32010D0345[1]

2010/345/: A Bizottság határozata ( 2010. június 8. ) a 2007/589/EK határozatnak a szén-dioxid leválasztásából, szállításából és geológiai tárolásából származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásokra vonatkozó nyomonkövetési és jelentési iránymutatásokkal való kiegészítés céljából történő módosításáról (az értesítés a C(2010) 3310. számú dokumentummal történt)

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2010. június 8.)

a 2007/589/EK határozatnak a szén-dioxid leválasztásából, szállításából és geológiai tárolásából származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásokra vonatkozó nyomonkövetési és jelentési iránymutatásokkal való kiegészítés céljából történő módosításáról

(az értesítés a C(2010) 3310. számú dokumentummal történt)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2010/345/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló Szerződésre,

tekintettel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 14. cikke (1) bekezdésére, valamint 24. cikke (3) bekezdésére,

mivel:

(1) A 2003/87/EK irányelv létrehozza az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerét (a továbbiakban: közösségi rendszer). A 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. április 23-i 2009/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) a 2003/87/EK irányelvet úgy módosította, hogy a szén-dioxid (a továbbiakban: CO2) leválasztása, szállítása és geológiai tárolása 2013-tól kezdődően szerepeljen a közösségi rendszerben.

(2) A 2003/87/EK irányelv 14. cikke (1) bekezdése értelmében a Bizottság iránymutatásokat fogad el a közösségi rendszerbe tartozó tevékenységekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások nyomon követésére és jelentésére vonatkozóan.

(3) 2013 előtt a CO2 leválasztásával, szállításával és geológiai tárolásával kapcsolatos tevékenységeket a tagállamok a 2003/87/EK irányelv 24. cikkének (1) bekezdése alapján egyoldalúan felvehetik a közösségi rendszerbe.

(4) A 2003/87/EK irányelv 24. cikkének (3) bekezdése jogalapot szolgáltat a Bizottságnak olyan tevékenységekkel kapcsolatos iránymutatások elfogadására, amelyek még nem szerepelnek az irányelv I. mellékletében.

(5) A Bizottságnak iránymutatásokat kell elfogadnia a CO2 leválasztásával, szállításával és geológiai tárolásával kapcsolatos tevékenységekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások nyomon követésére és jelentésére vonatkozóan annak érdekében, hogy e tevékenységek 2013-tól bekerüljenek a közösségi rendszerbe, és hogy 2013 előtt lehetőség legyen ez utóbbiak közösségi rendszerbe való egyoldalú felvételére.

(6) A 2007/589/EK bizottsági határozatot (3) ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(7) Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a 2003/87/EK irányelv 23. cikkében említett, éghajlatváltozással foglalkozó bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 2007/589/EK határozat a következőképpen módosul:

1. Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

"1. cikk

E határozat I-XIV. és XVI-XVIII. melléklete állapítja meg a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt, valamint az említett irányelv 24. cikkének (1) bekezdése értelmében felvett tevékenységekből származó, üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és jelentésére vonatkozó iránymutatásokat. A 2003/87/EK irányelv 3e. vagy 3f. cikke szerinti alkalmazás céljára a légiközlekedési tevékenységekből származó tonnakilométer-adatok nyomon követésével és jelentésével kapcsolatos iránymutatások a XV. mellékletben szerepelnek.

Ezen iránymutatások alapját az említett irányelv IV. mellékletében meghatározott elvek képezik."

2. A mellékletek tartalomjegyzéke az alábbiak szerint módosul:

a) a XII. mellékletre vonatkozó bejegyzés helyébe a következő szöveg lép:

"XII. melléklet: Iránymutatások üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának vagy átadott mennyiségének folyamatos mérőrendszerekkel történő meghatározásához".

b) a mellékletek jegyzéke a következő címekkel - az új XVI., XVII. és XVIII. melléklet címével - egészül ki:

"XVI. melléklet: Az elszállítás és a 2009/31/EK irányelv alapján engedélyezett tárolóhelyen való geológiai tárolás céljából végzett CO2-leválasztási tevékenységekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások meghatározására szolgáló tevékenységspecifikus iránymutatások (4).

XVII. melléklet: A 2009/31/EK irányelv alapján engedélyezett tárolóhelyen való geológiai tárolás céljából végzett csővezetékes CO2-szállításból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások meghatározására szolgáló tevékenységspecifikus iránymutatások.

XVIII. melléklet: A CO2-nek a 2009/31/EK irányelv alapján engedélyezett tárolóhelyen való geológiai tárolására vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások.

3. Az I. melléklet az e határozat mellékletének A. részében meghatározottak szerint módosul.

4. A XII. melléklet helyébe az e határozat mellékletének B. részében meghatározott szöveg lép.

5. A határozat kiegészül az e határozat mellékletének C. részében szereplő XVI. melléklettel.

6. A határozat kiegészül az e határozat mellékletének D. részében szereplő XVII. melléklettel.

7. A határozat kiegészül az e határozat mellékletének E. részében szereplő XVIII. melléklettel.

2. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2010. június 8-án.

a Bizottság részéről

Connie HEDEGAARD

a Bizottság tagja

(1) HL L 275., 2003.10.25., 32. o.

(2) HL L 140., 2009.6.5., 63. o.

(3) HL L 229., 2007.8.31., 1. o.

(4) HL L 140., 2009.6.5., 114. o."

MELLÉKLET

A. Az I. melléklet a következőképpen módosul:

1. Az 1. szakaszban a "II-XI. melléklet és a XIII-XV. melléklet" szavak helyébe a "II-XI. melléklet és a XIII-XVIII. melléklet" szavak lépnek:

2. A 2. szakasz a következőképpen módosul:

a) A bevezető részben a "II-XV. melléklet" szavak helyébe a "II-XVIII. melléklet" szavak lépnek.

b) Az (3) bekezdés a következő j) ponttal egészül ki:

"j) »mérési pont«: az a kibocsátó forrás, amelyre a kibocsátás mérése céljából folyamatos kibocsátásmérő rendszereket alkalmaznak, vagy egy csővezeték-rendszer azon keresztmetszete, amelynek vonatkozásában a CO2-áramlást folyamatos mérőrendszerekkel meghatározzák."

c) A szöveg a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) Az üvegházhatású gázok leválasztásával, szállításával és geológiai tárolásával kapcsolatos tevékenységekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások vonatkozásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

a) »CO2 geológiai tárolása«: a 2009/31/EK irányelv 3. cikke (1) bekezdésének megfelelően a »CO2 geológiai tárolása«;

b) »tárolóhely«: a 2009/31/EK irányelv 3. cikkének (3) bekezdése szerinti »tárolóhely«;

c) »tárolókomplexum«: a 2009/31/EK irányelv 3. cikkének (6) bekezdése szerinti »tárolókomplexum«;

d) »a CO2 szállítása«: a CO2 csővezetékeken keresztüli elszállítása geológiai tárolás céljából a 2009/31/EK irányelv szerint engedélyezett tárolóhelyre;

e) »szállítóhálózat«: a 2009/31/EK irányelv 3. cikkének (22) bekezdése szerinti »szállítóhálózat«;

f) »CO2-leválasztás«: a máskülönben kibocsátásra kerülő CO2 gázáramoktól való leválasztására irányuló tevékenység, a CO2 elszállítása és egy a 2009/31/EK irányelv szerint engedélyezett tárolóhelyen való geológiai tárolása céljából;

g) »leválasztó létesítmény«: a CO2 leválasztását végző létesítmény;

h) »diffúz kibocsátás«: olyan forrásokból származó szabálytalan vagy nem szándékos kibocsátás, amelyek helye nem határozható meg, vagy amelyek az egyéni nyomon követéshez túlságosan sokfélék vagy kisméretűek, például az egyébként érintetlen tömítéseken vagy szelepeken keresztül, illetve intermedier kompresszorállomásokból és intermedier tárolólétesítményekből távozó kibocsátások;

i) »légkörbe visszajuttatott kibocsátások«: egy meghatározott kibocsátási ponton keresztül a létesítményből szándékosan a légkörbe juttatott kibocsátások;

j) »vízoszlop«: a 2009/31/EK irányelv 3. cikkének (2) bekezdése szerinti »vízoszlop«;

k) »fokozott szénhidrogén-kinyerés«: szénhidrogének kinyerése a víz besajtolása útján vagy más módszerrel kinyert mennyiségen túl;

l) »szivárgás«: a geológiai tárolás összefüggésében a 2009/31/EK irányelv 3. cikke (5) bekezdése szerinti »szivárgás«."

3. A 4. szakasz a következőképpen módosul:

a) a 4.1. szakasz a második bekezdés után a következő új bekezdéssel egészül ki:

"Amennyiben egy, a 2009/31/EK irányelv szerinti tárolókomplexumból származó szivárgásokat azonosítanak, és azok kibocsátáshoz vagy CO2 vízoszlopba juttatásához vezetnek, akkor ezeket a szivárgásokat az adott létesítmény vonatkozásában kibocsátási forrásként nyilvántartásba kell venni, és a XVIII. mellékletben szereplő rendelkezéseknek megfelelően gondoskodni kell nyomon követésükről. Az illetékes hatóság jóváhagyása alapján el lehet tekinteni a szivárgás kibocsátási forrásként történő nyilvántartásba vételétől, amennyiben a 2009/31/EK irányelv 16. cikke szerinti korrekciós intézkedésekre került sor, és már nem mutatható ki a szivárgásból származó kibocsátás vagy vízoszlopba juttatás."

b) a 4.3. szakasz a negyedik bekezdés után a következő albekezdésekkel egészül ki:

"o) adott esetben a hőmérséklet és a nyomás mérésére szolgáló berendezések szállítóhálózaton belüli elhelyezkedése;

p) adott esetben a szállítóhálózatból történő szivárgás megelőzésére, azonosítására és mennyiségének meghatározására szolgáló eljárások;

q) a szállítóhálózatok esetében annak hatékony biztosítására irányuló eljárások, hogy a CO2-t csak olyan létesítményeknek adják át, amelyek az üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó érvényes engedéllyel rendelkeznek, vagy ahol az e melléklet 5.7. szakaszának megfelelően valamennyi kibocsátott CO2-mennyiséget ténylegesen nyomon követik és beszámítják;

r) amennyiben e melléklet 5.7. szakaszával összhangban CO2-átadásra kerül sor, gondoskodni kell az átadó és az átvevő létesítmények azonosításáról. Az üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedéllyel rendelkező létesítmények esetében a létesítménynek a 2003/87/EK irányelv 19. cikke alapján rendeletben meghatározott azonosító kódját kell feltüntetni;

s) adott esetben a CO2-t e melléklet 5.7. szakasza alapján átadó létesítmények közötti CO2-átadási pontokon használt folyamatos mérőrendszerek leírása;

t) adott esetben a potenciális szivárgásokból származó kibocsátások vagy az ilyen szivárgások folytán a vízoszlopba juttatott CO2 mennyiségének meghatározási módszere, illetve a szivárgásokból származó tényleges kibocsátások vagy a szivárgások folytán a vízoszlopba juttatott CO2 mennyiségének meghatározására alkalmazott és lehetőség szerint adaptált módszerek a XVIII. mellékletnek megfelelően."

c) a 4.3. szakasz hatodik bekezdésének helyébe a következő szöveg lép: "A nyomonkövetési terv részét képező nyomonkövetési módszertan lényeges változását jóvá kell hagyatni az illetékes hatósággal, ha az a következőket érinti:

- a létesítmény 1. táblázat szerinti besorolásának változása,

- a kibocsátások meghatározására használt módszer megváltoztatása számításon alapulóról mérésen alapulóra, vagy fordítva,

- a tevékenységre vonatkozó adatok vagy adott esetben más paraméterek bizonytalanságának olyan növekedése, amely a meghatározási szint megváltozását vonja maga után,

- a tárolóhelyeken keletkező szivárgásokból származó kibocsátások mennyiségi meghatározási módszerének alkalmazása vagy adaptálása."

4. Az 5. szakasz a következőképpen módosul:

a) az 5.1. szakaszban a "Technológiai kibocsátások" cím utolsó bekezdésében a "II-XI. mellékletben" szavak helyébe a "II-XI., valamint a XVI., a XVII. és a XVIII. mellékletben" szavak lépnek az egész bekezdésben;

b) az 5.2. szakasz első mondatában a "II-XI., a XIV. és a XV. mellékletben" szavak helyébe a "II-XI. mellékletben és a XIV-XVIII. mellékletben" szavak lépnek.

5. Az 5.7. szakasz helyébe a következő szöveg lép: "5.7 ÁTADOTT CO2 Az illetékes hatóság jóváhagyásától függően az üzemeltető a létesítmény számított kibocsátásából levonhatja azt a CO2-mennyiséget, amely nem került kibocsátásra a létesítményből, hanem átadták a létesítményen kívülre: feltéve, hogy ez a levonás tükröződik a tevékenységre és létesítményre vonatkozó azon csökkenésben, amelyet az adott tagállam az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye titkárságának benyújtott nemzeti jelentésben szerepeltet. Ezekről a CO2-mennyiségekről minden olyan létesítmény esetében jelentést kell készíteni, amelybe vagy amelyből CO2-t adtak át, és azoknak kísérő adtaként szerepelnie kell mind az átadó, mind pedig az átvevő létesítmény éves kibocsátási jelentésében. Másik létesítménybe való átadás esetében az átvevő létesítmény az átvett CO2-mennyiséget hozzáadja saját számított kibocsátásához, kivéve, ha a XVII. vagy a XVIII. mellékletben szereplő egyéb követelmények alkalmazandók. A 2003/87/EK irányelv 21. cikke értelmében a tagállamoknak jelenteniük kell a Bizottságnak a vonatkozó átadó és átvevő létesítményeket. Az említett irányelv hatálya alá tartozó létesítménybe történő átadás esetében az átadó létesítmény éves kibocsátási jelentésében megnevezi az átvevő létesítményt, feltüntetve az átvevő létesítménynek az említett irányelv 19. cikke alapján rendeletben meghatározott létesítményazonosító kódját. Az átvevő létesítmény ugyanezzel a módszerrel megnevezi az átadó létesítményt. A létesítményen kívülre átadott CO2 lehetséges esetei, többek között: Hacsak a tevékenységspecifikus mellékletek nem írják elő más követelmények alkalmazását, az éves átadott CO2 vagy karbonát tömegét legfeljebb 1,5 %-os bizonytalansági tényezővel kell meghatározni, akár közvetlenül, térfogat- vagy tömegárammérővel vagy tömegméréssel, akár közvetve, a szóban forgó termék (például karbonátok vagy karbamid) tömegéből, az adott módszer használhatóságától függően. Abban az esetben, ha az átadott CO2 mennyiségét mind az átadó, mind pedig az átvevő létesítményben megmérik, akkor az átadott, illetve az átvett CO2-mennyiségnek meg kell egyeznie. Amennyiben a mért értékek közötti elérés olyan határértékek között mozog, amely a mérőrendszerek bizonytalansági tényezőjével magyarázható, akkor a két mért érték számtani átlagát kell mind az átadó, mind pedig az átvevő létesítmény kibocsátási jelentésében feltüntetni. A kibocsátási jelentésben nyilatkozatot kell feltüntetni arról, hogy ezt az értéket összehangolták az átadó, illetőleg az átvevő létesítménnyel. A mért értéket kísérő adatként kell jelenteni. Amennyiben a mért értékek közötti eltérés nem magyarázható a mérőműszerek bizonytalansági tartományával, az érintett létesítmények üzemeltetői a mért értékeket konzervatív korrekciók alkalmazásával (vagyis a kibocsátásokat nem alábecsülve) kiigazítják. Ezt a kiigazítást az átadó és az átvevő létesítmény hitelesítői ellenőrzik, és az illetékes hatóság hagyja jóvá. Azokban az esetekben, amikor az átadott CO2 egy része biomasszából keletkezett, vagy ha a létesítményre csak részben vonatkozik a 2003/87/EK irányelv, az üzemeltető az átadott CO2 tömegének csak azt a részét vonja le, amely az irányelv alá tartozó tevékenységekben használt fosszilis tüzelőanyagokból és más anyagokból származik. A szóban forgó elszámolási módszereknek konzervatívaknak kell lenniük, és azokat jóvá kell hagyatni az illetékes hatósággal. Amennyiben az átadó létesítményben mérésen alapuló módszert alkalmaznak, a biomasszából keletkezett CO2 átadott/átvett teljes mennyiségét mind az átadó, mind pedig az átvevő létesítmény jelentésében kísérő adatként fel kell tüntetni. Az átvevő létesítménynek e célból nem kell saját méréseket végeznie, a biomasszából keletkezett CO2-mennyiséget az átadó létesítmény adatait felhasználva tünteti fel jelentésében."

- tiszta anyagként, vagy közvetlenül felhasználták és megkötötték termékekben vagy alapanyagként felhasználták, vagy

- üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedéllyel rendelkező létesítménybe, kivéve, ha a XVII. vagy a XVIII. mellékletben szereplő eltérő rendelkezések alkalmazandók,

- üdítőitalok szénsavas dúsítására használt tiszta CO2,

- szárazjégként hűtési célra használt tiszta CO2,

- tűzoltó anyagként, hűtőközegként vagy laborgázként használt tiszta CO2,

- csávázáshoz használt tiszta CO2,

- az élelmiszer- vagy vegyiparban oldószerként használt tiszta CO2,

- a vegyiparban és a cellulóziparban termékekben vagy alapanyagokban felhasznált vagy megkötött CO2 (például karbamidhoz vagy lecsapatott karbonátokhoz),

- füstgázok félszáraz mosásából származó porlasztott abszorpciós termékben (SDAP) megkötött karbonátok,

- leválasztó létesítményeknek átadott CO2,

- a leválasztó létesítményekből származó, a szállítóhálózatba átadott CO2,

- a szállítóhálózatból a tárolóhelyre átadott CO2.

6. A 6.3. szakasz c) alszakaszának harmadik bekezdésében a "II-XI. melléklet" szavak helyébe a "II-XI. melléklet, valamint XVI., XVII. és XVIII. melléklet" szavak lépnek.

7. A 7.1. szakasz ötödik bekezdésében a "II-XI., XIV. és XV. mellékletében " szavak helyébe a "II-XI. mellékletében és XIV-XVIII. mellékletében" szavak lépnek.

8. A 8. szakasz a következőképpen módosul:

a) az ötödik bekezdés 6. albekezdésében az "I-XI. mellékletben" szavak helyébe az "I-XI. mellékletben, valamint a XVI., a XVII. és a XVIII. mellékletben" szavak lépnek;

b) az ötödik bekezdés a bekezdés végén új albekezdéssel egészül ki:

"10. adott esetben a más létesítményekbe átadott vagy más létesítményekből átvett CO2 mennyisége, feltüntetve a létesítménynek a 2003/87/EK irányelv 19. cikke alapján rendeletben meghatározott azonosító kódját.";

c) a szakasz a következő új hatodik bekezdéssel egészül ki:

"Az illetékes hatóság engedélyezheti a CO2-tárolóhelyek üzemeltetőinek, hogy a tárolóhelyek bezárását követően olyan egyszerűsített kibocsátási nyilatkozatot nyújtsanak be, amely legalább az 1. és a 9. pontban felsorolt elemeket tartalmazza, feltéve, ha az üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedély nem tüntet fel kibocsátási forrást."

9. A 9. szakasz vége az alábbi új bekezdéssel egészül ki: "A következő kiegészítő információkat kell megőrizni a CO2 leválasztásával, szállításával és geológiai tárolásával kapcsolatos tevékenységek tekintetében:

- adott esetben a CO2 geológiai tárolását végző létesítmények által a tárolókomplexumba besajtolt CO2 mennyiségéről vezetett dokumentáció,

- adott esetben a szállítóhálózatra vonatkozó, reprezentatív módon összesített nyomás- és hőmérsékletadatok,

- adott esetben a tárolási engedély egy példánya, amely a 2009/31/EK irányelv 9. cikkének megfelelően tartalmazza a jóváhagyott nyomonkövetési tervet,

- adott esetben a 2009/31/EK irányelv 14. cikkének megfelelően benyújtott jelentések,

- adott esetben a 2009/31/EK irányelv 15. cikkének megfelelően elvégzett ellenőrzések eredményéről szóló jelentések,

- adott esetben a 2009/31/EK irányelv 16. cikkének megfelelően végrehajtott korrekciós intézkedésekkel kapcsolatos dokumentáció."

B. A XII. melléklet helyébe a következő szöveg lép:

"XII. MELLÉKLET

Iránymutatások üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának vagy átadott mennyiségének folyamatos mérőrendszerekkel történő meghatározásához

1. TERJEDELEM ÉS TELJESSÉG

E melléklet rendelkezései a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó valamennyi tevékenységből származó, üvegházhatást okozó gázok kibocsátására terjednek ki. Egy létesítményen belül több kibocsátó forrás is lehet.

E melléklet rendelkezései ezen túlmenően a csővezetékekben továbbított CO2-áramok meghatározásához alkalmazott folyamatos mérőrendszerekre is alkalmazandók, különösen abban az esetben, amikor ez utóbbiakat a CO2 leválasztása, szállítása és geológiai tárolása során a CO2 létesítmények közötti átadása céljára használják. Ennek alkalmazásában az I. melléklet 6. és 7.2. szakaszában a kibocsátásokra tett utalásokat úgy kell érteni, mint amelyek az I. melléklet 5.7. szakaszával összhangban átadott CO2-mennyiségekre vonatkoznak.

2. AZ ÜVEGHÁZHATÁST OKOZÓ GÁZOK KIBOCSÁTÁSÁNAK MEGHATÁROZÁSA

1. meghatározási szint:

El kell érni, hogy minden egyes mérési pontot figyelembe véve a jelentési időszakra meghatározott összes kibocsátás vagy CO2-áramlás összesített bizonytansága kisebb legyen ± 10 %-nál.

2. meghatározási szint:

El kell érni, hogy minden egyes mérési pontot figyelembe véve a jelentési időszakra meghatározott összes kibocsátás vagy CO2-áramlás összesített bizonytansága kisebb legyen ± 7,5 %-nál.

3. meghatározási szint:

El kell érni, hogy minden egyes mérési pontot figyelembe véve a jelentési időszakra meghatározott összes kibocsátás vagy CO2-áramlás összesített bizonytansága kisebb legyen ± 5 %-nál.

4. meghatározási szint:

El kell érni, hogy minden egyes mérési pontot figyelembe véve a jelentési időszakra meghatározott összes kibocsátás vagy CO2-áramlás összesített bizonytansága kisebb legyen ± 2,5 %-nál.

Általános megközelítés:

Egy adott üvegházhatást okozó gáznak az egy kibocsátó forrásból származó összkibocsátását vagy a mérési ponton keresztül áramló CO2 mennyiségét a jelentési időszakra az alábbi képlettel kell meghatározni. Ha egy létesítményben több kibocsátó forrás van, és ezek együttesen nem mérhetők, akkor az ezekből a kibocsátó forrásokból származó kibocsátásokat külön-külön kell mérni, és ezek összege fogja megadni az adott gáz összkibocsátását a jelentési időszakban a létesítmény egészére.

A paraméterként használt üvegházhatást okozó gáz koncentrációját és füstgázáramát az I. melléklet 6. szakaszában szereplő rendelkezéseknek megfelelően kell meghatározni. A csővezetékeken keresztül átadott CO2 mérése tekintetében az I. melléklet 6. szakaszát értelemszerűen úgy kell alkalmazni, mintha a mérési pont kibocsátási forrás volna. Az ilyen mérési pontok esetében nem kell a 6.3. szakasz c) pontjában előírt ellenőrző számításokat végezni.

Az üvegházhatást okozó gáz koncentrációja

A füstgázban lévő, üvegházhatást okozó gáz koncentrációját reprezentatív mérőponton végzett folyamatos méréssel kell meghatározni. Az üvegházhatást okozó gáz koncentrációját két módszerrel lehet meghatározni:

A. MÓDSZER

Az üvegházhatást okozó gáz koncentrációjának mérése közvetlenül történik.

B. MÓDSZER

Nagyon magas üvegházhatásúgáz-koncentrációk esetében, például a közlekedési hálózat vonatkozásában, az üvegházhatást okozó gázok koncentrációja anyagmérlegen alapuló módszerrel is kiszámítható, a létesítmény nyomonkövetési tervében meghatározottaknak megfelelően, a gázáram valamennyi egyéb összetevőjének mért koncentrációs értékét figyelembe véve:

Füstgázáram

A száraz füstgázáram az alábbi módszerek valamelyikével határozható meg.

A. MÓDSZER

A Q e füstgázáram anyagmérleggel kiszámítható, figyelembe véve az összes lényeges paramétert, mint például a belépő anyagok, a belépő levegőáram, a technológiai hatékonyság, valamint a kilépő oldalon a termékkibocsátás, az oxigénkoncentráció, az SO2-koncentráció és az NOx-koncentráció.

A konkrét számítási módszert az illetékes hatóságnak a nyomonkövetési terv és a nyomonkövetési módszertan értékelésének részeként jóvá kell hagynia.

B. MÓDSZER:

A Q e füstgázáram meghatározása reprezentatív mérőponton végzett folyamatos áramméréssel."

C. A határozat a következő XVI. melléklettel egészül ki: "XVI. MELLÉKLET Az elszállítás és a 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján engedélyezett tárolóhelyen való geológiai tárolás céljából végzett CO2 leválasztási tevékenységekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások meghatározására szolgáló tevékenységspecifikus iránymutatások 1. TERJEDELEM ÉS TELJESSÉG Az e mellékletben foglalt tevékenységspecifikus iránymutatásokat a CO2-leválasztási tevékenységekből származó kibocsátások nyomon követésére kell alkalmazni. A CO2-leválasztást elvégezheti akár a más létesítményekben keletkezett CO2-t átvevő speciális létesítmény, akár a CO2-kibocsátással járó tevékenységet végző létesítmény maga: ez utóbbi esetben a leválasztás ugyanannak az üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedélynek a keretében történik. A létesítménynek valamennyi, a CO2 leválasztásában, ideiglenes tárolásában, a CO2 szállító hálózatba vagy a CO2-ből álló üvegházhatásúgáz-kibocsátások geológiai tárolására szolgáló tárolóhelyre való átadásában részt vevő összetevőjét szerepeltetni kell az üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedélyben. Abban az esetben, ha a létesítmény a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó egyéb tevékenységet végez, akkor a szóban forgó tevékenységeket az ezen iránymutatások vonatkozó melléklete alapján kell nyomon követni. 2. A CO2-LEVÁLASZTÁSI TEVÉKENYSÉGEKBŐL SZÁRMAZÓ KIBOCSÁTÁSOK A CO2-leválasztási műveletek során felmerülő potenciális CO2 kibocsátási források a következők: - a leválasztó létesítményeknek átadott CO2, - a létesítményben végzett égetés és egyéb kapcsolódó tevékenységek (a leválasztással összefüggésben), azaz tüzelőanyag- és kiindulásianyag-felhasználás. 3. AZ ÁTADOTT ÉS A KIBOCSÁTOTT CO2-MENNYISÉGEK MEGHATÁROZÁSA 3.1. A MENNYISÉG LÉTESÍTMÉNYSZINTŰ MEGHATÁROZÁSA A kibocsátásokat teljes anyagmérleg felhasználásával kell kiszámítani, tekintetbe véve a létesítményben megvalósuló valamennyi, a kibocsátás szempontjából releváns folyamatból származó potenciális CO2 kibocsátást, valamint a leválasztott és a szállítóhálózatba átadott CO2 mennyiségét. A létesítmény kibocsátásait a következő képlettel kell számítani: Eleválasztó létesítmény = Tinput + Eleválasztás nélkül - Ttárolásra ahol: Eleválasztó létesítmény = a leválasztó létesítmény teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátása Tinput = a leválasztó létesítménybe átadott CO2-nek a XII. melléklettel és az I. melléklet 5.7. szakaszával összhangban megállapított mennyisége; Amennyiben az üzemeltető az illetékes hatóság számára elfogadható módon bizonyítani tudja, hogy a kibocsátó létesítmény teljes CO2-kibocsátását átadják a leválasztó létesítménynek, akkor az illetékes hatóság engedélyezheti az üzemeltető számára, hogy a folyamatos kibocsátásmérő rendszerek helyett a kibocsátó létesítménynek az I-XII. melléklet alapján meghatározott kibocsátásait alkalmazza. Eleválasztás nélkül = a létesítmény kibocsátásai a CO2 leválasztása nélkül, azaz a létesítmény valamennyi egyéb tevékenységéből származó, a vonatkozó mellékleteknek megfelelően nyomon követett kibocsátásainak összege; Ttárolásra = a szállítóhálózatba vagy egy tárolóhelyre átadott CO2-nek a XII. melléklettel és az I. melléklet 5.7. szakaszával összhangban meghatározott mennyisége. Azokban az esetekben, amikor a CO2-leválasztást ugyanaz a létesítmény végzi, amelyikből a CO2 származik, a Tinput nullával egyenlő. Önálló leválasztó létesítmények esetében az Eleválasztás nélkül a kibocsátásoknak azon mennyisége, amely a leválasztó létesítménybe leválasztás céljából átadott CO2-n kívüli forrásokból származik, például a turbinákból, kompreszszorokból, fűtőberendezésekből származó égetési eredetű kibocsátások. Ezeket a kibocsátásokat a megfelelő tevékenységspecifikus mellékletnek megfelelően elvégzett számításokkal vagy mérésekkel lehet meghatározni. Az önálló leválasztó létesítmények esetében a CO2-t leválasztó létesítménybe átadó létesítmény a Tinput összegét levonja saját kibocsátásaiból. 3.2. AZ ÁTADOTT CO2 MEGHATÁROZÁSA Az átadott és a leválasztó létesítménybe átvett CO2 mennyiségét az I. melléklet 5.7. szakaszával összhangban, a XII. mellékletnek megfelelően alkalmazott folyamatos kibocsátásmérő rendszerekkel kell meghatározni. Legalább a XII. mellékletben meghatározottak szerinti 4. meghatározási szintet kell alkalmazni. A vonatkozó kibocsátási forrás esetében kizárólag akkor használható eggyel alacsonyabb meghatározási szint, ha az illetékes hatóság számára kielégítő módon bizonyítják, hogy a 4. meghatározási szinten alapuló megközelítés műszakilag megvalósíthatatlan."

D. A határozat az alábbi XVII. melléklettel egészül ki: "XVII. MELLÉKLET A 2009/31/EK irányelv alapján engedélyezett tárolóhelyen való geológiai tárolás céljából végzett csővezetékes CO2-szállításból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások meghatározására szolgáló tevékenységspecifikus iránymutatások 1. TERJEDELEM ÉS TELJESSÉG A CO2 csővezetékeken keresztül történő szállításából származó kibocsátások nyomon követésének és jelentésének tárgyi terjedelmét a szállítóhálózat üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedélye határozza meg, a szállítóhálózatba beleértve a hozzá funkcionálisan kapcsolódó létesítményeket - köztük a nyomásfokozó állomásokat és a fűtőberendezéseket - is. Mindegyik szállítóhálózatnak van legalább egy olyan kezdő- és egy olyan végpontja, amely a CO2 leválasztását, szállítását vagy geológiai tárolását végző más létesítményekhez kapcsolódik. A kezdő- és a végpontok lehetnek a szállítóhálózat kettéágazásai vagy országhatárok. A kezdő- és végpontoknak, valamint a kapcsolódó létesítményeknek szerepelniük kell az üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedélyben. 2. A CO2-KIBOCSÁTÁS MENNYISÉGÉNEK MEGHATÁROZÁSA A CO2 csővezetéken történő szállítása során felmerülő potenciális CO2 kibocsátási források a következők: - a szállítóhálózathoz funkcionálisan kapcsolódó létesítményekben - például nyomásfokozó állomásokon - végzett égetés vagy egyéb folyamatok, - a szállítóhálózatból származó diffúz kibocsátások, - a szállítóhálózatból a légkörbe visszajuttatott kibocsátások, - a szállítóhálózatot érintő szivárgási incidensekből származó kibocsátások. A lenti B. módszert alkalmazó szállítóhálózat esetében a számított kibocsátáshoz nem kell hozzáadni a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó más létesítményektől átvett CO2-t, és annak számított kibocsátásából nem kell levonni a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó más létesítményekbe átadott CO2 mennyiségét. 2.1. A MENNYISÉG MEGHATÁROZÁSÁRA ALKALMAZOTT MEGKÖZELÍTÉSEK A szállítóhálózatok üzemeltetői a következő két módszer közül választhatnak: A. MÓDSZER: A szállítóhálózat kibocsátásait a következő képlet szerint alkalmazott anyagmérleg alapján kell meghatározni: ahol: Kibocsátások = a szállítóhálózat összes CO2 kibocsátása [t CO2]; Esaját tevékenység = a szállítóhálózat saját tevékenységéből (vagyis nem a hálózatban szállított CO2-ből) származó kibocsátások, például azok, amelyek a nyomásfokozó állomásokon végzett, ezen iránymutatások vonatkozó mellékleteivel összhangban nyomon követett tüzelőanyag-használat következményei; TBE,i = a szállítóhálózatba az i betáplálási ponton átadott CO2-nek a XII. melléklettel és az I. melléklet 5.7. szakaszával összhangban megállapított mennyisége; TKI,j = a szállítóhálózatból a j kimeneti ponton átadott CO2-nek a XII. melléklettel és az I. melléklet 5.7. szakaszával összhangban megállapított mennyisége. B. MÓDSZER: A kibocsátásokat a létesítményben végrehajtott, a kibocsátás szempontjából releváns valamennyi folyamatból származó potenciális CO2 kibocsátásnak, valamint a leválasztott és a szállítóhálózatba átadott CO2 mennyiségének figyelembevételével, a következő képlet alkalmazásával kell kiszámítani: Kibocsátások [t CO2]= CO2 diffúz + CO2 légkörbe visszajuttatott + CO2 szivárgások + CO2 létesítmények ahol: Kibocsátások = a szállítóhálózat összes CO2 kibocsátása [t CO2]; CO2 diffúz = a szállítóhálózatban szállított CO2-ből származó diffúz kibocsátások összege [t CO2], beleértve a tömítéseken vagy szelepeken keresztül, intermedier kompresszorállomásokból és intermedier tárolólétesítményekből távozó kibocsátásokat is; CO2 légkörbe visszajuttatott = a szállítóhálózatban szállított CO2-ből a légkörbe visszajuttatott kibocsátások mennyisége [t CO2]; CO2 szivárgások = a szállítóhálózatban szállított azon CO2-mennyiség [t CO2], amely a szállítóhálózat egy vagy több összetevőjének meghibásodása következtében kerül kibocsátásra; CO2 létesítmények = az égetés vagy a szállítóhálózaton végzett csővezetékes szállításhoz funkcionálisan kapcsolódó, az ezen iránymutatások vonatkozó mellékleteinek megfelelően nyomon követett egyéb folyamatok következtében kibocsátott CO2 mennyisége [t CO2]; 2.2. A MENNYISÉG MEGHATÁROZÁSÁVAL KAPCSOLATOS KÖVETELMÉNYEK Akár az A., akár a B. módszert választja, az üzemeltetőnek bizonyítania kell az illetékes hatóság előtt, hogy a választott módszer indokolatlanul magas költségek nélkül, az üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedély érvényessége idején elérhető legjobb technológia és szaktudás alkalmazásával az összkibocsátás tekintetében megbízhatóbb, alacsonyabb bizonytalanságú eredményekhez vezet. A B. módszer választása esetén az üzemeltető az illetékes hatóság számára elfogadható módon bizonyítja, hogy az üzemeltető szállítóhálózatának éves szintű üvegházhatásúgáz-kibocsátása vonatkozásában fennálló bizonytalanság nem haladja meg a 7,5 %-ot. 2.2.1. AZ A. MÓDSZERREL KAPCSOLATOS KÜLÖNLEGES KÖVETELMÉNYEK: A szállítóhálózatba átadott és a szállítóhálózatból átvett CO2 mennyiségét az I. melléklet 5.7. szakaszával összhangban, a XII. mellékletnek megfelelően alkalmazott folyamatos kibocsátásmérő rendszerekkel kell meghatározni. Legalább a XII. mellékletben meghatározottak szerinti 4. meghatározási szintet kell alkalmazni. A vonatkozó kibocsátási forrás esetében kizárólag akkor használható eggyel alacsonyabb meghatározási szint, ha az illetékes hatóság számára kielégítő módon bizonyítják, hogy az ezen a meghatározási szinten alapuló megközelítés műszakilag megvalósíthatatlan. 2.2.2. A B. MÓDSZERREL KAPCSOLATOS KÜLÖNLEGES KÖVETELMÉNYEK: 2.2.2.1. Égetésből származó kibocsátások A tüzelőanyag-használatból eredő, égetésből származó potenciális kibocsátásokat a II. melléklettel összhangban kell nyomon követni. 2.2.2.2. A szállítóhálózatból származó diffúz kibocsátások Diffúz kibocsátások a következőkben felsorolt típusokhoz tartozó berendezésekből származhatnak: - tömítések, - mérőberendezések, - szelepek, - intermedier kompresszorállomások, - intermedier tárolólétesítmények. Amennyiben diffúz kibocsátásokkal kell számolni, az egy berendezésre/előfordulásra vonatkoztatott, g CO2/időegységben kifejezett átlagos kibocsátási tényezőket (EF) az üzemeltető a művelet megkezdésekor, de legkésőbb az első olyan jelentéstételi év végéig meghatározza, amelyben a szállítóhálózat már üzemel. Ezeket a tényezőket az üzemeltetők a szakterület vonatkozásában rendelkezésre álló legjobb technikák alapján legalább ötévente felülvizsgálják. Az összkibocsátás meghatározásához az egyes kategóriákban meglévő berendezések számát meg kell szorozni a kibocsátási tényezővel, majd össze kell adni az egyes kategóriák esetében kapott eredményeket az itt látható egyenlet mintájára: Az előfordulások száma megegyezik a szóban forgó berendezések kategóriánkénti darabszámával, megszorozva az egy évre eső időegységek számával. 2.2.2.3. A szivárgásból származó kibocsátások A szállítóhálózat üzemeltetője reprezentatív (térbeli és időbeli) hőmérséklet- és nyomásadatokkal bizonyítja a hálózat szivárgásmentes működését. Amennyiben az adatok alapján szivárgásra lehet következtetni, az üzemeltető a szakterület vonatkozásában rendelkezésre álló, helyes gyakorlatra vonatkozó iránymutatások alapján, a nyomonkövetési tervben dokumentált megfelelő módszerrel kiszámítja a szivárgás következtében a légkörbe jutatott CO2 mennyiségét, pl. a hőmérsékletre és a nyomásra vonatkozó adatoknak a szivárgásmentes működés során mért átlagos nyomás- és hőmérsékleti értékekkel való összehasonlításából kapott különbségek felhasználásával. 2.2.2.4. Légkörbe visszajuttatott kibocsátások Az üzemeltető a nyomonkövetési tervben kitér a légkörbe visszajutatott kibocsátást eredményező potenciális helyzetekkel kapcsolatos elemzésre, beleértve a karbantartással vagy vészhelyzettel összefüggésben keletkező kibocsátásokat is, és a szakterület vonatkozásában rendelkezésre álló, helyes gyakorlatra vonatkozó iránymutatások alapján a légkörbe visszajutatott CO2 mennyiségének kiszámítására megfelelően dokumentált módszertant határoz meg. 2.2.2.5. A diffúz kibocsátásokkal és a szivárgásból származó kibocsátásokkal kapcsolatban végzett számítási eredmények validálása Tekintve, hogy a szállítóhálózatba átadott és az onnan átvett CO2 nyomon követésére minden esetben kereskedelmi célból kerül majd sor, a szállítóhálózat üzemeltetője évente legalább egy alkalommal az A. módszert alkalmazza a B. módszer eredményeinek validálására. Ebben a tekintetben az átadott CO2 mérésére a XII. mellékletben meghatározott alacsonyabb meghatározási szintek is alkalmazhatók."

E. A határozat a következő XVIII. melléklettel egészül ki: "XVIII. MELLÉKLET A CO2-nek a 2009/31/EK irányelv alapján engedélyezett tárolóhelyen való geológiai tárolására vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások 1. TERJEDELEM A CO2 geológiai tárolásából származó kibocsátások nyomon követésének és jelentésének tárgyi terjedelmét az egyes tárolóhelyekre külön-külön kell megállapítani, a 2009/31/EK irányelv alapján kiadott engedélyben a tárolóhely és a tárolókomplexum pontos lehatárolása alapján. A CO2 besajtolására alkalmazott berendezésekből származó valamennyi kibocsátási forrást fel kell tüntetni az üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedélyben. Amennyiben egy tárolókomplexumból származó olyan szivárgásokat azonosítanak, amelyek kibocsátáshoz vagy CO2 vízoszlopba juttatásához vezetnek, akkor ezeket a szivárgásokat az adott létesítmény vonatkozásában mindaddig kibocsátási forrásként kell nyilvántartani, amíg a 2009/31/EK irányelv 16. cikke szerinti korrekciós intézkedéseket végre nem hajtották, és nem vált kimutathatatlanná a szivárgásból származó kibocsátás vagy vízoszlopba juttatás. 2. CO2-KIBOCSÁTÁSOK BEAZONOSÍTÁSA A CO2 geológiai tárolása során felmerülő potenciális CO2 kibocsátási források a következők: - tüzelőanyag-használat a nyomásfokozó állomásokon, illetve egyéb égetéssel járó tevékenységek, pl. a helyszínen működő erőművek, - a besajtolás vagy a fokozott szénhidrogén-kinyerés során történő légkörbe juttatás, - a besajtolás során keletkező diffúz kibocsátások, - a fokozott szénhidrogén-kinyerés során keletkező CO2, - szivárgás. A tárolóhelyek esetében a számított kibocsátáshoz nem kell hozzáadni a más létesítményektől átvett CO2-t, illetve a számított kibocsátásból nem kell levonni a más létesítménybe átadott vagy a tárolóhelyen geológiai tárolás alatt lévő CO2 mennyiségét. 2.1. A TÜZELŐANYAG-HASZNÁLATBÓL SZÁRMAZÓ KIBOCSÁTÁSOK A földfelszín feletti tevékenységekhez kapcsolódó égetésből származó kibocsátásokat a II. melléklettel összhangban kell meghatározni. 2.2. A BESAJTOLÁSKOR KELETKEZŐ LÉGKÖRBE JUTATOTT ÉS DIFFÚZ KIBOCSÁTÁSOK A légkörbe jutatott és a diffúz kibocsátásokat a következők szerint kell meghatározni: CO2 kibocsátott mennyisége [tCO2] = V CO2 [tCO2] + F CO2 [tCO2] ahol: V CO2= a légkörbe jutatott CO2 mennyisége F CO2 = a= diffúz kibocsátásokból származó CO2 mennyisége A V CO2 meghatározásához az ezen iránymutatások XII. mellékletével összhangban folyamatos kibocsátásmérő rendszereket kell alkalmazni. Amennyiben a folyamatos kibocsátásmérő rendszerek alkalmazása ésszerűtlenül költséges lenne, az üzemeltető az illetékes hatóság jóváhagyásától függően a szakterületre vonatkozó helyes gyakorlat alapján kidolgozott megfelelő módszert felveheti a nyomonkövetési tervbe. Az F CO2 egyetlen forrásnak tekintendő, azaz a XII. melléklet és az I. melléklet 6.2. szakaszának a bizonytalansággal kapcsolatos követelményei az összesített értékre, nem pedig az egyes kibocsátási pontokra alkalmazandók. Az üzemeltető a nyomonkövetési tervben kitér a diffúz kibocsátás potenciális forrásaival kapcsolatos elemzésre és a szakterület vonatkozásában rendelkezésre álló, helyes gyakorlatra vonatkozó iránymutatások alapján az F CO2 mennyiségének kiszámítására vagy mérésére megfelelően dokumentált módszertant határoz meg. Az F CO2 meghatározására a sajtolóberendezés vonatkozásában a 2009/31/EK irányelv 13. cikkének és II. melléklete 1.1. e)-h) alpontjainak megfelelően gyűjtött adatok is felhasználhatók, amennyiben azok megfelelnek az ezen irányelvben szereplő követelményeknek. 2.3. A FOKOZOTT SZÉNHIDROGÉN-KINYERÉSRE IRÁNYULÓ MŰVELETEK SORÁN KELETKEZŐ LÉGKÖRBE JUTATOTT ÉS DIFFÚZ KIBOCSÁTÁSOK A fokozott szénhidrogén-kinyerésnek és a CO2 geológiai tárolásának kombinációja nagy valószínűséggel további forrásanyag-kibocsátással jár, azaz a szénhidrogének kitermelésével párhuzamosan CO2 keletkezik. A fokozott szénhidrogén-kinyerésre irányuló műveletek során a következő további kibocsátási források merülnek fel: - az olaj és a gáz szétválasztására szolgáló egységek és a gázvisszanyerő berendezések, amennyiben légkörbe visszajutatott CO2-kibocsátások is előfordulnak, - a fáklyázás, amelynek során a folyamatos lefúvató rendszerek alkalmazásának következtében kibocsátások keletkezhetnek, illetve a szénhidrogén kitermelő létesítmények nyomáscsökkentése, - az annak elkerülése érdekében alkalmazott CO2 lefúvató rendszer, hogy a túl nagy koncentrációban megjelenő CO2 eloltsa a fáklyát. A diffúz kibocsátásokat rendszerint visszairányítják egy gáztároló rendszerbe, a fáklyához vagy a CO2 lefúvató rendszerbe. Az ilyen diffúz kibocsátásokat vagy pl. a CO2 lefúvató rendszerből a légkörbe juttatott CO2-t az e melléklet 2.2. szakaszának megfelelően kell meghatározni. A fáklyázásból származó kibocsátásokat a II. mellékletnek megfelelően, a fáklyagáz potenciális inherens CO2 tartalmának figyelembevételével kell meghatározni. 3. A TÁROLÓKOMPLEXUMBÓL MEGVALÓSULÓ SZIVÁRGÁS Nyomonkövetési eljárást kell indítani abban az esetben, ha a szivárgás kibocsátást vagy vízoszlopba juttatást eredményez. A CO2 vízoszlopba juttatásából származó kibocsátásokat a vízoszlopba juttatott mennyiséggel megegyező mennyiségűnek kell tekinteni. A kibocsátások vagy a szivárgás következtében keletkező vízoszlopba juttatást mindaddig nyomon kell követni, amíg a 2009/31/EK irányelv 16. cikke szerinti korrekciós intézkedéseket végre nem hajtották, és nem vált kimutathatatlanná a kibocsátás vagy vízoszlopba juttatás. A kibocsátások és a vízoszlopba juttatás mennyiségét a következők szerint kell meghatározni: ahol: L CO2 = a szivárgás következtében naptári naponként kibocsátott vagy kijuttatott CO2 tömege. Minden olyan naptári nap vonatkozásában, amikor a szivárgás kimutatható, az óránként elszivárgott átlagos tömeget [tCO2/h] kell alapul venni, majd azt megszorozni 24-gyel. Az óránként elszivárgott mennyiséget a tárolóhely és a szivárgás vonatkozásában jóváhagyott nyomonkövetési tervben szereplő rendelkezéseknek megfelelően kell meghatározni. A nyomon követés megkezdése előtti naptári napok vonatkozásában a naponta elszivárgott tömeget a nyomon követés első napján mért napi elszivárgott tömeggel megegyezőnek kell tekinteni. Tkezdődátum = a következők közül a legkésőbbi: a) az utolsó olyan nap, amelynek vonatkozásában nem jelentettek a szóban forgó forrásból származó kibocsátásokat vagy vízoszlopba juttatást; b) a CO2 besajtolásának kezdődátuma; c) egyéb olyan időpont, amelyről az illetékes hatóság számára elfogadható módon bizonyítható, hogy a kibocsátás vagy a vízoszlopba juttatás nem kezdődhetett meg a szóban forgó időpont előtt. Tzáródátum = az az időpont, amikorra a 2009/31/EK irányelv 16. cikke szerinti korrekciós intézkedéseket végrehajtották, és már nem mutatható ki kibocsátás vagy vízoszlopba juttatás. A szivárgásokból származó kibocsátások vagy vízoszlopba juttatás mennyiségi meghatározására más módszerek is alkalmazhatók, amennyiben a fent leírt megközelítésnél nagyobb pontosságuk miatt az illetékes hatóság jóváhagyta őket. A tárolókomplexumból kiszivárgott kibocsátások mennyiségét minden szivárgás esetében a jelentési időszakra vonatkozó legfeljebb ± 7,5 %-os összesített bizonytalansággal kell meghatározni. Abban az esetben, ha az alkalmazott mennyiségmeghatározási módszer összesített bizonytalansága meghaladja a ± 7,5 %-ot a következők szerinti kiigazítást kell alkalmazni: CO2,jelentett [tCO2] = CO2,meghatározott mennyiség [tCO2] × (1 + (Bizonytalanságrendszer [%]/100) - 0,075) ahol: CO2,jelentett : az éves kibocsátási jelentésbe a szóban forgó szivárgással kapcsolatban szereplő CO2-mennyiség; CO2,meghatározott mennyiség : a szóban forgó szivárgás esetében alkalmazott mennyiségmeghatározási módszerrel kapott CO2-mennyiség; Bizonytalanságrendszer : a szóban forgó szivárgás esetében alkalmazott mennyiségmeghatározási módszernek az ezen iránymutatások I. mellékletének 7. szakasza alapján meghatározott bizonytalansági foka."