EH 1999.97 I. A nevének olvasható aláírására nem képes személy közokiratba foglalt szerződési nyilatkozata érvényes.

II. A tartási szerződés esetében - a szerződés szerencse jellege folytán - a feltűnő értékaránytalanság nem eredményez érvénytelenséget, így az uzsora megállapítása sem jöhet szóba [Ptk. 201. § (2) bek., 202. §, 586. § (2) bek., Ptké. 38. § (3) bek., 1991. évi XLI. törvény 117. § (3) bek.]

A felperes néhai H. J. eltartottnak a testvére, a törvényes öröklés rendje szerinti örököse, az alperesek az eltartott szomszédai voltak. Az eltartott J.-n, a felperes pedig B.-n élt, a felperes évente két-három alkalommal látogatta meg a testvé-rét.

Az eltartott havi 14 000 forint nyugdíjjal rendelkezett, 1994. őszéig önmagáról gondoskodott, tartásra és gondozásra nem szorult. 1994. október 14-én tüdőgyulladást kapott, melyből felgyógyult, majd október 28-án érsebészeti problémával került kórházba, ahol 1994. november 13-áig állott kezelés alatt. Ezt követően már ágybanfekvő beteg volt, ügyeit a részére már korábban is segítséget nyújtó alperesek intézték, a II. rendű alperes várta haza a kórházból, majd az alperesek gondozták, ápolták és teljes körű ellátást nyújtottak a részére.

1994. november elején az eltartott az alperesekkel tartási szerződést kívánt kötni. A helyi polgármesteri hivatal tanácsára a tartási szerződés elkészítése érdekében őt dr. K. K. ügyvéd a titkárnőjével felkereste, az eltartottal elbeszélgetett, ennek alapján meggyőződött arról, hogy az eltartott szellemi állapota megfelelő. Kioktatta őt a tartási szerződés lényegéről, majd a szerződés írásbafoglalása után észlelte, hogy az eltartott aláírása olvashatatlan és az eltartott a szerződést sem tudja elolvasni, ezért annak elkészítését nem vállalta, közölte, hogy a szerződés elkészítéséhez közjegyző közreműködése szükséges.

1994. november 14-én dr. B. G. közjegyző kereste fel az eltartottat a lakásán, aki szintén azt állapította meg, hogy az eltartott tudata tiszta, de látásromlása miatt nevének aláírására és olvasásra képtelen, ezért a tartási szerződést írásba-foglalása után az eltartott előtt felolvasta, majd az eltartott kinyilvánított egyetértése után azt két tanú jelenlétében aláírta.

A tartási szerződés tartalma szerint az alperesek vállalták, hogy az eltartottat élete végéig élelmezik, ápolják, gyógykezeltetik, ruházatát és lakását tisztántartják, végül illően eltemettetik. Ezzel szemben az eltartott rájuk ruházta a tulajdonában álló házas ingatlant, mezőgazdasági ingatlanát, értékpapírjait és ingóságait.

1994. december 28-án az eltartott meghalt.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az eltartott és az alperesek között létrejött tartási szerződés a Ptk. 17. és 18. §-ai alapján, illetve a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése és a 202. §-a alapján semmis. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

A bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Indokolásában kifejtette, hogy az eltartott a szerződés megkötésekor cselekvőképes volt, ezt tanúként a perben az ügyvéd és a közjegyző, továbbá a közjegyzőnek a szerződéskötéskor jelen titkárnője, valamint az eltartott háziorvosa igazolták, de ezt a következtetést lehetett levonni a felperes fiának a tanúvallomásából is.

A Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésében írt semmiségi okkal kapcsolatban a bíróság kifejtette, hogy a szerződés nem ütközött a jó erkölcsbe, mert a felperes levelei már a korábbi évekre visszamenően is bizonyították az alpereseknek az eltartotthoz fűződő jó viszonyát és az általuk nyújtott segítséget, továbbá az orvosszakértői vélemény sem tartalmaz olyan megállapítást, hogy az alperesek a szerződés megkötésének időpontjában az eltartott közeli halálának bekövetkeztére számíthattak volna. Alaptalannak ítélte a felperesnek a Ptk. 202. §-ában foglalt uzsorás szerződésre való hivatkozását is, figyelemmel arra, hogy a tartási szerződés ún. "szerencse jellegű" szerződés, melyben a szolgáltatások egyenértékűsége, az arányosság kérdése a szerződés érvényességét nem befolyásolja. Végül alaptalannak minősítette a felperesnek azt a kereseti kérelmét is, hogy a szerződés megkötése a kötelező alakiság megsértésével történt, mert a Ptké. 38. §-ának (3) bekezdése szerint a közokirat minden más alapszerűséget pótol, így a tartási szerződés közokiratba foglalása a szerződés érvényességéhez szükséges alakisághoz képest többletgaranciát tartalmaz. Ezzel kapcsolatban arra is rámutatott, hogy az eltartott szerződési akaratát a közjegyző nem befolyásolta, hiszen a tartási szerződés megkötésére irányuló szándékát az eltartott már korábban, ügyvéd előtt is egyértelműen kifejezésre jutatta.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben jogszabálysértésre hivatkozva megismételte azt az álláspontját, hogy a szerződés nem felelt meg a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 117. §-ában írt, a közjegyzői okiratra meghatározott feltételeknek, mert az eltartott látásromlása nem nyert bizonyítást, így a közjegyző aláírása az eltartott aláírását nem pótolhatta, tehát a szerződés a kötelező alakiság megsértésével jött létre. Fenntartotta azt a perbeli előadását, mely szerint a szerződés a Ptk. 202. §-a szerinti uzsorás szerződés volt, és tévesnek állította azt a megállapítást, hogy a tartási szerződés szerencse jellege folytán a feltűnő értékkülönbözet megállapítása kizárt. Kifogásolta, hogy a bíróság a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésére alapított semmisségi okot: a jó erkölcsbe való ütközést "nem is vizsgálta" továbbá azt, hogy a szerződés a Ptk. 586. §-ának (1) bekezdését is sértette, mert az alperesek az eltartottról csak másfél hónapig gondoskodtak, végül a jogerős ítélet egészét illetően kérte annak megállapítását, hogy a bíróság az ügyben a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének sérelmével megalapozatlanul döntött és ezzel megsértette a Ptk. 3. §-ának (1) bekezdésében foglalt azt az alapelvet is, mely szerint a bíróságnak a perben az igazság kiderítésére kell törekednie.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

I. A Ptk. 586. §-ának (2) bekezdése a tartási szerződés érvényességét írásbeli alakhoz köti. A másodfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a közokirat a Ptké. 38. §-ának (3) bekezdése szerint minden más alapszerűséget pótol, a közjegyző által a törvény által megszabott alakban készített és aláírt szerződés érvényessége pedig az 1991. évi XLI. tv. 117. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással azért nem támadható, mert az eltartott az aggálytalan tanúvallomások szerint, de az iratokhoz csatolt és az eltartott által 1994 októberében aláírt nyugdíjszelvényből is megállapíthatóan a szerződés megkötésekor a nevének olvasható aláírására nem volt képes.

II. A tartási szerződés az eltartott haláláig, tehát határozatlan időtartamra kötött szerződés, melynek egyik alapvető eleme a kockázatvállalás, ezért a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értéke közti aránytalanság utóbb nem eredményezheti a szerződésnek a Ptk. 201. §-ának (1) bekezdése szerinti érvénytelenségét. A Ptk. 202. §-a szerinti uzsorás szerződés a feltűnően értékaránytalan szerződés minősített esete, mely többlet tényállásként feltételezi, hogy az előny kikötése a másik fél helyzetének kihasználásával történt. Mivel a tartási szerződés esetében - annak szerencse jellege folytán - önmagában a feltűnő értékaránytalanság sem eredményez érvénytelenséget, a felperes által hivatkozott uzsora semmisségi okként való megállapítása szóba sem jöhet.

A Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik. Az erre hivatkozó felülvizsgálati kérelem az első- és másodfokú bíróság ítéletének részletes indokolása szerint minden alapot nélkülöz. Az orvosszakértői vélemény szerint az alperesek az eltartott betegségéből, illetve betegségi állapotából nem tudhattak arról, hogy az eltartott halála rövidesen bekövetkezik. Ezért a Legfelsőbb Bíróság ebben a kérdésben a Pp. 275/B. §-ának alkalmazásával a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése szerint a jogerős ítélet helyes indokaira visszautal.

A tartási szerződés nem teljesítése, vagy nem megfelelő teljesítése nem eredményezheti a szerződés érvénytelenségének utólagos megállapítását, csupán arra ad alapot, hogy a tartási szolgáltatások jogosultja a szerződés megszüntetését kérje. Ez a jog azonban csak a tartási szerződés jogosultját illeti meg; ha életében a szerződés megszűntetése iránt pert nem indított, halála után más személy ilyen per megindítására nem jogosult [BH 1996/12/641.; Ptk. 658. § (1) bekezdés].

A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21. 089/1997. sz.)