62008CJ0453[1]

A Bíróság (második tanács) 2010. szeptember 2-i ítélete. Panagiotis I. Karanikolas és társai kontra Ypourgos Agrotikis Anaptyxis kai Trofimon és Nomarchiaki Aftodioikisi Dramas, Kavalas, Xanthis. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Symvoulio tis Epikrateias - Görögország. Közös halászati politika - Földközi-tengeri halászat - 1626/94/EK rendelet - Az 1. cikk (2) és (3) bekezdése Meghatározott halászati eszköz használatának tilalma - Az említett rendelet hatálybalépését megelőzően elfogadott, ezt a rendeletet kiegészítő, illetve e rendelet minimumkövetelményein túllépő intézkedések - Érvényességi feltételek. C-453/08. sz. ügy

C-453/08. sz. ügy

Panagiotis I. Karanikolas és társai

kontra

Ypourgos Agrotikis Anaptyxis kai Trofimon

és

Nomarchiaki Aftodioikisi Dramas, Kavalas, Xanthis

(a Symvoulio tis Epikrateias [Görögország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Közös halászati politika - Földközi-tengeri halászat - 1626/94/EK rendelet - Az 1. cikk (2) és (3) bekezdése - Meghatározott halászati eszköz használatának tilalma - Az említett rendelet hatálybalépését megelőzően elfogadott, ezt a rendeletet kiegészítő, illetve e rendelet minimumkövetelményein túllépő intézkedések - Érvényességi feltételek"

Az ítélet összefoglalása

Halászat - A tengeri erőforrások védelme - Megóvást biztosító technikai intézkedések - Földközi-tengeri halászat - 1626/94 rendelet

(1626/94 tanácsi rendelet, 1. cikk, (2) és (3) bekezdés)

A 2550/2000 rendelettel módosított, a földközi-tengeri halászati erőforrások védelme érdekében bizonyos technikai intézkedések megállapításáról szóló, 1626/94 rendelet 1. cikkének (2) és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egyrészt e rendelet hatálybalépése nem érinti az e hatálybalépést megelőzően elfogadott kiegészítő nemzeti tilalmi intézkedés érvényességét, másrészt pedig e rendelettel nem ellentétes az ilyen intézkedés, feltéve hogy e tilalom összhangban áll a közös halászati politikával, nem haladja meg a kitűzött cél eléréséhez szükséges mértéket, és nem sérti az egyenlő bánásmód elvét, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

(vö. 58. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2010. szeptember 2.(*)

"Közös halászati politika - Földközi-tengeri halászat - 1626/94/EK rendelet - Az 1. cikk (2) és (3) bekezdése Meghatározott halászati eszköz használatának tilalma - Az említett rendelet hatálybalépését megelőzően elfogadott, ezt a rendeletet kiegészítő, illetve e rendelet minimumkövetelményein túllépő intézkedések - Érvényességi feltételek"

A C-453/08. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Symvoulio tis Epikrateias (Görögország) a Bírósághoz 2008. október 17-én érkezett, 2008. szeptember 3-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Panagiotis I. Karanikolas és társai

és

az Ypourgos Agrotikis Anaptyxis kai Trofimon,

a Nomarchiaki Aftodioikisi Dramas, Kavalas, Xanthis

között,

az Alieftikos Agrotikos Synetairismos gri-gri nomou Kavalas (Makedonia),

a Panellinia Enosi Ploioktiton Mesis Alieias (PEPMA)

részvételével

folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: J. N. Cunha Rodrigues tanácselnök, P. Lindh (előadó), A. Rosas, A. Ó Caoimh és A. Arabadjiev bírák,

főtanácsnok: J. Mazák,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. november 19-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- P. I. Karanikolas és társai képviseletében A. Charokopou dikigoros,

- az Alieftikos Agrotikos Synetairismos gri-gri nomou Kavalas (MAKEDONIA) képviseletében M. Filippidou dikigoros,

- a görög kormány képviseletében I. Chalkias és A. Vasilopoulou, meghatalmazotti minőségben,

- az olasz kormány képviseletében I. Bruni, meghatalmazotti minőségben, segítője: F. Arena avvocato dello Stato,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében E. Tserepa-Lacombe és A. Szmytkowska, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2010. április 29-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2000. november 17-i 2550/2000/EK tanácsi rendelettel (HL L 292., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 4. kötet, 346. o.) módosított, a földközi-tengeri halászati erőforrások védelme érdekében bizonyos technikai intézkedések megállapításáról szóló, 1994. június 27-i 1626/94/EK tanácsi rendelet (HL L 171., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 2. kötet, 166. o.; a továbbiakban: 1626/94 rendelet) 1. cikke (2) és (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a P. I. Karanikolas és 18 másik halász, valamint a kavalai parti halászok szövetkezete és az Ypourgos Agrotikis Anaptyxis kai Trofimon (mezőgazdasági fejlesztési és élelmiszeripari minisztérium) és a Nomarchiaki Aftodioikisi Dramas, Kavalas, Xanthis (Drama-Kavala-Xanthi megyei közigazgatási szerv) között annak tárgyában indult jogvitában terjesztették elő, hogy a kisméretű kerítőhálókkal történő halászatra vonatkozó engedélyek kiadását tiltó nemzeti szabályozás alapján halászati engedélyek kibocsátásának megtagadására került sor.

Jogi háttér

Az uniós szabályozás

A 2371/2002/EK rendelet

3 A halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet (HL L 358., 59. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 5. kötet, 460. o.) "Hatály" című 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A közös halászati politika kiterjed az élő vízi erőforrások és az akvakultúra védelmére, kezelésére és kiaknázására, valamint a halászati és akvakultúra-termékek feldolgozására és kereskedelmi forgalomba hozatalára ott, ahol e tevékenységeket a tagállamok területén, közösségi vizeken, közösségi halászhajókon, vagy - a lobogó szerinti állam elsődleges felelősségének sérelme nélkül - a tagállamok állampolgárai végzik.

(2) A közös halászati politika összefüggő intézkedéseket biztosít a következőkre vonatkozóan:

a) az élő vízi erőforrások védelme, kezelése és kiaknázása;

b) a halászat környezeti hatásának korlátozása;

c) a vizekhez és az erőforrásokhoz való hozzáférés feltételei;

d) a strukturális politika és a flottakapacitás irányítása;

e) ellenőrzés és végrehajtás;

f) akvakultúra;

g) a piacok közös szervezése; és

h) nemzetközi kapcsolatok."

4 E rendelet "Célkitűzések" című 2. cikke előírja:

"(1) A közös halászati politika fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi feltételekkel biztosítja az élő vízi erőforrások kiaknázását.

E célból a Közösség az elővigyázatosság elvét alkalmazza azon intézkedések meghozatalakor, amelyek az élő vízi erőforrások védelmére és megőrzésére vonatkoznak, azért, hogy biztosítsák azok fenntartható kiaknázását, és hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a halászati tevékenységnek a tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatását. A Közösség a halászati gazdálkodás esetében az ökoszisztéma alapú szemlélet progresszív alkalmazására törekszik. A gazdaságilag életképes és versenyképes halászati és akvakultúra-ágazaton belül hozzá kell járulnia a hatékony halászati tevékenységekhez, megfelelő életszínvonalat biztosítva azok számára, akiknek megélhetése a halászati tevékenységektől függ, valamint figyelembe véve a fogyasztók érdekeit is.

(2) A közös halászati politikát a helyes kormányzás következő elvei vezérlik:

a) a felelősségek egyértelmű meghatározása közösségi, nemzeti és helyi szinteken;

b) olyan megbízható tudományos szakvéleményeken alapuló döntéshozatali folyamat, amely kellő időben eredményeket hoz;

c) az érdekeltek széles körű bevonása a politika minden szakaszába a koncepciótól a megvalósításig;

d) összeegyeztethetőség a többi közösségi politikával, különösen a környezetvédelmi, szociális, regionális, fejlesztési, egészségügyi és fogyasztóvédelmi politikával."

5 A szóban forgó rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"A 2. cikk (1) bekezdésében említett célok elérése érdekében a Tanács meghozza azokat a közösségi intézkedéseket, amelyek szabályozzák a vizekhez és az erőforrásokhoz való hozzájutást és a halászati tevékenységek fenntartható végzését."

Az 1626/94 rendelet

6 Az 1626/94 rendelet második, negyedik és nyolcadik preambulumbekezdése előírja:

"mivel azonban eljött az ideje annak, hogy a Földközi-tenger körülményeihez igazított összehangolt gazdálkodási rendszer bevezetésével orvosolják a Földközi-tenger erőforrásait napjainkban érintő problémákat, és eközben figyelembe vegyék az egyes tagállamokban hatályos rendeleteket [helyesen: szabályozásokat], és ez utóbbiakat az állomány védelmében kiegyensúlyozottan és lehetőség szerint fokozatosan kiigazítsák;

[...]

mivel be kell tiltani az olyan felszereléseket, melyeknek a Földközi-tengeren való használata nagymértékben hozzájárul a tengeri környezet pusztításához vagy bizonyos állományok kiapadásához; mivel a parti övezetet [helyesen: parti övezet egy részét] fenn kell tartani a kisebb mennyiségeket halászó, igényes felszereléseket használó, kisipari jellegű halászok számára; [...]

[...]

mivel meg kell őrizni annak lehetőségét, hogy az egyes tagállamok bevezethessenek olyan intézkedéseket, amelyek kiegészítik a rendelet által létrehozott rendszer minimumkövetelményeit vagy a halászati tevékenységet végzők közötti kapcsolatokat szabályozó intézkedéseket, vagy túlmutatnak azokon; mivel az ilyen intézkedések fenntartásának vagy bevezetésének előfeltétele, hogy a Bizottság megvizsgálja, hogy összhangban vannak-e az említett intézkedések a Közösség jogszabályaival [helyesen: a közösségi joggal] és a közös halászati politikával."

7 E rendelet 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) Ezt a rendeletet a földközi-tengeri térségben a nyugati hosszúság 5°36'-től keletre a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó területen vagy tengervizeken, a tavakat és lagúnákat kivéve, végzett összes halászati és ehhez kapcsolódó egyéb tevékenységre kell alkalmazni. A rendeletet alkalmazni kell a Földközi-tengeren, a fent említett területen kívül a közösségi hajók által végzett ilyen tevékenysége[k]re is.

(2) A földközi-tengeri partszakasszal rendelkező tagállamok továbbra is az ezt a rendeletet kiegészítő, illetve e rendelet által létrehozott rendszer minimumkövetelményein túllépő intézkedésekkel szabályozhatják a tevékenységet az (1) bekezdésben említett területeken, beleértve a nem kereskedelmi jellegű halászati tevékenységek szabályozását, feltéve, hogy ezek az intézkedések összhangban vannak a Közösség jogszabályaival [helyesen: a közösségi joggal] és a közös halászati politikával.

Az ilyen intézkedések bevezetése során a tagállamoknak foglalkozniuk kell a sérülékeny vagy veszélyeztetett fajok és élőhelyek védelmével [helyesen: Az ilyen intézkedések bevezetése során a tagállamoknak gondoskodniuk kell a sérülékeny vagy veszélyeztetett fajok és élőhelyek védelméről [...]

(3) A Bizottságot tájékoztatni kell minden nemzeti környezetvédelmi és erőforrás-gazdálkodási intézkedés bevezetésére bevezetésére vagy módosítására vonatkozó tervről [...]."

8 A szóban forgó rendelet 2. cikkének (3) bekezdése előírja:

"Hajóból kivetett és a partról működtetett kerítő- és vonóhálók (parti kerítőhálók) használata 2002. január 1-jétől tilos, amennyiben a Tanács a Bizottság javaslatára minősített többséggel eltérő döntést nem hoz olyan tudományos adatok fényében, amelyek azt bizonyítják, hogy használatuk az erőforrásokra nincs kedvezőtlen hatással."

9 Ugyanezen rendelet 3. cikkének (1), (1a) és (4) bekezdése előírja:

"(1) A parttól három tengeri mérföldön vagy az 50 m-es izobátán belül, amennyiben ezt a mélységet az előbbi távolságon belül érik el, a húzás vagy vontatás módszerétől függetlenül tilos a vonóhálók, kerítőhálók és hasonló hálók használata, kivéve azokat az eseteket, amikor a nemzeti jogszabályok miatt eltérést állapítanak meg a három tengeri mérföldnyi övezet vonatkozásában, amely túlnyúlik a tagállam felségvizein.

Azonban a parttól az első albekezdésben meghatározott távolságon belül az 1994. január 1-jén hatályos nemzeti jogszabályoknak megfelelően használt halászfelszerelés 2002. december 31-ig használható, hacsak a Tanács a Bizottság előterjesztése alapján, minősített többséggel, eltérő döntést nem hoz olyan tudományos adatok fényében, melyek azt bizonyítják, hogy használatuk az erőforrásokra nincs kedvezőtlen hatással.

(1a) Az (1) bekezdés második albekezdésének feltételei szerinti halászfelszerelések használata tilos, kivéve a »gangui« segítségével végzett halászatot, hacsak az érintett tagállam nem vezetett be olyan intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy e halászatok esetében:

- a (3) bekezdésben előirányzott tilalom ne szenvedjen sérelmet,

- a halászat ne akadályozza a vonóhálók, kerítőhálók vagy hasonló vontatott hálók kivételével egyéb felszereléseket használó hajók tevékenységét,

- a halászat azokra a fajokra korlátozódjék, amelyek nem tartoznak a legkisebb méreteket meghatározó 8. cikk hatálya alá,

- a halászatot oly módon korlátozzák, hogy a IV. mellékletben említett fajok aránya a fogásban minimális maradjon,

- a hajók engedélykötelesek, ezeket a különleges engedélyeket a különleges halászati engedélyekre vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 1994. június 27-i 1627/94/EK tanácsi rendelet [HL L 171., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 2. kötet, 173. o.] alapján állítják ki

Ezeket az intézkedéseket 2000. december 31-ig kell közölni a Bizottsággal.

[...]

(4) A parttól számított 300 m-en vagy a 30 m-es izobátán belül, amennyiben ezt a mélységet az előbbi távolságon belül érik el, tilos bármilyen kerítőháló használata."

10 Az 1626/94 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése előírja:

"A tagállamok a II. mellékletben meghatározott minimumkövetelményekkel összhangban rögzítik a halászfelszerelés fő típusainak műszaki jellemzőire vonatkozó korlátozásokat."

11 E rendelet II. mellékletének értelmében a kerítőhálók hossza legfeljebb 800 m, a mélysége legfeljebb 120 m.

12 A szóban forgó rendelet 6. cikkének (1) bekezdése előírja:

"Tilos az olyan vonóháló vagy egyéb vontatott eszköz, eresztőháló vagy kerítőháló használata vagy hajón tartása, amelynek a legkisebb szemméretű részében a szemek nagysága a III. mellékletben felsorolt legkisebb méretnél nem nagyobb, vagy legalább azzal egyenlő.

[...]"

13 A szóban forgó rendelet III. melléklete a kerítőhálók legkisebb szemméretét 14 mm-ben rögzíti.

14 Az 1626/94 rendeletet a 2006. december 21-i 1967/2006/EK tanácsi rendelet (HL L 409., 9. o.) hatályon kívül helyezte.

A nemzeti szabályozás

15 A kérdést előterjesztő bíróság szerint az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás több egymást követő szakaszon ment keresztül.

16 A kisméretű kerítőhálókkal történő halászat szabályozásáról szóló, 1958. augusztus 15-i királyi rendelet (FEK A' 132) valamennyi faj tekintetében megengedte a kisméretű kerítőhálókkal történő halászatot, előírva e hálók maximális hosszát és magasságát, valamint a legkisebb szemméretet. E rendelet előírta az év azon időszakait, valamint azokat a napszakokat, amikor e hálókat használni lehetett.

17 Az 587/1984 sz. elnöki rendelet (FEK A' 210) előírta, hogy a kisméretű kerítőhálókat használó halászhajóknak kiadott valamennyi halászati engedély 1986. december 31-től érvényét veszti.

18 Az 542/1985 sz. elnöki rendelet (FEK A' 191) hatályon kívül helyezte az 587/1984 sz. elnöki rendeletet, és megerősítette, hogy a kisméretű kerítőhálókkal történő halászatra vonatkozó halászati engedélyek 1986. december 31-e után érvényüket vesztik. Az 542/1985 sz. elnöki rendelet megtiltotta továbbá, hogy a jövőben kisméretű kerítőhálókat használó halászhajók részére halászati engedélyeket bocsássanak ki.

19 Ezen tilalmi intézkedés tekintetében időszakos kivétel került előírásra. Az 526/1988 sz. elnöki rendelet (FEK A' 237) .ugyanis kizárta az 542/1985 sz. elnöki rendelet rendelkezéseinek hatálya alól a csőröscsuka (Belone belone) -fogó hálóval történő halászatra vonatkozó engedélyeket. Ezen engedélyeket csak a csőrős csukák és a makrélacsukák (Scomberesox saurus saurus) halászatára bocsátották ki, a halászati időszakokra, valamint a háló- és szemméretre vonatkozó feltételek betartása mellett. Ezt követően a 320/1997 sz. elnöki rendelet (FEK A' 224) 1998. december 31-től kezdődően hatályon kívül helyezte az 526/1988 elnöki rendeletet, és előírta, hogy tilos a csőröscsuka-fogó hálóval történő halászatra engedélyeket kibocsátani, és valamennyi, erre vonatkozó engedély érvényét veszti a hivatkozott időpontot követően.

20 A kérdést előterjesztő bíróság szerint e szabályozásból az következik, hogy 1987. január 1-jét követően tilos a kisméretű kerítőhálók használatára vonatkozó engedélyek kibocsátása valamennyi halfaj tekintetében, és az engedélyek kibocsátása a csőrös csukák és a makrélacsukák vonatkozásában csak 1988. október 26-a és 1998. december 31-e között volt lehetséges.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

21 A nemzeti szabályozásban szóban forgó halászati eszköz egy kisméretű kerítőháló. Ezt a hálófajtát a kistermetű tengeri halak, mint a makrélák vagy a szardíniák halászatához használják. A technika lényege, hogy a halrajt bekerítik a hálóval, majd a háló alsó részét egy kötél segítségével lezárják, hogy a háló zsákformát nyerjen, így a bekerített halak összessége kifogható. Úgy tűnik, hogy Görögországban a halászok többféle kisméretű kerítőhálót használnak, úgymint a szardínia és a vándor alóza, illetve a csőrös csuka és a makrélacsuka halászatához használt kerítőhálókat. Az utóbbiak rövidebbek, és szemeik kisebbek. Léteznek egyébként a szardínia fogásához használt, "gri-gri"-nek nevezett nagy kerítőhálók, amelyekre a tilalmi intézkedés nem vonatkozik.

22 2003. május 20-án P. I. Karanikolas és 18 másik hivatásos halász és halászhajó-tulajdonos, kavalai lakosok, valamint a kavalai parti halászok szövetkezete, amelynek a tagjai, halászati engedélyeket kértek szardínia halászatára kisméretű kerítőhálóval, az 1626/94 rendeletben előírt korlátozások és jellemzők mellett.

23 A kérelmet a Nomarkhiaki Aftodioikisi Dramas, Kavalas, Xanthishoz nyújtották be, amely az Ypourgos Agrotikis Anaptyxis kai Trofimonnál tájékozódott ezen engedélyek kibocsátásának lehetőségéről. E minisztérium tengeri halászati igazgatósága 2003. augusztus 8-i 172603. sz. jogi aktusában azt válaszolta, hogy a szóban forgó kérelemnek az alapügyben szereplő tilalmi intézkedés okán nem lehet helyt adni, amely az 1626/1994 rendelet szerinti kiegészítő halászati intézkedésnek minősül.

24 E jogi aktust a szóban forgó megyei közigazgatási szerv 2003. augusztus 29-én kelt 19/760. sz. jogi aktusában közölte az alapügy felpereseivel.

25 Az alapügy felperesei a kérdést előterjesztő bírósághoz fordultak, és a 172603. sz. és a 19/760. sz. jogi aktus megsemmisítését kérték.

26 Az Alieftikos Agrotikos Synetairismos gri-gri nomou Kavalas (Makedonia) (a "gri-gri"-nek nevezett halászhajók tulajdonosainak kavala megyei mezőgazdasági halászati szövetkezete), valamint a Panellinia Enosi Ploioktiton Mesis Alieias (PEPMA) (a parti halászhajók tulajdonosainak pánhellén szövetsége) beavatkoztak az eljárásba.

27 A Symvoulio tis Epikrateias úgy ítéli meg, hogy a tagállamok a felségterületükhöz tartozó tengeri régiók vonatkozásában a tengeri állatvilág sérülékeny vagy veszélyeztetett fajai védelmének céljából elfogadhatnak az 1626/94 rendeletben foglaltaknál szigorúbb kiegészítő intézkedéseket. A szóban forgó intézkedések nemcsak a halászati eszközök vagy időszakok szigorúbb műszaki követelményeinek előírására korlátozódnak, hanem magukba foglalhatják egyes halászati eszközök alkalmazásának teljes tilalmát is. E bíróság tehát úgy véli, hogy a bizonyos halászati eszközök használatának az 1626/94 rendelet hatálybalépését megelőzően elfogadott nemzeti jogi rendelkezések által bevezetett tilalmait nem sértik e rendelet későbbi rendelkezései, és e tilalmak továbbra is hatályban maradhatnak annak ellenére, hogy e halászati eszközök használatát az említett rendelet nem tiltja.

28 A Symvoulio tis Epikrateias, mivel kétségei merültek fel az 1626/94 rendelet értelmezésével kapcsolatban, az eljárást felfüggesztette, és a következő kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

"1) Az 1626/94 [...] rendelet 1. cikkének (2) bekezdése értelmében valamely tagállam fogadhat-e el olyan kiegészítő intézkedéseket, amelyek olyan halászati eszközök használatának teljes tilalmát írják elő, amelyek használatát [...] [e] rendelet rendelkezései főszabály szerint megengedik?

2) Az 1626/94 rendelet rendelkezései értelmében valamely, földközi-tengeri partszakasszal rendelkező tagállam parti tengerén megengedett-e olyan halászati eszköz használata, amely nem szerepel az e rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében és 3. cikkének (1) és (1a) bekezdésében felsorolt, főszabály szerint tiltott eszközök között, és amelynek használatát az említett rendelet hatálybalépését megelőzően valamely tagállam nemzeti rendelkezései tiltották?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

29 Kérdéseivel, amelyeket célszerű együtt vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az 1626/94 rendelet 1. cikkének (2) és (3) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy ezekkel ellentétes az olyan nemzeti intézkedés, mint az alapügyben szereplő, amely megtiltja a kisméretű kerítőhálók használatát, míg egyfelől ezen intézkedést e rendelet hatálybalépése előtt fogadták el, és másfelől a szóban forgó rendelet nem tiltja e hálófajta használatát.

30 E kérdések megválaszolásához először is azt kell megvizsgálni, hogy az 1626/94 rendelet rendelkezései lehetővé teszik-e az e rendelet 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett "kiegészítő, illetve e rendelet által létrehozott rendszer minimumkövetelményein túllépő intézkedések" hatályban tartását. Másodszor pedig - igenlő válasz esetén - azt kell megvizsgálni, hogy az alapügyben szereplő nemzeti intézkedés megfelel-e a szóban forgó 1. cikk (2) bekezdésében szereplő feltételeknek.

31 Először is, a kiegészítő intézkedéseknek az 1626/94 rendelet hatálybalépését követően történő fenntartását illetően e rendelet 1. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a Bizottságot tájékoztatni kell minden nemzeti környezetvédelmi és erőforrás-gazdálkodási intézkedés bevezetésére vagy módosítására vonatkozó tervről. E rendelkezés szó szerinti értelmezéséből az következik, hogy a Bizottság tájékoztatásának kötelezettsége kizárólag a szóban forgó rendelet hatálybalépését követően, nem pedig az ezen időpontot megelőzően elfogadott vagy módosított nemzeti intézkedésekre vonatkozik.

32 Ezt az értelmezést - amint arra a főtanácsnok is rámutat indítványának 31. pontjában - az a tény is megerősíti, hogy az 1626/94 rendelet második preambulumbekezdése előírja, hogy "a Földközi-tenger körülményeihez igazított összehangolt gazdálkodási rendszer" bevezetése szükséges, és "eközben figyelembe [kell venni] az egyes tagállamokban hatályos szabályozásokat".

33 Az bizonyos, hogy e rendelet nyolcadik preambulumbekezdéséből az következik, hogy az olyan nemzeti intézkedések, amelyek kiegészítik a létrehozott rendszer minimumkövetelményeit, fenntarthatók, azon feltétel mellett, hogy a Bizottság megvizsgálja, hogy összhangban vannak-e az uniós joggal és a közös halászati politikával.

34 Ugyanakkor a Bizottság észrevételeiből az következik, hogy egyrészt az 1626/94 rendelet kidolgozása során figyelembe vette a létező nemzeti intézkedéseket, másrészt pedig e rendelet hatálybalépése nem érintette az alapügyben szóban forgó tilalmi intézkedést. Ily módon - amint azt a főtanácsnok is megállapította indítványának 32. pontjában - az 1626/94 rendelet elfogadásához vezető, a Földközi-tenger térségében hatályban lévő egyes műszaki intézkedések harmonizációjáról szóló, 1992. december 11-i javaslatból [COM (92) 533 végleges, HL 1993. C 5, 6. o.] az következik, hogy "a négy, földközi-tengeri partszakasszal rendelkező tagállam által közölt mintegy 400 jogszabály alapján a Bizottság szolgálatai elkészítettek egy összehasonlító tanulmányt a földközi-tengeri halászati tevékenységre vonatkozó rendelkezésekről abból a célból, hogy kiszűrjék a közösségi szinten végrehajtandó szabályzás lényegét".

35 Az 1626/94 rendelet 1. cikkének (2) és (3) bekezdését következésképpen úgy kell értelmezni, hogy e rendelet hatálybalépése nem volt hatással az e hatálybalépés előtt elfogadott kiegészítő nemzeti intézkedések érvényességére. Az mindenesetre szükséges, hogy ezen intézkedések megfeleljenek a hivatkozott 1. cikk (2) bekezdésében előírt követelményeknek.

36 Másodsorban, ami valamely nemzeti intézkedésnek az 1626/94 rendelet 1. cikke (2) bekezdése szerinti "kiegészítő intézkedésnek" történő minősítését illeti, e rendelkezés megfogalmazásából az következik, hogy a földközi-tengeri partszakasszal rendelkező tagállamok elfogadhatnak ezt a rendeletet kiegészítő, illetve az e rendelet által létrehozott rendszer minimumkövetelményein túllépő, az uniós joggal és a közös halászati politikával összhangban lévő intézkedéseket. Ezen intézkedések elfogadásával a hivatkozott tagállamok gondoskodnak a sérülékeny vagy veszélyeztetett fajok és élőhelyek védelméről.

37 Annak meghatározása céljából, hogy az alapügyben szereplő kisméretű kerítőhálók használatát tiltó intézkedés megfelel-e az 1626/94 rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében előírt követelményeknek, azt kell először is megvizsgálni, hogy ez a hálófajta szerepel-e azon hálófajták között, amelyek használatát e rendelet tiltja. Nemleges válasz esetén ezt követően azt kell megvizsgálni, hogy ez a tilalmi intézkedés a szóban forgó rendelet által előírt követelményeken túllépő intézkedésnek minősül-e. Igenlő válasz esetén, a hivatkozott 1. cikk (2) bekezdésének megfelelően azt kell megvizsgálni, hogy a szóban forgó intézkedés összhangban van-e az uniós joggal és a közös halászati politikával, és ezen intézkedés elfogadásával a Görög Köztársaság a sérülékeny vagy veszélyeztetett fajok és élőhelyek védelméről gondoskodott-e.

38 Azt a kérdést illetően, hogy a kisméretű kerítőháló szerepel-e azon halászati eszközök között, amelyek használatát az 1626/94 rendelet tiltja, e rendelet 3., 5. és 6. cikkéből - e két utóbbi cikket e rendelet II. és III. mellékletével összefüggésben értelmezve - az következik, hogy a kerítőhálókra nem teljes tilalom vonatkozik, hanem csak használatuk korlátozott. Ebből következik, hogy a kisméretű kerítőháló nem szerepel azon halászati eszközök között, amelyek használatát az 1626/94 rendelet tiltja.

39 Azt a kérdést illetően, hogy a kisméretű kerítőhálók használatának tilalma az 1626/94 rendelet által létrehozott rendszer minimumkövetelményein túllépő intézkedésnek minősül-e, meg kell állapítani, hogy e rendelet 3. cikkének (4) bekezdéséből az következik, hogy a parttól számított 300 m-en vagy a 30 m-es izobátán belül, amennyiben ezt a mélységet az előbbi távolságon belül érik el, tilos bármilyen kerítőháló használata. Egyebekben a szóban forgó rendelet 5. cikkének (1) bekezdése ugyanezen rendelet II. mellékletével összefüggésben értelmezve előírja, hogy a kerítőhálók hossza legfeljebb 800 m, a mélysége legfeljebb 120 m. Végül, az 1626/94 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése e rendelet III. mellékletével összefüggésben értelmezve tiltja az olyan kerítőhálók használatát vagy hajón tartását, amelyek szemmérete kisebb, mint 14 mm.

40 E megállapítások összességéből az következik, hogy az 1626/94 rendelet alkalmazásában a kerítőhálók használata azzal a feltétellel megengedett, hogy e halászati eszközt a partoktól legalább 300 m távolságban vagy a 30 m-es izobátán túl használják, amennyiben ezt a mélységet az előbbi távolságon belül érik el, ha a háló hosszúsága legfeljebb 800 m, mélysége pedig 120 m, és a szemméret nagyobb, mint 14 mm. Következésképpen a kisméretű kerítőhálók használatára vonatkozó engedélyek e hálók használati helyétől, hosszától, mélységétől vagy szemméretétől függetlenül történő kiadásának tilalma az 1626/94 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett, az e rendelet által előírt követelményeken túllépő intézkedésnek minősül.

41 Az alapügyben szóban forgó tilalmi intézkedésnek az uniós joggal, és különösen a közös halászati politikával való összeegyeztethetőségét illetően az alapügy felperesei több érvre hivatkoznak. Először is azt állítják, hogy a kisméretű kerítőhálókkal kifogott szardíniák a kavalai régióban kifogott szardíniamennyiségnek csak 6-9%-át jelentik, és csak harminc hajó használja ezt a hálót ebben a régióban. Továbbá, a kisméretű kerítőhálók használatának e tilalmát csak a kis hajókra alkalmazzák, a nagy, azaz 14 m-nél hosszabb hajókra pedig nem. Márpedig, mivel a kis hajók csak kisméretű kerítőhálókat használhatnak, a szóban forgó tilalmi intézkedés megfosztja őket minden halászati lehetőségtől. Az 1626/94 negyedik preambulumbekezdése előírja, hogy a parti övezet egy részét fenn kell tartani az igényes felszereléseket használó, kisipari jellegű halászok számára, a kisméretű kerítőháló pedig ilyen eszköz. Egyszerű, a használatot korlátozó intézkedéseket kellett volna elfogadni. Végül, ugyanezen intézkedés az időben nem korlátozott, hátrányosan megkülönböztető a kisméretű kerítőhálókat használó halászokkal szemben, és hátrányosan érinti tevékenységüket.

42 A görög kormány azt állítja, hogy a kisméretű kerítőhálókat a parti övezeten belül használják, amely övezet bizonyos vízi élőlények szaporodásának és növekedésének övezete, és egyes halak, köztük a szardíniák is itt telelnek. Márpedig a kisméretű kerítőhálók elpusztítják e tengeri élőhelyet és a szaporodási helyeket, ami kihat a halászati erőforrásokra. Egyes, ezen övezetben élő fajokat a kihalás fenyegeti, még akkor is, ha a szardíniák nem tartoznak ezek közé. E kormány előadja továbbá, hogy a kisméretű kerítőhálókkal történő halászat tilalma nem gátolja a halászati tevékenység fejlődését, mivel más olyan eszközökkel is lehet halászni, amelyekre az engedély kibocsátható. Az alapügyben szóban forgó tilalmi intézkedés tehát igazolt, megfelelő és arányos intézkedés.

43 A Bizottság azt állítja, hogy az arról való meggyőződés érdekében, hogy az alapügyben szóban forgó tilalmi intézkedés összeegyeztethető a földközi-tengeri közös halászati politikával, azt kell megvizsgálni, hogy ez az intézkedés, abszolút jellege folytán, arányos és hatékony-e az élő vízi erőforrások védelme és kezelése célkitűzésének elérésére. E tekintetben a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi szempontokat kiegyensúlyozottan kell figyelembe venni. Meg kell vizsgálni, hogy az alapügyben szóban forgó tilalmi intézkedés elfogadása során megállapításra került-e a parti halfajok mennyisége tekintetében fennálló súlyos hiány, hogy a teljes tilalom volt-e az egyetlen lehetőség, vagy egyéb, olyan intézkedések is hatékonyak lettek volna, mint a visszaélésszerű halászat megelőzése vagy a fogások korlátozása. Végül azt kell megvizsgálni, hogy a gazdasági szereplőkkel, nevezetesen a kisipari jellegű parti halászokkal és a "gri-gri"-t használó halászokkal szemben egyenlő bánásmódot alkalmaztak-e. A nemzeti bíróság feladata hogy a rendelkezésére álló adatok alapján elvégezze e vizsgálatokat..

44 A tárgyalás során a Bizottság azt állította, hogy a teljes tilalmat aránytalannak találja a kisméretű kerítőhálókat használó hajók csekély számához, valamint az e hálóval történt fogások csekély százalékos arányához viszonyítva. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy elegendő lenne e hálófajta használatát kisszámú hajóra és az év bizonyos időszakára korlátozni. Az bizonyos, hogy a szardíniaállomány nincs veszélyben, de a Bizottság nem tudja, hogy az egyéb halfajokat veszélyezteti-e a kisméretű kerítőhálókkal történő halászat. Végül a Bizottság rámutat, hogy az alapügyben szóban forgó tilalmi intézkedés 1985-ből származik, és a helyzetet tudományos vélemények alapján újra meg kell vizsgálni.

45 Emlékeztetni kell arra, hogy a 2371/2002 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében "a közös halászati politika fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi feltételekkel biztosítja az élő vízi erőforrások kiaknázását. E célból a Közösség az elővigyázatosság elvét alkalmazza azon intézkedések meghozatalakor, amelyek az élő vízi erőforrások védelmére és megőrzésére vonatkoznak, azért, hogy biztosítsák azok fenntartható kiaknázását, és hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a halászati tevékenységnek a tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatását".

46 A kérdést előterjesztő bíróság szerint az 587/1984 sz. elnöki rendeletet a halászati tanács 1984. április 12-i, 75. sz. véleménye alapján fogadták el. E véleményből az következik, hogy a kisméretű kerítőhálók tilalmát azért tartották szükségesnek, mert e halászati eszközöket a parttól számított egy-két mérföldes övezetben használták, amely övezet a vízi élőlények fejlődésének és szaporodásának övezete, és amelyben más eszközökkel is halásznak, ami az állományok csökkenését okozta. Hasonlóképpen, a görög kormány által a tárgyaláson előterjesztett észrevételek szerint bizonyos vízi élőlények ebben az övezetben szaporodnak és fejlődnek, és itt telelnek bizonyos halfajták, közöttük a szardínia is. Márpedig a kisméretű kerítőhálókat e fajok halászatára használták ebben az övezetben, és e használat e tengeri övezet pusztulásához vezetett volna. Ezen eszközök tilalmának célja tehát e parti övezet pusztulásának, tehát ezen övezet erőforrásai kihalásának megelőzése volt.

47 E magyarázatokból az következik, hogy az alapügyben szóban forgó tilalmi intézkedést nem a szardíniaállomány védelmében, hanem egy sérülékeny élőhely és egy tengeri ökoszisztéma megőrzésének céljából fogadták el. Azon ténynek tehát, hogy a kavalai régióban a kifogott szardíniáknak csak csekély százalékát fogták ki kisméretű kerítőhálókkal, e tilalmi intézkedés érvényességének értékelése tekintetében nincs jelentősége.

48 Következésképpen úgy tűnik, hogy az alapügyben szóban forgó tilalmi intézkedés megfelel annak az elővigyázatos megközelítésnek, amelyet az Uniónak és a tagállamoknak kell alkalmazniuk azon intézkedések meghozatalakor, amelyek az élő vízi erőforrások védelmére és megőrzésére vonatkoznak, azért, hogy biztosítsák azok fenntartható kiaknázását, és hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a halászati tevékenységnek a tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatását.

49 Ugyanakkor ahhoz, hogy a szóban forgó tilalmi intézkedés összhangban legyen az uniós joggal és a közös halászati politikával, annak tiszteletben kell tartania az arányosság elvét, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, amelyek az uniós jog általános elvei közé tartoznak, és a mezőgazdaság területén, beleértve a halászatot is, az EK 34. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében jutnak kifejezésre (lásd a C-535/03. sz., Unitymark és North Sea Fishermen's Organisation ügyben 2006. március 23-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-2689. o.] 53. pontját).

50 Az arányosság elvét illetően a tilalmi intézkedésnek alkalmasnak kell lennie a kitűzött cél megvalósítására, és nem haladhatja meg a cél eléréséhez szükséges mértéket (lásd a fent hivatkozott Unitymark és North Sea Fishermen's Organisation ügyben hozott ítélet 56. pontját).

51 A nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az alapügyben szóban forgó tilalmi intézkedés nem haladja-e meg a kitűzött cél eléréséhez szükséges mértéket. Mivel ezen intézkedés teljes tilalmat ír elő, meg kell vizsgálni, hogy az olyan intézkedések, mint a kisméretű kerítőhálók használatának bizonyos időszakokra vagy napszakokra történő korlátozása, valamint a kiadott engedélyek számának korlátozása nem lettek volna-e elegendők a parti övezet ökoszisztémája megőrzésének eléréséhez.

52 A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét illetően emlékeztetni kell arra, hogy ezen elv megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket ne kezeljék különbözőképpen, és a különböző helyzeteket ne kezeljék azonos módon, kivéve ha a különbségtétel objektív módon igazolható (lásd a C-44/94. sz., Fishermen's Organisations és társai ügyben 1995. október 17-én hozott ítélet [EBHT 1995., I-3115. o.] 46. pontját).

53 Meg kell állapítani, hogy az alapügyben szóban forgó tilalmi intézkedés egy meghatározott hálófajtával történő halászat engedélyezésére vonatkozik, és nem tesz különbséget e halászati eszköz használói között. E tekintetben úgy tűnik, hogy ezen intézkedés nem tartalmaz közvetlenül hátrányosan megkülönböztető rendelkezést.

54 A tárgyalás során említésre került, hogy a kis parti halászhajók csak kisméretű kerítőhálókat használnak, más eszközt nem, és a szóban forgó tilalmi intézkedés ténylegesen megfosztja ezeket a halászat bármely lehetőségétől.

55 Az a körülmény azonban, hogy valamely szabályozási intézkedés jobban érint valamely sajátos csoportot, mint valamely másikat, nem feltétlenül jár azzal, hogy az aránytalan, vagy hátrányosan megkülönböztető, amennyiben az intézkedés egy közérdekű probléma átfogó módon történő rendezését célozza (lásd a fent hivatkozott Unitymark és North Sea Fishermen's Organisation ügyben hozott ítélet 63. pontját).

56 E tekintetben, amint azt a főtanácsnok indítványának 47. pontjában hangsúlyozta, az a tény, hogy az 1626/94 rendelet negyedik preambulumbekezdése előírja, hogy a parti övezet egy részét fenn kell tartani az igényes felszereléseket használó, kisipari jellegű halászok számára, ugyanezen preambulumbekezdés szerint nem akadályozza azt, hogy megtiltsák az olyan eszközöket, amelyek használata nagymértékben hozzájárul a tengeri környezet pusztulásához.

57 Amennyiben az alapügyben szóban forgó tilalom olyan jellegű, hogy a halászok egy csoportját megfosztja a halászati tevékenység gyakorlásától, a nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy léteznek-e objektív különbségek a "gri-gri"-k és a kisméretű kerítőhálók között jellemzőik és használatuk tekintetében, és hogy e különbségek az utóbbiak tilalmát igazolták, az előbbiekét nem.

58 A fenti megállapítások összességéből az következik, hogy az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az 1626/94 rendelet 1. cikkének (2) és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egyrészt e rendelet hatálybalépése nem érinti az e hatálybalépést megelőzően elfogadott kiegészítő nemzeti tilalmi intézkedés érvényességét, másrészt pedig e rendelettel nem ellentétes az ilyen intézkedés, feltéve, hogy e tilalom összhangban áll a közös halászati politikával, nem haladja meg a kitűzött cél eléréséhez szükséges mértéket, és nem sérti az egyenlő bánásmód elvét, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

A költségekről

59 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A 2000. november 17-i 2550/2000/EK tanácsi rendelettel módosított, a földközi-tengeri halászati erőforrások védelme érdekében bizonyos technikai intézkedések megállapításáról szóló, 1994. június 27-i 1626/94/EK tanácsi rendelet 1. cikkének (2) és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egyrészt e rendelet hatálybalépése nem érinti az e hatálybalépést megelőzően elfogadott kiegészítő nemzeti tilalmi intézkedés érvényességét, másrészt pedig e rendelettel nem ellentétes az ilyen intézkedés, feltéve, hogy e tilalom összhangban áll a közös halászati politikával, nem haladja meg a kitűzött cél eléréséhez szükséges mértéket, és nem sérti az egyenlő bánásmód elvét, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: görög.