények meghatározása tekintetében, amelyek fennállása esetén érvénybe lép az e cikk (2) bekezdésében említett tájékoztatási követelmény.

32. cikk

A pénzügyi eszközök kereskedésének felfüggesztése és beszüntetése egy MTF-en vagy OTF-en

(1) Az illetékes hatóságnak a 69. cikk (2) bekezdése szerinti azon jogának sérelme nélkül, hogy megkövetelheti valamely pénzügyi eszköz kereskedésének felfüggesztését vagy beszüntetését, az MTF-et vagy OTF-et működtető befektetési vállalkozás vagy piacműködtető felfüggesztheti vagy beszüntetheti annak a pénzügyi eszköznek a kereskedését, amely már nem felel meg az MTF vagy az OTF szabályainak, kivéve, ha ez a felfüggesztés vagy beszüntetés várhatóan jelentősen sértené a befektetők érdekeit vagy a piac szabályos működését.

(2) A tagállamok előírják, hogy az MTF-et vagy OTF-et működtető azon befektetési vállalkozás vagy piacműködtető, amely felfüggeszti vagy beszünteti egy pénzügyi eszköz kereskedését, felfüggessze vagy beszüntesse az adott pénzügyi eszközhöz kapcsolódó vagy azon mint alapterméken alapuló, az I. melléklet C. szakaszának 4-10. pontjában említett származtatott eszközök kereskedését is, amennyiben ez szükséges az alapul szolgáló pénzügyi eszköz kereskedésének felfüggesztésével vagy az eszköz kereskedésből való törlésével kapcsolatos célkitűzések támogatásához. Az MTF-et vagy OTF-et működtető befektetési vállalkozásnak vagy piacműködtetőnek nyilvánosságra kell hoznia a pénzügyi eszköz vagy bármely származtatott termék kereskedésének felfüggesztésére vagy beszüntetésére vonatkozó határozatát, és a vonatkozó határozatokat közölnie kell illetékes hatóságával.

Azon illetékes hatóságnak, amelynek joghatósága alatt kezdeményezték a kereskedés felfüggesztését vagy beszüntetését, elő kell írnia, hogy a joghatósága alá tartozó azon szabályozott piacok, egyéb MTF-ek, OTF-ek és rendszeres internalizálók, amelyek ugyanezzel a pénzügyi eszközzel vagy az ahhoz kapcsolódó vagy azon mint alapterméken alapuló, az ezen irányelv I. melléklete C. szakaszának 4-10. pontjában említett származtatott eszközökkel kereskednek, szintén felfüggesszék vagy beszüntessék az adott pénzügyi eszköz vagy származtatott eszközök kereskedését, amennyiben a felfüggesztésre vagy beszüntetésre piaci visszaélés gyanúja, nyilvános vételi ajánlat, illetve az 596/2014/EU rendelet 7. és 17. cikkét megsértő kibocsátóval vagy pénzügyi eszközzel kapcsolatos bennfentes információk közzétételének elmaradása miatt került sor, kivéve, ha ez a felfüggesztés vagy beszüntetés jelentősen sértené a befektetők érdekeit vagy a piac szabályos működését.

Az illetékes hatóságnak haladéktalanul közzé kell tennie az ilyen határozatokat, és értesítenie kell azokról az ESMA-t és a többi tagállam illetékes hatóságait.

A többi tagállam értesített illetékes hatóságainak elő kell írniuk, hogy a joghatóságuk alá tartozó azon szabályozott piacok, egyéb MTF-ek, OTF-ek és rendszeres internalizálók amelyek ugyanezzel a pénzügyi eszközzel vagy az ahhoz kapcsolódó vagy azon mint alapterméken alapuló, az I. melléklet C. szakaszának 4-10. pontjában említett származtatott eszközökkel kereskednek, szintén felfüggesszék vagy beszüntessék az adott pénzügyi eszköz vagy származtatott eszközök kereskedését, amennyiben a felfüggesztésre vagy beszüntetésre piaci visszaélés gyanúja, nyilvános vételi ajánlat, illetve az 596/2014/EU rendelet 7. és 17. cikkét megsértő kibocsátóval vagy pénzügyi eszközzel kapcsolatos bennfentes információk közzétételének elmaradása miatt került sor, kivéve, ha ez a felfüggesztés vagy beszüntetés jelentősen sértené a befektetők érdekeit vagy a piac szabályos működését.

Minden egyes értesített illetékes hatóságnak értesítenie kell határozatáról az ESMA-t és a többi illetékes hatóságot, amelyhez magyarázatot is kell fűznie abban az esetben, ha határozatával nem függesztette fel vagy szüntette be a pénzügyi eszközzel vagy az ahhoz kapcsolódó vagy azon mint alapterméken alapuló, az I. melléklet C. szakaszának 4-10. pontjában említett származtatott eszközökkel való kereskedést.

Ez a bekezdés alkalmazandó abban az esetben is, ha a pénzügyi eszközzel vagy az ahhoz kapcsolódó vagy azon mint alapterméken alapuló, az I. melléklet C. szakaszának 4-10. pontjában említett származtatott eszközökkel való kereskedés felfüggesztését visszavonták.

Az ebben a bekezdésben foglalt értesítési eljárást kell alkalmazni abban az esetben is, ha az illetékes hatóság a 69. cikk (2) bekezdésének m) és n) pontja alapján hozta meg a pénzügyi eszközzel vagy az ahhoz kapcsolódó vagy azon mint alapterméken alapuló, ezen irányelv I. melléklete C. szakaszának 4-10. pontjában említett származtatott eszközökkel való kereskedés felfüggesztéséről vagy beszüntetéséről szóló határozatot.

Annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen származtatott termékek kereskedésének felfüggesztésére vagy a kereskedésből történő törlésére vonatkozó kötelezettség arányosan kerüljön alkalmazásra, az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon esetek pontosabb meghatározása céljával, amelyekben az I. melléklet C szakaszának 4-10. pontjában említett, a felfüggesztett kereskedésű vagy a kereskedésből törölt pénzügyi eszközhöz kapcsolódó vagy azon mint alapterméken alapuló származtatott eszköz és az eredeti pénzügyi eszköz közötti kapcsolat azzal a következménnyel jár, hogy az alapul szolgáló pénzügyi eszköz kereskedésének felfüggesztésére vagy az eszköz kereskedésből való törlésére irányuló célkitűzés megvalósítása érdekében a származtatott termék kereskedését ugyancsak fel kell függeszteni vagy azt törölni kell a kereskedésből.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardok tervezetének az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(3) Az ESMA kidolgozza azokat a végrehajtás-technikai standardtervezeteket, amelyek meghatározzák a (2) bekezdésben említett tájékoztatás és a közzététel formáját és időpontját.

Az ESMA az említett végrehajtás-technikai standardtervezetet 2016. január 3-ig benyújtja a Bizottsághoz

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(4) A Bizottság felhatalmazást kap, hogy a 89. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el azon helyzetek listájának létrehozására, amelyek lényeges veszélyt jelentenek a befektetői érdekek és az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett piac megfelelő működése szempontjából.

4. szakasz

Kkv-tőkefinanszírozási piacok

33. cikk

Kkv-tőkefinanszírozási piacok

(1) A tagállamok biztosítják, hogy egy MTF működtetője kérelmezheti a székhelye szerinti illetékes hatóságnál, hogy az MTF-et mint kkv-tőkefinanszírozási piacot bejegyezze.

(2) A tagállamok előírják, hogy a székhely szerinti illetékes hatóság az MTF-et kkv-tőkefinanszírozási piacként bejegyezheti, ha az illetékes hatóság az (1) bekezdésben említett kérelmet megkapja, és meggyőződött arról, hogy a (3) bekezdésben foglalt követelményeket az MTF tekintetében teljesülnek.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy az MTF-ek olyan tényleges szabályok, rendszerek és eljárások hatálya alá tartoznak, amelyek biztosítják, hogy a következőknek megfeleljenek:

a) azoknak a kibocsátóknak, amelyek pénzügyi eszközeit az MTF-re bevezették, legalább 50 %-a kis- és középvállalkozás az MTF kkv-tőkefinanszírozási piacként történő bejegyzésének időpontjában és az azt követő naptári évben;

b) megfelelő kritériumokat állapítottak meg a kibocsátók pénzügyi eszközeivel való kereskedésbe történő induló és folyamatos bevezetésre;

c) a pénzügyi eszközöknek a piac kereskedésébe történt első alkalommal történő bevezetésekor elegendő információt tett közzé ahhoz, hogy a befektetők tájékozott döntést tudjanak hozni, vajon a pénzügyi eszközökbe befektessenek-e vagy sem, akár a megfelelő bevezetési dokumentumban, akár egy tájékoztatóban, amennyiben a 2003/71/EK irányelvben meghatározott, a pénzügyi eszköznek az MTF-re történő első alkalommal történő bevezetésével összefüggésben tett nyilvános ajánlattételre vonatkozó előírások érvényesek rájuk;

d) megfelelő folyamatos időszakonkénti pénzügyi beszámolás van a piacon, a kibocsátó által vagy nevében, például auditált éves jelentések;

e) az 596/2014/EU rendelet 3. cikke (1) bekezdésének 21. pontjában meghatározott piaci kibocsátók, az 596/2014/EU rendelet 3. cikke (1) bekezdésének 25. pontjában meghatározott, vezetői feladatokat ellátó személyek és az 596/2014/EU rendelet 3. cikke (1) bekezdésének 26. pontjában meghatározott, hozzájuk szorosan kapcsolódó személyek megfelelnek az 596/2014/EU rendelet rájuk alkalmazandó vonatkozó rendelkezéseinek.

f) a piac kibocsátóira vonatkozó szabályozási információkat tárolják és nyilvánosan terjesztik;

g) vannak tényleges rendszerek és ellenőrzések, amelyek célja a piacon előforduló piaci visszaélések megakadályozása és feltárása, amint azt az 596/2014/EU rendelet megköveteli.

(4) A (3) bekezdésben foglalt kritériumok nem érintik az MTF-et működtető befektetési vállalkozásnak vagy piacműködtetőnek más, ezen irányelv szerinti, az MTF-ek működésére vonatkozó kötelmeinek való megfelelést. Nem akadályozzák meg azt sem, hogy az MTF-et működtető befektetési vállalkozás vagy piacműködtető az abban a bekezdésben meghatározottakon túl további előírásokat szabjon meg.

(5) A tagállamok biztosítják, hogy a székhely szerinti illetékes hatóság a nyilvántartásból kivezethet egy MTF-et, kkv-tőkefinanszírozási piaci minőségében, az alábbi esetek bármelyikében:

a) a piacot működtető befektetési vállalkozás vagy piacműködtető kérelmezi a kivezetést;

b) az MTF a (3) bekezdésben szereplő előírásoknak többé nem felel meg.

(6) A tagállamok előírják, hogy ha egy székhely szerint illetékes hatóság e cikk szerint egy MTF-et kkv-tőkefinanszírozási piacként bejegyez vagy kivezet, erről a bejegyzésről vagy kivezetésről a lehető leghamarabb értesíti az ESMA-t. Az ESMA weboldalán közzéteszi a kkv-tőkefinanszírozási piacok jegyzékét és e jegyzéket naprakészen tartja.

(7) A tagállamok előírják, hogy amikor egy kibocsátó pénzügyi eszközét egy kkv-tőkefinanszírozási piac kereskedésébe bevezetik, a pénzügyi eszköz egyidejűleg csak akkor vehet részt a kereskedésben egy másik kkv-tőkefinanszírozási piacon, ha a kibocsátót erről tájékoztatták, és nem volt ellene kifogása. Egy ilyen esetben azonban a kibocsátónak nincs semmi kötelme a vállalatirányítással vagy az induló, folyamatos és alkalmankénti közzétételekkel kapcsolatban az utóbbi kkv-tőkefinanszírozási piac tekintetében.

(8) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek tovább pontosítják az e cikk (3) bekezdésében meghatározott előírásokat. Az intézkedéseknek figyelembe kell venniük, hogy az előírásoknak fenn kell tartaniuk a befektetők magas szintű védelmét ahhoz, hogy a befektetők bizalmát támogassák azokon a piacokon, miközben minimalizálják a piac kibocsátóira rótt adminisztrációs terheket, továbbá biztosítaniuk kell, hogy egy MTF-et ne lehessen pusztán azért kivezetni, vagy ne lehessen a bejegyzését pusztán azért elutasítani, mert átmenetileg nem felel meg az e cikk (3) bekezdése a) pontjában foglalt feltételeknek.

(9) A Bizottság 2020. július 1-ig az érdekeltekből álló szakértői csoportot hoz létre a kkv-tőkefinanszírozási piacok működésének és sikerének figyelemmel kísérésére. Az érdekeltekből álló szakértői csoportnak 2021. július 1-ig jelentést kell közzétennie a megállapításairól.

III. FEJEZET

A befektetési vállalkozások jogai

34. cikk

A befektetési szolgáltatások nyújtásának és tevékenységek végzésének szabadsága

(1) A tagállamok biztosítják, hogy területükön az ezen irányelvnek megfelelően egy másik tagállam illetékes hatóságai által engedélyezett és felügyelt minden befektetési vállalkozás, illetve a 2013/36/EU irányelvnek megfelelően egy másik tagállam illetékes hatóságai által engedélyezett és felügyelt minden hitelintézet szabadon nyújthasson befektetési szolgáltatásokat és/vagy végezzen befektetési tevékenységeket, valamint kiegészítő szolgáltatásokat, feltéve, hogy engedélyük kiterjed az ilyen szolgáltatásokra és tevékenységekre. Kiegészítő szolgáltatást kizárólag valamely befektetési szolgáltatással és/vagy tevékenységgel együttesen lehet nyújtani.

A tagállamok az ezen irányelvben szabályozott kérdések tekintetében nem írnak elő további követelményeket az ilyen befektetési vállalkozás vagy hitelintézet számára.

(2) Minden befektetési vállalkozásnak, amely először szándékozik szolgáltatásokat nyújtani vagy tevékenységeket végezni egy másik tagállam területén, vagy amelyik a már nyújtott szolgáltatásainak vagy tevékenységeinek körét meg akarja változtatni, a következő információkat kell eljuttatnia a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságainak:

a) az a tagállam, amelyben működni szándékozik;

b) működési programja, ismertetve különösen az érintett tagállam területén általa nyújtani szándékozott befektetési szolgáltatásokat és/vagy tevékenységeket, valamint kiegészítő szolgáltatásokat, továbbá azt, hogy e tevékenységeket a székhelye szerinti tagállamban letelepedett függő ügynökök segítségével kívánja-e folytatni. Amennyiben egy befektetési vállalkozás függő ügynököket kíván alkalmazni, a székhelye szerinti tagállamban tájékoztatnia kell a hatáskörrel rendelkező hatóságot azok személyéről.

Ha a befektetési vállalkozás a székhelye szerinti tagállamban letelepedett függő ügynököket kíván alkalmazni azon tagállam területén, amelyben szolgáltatást kíván nyújtani, a befektetési vállalkozás székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságának az erre vonatkozó összes információ kézhezvételétől számított egy hónapon belül tájékoztatnia kell a fogadó tagállamnak a 79. cikk (1) bekezdése szerint kapcsolattartó pontként kijelölt illetékes hatóságát azon függő ügynökök kilétéről, akiket a befektetési vállalkozás befektetési szolgáltatások és tevékenységek nyújtása céljából abban a tagállamban alkalmazni kíván. A fogadó tagállam az ilyen információkat nyilvánosságra hozza. Az 1095/2010/EU rendelet 35. cikkében megállapított eljárásnak és feltételeknek megfelelően az ESMA hozzáférést kérhet ezekhez az információkhoz.

(3) A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága a kézhezvételétől számított egy hónapon belül továbbítja az információkat a 79. cikk (1) bekezdése szerint a fogadó tagállamban kapcsolattartási pontként kijelölt illetékes hatóságnak. A befektetési vállalkozás ekkor kezdheti meg az érintett befektetési szolgáltatások és tevékenységek nyújtását a fogadó tagállamban.

(4) A (2) bekezdésnek megfelelően közölt adatok bármelyikének változása esetén a befektetési vállalkozás legalább egy hónappal a változás végrehajtása előtt írásbeli értesítést ad a változásról a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságának. A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai tájékoztatják a fogadó tagállam illetékes hatóságait az ilyen változásról.

(5) Amennyiben bármely hitelintézet befektetési szolgáltatásokat vagy tevékenységeket, valamint kiegészítő tevékenységeket kíván végezni az (1) bekezdésnek megfelelően, függő ügynökökön keresztül, ezeknek a meghatalmazottaknak a személyazonosságát közölniük kell a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságával.

Ha a hitelintézet a székhelye szerinti tagállamban letelepedett függő ügynököket kíván alkalmazni azon tagállam területén, amelyben szolgáltatást kíván nyújtani, a hitelintézet székhelye szerinti tagállam illetékes hatósága az erre vonatkozó összes információ kézhezvételétől számított egy hónapon belül tájékoztatja a fogadó tagállamnak a 79. cikk (1) bekezdése szerint kapcsolattartó pontként kijelölt illetékes hatóságát azon függő ügynökök kilétéről, akiket a hitelintézet szolgáltatásnyújtás céljából abban a tagállamban alkalmazni kíván. A fogadó tagállam az ilyen információkat nyilvánosságra hozza.

(6) A tagállamok további jogszabályi vagy közigazgatási követelmények nélkül engedélyezik a más tagállamokból származó, MTF-eket és OTF-eket működtető befektetési vállalkozások és piacműködtetők számára, hogy területükön megfelelő mechanizmusokat biztosítsanak ahhoz, hogy lehetővé tegyék a területükön letelepedett távoli tagok, résztvevők vagy felhasználók számára a piacokhoz való hozzáférést, illetve az azokon való kereskedést.

(7) Egy MTF-et vagy egy OTF-et működtető befektetési vállalkozás vagy piacműködtető tájékoztatja a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságát arról a tagállamról, amelyben ilyen mechanizmusokat kíván fenntartani. Az MTF vagy OTF székhelye szerinti tagállam illetékes hatósága egy hónapon továbbítja ezen információkat azon tagállam illetékes hatóságának, amelyben az MTF vagy az OTF ilyen mechanizmusokat kíván fenntartani.

Az MTF székhelye szerinti tagállam illetékes hatósága az MTF-et fogadó tagállam illetékes hatóságának kérésére indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatást ad az MTF adott tagállamban letelepedett távoli tagjainak vagy résztvevőinek kilétéről.

(8) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a (2), (4), (5) és (7) bekezdés értelmében rendelkezésre bocsátandó információk pontos meghatározása céljából.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(9) Az ESMA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából az információk (2), (3), (4), (5) és (7) bekezdéssel összhangban történő továbbításához.

Az ESMA az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2016. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottságra hatáskört kell ruházni az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

35. cikk

Fióktelep létrehozása

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a letelepedés jogának megfelelően a területükön fióktelep létrehozása vagy a székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban letelepedett függő ügynök alkalmazása révén befektetési szolgáltatásokat és/vagy tevékenységeket, valamint kiegészítő szolgáltatásokat lehessen nyújtani ezen irányelvvel, illetve a 2013/36/EU irányelvvel összhangban, feltéve, hogy a befektetési vállalkozás vagy hitelintézet székhelye szerinti tagállamban kiadott engedély kiterjed az ilyen szolgáltatásokra és tevékenységekre. Kiegészítő szolgáltatást kizárólag valamely befektetési szolgáltatással és/vagy tevékenységgel együttesen lehet nyújtani.

A tagállamok az ezen irányelvben szabályozott kérdések tekintetében a (8) bekezdés alapján megengedett követelményeken kívül nem írhatnak elő további követelményeket a fióktelepek szervezetére és működésére.

(2) A tagállamok előírják, hogy az a befektetési vállalkozás, amely egy másik tagállam területén fióktelepet kíván létrehozni vagy egy olyan másik tagállamban letelepedett függő ügynököt kíván alkalmazni, amelyben nem hozott létre fióktelepet, először értesítse a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságát, és biztosítsa számára a következő információkat:

a) az a tagállam, amelynek területén fióktelep létrehozását tervezi, vagy az a tagállam, amelyben nem hozott létre fióktelepet, de ott letelepedett függő ügynököt kíván alkalmazni;

b) működési programja, amely egyebek között meghatározza a kínálandó befektetési szolgáltatásokat és/vagy tevékenységeket, valamint kiegészítő szolgáltatásokat;

c) amennyiben megállapításra került, a fióktelep szervezeti felépítése, jelezve, hogy a fióktelep kíván-e függő ügynököket alkalmazni, és ha igen, kiket

d) amennyiben a befektetési vállalkozás olyan tagállamban kívánnak függő ügynököket alkalmazni, amelyben nem hozott létre fióktelepet, a függő ügynök(ök) tervezett alkalmazásának leírását és a szervezeti felépítést, ideértve az alá- és fölérendeltségi viszonyokat, megjelölve, hogy a függő ügynök(ök) milyen helyet foglal(nak) el a befektetési vállalkozás vállalati struktúrájában;

e) az a cím a fogadó tagállamban, ahol az iratok beszerezhetők;

f) a fióktelep vagy a függő ügynök irányításáért felelős személyek neve.

Ha a befektetési vállalkozás a székhelye szerinti tagállamon kívüli tagállamban letelepedett függő ügynököt alkalmaz, a függő ügynök a fióktelephez tartozik - amennyiben létrehoztak ilyet -, és rá minden esetben alkalmazni kell ezen irányelvnek a fióktelepekre vonatkozó rendelkezéseit.

(3) Amennyiben a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának a tervezett tevékenységeket figyelembe véve nincs oka kétségbe vonni a befektetési vállalkozás irányítási rendszerének kielégítő voltát vagy pénzügyi helyzetét, a kézhezvételtől számított három hónapon belül közli az összes információt a fogadó tagállamban a 79. cikk (1) bekezdésének megfelelően kapcsolattartó pontként kijelölt illetékes hatósággal, és megfelelően tájékoztatja a befektetési vállalkozást.

(4) A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága a (2) bekezdésben említett információkon kívül tájékoztatja a fogadó tagállam illetékes hatóságát azon akkreditált kártalanítási rendszer adatairól is, amelynek a 97/9/EK irányelvvel összhangban a befektetési vállalkozás tagja. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága tájékoztatja a fogadó tagállam illetékes hatóságát az adatokban bekövetkező változásokról.

(5) Amennyiben a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága megtagadja, hogy az információkat közölje a fogadó tagállam illetékes hatóságával, az érintett befektetési vállalkozást az összes információ kézhezvételétől számított három hónapon belül tájékoztatja a megtagadás indokairól.

(6) A fogadó tagállam illetékes hatósága értesítésének kézhezvételekor, vagy az ilyen közlés hiányában legkésőbb két hónappal azt követően, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága a közlést továbbította, a fióktelep létrehozható, és az üzleti tevékenységét megkezdheti.

(7) Amennyiben bármely hitelintézet a székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező függő ügynököt kíván használni ahhoz, hogy befektetési szolgáltatásokat és/vagy tevékenységeket, valamint kiegészítő tevékenységeket végezzen ezzel az irányelvvel összhangban, erről a saját, székhely szerinti tagállamának illetékes hatóságát értesítenie kell, és közölnie kell vele a (2) bekezdésben említett információkat.

Amennyiben a folytatni kívánt tevékenységeket figyelembe véve a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának nincs oka kételkedni a pénzügyi intézmény vagy hitelintézet adminisztratív felépítésének és pénzügyi helyzetének megfelelőségében, az információk kézhezvételétől számított három hónapon belül közli azokat a fogadó tagállamnak a 79. cikk (1) bekezdésének megfelelően kapcsolattartóként kijelölt illetékes hatóságával, és ennek megfelelően tájékoztatja a hitelintézetet.

Amennyiben a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága megtagadja az információk közlését a fogadó tagállam illetékes hatóságával, a visszautasítását az érintett hitelintézet számára meg kell indokolnia az információ kézhezvételétől számított három hónapon belül.

A fogadó tagállam illetékes hatósága értesítésének kézhezvételekor, vagy az ilyen közlés hiányában legkésőbb két hónappal azt követően, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága a közlést továbbította, a függő ügynök az üzleti tevékenységét megkezdheti. Az ilyen függő ügynökre ezen irányelvnek a fióktelepekre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

(8) Azon tagállam illetékes hatósága, amelyben a fióktelep található, átveszi a felelősséget annak biztosítására, hogy a fióktelep által a területén nyújtott szolgáltatások megfeleljenek az ezen irányelv 24., 25., 27. és 28., cikkében és a 600/2014/EU rendelet 14-26. cikkében megállapított kötelezettségeknek, illetve az azok alapján a fogadó tagállam által elfogadott intézkedéseknek, amennyiben erre a 24. cikk (12) bekezdésével összhangban lehetőség van.

A fióktelep fekvése szerinti tagállam illetékes hatóságának joga van megvizsgálni a fióktelep intézkedéseit, és szigorúan csak olyan változtatásokat kérhet, amelyek lehetővé teszik az illetékes hatóságnak, hogy ezen irányelv 24., 25. 27. és 28. cikkében, a 600/2014/EU rendelet 14-26. cikkében, illetve az azok alapján elfogadott intézkedésekben foglalt kötelezettségek teljesítését érvényesítse, azon szolgáltatások, illetve tevékenységek tekintetében, amelyeket a fióktelep az ő területén nyújt.

(9) Valamennyi tagállam rendelkezik arról, hogy amennyiben egy másik tagállamban engedélyezett befektetési vállalkozás fióktelepet hoz létre a területén, a befektetési vállalkozás székhelye szerinti tagállam illetékes hatósága hatáskörének gyakorlása során, a fogadó tagállam illetékes hatóságának tájékoztatását követően végezhessen helyszíni vizsgálatokat az adott fióktelepnél.

(10) Amennyiben változás következik be a (2) bekezdéssel összhangban közölt információkban, a befektetési vállalkozás írásbeli értesítést küld az ilyen változásról a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának, legalább egy hónappal a változás végrehajtása előtt. A fogadó tagállam illetékes hatóságát a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága értesíti a változásról.

(11) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a (2), (4), (7) és (10) bekezdés értelmében rendelkezésre bocsátandó információk pontos meghatározása céljából.

Az ESMA az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozási technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(12) Az ESMA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából az információk (2), (3), (4), (7) és (10) bekezdéssel összhangban történő továbbításához.

Az ESMA az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2016. január 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

36. cikk

Hozzáférés a szabályozott piacokhoz

(1) A tagállamok megkövetelik, hogy az ügyfélmegbízások végrehajtására, illetve sajátszámlás kereskedésre más tagállamban engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozások a területükön lévő szabályozott piacokon jogosultak legyenek tagsági viszonyra vagy a piacokhoz való hozzáférésre a következő módok bármelyike révén:

a) közvetlenül, fióktelep létrehozásával a fogadó tagállamban;

b) a szabályozott piac távtagságával vagy a szabályozott piachoz távolról történő hozzáféréssel anélkül, hogy a szabályozott piac székhelye szerinti tagállamban le kell telepedniük, amennyiben az adott piac kereskedési eljárásai és rendszerei nem igénylik a fizikai jelenlétet az ügyletek e piacon történő megkötéséhez.

(2) A tagállamok az ezen irányelvben szabályozott kérdések tekintetében nem állapítanak meg további jogszabályi vagy közigazgatási előírásokat az (1) bekezdéssel rájuk ruházott jogot gyakorló befektetési vállalkozásokra.

37. cikk

Hozzáférés a központi szerződő félhez, az elszámolási és kiegyenlítési módok, valamint az elszámolási rendszer kijelölésének joga

(1) A 648/2012/EU rendelet III., IV. vagy V. címének sérelme nélkül a tagállamok megkövetelik, hogy a más tagállamból származó befektetési vállalkozások területükön rendelkezzenek közvetlen vagy közvetett hozzáférési jogosultsággal a központi szerződő félhez, az elszámolási és kiegyenlítési rendszerekhez, a pénzügyi eszközökkel kapcsolatos ügyletek véglegesítése vagy véglegesítésének lebonyolítása érdekében.

A tagállamok előírják, hogy e befektetési vállalkozások közvetlen vagy közvetett hozzáférése az ilyen mechanizmusokhoz ugyanazon megkülönböztetésmentes, átlátható és objektív szempontoktól függjön, mint amelyek a helyi tagokra vagy résztvevőkre vonatkoznak. A tagállamok nem korlátozhatják az ilyen mechanizmusok használatát a területükön lévő valamely kereskedési helyszínen megkötött, pénzügyi eszközökkel végzett ügyletek elszámolására és kiegyenlítésére.

(2) A tagállamok megkövetelik, hogy a területükön lévő szabályozott piacok minden tagjuknak vagy résztvevőjüknek kínálják fel az adott szabályozott piacon megkötött, pénzügyi eszközökkel kapcsolatos ügyletek kiegyenlítési rendszere kijelölésének jogát a következő feltételekkel:

a) az adott ügylet hatékony és gazdaságos kiegyenlítésének biztosításához szükséges összeköttetések és megoldások a kijelölt elszámolási rendszer és bármely más rendszer vagy létesítmény között;

b) a szabályozott piac felügyeletéért felelős illetékes hatóság arra vonatkozó egyetértése, hogy a szabályozott piacon megkötött ügyletek kiegyenlítésének technikai feltételei a szabályozott piac által kijelölt elszámolási rendszeren kívüli rendszerben olyanok, hogy lehetővé teszik a pénzügyi piacok zavartalan és rendezett működését.

A szabályozott piac illetékes hatóságának ilyen értékelése nem sértheti a nemzeti központi bankok mint a kiegyenlítési rendszerek felügyeleti szerveinek vagy pedig az ilyen rendszerekre vonatkozóan hatáskörrel rendelkező más felügyeleti hatóságainak a hatáskörét. Az illetékes hatóság figyelembe veszi az ilyen intézmények által már gyakorolt felügyeletet annak érdekében, hogy elkerülje az ellenőrzés szükségtelen megkettőzését.

38. cikk

A központi szerződő félre, az elszámolási és kiegyenlítési megállapodásokra vonatkozó rendelkezések az MTF-ek tekintetében

(1) A tagállamok nem akadályozzák meg az MTF-et működtető befektetési vállalkozásokat és piacműködtetőket abban, hogy megfelelő megállapodásokat kössenek egy másik tagállamban lévő központi szerződő féllel, elszámolóházzal vagy kiegyenlítési rendszerrel abból a célból, hogy rendszereik keretében a tagok vagy résztvevők által végrehajtott összes vagy néhány ügylet elszámolását és/vagy kiegyenlítését biztosítsák.

(2) Az MTF-et működtető befektetési vállalkozások és piacműködtetők illetékes hatósága nem kifogásolhatja a másik tagállamban lévő központi szerződő fél, elszámolóház és/vagy elszámolási rendszer használatát, kivéve, ha ez bizonyíthatóan szükséges az adott MTF rendezett működésének fenntartásához, figyelembe véve a 37. cikk (2) bekezdésében az elszámolási rendszerekre megállapított feltételeket.

Az ellenőrzés szükségtelen megkettőzésének elkerülése érdekében az illetékes hatóság figyelembe veszi a központi bankok mint az elszámolási és kiegyenlítési rendszerek felügyeleti szervei, illetve az ilyen rendszerekkel kapcsolatban hatáskörrel rendelkező más felügyeleti hatóságok által az elszámolási és kiegyenlítési rendszer tekintetében már biztosított felügyeletet.

IV. FEJEZET

Befektetési szolgáltatások és tevékenységek nyújtása harmadik országbeli vállalkozások által

1. szakasz

Szolgáltatások nyújtása vagy tevékenységek végzése fióktelep létesítésével

39. cikk

Fióktelep létesítése

(1) A tagállamok előírhatják, hogy egy harmadik országbeli vállalkozásnak, amely befektetési szolgáltatásokat kíván nyújtani vagy befektetési tevékenységet kíván folytatni kiegészítő tevékenységekkel együtt vagy azok nélkül lakossági ügyfelek vagy a II. melléklet II. szakasza értelmében vett szakmai ügyfelek számára az adott tagállamok területén, fióktelepet kelljen létesítenie az adott tagállamban.

(2) Amennyiben a tagállamok előírják, hogy egy harmadik országbeli vállalkozásnak, amely befektetési szolgáltatásokat kíván nyújtani vagy befektetési tevékenységet kíván folytatni a területükön kiegészítő tevékenységekkel együtt vagy azok nélkül, fióktelepet kell létesítenie, a fióktelep létesítéséhez az adott tagállam illetékes hatóságaitól előzetesen engedélyt kell kapnia, a következő feltételek szerint:

a) azoknak a szolgáltatásoknak a végzése, amelyekre a harmadik országbeli vállalkozás engedélyt kér, engedélyköteles és felügyelet alá tartozik abban a harmadik országban, ahol a vállalkozás székhelye van, és a kérelmező vállalkozás megfelelően engedélyezett, amely által az illetékes hatóság kellőképpen figyelembe veszi a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) pénzmosás és terrorizmus finanszírozása elleni erőfeszítések keretében tett ajánlásait;

b) vannak együttműködési megállapodások, amelyek tartalmaznak rendelkezéseket az információcsere szabályaira, a piac integritásának megőrzése és a befektetők érdekeinek védelme érdekében, a létesítendő fióktelep helye szerinti tagállam illetékes hatóságai és annak a harmadik országnak az illetékes felügyeleti hatóságai között, ahol a vállalkozás székhelye van;

c) elegendő indulótőke áll a fióktelep szabad rendelkezésére;

d) egy vagy több, a fióktelep vezetéséért felelős személyt kineveztek, és ők valamennyien megfelelnek a 9. cikk (1) bekezdése szerinti követelménynek;

e) az a harmadik ország, ahol a harmadik országbeli vállalkozás székhelye van, megállapodást írt alá azzal a tagállammal, ahol a fióktelep létesülne, amely megállapodás teljes mértékben megfelel az OECD jövedelem- és tőkeadózási modellegyezményének 26. cikkében rögzített standardoknak, és tényleges információcserét biztosít adózási ügyekben, ideértve a multilaterális adóegyezményeket, ha van ilyen;

f) a vállalkozás az engedélyezés időpontjában a 97/9/EK irányelv alapján engedélyezett vagy elismert befektetőkártalanítási rendszerhez tartozik.

(3) Az (1) bekezdésben említett harmadik országbeli vállalkozás annak a tagállamnak az illetékes hatóságához nyújtja be kérelmét, ahol fióktelepet kíván létrehozni.

40. cikk

Tájékoztatási kötelezettség

Egy harmadik országbeli vállalkozásnak, amely engedélyt kíván szerezni ahhoz, hogy egy tagállam területén fióktelepen keresztül befektetési szolgáltatásokat nyújtson vagy befektetési tevékenységeket végezzen kiegészítő tevékenységekkel együtt vagy azok nélkül, a következőket kell biztosítania azon tagállam illetékes hatóságainak:

a) az érintett harmadik országban a felügyeletéért illetékes hatóság nevét és címét. Amikor egynél több hatóság felel a felügyeletért, az illetékesség vonatkozó területeit meg kell adni;

b) minden fontos adatot a vállalkozásról (a nevét, jogi formáját, bejegyzett székhelyét és címét, a vezető testület tagjait, a fontos részvényeseket) és a befektetési szolgáltatásokat és/vagy tevékenységeket, valamint a végzendő kiegészítő szolgáltatásokat meghatározó működési tervet és a fióktelep szervezeti felépítését, ideértve a lényeges működési funkciók bármiféle harmadik vállalkozásoknak történő kiszervezésének ismertetését;

c) a fióktelep vezetéséért felelős személyek nevét, és a vonatkozó dokumentumokat, amelyek bemutatják, hogy a 9. cikk (1) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelnek.

d) tájékoztatást az indulótőkéről, amely a fióktelep szabad rendelkezésére áll;

41. cikk

Az engedély megadása

(1) Annak a tagállamnak az illetékes hatósága, amelyben egy harmadik országbeli vállalkozás a fióktelepét létrehozta vagy létre akarja hozni, az engedélyt csak akkor adhatja meg, ha az illetékes hatóság meggyőződött arról, hogy:

a) a 39. cikk szerinti feltételek teljesültek; és

b) a harmadik országbeli vállalkozás képes lesz a (2) és a (3) bekezdésben említett rendelkezéseknek megfelelni.

Az illetékes hatóság a hiánytalan kérelem benyújtását követően hat hónapon belül tájékoztatja a harmadik országbeli vállalkozást az engedély megadásáról vagy a kérelem elutasításáról.

(2) A harmadik országbeli vállalkozás fióktelepe, amely az engedélyt az (1) bekezdés szerint megkapta, köteles megfelelni ezen irányelv 16-20., 23., 24., 25. és 27. cikkének, 28. cikke (1) bekezdésének, továbbá 30., 31. és 32. cikkének, valamint a 600/2014/EU rendelet 3-26. cikkének és az ezek alapján elfogadott intézkedéseknek, illetve az azon tagállamban működő illetékes hatóság felügyelete alá kell tartoznia, amelyben az engedélyt megadták. A tagállamok nem állapíthatnak meg semmiféle további előírást a fióktelep szervezetével és működésével kapcsolatban az ezen irányelv hatálya alá tartozó ügyekben, és a harmadik országbeli vállalkozások egyik fióktelepét sem részesíthetik az uniós vállalkozások tekintetében alkalmazottnál kedvezőbb elbánásban. A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok évente továbbítsák az EÉPH-nak a harmadik országbeli vállalkozások területükön működő fióktelepeinek listáját. Az EÉPH-nak évente közzé kell tennie az Unió területén működő harmadik országbeli fióktelepek jegyzékét, és annak a harmadik országbeli vállalkozásnak a nevét is, amelyhez a fióktelep tartozik.

(3) A harmadik országbeli vállalkozás (1) bekezdés szerint engedélyezett fióktelepének éves gyakorisággal jelentenie kell a (2) bekezdésben említett illetékes hatóságnak a következőket:

a) a fióktelep által az adott tagállamban nyújtott szolgáltatások és végzett tevékenységek köre és nagyságrendje;

b) az I. melléklet A. szakaszának 3. pontjában felsorolt tevékenységet végző harmadik országbeli vállalkozások esetében az uniós szerződő felekkel szembeni kitettségeik havi minimális, átlagos és maximális értéke;

c) az I. melléklet A. szakaszának 6. pontjában felsorolt egyik vagy mindkét tevékenységet végző harmadik országbeli vállalkozások esetében az uniós szerződő felektől származó olyan pénzügyi eszközök összértéke, amelyekre jegyzési garanciát vállaltak, vagy amelyeket az eszköz vételére irányuló kötelezettségvállalással helyeztek el a megelőző 12 hónapban;

d) az a) pontban említett szolgáltatásokhoz és tevékenységekhez kapcsolódó eszközök forgalma és összértéke;

e) a fióktelep ügyfeleinek rendelkezésére álló befektetővédelmi intézkedések részletes leírása, ideértve az ügyfeleknek a 39. cikk (2) bekezdésének f) pontjában említett befektetőkártalanítási rendszerből eredő jogait is;

f) az a) pontban említett szolgáltatások nyújtása és tevékenységek végzése tekintetében a fióktelep által alkalmazott kockázatkezelési politika és eljárások;

g) a vállalatirányítási rendszer, beleértve a fióktelep tevékenységeihez kapcsolódóan kiemelten fontos feladatkört betöltő személyeket;

h) bármely olyan egyéb információ, amelyet az illetékes hatóság szükségesnek ítél ahhoz, hogy a fióktelep tevékenységeinek átfogó nyomon követése elvégezhető legyen.

(4) Az illetékes hatóságok felkérésre az EÉPH rendelkezésére bocsátják a következő információkat:

a) az (1) bekezdéssel összhangban engedélyezett fióktelepek minden engedélye, valamint ezen engedélyek minden későbbi módosításai;

b) az engedélyezett fióktelep által az adott tagállamban nyújtott szolgáltatások és az ott végzett tevékenységek köre és nagyságrendje;

c) a b) pontban említett szolgáltatásokból és tevékenységekből származó forgalom és összes eszköz;

d) annak a harmadik országbeli csoportnak a megnevezése, amelyhez az engedéllyel rendelkező fióktelep tartozik.

(5) Az ezen cikk (2) bekezdésében említett illetékes hatóságok, azon szervezetek illetékes hatóságai, amelyek ugyanazon csoporthoz tartoznak, mint a harmadik országbeli vállalkozások (1) bekezdés szerint engedélyezett fióktelepei, valamint az EÉPH és az EBH szorosan együttműködnek annak érdekében, hogy az adott csoport Unióban folytatott minden tevékenysége ezen irányelvnek, az 575/2013/EU rendeletnek, a 600/2014/EU rendeletnek, az (EU) 2019/2033 rendeletnek, a 2013/36/EU irányelvnek, és az (EU) 2019/2034 irányelvnek megfelelő átfogó, következetes és hatékony felügyelet alá tartozzon.

(6) Az EÉPH-nak végrehajtás-technikai standardtervezeteket kell kidolgoznia annak meghatározása érdekében, hogy a (3) és a (4) bekezdésben említett információkat milyen formátumban kell benyújtani. Az EÉPH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. szeptember 26-ig kell benyújtania a Bizottságnak. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy kiegészítse ezt az irányelvet az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadása révén.

42. cikk

Az ügyfél kizárólagos kezdeményezésére történő szolgáltatásnyújtás

(1) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben egy, az Unióban letelepedett vagy ott tartózkodó lakossági ügyfél vagy a II. melléklet II. szakasza értelmében vett szakmai ügyfél saját kizárólagos kezdeményezésére kéri, hogy egy harmadik országbeli vállalkozás befektetési szolgáltatást nyújtson vagy befektetési tevékenységet végezzen számára, a 39. cikk szerinti engedélyezési követelmény ne legyen alkalmazandó a harmadik országbeli vállalkozás ezen személynek nyújtott szolgáltatására vagy neki végzett tevékenységére, ideértve a kifejezetten a szolgáltatásnyújtáshoz vagy tevékenységhez fűződő kapcsolattartást is. A csoporton belüli kapcsolatok sérelme nélkül, amennyiben egy harmadik országbeli vállalkozás - akár a javára eljáró vagy vele szoros kapcsolatban álló szervezeten vagy ilyen szervezetet képviselő bármely egyéb személyen keresztül - ügyfeleket vagy potenciális ügyfeleket keres az Unióban, az nem tekinthető az ügyfél saját kizárólagos kezdeményezésére biztosított szolgáltatásnak.

(2) Az (1) bekezdésben említett ilyen ügyfelek általi kezdeményezés nem jogosítja fel a harmadik országbeli vállalkozást arra, hogy - amennyiben a nemzeti jog értelmében fióktelepet kell létrehozni - fióktelep nélkül, más módon biztosítsanak újfajta befektetési termékeket vagy szolgáltatásokat az ügyfél számára.

2. szakasz

Az engedélyek visszavonása

43. cikk

Engedélyek visszavonása

Az illetékes hatóság, amely a 41. cikk szerinti engedélyt megadta, a harmadik országbeli vállalkozásnak kibocsátott engedélyt visszavonhatja, amikor az ilyen vállalkozás:

a) 12 hónapon belül nem használja fel az engedélyt, kifejezetten lemond az engedélyről, vagy az előző hat hónapban nem végzett befektetési szolgáltatásokat vagy nem hajtott végre befektetési tevékenységet, kivéve, ha az érintett tagállam rendelkezett arról, hogy ezekben az esetekben az engedély érvényét veszti;

b) valótlan nyilatkozatok tételével, vagy más szabálytalan eszköz igénybevételével szerezte meg az engedélyt;

c) már nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek alapján az engedélyt megadták;

d) súlyosan és módszeresen megsértette az ezen irányelv alapján elfogadott, a befektetési vállalkozások működési feltételeit szabályozó és a harmadik országbeli vállalkozásokra alkalmazandó rendelkezéseket;

e) azon esetek bármelyikének hatálya alá tartozik, ennek az irányelvnek a hatókörén kívül eső ügyekben, amikor a nemzeti jog a visszavonást előírja.

III. CÍM

SZABÁLYOZOTT PIACOK

44. cikk

Engedélyezés és alkalmazandó jog

(1) A tagállamok csak olyan rendszereket engedélyeznek szabályozott piacként, amelyek megfelelnek e címnek.

A szabályozott piac engedélye kizárólag akkor adható meg, ha az illetékes hatóság meggyőződött arról, hogy mind a piacműködtető, mind a szabályozott piac rendszerei megfelelnek legalább az e címben megállapított követelményeknek.

Azon jogi személyiségű szabályozott piacok esetében, amelyeket a szabályozott piacon kívüli piacműködtető irányít vagy üzemeltet, a tagállamok meghatározzák, hogy az ezen irányelv szerint a piacműködtetőre háruló különböző kötelezettségek miként oszlanak meg a szabályozott piac és a piacműködtető között.

A piacműködtetőnek meg kell adnia minden olyan információt, beleértve egyebek között az üzleti tevékenység tervezett fajtáit és a szervezeti felépítést rögzítő működési programot, amely szükséges ahhoz, hogy az illetékes hatóság meggyőződhessen arról, hogy a szabályozott piac az induló engedélyezése időpontjában minden szükséges intézkedést megtett ahhoz, hogy az e cím szerinti kötelezettségeinek eleget tegyen.

(2) A tagállamok előírják a piacműködtető számára, hogy az illetékes hatóság felügyelete mellett végezze el a szabályozott piac szervezéséhez és üzemeltetéséhez kapcsolódó feladatokat. A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság rendszeresen vizsgálja felül a szabályozott piacok e címnek való megfelelését. Biztosítják azt is, hogy az illetékes hatóságok kísérjék figyelemmel, hogy a szabályozott piacok mindenkor megfelelnek-e az e cím alapján megállapított induló engedély feltételeinek.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy a piacműködtető feleljen annak biztosításáért, hogy az általa irányított szabályozott piacok megfelelnek az e címben meghatározott követelményeknek.

A tagállamok azt is biztosítják, hogy a piacműködtető jogosult legyen azon jogokat gyakorolni, amelyek megfelelnek az általa ezen irányelv erejénél fogva irányított szabályozott piac jogainak.

(4) Az 596/2014/EU rendelet vagy a 2014/57/EU irányelv vonatkozó rendelkezéseinek sérelme nélkül a szabályozott piac rendszerei keretében folytatott kereskedésre irányadó jog a szabályozott piac székhelye szerinti tagállam joga.

(5) Az illetékes hatóság visszavonhatja a szabályozott piacnak kiadott engedélyt, amennyiben a szabályozott piac:

a) 12 hónapon belül nem használja fel engedélyét, arról kifejezetten lemond, vagy nem működött az előző hat hónap során, kivéve, ha az érintett tagállam előírta, hogy ilyen esetekben az engedély érvényét veszti;

b) valótlan nyilatkozatok tételével, vagy más szabálytalan eszköz igénybevételével szerezte meg az engedélyt;

c) már nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek alapján az engedélyt megadták;

d) súlyosan és rendszeresen megsértette az ezen irányelv vagy a 600/2014/EU rendelet alapján elfogadott rendelkezéseket;

e) minden olyan esetben, amelyek vonatkozásában a nemzeti jog a visszavonásról rendelkezik.

(6) Az ESMA-t bármely engedély visszavonásáról értesíteni kell.

45. cikk

A piacműködtető vezető testületére vonatkozó követelmények

(1) A tagállamok előírják, hogy a piacműködtetők vezető testülete minden tagjának mindenkor kellően jó hírnévvel kell rendelkeznie, valamint elegendő tudás, készség és tapasztalat birtokában kell lennie feladatai ellátásához. A vezető testület átfogó összetételének megfelelően széles körű tapasztalatot kell tükröznie.

(2) A vezető testület tagjainak különösen a következő követelményeknek kell megfelelniük:

a) A vezető testület összes tagjának elegendő időt kell fordítania a piacműködtetőnél vállalt funkciói ellátására. A vezetői testület egy tagja által egy adott jogi személyben egy időben betölthető igazgatói tisztségek számának meghatározásakor figyelembe kell venni az egyéni körülményeket, valamint a piacműködtető tevékenységeinek jellegét, nagyságrendjét és összetettségét.

Azon piacműködtetők vezető testületeinek tagjai - amennyiben nem a tagállamot képviselő tagról van szó -, amelyek nagyságukat, belső szervezetüket és tevékenységük jellegét, hatókörét és összetettségét tekintve jelentősek, az alábbi kombinációk közül nem ötvözhetnek egy időben egynél többet:

i. egy ügyvezető igazgatói tisztség két nem ügyvezető igazgatói tisztséggel;

ii. négy nem ügyvezető igazgatói tisztséget.

Az egyazon csoporton belüli ügyvezető vagy nem ügyvezető igazgatói tisztségeket, illetve az olyan vállalkozásokban betöltött ügyvezető vagy nem ügyvezető igazgatói tisztségeket, amelyekben a piacműködtető befolyásoló részesedéssel rendelkezik, egyetlen igazgatói tisztségnek kell tekinteni. Az illetékes hatóságok engedélyezhetik, hogy a vezető testület tagjai egy további, nem ügyvezető igazgatói tisztséget töltsenek be. Az illetékes hatóságok rendszeresen tájékoztatják az ESMA-t az engedélyekről. Az elsősorban nem kereskedelmi célokat követő szervezeteknél betöltött igazgatói tisztségek mentesülnek a vezető testület egy tagja által betölthető igazgatói tisztségek számára vonatkozó korlátozás alól.

b) A piacműködtető tevékenységeinek, és többek között a tevékenységekben rejlő fő kockázatoknak a megértéséhez a vezető testületnek megfelelő kollektív tudással, készségekkel és tapasztalattal kell rendelkeznie.

c) A vezető testület minden egyes tagja őszintén, integritással és független gondolkodással cselekszik, hogy szükség esetén a felső vezetés döntéseit ténylegesen értékeljék és kifogásolják, valamint hatékonyan ellenőrizzék és felügyeljék a döntéshozatalt.

(3) A piacműködtetőknek megfelelő humán- és pénzügyi erőforrást kell fordítaniuk a vezető testület tagjainak beiktatására és képzésére.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy azok a piacműködtetők, amelyek méretüknél, belső szervezetüknél, valamint tevékenységük jellegénél, nagyságrendjénél és összetettségénél fogva jelentősek, a vezető testület olyan tagjaiból álló jelölő bizottságot hozzanak létre, akik az érintett intézményben nem látnak el ügyvezetői feladatokat.

A jelölő bizottság a következő tevékenységet végzi:

a) a vezető testületben lévő üres helyekre jelölteket állít és ajánl; a jelöléseket a vezető testületnek vagy a közgyűlésnek kell jóváhagynia. Ennek során a jelölőbizottság értékeli a vezető testület tudásának, készségeinek, sokrétűségének és tapasztalatának egyensúlyát. Továbbá, a bizottság egy adott kinevezéshez elkészíti a feladatok és képességek leírását, és felméri a várható időráfordítást. A jelölőbizottság dönt továbbá a vezető testületben alulreprezentált nem képviseletére vonatkozó célszámról, és e célszám elérése érdekében stratégiát dolgoz ki az alulreprezentált nem létszámának a vezető testületben való növelésére vonatkozóan;

b) rendszeres időközönként, de legalább évente értékeli a vezető testület szerkezetét, méretét, összetételét és teljesítményét, és ajánlásokat tesz a vezető testületnek az esetleges változtatásokra;

c) rendszeres időközönként, de legalább évente értékeli a vezető testület egyes tagjainak és a teljes vezető testületnek a tudását, készségeit és tapasztalatát, és erről tájékoztatja a vezető testületet;

d) rendszeres időközönként felülvizsgálja a vezető testületnek a felső vezetők kiválasztására és kinevezésére vonatkozó politikáját, és ajánlásokat tesz a vezető testületnek.

A jelölő bizottság a feladatai ellátása során amennyire lehetséges, folyamatosan figyelembe veszi annak szükségességét, hogy a vezető testületen belüli döntéshozatalra egyetlen személy vagy személyek csoportja se gyakoroljon olyan befolyást, amely a piacműködtető általános érdekeire káros lenne.

A jelölőbizottság számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy feladatainak teljesítése során az általa alkalmasnak ítélt minden erőforrást felhasználjon, beleértve a külső szakvéleményt is.

Ha a vezető testületnek a nemzeti jog alapján nincs hatásköre bármely tagjának kiválasztási és kinevezési eljárásában, akkor ez a bekezdés nem alkalmazandó.

(5) A tagállamok vagy az illetékes hatóságok előírják a piacműködtetők és azok jelölő bizottságai számára, hogy a vezető testületek tagjainak kiválasztásakor törekedjenek arra, hogy a testületben minél több szaktudás és képesség egyesüljön, és ezért a vezető testület vonatkozásában alkalmazzanak a sokszínűséget előmozdító politikát.

(6) A tagállamok biztosítják, hogy a piacműködtetők vezető testülete meghatározza és felügyelje azon irányítási rendszer működtetését, amely biztosítja a szervezet hatékony és körültekintő vezetését, beleértve a szervezeten belüli feladatok elkülönítését és az összeférhetetlenség megelőzését, olyan módon, amely előmozdítja a piac integritását.

A tagállamok biztosítják, hogy a vezető testület figyelemmel kísérje és rendszeres időközönként értékelje a piacműködtető irányítási rendszerének hatékonyságát, és az esetleges hiányosságok kezelésére megfelelő lépéseket tegyen.

A vezető testület tagjai megfelelő hozzáféréssel rendelkeznek azokhoz az információkhoz és dokumentumokhoz, amelyekre szükségük van a vezetői döntéshozatal felügyeletéhez és ellenőrzéséhez.

(7) Az illetékes hatóság megtagadja az engedélyezést, ha nincs meggyőződve arról, hogy a piacműködtetők vezető testületének tagjai megfelelően jó hírnévvel rendelkeznek, elegendő tudás, készség és tapasztalat birtokában vannak, és elegendő időt fordítanak feladataik ellátására, vagy ha objektív és bizonyítható indokok állnak fenn annak vélelmezésére, hogy a piacműködtető vezetésében javasolt változások veszélyeztetik a megalapozott és megbízható vezetést és a piac integritásának megfelelő figyelembevételét.

A tagállamok biztosítják, hogy a szabályozott piac engedélyezési folyamatában az ezen irányelv szerint már engedélyezett valamely szabályozott piac üzletmenetét és működését ténylegesen irányító személyt vagy személyeket tekintsék úgy, mint aki/akik megfelelnek az (1) bekezdésben megállapított követelményeknek.

(8) A tagállamok előírják a piacműködtetők számára, hogy tájékoztassák az illetékes hatóságot vezető testületük minden egyes tagjának személyazonosságáról és a tagságban bekövetkezett minden változásról, az összes olyan információval együtt, amely szükséges annak megítéléséhez, hogy az adott piacműködtető megfelel-e az (1) - (5) bekezdésnek.

(9) Az ESMA iránymutatást ad ki az alábbiakról:

a) a vezető testület tagja által feladatainak ellátására fordított elegendő idő fogalma az egyéni körülmények és a piacműködtető tevékenységeinek természete, nagyságrendje és összetettsége fényében;

b) a vezető testület (2) bekezdés b) pontjában említett megfelelő kollektív tudásának, készségeinek és tapasztalatának fogalma;

c) a vezető testület tagja (2) bekezdés c) pontjában említett tisztességességének, befolyástól való mentességének és önállóságának fogalma;

d) a vezető testület tagjainak feladatkörükkel való kezdeti megismertetésére és további képzésére fordított megfelelő humán- és pénzügyi erőforrások fogalma a (3) bekezdésben említettek szerint;

e) a vezető testület tagjainak egyik kiválasztási kritériumaként figyelembe veendő sokszínűség fogalma, az (5) bekezdésben említettek szerint.

Az iránymutatást az ESMA 2016. január 3-ig közzéteszi.

46. cikk

A szabályozott piac irányítására lényeges befolyást gyakorló személyekkel kapcsolatos követelmények

(1) A tagállamok megkövetelik, hogy az olyan helyzetben lévő személyek, akik közvetve vagy közvetlenül lényeges befolyást gyakorolhatnak a szabályozott piac irányítására, arra alkalmasak legyenek.

(2) A tagállamok előírják, hogy a szabályozott piac működtetője:

a) tájékoztassa az illetékes hatóságot a szabályozott piac és/vagy a piacműködtető tulajdoni viszonyairól és különösen bármely olyan fél kilétéről és érdekeltségeinek mértékéről, aki olyan helyzetben van, hogy lényeges befolyást gyakorolhat az irányításra, és ezt az információt tegye közzé;

b) tájékoztassa az illetékes hatóságot mindazon tulajdonjog-átruházásokról, amelyek folytán változás következhet be azok személyében, akik a szabályozott piac működésére lényeges befolyást gyakorolnak, és ezt az információt tegye közzé.

(3) Az illetékes hatóság elutasítja a szabályozott piacot és/vagy piacműködtetőt ellenőrző érdekeltség tekintetében javasolt változásokat, ha objektív és bizonyítható indokok állnak fenn annak vélelmezésére, hogy az veszélyeztetné a szabályozott piac megalapozott és megbízható vezetését.

47. cikk

Szervezeti követelmények

(1) A tagállamok megkövetelik, hogy a szabályozott piac:

a) rendelkezzen mechanizmusokkal a szabályozott piac, a szabályozott piac tulajdonosai vagy működtetője érdekei és a szabályozott piac stabil működése közötti bármely összeférhetetlenség világos azonosítására, és annak a szabályozott piac működésére, tagjaira vagy résztvevőire háruló potenciálisan hátrányos következményeinek kezelésére, különösen, ha az ilyen érdekkonfliktusok akadályozhatják az illetékes hatóság által a szabályozott piacra ruházott feladatok ellátását;

b) legyen megfelelően felszerelt azon kockázatok kezelésére, amelyeknek ki van téve, hogy megfelelő megállapodásokat és rendszereket hozzon létre a működését veszélyeztető összes lényeges kockázat azonosítására, és hatékony intézkedéseket hozzon az ilyen kockázatok csökkentésére;

c) rendelkezzék szabályokkal a rendszer technikai működésének megalapozott irányítására, hogy megbirkózhasson a rendszerleállás kockázatával, ideértve előre nem látható események hatékony kezelésére vonatkozó megoldásokat is;

d) rendelkezzen átlátható és beavatkozást kizáró olyan szabályokkal és eljárásokkal, amelyek a tisztességes és rendezett kereskedésről rendelkeznek, és állapítson meg objektív szempontokat a megbízások hatékony végrehajtására;

e) hatékony mechanizmusokkal segítse elő a rendszereiben végrehajtott ügyletek hatékony és határidőben történő véglegesítését;

f) az engedélyezés időpontjában és folyamatosan is rendelkezzék rendezett működésének elősegítésére kellő pénzügyi forrásokkal, tekintettel a piacon kötött ügyletek jellegére és kiterjedésére, valamint azon kockázatok körére és fokára, amelyeknek ki van téve;

g) rendelkezzen olyan mechanizmusokkal, amelyek biztosítják, hogy megfeleljen a 600/2014/EU rendelet 22b. cikke szerinti adatminőségi előírásoknak;

h) rendelkezzen legalább három, ténylegesen aktív taggal vagy felhasználóval, amelyek mindegyikének lehetősége van a többiekkel való kölcsönös együttműködésre az árképzés terén.

(2) A tagállamok nem engedélyezik a piacműködtetőknek, hogy bármely szabályozott piacon, ahol működnek, saját eszköz terhére hajtsanak végre ügyfélmegbízásokat vagy ügyfélmegbízásokat párosító, saját számlára történő kereskedést folytassanak.

48. cikk

A rendszerek rugalmassága, szüneteltetési mechanizmusok és elektronikus kereskedés

(1) A tagállamok előírják a szabályozott piac számára, hogy hatékony rendszerei, eljárásai és mechanizmusai legyenek annak biztosítására, hogy kereskedési rendszerei rugalmasak legyenek, rendelkezzenek elegendő kapacitással csúcsterhelések esetére a megbízások és az üzenetek volumenét illetően, képesek legyenek a szabályos kereskedést biztosítani jelentős piaci stressz körülményei között, teljesen bevizsgáltak legyenek annak biztosítására, hogy ezeket a feltételeket teljesítik és az üzletmenet folyamatosságára hatékony mechanizmusokkal rendelkeznek, amelyek biztosítják szolgáltatásaik folyamatosságát, amennyiben a kereskedési rendszerekben meghibásodás következne be.

(2) A tagállamok megkövetelik, hogy a szabályozott piacon legyenek érvényben:

a) írásos megállapodások a szabályozott piacon árjegyzési stratégiát követő összes befektetési vállalattal;

b) azt biztosító rendszerek, hogy megfelelő számú befektetési vállalkozás vegyen részt ezekben a megállapodásokban, amelyek előírják számukra, hogy versenyképes árakon kötelező érvényű jegyzéseket tegyenek közzé, aminek következtében rendszeresen és előre tervezhetően likviditási kínálatot biztosítanak a piac számára, amennyiben ez a követelmény összhangban áll az adott szabályozott piacon történő kereskedés jellegével és méretével.

(3) A (2) bekezdésben említett írásbeli megállapodás legalább az alábbiakat rögzíti:

a) a befektetési vállalkozás likviditás biztosítására vonatkozó kötelezettségei, és adott esetben a (2) bekezdés b) pontjában említett rendszerben való részvételből adódó bármely egyéb kötelezettség;

b) a befektetési vállalkozások számára kedvezményeken keresztül vagy más formában a szabályozott piac által kínált, a likviditás rendszeres és előre tervezhető biztosítására irányuló ösztönzők, és adott esetben a (2) bekezdés b) pontjában említett rendszerben való részvételből következően a befektetési vállalkozást illető bármely jog;

A szabályozott piac nyomon követi és betartatja az ilyen kötelező írásbeli megállapodások követelményeinek befektetési vállalkozások általi teljesítését. A szabályozott piac értesíti az illetékes hatóságot a kötelező írásbeli megállapodás tartalmáról, és az illetékes hatóság kérésére minden további tájékoztatást megad, amely ahhoz szükséges, hogy az illetékes hatóság meggyőződhessen arról, hogy a szabályozott piac teljesíti e bekezdés követelményeit.

(4) A tagállamok előírják a szabályozott piac számára, hogy hatékony rendszerei, eljárásai és mechanizmusai legyenek az olyan megbízások elutasítására, amelyek előre meghatározott volumeneket vagy árküszöböket meghaladnak, vagy egyértelműen tévesek.

(5) A tagállamok megkövetelik, hogy a szabályozott piac képes legyen arra, hogy a kereskedést ideiglenesen leállítsa vagy korlátozza vészhelyzetekben vagy abban az esetben, ha egy pénzügyi eszköznél azon a piacon vagy egy kapcsolódó piacon rövid időn belül jelentős árváltozás következett be, valamint - kivételes esetekben - képes legyen arra, hogy bármely ügyletet töröljön, megváltoztasson vagy javítson. A tagállamok előírják a szabályozott piac számára a kereskedés leállítására vagy korlátozására vonatkozó paraméterek olyan módon történő, megfelelő beállítását, amely figyelembe veszi a különböző eszközosztályok és -alosztályok likviditását, a piaci modellek jellegét és a felhasználók típusait, és elegendő a kereskedés szabályszerűségében bekövetkező jelentős zavarok elkerüléséhez.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a szabályozott piac a kereskedés leállítására vonatkozó paramétereket és a paraméterekben végrehajtott lényeges változtatásokat következetes és összevethető módon jelentse az illetékes hatóságnak, és az illetékes hatóság jelentse azokat az ESMA-nak. A tagállamok előírják, hogy ha az adott pénzügyi eszköz likviditása tekintetében lényeges szabályozott piac a kereskedést bármely tagállamban leállítja, az adott kereskedési helyszín rendelkezzen a megfelelő rendszerekkel és eljárásokkal arra, hogy értesítse az illetékes hatóságokat az egész piacra kiterjedő válaszintézkedés összehangolása és annak eldöntése érdekében, hogy a pénzügyi eszközzel kereskedő más helyszíneken is célszerű-e leállítani a kereskedést mindaddig, amíg az eredeti piacon a kereskedés nem folytatódik.

A tagállamok megkövetelik a szabályozott piactól, hogy honlapján tegyen közzé nyilvánosan a kereskedés leállításához vagy korlátozásához vezető körülményekre és a leállítás vagy korlátozás alkalmazásához használt fő technikai paraméterek meghatározására szolgáló elvekre vonatkozó információkat.

A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a szabályozott piac nem állítja le vagy nem korlátozza a kereskedést az első albekezdésben említettek szerint azon tény ellenére, hogy egy pénzügyi eszköznél vagy kapcsolódó pénzügyi eszközöknél jelentős árváltozás következett be, ami egy vagy több piacon rendellenes kereskedési feltételeket eredményez, az illetékes hatóságok megfelelő intézkedéseket hozhassanak a piacok rendes működésének helyreállítása érdekében, beleértve a 69. cikk (2) bekezdésének m)-p) pontjában említett felügyeleti hatáskörök alkalmazását is.

(6) A tagállamok előírják a szabályozott piac számára, hogy hatékony rendszerei, eljárásai és mechanizmusai legyenek - ideértve a tagok vagy résztvevők arra való felszólítását, hogy végezzék el az algoritmusok megfelelő tesztelését, és biztosítsanak megfelelő környezetet az ilyen tesztelés elvégzésének megkönnyítéséhez - annak biztosítására, hogy az algoritmikus kereskedés rendszerei ne hozhassanak létre rendellenes kereskedési feltételeket a piacon vagy ne járuljanak hozzá ilyenek kialakulásához, továbbá hogy kezelni tudja az ilyen algoritmikus kereskedési rendszerek által ennek ellenére előidézett rendellenes kereskedési feltételeket, ideértve az olyan rendszereket, melyek lehetővé teszik a nem végrehajtott megbízások arányának korlátozását a rendszerbe egy tag vagy résztvevő által bevihető ügyleti megbízásokhoz képest, a megbízások áramlásának lelassítását, ha fennáll a rendszer határkapacitása elérésének kockázata, valamint a piacon végrehajtható legkisebb árlépésköz korlátozását és betartatását.

(7) A tagállamok előírják az olyan szabályozott piac számára, amely engedélyezi a közvetlen elektronikus hozzáférést, hogy rendelkezzen hatékony rendszerekkel, eljárásokkal és mechanizmusokkal annak biztosítására, hogy a tagok és a résztvevők csak akkor nyújthassanak ilyen szolgáltatást, ha ezen irányelv szerinti engedélyezett befektetési vállalkozások, vagy a 2013/36/EU irányelv szerint engedélyezett hitelintézetek, hogy megfelelő kritériumokat állapítsanak meg és alkalmazzanak azoknak a személyeknek az alkalmasságát illetően, akiknek ilyen hozzáférést biztosíthatnak, és hogy a tag vagy résztvevő az ebben az irányelvben foglalt kötelezettségek tekintetében felelősséget vállaljon az ilyen szolgáltatás felhasználásával végrehajtott megbízásokért és kötésekért.

A tagállamok azt is előírják, hogy a szabályozott piac állapítson meg megfelelő standardokat az ilyen hozzáférésekre vonatkozó kockázatellenőrzésekre és kereskedési küszöbértékekre, és képes legyen megkülönböztetni, szükség esetén pedig leállítani a közvetlen elektronikus hozzáférést alkalmazó személy megbízásait vagy kereskedését, elkülönítve a tag vagy résztvevő egyéb megbízásaitól vagy kereskedésétől.

A szabályozott piac mechanizmusokkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy e bekezdés be nem tartása esetén a tag vagy résztvevő által az ügyfél számára biztosított közvetlen elektronikus hozzáférést felfüggessze vagy beszüntesse.

(8) A tagállamok előírják a szabályozott piac számára, hogy gondoskodnia kell a közös ügyintézési helyről végzett szolgáltatások szabályainak átláthatóságáról, tisztességességéről és megkülönböztetésmentességéről.

(9) A tagállamok előírják a szabályozott piac számára, hogy biztosítania kell díjstruktúráinak átláthatóságát, tisztességességét és megkülönböztetésmentességét - beleértve a végrehajtási díjakat, kiegészítő díjakat és kedvezményeket -, és azt hogy azok ne hassanak ösztönzőleg a megbízások oly módon történő kiadására, módosítására vagy törlésére, amely hozzájárul a rendellenes kereskedési feltételekhez vagy a piaci visszaéléshez. A tagállam előírják a szabályozott piac számára, hogy a megadott kedvezményekért cserébe írjon elő árjegyzési kötelezettséget egyes részvényekre vagy alkalmas részvénycsomagokra.

A tagállamok lehetővé teszik a szabályozott piac számára, hogy a törölt megbízásokra vonatkozó díjait a megbízások fenntartásának időtartamához igazítsa, és díjait azokhoz a pénzügyi eszközökhöz igazítsa, amelyekre vonatkoznak.

A tagállamok előírhatják a szabályozott piac számára, hogy a végrehajtott megbízásokhoz képest magasabb díjat számítson fel a későbbiekben törölt megbízások beadásáért, és a rendszer kapacitására nehezedő többletterhelés figyelembevétele érdekében magasabb díjat számítson fel a végrehajtott megbízásokhoz képest nagyszámú törölt megbízást beadó résztvevők, valamint a nagysebességű algoritmikus kereskedési technikát alkalmazók számára.

(10) A tagállamok előírják a szabályozott piac számára, hogy a tagok vagy résztvevők felőli megjelölés útján képes legyen azonosítani az algoritmikus kereskedés keretében létrejött megbízásokat, a megbízások létrehozásához használt különböző algoritmusokat és a megbízásokat kezdeményező személyeket. Ezt az információt kérésre elérhetővé kell tenni az illetékes hatóságok számára.

(11) A tagállamok előírják, hogy a szabályozott piac székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságának kérésére a szabályozott piacnak hozzáférhetővé kell tennie az illetékes hatóság számára az ajánlati könyvvel kapcsolatos adatokat, vagy hozzáférést kell biztosítania az illetékes hatóság számára az ajánlati könyvhöz, hogy a kereskedést figyelemmel tudja kísérni.

(12) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek részletesebben meghatározzák a következőket:

a) a szabályozott piacok kereskedési rendszereinek rugalmasságáról és megfelelő kapacitásáról való gondoskodásra vonatkozó követelmények;

b) a (6) bekezdésben említett arány meghatározása, olyan tényezők figyelembevételével, mint a nem végrehajtott megbízások végrehajtott megbízásokhoz viszonyított aránya;

c) ellenőrzési lehetőségek kialakítása a közvetlen elektronikus hozzáférés tekintetében oly módon, hogy a szponzorált hozzáférésre legalább a közvetlen piaci hozzáférésre alkalmazott ellenőrzésekkel egyenértékű ellenőrzések vonatkozzanak;

d) követelmények annak biztosítására, hogy a közös ügyintézési helyről végzett szolgáltatások szabályai és a díjstruktúrái tisztességesek és megkülönböztetésmentesek legyenek, és a díjstruktúrák ne hassanak ösztönzőleg a rendellenes kereskedési feltételek létrejöttére vagy piaci visszaélésre nézve;

e) annak meghatározása, hogy egy szabályozott piac mikor minősül lényegesnek az adott eszköz likviditása tekintetében;

f) követelmények annak biztosítására, hogy az árjegyzési rendszerek tisztességesek és megkülönböztetésmentesek legyenek, és azon minimális árjegyzési kötelezettségek megállapítása, amelyeket a szabályozott piacoknak az árjegyzési rendszerek kidolgozása során biztosítaniuk kell, valamint azon feltételek rögzítése, amelyek fennállása esetén az árjegyzési rendszer bevezetésének követelménye nem ésszerű, figyelembe véve az adott szabályozott piacon folyó kereskedés jellegét és méretét, ideértve azt is, hogy a szabályozott piac lehetővé teszi-e vagy engedélyezi-e a rendszerein keresztüli algoritmikus kereskedést;

g) az algoritmusok megfelelő tesztelésének biztosítására vonatkozó követelmények annak érdekében, hogy az algoritmikus kereskedési rendszerek - ideértve a nagysebességű algoritmikus kereskedési rendszereket - ne hozhassanak létre rendellenes kereskedési feltételeket a piacon vagy ne járuljanak hozzá ilyenek kialakulásához;

h) azon elvek, amelyeket a szabályozott piacoknak szem előtt kell tartaniuk a kereskedés (5) bekezdéssel összhangban történő leállítására vagy korlátozására szolgáló mechanizmusaik kialakításakor, figyelembe véve a különböző eszközkategóriák és -alkategóriák likviditását, a piaci modell jellegét és a felhasználók típusait, és a szabályozott piacok e mechanizmusok meghatározásával kapcsolatos mérlegelési jogkörének sérelme nélkül;

i) a szabályozott piacok által közzéteendő információk, ideértve a kereskedés leállításának azon paramétereit, amelyeket a szabályozott piacoknak az (5) bekezdés alapján jelenteniük kell az illetékes hatóságoknak.

Az ESMA-nak 2025. március 29-ig be kell nyújtania a Bizottsághoz az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU irányelv 10-14. cikkével összhangban történő elfogadása révén kiegészítse ezt az irányelvet.

49. cikk

Árlépésközök

(1) A tagállamok előírják a szabályozott piacok számára, hogy fogadjanak el árlépésköz-rendszereket a részvények, letéti igazolások, tőzsdei kereskedésben részt vevő alapok, certifikátok és más, hasonló pénzügyi eszközök vonatkozásában, valamint minden egyéb olyan pénzügyi eszköz vonatkozásában, amelyekre a (4) bekezdés értelmében szabályozástechnikai standardot dolgoztak ki. Az árlépésközök alkalmazása nem akadályozhatja a szabályozott piacokat abban, hogy a szokásos piaci nagyságrendet meghaladó megbízásokat a vételi és eladási árak közötti középértéken párosítsák.

(2) Az (1) bekezdésben említett árlépésköz-rendszerekre a következőket kell alkalmazni:

a) azokat úgy kell kalibrálni, hogy azok tükrözzék a pénzügyi instrumentum likviditási profilját a különböző piacokon és az adott és kért ajánlatok átlagos spread-jét, figyelembe véve az ésszerűen stabil árak lehetővé tételének kívánatosságát, a spread további szűkülésének indokolatlan korlátozása nélkül;

b) az árlépésközöket az egyes pénzügyi eszközöknek megfelelően kell meghatározni.

Az Európai Gazdasági Térségen (EGT) kívül kibocsátott nemzetközi értékpapír-azonosító számmal (ISIN) rendelkező részvények vagy az olyan EGT-n belüli ISIN-nel rendelkező részvények tekintetében, amelyekkel olyan harmadik országbeli helyszínen kereskednek helyi pénznemben vagy EGT-n kívüli pénznemben a 600/2014/EU rendelet 23. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említettek szerint, amelyek tekintetében a likviditás szempontjából leginkább érintett piacnak számító helyszín egy harmadik országban található, a szabályozott piacok előírhatják az említett helyszínen alkalmazandó árlépésköz alkalmazását.

(3) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyben a (2) bekezdésben említett tényezőkkel és a pénzügyi eszközök instrumentumok árával, árkülönbözeteivel (spread) és likviditásuk mélységével összhangban meghatározza a minimális árlépésközöket vagy az árlépésköz-rendszereket a részvények, letéti igazolások, tőzsdei kereskedésben részt vevő alapok, certifikátok és más, hasonló pénzügyi eszközök vonatkozásában, amennyiben ez a piacok rendes működésének biztosítása érdekében szükséges.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardok tervezetét 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardok tervezetének az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkének megfelelő elfogadására.

(4) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyben a (2) bekezdésben említett tényezőkkel és az instrumentumok árával, árkülönbözeteivel (spread) és likviditásuk mélységével összhangban meghatározza a minimális árlépésközöket vagy az árlépésköz-rendszereket a (3) bekezdésben említettektől eltérő egyedi pénzügyi eszközök vonatkozásában, amennyiben ez a piacok rendes működésének biztosítása érdekében szükséges.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2016. január 3-ig nyújtja be a Bizottságnak.

A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardok tervezetének az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkének megfelelő elfogadására.

51. cikk

Pénzügyi eszközök bevezetése a kereskedésbe

(1) A tagállamok előírják, hogy a szabályozott piacok világos és átlátható szabályokkal rendelkezzenek a pénzügyi eszközök kereskedésbe történő bevezetésére.

Az ilyen szabályok biztosítják, hogy a szabályozott piacra bevezetett bármely pénzügyi eszközzel lehessen tisztességes, rendezett és hatékony módon kereskedni, illetve az átruházható értékpapírok esetén azok szabadon forgathatók legyenek.

(2) Származtatott eszközök esetén az (1) bekezdésben említett szabályok különösen azt biztosítják, hogy a származtatott ügylet kialakítása tegye lehetővé annak rendezett árazását és a hatékony kiegyenlítési feltételek meglétét.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben megállapított kötelezettségeken felül a tagállamok megkövetelik, hogy a szabályozott piac hozzon létre és tartson fenn hatékony mechanizmusokat annak igazolására, hogy a szabályozott piacra bevezetett átruházható értékpapírok kibocsátói teljesítik az uniós jog szerinti kötelezettségeiket az induló, a folyamatos, illetve az eseti közzétételi kötelezettségek tekintetében.

A tagállamok biztosítják, hogy a szabályozott piac hozzon létre mechanizmusokat, amelyek elősegítik, hogy tagjaik vagy résztvevőik hozzáférhessenek az uniós jog alapján közzétett információkhoz.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy a szabályozott piacok hozzák létre a szükséges mechanizmusokat az általuk kereskedésre engedélyezett pénzügyi eszközök bevezetési követelményeknek való megfelelősége rendszeres felülvizsgálatára.

(5) A valamely szabályozott piacra bevezetett átruházható értékpapírt utóbb más szabályozott piacokra is be lehet vezetni, akár a kibocsátó jóváhagyása nélkül is, a 2003/71/EK irányelv vonatkozó rendelkezéseivel összhangban. A kibocsátót a szabályozott piac tájékoztatja arról a tényről, hogy értékpapírjaival az adott szabályozott piacon kereskednek. A kibocsátót nem lehet kötelezni arra, hogy a (3) bekezdés alapján megkövetelt információkat közvetlenül adja meg bármely olyan szabályozott piac számára, amely a kibocsátó értékpapírjait a kibocsátó hozzájárulása nélkül vezette be.

(6) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek:

a) meghatározzák a pénzügyi eszközök különböző osztályainak azon jellemzőit, amelyeket a szabályozott piacnak figyelembe kell vennie annak értékelésekor, hogy a pénzügyi eszközt az (1) bekezdés második albekezdésében megállapított feltételeknek megfelelő módon bocsátották-e ki a működése szerinti különböző piaci szegmensekben történő kereskedésre történő bevezetés céljából;

b) tisztázzák azon mechanizmusokat, amelyeket a szabályozott piacnak be kell vezetnie ahhoz, hogy úgy tekintsék, eleget tett annak igazolására kötelezettségének, hogy az átruházható értékpapír kibocsátója teljesíti az európai uniós jog szerinti kötelezettségeit az induló, a folyamatos és az eseti közzétételi kötelezettségek tekintetében;

c) tisztázzák azokat a mechanizmusokat, amelyeket a szabályozott piacnak létre kell hoznia a (3) bekezdés alapján annak érdekében, hogy segítse tagjait és résztvevőit az uniós jog által megállapított feltételek szerint közzétett információhoz való hozzáférésben.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottságra hatáskört ruháznak az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

52. cikk

A pénzügyi eszközök kereskedésének felfüggesztése és beszüntetése szabályozott piacon

(1) A 69. cikk (2) bekezdése szerinti illetékes hatóság azon jogának sérelme nélkül, hogy megkövetelheti valamely pénzügyi eszköz kereskedésének felfüggesztését vagy beszüntetését, a piacműködtető felfüggesztheti vagy beszüntetheti a szabályozott piac szabályainak már meg nem felelő pénzügyi eszköz kereskedését kivéve, ha az ilyen felfüggesztés vagy beszüntetés várhatóan súlyosan károsítaná a befektetők érdekeit vagy a piac rendezett működését.

(2) A tagállamok előírják, hogy az a piacműködtető, amely valamely pénzügyi eszköz kereskedését felfüggeszti vagy beszünteti, függessze fel vagy szüntesse be az adott pénzügyi eszközhöz kapcsolódó vagy azon mint alapterméken alapuló, az I. melléklet C. szakaszának 4-10. pontjában említett származtatott eszközök kereskedését is, és szükség esetén támogassa az alapul szolgáló pénzügyi eszköz felfüggesztésére vagy beszüntetésére vonatkozó célkitűzést. A piacműködtető közzéteszi a pénzügyi eszköz vagy bármely kapcsolódó származtatott eszköz felfüggesztésére vagy beszüntetésére vonatkozó döntését, és arról tájékoztatja az illetékes hatóságát.

Azon illetékes hatóságnak, amelynek joghatósága alatt a kereskedés felfüggesztését vagy beszüntetését kezdeményezték, elő kell írnia, hogy a joghatósága alá tartozó azon egyéb szabályozott piacok, MTF-ek, OTF-ek és rendszeres internalizálók, amelyek ugyanezzel a pénzügyi eszközzel vagy az ahhoz kapcsolódó vagy azon mint alapterméken alapuló, az ezen irányelv I. melléklete C. szakaszának 4-10. pontjában említett származtatott eszközökkel kereskednek, szintén felfüggesszék vagy beszüntessék az adott pénzügyi eszköz vagy származtatott eszközök kereskedését, amennyiben a felfüggesztésre vagy beszüntetésre piaci visszaélés gyanúja, nyilvános vételi ajánlat, illetve az 596/2014/EU rendelet 7. és 17. cikkét megsértő kibocsátóval vagy pénzügyi eszközzel kapcsolatos bennfentes információk közzétételének elmaradása miatt került sor, kivéve, ha a felfüggesztés vagy beszüntetés jelentősen sértené a befektetők érdekeit vagy a piac szabályos működését.

Minden egyes értesített illetékes hatóságnak értesítenie kell határozatáról az ESMA-t és a többi illetékes hatóságot, amelyhez magyarázatot is kell fűznie abban az esetben, ha határozatával nem függesztette fel vagy szüntette be a pénzügyi eszközzel vagy az ahhoz kapcsolódó vagy azon mint alapterméken alapuló, az I. melléklet C. szakaszának 4-10. pontjában említett származtatott eszközökkel való kereskedést.

Az illetékes hatóságnak haladéktalanul közzé kell tennie az ilyen határozatokat, és értesítenie kell azokról az ESMA-t és a többi tagállam illetékes hatóságait.

A többi tagállam értesített illetékes hatóságainak elő kell írniuk, hogy a joghatóságuk alá tartozó azon szabályozott piacok, egyéb MTF-ek, OTF-ek és rendszeres internalizálók, amelyek ugyanezzel a pénzügyi eszközzel vagy az ahhoz kapcsolódó vagy azon mint alapterméken alapuló, az ezen irányelv I. melléklete C. szakaszának 4-10. pontjában említett származtatott eszközökkel kereskednek, szintén felfüggesszék vagy beszüntessék az adott pénzügyi eszköz vagy származtatott eszközök kereskedését, amennyiben a felfüggesztésre vagy beszüntetésre piaci visszaélés gyanúja, nyilvános vételi ajánlat, illetve az 596/2014/EU rendelet 7. és 17. cikkét megsértő kibocsátóval vagy pénzügyi eszközzel kapcsolatos bennfentes információk közzétételének elmaradása miatt került sor, kivéve, ha a felfüggesztés vagy beszüntetés jelentősen sértené a befektetők érdekeit vagy a piac szabályos működését.

Ez a bekezdés alkalmazandó abban az esetben is, ha a pénzügyi eszközzel, vagy az ahhoz kapcsolódó vagy azon mint alapterméken alapuló, az I. melléklet C. szakaszának 4-10. pontjában említett származtatott eszközökkel való kereskedés felfüggesztését visszavonták.

Az ebben a bekezdésben foglalt értesítési eljárást kell alkalmazni abban az esetben is, ha az illetékes hatóság a 69. cikk (2) bekezdésének m) és n) pontja alapján hozta meg a pénzügyi eszközzel vagy az ahhoz kapcsolódó vagy azon mint alapterméken alapuló, ezen irányelv I. melléklete C. szakaszának 4-10. pontjában említett származtatott eszközökkel való kereskedés felfüggesztéséről vagy beszüntetéséről szóló határozatot.

Az ilyen származtatott eszközök felfüggesztésére vagy beszüntetésére vonatkozó kötelezettség arányos alkalmazásának biztosítása érdekében az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek részletesebben meghatározzák, hogy a felfüggesztett vagy beszüntetett pénzügyi eszközhöz kapcsolódó vagy azon mint alapterméken alapuló származtatott eszköz és az eredeti pénzügyi eszköz közötti kapcsolat mely esetekben teszi szükségessé a származtatott eszköz felfüggesztését vagy beszüntetését az alapul szolgáló pénzügyi eszköz felfüggesztésére vagy beszüntetésére vonatkozó célkitűzés megvalósítása érdekében.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardok tervezetét 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardok tervezetének az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkének megfelelő elfogadására.

(3) Az ESMA kidolgozza azokat a végrehajtás-technikai standardtervezeteket, amelyek meghatározzák a (2) bekezdésben említett tájékoztatás és a közzététel formáját és időpontját.

Az ESMA az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2016. január 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottságra hatáskört kell ruházni az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(4) A Bizottság felhatalmazást kap, hogy a 89. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, melyekben felsorolja azokat a helyzeteket, amelyek az (1) és (2) bekezdés értelmében jelentősen sértik a befektetői érdekeket és a piac megfelelő működését.

53. cikk

Hozzáférés a szabályozott piacokhoz

(1) A tagállamok előírják, hogy a szabályozott piacok átlátható és megkülönböztetésmentes, objektív kritériumokon alapuló szabályokat hozzanak létre, hajtsanak végre és tartsanak fenn a szabályozott piachoz való hozzáférés vagy az ilyen piacon való tagság tekintetében.

(2) Az (1) bekezdésben említett szabályok határozzák meg a tagok vagy résztvevők következőkből eredő kötelezettségeit:

a) a szabályozott piac alapító okirata és igazgatása;

b) a piacon végzett ügyletekre vonatkozó szabályok;

c) a piacon működő befektetési vállalkozások, illetve hitelintézetek alkalmazottaira vonatkozó szakmai előírások;

d) a nem befektetési vállalkozási és hitelintézeti tagokra vagy résztvevőkre a (3) bekezdés alapján megállapított feltételek;

e) a szabályozott piacon kötött ügyletek elszámolásának és kiegyenlítésének szabályai és eljárásai.

(3) A szabályozott piac befogadhat tagként vagy résztvevőként befektetési vállalkozásokat, a 2013/36/EU irányelv alapján engedélyezett hitelintézeteket, valamint más személyeket, akik:

a) kellően jó hírnévvel rendelkeznek;

b) kellő szintű kereskedési képességgel, alkalmassággal és tapasztalattal rendelkeznek;

c) adott esetben kielégítő szervezeti megoldásokkal rendelkeznek;

d) az általuk betölteni kívánt szerephez elegendő erőforrással rendelkeznek, figyelembe véve azokat a különféle pénzügyi mechanizmusokat, amelyeket a szabályozott piac adott esetben létrehozott az ügyletek megfelelő kiegyenlítésének szavatolására.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy a szabályozott piacon megkötött ügyletekre a tagok és a résztvevők ne legyenek kötelesek egymással szemben alkalmazni a 24., a 25., a 27. és a 28. cikkben meghatározott kötelezettségeket. A szabályozott piac tagjainak, illetve résztvevőinek azonban alkalmazniuk kell a 24., a 25., a 27. és a 28. cikkben előírt kötelezettségeket ügyfeleik vonatkozásában, amikor a szabályozott piacon ügyfeleik nevében járnak el, megbízásaikat végrehajtják.

(5) A tagállamok biztosítják, hogy a szabályozott piac hozzáférésre, tagságra és részvételre vonatkozó szabályai rendelkezzenek a befektetési vállalkozások és hitelintézetek közvetlen vagy távoli részvételéről.

(6) A tagállamok további jogszabályi vagy közigazgatási előírások nélkül lehetővé teszik a többi tagállam szabályozott piaca számára, hogy megfelelő mechanizmusokat biztosítsanak területükön annak érdekében, hogy elősegíthessék a területükön letelepedett távoli tagok vagy résztvevők hozzáférését az ilyen piacokhoz, valamint az ott történő kereskedést.

A szabályozott piac tájékoztatja a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságát arról a tagállamról, amelyben ilyen mechanizmusokat kívánnak fenntartani. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága egy hónapon belül továbbítja ezt az információt azon tagállamnak, amelyben a szabályozott piac ilyen mechanizmusokat kíván biztosítani. Az 1095/2010/EU rendelet 35. cikkében megállapított eljárásnak és feltételeknek megfelelően az ESMA hozzáférést kérhet ezekhez az információkhoz.

A szabályozott piac székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságának a fogadó tagállam illetékes hatóságának kérésére indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatást kell adnia a szabályozott piac adott tagállamban letelepedett tagjainak vagy résztvevőinek a kilétéről.

(7) A tagállamok előírják, hogy a piacműködtető rendszeresen küldje meg a szabályozott piac tagjainak vagy résztvevőinek jegyzékét a szabályozott piac illetékes hatósága számára.

54. cikk

A szabályozott piac szabályai és más jogszabályi kötelezettségek teljesítésének figyelemmel kísérése

(1) A tagállamok előírják, hogy a szabályozott piacok hatékony mechanizmusokat és eljárásokat hozzanak létre és tartsanak fenn - a szükséges forrásokat is ideértve - annak rendszeres figyelemmel kísérésére, hogy a szabályaikat tagjaik, illetve résztvevőik betartják. A szabályozott piacoknak figyelemmel kell kísérniük a tagjaik vagy résztvevőik által a rendszereik keretében elküldött megbízásokat és törléseket, illetve az általuk végrehajtott ügyleteket annak érdekében, hogy azonosítsák e szabályok megsértését, a szabálytalan kereskedési feltételeket, az 596/2014/EU rendelet által tiltott magatartásra utaló magatartást vagy a rendszer zavarait valamely pénzügyi eszközzel kapcsolatban.

(2) A tagállamok előírják, hogy a szabályozott piacok működtetői haladéktalanul értesítsék illetékes hatóságaikat, amennyiben a szabályaik jelentős megsértését, szabálytalan kereskedési feltételeket, az 596/2014/EU rendelet által tiltott magatartásra utaló magatartást vagy zavart tapasztalnak a rendszerben valamely pénzügyi eszközzel kapcsolatban.

A szabályozott piacok illetékes hatóságainak az ESMA és a többi tagállam illetékes hatósága rendelkezésére kell bocsátaniuk az első albekezdésben említett információt.

Az 596/2014/EU rendelet által tiltott magatartásra utaló magatartást illetően, az illetékes hatóságnak - mielőtt értesítené a többi tagállam illetékes hatóságait és az ESMA-t - meg kell győződnie arról, hogy valóban ilyen magatartásra kerül-e vagy került-e sor.

(3) A tagállamok azt is előírják a piacműködtetők számára, hogy indokolatlan késedelem nélkül juttassák el a vonatkozó információkat a szabályozott piacon elkövetett piaci visszaélésekkel kapcsolatos vizsgálat és vádemelés tekintetében illetékes hatósághoz, és nyújtsanak teljes körű támogatást e hatóságnak a szabályozott piac rendszerein keresztül vagy rendszereiben előforduló piaci visszaélésekkel kapcsolatos vizsgálathoz és vádemeléshez.

(4) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e cikk (2) bekezdésében említett tájékoztatási kötelezettséget eredményező körülmények meghatározása céljából.

55. cikk

A központi szerződő félre, illetve az elszámolási és kiegyenlítési megállapodásokra vonatkozó rendelkezések

(1) A 648/2012/EU rendelet III., IV. és V. címének sérelme nélkül a tagállamok nem akadályozhatják meg a szabályozott piacokat abban, hogy megfelelő megállapodásokat kössenek egy másik tagállam központi szerződő felével vagy elszámolóházával és kiegyenlítési rendszerével abból a célból, hogy rendszereikben a piaci résztvevők által végrehajtott összes vagy néhány ügylet elszámolását és/vagy kiegyenlítését biztosítsák.

(2) A 648/2012/EU rendelet III., IV. és V. címének sérelme nélkül a szabályozott piac illetékes hatósága nem élhet ellenvetéssel egy másik tagállamban lévő központi szerződő fél, elszámolóház és/vagy kiegyenlítési rendszer használata miatt, kivéve, ha ez bizonyíthatóan szükséges az adott szabályozott piac rendezett működésének fenntartásához, figyelembe véve az ezen irányelv 37. cikke (2) bekezdésében a kiegyenlítési rendszerekre megállapított feltételeket.

Az illetékes hatóság a szükségtelen kettős ellenőrzés elkerülése érdekében figyelembe veszi a központi bankok mint az elszámolási és kiegyenlítési rendszerek felügyeleti szervei, illetve az ilyen rendszerekkel kapcsolatban hatáskörrel rendelkező más felügyeleti hatóságok által az elszámolási és kiegyenlítési rendszer tekintetében már ellátott felügyeletet.

56. cikk

A szabályozott piacok jegyzéke

Minden tagállam létrehozza azon szabályozott piacok jegyzékét, amelyek vonatkozásában ez a tagállam a székhely szerinti tagállam, és továbbítja a jegyzéket a többi tagállamnak és az ESMA-nak. Hasonlóképpen tájékoztatást kell adni a jegyzékben bekövetkező valamennyi változásról. Az ESMA saját honlapján közzéteszi és naprakész állapotban tartja a szabályozott piacok összesített jegyzékét. E jegyzéknek tartalmaznia kell azt az ESMA által az ezen irányelv 65. cikke (6) bekezdésével összhangban létrehozott egyedi kódot, amely a 65. cikk (1) bekezdésének g) pontjával és (2) bekezdésének g) pontjával, valamint a 600/2014/EU rendelet 6., 10. és 26. cikkével összhangban készülő jelentésekben a szabályozott piacok azonosítására szolgál.

IV. CÍM

POZÍCIÓLIMITEK ÉS POZÍCIÓKEZELÉSI KONTROLLMECHANIZMUS AZ ÁRUALAPÚ SZÁRMAZTATOTT TERMÉKEKRE VONATKOZÓAN, VALAMINT JELENTÉSTÉTEL

57. cikk

Pozíciólimitek az árualapú származtatott termékekre vonatkozóan és pozíciókezelési kontrollmechanizmusok az árualapú származtatott termékekre és a kibocsátási egységek származtatott termékeire vonatkozóan;

(1) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok az ESMA által a (3) bekezdéssel összhangban elfogadott szabályozástechnikai standardokban meghatározott számítási módszertannal összhangban limiteket állapítsanak meg és alkalmazzanak a mezőgazdaságiáru-alapú származtatott termékekre, valamint a kereskedési helyszíneken kereskedett kritikus vagy jelentős, árualapú származtatott termékekre és az ezekkel gazdaságilag egyenértékű, tőzsdén kívüli ügyletekre vonatkozóan egy személy által bármely időpontban tartható nettó pozíció nagysága tekintetében. Az árualapú származtatott termékek akkor tekintendők kritikusnak vagy jelentősnek, ha a záró pozícióval rendelkezők összes nettó pozíciójának összege megegyezik nyitott poz íciójuk nagyságával, és egy egy éves időszakra vetítve, átlagosan legalább 300 000 tételt tesz ki. A limiteket az egy személy által tartott és a nevében összesített csoportszinten tartott valamennyi pozíció alapján kell meghatározni a következők érdekében:

a) piaci visszaélés megelőzése;

b) szabályszerű árazási és kiegyenlítési feltételek támogatása, ideértve a piactorzító pozíciók megelőzését is, valamint különösen a teljesítési hónapban a származtatott termékek ára és az alapul szolgáló áruk azonnali ára közötti konvergencia biztosítása, nem sértve az alapul szolgáló áru piacán az árfeltárási folyamatot.

Az (1) bekezdésben említett pozíciólimitek nem alkalmazandók:

a) a nem pénzügyi szervezet által vagy annak nevében tartott olyan pozíciókra, amelyek objektíven mérhető módon csökkentik e nem pénzügyi szervezet kereskedelmi tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat;

b) egy túlnyomórészt üzleti jellegű vállalkozáscsoport részét képező és a túlnyomórészt üzleti jellegű vállalkozáscsoport nem pénzügyi szervezete nevében eljáró pénzügyi szervezet által vagy annak nevében tartott pozíciókra, amennyiben e pozíciók objektíven mérhető módon csökkentik az említett nem pénzügyi szervezet kereskedelmi tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat;

c) a pénzügyi és nem pénzügyi szerződő felek által tartott olyan pozíciókra, amelyek objektíven mérhető módon olyan ügyletekből erednek, amelyek a 2. cikk (4) bekezdése negyedik albekezdésének c) pontjában említettek szerint egy kereskedési helyszínre vonatkozó likviditás biztosításával kapcsolatos kötelezettségek teljesítésére szolgálnak;

d) a 4. cikk (1) bekezdése 44. pontja c) alpontjában említett bármely egyéb értékpapírra, amely áruhoz vagy az I. melléklet C. szakaszának 10. pontjában említett alaptermékhez kapcsolódik.

Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a követendő eljárás azon pénzügyi szervezet számára történő meghatározására, amely egy túlnyomórészt üzleti jellegű vállalkozáscsoport része, és amely fedezeti mentességet kérhet az általa tartott olyan pozíciókra vonatkozóan, amelyek objektíven mérhető módon csökkentik a vállalkozáscsoport nem pénzügyi szervezeteinek kereskedelmi tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat. Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak az eljárásnak a meghatározására, amelynek keretében a személyek mentességet kérhetnek olyan pozíciókra vonatkozóan, amelyek egy kereskedési helyszínre vonatkozó likviditás biztosításával kapcsolatos kötelezettségek teljesítésére szolgáló ügyletekből erednek. Az ESMA a harmadik és a negyedik albekezdésben említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2021. november 28-ig benyújtja a Bizottságnak. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy ezen irányelvet az e bekezdés harmadik és negyedik albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse.

(2) A pozíciólimiteknek világos mennyiségi küszöbértékeket kell meghatározniuk az árualapú származtatott ügyletben egy személy által tartható pozíció nagyságára vonatkozóan.

(3) Az ESMA jegyzéket készít az (1) bekezdésben említett kritikus vagy jelentős árualapú származtatott termékekről, és szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon számítási módszertan meghatározására, amelyet az illetékes hatóságoknak alkalmazniuk kell a havi azonnali pozíciólimitek és az egyéb, természetben és készpénzben kiegyenlített, árualapú származtatott termékekre vonatkozó, az érintett származtatott termék jellemzőin alapuló havi pozíciólimitek megállapítására. Az (1) bekezdésben említett kritikus vagy jelentős árualapú származtatott termékek jegyzékének elkészítésekor az ESMA a következő tényezőket veszi figyelembe:

a) a piaci szereplők száma;

b) az adott származtatott termék alapjául szolgáló áru.

Az első albekezdésben említett számítási módszertan meghatározásakor az ESMA a következő tényezőket veszi figyelembe:

a) az alapul szolgáló áruból leszállítandó mennyiség;

b) a származtatott termékben foglalt összes nyitott pozíció és az alapul szolgáló ugyanazon árut tartalmazó más pénzügyi eszközökben foglalt összes nyitott pozíció;

c) a piaci szereplők száma és nagysága;

d) az alapul szolgáló árupiac jellemzői, beleértve a termelés, a fogyasztás és a piacra szállítás jellemző módjait;

e) új árualapú származtatott termékek kidolgozása;

f) a kereskedési helyszínt működtető befektetési vállalkozások vagy piaci szereplők, valamint egyéb joghatóságok pozíciólimitekkel kapcsolatos tapasztalatai.

Az ESMA az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2021. november 28-ig benyújtja a Bizottságnak. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy ezen irányelvet az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse.

(4) Az illetékes hatóság pozíciólimiteket határoz meg a kereskedési helyszíneken kereskedett kritikus vagy jelentős árualapú származtatott termékekre és mezőgazdaságiáru-alapú származtatott termékekre vonatkozóan, a Bizottság által a (3) bekezdés szerint elfogadott szabályozástechnikai standardokban megállapított számítási módszertan alapján. Az ilyen pozíciólimitek magukban foglalják a gazdaságilag egyenértékű tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket is.

Amennyiben a piacon jelentős változás következik be, ideértve a leszállítandó mennyiségnek vagy a nyitott pozíciónak az illetékes hatóság által meghatározotthoz viszonyított jelentős változását is, az illetékes hatóság felülvizsgálja és újból meghatározza az első albekezdésben említett pozíciólimiteket a Bizottság által a (3) bekezdés szerint elfogadott szabályozástechnikai standardokban megállapított számítási módszertan alapján.

(5) Az illetékes hatóságok tájékoztatják az ESMA-t azokról a konkrét pozíciólimitekről, amelyeket az ESMA által a (3) bekezdés szerint meghatározott számítási módszertannal összhangban be kívánnak vezetni. Az ESMA az értesítés kézhezvételétől számított két hónapon belül megküldi véleményét az adott illetékes hatóságnak, és értékeli a pozíciólimitek összeegyeztethetőségét az (1) bekezdésben megállapított célokkal és az ESMA által a (3) bekezdés értelmében megállapított számítási módszertannal. Az ESMA véleményét közzéteszi a honlapján. A szóban forgó illetékes hatóságnak az ESMA véleményével összhangban módosítania kell a pozíciólimiteket, vagy indokolással kell szolgálnia az ESMA számára arról, hogy a módosítást miért nem tartja szükségesnek. Amikor egy illetékes hatóság olyan limiteket ír elő, amelyek ellentétesek az ESMA véleményével, weboldalán haladéktalanul közzétesz egy közleményt, amelyben teljes mértékben kifejti annak indokait, hogy miért így járt el.

Amennyiben az ESMA megállapítja, hogy valamely pozíciólimit nem áll összhangban a (3) bekezdés szerinti számítási módszertannal, az 1095/2010/EU rendelet 17. cikke szerinti hatáskörével összhangban intézkedéseket tesz.

(6) Amennyiben ugyanazon alaptermékhez kapcsolódó és ugyanazon jellemzőkkel rendelkező, mezőgazdaságiáru-alapú származtatott termékekkel egynél több joghatóság kereskedési helyszínein jelentős nagyságrendben kereskednek, vagy amennyiben ugyanazon alaptermékhez kapcsolódó és ugyanazon jellemzőkkel rendelkező kritikus vagy jelentős árualapú származtatott termékekkel egynél több joghatóság kereskedési helyszínein kereskednek, azon kereskedési helyszín illetékes hatósága, ahol a legnagyobb mértékű forgalmat bonyolítják (a továbbiakban: a központi illetékes hatóság), egységes pozíciólimitet állapít meg, amelyet az adott származtatott termékek esetében minden kereskedésre alkalmazni kell. A központi illetékes hatóság az alkalmazandó egységes pozíciólimitről és ezen egységes pozíciólimit bármely felülvizsgálatáról konzultációt folytat a többi olyan kereskedési helyszín illetékes hatóságaival, ahol az említett mezőgazdaságiáru-alapú származtatott termékekkel jelentős nagyságrendben kereskednek, illetve ahol ezen kritikus vagy jelentős árualapú származtatott termékekkel kereskednek.

Azon illetékes hatóságok, amelyek nem fogadják el a központi illetékes hatóság által meghatározott egységes pozíciólimitet, írásban teljeskörűen és részletesen kifejtik azon indokokat, amelyek alapján úgy tekintik, hogy az (1) bekezdésben megállapított követelmények nem teljesültek. Az illetékes hatóságok közötti véleménykülönbségből eredő bármely vitát az ESMA rendezi az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke szerinti hatáskörének megfelelően.

Azon kereskedési helyszínek illetékes hatóságai, ahol ugyanazon alaptermékhez kapcsolódó és ugyanazon jellemzőkkel rendelkező, mezőgazdaságiáru-alapú származtatott termékekkel jelentős nagyságrendben kereskednek vagy ugyanazon alaptermékhez kapcsolódó és ugyanazon jellemzőkkel rendelkező, kritikus vagy jelentős árualapú származtatott termékekkel kereskednek, valamint az adott származtatott termék pozícióbirtokosainak illetékes hatóságai a vonatkozó adatok kölcsönös átadására is kiterjedő együttműködési megállapodásokat kötnek annak érdekében, hogy lehetővé tegyék az egységes pozíciólimit nyomon követését és érvényesítését.

(7) Az ESMA évente legalább egyszer ellenőrzi, hogy az illetékes hatóságok milyen módon hajtották végre az ESMA által a (3) bekezdés szerint kidolgozott számítási módszertannal összhangban megállapított pozíciólimiteket. Ennek során az ESMA biztosítja, hogy az ugyanazon alaptermékhez kapcsolódó és ugyanazon jellemzőkkel rendelkező, mezőgazdaságiáru-alapú származtatott termékek vagy kritikus vagy jelentős ügyletek esetében ténylegesen egységes pozíciólimitet alkalmazzanak attól függetlenül, hogy azokkal hol kereskednek a (6) bekezdésnek megfelelően.

(8) A tagállamok biztosítják, hogy az olyan kereskedési helyszínt működtető befektetési vállalkozás vagy piacműködtető, amelyen árualapú származtatott termékekkel vagy kibocsátási egységek származtatott termékeivel kereskednek, pozíciókezelési kontrollmechanizmusokat alkalmazzon, ideértve azt is, hogy a kereskedési helyszín jogosult legyen a következőkre:

a) a személyek nyitott pozícióinak nyomon követése;

b) a vonatkozó dokumentumokat is beleértve a személyektől származó valamennyi releváns információk beszerzése, amelyek a vállalt pozíció vagy kitettség nagyságára és rendeltetésére, továbbá a tényleges tulajdonosokra, bármely együttes fellépéssel kapcsolatos megegyezésre, az alapul szolgáló piacon meglévő bármely kapcsolódó eszközre vagy kötelezettségre vonatkoznak, beleértve adott esetben a kibocsátási egységek származtatott termékeiben tartott pozíciókat vagy az ugyanazon alaptermékhez kapcsolódó és ugyanazon jellemzőkkel rendelkező árualapú származékos termékekben tartott, más kereskedési helyszíneken és tőzsdén kívül, tagokon és résztvevőkön keresztül meglévő pozíciókat;

c) egy személytől annak kérése, hogy ideiglenesen vagy tartósan lezárja vagy csökkentse pozícióját, valamint hogy egyoldalúan tegyen intézkedést a pozíció lezárása vagy csökkentése érdekében, amennyiben az adott személy nem tesz eleget a kérésnek; valamint

d) egy személy kötelezése arra, hogy megállapodás szerinti áron és mértékben ideiglenesen, a jelentős vagy domináns pozícióból fakadó hatások mérséklésének kifejezett szándékával irányítson vissza likviditást a piacra.

Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben az érintett kereskedési helyszínek jellemzőit figyelembe véve meghatározza a pozíciókezelési kontrollmechanizmus tartalmát. Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2021. november 28-ig benyújtja a Bizottságnak. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy ezen irányelvet az e bekezdés második albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse.

(9) A pozíciólimiteknek és a pozíciókezelési kontrollmechanizmusoknak átláthatónak és megkülönböztetésmentesnek kell lenniük, meghatározva, hogy hogyan alkalmazandóak az érintett személyekre, valamint figyelembe véve a piaci szereplők jellegét és összetételét és azt, hogy hogyan használják a kereskedésbe bevont ügyleteket.

(10) A kereskedési helyszínt működtető befektetési vállalkozásoknak vagy piacműködtetőknek részletesen tájékoztatniuk kell az illetékes hatóságot a pozíciókezelési kontrollmechanizmusokról.

Az illetékes hatóságnak ugyanezeket az információkat, valamint az általa megállapított pozíciólimitek adatait az ESMA tudomására kell hoznia, amely a weboldalán közzétesz és fenntart egy adatbázist a pozíciólimitek és a pozíciókezelési kontrollmechanizmusok összefoglalóival együtt.

(11) Az (1) bekezdés szerinti pozíciólimiteket az illetékes hatóságok a 69. cikk (2) bekezdésének p) pontja alapján írják elő.

(12) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek meghatározzák:

a) az annak meghatározására vonatkozó kritériumokat és módszereket, hogy valamely pozíció a kereskedelmi tevékenységekkel kapcsolatos kockázatokat közvetlenül csökkentőnek minősül-e;

b) az annak meghatározásához szükséges módszereket, hogy az egy személy által tartott pozíciókat mikor kell a csoporton belül összesíteni;

c) az annak meghatározásához szükséges kritériumokat, hogy valamely ügylet az (1) bekezdésben említett, kereskedési helyszínen kereskedett szerződéssel gazdaságilag egyenértékű tőzsdén kívüli ügylet-e, amely meghatározás lehetővé teszi az egyenértékű tőzsdén kívüli ügyletekre vonatkozó pozíciók 58. cikk (2) bekezdése szerinti bejelentését az illetékes hatóság részére;

d) annak meghatározását, hogy e cikk (6) bekezdése szerint mi minősül jelentős nagységrendnek;

e) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek és az értékesítési helyen kereskedett árualapú származtatott termékek pozíciói összesítésének és nettósításának módszertana a nettó pozíció megállapításához a limiteknek való megfelelés értékelése céljából. E módszertanoknak rögzíteniük kell az annak meghatározásához szükséges kritériumokat, hogy mely pozíciók nettósíthatók egymással szemben, és nem tehetik lehetővé az e cikk (1) bekezdésében megjelölt célokkal ellentétes pozíciók kiépítését;

f) az arra vonatkozó eljárás, hogy a személyek milyen módon kérhetik az e cikk (1) bekezdésének második albekezdése szerinti mentességet, és az illetékes hatóság milyen módon hagyja jóvá e kérelmeket;

g) az annak meghatározásához szükséges számítási módszer, hogy egy adott árualapú származtatott terméket mely kereskedési helyszínen forgalmaznak a legnagyobb nagyságrendben, illetve hogy az e cikk (6) bekezdése szerint mi minősül jelentős nagyságrendnek.

Az ESMA az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkének megfelelő elfogadására.

(13) Az illetékes hatóságok nem állapíthatnak meg az (1) bekezdés alapján meghatározottnál korlátozóbb limiteket, kivéve azokat a kivételes eseteket, amikor azok objektív módon indokoltak és arányosan, figyelembe véve a konkrét piac likviditását és az adott piac szabályszerű működését. Az illetékes hatóságoknak közzé kell tenniük a honlapjukon a bevezetendő korlátozóbb pozíciólimitek adatait, amelyek a honlapon való közzétételüktől számított legfeljebb hat hónapos kezdeti időszakra érvényesek. A korlátozóbb pozíciólimitek további, legfeljebb hat hónapos időszakokra meghosszabbíthatók, amennyiben a korlátozás indokai továbbra is fennállnak. Amennyiben a hathónapos időszak leteltét követően nem kerülnek meghosszabbításra, automatikusan hatályukat vesztik.

Az illetékes hatóságoknak értesíteniük kell az ESMA-t, ha szigorúbb pozíciólimitek bevezetéséről döntenek. Az értesítésben a korlátozóbb pozíciólimiteket indokolni kell. Az ESMA 24 órán belül véleményt ad ki arról, hogy a korlátozóbb pozíciólimiteket szükségesnek tartja-e a kivételes eset kezeléséhez. A véleményt az ESMA weboldalán közzéteszik.

Amikor valamely illetékes hatóság olyan limiteket ír elő, amelyek ellentétesek az ESMA véleményével, weboldalán haladéktalanul közzétesz egy közleményt, amelyben teljes mértékben kifejti annak indokait, hogy miért így járt el.

(14) A tagállamok előírják, hogy az illetékes hatóságok az e cikknek megfelelően meghatározott pozíciólimitek túllépése esetén élhessenek az ezen irányelv szerinti szankcionálási hatáskörükkel az alábbiak tekintetében:

a) a területén vagy külföldön található vagy működő személyek által tartott azon pozíciók, amelyek túllépik azokat az árualapú származtatott ügyletekre vonatkozó limiteket, amelyeket az illetékes hatóság állapított meg a területén található vagy működő kereskedési helyszíneken kereskedett szerződések vagy az azokkal gazdaságilag egyenértékű, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében;

b) a területén található vagy működő személyek által tartott azon pozíciók, amelyek túllépik az árualapú származtatott ügyletekre vonatkozóan más tagállamokban illetékes hatóságok által megállapított limiteket.

58. cikk

Pozíciók jelentése a pozíciók birtokosainak kategóriái szerint

(1) A tagállamok biztosítják, hogy az olyan kereskedési helyszínt működtető befektetési vállalkozás vagy piacműködtető, amelyeken árualapú származtatott termékekkel vagy kibocsátási egységek származtatott termékeivel kereskednek:

a) hozzanak nyilvánosságra:

i. olyan kereskedési helyszínek esetében, ahol opciókkal kereskednek, két heti jelentést, amelyek közül az egyik opciók kizárására szolgál a kereskedési helyszínükön kereskedett árualapú származtatott termékekre vagy kibocsátási egységek származtatott termékeire vonatkozóan, a személyek különböző kategóriái szerint összesített pozíciókról, megjelölve a hosszú és rövid pozíciók ilyen kategóriák szerinti számát, az előző jelentés óta abban bekövetkezett változásokat, az összes nyitott pozíció százalékos arányát kategóriánként, és a pozícióbirtokosok számát kategóriánként a (4) bekezdésnek megfelelően;

ii. olyan kereskedési helyszínek esetében, ahol opciókkal nem kereskednek, egy heti jelentést az i. pontban meghatározott elemekről;

b) az illetékes hatóságnak átadják az adott kereskedési helyszínen jelen lévő összes személy - többek között a tagok vagy résztvevők és azok ügyfelei - pozícióinak teljes körű, legalább napi szintű bontását.

Az a) pontban lefektetett kötelezettség csak akkor érvényesül, amikor mind a személyek száma, mind nyitott pozícióik mértéke bizonyos minimális küszöbértékeket meghalad.

A pozíciók jelentése nem vonatkozik a 4. cikk (1) bekezdése 44. pontjának c) alpontjában említett bármely egyéb értékpapírokra, amelyek áruhoz vagy az I. melléklet C. szakaszának 10. pontjában említett alaptermékhez kapcsolódnak.

A tagállamok biztosítják, hogy az olyan kereskedési helyszínt működtető befektetési vállalkozás vagy piacműködtető, amelyen árualapú származtatott termékekkel vagy kibocsátási egységek származtatott termékeivel kereskednek, közölje az illetékes hatósággal és az ESMA-val az első albekezdés a) pontjában említett jelentéseket. Az ESMA központilag közzéteszi az említett jelentésekben foglalt információkat.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy az árualapú származtatott termékekkel vagy kibocsátási egységek származtatott termékeivel kereskedési helyszínen kívül kereskedő befektetési vállalkozások az 57. cikk (6) bekezdésében említett központi illetékes hatóság vagy - központi illetékes hatóság hiányában - az árualapú származtatott termékek vagy kibocsátási egységek származtatott termékeinek kereskedési helyszíne szerinti illetékes hatóság számára legalább naponta rendelkezésre bocsássák az általuk, valamint ügyfeleik által, és az említett ügyfelek ügyfelei által - a végső ügyfél eléréséig - a gazdaságilag egyenértékű tőzsdén kívüli ügyletekben tartott pozíciók teljes bontását, a 600/2014/EU rendelet 26. cikkével és adott esetben az 1227/2011/EU rendelet 8. cikkével összhangban.

(3) Az 57. cikk (1) bekezdésének való megfelelés ellenőrzésének lehetővé tétele érdekében a tagállamok előírják a szabályozott piacok és az MTF-ek tagjai és az OTF-ek ügyfelei számára, hogy az adott kereskedési helyszínt működtető befektetési vállalkozásnak vagy piacműködtetőnek legalább naponta jelentsék be saját maguk, valamint ügyfeleik által és azok ügyfelei által - a végső ügyfél eléréséig - az adott kereskedési helyszínen kereskedett szerződések révén tartott pozíciók adatait.

(4) A valamely árualapú származtatott termékben vagy kibocsátási egység származtatott termékében pozícióval rendelkező személyeket a kereskedési helyszínt működtető befektetési vállalkozásnak vagy piacműködtetőnek a főtevékenységük jellegének megfelelően és az esetleges vonatkozó engedélyeket figyelembe véve, az alábbiak szerint kell csoportosítania:

a) befektetési vállalkozások vagy hitelintézetek;

b) befektetési alapok, akár a 2009/65/EK irányelvben meghatározott átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV), akár a 2011/61/EK irányelvben meghatározott alternatív alapkezelő társaság;

c) egyéb pénzügyi intézmények, ideértve a 2009/138/EK irányelvben meghatározott biztosítási vállalkozásokat és viszontbiztosítási vállalkozásokat, és a 2003/41/EK irányelvben meghatározott, a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményeket;

d) kereskedelmi vállalkozások;

e) kibocsátási egységek származtatott termékei esetében a 2003/87/EK irányelv szerinti megfelelési kötelezettségekkel rendelkező működtetők.

Az (1) bekezdés a) pontjában említett jelentésekben meg kell adni a hosszú és rövid pozíciók számát, a személyek kategóriája szerint, az előző jelentés óta abban bekövetkezett esetleges változásokat, az összes nyitott pozíciók százalékos arányát minden kategóriára, és a személyek számát minden kategóriában.

Az (1) bekezdés a) pontjában és a (2) bekezdésben említett bontásokban meg kell különböztetni az alábbiakat is:

a) az olyan pozíciók, amelyekre vonatkozóan megállapították, hogy objektíven mérhető módon csökkentik a közvetlenül a kereskedelmi tevékenységekkel kapcsolatos kockázatokat; valamint

b) egyéb pozíciók.

(5) Az ESMA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdés a) pontjában és a (2) bekezdésben említett bontások formátumának meghatározására.

Az ESMA az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2016. január 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

Kibocsátási egységek származtatott termékei esetében a jelentéstétel a 2003/87/EK irányelv szerinti megfelelési kötelezettségeket nem érinti.

A kibocsátási egységek vagy azok származtatott termékei esetében a jelentéstétel a 2003/87/EK irányelv szerinti megfelelési kötelezettségeket nem érinti.

(6) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 89. cikk szerinti intézkedések tekintetében, amelyek meghatározzák az e cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett küszöbértékeket, figyelembe véve a nyitott pozíciók teljes számát, azok méretét és a pozícióval rendelkező személyek teljes számát.

(7) Az ESMA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki azoknak az intézkedéseknek a meghatározására, amelyek előírják, hogy az (1) bekezdés a) pontjában említett minden jelentést hetente meghatározott időpontban meg kell küldeni az ESMA-nak, hogy az a jelentéseket központilag közzétegye.

Az ESMA az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2016. január 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

VI. CÍM

ILLETÉKES HATÓSÁGOK

I. FEJEZET

Kijelölés, hatáskörök és jogorvoslati eljárások

67. cikk

Az illetékes hatóságok kijelölése

(1) Minden tagállam kijelöli azokat az illetékes hatóságokat, amelyek feladata az ezen irányelv és a 600/2014/EU rendelet különböző rendelkezéseiben előírt feladatok ellátása. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot, az ESMA-t és a többi tagállam illetékes hatóságát az egyes feladatok ellátásáért felelős illetékes hatóságokról, illetve az ilyen feladatok esetleges megosztásáról.

(2) Az (1) bekezdésben említett hatóságoknak állami hatóságoknak kell lenniük, azon lehetőség sérelme nélkül, hogy más jogalanyokra is át lehet ruházni feladatokat, ha arról a 29. cikk (4) bekezdése kifejezetten rendelkezik.

A feladatoknak az (1) bekezdésben említett hatóságoktól eltérő szervezetekre történő esetleges átruházása nem érintheti sem a hatósági jogkörök, sem az ítélkezési jogkörök gyakorlását. A tagállamok megkövetelik, hogy a hatáskör-átruházás előtt az illetékes hatóságok minden ésszerű intézkedést hozzanak meg annak biztosítására, hogy az a szervezet, amelyre feladatokat ruháznak át, rendelkezik az összes feladat hatékony végrehajtásához szükséges kapacitással és erőforrásokkal, valamint hogy az átruházás kizárólag akkor valósulhasson meg, ha létrehozták az átruházott feladatok ellátásának világosan meghatározott és dokumentált keretét, amely tartalmazza az ellátandó feladatokat, valamint azok végrehajtásának feltételeit. Az említett feltételeknek tartalmazniuk kell egy olyan kikötést, amely kötelezi az adott szervezetet arra, hogy oly módon járjon el és hozzon létre szervezetet, hogy elkerülhesse az összeférhetetlenséget, illetve hogy az átruházott feladatok ellátása során tudomására jutott információt ne használja fel tisztességtelenül vagy a verseny korlátozására. Az ezen irányelv, illetve végrehajtási intézkedései betartásának felügyeletéért az (1) bekezdésnek megfelelően kijelölt illetékes hatóság vagy hatóságok viselik a végső felelősséget.

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot, az ESMA-t és a többi tagállam illetékes hatóságait minden, a hatáskörök átruházására vonatkozó esetlegesen általuk megkötött megállapodásról, beleértve az ilyen átruházást szabályozó pontos feltételeket is.

(3) Az ESMA-nak a saját honlapján közzé kell tennie és naprakész állapotban kell tartania az (1) és (2) bekezdésben említett illetékes hatóságok jegyzékét.

68. cikk

Együttműködés egy adott tagállam hatóságai között

Amennyiben valamely tagállam egynél több illetékes hatóságot jelöl ki ezen irányelv vagy a 600/2014/EU rendelet rendelkezéseinek érvényesítésére, az ilyen hatóságok szerepeit világosan meg kell határozni, és azok kötelesek szorosan együttműködni.

Valamennyi tagállam megköveteli, hogy legyen együttműködés az ezen irányelv vagy a 600/2014/EU rendelet alkalmazásában illetékes hatóságok, valamint a hitelintézetek és más pénzügyi intézmények, a nyugdíjalapok, az ÁÉKBV-k, a biztosítási és viszontbiztosítási közvetítők, valamint a biztosítóintézetek felügyeletéért az adott tagállamban felelős illetékes hatóságok között.

A tagállamok megkövetelik, hogy az illetékes hatóságok cseréljék ki az összes olyan információt, amely kötelezettségeik és feladataik ellátásához alapvető fontosságú vagy lényeges.

69. cikk

Felügyeleti hatáskörök

(1) Az illetékes hatóságokat fel kell ruházni minden olyan felügyeleti hatáskörrel, ideértve a vizsgálati és a helyreigazítást elrendelő hatásköröket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az ezen irányelvből és a 600/2014/EU rendeletből fakadó feladataikat ellássák.

(2) Az (1) bekezdésben említett hatásköröknek legalább a következő hatásköröket kell magukban foglalniuk:

a) bármilyen formájú betekintés bármilyen iratba vagy egyéb adatba, amelyet az illetékes hatóság feladatainak teljesítése szempontjából relevánsnak ítél, valamint arról másolat beszerzése vagy készítése;

b) információkérés vagy információszolgáltatás előírása bármely személy számára, és szükség esetén az információ megszerzése céljából bármely személy beidézése és kihallgatása;

c) helyszíni és egyéb vizsgálatok elvégzése;

d) a befektetési vállalkozásoknál, hitelintézeteknél, illetve az ezen irányelv vagy a 600/2014/EU rendelet által szabályozott bármely más jogalanynál vezetett meglévő telefonbeszélgetések vagy elektronikus kommunikációk, illetve egyéb adatforgalmi nyilvántartások bekérése;

e) vagyoni eszközök befagyasztásának vagy lefoglalásának, vagy mindkettőnek a kezdeményezése;

f) szakmai tevékenység folytatásától ideiglenes eltiltás előírása;

g) tájékoztatási kötelezettség előírása az engedélyezett befektetési vállalkozások, szabályozott piacok és az adatszolgáltatók könyvvizsgálói számára;

h) büntetőeljárás kezdeményezése;

i) ellenőrzések vagy vizsgálatok végrehajtásának engedélyezése könyvvizsgálók vagy szakértők számára;

j) információkérés vagy információszolgáltatás előírása, beleértve bármely személytől a pozíció vagy az árualapú származtatott termék, illetve az alapul szolgálópiacon bármilyen eszköz vagy kötelezettség révén vállalt kitettség méretére és rendeltetésére vonatkozó összes vonatkozó dokumentáció bekérését.

k) a 600/2014/EU rendelet rendelkezéseivel és az ezen irányelv végrehajtása során elfogadott rendelkezésekkel az illetékes hatóság által ellentétesnek ítélt gyakorlat vagy magatartás ideiglenes vagy tartós beszüntetésének az előírása, és az ilyen gyakorlat vagy magatartás ismételt előfordulásának a megakadályozása;

l) bármilyen típusú intézkedés elfogadása annak biztosítására, hogy a befektetési vállalkozások, a szabályozott piacok és az ezen irányelv vagy a 600/2014/EU rendelet hatálya alá tartozó egyéb személyek továbbra is megfeleljenek a jogi előírásoknak;

m) valamely pénzügyi eszközzel folytatott kereskedés felfüggesztésének előírása;

n) valamely pénzügyi eszköz kereskedésből történő kivonásának az előírása, függetlenül attól, hogy azzal szabályozott piacon vagy más kereskedési rendszerben kereskednek-e;

o) bármely személytől annak kérése, hogy tegyen lépéseket pozíciója vagy kitettsége nagyságának csökkentésére;

p) bármely személy korlátozása arra való képességében, hogy árualapú származtatott termékkel foglalkozzon, ideértve limitek bevezetését az ezen irányelv 57. cikkével összhangban egy személy által egy adott időszakban tartható pozíciók méretére vonatkozóan;

q) nyilvános közlemények kibocsátása;

r) amennyiben a nemzeti jog lehetővé teszi, távközlési szolgáltató meglévő adatforgalmi nyilvántartásainak a bekérése, amennyiben szabálysértés alapos gyanúja merül fel, és amennyiben ezek a nyilvántartások az ezen irányelv vagy a 600/2014/EU rendelet megsértése miatt indított vizsgálathoz szükségesek lehetnek;

s) az olyan pénzügyi eszközök vagy strukturált betétek kereskedésének vagy eladásának felfüggesztése, amelyek esetében a 600/2014/EU rendelet 40., 41. vagy 42. cikkének rendelkezései teljesülnek;

t) az olyan pénzügyi eszközök vagy strukturált betétek kereskedésének vagy eladásának felfüggesztése, amelyek esetében a befektetési vállalkozás nem fejlesztett ki, illetve nem alkalmazott hatékony termék-jóváhagyási rendszert, vagy más módon nem felelt meg ezen irányelv 16. cikke (3) bekezdésének;

u) valamely természetes személy elmozdításának előírása a befektetési vállalkozás vagy piacműködtető vezető testületéből.

2017. július 3-ig a tagállamok értesítik a Bizottságot és az ESMA-t az (1) és a (2) bekezdés átültetésére szolgáló törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekről. A tagállamok minden ezt követő módosításról indokolatlan késedelem nélkül értesítik a Bizottságot és az ESMA-t.

A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv vagy a 600/2014/EU rendelet megsértésből adódóan keletkező anyagi veszteség vagy kár ellentételezésére szolgáló kártérítés megfizetése, vagy egyéb jogorvoslati intézkedés meghozatala érdekében mechanizmusok álljanak rendelkezésre.

70. cikk

Jogsértések esetén alkalmazandó szankciók

(1) Az illetékes hatóságok számára a 69. cikk értelmében biztosított felügyeleti hatásköröknek és ezen belüli vizsgálati és helyreigazítást elrendelő hatásköröknek, valamint a büntetőjogi szankciókról való rendelkezés és a szankciók kivetése tagállami jogának a sérelme nélkül, a tagállamok megállapítják és illetékes hatóságaik végrehajtják azokat a szabályokat, amelyek az ezen irányelv vagy a 600/2014/EU rendelet, vagy az ezen irányelv átültetése és a 600/2014/EU rendelet végrehajtása során elfogadott nemzeti rendelkezések bármely megsértése esetén alkalmazandó közigazgatási szankciókra és intézkedésekre vonatkoznak, és megtesznek minden szükséges intézkedést azok végrehajtása érdekében. Az ilyen szankcióknak és intézkedéseknek hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűnek kell lenniük, és azoknak olyan jogsértésekre is vonatkozniuk kell, amelyeket a (3), (4) és (5) bekezdés nem említ konkrétan.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy olyan jogsértésekre vonatkozóan, amelyekre a nemzeti jog értelmében büntetőjogi szankció vethető ki, nem állapítanak meg közigazgatási szankciókkal kapcsolatos szabályokat. A tagállamok ez esetben közlik a Bizottsággal a vonatkozó büntetőjogi rendelkezéseket.

2017. július 3-ig a tagállamok értesítik a Bizottságot és az ESMA-t az ezen cikk átültetésére szolgáló törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekről. A tagállamok minden ezt követő módosításról indokolatlan késedelem nélkül értesítik a Bizottságot és az ESMA-t.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy - amennyiben az előírások vonatkoznak a befektetési vállalkozásokra, a piacműködtetőkre, az adatszolgáltatókra, a befektetési szolgáltatások vagy tevékenységek, illetve kiegészítő szolgáltatások kapcsán a hitelintézetekre, valamint harmadik országok fiókirodáira - jogsértés esetén az ezen irányelv által nem harmonizált területeket szabályozó nemzeti jogban megállapított feltételekre figyelemmel szankciókat és intézkedéseket lehessen alkalmazni a befektetési vállalkozások és piacműködtetők vezető testületének tagjaival és bármely más egyénnel szemben, aki a nemzeti jog alapján felelős a jogsértésért.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy legalább az ezen irányelv vagy a 600/2014/EU rendelet következő rendelkezéseinek megsértését az ezen irányelv vagy a 600/2014/EU rendelet megsértéseként kezelik:

a) Ezen irányelv tekintetében:

i. 8. cikk b) pont;

ii. 9. cikk (1-(6) bekezdés;

iii. 11. cikk (1) és (3) bekezdés;

iv. 16. cikk (1)-(11) bekezdés;

v. 17. cikk (1)-(6) bekezdés;

vi. 18. cikk (1)-(9) bekezdés, 18. cikk (10) bekezdésének első mondata;

vii. 19. és 20. cikk;

viii. 21. cikk (1) bekezdés;

ix. 23. cikk (1), (2) és (3) bekezdése;

x. 24. cikk (1)-(5) bekezdése és (7)-(10) bekezdése, valamint a 24. cikk (11) bekezdésének első és második albekezdése;

xi. 25. cikk (1)-(6) bekezdés;

xii. a 26. cikk (1) bekezdésének második mondata és (2) és (3) bekezdése;

xiii. 27. cikk (1)-(8) bekezdés;

xiv. 28. cikk (1) és (2) bekezdés;

xv. 29. cikk (2) bekezdésének első albekezdése, a 29. cikk 2) bekezdésének harmadik albekezdése, a 29. cikk (3) bekezdésének első mondata, a 29. cikk (4) bekezdésének első albekezdése és a 29. cikk (5) bekezdése;

xvi. 30. cikk (1) bekezdés második albekezdés és 30. cikk (3) bekezdés második albekezdés első mondat;

xvii. 31. cikk (1) bekezdés, 31. cikk (2) bekezdés első albekezdés és 31. cikk (3) bekezdés;

xviii. 32. cikk (1) bekezdés, 32. cikk (2) bekezdés első, második és negyedik albekezdés;

xix. 33. cikk (3) bekezdés;

xx. 34. cikk (2) bekezdése, 34. cikk (4) bekezdésének első mondata 34. cikk (5) bekezdésének első mondata, a 34. cikk (7) bekezdésének első mondata;

xxi. 35. cikk (2) bekezdése, 35. cikk (7) bekezdésének első albekezdése, 35. cikk (10) bekezdése első mondata;

xxii. 36. cikk (1) bekezdés;

xxiii. 37. cikk (1) bekezdésének első albekezdése és a második albekezdésének első mondata és 37. cikk (2) bekezdés első albekezdése;

xxiv. 44. cikk;

xxv. 45. cikk (1) (5) és (8) bekezdés;

xxvi. 46. cikk (1) bekezdés negyedik albekezdés, 46. cikk (2) bekezdés a) és b) pontja, 43. cikk (3) bekezdés első albekezdése és az ötödik albekezdésének b) pontja;

xxvii. 45. cikk (6) bekezdés;

xxviii. 47. cikk;

xxix. 48. cikk (1)-(11) bekezdés;

xxx. 50. cikk (1) bekezdés;

xxxi. 51. cikk (1), (2), (3) és (4) bekezdés, 51. cikk (5) bekezdés második mondat;

xxxii. 52. cikk (1) bekezdés, 52. cikk (2) bekezdés első, második és ötödik albekezdés;

xxxiii. 53. cikk (1), (2) és (3) bekezdés, 53. cikk (6) bekezdés második albekezdés első mondat, 53. cikk (7) bekezdés;

xxxiv. 54. cikk (1) bekezdés, 54. cikk (2) bekezdés első albekezdés és 54. cikk (3) bekezdés;

xxxv. 57. cikk (1) bekezdés és 57. cikk (2) bekezdés első mondat, 57. cikk (8) bekezdés és 57. cikk (10) bekezdés első albekezdése;

xxxvi. 58. cikk (1)-(4) bekezdés; valamint

b) A 600/2014/EU irányelv tekintetében:

i. 3. cikk (1) és (3) bekezdés;

ii. 4. cikk (3) bekezdés;

iia. 5. cikk;

iii. 6. cikk;

iv. 7. cikk (3) bekezdés;

v. a 8. cikk (1) bekezdése;

va. a 8a. cikk (1) és (2) bekezdése;

vb. 8b. cikk;

vi. 10. cikk;

vii. a 11. cikk (1) bekezdése második albekezdésének első mondata, a 11. cikk (1a) bekezdésének második albekezdése, a 11. cikk (1b) bekezdése és a 11. cikk (3) bekezdésének negyedik albekezdése;

viia. a 11a. cikk (1) bekezdése második albekezdésének első mondata és a 11a. cikk (1) bekezdésének negyedik albekezdése;

viii. 12. cikk (1) bekezdés;

ix. a 13. cikk (1) és (2) bekezdése;

x. a 14. cikk (1), (2) és (3) bekezdése;

xi. a 15. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, a 15. cikk (1) bekezdése második albekezdésének első és harmadik mondata és a 15. cikk (1) bekezdésének negyedik albekezdése, a 15. cikk (2) bekezdése és a 15. cikk (4) bekezdésének második mondata;

xii. 17. cikk (1) bekezdésének második mondata;

xiv. a 20. cikk (1) és (1a) bekezdése, valamint a 20. cikk (2) bekezdésének első mondata;

xv. 21. cikk (1), (2) és (3) bekezdés;

xvia. a 22a. cikk (1) és (5)-(8) bekezdése;

xvib. a 22b. cikk (1) bekezdése;

xvic. a 22c. cikk (1) bekezdése;

xvii. 23. cikk (1) és (2) bekezdés;

xviii. 25. cikk (1) és (2) bekezdés;

xix. 26. cikk (1) bekezdés első albekezdés, 26. cikk (2), (3), (4), (5) és (6) bekezdés, 26. cikk (7) bekezdés első-ötödik albekezdése és nyolcadik albekezdése és 26. cikk (8) bekezdés;

xx. 27. cikk (1) bekezdés;

xxa. 27f. cikk (1), (2) és (3) bekezdés, 27g. cikk (1)-(5) bekezdés és 27i. cikk (1)-(4) bekezdés, amennyiben az APA vagy az ARM a 2. cikk (3) bekezdés szerinti eltérés alá tartozik;

xxi. a 28. cikk (1) bekezdése;

xxii. 29. cikk (1) és (2) bekezdés;

xxiii. 31. cikk (1), (2) és (3) bekezdés;

xxiv. a 31. cikk (3) bekezdése;

xxv. 36. cikk (1), (2) és (3) bekezdés;

xxvi. 37. cikk (1) és (3) bekezdés;

xxvii. 40., 41. és 42. cikk.

xxviia. a 31. cikk (3) bekezdése.

(4) Az ezen irányelvben vagy a 600/2014/EU rendeletben foglalt alábbi rendelkezések szerint szükséges engedély vagy jóváhagyás nélküli befektetési szolgáltatásnyújtás vagy befektetési tevékenységvégzés is ezen irányelv vagy a 600/2014/EU rendelet megsértésének minősül:

a) ezen irányelv 5. cikke vagy 6. cikkének (2) bekezdése vagy 34., 35., 39. vagy 44. cikke; vagy

b) a 600/2014/EU rendelet 7. cikke (1) bekezdésének harmadik mondata vagy az említett rendelet 11. cikkének (1) bekezdése, és - amennyiben az APA vagy az ARM az említett rendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerinti eltérés alá tartozik - az említett rendelet 27b. cikke.

(5) A 69. cikk szerinti vizsgálatban vagy ellenőrzésben való együttműködés megtagadása, illetve a 69. cikk szerinti kérelem teljesítésének megtagadása szintén ezen irányelv megsértésének minősül.

(6) A tagállamok nemzeti jogukkal összhangban biztosítják, hogy a (3), (4) és (5) bekezdésben említett jogsértések esetén az illetékes hatóságok fel legyenek hatalmazva legalább a következő közigazgatási szankciók és intézkedések alkalmazására:

a) nyilvános nyilatkozat, amely a 71. cikkel összhangban megnevezi a természetes vagy jogi személyt és a jogsértés természetét;

b) végzés, amely előírja a természetes vagy jogi személy számára, hogy hagyjon fel az adott magatartással és tartózkodjon a magatartás megismétlésétől;

c) befektetési vállalkozás, MTF vagy OTF üzemeltetésére felhatalmazott piacműködtető vagy szabályozott piac esetében az intézmény engedélyének visszavonása vagy felfüggesztése ezen irányelv 8. és 43. cikkével összhangban, és - amennyiben az APA vagy az ARM a 600/2014/EU rendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerinti eltérés alá tartozik - az engedély visszavonása vagy felfüggesztése az említett rendelet 27e. cikkével összhangban;

d) a befektetési vállalkozás vezető testülete bármely tagjának vagy bármely természetes személynek, akit felelősnek tartanak, az ideiglenes vagy - ismételt súlyos jogsértés esetén - tartós eltiltása a befektetési vállalkozáson belüli vezetői feladatok ellátásától;

e) a befektetési vállalkozás ideiglenes eltiltása a szabályozott piacon való részvételtől, az MTF-ekben való tagságtól, illetve az OTF-ekben ügyfélként való részvételtől;

f) jogi személy esetében legalább 5 000 000 EUR-ig, azokban a tagállamokban pedig, amelyek pénzneme nem az euro, a nemzeti pénznemben 2014. július 2. napján ennek megfelelő összegig terjedő, vagy a jogi személy - ügyvezető szerve által jóváhagyott legutolsó rendelkezésre álló beszámolója szerinti - teljes éves árbevételének legfeljebb 10 %-át kitevő maximális összegű közigazgatási pénzbírság; amennyiben a jogi személy anyavállalat vagy anyavállalat leányvállalata, amelynek a 2013/34/EU irányelv értelmében összevont pénzügyi beszámolót kell készítenie, a figyelembe veendő teljes éves árbevétel a legutolsó rendelkezésre álló, a végső anyavállalat ügyvezető szerve által jóváhagyott összevont beszámoló szerinti teljes éves árbevétel, vagy a vonatkozó számviteli jogalkotási aktusok szerinti, annak megfelelő típusú bevétel;

g) természetes személy esetében legalább 5 000 000 EUR maximális összegű közigazgatási pénzbírság, azokban a tagállamokban pedig, amelyekben nem az euro a hivatalos pénznem, a nemzeti pénznemben 2014. július 2. napján ennek megfelelő összegű pénzbírság;

h) a jogsértésből származó haszon - ha az számszerűsíthető - legalább kétszeresének megfelelő maximális összegű közigazgatási pénzbírság abban az esetben is, ha az meghaladja az f) és g) pontban feltüntetett maximális összegeket.

(7) A tagállamok felhatalmazhatják az illetékes hatóságokat arra, hogy a (6) bekezdésben említetteken túlmenően további típusú szankciókat, vagy a (6) bekezdés f), g) és h) pontjában említett bírságokat meghaladó szankciókat vessenek ki.

71. cikk

A határozatok közzététele

(1) A tagállamok előírják, hogy azt követően, hogy a szankcióval sújtott személy értesítést kapott a 600/2014/EU rendeletnek, illetve az ezen irányelv végrehajtása során elfogadott nemzeti rendelkezéseknek a megsértéséért kiszabott szankciót vagy intézkedést elrendelő határozatról, az illetékes hatóságok minden ilyen határozatot indokolatlan késedelem nélkül tegyenek közzé hivatalos honlapjukon. A közzététel legalább a jogsértés típusára és jellegére, valamint a felelős személy kilétére vonatkozó információt tartalmazza. Ez a kötelezettség nem alkalmazandó a vizsgálati jellegű intézkedéseket kiszabó határozatokra.

Mindazonáltal amennyiben az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy a jogi személyek kilétének vagy a természetes személyek személyes adatainak a közzététele - az említett adatok közzétételének arányosságát vizsgáló eseti értékelés alapján - aránytalan, vagy ha a közzététel veszélyezteti a pénzügyi piacok stabilitását, illetőleg egy folyamatban lévő bűnügyi nyomozást, a tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok:

a) halasszák el a szankciót vagy intézkedést elrendelő határozat közzétételét mindaddig, amíg a közzététel ellen szóló indokok meg nem szűnnek; vagy

b) a szankciót vagy intézkedést elrendelő határozatot a nemzeti joggal összhangban lévő módon, név megjelölése nélkül tegyék közzé, amennyiben a név nélküli közzététel biztosítja az érintett személyes adatok hatékony védelmét; vagy

c) egyáltalán ne tegyék közzé a szankciót vagy intézkedést elrendelő határozatot akkor, ha az a) és b) pontban foglalt lehetőségek nem tűnnek elégségesnek annak biztosításához, hogy:

i. a pénzügyi piacok stabilitása ne kerüljön veszélybe;

ii. a kisebb jelentőségűnek tartott intézkedésekről szóló határozatok közzététele arányos legyen.

A szankció vagy intézkedés név nélküli közzétételéről szóló döntés esetében az érintett adatok közzététele ésszerű ideig elhalasztható, amennyiben az említett időszak során a név nélküli közzététel indokai előreláthatólag meg fognak szűnni.

(2) Amennyiben a szankciót vagy intézkedést elrendelő határozattal szemben az illetékes igazságügyi vagy más hatóságnál jogorvoslattal éltek, az illetékes hatóságoknak a hivatalos honlapjukon haladéktalanul közzé kell tenniük ezt az információt, valamint a jogorvoslat eredményére vonatkozó további információkat is. Közzé kell tenni továbbá a szankciót vagy intézkedést elrendelő korábbi határozatot semmisnek nyilvánító határozatot is.

(3) Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy az e bekezdéssel összhangban közzétett információk a közzétételt követően legalább öt évig hozzáférhetőek legyenek a hivatalos honlapjukon. A nyilvánosságra hozott személyes adatokat csak annyi ideig lehet az illetékes hatóság honlapján megjelentetni, ameddig ez az alkalmazandó adatvédelmi szabályok alapján szükséges.

Az illetékes hatóságok az (1) bekezdés c) pontjával összhangban tájékoztatják az ESMA-t az összes kiszabott, de közzé nem tett szankcióról, beleértve a szankciókkal kapcsolatos fellebbezéseket és azok kimenetelét. A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok valamely kiszabott büntetőjogi szankcióval kapcsolatban tájékoztatást kapjanak és megkapják a jogerős ítéletet, valamint hogy azt benyújtsák az ESMA-hoz. Az ESMA kizárólag az illetékes hatóságok közötti információcsere céljából központi adatbázist tart fenn a hozzá bejelentett szankciókról. Ehhez az adatbázishoz kizárólag az illetékes hatóságok férhetnek hozzá, és azt az általuk szolgáltatott információk alapján naprakésszé kell tenni.

(4) A tagállamok minden évben összesítő tájékoztatást bocsátanak az ESMA rendelkezésére az (1) és (2) bekezdéssel összhangban kivetett valamennyi szankcióról és intézkedésről. Ez a kötelezettség nem vonatkozik a vizsgálati jellegű intézkedésekre. Az ESMA ezeket az információkat éves jelentésben teszi közzé.

Amennyiben a tagállamok a 70. cikkel összhangban úgy döntenek, hogy büntetőjogi szankciókat szabnak ki a 70. cikk rendelkezéseinek megsértése esetén, illetékes hatóságaik évente az ESMA rendelkezésére bocsátják az összes büntetőjogi kivizsgálással és kiszabott büntetőjogi szankcióval kapcsolatos névtelenített és összesített adatot. Az ESMA a kiszabott büntetőjogi szankciókkal kapcsolatos információkat éves jelentésben teszi közzé.

(5) Ha az illetékes hatóság egy közigazgatási intézkedést, egy szankciót vagy egy büntetőjogi szankciót nyilvánosságra hoz, erről egyidejűleg értesítenie kell az ESMA-t is.

(6) Amennyiben a közzétett büntetőjogi vagy közigazgatási szankciók egy az ezen irányelvnek megfelelően engedélyezett befektetési vállalkozásra, piacműködtetőre, befektetési szolgáltatás és tevékenység, illetve kiegészítő szolgáltatások kapcsán hitelintézetre, valamint harmadik országok fiókirodáira, vagy valamely, a 600/2014/EU rendelettel összhangban engedélyezett és az említett rendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerinti eltérés alá tartozó APA-ra vagy ARM-ra vonatkoznak, az ESMA a megfelelő nyilvántartásában hivatkozást tüntet fel a közzétett szankcióra.

(7) Az ESMA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az e cikkben említett információk benyújtásának eljárásairól és formáiról.

Az ESMA az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2016. január 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

72. cikk

A felügyeleti és a szankcionálási hatáskörök gyakorlása

(1) Többek között a 69. cikkben említett vizsgálati és helyreigazítást elrendelő hatáskörök, illetve a 70. cikkben említett szankcionálási hatáskörök tekintetében az illetékes hatóságok nemzeti jogszabályaik keretén belül felügyeleti jogkört gyakorolnak:

a) közvetlenül;

b) más hatóságokkal együttműködésben;

c) saját felelősségük alapján olyan jogalanyokra történő átruházással, amelyekre a 67. cikk (2) bekezdése szerint ruháztak át feladatokat; vagy

d) az illetékes igazságügyi hatóságok megkeresése útján.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a 70. cikkben említett szankcionálási hatáskörök gyakorlása során kivetett közigazgatási szankció vagy intézkedés típusának és mértékének a meghatározásakor az illetékes hatóságok figyelembe vegyenek minden lényeges körülményt, adott esetben többek között a következőket:

a) a jogsértés súlyossága és időtartama;

b) a jogsértésért felelős természetes vagy jogi személy felelősségének mértéke;

c) a felelős természetes vagy jogi személynek elsősorban a felelős jogi személy teljes árbevételében vagy a felelős természetes személy éves jövedelmében és nettó eszközeiben kifejezett pénzügyi ereje;

d) a felelős természetes vagy jogi személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség jelentősége, amennyiben ezek meghatározhatók;

e) a jogsértés által harmadik feleknek okozott veszteség, amennyiben meghatározható;

f) a felelős természetes vagy jogi személy illetékes hatósággal való együttműködésének mértéke, amitől függetlenül gondoskodni kell az adott személy által - nyereség elérésével vagy veszteség elkerülésével - szerzett haszon visszaszolgáltatásáról;

g) a felelős természetes vagy jogi személy által elkövetett korábbi jogsértések.

Az illetékes hatóságok a közigazgatási szankciók és intézkedések típusának és mértékének a meghatározásakor az első albekezdésben foglaltak mellett további tényezőket is figyelembe vehetnek.

73. cikk

A jogsértések jelentése

(1) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok hatékony mechanizmusokat hozzanak létre, amelyekkel lehetővé teszik a 600/2014/EU rendelet rendelkezései és az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezések tényleges vagy potenciális megsértésének az illetékes hatóságok részére történő bejelentését.

Az első albekezdésben említett mechanizmusok közé tartoznak legalább a következők:

a) a tényleges vagy potenciális jogsértésekről szóló jelentések átvételére és nyomon követésére vonatkozó konkrét eljárások, ideértve az ilyen bejelentések számára biztonságos kommunikációs csatornák létrehozását is;

b) a pénzügyi intézményen belüli jogsértést bejelentő pénzügyi intézményi alkalmazottak megfelelő védelme legalább a megtorlással, a diszkriminációval vagy másfajta méltánytalan bánásmóddal szemben;

c) az eljárás teljes időtartama alatt védelem biztosítása mind a jogsértést bejelentő személy, mind az annak elkövetéséért állítólagosan felelős természetes személy azonosságára vonatkozóan, kivéve, ha a nemzeti jog a további kivizsgálással vagy a bejelentés folyományaként indított bírósági eljárással összefüggésben előírja e személyek kilétének a felfedését.

(2) A tagállamok megkövetelik a befektetési vállalkozásoktól, a piacműködtetőktől, a 600/2014/EU rendelettel összhangban engedélyezett azon APA-któl és ARM-ektől, amelyekre nem vonatkozik eltérés az említett rendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerint, az adatszolgáltatóktól, a befektetési szolgáltatások vagy tevékenységek, illetve kiegészítő szolgáltatások kapcsán a hitelintézetektől, valamint harmadik országok fiókirodáitól, hogy olyan megfelelő eljárásokat alakítsanak ki, amelyekkel az alkalmazottaik egy meghatározott, független és önálló csatornán keresztül belsőleg jelenthetik a tényleges vagy potenciális jogsértéseket.

74. cikk

Jogorvoslat

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a 600/2014/EU rendelet rendelkezései vagy az ezen irányelv szerint elfogadott törvények, rendeletek vagy közigazgatási rendelkezések alapján meghozott minden határozathoz megfelelő indokolást fűzzenek, és az ellen bíróság előtt fellebbezéssel lehessen élni. A bíróság előtti fellebbezés jogát alkalmazni kell az olyan engedély iránti kérelem esetében is, amely tartalmazza az összes előírt információt, de a benyújtástól számított hat hónapon belül arról nem hoztak határozatot.

(2) A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a fogyasztók érdekében az alábbi testületek közül a nemzeti jogban meghatározottak szerint egy vagy több a nemzeti joggal összhangban szintén eljárást indíthasson a bíróságok vagy az illetékes közigazgatási szervek előtt annak biztosítására, hogy a 600/2014/EU rendelet és az ezen irányelv végrehajtására irányuló nemzeti rendelkezéseket alkalmazzák:

a) közjogi szervek vagy azok képviselői;

b) fogyasztói szervezetek, amelyeknek jogos érdekük fűződik a fogyasztók védelméhez;

c) szakmai szervezetek, amelyeknek jogos érdekük fűződik a tagjaik védelmében történő eljáráshoz.

75. cikk

A fogyasztói panaszok intézésének bíróságon kívüli mechanizmusa

(1) A tagállamok biztosítják a befektetési vállalkozások által nyújtott befektetési és kiegészítő szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztói jogviták bíróságon kívüli rendezésére irányuló hatékony és eredményes panasz-, illetve jogorvoslati eljárások létrehozását, adott esetben meglévő testületek felhasználásával. A tagállamok ezenkívül biztosítják, hogy az összes befektetési vállalkozás csatlakozzon egy vagy több ilyen, panasz- és jogorvoslati eljárást végrehajtó testülethez.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy az ilyen testületek a többi tagállam hasonló testületeivel aktívan együttműködjenek a határon átnyúló jogviták megoldása során.

(3) Az illetékes hatóságok értesítik az ESMA-t azokról az (1) bekezdésben említett panasztételi és jogorvoslati eljárásokról, amelyek joghatóságuk alatt rendelkezésre állnak.

Az ESMA-nak a saját honlapján közzé kell tennie és naprakész állapotban kell tartania a bíróságon kívüli mechanizmusok összesített jegyzékét.

76. cikk

Szakmai titoktartás

(1) A tagállamok biztosítják, hogy szakmai titoktartási kötelezettség kösse az illetékes hatóságokat, mindazon személyeket, akik az illetékes hatóságok vagy azon szervezetek számára munkát végeznek vagy végeztek, amelyekre a 67. cikk (2) bekezdése szerint feladatokat ruháztak át, valamint az illetékes hatóságok által utasított könyvvizsgálókat és szakértőket. A feladataik ellátása során tudomásukra jutott bizalmas információt nem adhatják ki, az olyan összefoglalt vagy összesített formát kivéve, amelyből az egyes befektetési vállalkozások, piacműködtetők, szabályozott piacok vagy más személyek nem azonosíthatók, a nemzeti büntető- és adójogi követelmények vagy ezen irányelv vagy a 600/2014/EU rendelet más rendelkezéseinek sérelme nélkül.

(2) Amennyiben valamely befektetési vállalkozás, piacműködtető vagy szabályozott piac ellen csődeljárást vagy kötelező felszámolási eljárást indítanak, a harmadik feleket nem érintő bizalmas információkat a polgári vagy kereskedelmi eljárásokban ki lehet adni, ha az szükséges az eljárás lefolytatásához.

(3) A büntető- és adójogi nemzeti követelmények sérelme nélkül az illetékes hatóságok, illetve az illetékes hatóságokon kívüli azon testületek, természetes vagy jogi személyek, akik/amelyek ezen irányelv vagy a 600/2014/EU rendelet alapján bizalmas információkat kapnak, azokat kizárólag feladataik ellátása során és hatásköreik gyakorlása érdekében használhatják fel; az illetékes hatóságok esetében ezen irányelv vagy a 600/2014/EU rendelet hatályán belül, illetve más hatóságok, testületek, természetes vagy jogi személyek esetében kizárólag arra a célra, amelyre az ilyen információkat számukra biztosították, és/vagy kifejezetten az ilyen hatáskörök gyakorlásához kapcsolódó közigazgatási vagy bírósági eljárások keretében. Amennyiben azonban az információkat átadó illetékes hatóság vagy más hatóság, testület vagy személy hozzájárul, az információkat fogadó hatóság azokat más célra is felhasználhatja.

(4) Az ezen irányelv vagy a 600/2014/EU rendelet alapján fogadott, kicserélt vagy továbbított valamennyi bizalmas információra a szakmai titoktartás tekintetében e cikkben megállapított feltételek vonatkoznak. Azonban ez a cikk nem akadályozza meg az illetékes hatóságokat abban, hogy az ezen irányelvvel vagy a 600/2014/EU rendelettel és más, a befektetési vállalkozásokra, hitelintézetekre, nyugdíjalapokra, ÁÉKBV-kre, ABA-kra, biztosítási és viszontbiztosítási közvetítőkre, biztosítóintézetekre, szabályozott piacokra, piacműködtetőkre, központi szerződő felekre vagy központi értéktárakra vonatkozó irányelvekkel vagy rendeletekkel összhangban más módon, az információkat átadó illetékes hatóság vagy más hatóság, testület, természetes vagy jogi személy hozzájárulásával bizalmas információkat cseréljenek ki vagy továbbítsanak.

(5) Ez a cikk nem tiltja meg az illetékes hatóságok számára, hogy nemzeti jogukkal összhangban egymással megosszák vagy továbbítsák az olyan bizalmas információkat, amelyeket nem valamely másik tagállam illetékes hatóságától kaptak.

77. cikk

Kapcsolat a könyvvizsgálókkal

(1) A tagállamok legalább azt megkövetelik, hogy bármely feljogosított személy, aki a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 13 ) alapján valamely befektetési vállalkozás, szabályozott piac, vagy a 600/2014/EU rendelettel összhangban engedélyezett és az említett rendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerinti eltérés alá tartozó APA vagy ARM számára a 2013/34/EU irányelv 34. cikkében vagy a 2009/65/EK irányelv 73. cikkében meghatározott feladatot, vagy bármely más, törvény által előírt feladatot lát el, legyen köteles az illetékes hatóságoknak azonnal beszámolni minden olyan tényről, illetve az ilyen vállalkozást érintő határozatról, amelyről az ilyen személy feladatai ellátása során tudomást szerez, és amely várhatóan:

a) azon törvények, rendeletek vagy közigazgatási rendelkezések lényeges megsértését képezi, amelyek az engedélyezésre irányadó feltételeket állapítanak meg, vagy amelyek kifejezetten a befektetési vállalkozások tevékenységeinek folytatására vonatkoznak;

b) érinti a befektetési vállalkozás folyamatos működését;

c) a beszámoló elfogadásának megtagadásához vagy fenntartások kifejezéséhez vezethet.

Az ilyen személy ugyancsak köteles bejelentést tenni az azon vállalkozással kapcsolatban az első albekezdésben említett feladatai végrehajtása során tudomására jutott minden olyan tényről és határozatról, amely szoros kapcsolatban áll azzal a befektetési vállalkozással, amelynél az ilyen személy ezt a feladatot ellátja.

(2) A 2006/43/EK irányelv értelmében engedélyezett személyek jóhiszemű bejelentése az (1) bekezdésben említett minden tényről vagy határozatról az illetékes hatóságok felé nem képezi az információk átadására vonatkozó szerződéses vagy jogszabályi korlátozás megsértését, és ezért az ilyen személyek semmilyen módon nem felelősek.

78. cikk

Adatvédelem

Az ezen irányelv szerinti felügyeleti és ezen belüli vizsgálati hatáskörök gyakorlása céljából vagy gyakorlása során gyűjtött személyes adatokat adott esetben a 95/46/EK irányelvet átültető nemzeti jogszabállyal és a 45/2001/EK rendelettel összhangban kell feldolgozni.

II. FEJEZET

Együttműködés az egyes tagállamok illetékes hatóságai között és az ESMA-val

79. cikk

Együttműködési kötelezettség

(1) A tagállamok illetékes hatóságai együttműködnek egymással minden olyan esetben, amikor ez az ezen irányelv vagy a 600/2014/EU rendelet szerinti feladataik ellátásához szükséges, felhasználva hatáskörüket, függetlenül attól, hogy azt ezen irányelv vagy a 600/2014/EU rendelet vagy a nemzeti jog határozza meg.

Amennyiben a tagállamok a 70. cikkel összhangban úgy döntöttek, hogy büntetőjogi szankciókat szabnak ki az említett cikk rendelkezéseinek megsértése esetén, biztosítaniuk kell, hogy megfelelő intézkedések álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy az illetékes hatóságok minden szükséges hatáskörrel rendelkezzenek a joghatóságuk alá tartozó igazságügyi hatóságokkal történő kapcsolatfelvételhez annak érdekében, hogy megkapják az ezen irányelv és a 600/2014/EU rendelet esetleges megsértése miatt indított büntetőjogi kivizsgálásokkal vagy eljárásokkal kapcsolatos egyedi tájékoztatást, valamint ugyanezt nyújthassák más illetékes hatóságok vagy az ESMA számára az egymással és az ESMA-val az ezen irányelv és a 600/2014/EU rendelet alkalmazásában való együttműködésre vonatkozó kötelezettségük teljesítése céljából.

Az illetékes hatóság együttműködik a többi tagállam illetékes hatóságaival. Különösen információt cserélnek és együttműködnek minden vizsgálati és felügyeleti tevékenység során.

Az illetékes hatóságok a pénzbírságok behajtásának megkönnyítése tekintetében is együttműködhetnek más tagállamok illetékes hatóságaival.

Az együttműködés és különösen az információcsere elősegítése és felgyorsítása érdekében a tagállamok ezen irányelv és a 600/2014/EU rendelet céljaira egyetlen illetékes hatóságot jelölnek ki kapcsolattartó pontként. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot, az ESMA-t és a többi tagállamot azon hatóságok nevéről, amelyeket kijelöltek az információváltásra irányuló megkeresések fogadására, illetve az e bekezdés szerinti együttműködésre. Az ESMA-nak a saját honlapján közzé kell tennie és naprakész állapotban kell tartania ezen hatóságok jegyzékét.

(2) Ha a fogadó tagállam értékpapírpiacainak helyzetére figyelemmel a fogadó tagállamban az ott kialakult mechanizmusokkal rendelkező kereskedési helyszín műveletei az adott fogadó tagállamban az értékpapírpiacok működése és a befektetők védelme szempontjából lényegi fontosságúvá váltak, a kereskedési helyszín székhelye szerinti tagállam és a fogadó tagállam illetékes hatóságai arányos együttműködési mechanizmust hoznak létre.

(3) A tagállamok meghozzák a szükséges közigazgatási és szervezeti intézkedéseket az (1) bekezdésben előírt segítségnyújtás elősegítése érdekében.

Az illetékes hatóságok akkor is felhasználhatják hatásköreiket az együttműködés céljára, ha a vizsgált magatartás nem ütközik az adott tagállam hatályos szabályozásába.

(4) Amennyiben az illetékes hatóság jó okkal feltételezi, hogy a felügyelete alá nem tartozó szervezetek egy másik tagállam területén ezen irányelv vagy a 600/2014/EU rendelet rendelkezéseivel ellentétesen járnak vagy jártak el, erről a lehető legrészletesebben tájékoztatja a másik tagállam illetékes hatóságát és az ESMA-t. A tájékoztatott illetékes hatóság meghozza a szükséges intézkedést. Tájékoztatja az értesítő illetékes hatóságot és az ESMA-t az intézkedés eredményéről, valamint a lehetséges mértékben a lényeges közbenső fejleményekről. Ez a bekezdés nem sértheti az értesítő illetékes hatóság hatáskörét.

(5) Az (1) és (4) bekezdés sérelme nélkül, az illetékes hatóságok értesítik az ESMA-t vagy más illetékes hatóságokat a következőkkel kapcsolatos információkról:

a) a 69. cikk (2) bekezdésének o) pontja alapján a pozíció vagy a kitettség nagyságának csökkentésére irányuló kérések;

b) a 69. cikk (2) bekezdésének p) pontja alapján a személyek árualapú származtatott termékekre vonatkozó ügyletkötési képességének bárminemű korlátozása.

Az értesítés szükség szerint tartalmazza a 69. cikk (2) bekezdésének j) pontján alapuló kérelem adatait, ideértve a címzett személy vagy személyek személyazonosságát és a kérelem okait, valamint a 69. cikk (2) bekezdésének p) pontján alapulóan bevezetett limitek hatókörét, ideértve az érintett személyt, az alkalmazandó pénzügyi eszközöket, a mindenkori tartható pozíciók méretének korlátait, valamint az 57. cikkel összhangban ez alól biztosított kivételeket és azok indokolását.

Az értesítéseket az intézkedések hatálybalépésének tervezett időpontját megelőzően legalább 24 órával meg kell küldeni. Kivételes körülmények között, ha a 24 órás értesítési határidőt lehetetlen betartani, az illetékes hatóság az intézkedés hatálybalépését megelőző 24 órán belül is elküldheti az értesítést.

Amikor egy tagállam illetékes hatósága kap egy e bekezdés szerinti értesítést, intézkedést hozhat a 69. cikk (2) bekezdésének o) pontja vagy p) pontja szerint, amennyiben meggyőződött arról, hogy az intézkedés szükséges a másik illetékes hatóság célkitűzésének eléréséhez. Az illetékes hatóság akkor is küld értesítést ennek a bekezdésnek megfelelően, amikor intézkedésekre tesz javaslatot.

Amikor egy az ezen bekezdés első albekezdésének a) vagy b) pontja szerinti intézkedés nagykereskedelmi energiatermékekkel kapcsolatos, az illetékes hatóságnak a 713/2009/EK rendelet szerint létrehozott Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökséget is értesítenie kell.

(6) A kibocsátási egységekkel kapcsolatban az illetékes hatóságoknak együtt kell működniük az azonnali és aukciós piacok felügyeletében illetékes közjogi intézményekkel és illetékes hatóságokkal, nyilvántartási tisztviselőkkel és a 2003/87/EK irányelvnek való megfelelőség felügyeletével megbízott egyéb közjogi szervekkel annak érdekében, hogy azok konszolidált áttekintést nyerjenek a kibocsátási egységek piacairól.

(7) A mezőgazdasági áru alapú származtatott ügyletek vonatkozásában az illetékes hatóságok beszámolási kötelezettséggel rendelkeznek az 1308/2013/EU rendelet szerinti mezőgazdasági árupiacok felügyeletére, igazgatására és szabályozására illetékes közintézmények felé, és együtt kell velük működniük.

(8) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek megállapítják azon ismérveket, amelyek alapján a kereskedési helyszínnek a fogadó tagállamban végrehajtott műveletei lényeges fontosságúnak tekinthetők az ilyen fogadó tagállamban az értékpapírpiacok működése, illetve a befektetők védelme szempontjából.

(9) Az ESMA-nak végrehajtás-technikai standardtervezeteket kell kidolgoznia egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából a (2) bekezdésében említett együttműködési mechanizmusokhoz.

Az ESMA az említett végrehajtás-technikai standardtervezetet 2016. január 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

80. cikk

Az illetékes hatóságok között a helyszíni ellenőrzések és vizsgálatok tekintetében a felügyeleti tevékenységek során történő együttműködés

(1) A tagállam illetékes hatósága kérheti a másik tagállam illetékes hatóságának együttműködését valamely felügyeleti tevékenységben vagy helyszíni ellenőrzés elvégzésében, vagy más vizsgálatban. Az olyan befektetési vállalkozások esetében, amelyek valamely szabályozott piac távoli tagjai vagy résztvevői, a szabályozott piac illetékes hatósága dönthet úgy, hogy közvetlenül ezekhez a vállalkozásokhoz fordul, ilyen esetben azonban megfelelően tájékoztatnia kell a távoli tag vagy résztvevő székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságát.

Ha az illetékes hatóság helyszíni ellenőrzésre vagy vizsgálatra irányuló megkeresést kap, hatáskörének keretein belül:

a) maga végzi el az ellenőrzést vagy vizsgálatot;

b) lehetővé teszi a kérelmező hatóság számára, hogy elvégezzék az ellenőrzést vagy vizsgálatot.

c) lehetővé teszi könyvvizsgálók vagy szakértők számára, hogy elvégezzék az ellenőrzést vagy vizsgálatot.

(2) A felügyeleti gyakorlatok konvergenciája érdekében az ESMA részt vehet a felügyeleti kollégiumok tevékenységeiben, ideértve a két vagy három illetékes hatóság által az 1095/2010/EU rendelet 21. cikkével összhangban közösen végzett helyszíni ellenőrzéseket vagy vizsgálatokat.

(3) Az ESMA-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia az illetékes hatóságok felügyeleti tevékenységekben, helyszíni ellenőrzésekben és vizsgálatokban való együttműködése során egymás között kicserélendő információk pontos meghatározása céljából.

Az ESMA-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig be kell nyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(4) Az ESMA-nak végrehajtás-technikai standardtervezeteket kell kidolgoznia egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából az illetékes hatóságok felügyeleti tevékenységekben, helyszíni ellenőrzésekben és vizsgálatokban való együttműködéséhez.

Az ESMA az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2016. január 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottságra hatáskört kell ruházni az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

81. cikk

Információcsere

(1) A 79. cikk (1) bekezdésének megfelelően ezen irányelv és a 600/2014/EU rendelet céljaira kapcsolattartó pontként kijelölt tagállami illetékes hatóságok haladéktalanul átadják egymásnak az ezen irányelv 67. cikke (1) bekezdésének megfelelően kijelölt illetékes hatóságoknak az ezen irányelv vagy a 600/2014/EU rendelet alapján elfogadott rendelkezésekben meghatározott feladataik ellátásához szükséges információkat.

Az ezen irányelv vagy a 600/2014/EU rendelet alapján más illetékes hatóságokkal információcserét folytató illetékes hatóságok a közlés időpontjában jelezhetik, hogy az ilyen információk kifejezett hozzájárulásuk nélkül nem tehetők közzé, és az ilyen információcsere hozzájárulásuk esetén is csak azt a célt szolgálhatja, amelyhez a szóban forgó hatóságok a beleegyezésüket adták.

(2) A 79. cikk (1) bekezdésével összhangban kapcsolattartó pontként kijelölt illetékes hatóság az e cikk (1) bekezdése, illetve a 77. cikk és a 88. cikk alapján fogadott információkat továbbíthatja a 67. cikk (1) bekezdésében említett hatóságoknak. Az információt átadó illetékes hatóság kifejezett hozzájárulása nélkül nem továbbíthatja az információt más testületeknek vagy természetes és jogi személyeknek, és az információt kellően indokolt körülmények kivételével kizárólag arra a célra használhatja fel, amelyhez az ilyen hatóságok hozzájárultak. Ez utóbbi esetben a kapcsolattartó pont azonnal tájékoztatja az információt küldő kapcsolattartó pontot.

(3) A 71. cikkben említett hatóságok, valamint az e cikk (1) bekezdése vagy a 77. és a 88. cikk alapján bizalmas információt fogadó más testületek vagy természetes és jogi személyek az információt kizárólag feladataik ellátása során használhatják fel, elsősorban:

a) annak ellenőrzésére, hogy a befektetési vállalkozások tevékenységének megkezdésére vonatkozó feltételek teljesülnek-e, valamint hogy elősegítsék a vállalkozás üzleti magatartásának, az igazgatási és számviteli eljárásoknak, valamint a belső ellenőrzési mechanizmusoknak a figyelemmel kísérését;

b) a kereskedési helyszínek megfelelő működésének figyelemmel kísérésére;

c) szankciók kivetésére;

d) az illetékes hatóságok határozataival szembeni közigazgatási fellebbezések során;

e) a 74. cikk alapján kezdeményezett bírósági eljárásokban;

f) a befektetői panaszok kezelésének a 75. cikkben szabályozott, bíróságon kívüli mechanizmusaiban.

(4) Az ESMA-nak végrehajtás-technikai standardtervezeteket kell kidolgoznia az információcsere során használandó egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

Az ESMA az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2016. január 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(5) Sem ez a cikk, sem a 76. vagy a 88. cikk rendelkezései nem akadályozzák az illetékes hatóságot abban, hogy a feladatai ellátásához szükséges titkos információkat továbbítsa az ESMA-nak, az Európai Rendszerkockázati Testületnek, a központi bankoknak, a Központi Bankok Európai Rendszerének és az EKB-nak, mint monetáris hatóságoknak, illetve adott esetben más, a fizetési és elszámolási rendszerek felügyeletére hatáskörrel rendelkező hatóságoknak; hasonlóképpen az ilyen hatóságok vagy testületek nem akadályozhatók meg abban, hogy az illetékes hatóságoknak az ezen irányelvben vagy a 600/2014/EU rendeletben előírt feladataik ellátásához szükséges információkat átadják.

82. cikk

Jogi kötőerővel bíró közvetítői szerep

(1) Az illetékes hatóságok értesíthetik az ESMA-t az olyan helyzetekről, amikor az alábbiak egyikéhez kapcsolódó megkeresést elutasítottak vagy nem jártak el ésszerű időben:

a) a 80. cikkben meghatározott felügyeleti tevékenység, helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat elvégzése; vagy

b) a 81. cikkben meghatározott információcsere.

(2) Az (1) bekezdésben említett helyzetekben az ESMA az 1095/2010/EU rendelet 19. cikkének megfelelően járhat el, az ezen irányelv 83. cikkében az információk átadására előírt megkeresés teljesítésének megtagadásával kapcsolatos lehetőségek, valamint az ESMA-nak az 1095/2010/EU rendelet 17. cikkével összhangban történő eljárása lehetőségének sérelme nélkül.

83. cikk

Az együttműködés megtagadása

Az illetékes hatóság csak abban az esetben tagadhatja meg a 84. cikkben a vizsgálat, a helyszíni ellenőrzés vagy a felügyeleti tevékenység végrehajtása tekintetében előírt együttműködés iránti kérelem teljesítését, illetve a 81. cikkben előírt információcserét, ha:

a) azonos tevékenységek és személyek tekintetében már kezdeményeztek bírósági eljárást a megkeresett tagállam illetékes hatóságainál;

b) azonos személyek és tevékenységek tekintetében a megkeresett tagállamban már jogerős ítélet született.

Megtagadás esetén az illetékes hatóság ennek megfelelően értesíti a megkereső illetékes hatóságot és az ESMA-t, a lehető legrészletesebb tájékoztatást nyújtva.

84. cikk

Konzultáció az engedély megadása előtt

(1) Konzultálni kell az érintett másik tagállam illetékes hatóságaival az alábbiakban felsorolt befektetési vállalkozások közül bármelyik engedélyének megadása előtt:

a) másik tagállamban engedélyezett befektetési vállalkozás, piacműködtető vagy hitelintézet leányvállalata;

b) másik tagállamban engedélyezett befektetési vállalkozás vagy hitelintézet anyavállalatának leányvállalata;

c) olyan vállalkozás, amely felett az ellenőrzést ugyanazon természetes vagy jogi személyek gyakorolják, mint egy másik tagállamban engedélyezett befektetési vállalkozás vagy hitelintézet felett.

(2) Konzultálni kell a tagállam hitelintézetek vagy biztosítóintézetek felügyeletéért felelős illetékes hatóságával, mielőtt engedélyt adnak a következő befektetési vállalkozások vagy piacműködtetők bármelyike számára:

a) az Unióban engedélyezett hitelintézet vagy biztosítóintézet leányvállalata;

b) az Unióban engedélyezett hitelintézet vagy biztosítóintézet anyavállalatának leányvállalata;

c) ha a vállalkozás felett az ellenőrzést ugyanazon természetes vagy jogi személyek gyakorolják, mint az Unióban engedélyezett valamely hitelintézet vagy biztosítóintézet felett.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett érintett illetékes hatóságoknak különösen akkor kell konzultálniuk egymással, ha értékelik a részvényesek, illetve tagok alkalmasságát, valamint azon személyek hírnevét és tapasztalatait, akik ténylegesen irányítják az azonos csoporthoz tartozó másik szervezet irányításában érintett üzletmenetet. E hatóságok az engedély megadása, valamint a működési feltételeknek való megfelelés folyamatos értékelése érdekében kicserélnek minden információt a részvényesek vagy tagok alkalmassága, a másik érintett illetékes hatóság számára fontossággal bíró vállalkozást ténylegesen irányító személyek hírneve és tapasztalata vonatkozásában.

(4) Az ESMA végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgoz ki az engedély megadása előtt más illetékes hatóságokkal folytatott konzultáció során használandó egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

Az ESMA az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2016. január 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottságra hatáskört kell ruházni az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

85. cikk

A fogadó tagállamok hatáskörei

(1) A fogadó tagállamok úgy rendelkeznek, hogy a illetékes hatóságok statisztikai célból előírhatják, hogy a területükön fiókteleppel rendelkező minden befektetési vállalkozás időszakonként tegyen jelentést számukra e fióktelepek tevékenységeiről.

(2) A fogadó tagállamok ezen irányelv alapján fennálló felelősségük keretében úgy rendelkeznek, hogy a illetékes hatóságok előírhatják a befektetési vállalkozások fióktelepei számára, hogy biztosítsák a fogadó tagállam által a 35. cikk (8) bekezdésében előírt esetekre meghatározott előírásoknak való megfelelőségük figyelemmel kíséréséhez szükséges információkat. Az ilyen követelmények nem lehetnek szigorúbbak, mint amelyeket ugyanezen tagállam az ott letelepedett vállalkozásokra előír az ugyanezen előírásoknak való megfelelőségük figyelemmel kíséréséhez.

86. cikk

A fogadó tagállamok által bevezetendő óvintézkedések

(1) Amikor a fogadó tagállam illetékes hatóságának egyértelmű és bizonyítható alapja van annak vélelmezésére, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján területén tevékenykedő befektetési vállalkozás megszegi az ezen irányelv alapján elfogadott rendelkezésekből eredő kötelezettségeit, vagy hogy a tagállam területén fiókteleppel rendelkező befektetési vállalkozás megszegi a fogadó tagállam illetékes hatóságára hatáskört nem ruházó ezen irányelv alapján elfogadott rendelkezésekből eredő kötelezettségeit, vizsgálati eredményeit a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága elé terjeszti.

Amennyiben a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága által tett intézkedések ellenére, vagy amiatt, mert az ilyen intézkedések elégtelennek bizonyulnak, a befektetési vállalkozás továbbra is úgy tevékenykedik, hogy az nyilvánvalóan sérti a fogadó tagállam befektetőinek érdekeit vagy piacainak zavarmentes működését, az alábbiak alkalmazandók:

a) a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának tájékoztatását követően, a fogadó tagállam illetékes hatósága meghoz minden olyan intézkedést, amely szükséges a befektetők és a piacok megfelelő működésének védelmére. Ez magában foglalja annak lehetőségét is, hogy megakadályozza a szabálysértő befektetési vállalkozást a területén bármely további ügylet kezdeményezésében. Az ilyen intézkedésekről a Bizottságot és az ESMA-t indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatni kell; valamint

b) a fogadó tagállam illetékes hatósága az ügyet az ESMA elé utalhatja, amely az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke által ráruházott hatáskörrel összhangban járhat el.

(2) Amennyiben a fogadó tagállam illetékes hatóságai megbizonyosodnak arról, hogy a területükön fiókteleppel rendelkező befektetési vállalkozás megsértette az adott tagállamban az ezen irányelvben foglalt, a fogadó tagállam illetékes hatóságaira hatáskört ruházó rendelkezések alapján elfogadott törvényi vagy szabályozási rendelkezéseket, az ilyen hatóságok előírják az érintett befektetési vállalkozásnak, hogy vessen véget a jogsértő helyzetnek.

Ha az érintett befektetési vállalkozás nem teszi meg a szükséges lépéseket, a fogadó tagállam illetékes hatóságai meghozzák az összes szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy az érintett befektetési vállalkozás vessen véget a jogsértő helyzetnek. Az ilyen intézkedések jellegéről tájékoztatást kell küldeni a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak.

Ha a fogadó tagállam által meghozott intézkedések ellenére a befektetési vállalkozás továbbra is megsérti az első albekezdésben említett, a fogadó tagállamban hatályos törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket a fogadó tagállam illetékes hatósága a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának tájékoztatását követően meghoz minden olyan intézkedést, amely szükséges a befektetők és a piacok megfelelő működésének védelmére. Az ilyen intézkedésekről a Bizottságot és az ESMA-t indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatni kell.

Emellett, a fogadó tagállam illetékes hatósága az ügyet bejelentheti az ESMA-nak, amely az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke által ráruházott hatáskörrel összhangban járhat el.

(3) Amennyiben a valamely szabályozott piacot, MTF-et vagy OTF-et fogadó tagállam illetékes hatósága világos és bizonyítható indokokkal rendelkezik annak vélelmezésére, hogy az ilyen szabályozott piac, MTF vagy OTF megszegi az ezen irányelv alapján elfogadott rendelkezésekből adódó kötelezettségeit, vizsgálati eredményeit a szabályozott piac, MTF vagy OTF székhely szerinti tagállamának illetékes hatósága elé terjeszti.

Amennyiben a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága által tett intézkedések ellenére, vagy amiatt, mert az ilyen intézkedések elégtelennek bizonyulnak, az említett szabályozott piac, MTF vagy OTF továbbra is olyan módon jár el, ami nyilvánvalóan sérti a fogadó tagállam befektetőinek érdekeit vagy a piacok zavarmentes működését, a fogadó tagállam illetékes hatósága a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának tájékoztatását követően meghozza az összes megfelelő intézkedést, amely a befektetők és a piacok megfelelő működésének védelméhez szükséges; ez pedig magában foglalja annak lehetőségét is, hogy az említett szabályozott piacot, MTF-et vagy OTF-et eltiltsa szolgáltatásainak a fogadó tagállamban székhellyel rendelkező távoli tagok vagy résztvevők rendelkezésére bocsátásától. Az ilyen intézkedésekről a Bizottságot és az ESMA-t indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatni kell.

Emellett, a fogadó tagállam illetékes hatósága az ügyet bejelentheti az ESMA-nak, amely az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke által ráruházott hatáskörrel összhangban járhat el.

(4) Az (1), (2) vagy (3) bekezdés szerint elfogadott szankciókat vagy a befektetési vállalkozás vagy a szabályozott piac tevékenységének korlátozását is magában foglaló intézkedést megfelelően indokolni kell, és azt az érintett befektetési vállalkozással vagy szabályozott piaccal közölni kell.

87. cikk

Együttműködés és információcsere az ESMA-val

(1) Ezen irányelv alkalmazásában a illetékes hatóságok az 1095/2010/EU rendeletnek megfelelően együttműködnek az ESMA-val.

(2) A illetékes hatóságok az 1095/2010/EU rendelet 35. és 36. cikkének megfelelően indokolatlan késedelem nélkül megadják az ESMA-nak az ezen irányelvből és a 600/2014/EU rendeletből fakadó feladatai ellátásához szükséges valamennyi információt.

87a. cikk

Az információk hozzáférhetősége az egységes európai hozzáférési ponton

(1) 2030. január 10-től a tagállamok biztosítják, hogy amikor a befektetési vállalkozások, a piacműködtetők vagy a kibocsátók ezen irányelv 27. cikkének (3) és (6) bekezdésében, 33. cikke (3) bekezdésének c), d) és f) pontjában, valamint 46. cikkének (2) bekezdésében említett információkat hoznak nyilvánosságra, az említett információkat egyidejűleg benyújtsák az e cikk (3) bekezdésében említett érintett gyűjtőszervezetnek, az információknak az (EU) 2023/2859 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 14 ) alapján létrehozott egységes európai hozzáférési ponton való hozzáférhetővé tétele céljából.

A tagállamok biztosítják, hogy az információk megfelelnek a következő követelményeknek:

a) az (EU) 2023/2859 rendelet 2. cikkének 3. pontjában meghatározott, az adatok kinyerésére alkalmas formátumban, vagy - amennyiben az uniós jog azt írja elő - az említett rendelet 2. cikkének 4. pontjában meghatározott, géppel olvasható formátumban vannak benyújtva;

b) azokat a következő metaadatok kísérik:

i. azon befektetési vállalkozás, piacműködtető vagy kibocsátó valamennyi neve, amelyre az információk vonatkoznak;

ii. a befektetési vállalkozásnak, a piacműködtetőnek vagy a kibocsátónak az (EU) 2023/2859 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerint meghatározott jogalany-azonosítója;

iii. a befektetési vállalkozásnak, a piacműködtetőnek vagy a kibocsátónak az említett rendelet 7. cikke (4) bekezdésének d) pontja alapján meghatározott mérete kategóriánként;

iv. az említett rendelet 7. cikke (4) bekezdésének c) pontja alapján besorolt információ típusa;

v. annak megjelölése, hogy az információ tartalmaz-e személyes adatokat.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjának ii. alpontja alkalmazásával összefüggésben a tagállamok biztosítják, hogy a befektetési vállalkozások, a piacműködtetők vagy a kibocsátók jogalany-azonosítót szerezzenek be.

(3) 2030. január 9-ig a tagállamok az ezen irányelv 27. cikkének (3) és (6) bekezdésében, 33. cikke (3) bekezdésének c), d) és f) pontjában említett információknak az egységes európai hozzáférési ponton való hozzáférhetővé tétele érdekében kijelölnek legalább egy, az (EU) 2023/2859 rendelet 2. cikkének 2. pontjában meghatározott gyűjtőszervezetet, és erről értesítik az ESMA-t.

Az ezen irányelv 46. cikkének (2) bekezdésében említett információknak az egységes európai hozzáférési ponton való hozzáférhetővé tétele érdekében az (EU) 2023/2859 rendelet 2. cikkének 2. pontjában meghatározott gyűjtőszervezetként az illetékes hatóság jár el.

(4) 2030. január 10-től a tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv 32. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében, 52. cikkének (2) bekezdésében és 71. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett információkat az egységes európai hozzáférési ponton hozzáférhetővé tegyék. E célból az (EU) 2023/2859 rendelet 2. cikkének 2. pontjában meghatározott gyűjtőszervezetként az illetékes hatóság jár el.

A tagállamok biztosítják, hogy az információk megfelelnek a következő követelményeknek:

a) az (EU) 2023/2859 rendelet 2. cikkének 3. pontjában meghatározott, az adatok kinyerésére alkalmas formátumban vannak benyújtva;

b) azokat a következő metaadatok kísérik:

i. azon befektetési vállalkozás vagy piacműködtető valamennyi neve, amelyre az információk vonatkoznak;

ii. amennyiben rendelkezésre áll, a befektetési vállalkozásnak vagy a piacműködtetőnek az (EU) 2023/2859 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerint meghatározott jogalany-azonosítója;

iii. az említett rendelet 7. cikke (4) bekezdésének c) pontja alapján besorolt információ típusa;

iv. annak megjelölése, hogy az információ tartalmaz-e személyes adatokat.

(5) 2030. január 10-től az ezen irányelv 5. cikkének (3) bekezdésében, 18. cikke (10) bekezdésének negyedik mondatában és 58. cikke 1. pontjának a) alpontjában említett információkat az egységes európai hozzáférési ponton hozzáférhetővé kell tenni. E célból az (EU) 2023/2859 rendelet 2. cikkének 2. pontjában meghatározott gyűjtőszervezetként az ESMA jár el.

Az említett információknak meg kell felelniük a következő követelményeknek:

a) az (EU) 2023/2859 rendelet 2. cikkének 3. pontjában meghatározott, az adatok kinyerésére alkalmas formátumban vannak benyújtva;

b) azokat a következő metaadatok kísérik:

i. azon befektetési vállalkozás vagy piacműködtető valamennyi neve, amelyre az információk vonatkoznak;

ii. amennyiben rendelkezésre áll, a befektetési vállalkozásnak vagy a piacműködtetőnek az (EU) 2023/2859 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerint meghatározott jogalany-azonosítója;

iii. az említett rendelet 7. cikke (4) bekezdésének c) pontja alapján besorolt információ típusa;

iv. annak megjelölése, hogy az információ tartalmaz-e személyes adatokat.

(6) 2030. január 10-től a tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv 29. cikkének (3) bekezdésében említett információkat az egységes európai hozzáférési ponton hozzáférhetővé tegyék. E célból az (EU) 2023/2859 rendelet 2. cikkének 2. pontjában meghatározott gyűjtőszervezet a nyilvános jegyzék.

A tagállamok biztosítják, hogy az információk megfelelnek a következő követelményeknek:

a) az (EU) 2023/2859 rendelet 2. cikkének 3. pontjában meghatározott, az adatok kinyerésére alkalmas formátumban vannak benyújtva;

b) azokat a következő metaadatok kísérik:

i. azon függő ügynök valamennyi neve, amelyre az információk vonatkoznak;

ii. amennyiben rendelkezésre áll, a függő ügynöknek az (EU) 2023/2859 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerint meghatározott jogalany-azonosítója;

iii. az említett rendelet 7. cikke (4) bekezdésének c) pontja alapján besorolt információ típusa;

iv. annak megjelölése, hogy az információ tartalmaz-e személyes adatokat.

(7) Az (1) bekezdéssel összhangban benyújtott információk hatékony gyűjtésének és kezelésének biztosítása céljából az ESMA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a következőket részletesen meghatározandó:

a) az információkat kísérő bármely más metaadat;

b) az adatok strukturálása az információkban;

c) mely információk esetében megkövetelt a géppel olvasható formátum, és az ilyen esetekben mely géppel olvasható formátumot kell használni.

A c) pont alkalmazásával összefüggésben az ESMA értékeli a különböző, géppel olvasható formátumok előnyeit és hátrányait, és ebből a célból megfelelő üzemteszteket hajt végre.

Az ESMA az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket benyújtja a Bizottságnak.

Az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban a Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés első albekezdésében említett végrehajtás-technikai standardok elfogadására.

(8) Szükség esetén az ESMA iránymutatásokat fogad el annak biztosítására, hogy a (7) bekezdés első albekezdésének a) pontjával összhangban benyújtott metaadatok helyesek legyenek.

III. FEJEZET

Együttműködés harmadik országokkal

88. cikk

Harmadik országokkal folytatott információcsere

(1) A tagállamok és - az 1095/2010/EU rendelet 33. cikkének megfelelően - az ESMA csak akkor köthetnek harmadik országok illetékes hatóságaival információk kicserélését előíró együttműködési megállapodásokat, ha az átadott információkra a 76. cikkben előírt szakmai titoktartási garanciákkal legalább egyenértékű garanciák vonatkoznak. Ilyen információcserére kizárólag az említett illetékes hatóságok feladatainak ellátása céljából kerülhet sor.

A tagállamoknak a személyes adatokat a 95/46/EK irányelv IV. fejezetének megfelelően kell továbbítaniuk a harmadik országokba.

Az ESMA-nak a személyes adatok harmadik országnak való továbbításakor a 45/2001/EK rendelet 9. cikkének megfelelően kell eljárnia.

A tagállamok és az ESMA olyan harmadik országbeli hatóságokkal, testületekkel és természetes, illetve jogi személyekkel is köthetnek információcserét előíró együttműködési megállapodásokat, akik/amelyek legalább az alábbiak egyikéért felelősek:

a) a hitelintézetek, más pénzügyi szervezetek, biztosítóintézetek felügyelete, illetve a pénzügyi piacok felügyelete;

b) befektetési vállalkozások felszámolása és csődeljárása és más hasonló eljárások;

c) felügyeleti feladataik ellátása során befektetési vállalkozások és más pénzügyi intézmények, hitelintézetek és biztosítóintézetek beszámolóinak törvényben előírt könyvvizsgálata, vagy amelyek feladataik ellátása során kártalanítási rendszereket igazgatnak;

d) befektetési vállalkozások felszámolásában és csődeljárásában, illetve más hasonló eljárásokban érintett szervezetek felügyelete;

e) biztosítóintézetek, hitelintézetek, befektetési vállalkozások és más pénzügyi intézmények beszámolóinak törvény által előírt könyvvizsgálatával megbízott személyek felügyelete;

f) a kibocsátáskereskedelmi egységek piacán tevékenykedő személyek felügyelete annak érdekében, hogy átfogó képet lehessen alkotni a pénzpiacokról és az azonnali ügyletek piacáról.

g) a mezőgazdasági áru alapú származtatott termékek piacán tevékenykedő személyek felügyelete annak érdekében, hogy átfogó képet lehessen alkotni a pénzügyi piacokról és az azonnali ügyletek piacáról.

A harmadik albekezdésben említett együttműködési megállapodások kizárólag abban az esetben köthetők meg, ha az átadott információk legalább a 76. cikkben előírt szakmai titoktartási garanciákkal egyenértékű garanciák hatálya alá tartoznak. Ilyen információcserére kizárólag az említett hatóságok, szervek, természetes vagy jogi személyek feladatainak ellátása céljából kerül sor. Ha egy együttműködési megállapodás kapcsán személyes adatok átadására kerül sor, akkor a tagállamoknak a 95/46/EK irányelv IV. fejezete, az ESMA-nak pedig a 45/2001/EK rendelet szerint kell eljárnia.

(2) Ha az információk másik tagállamból származnak, azok nem adhatók át az információkat továbbító illetékes hatóság kifejezett hozzájárulása nélkül, és adott esetben is kizárólag arra a célra, amelyhez az ilyen hatóságok hozzájárultak. Ugyanez a rendelkezés vonatkozik a harmadik ország illetékes hatósága által biztosított információkra.

VII. CÍM

FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUSOK

89. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2) A Bizottságnak a 2. cikk (3) bekezdésében, a 2. cikk (4) bekezdésében, a 4. cikk (1) bekezdése 2. pontjának második albekezdésében, a 4. cikk (2) bekezdésében, a 13. cikk (1) bekezdésében, a 16. cikk (12) bekezdésében, a 23. cikk (4) bekezdésében, a 24. cikk (13) bekezdésében, a 25. cikk (8) bekezdésében, a 27. cikk (9) bekezdésében, a 28. cikk (3) bekezdésében, a 30. cikk (5) bekezdésében, a 31. cikk (4) bekezdésében, a 32. cikk (4) bekezdésében, a 33. cikk (8) bekezdésében, az 52. cikk (4) bekezdésében, az 54. cikk (4) bekezdésében, a 58. cikk (6) bekezdésében, a 64. cikk (7) bekezdésében, a 65. cikk (7) bekezdésében és a 79. cikk (8) bekezdésében említett felhatalmazása határozatlan időre szól 2014. július 2-től kezdődő hatállyal.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 2. cikk (3) bekezdésében, a 2. cikk (4) bekezdésében, a 4. cikk (1) bekezdése 2. pontjának második albekezdésében, a 4. cikk (2) bekezdésében, a 13. cikk (1) bekezdésében, a 16. cikk (12) bekezdésében, a 23. cikk (4) bekezdésében, a 24. cikk (13) bekezdésében, a 25. cikk (8) bekezdésében, a 27. cikk (9) bekezdésében, a 28. cikk (3) bekezdésében, a 30. cikk (5) bekezdésében, a 31. cikk (4) bekezdésében, a 32. cikk (4) bekezdésében, a 33. cikk (8) bekezdésében, az 52. cikk (4) bekezdésében, az 54. cikk (4) bekezdésében, az 58. cikk (6) bekezdésében, a 64. cikk (7) bekezdésében, a 65. cikk (7) bekezdésében és a 79. cikk (8) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5) A 2. cikk (3) bekezdése, a 2. cikk (4) bekezdése, a 4. cikk (1) bekezdése 2. pontjának második albekezdése, a 4. cikk (2) bekezdése, a 13. cikk (1) bekezdése, a 16. cikk (12) bekezdése, a 23. cikk (4) bekezdése, a 24. cikk (13) bekezdése, a 25. cikk (8) bekezdése, a 27. cikk (9) bekezdése, a 28. cikk (3) bekezdése, a 30. cikk (5) bekezdése, a 31. cikk (4) bekezdése, a 32. cikk (4) bekezdése, a 33. cikk (8) bekezdése, az 52. cikk (4) bekezdése, az 54. cikk (4) bekezdése, az 58. cikk (6) bekezdése, a 64. cikk (7) bekezdése, a 65. cikk (7) bekezdése vagy a 79. cikk (8) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.

89a. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot a 2001/528/EK bizottsági határozattal ( 15 ) létrehozott Európai értékpapír-bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 16 ) szerinti bizottság.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

90. cikk

Jelentések és felülvizsgálat

(1) 2020. március 3-ig a Bizottság az ESMA-val egyeztetve jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács számára az alábbiakról:

a) a szervezett kereskedési rendszerek működése, beleértve a saját kitettség nélküli ügyletpárosítás általuk történő egyedi alkalmazását is, figyelembe véve az illetékes hatóságok által szerzett felügyeleti tapasztalatot, valamint az Unióban engedélyezett OTF-ek számát és piaci részesedését és különösen annak vizsgálata, hogy szükséges-e bármilyen kiigazítás az OTF fogalommeghatározásában, és hogy az OTF kategóriába tartozó eszközök köre továbbra is megfelelő-e;

b) a kkv-tőkefinanszírozási piac rendszereinek működése, figyelembe véve a kkv-tőkefinanszírozási piacként regisztrált MTF-ek számát, az ezeken a piacokon jelen lévő kibocsátók számát és a megfelelő kereskedelmi mennyiségeket;

A jelentésben különösen ki kell térni annak értékelésére, hogy a 33. cikk (3) bekezdésének a) pontjában szereplő küszöbérték továbbra is megfelelő minimumot képvisel-e a kkv-tőkefinanszírozási piacra vonatkozó, ebben az irányelvben meghatározott célkitűzések eléréséhez;

c) a nagysebességű algoritmikus kereskedést is magában foglaló algoritmikus kereskedéssel kapcsolatos követelmények hatása;

d) bizonyos termékek vagy gyakorlatok betiltási mechanizmusával kapcsolatos tapasztalat, figyelembe véve a mechanizmusok előfordulásának gyakoriságát és ezek hatásait;

e) a közigazgatási és büntetőjogi szankciók alkalmazása és különösen az ezen irányelvben és a 600/2014/EU rendeletben foglalt követelmények megszegéséért kiróható adminisztratív szankciók összehangolásának szükségessége;

f) a pozíciókra szabott határértékek és a pozíciókezelés alkalmazásának hatása az árualapú származtatott piacokon a likviditásra, a piaci visszaélésre és a szabályos árazási és kiegyenlítési feltételekre;

g) a szabályozott piacoktól, MTF-ektől, OTF-ektől és APA-któl származó, az átláthatóságot szolgáló, kereskedés előtt, illetve után szolgáltatandó adatok árainak alakulása;

h) a 24. cikk (9) bekezdésével összhangban az ügyfélnek nyújtott befektetési szolgáltatással vagy kiegészítő szolgáltatással kapcsolatos bármely díj, jutalék és nem pénzbeli előnyök közzétételére vonatkozó követelmény hatása, ideértve ennek a belső piac megfelelő működésére gyakorolt hatását a határokon átnyúló befektetési tanácsadás tekintetében.

(1a) A Bizottság a kibocsátási egységek vagy az azokhoz kapcsolódó származtatott termékek tekintetében 2021. december 31-ig felülvizsgálja a 2. cikk (1) bekezdésének j) pontjában megállapított mentesség hatását, és a felülvizsgálathoz adott esetben mellékeli a mentesség módosítására irányuló jogalkotási javaslatot. Ezzel összefüggésben a Bizottság értékeli a kibocsátási egységek és az azokhoz kapcsolódó származtatott termékek uniós és harmadik országbeli forgalmazását, a 2. cikk (1) bekezdésének j) pontjában megállapított mentességnek a befektetők védelmére gyakorolt hatását, a kibocsátási egységek és az azokhoz kapcsolódó származtatott termékek piacainak integritását és átláthatóságát, valamint azt, hogy szükséges-e intézkedéseket elfogadni a harmadik országbeli kereskedési helyszíneken folytatott kereskedés kapcsán.

(4) A Bizottság 2019. január 1-jéig az ESMA-val és az ACER-rel tartott konzultációt követően jelentést készít, amelyben megvizsgálja az energiaárakra és az energiapiacra gyakorolt lehetséges hatást, a megvalósíthatóságot és az előnyöket a 648/2012/EU rendelet 4. cikkében foglalt elszámolási kötelezettségek és a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (3) bekezdésében foglalt kockázatcsökkentési technikák hatálya alá vont partner- és rendszerkockázatok csökkentése, valamint a C6 származékos energiaszerződések közvetlen költségeinek csökkentése tekintetében, továbbá ezek bevonását az elszámolási értékhatár kiszámításába a 648/2012/EU rendelet 10. cikkében foglaltaknak megfelelően.

Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy e szerződések bevonása nem lenne sem megvalósítható, sem előnyös, adott esetben jogalkotási javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az ezen irányelv 89. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyekkel az ezen irányelv 95. cikke (1) bekezdésében említett 42 hónapos időszakot egyszer két évvel és egyszer egy évvel meghosszabbítja.

(5) A Bizottság az ESMA-val, az EBA-val és az ACER-rel folytatott konzultációt követően jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amely átfogó értékelést tartalmaz az árualapú származtatott termékek, a kibocsátási egységek és a kibocsátási egységek származtatott termékei piacairól. Az említett jelentések legalább a következő elemek mindegyike tekintetében értékelik az árualapú származtatott termékek, a kibocsátási egységek vagy a kibocsátási egységek származtatott termékei uniós piacainak likviditásához és azok megfelelő működéséhez való hozzájárulásukat:

a) a pozíciólimitekre és a pozíciókezelési kontrollmechanizmusokra vonatkozó rendszerek az illetékes hatóságok által az ESMA-nak az 57. cikk (5) és (10) bekezdésével összhangban szolgáltatott adatok alapján;

b) az ezen irányelv 2. cikke (4) bekezdésének második és harmadik albekezdésében említett elemek, valamint az annak megállapítására vonatkozó kritériumok, hogy egy tevékenység az (EU) 2021/1833 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet ( 17 ) értelmében mikor tekintendő csoportszintű főtevékenységhez képest kiegészítő jellegűnek, figyelembe véve az ezen irányelv 2. cikke (1) bekezdésének j) pontjában említett személyek azon képességét, hogy ügyleteket kössenek a kereskedelmi vagy likviditásfinanszírozási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kockázatok hatékony csökkentése érdekében, 2026. június 26-tól az árualapú származtatott termékekre, kibocsátási egységekre vagy azok származtatott termékeire szakosodott befektetési vállalkozásokra vonatkozó, az (EU) 2019/2033 rendeletben meghatározott követelmények, valamint a 648/2012/EU rendeletben a pénzügyi szerződő felekre vonatkozóan megállapított követelmények alkalmazása;

c) az árualapú származtatott termékek vagy a kibocsátási egységek származtatott termékei piacainak ügyleteire vonatkozóan a harmonizált adatok beszerzésének kulcsfontosságú elemei, az ügyleti adatoknak egy egységes gyűjtőszervezet általi gyűjtése és a közzéteendő ügyleti adatokra vonatkozó releváns információ, valamint ezen adatok legmegfelelőbb formátuma.

A Bizottságnak be kell nyújtania:

- az e bekezdés első albekezdésének b) pontjában említett jelentést 2024. július 31-ig, és

- az e bekezdés első albekezdésének a) és c) pontjában említett jelentéseket 2025. július 31-ig.

E jelentéseket adott esetben az árualapú származtatott termékek, a kibocsátási egységek vagy a kibocsátási egységek származtatott termékei keretrendszerére vonatkozó piaci szabályok célzott módosítására irányuló jogalkotási javaslatnak kell kísérnie.

92. cikk

A 2011/61/EK irányelv módosításai

A 2011/61/EU irányelv a következőképpen módosul:

1. A 4. cikk (1) bekezdésének r) pontja az alábbi alponttal egészül ki:

"vii. a székhely szerinti tagállamtól eltérő tagállam, ahol egy uniós ABAK nyújtja a 6. cikk (4) bekezdésében foglalt szolgáltatásokat;";

2. A 33. cikk a következőképpen módosul:

a) a cím helyébe a következő szöveg lép:

"A más tagállamokban letelepedett uniós ABA-k kezelésének feltételei, valamint a más tagállamokban történő szolgáltatásnyújtás feltételei";

b) Az (1) és (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

"(1) A tagállamok biztosítják, hogy valamely engedélyezett uniós ABAK közvetlenül vagy fióktelep létrehozásán keresztül:

a) más tagállamban letelepedett uniós ABA-kat kezelhessen, feltéve, hogy az ABAK engedéllyel rendelkezik az adott típusú ABA kezelésére;

b) más tagállamban nyújthassa a (6) cikk (4) bekezdésben említett, számára engedélyezett szolgáltatásokat.

(2) Az (1) bekezdésben említett tevékenységeket és szolgáltatásokat első alkalommal végezni szándékozó ABAK a következőkről tájékoztatja a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságát:

a) a tagállam, ahol közvetlenül vagy fióktelep létrehozása révén ABA-kat szándékozik kezelni, és/vagy a 6. cikk (4) bekezdésében foglalt szolgáltatásokat szándékozik nyújtani;

b) különösen a nyújtani kívánt szolgáltatásokat és/vagy a kezelni kívánt ABA-k megnevezését tartalmazó üzleti terv.".

93. cikk

Átültetés

(1) A tagállamok 2017. július 3-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezen irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

A tagállamok ezeket az intézkedéseket 2018. január 3-tól alkalmazzák.

A tagállamok által elfogadott rendelkezéseknek hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozással együtt kell megjelenniük. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. A rendelkezéseknek tartalmazniuk kell egy arra vonatkozó nyilatkozatot is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvekre történő hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás módját és a nyilatkozat formáját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok a 92. cikkben említett intézkedéseket 2015. július 3-tól kezdődően alkalmazzák.

(3) A tagállamok közlik a Bizottsággal és az EMAS-szal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

(3a) A tagállamok 2023. március 23-ig elfogadják és kihirdetik azon rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 4. cikk (1) bekezdése 15. pontjának megfeleljenek, és azokról tájékoztatják a Bizottságot. Az említett rendelkezéseket a tagállamok 2023. március 23-tól alkalmazzák.

Az első albekezdéstől eltérve, azon tagállamok, amelyek 2023. március 23-ig nem tudják azon rendelkezéseket elfogadni, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 4. cikk (1) bekezdése 15. pontjának megfeleljenek, mert jogalkotási eljárásaik kilenc hónapnál hosszabb időt vesznek igénybe, 2023. március 23-tól számított legfeljebb hat hónapos határidő-hosszabbítást kapnak, feltéve, hogy 2023. március 23-ig értesítik a Bizottságot arról, hogy az említett hosszabbítás igénybe vételére szükségük van.

94. cikk

Hatályon kívül helyezés

Az ezen irányelv III. melléklete A. részében felsorolt jogi aktusokkal módosított 2004/39/EK irányelv 2018. január 3-án hatályát veszti, az ezen irányelv III. melléklete B. részében meghatározott irányelvek nemzeti jogba való átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A 2004/39/EK és a 93/22/EGK irányelvre történő hivatkozásokat erre az irányelvre vagy a 600/2014/EU rendeletre történő hivatkozásként kell értelmezni az ezen irányelv IV. mellékletében foglalt megfelelési táblázatoknak megfelelően.

A 2004/39/EK és a 93/22/EGK irányelvben meghatározott feltételekre vagy az irányelv cikkeire történő hivatkozásokat az irányelvben meghatározott azonos feltételekre vagy az irányelv cikkeire történő hivatkozásként kell értelmezni.

95. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1) 2021. január 3-ig :

a) a 648/2012/EU rendelet 4. cikkében foglalt elszámolási kötelezettségek, valamint a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (3) bekezdésében foglalt kockázatmérséklési technikák nem alkalmazandók az olyan C6 származékos energiaszerződésekre, amelyeket a 648/2012/EU rendelet 10. cikke (1) bekezdésében foglalt feltételeket teljesítő nem pénzügyi szerződő felek kötöttek, vagy olyan nem pénzügyi szerződő felek kötöttek, amelyeket befektetési vállalkozásként első alkalommal 2018. január 3-át követően engedélyeznek; valamint

b) a fenti C6 származékos energiaszerződések a 648/2012/EU rendelet 10. cikkében foglalt elszámolási értékhatár alkalmazásában nem számítanak tőzsdén kívüli származtatott ügyletnek.

Az első albekezdésben foglalt átmeneti rendszer hatálya alá tartozó C6 származékos energiaszerződésekre a 648/2012/EU rendeletben rögzített minden más követelmény érvényes.

(2) Az (1) bekezdésben említett mentesség et az érintett illetékes hatóság adja meg. Az illetékes hatóság értesíti az ESMA-t azokról a C6 származékos energiaszerződésekről, amelyek az (1) bekezdésnek megfelelően mentességet kaptak, és az ESMA honlapján közzéteszi e C6 származékos energiaszerződések jegyzékét.

95a. cikk

Az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 1. pontjának b) alpontjában említett hitelintézet engedélyezésére vonatkozó átmeneti rendelkezés

Az illetékes hatóságoknak tájékoztatniuk kell a 2013/36/EU irányelv 8. cikkében említett illetékes hatóságot, ha az I. melléklet A. szakaszának 3. és 6. pontjában említett tevékenységek végzése érdekében ezen irányelv II. címe alapján a 2019. december 25. előtt engedélyért folyamodó vállalkozás eszközeinek összértéke várhatóan legalább 30 milliárd EUR, és erről értesíteniük kell a kérelmezőt.

96. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

97. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

SZOLGÁLTATÁSOK, TEVÉKENYSÉGEK ÉS PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK JEGYZÉKE

A. SZAKASZ

Befektetési szolgáltatások és tevékenységek

(1) Egy vagy több pénzügyi eszközzel kapcsolatos megbízások fogadása és továbbítása;

(2) Megbízások végrehajtása az ügyfelek nevében;

(3) Sajátszámlás kereskedés;

(4) Portfóliókezelés;

(5) Befektetési tanácsadás;

(6) Pénzügyi eszközök jegyzési garanciavállalása és/vagy pénzügyi eszközök elhelyezése az eszköz vételére irányuló kötelezettségvállalással;

(7) Pénzügyi eszközök elhelyezése az eszköz vételére irányuló kötelezettségvállalás nélkül;

(8) Multilaterális kereskedési rendszerek működtetése;

(9) Szervezett kereskedési rendszerek működtetése.

B. SZAKASZ

Kiegészítő szolgáltatások

(1) Pénzügyi eszközök megőrzése és nyilvántartása az ügyfelek számlájára, beleértve a letéti őrzést és kapcsolódó szolgáltatásokat, mint pl. készpénz, illetve biztosíték kezelése, kivéve a felső szintű értékpapírszámláknak a 909/2014/EU rendelet melléklete A. szakaszának 2. pontjában említett nyitását és vezetését ("központi számlavezetési szolgáltatás");

(2) Hitelek vagy kölcsönök nyújtása a befektetőknek annak érdekében, hogy egy vagy több pénzügyi eszközzel valamely ügyletet végrehajthassanak, amennyiben a hitelt vagy kölcsönt nyújtó vállalkozás érintett az ügyletben;

(3) Tanácsadás vállalkozások számára a tőkestruktúrával, ipari stratégiával és kapcsolódó ügyekkel kapcsolatban, valamint vállalkozások egyesülésével és felvásárlásával kapcsolatos tanácsadás és szolgáltatások;

(4) Devizaszolgáltatások, amennyiben ezek befektetési szolgáltatások nyújtásához kapcsolódnak;

(5) Befektetéssel kapcsolatos kutatás és pénzügyi elemzés, vagy pénzügyi eszközökkel végzett ügyletekhez kapcsolódó általános ajánlások más formái;

(6) Értékpapír jegyzéséhez kapcsolódó szolgáltatások.

(7) A C. szakasz 5., 6., 7. és 10. pontjában említett származtatott eszközök alapjául szolgáló értékpapírokhoz kapcsolódó, az I. melléklet A. vagy B. szakaszában említett fajtájú befektetési szolgáltatások és tevékenységek, valamint kiegészítő szolgáltatások, amennyiben ezek befektetési vagy kiegészítő szolgáltatások nyújtásához kapcsolódnak.

C. SZAKASZ

Pénzügyi eszközök

(1) Átruházható értékpapírok.

(2) Pénzpiaci eszközök.

(3) Kollektív befektetési vállalkozások befektetési jegyei.

(4) Értékpapírokhoz, devizákhoz, kamatlábakhoz vagy hozamokhoz, kibocsátáskereskedelmi egységekhez kapcsolódó opciók, határidős ügyletek, swapügyletek, határidős kamatláb-megállapodások, valamint bármely más származtatott megállapodás, vagy más származtatott eszköz, pénzügyi index vagy pénzügyi intézkedés, ami természetben vagy készpénzben kiegyenlíthető.

(5) Árukhoz kapcsolódó opciók, határidős ügyletek, swapügyletek, tőzsdén kívüli határidős ügyletek és bármely más, származtatott ügylet, amelyet készpénzben kell kiegyenlíteni, vagy a felek valamelyikének választása szerint készpénzben kiegyenlíthető, de nem a határidő lejárta vagy más megszűnési ok indokolja;

(6) Árukhoz kapcsolódó opciók, határidős ügyletek, swapügyletek és bármely más származtatott ügylet, amely természetben kiegyenlíthető -, feltéve, hogy azokkal szabályozott piacon, MTF-en vagy OTF-en kereskednek - azon nagykereskedelmi energiatermékek kivételével, amelyekkel OTF-en kereskednek, és amelyeket természetben kell kiegyenlíteni;

(7) Árukhoz kapcsolódó opciók, határidős tőzsdei ügyletek, swapügyletek, tőzsdén kívüli határidős ügyletek és bármely más származtatott ügylet, amely természetben kiegyenlíthető, és amelyet az e szakasz 6. pontja másképpen nem említ, illetve amely nem üzleti célt szolgál, és más származtatott pénzügyi eszközök jellemzőivel rendelkezik;

(8) A hitelkockázat átruházására irányuló származtatott eszközök;

(9) Különbözetre vonatkozó pénzügyi szerződések;

(10) Klimatikus változókhoz, fuvardíjakhoz, engedélyezett kibocsátáshoz, inflációs rátákhoz vagy más hivatalos gazdasági statisztikákhoz kapcsolódó opciók, határidős ügyletek, swapügyletek, határidős kamatláb-megállapodások és bármely más származtatott ügylet, amelyet készpénzben kell kiegyenlíteni, vagy amely a felek valamelyikének választása szerint készpénzben kiegyenlíthető (nem a határidő lejárta vagy más megszűnési ok miatt), valamint bármely más eszközökhöz, jogokhoz, kötelezettségekhez, indexhez vagy az e szakaszban másképpen nem említett intézkedéshez kapcsolódó származtatott ügylet, amely rendelkezik a többi származtatott pénzügyi eszköz jellemzőivel, tekintettel többek között arra, hogy valamely szabályozott piacon, OTF-en vagy MTF-en kereskednek-e velük;

(11) Bármilyen részegységből álló kibocsátási egységek, amelyek összhangban vannak a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszeréről szóló 2003/87/EK irányelvvel.

II. MELLÉKLET

SZAKMAI ÜGYFELEK EZEN IRÁNYELV ALKALMAZÁSÁBAN

Szakmai ügyfél az az ügyfél, aki rendelkezik a saját befektetési döntései meghozatalához és az ezzel járó kockázatok megfelelő felméréséhez szükséges tapasztalattal, ismeretekkel és szakértelemmel. Ahhoz, hogy az ügyfelet szakmai ügyfélnek lehessen tekinteni, az ügyfélnek az alábbi ismérveknek kell megfelelnie:

I. ÜGYFELEK SZAKMAINAK TEKINTETT KATEGÓRIÁI

A következőket ezen irányelv alkalmazásában minden befektetési szolgáltatás, tevékenység és pénzügyi eszköz tekintetében szakmai ügyfélnek kell tekinteni:

(1) Azon szervezetek, amelyeknek a pénzügyi piacokon való működéséhez engedély kell, vagy amelyek működését szabályozzák. Az alábbi felsorolást úgy kell értelmezni, hogy az kiterjed az összes, az említett szervezetek jellemző tevékenységeit végző engedélyezett szervezetre: valamely irányelv alapján valamely tagállam által engedélyezett szervezetek, valamely tagállam által irányelvre hivatkozás nélkül engedélyezett vagy szabályozott szervezetek, valamint a harmadik ország által engedélyezett vagy szabályozott szervezetek:

a) hitelintézetek;

b) befektetési vállalkozások;

c) más engedélyezett vagy szabályozott pénzügyi intézmények;

d) biztosítóintézetek;

e) kollektív befektetési rendszerek és az ilyen rendszerek alapkezelő társaságai;

f) nyugdíjalapok és az ilyen alapok alapkezelő társaságai;

g) árucikkel és árualapú származtatott ügyletekkel foglalkozók;

h) helyi vállalkozások;

i) más intézményi befektetők.

(2) Nagyvállalkozások, amelyek társasági alapon az alábbi méretkövetelmények közül kettőnek megfelelnek:

-

mérlegfőösszeg : 20 000 000 EUR

-

nettó árbevétel : 40 000 000 EUR

-

saját tőke : 2 000 000 EUR

(3) Nemzeti és regionális kormányzatok, köztük a nemzeti vagy regionális szintű államadósságot kezelő állami szervezetek, központi bankok, nemzetközi és szupranacionális intézmények, például a Világbank, az IMF, az EKB, az EBB és más hasonló nemzetközi szervezetek.

(4) Más intézményi befektetők, amelyek főtevékenysége a pénzügyi eszközökbe történő befektetés, ideértve az eszközök értékpapírosítására vagy más finanszírozó ügyletekre szakosodott szervezeteket.

A fent említett szervezeteket szakmainak kell tekinteni. Ennek ellenére lehetővé kell tenni számukra a nem szakmai elbánás kérését, és a befektetési vállalkozások hozzájárulhatnak ahhoz, hogy számukra magasabb szintű védelmet biztosítsanak. Amennyiben a befektetési vállalkozás ügyfele a fentiek között említett vállalkozás, a befektetési vállalkozásnak minden szolgáltatásnyújtás megkezdése előtt tájékoztatnia kell az ügyfelet, hogy a befektetési vállalkozás rendelkezésére álló információ alapján az ügyfelet szakmai ügyfélnek tekinti, és ekként kezeli, kivéve, ha a befektetési vállalkozás és az ügyfél másképpen állapodnak meg. A befektetési vállalkozásnak tájékoztatnia kell az ügyfelet arról is, hogy kérheti a megállapodás feltételeinek módosítását a magasabb fokú védelem biztosítása érdekében.

A szakmainak tekintett ügyfél felelőssége a magasabb szintű védelem kérése, amennyiben úgy véli, hogy nem képes megfelelően értékelni vagy kezelni a vonatkozó kockázatokat.

Ezt a magasabb szintű védelmet akkor kell biztosítani, ha a szakmainak tekintett ügyfél írásbeli megállapodást köt a befektetési vállalkozással arra nézve, hogy őt a vonatkozó üzletviteli szabályok szempontjából nem tekinti szakmai ügyfélnek. Az ilyen megállapodásban meg kell határozni, hogy ez egy vagy több konkrét szolgáltatásra vagy ügyletre vagy egy vagy több fajtájú termékre vagy ügyletre vonatkozik.

II. KÉRÉSRE SZAKMAINAK TEKINTHETŐ ÜGYFELEK

II.1. Azonosítási szempontok

Az állami szektorhoz tartozó szerveket, a helyi hatóságokat, az önkormányzatokat és egyéni magánbefektetőket is beleértve az I. szakaszban nem említett ügyfelek esetében szintén engedélyezhető, hogy az üzletviteli szabályzatban biztosított védelem egy részéről lemondjanak.

A befektetési vállalkozásoknak ezért engedélyezni kell, hogy a fent említett ügyfelek bármelyikét szakmai ügyfélként kezeljék, feltéve, hogy az alább említett megfelelő szempontokat és eljárásokat teljesítik. Ezekről az ügyfelekről azonban nem feltételezhető, hogy az I. szakaszban felsorolt kategóriákba tartozó ügyfelekkel összemérhető piaci ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkeznek.

A rendes üzletviteli szabályok által biztosított védelemről való bármely ilyen lemondás csak akkor tekinthető érvényesnek, ha a befektető vállalkozás elvégzi az ügyfél szakértelmének, tapasztalatainak és ismereteinek megfelelő felmérését, és ennek alapján ésszerű biztosítékot lát az előirányzott ügyletek vagy szolgáltatások jellege alapján arra nézve, hogy az ügyfél képes saját befektetési döntéseinek meghozatalára, és tisztában van a vonatkozó kockázatokkal.

Az ilyen szakértelem és ismeretfelmérés példájának a pénzügyi területet szabályozó irányelvek alapján engedélyezett szervezetek vezetőire és igazgatóira alkalmazott alkalmassági teszt tekinthető. Kis szervezetek esetén a fenti értékelésnek alávetett személynek a szervezet nevében ügyletek végrehajtására felhatalmazott személynek kell lennie.

A fenti értékelés során a következő kritériumok közül legalább kettőnek teljesülnie kell:

- az ügyfél jelentős nagyságrendű ügyleteket hajtott végre a releváns piacon az előző négy negyedévben, átlagosan negyedévenként 10 ügylet gyakorisággal,

- az ügyfél készpénzbetéteket és a pénzügyi eszközöket is magában foglaló pénzügyi eszközei portfóliójának mérete meghaladja az 500 000 eurót,

- az ügyfél legalább 1 évet töltött el a pénzügyi szektorban olyan szakmai beosztásban, amely ismereteket igényel az előirányzott ügyletekkel vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban.

A tagállamok egyedi kritériumokat fogadhatnak el az önkormányzatok és helyi nyilvános hatóságok szakértelmének és tudásának értékelésével kapcsolatban, akik szakmai ügyfeleknek kijáró bánásmódot kérnek. Ezek a kritériumok lehetnek alternatív kritériumok vagy az ötödik bekezdésben felsoroltaktól eltérő kritériumok.

II.2. Eljárás

A fent említett ügyfél csak akkor mondhat le a részletes magatartási szabályok előnyeiről, ha a következő eljárást követik:

- írásban nyilatkoznia kell a befektetési vállalkozás részére arról, hogy kívánsága szerint a befektetési vállalkozás őt szakmai ügyfélként kezelje, vagy általánosan, vagy valamely konkrét befektetési szolgáltatás vagy ügylet, illetve ügylet vagy termékfajta tekintetében,

- a befektetési vállalkozásnak egyértelműen, írásban kell figyelmeztetnie az ügyfelet arra, hogy milyen védelmet illetve befektetőkártalanításhoz fűződő jogokat veszíthet el,

- a szerződéstől különálló dokumentumban írásos nyilatkozatot kell tennie arról, hogy ismeri az ilyen védelem elveszítésének következményeit.

A lemondásra irányuló kérés elfogadásának eldöntése előtt a befektetési vállalkozásoknak minden ésszerű lépést meg kell tenniük annak biztosítására, hogy a szakmai ügyfélként történő elbánást kérő ügyfél feleljen meg a II.1. szakaszban foglalt megfelelő követelményeknek.

Ha a fentiekhez hasonló paraméterek és eljárások alapján az ügyfelet már szakmai ügyfélként sorolták be, nem cél az, hogy az e melléklet alapján elfogadott új szabályok érintsék az ilyen ügyfeleknek a befektetési vállalkozásokkal való kapcsolatait.

A vállalkozásoknak megfelelő, írásba foglalt belső politikákat és eljárásokat kell megvalósítaniuk az ügyfelek besorolására. A szakmai ügyfelek felelősek azért, hogy folyamatosan tájékoztassák a befektetési vállalkozást minden olyan változásról, amely érintheti az adott időben érvényes besorolásukat. Amennyiben azonban a befektetési vállalkozás tudomására jut, hogy az ügyfél már nem felel meg azon kezdeti feltételeknek, amelyek miatt szakmai ügyfélként kezelték, a befektetési vállalkozásnak megfelelő módon intézkednie kell.

III. MELLÉKLET

A. RÉSZ

A hatályon kívül helyezett irányelv és annak módosításai

(lásd a 94. cikket)

Az Európai Parlament és Tanács 2004/39/EK irányelve (HL L 145., 2004.4.30., 1. o.)

Az Európai Parlament és a Tanács 2006/31/EK irányelve (HL L 114., 2006.4.27., 60. o.)

Az Európai Parlament és a Tanács 2007/44/EK irányelve (HL L 247., 2007.9.21., 1. o.)

Az Európai Parlament és a Tanács 2008/10/EK irányelve (HL L 76., 2008.3.19., 33. o.)

Az Európai Parlament és a Tanács 2010/78/EU irányelve (HL L 331., 2010.12.15., 120. o.)

B. RÉSZ

A nemzeti jogba történő átültetés határideje

(lásd a 94. cikket)

2004/39/EK irányelv

2006/31/EK irányelv

2007/44/EK irányelv

2010/78/EK irányelv

IV. MELLÉKLET

A 94. cikkben említett megfelelési táblázat

( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. július 23-i 909/2014/EU rendelete az Európai Unión belüli értékpapír-kiegyenlítés javításáról és a központi értéktárakról, valamint a 98/26/EK és a 2014/65/EU irányelv, valamint a 236/2012/EU rendelet módosításáról. (HL L 257., 2014.8.28., 1. o.).

( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/1503 rendelete (2020. október 7.) az európai közösségi finanszírozási üzleti szolgáltatókról, valamint az (EU) 2017/1129 rendelet és az (EU) 2019/1937 irányelv módosításáról (HL L 347, 2020.10.20., 1. o.).

( 3 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 2013/30/EU irányelve a biztosítékok egyenértékűvé tétele céljából a részvénytársaságok alapításának, valamint tőkéjük fenntartásának és módosításának tekintetében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 54. cikkének második bekezdése szerinti társaságoknak előírt biztosítékok összehangolásáról (HL L 315., 2012.11.14., 74. o.).

( 4 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/65/EK irányelve (2009. július 13.) az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 302., 2009.11.17., 32. o.).

( 5 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2004. december 15-i 2004/109/EK irányelve a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról (HL L 390., 2004.12.31., 38. o.).

( 6 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 2013/34/EU irányelve a meghatározott társasági formájú vállalkozások éves beszámolóiról, összevont éves beszámolóiról és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).

( 7 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 2014/49/EU irányelve a betétbiztosítási rendszerekről (Lásd e Hivatalos Lap 149. oldalát.).

( 8 ) Az Európai Parlament és a Tanács 1308/2013/EU rendelete (2013. december 17.) a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról és a 922/72/EGK, a 234/79/EGK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 671. o.).

( 9 ) Az Európai Parlament és a Tanács 1379/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről, az 1184/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 104/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 1. o.).

( 10 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/2033 rendelete (2019. november 27.) a befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről, valamint az 1093/2010/EU, az 575/2013/EU, a 600/2014/EU és a 806/2014/EU rendelet módosításáról (HL L 314, 2019.12.5., 1 o.).

( 11 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/2034 irányelve (2019. november 27.) a befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, valamint a 2002/87/EK, a 2009/65/EK, a 2011/61/EU, a 2013/36/EU, a 2014/59/EU és a 2014/65/EU irányelv módosításáról (HL L 314, 2019.12.5., 64 o.).

( 12 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/17/ЕU irányelve (2014. február 4.) a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 60., 2014.2.28., 34. o.).

( 13 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2006/43/EK irányelve (2006. május 17.) az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról, a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 84/253/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 157., 2006.6.9., 87. o.).

( 14 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/2859 rendelete (2023. december 13.) a pénzügyi szolgáltatások, a tőkepiacok és a fenntarthatóság szempontjából lényeges, nyilvánosan elérhető információkhoz központosított hozzáférést biztosító egységes európai hozzáférési pont létrehozásáról (HL L, 2023/2859, 2023.12.20., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2023/2859/oj).

( 15 ) A Bizottság 2001/528/EK határozata (2001. június 6.) az Európai értékpapír-bizottság létrehozásáról (HL L 191., 2001.7.13., 45. o.).

( 16 ) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

( 17 ) A Bizottság (EU) 2021/1833 felhatalmazáson alapuló rendelete (2021. július 14.) a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a csoportszintű főtevékenységhez képest kiegészítő tevékenységnek minősülő tevékenységre vonatkozó kritériumok meghatározása tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 372., 2021.10.20., 1. o.).