A Debreceni Ítélőtábla Pf.20292/2013/5. számú határozata végrendelet érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 206. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 633. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 2. §, 3. §] Bírók: Csiki Péter, Kocsis Ottília, Veszprémy Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék P.20451/2011/50., *Debreceni Ítélőtábla Pf.20292/2013/5.* (ÍH 2014.71), Kúria Pfv.20181/2014/5. (BH 2015.2.37)

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.292/2013/5. szám

A Debreceni Ítélőtábla a Dobrossy és Alexa Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Dobrossy István ügyvéd, cím) által képviselt felperes neve b.-i (cím) lakos felperesnek - a Dr. Hunyadi Éva ügyvéd (cím) által képviselt alperes neve d.-i (cím) lakos alperes ellen végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Debreceni Törvényszék 8.P.20.451/2011/50. számú ítélete ellen a felperes által 53. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét részben és akként változtatja meg, hogy a felperes által az alperes részére fizetendő perköltség összegét 5 000 000 (Ötmillió) forintra felemeli.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 2 595 715 (Kettőmillió-ötszázkilencvenötezer-hétszáztizenöt) forint fellebbezési eljárási költséget és térítsen meg az államnak külön felhívásra 2 500 000 (Kettőmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetéket.

Kötelezi az alperest, hogy 8 nap alatt leletezés terhével rójon le az iratoknál 413 900 (Négyszáztizenháromezer-kilencszáz) forint csatlakozó fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás

Az alperes és házastársa a felperest másfél éves korában fogadta örökbe.

A gyermek és örökbefogadó szülei kapcsolata az örökbefogadást követően harmonikus és szeretetteljes volt, a felperes általános iskolai tanulmányainak megkezdését követően azonban a felperesnél jelentkező magatartási, viselkedésbeli problémák miatt közöttük folyamatosan konfliktushelyzet állt fenn. Ennek ellenére az örökbefogadó szülők mindent megtettek azért, hogy a felperes megfelelően szocializálódjon, tanulmányait folyamatosan végezze és befejezze, szakmát tanuljon, munkaviszonyt létesítsen. Ennek keretében, minthogy anyagi tehetségük ezt lehetővé tette, a felperes részére az átlagosnál magasabb életszínvonalat biztosítottak, több tantárgyból folyamatosan külön tanárt fogadtak mellé, illetve pszichológus szakorvoshoz is rendszeresen hordták.

A felperes az iskolai tanulmányait a Sz. úti Általános Iskolában kezdte, azonban többször konfliktusba került diáktársaival, az itt tanúsított agresszív magatartása miatt tanárai és szülei közös döntése alapján iskoláit a H. J. Általános Iskolában folytatta. Az iskolaváltás azonban nem eredményezett javulást magatartásában, sőt hetedikes, nyolcadikos korában több alkalommal is azt tapasztalták, hogy az iskolában alkoholt fogyaszt. A felperes több orvosi dokumentumban rögzített személyes nyilatkozata szerint 13 éves korában kezdődő alkoholfogyasztása rendszeressé vált, majd ehhez különböző kábító hatású szerek alkalmankénti, illetve rendszeres fogyasztása is társult.

Az általános iskola befejezését követően a B. P. Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben folytatta tanulmányait, miközben folyamatosan élt káros szenvedélyeivel. Kapcsolata szüleivel megromlott, felszínessé vált.

A felperes a tanulmányai befejezését követően tanult szakmájában munkaviszonyt nem létesített, a szülei tulajdonát képező gazdasági társaság, a 'gazdasági társaság1' alkalmazottjaként volt bejelentve, ám rendszeresen, folyamatosan munkát nem végzett.

2002. november 16-án rendőri intézkedés során ittas járművezetés gyanúja miatt eljárás indult ellene. Az eljárás alatt a felperes saját kérelmére a .... Pszichiátriai Klinikáján 2003. január 27-től március 12-ig kezelés alatt állt, ahol cannabis és származékai okozta káros használat, alkohol okozta káros használat, kóros játékszenvedély diagnózis került megállapításra. Az intézményből történő elbocsátásra a N.-i Rehabilitációs Intézetben elvégezni vállalt elvonó kezelésre tekintettel került sor.

A büntetőeljárás során beszerzett orvosszakértői vélemény egyebek mellett megállapította, hogy a kábítószerekhez való kötődése kialakult, ezért kábítószerfüggőnek tekinthető, drogambulancia keretein belül történő további gondozása orvosi szempontból indokolt és javasolt.

A felperes a N.-i Rehabilitációs Intézetben elkezdett terápiát mintegy másfél hónap ott tartózkodást követően abbahagyta és visszatért D.-be. Szüleihez fűződő kapcsolata nem rendeződött, barátnőjével albérletbe költözött, s bejelentés nélkül egy autómosóban helyezkedett el. Néhány hónap után szüleivel a kapcsolatot felvette, s azok L. utcai ingatlanába költözött vissza. A n.-i otthonból történt távozását követően mintegy 10 hónap elteltével visszatért káros szenvedélyeihez, az alkoholfogyasztáshoz, illetve a különböző kábítószerek használatához.

Az alperes házastársa (a továbbiakban: az örökhagyó) 2003. évben végrendelkezési szándékáról számolt be több családtagnak és barátnak. A végrendelet alaki, formai kellékeiről az örökhagyó dr. V. B. jogász szakképzettségű barátjától kért tájékoztatást és a végrendeletet az általa elmondottak figyelembevételével elkészítette, majd utóbb azt dr. V. B-nak bemutatta és az általa megjelölt hibák miatt, nevezett jelenlétében újraírta. A már elkészült végrendeletet irodájában őrizte.

A 2013. június 13-án alkotott végrendeletében minden ingó és ingatlan vagyonát feleségére, 'alperes neve'-ra hagyta, akit általános örökösének nevezett. Kijelentette, hogy az 1983. január 10-én született 'felperes neve'-t minden örökségből kitagadja, mert erkölcstelen életmódot folytat, kábítószerezik, alkoholista, játékgép szenvedélyes, munkakerülő, tanulmányait nem folytatja és szülői segítségnyújtásukat nem fogadja el.

A szülők abból a célból, hogy a felperes gyógyulását önálló életvitele kialakításával segítsék, 2003-ban megvásárolták a D., Z. u. 3. II/9. szám alatti lakást, amely egymás közt egyenlő arányban került tulajdonukba, ám azt berendezve a felperes birtokába adták, s viselték annak fenntartási költségeit. Ezt meghaladóan a felperes megélhetésének költségeit is ők finanszírozták.

A felperessel szemben 2007-ben ittas járművezetés vétségének gyanúja miatt újabb eljárás indult. A felperes a szüleivel történt megbeszélés alapján ismét kérte a N.-i Rehabilitációs Otthonba történő felvételét, s ott a szülők biztató hozzáállása, támogatása és a program által lehetővé tett kapcsolattartás mellett a 12 hónapos terápiát végigcsinálta. Hazatérését követően hol a szülők L. utcai lakásában, hol a Z. utcai lakásban tartózkodott életvitelszerűen.

A felperes gyógyulása nem bizonyult tartósnak, rövid idő elteltével szülei, a család barátai, ismerősei többször észlelték ittas, kábítószeres állapotát.