ÍH 2014.71 AZ ERKÖLCSTELEN ÉLETMÓD, MINT KITAGADÁSI OK - A MEGBOCSÁTÁS BIZONYÍTÁSA

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék P.20451/2011/50., Debreceni Ítélőtábla Pf.20292/2013/5. (*ÍH 2014.71*), Kúria Pfv.20181/2014/5. (BH 2015.2.37)

***********

I. Az erkölcstelen életmód mint kitagadási ok tartalmát a közfelfogás szerint kell megítélni, függetlenül attól, hogy az örökhagyó szubjektív értékítélete mi volt. A kitagadás érvényessége szempontjából a végrendelkezés időpontja az irányadó.

II. Az örökhagyónak azon magatartása, hogy gyermekével a végrendelet elkészítése után is szoros kapcsolatban áll, megváltozása érdekében - eredményre nem vezető - anyagi, erkölcsi erőfeszítéseket tesz, a végrendelet hatálytalanításának hiányában nem azt igazolják, hogy megbocsátott, hanem azt, hogy lehetővé akarta tenni olyan helyzet, állapot elérését, amely okot szolgáltat a megbocsátásra.

[1959. évi IV. törvény 663. § (1) bek. e) pont, 664. § (1) bek.]

Az alperes és házastársa a felperest másfél éves korában fogadta örökbe. A gyermek és örökbefogadó szülei kapcsolata az örökbefogadást követően harmonikus és szeretetteljes volt, a felperes általános iskolai tanulmányainak megkezdését követően azonban a felperesnél jelentkező magatartási, viselkedésbeli problémák miatt közöttük folyamatosan konfliktushelyzet állt fenn. Ennek ellenére az örökbefogadó szülők mindent megtettek azért, hogy a felperes megfelelően szocializálódjon, tanulmányait folyamatosan végezze és befejezze, szakmát tanuljon, munkaviszonyt létesítsen. Ennek keretében, minthogy anyagi tehetségük ezt lehetővé tette, a felperes részére az átlagosnál magasabb életszínvonalat biztosítottak, több tantárgyból folyamatosan külön tanárt fogadtak mellé, illetve pszichológus szakorvoshoz is rendszeresen hordták. A felperes az iskolai tanulmányai alatt többször konfliktusba került diáktársaival, az itt tanúsított agresszív magatartása miatt tanárai és szülei közös döntése alapján iskoláit más iskolában folytatta. Az iskolaváltás azonban nem eredményezett javulást magatartásában, sőt hetedikes, nyolcadikos korában több alkalommal is azt tapasztalták, hogy az iskolában alkoholt fogyaszt. A felperes több orvosi dokumentumban rögzített személyes nyilatkozata szerint 13 éves korában kezdődő alkoholfogyasztása rendszeressé vált, majd ehhez különböző kábító hatású szerek alkalmankénti, illetve rendszeres fogyasztása is társult.

Az általános iskola befejezését követően a B. P. Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben folytatta tanulmányait, miközben folyamatosan élt káros szenvedélyeivel. Kapcsolata szüleivel megromlott, felszínessé vált. A felperes a tanulmányai befejezését követően tanult szakmájában munkaviszonyt nem létesített, a szülei tulajdonát képező gazdasági társaság alkalmazottjaként volt bejelentve, ám rendszeresen, folyamatosan munkát nem végzett. 2002. november 16-án rendőri intézkedés során ittas járművezetés gyanúja miatt eljárás indult ellene. Az eljárás alatt a felperes saját kérelmére a pszichiátriai klinikán 2003. január 27-től március 12-ig kezelés alatt állt, ahol cannabis és származékai okozta káros használat, alkohol okozta káros használat, kóros játékszenvedély diagnózis került megállapításra. Az intézményből történő elbocsátásra a rehabilitációs intézetben elvégezni vállalt elvonó kezelésre tekintettel került sor. A büntetőeljárás során beszerzett orvosszakértői vélemény egyebek mellett megállapította, hogy a kábítószerekhez való kötődése kialakult, ezért kábítószerfüggőnek tekinthető, drogambulancia keretein belül történő további gondozása orvosi szempontból indokolt és javasolt.

A felperes az elkezdett terápiát másfél hónap után abbahagyta, és visszatért D.-be. Szüleihez fűződő kapcsolata nem rendeződött, barátnőjével albérletbe költözött, s bejelentés nélkül egy autómosóban helyezkedett el. Néhány hónap után szüleivel a kapcsolatot felvette, és visszaköltözött hozzájuk. Tíz hónap elteltével visszatért káros szenvedélyeihez, az alkoholfogyasztáshoz, illetve a különböző kábítószerek használatához.

Az alperes házastársa (a továbbiakban: az örökhagyó) 2003. évben végrendelkezési szándékáról számolt be több családtagnak és barátnak. A végrendelet alaki, formai kellékeiről jogász végzettségű barátjától kért tájékoztatást, és a végrendeletet az általa elmondottak figyelembevételével elkészítette, azt irodájában őrizte. A végrendeletében minden ingó és ingatlan vagyonát feleségére, az alperesre hagyta, akit általános örökösének nevezett. Kijelentette, hogy a felperest minden örökségből kitagadja, mert erkölcstelen életmódot folytat, kábítószerezik, alkoholista, játékgép szenvedélyes, munkakerülő, tanulmányait nem folytatja és szülői segítségnyújtásukat nem fogadja el.

A szülők abból a célból, hogy a felperes gyógyulását önálló életvitele kialakításával segítsék, 2003-ban lakást vásároltak, amely egymás közt egyenlő arányban került tulajdonukba, ám azt berendezve a felperes birtokába adták, s viselték annak fenntartási költségeit. Ezen túl a felperes megélhetésének költségeit is ők finanszírozták.

A felperessel szemben 2007-ben ittas járművezetés vétségének gyanúja miatt újabb eljárás indult. A felperes a szüleivel történt megbeszélés alapján ismét kérte a rehabilitációs otthonba történő felvételét, s ott a szülők biztató hozzáállása, támogatása és a program által lehetővé tett kapcsolattartás mellett a 12 hónapos terápiát végigcsinálta. Hazatérését követően hol a szülők saját, hol a számára vásárolt lakásban tartózkodott életvitelszerűen. A felperes gyógyulása nem bizonyult tartósnak, rövid idő elteltével szülei, a család barátai, ismerősei többször észlelték ittas, kábítószeres állapotát.

Az alperes 2007-ben ismerkedett meg Z. Ilonával, akivel rövid időn belül bizalmas, baráti kapcsolatba került, s neki beszámolt a felperessel kapcsolatos, sok éve fennálló problémáiról is. Z. Ilona arra hivatkozással, hogy Olaszországban, ahol 1968-tól 2001-ig élt, egy rehabilitációs centrummal együttműködve önkéntesként hasonló gondokkal küzdő fiatalokkal foglalkozott, felajánlotta, hogy a felperessel kapcsolatba lép és megpróbálja őt segíteni a gyógyulásban. A felperessel 2008. február 15-én ismerkedett meg, azt követően vele szoros, bizalmas kapcsolatos alakított ki, amelynek keretén belül napi rendszerességgel beszéltek egymással. Z. Ilona életvezetési és egyéb tanácsokkal látta el a felperest, ugyanakkor a tapasztalatairól beszámolt a szülőknek is. Ajánlására vett részt a felperes az örökhagyóval együtt egy több napos tisztítókúrán 2008 őszén.

Az örökhagyó 2010. február 15-én néhány hétig tartó kórházi kezelést követően elhunyt.

A peres felek 2010. július 15-én ügyvéd által ellenjegyzett okiratban megállapodást kötöttek a hagyatéki vagyon megosztásáról.

A hagyatéki eljárást lefolytató közjegyző a hagyatékátadó végzésben annak megállapítása után, hogy törvényes örökös az örökhagyó egyetlen gyermeke, míg özvegyi haszonélvezetre jogosult a túlélő házastárs, az örököstársak között létrejött megállapodás szerint osztályos egyezségüket rögzítette, s annak megfelelően rendelkezett a hagyatéki vagyon teljes hatályú átadásáról. A hagyatéki eljárásban a végrendelet bemutatására nem került sor.