EH 2007.1677 I. Amennyiben a tanú és az ügyvéd között megszűnt az a jogviszony, ami a tanút segítő ügyvédi feladatellátást lehetővé tette, nincs eljárásjogi akadálya annak, hogy ez az ügyvéd a terhelt védelmét ellássa [Be. 45. § (2) bek.].
II. A bűnszervezet törvényi fogalmának nem része a jogtalan vagyoni haszonszerzés célzata.
III. A bűnszervezet törvényi fogalmának nem része akár egyetlen bűncselekmény befejezett elkövetése vagy megkísérlése sem. A törvény az ott írt súlyú vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetését, mint szervezeti célt tételezi a fogalom részeként, s nem követeli meg e bűncselekmények tényleges megvalósítását [Btk. 137. § 8. pont].
A megyei bíróság a 2006. április 13. napján kelt ítéletével:
az I. r., II. r., III. r., IV. r. és V. r. terhelteket, mint társtetteseket bűnszervezet tagjaként elkövetett emberölés előkészületének bűntettében;
az I. r. terheltet, mint felbujtót, a II. r. terheltet, mint bűnsegédet, VI. r., VII. r. és a VIII. r. terhelteket, mint társtetteseket bűnszervezet tagjaként folytatólagosan elkövetett fegyvercsempészet bűntettében,
az V. r. terheltet, mint bűnsegédet bűnszervezet tagjaként elkövetett fegyvercsempészet bűntettében mondta ki bűnösnek, és
ezért - az I. r., II. r. és V. r. terhelt esetében halmazati büntetésként - az I. r. terheltet 12 év fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra; a II. r. terheltet 10 év fegyházra és 8 év közügyektől eltiltásra; a III. r. terheltet 5 év fegyházra és 5 év közügyektől eltiltásra; a IV. r. terheltet 6 év fegyházra és 5 év közügyektől eltiltásra; az V. r. terheltet, mint visszaesőt 8 év fegyházra és 7 év közügyektől eltiltásra; a VI. r. terheltet 10 év fegyházra és a Magyar Köztársaság területéről végleges hatállyal történő kiutasításra; a VII. r. terheltet 7 évi fegyházra és 6 évi közügyektől eltiltásra; a VIII. r. terheltet pedig 7 év fegyházra és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte.
Az ítélet valamennyi terheltre nézve úgy rendelkezett, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.
Az I. r. terheltet 2 rb. és az V. r. terheltet 1 rb., bűnszervezet tagjaként elkövetett lőfegyverrel visszaélés bűntettének vádja alól, a III. r. és a IV. r. terheltet 1 rb., bűnszervezet tagjaként folytatólagosan elkövetett fegyvercsempészet bűntettének vádja alól, a VII. r. terheltet pedig emberölés előkészületének bűntette és lőfegyverrel visszaélés bűntette miatt emelt vád alól felmentette.
A megállapított tényállás lényege a következő:
I/A. 2004-ben az I. r. terhelt által irányított bűnszervezet vezetésében a II. r., III. r., IV. r. és az V. r. terheltek vettek részt. A bűnszervezetnek a tagja volt ekkor a VI. r., VII. r. és VIII. r. terhelt, továbbá S. S. tanú, K. Á. tanú és az 1. számú tanú. A bűnszervezetnek emellett több, az eljárás során nem azonosítható további tagja is volt.
A II. r. terhelttel a VI. r. terhelt és S. S. volt napi kapcsolatban, ők a fegyvercsempészet végrehajtása során töltöttek be kulcsszerepet. A VI. r. terhelt és S. S. irányították K. Á. tanút a fegyvercsempészés végrehajtásában. A VII. r. és VIII. r. terheltek úgyszintén A II. r. terhelt irányítása alatt, az 1. sz. tanú pedig közvetlenül az V. r. terhelt irányítása alatt álltak. A szervezet tagjainak szokásos találkozási helye egyébként a III. r. terhelt tulajdonában és a II. r. terhelt üzemeltetésében működő b.-i étterem volt.
A szervezet különböző juttatásokat (ingyenes vagy kedvezményes étkezés, többszázezer forintos díjazás, szállás, gépkocsi) biztosított az egyes tagok részére. Azoknak a szervezeti tagoknak pedig, akik büntetőeljárás hatálya alá kerültek, azzal igyekezett segítséget nyújtani, hogy védelmükre ügyvédeket hatalmazott meg, azokat fizette, instruálta, s ezen a módon továbbra is ellenőrzése alatt tartotta őket.
I/B. Az I. r. terhelt által vezetett bűnszervezet 2004-ben - már pontosabban meg nem határozható időpontban - egy korábbi, az 1996-1997 évi közös üzleti tevékenységből származó, többszázezer dolláros követelést támasztott V. G. tanúval szemben, aki ezt a követelést nem fogadta el, és nem volt hajlandó fizetni. A követeléssel kapcsolatban T. T. sértett úgy foglalt állást, hogy V. G. azt nem is kell megfizetnie.
Az I. r., II. r., III. r., IV. r. és V. r. terheltek 2004 tavaszán - közelebbről meg nem határozható időpontban - megegyeztek abban, hogy T. T. sértettet meg kell öletni azért, hogy ne legyen akadálya a V. G. tanúval szemben támasztott követelés érvényesítésének. A sértett megölésére külföldi bérgyilkosok kaptak megbízást, akiknek személye azonban az eljárás során ismeretlen maradt. A bérgyilkosok a megbízás végrehajtásához lőfegyvereket és egy motorkerékpárt igényeltek. A terv ugyanis az volt, hogy motorkerékpáron ülve hajtják végre T. T. sértett lelövését.
Az I. r. terhelt a T. T. tervezett megölésével kapcsolatban megbízta az V. r. terheltet azzal, hogy szerezze be a bérgyilkosok által igényelt motorkerékpárt. Az V. r. terhelt pedig továbbadva a megbízást, az eljárás során ismeretlenül maradt másik személyt bízott meg ezzel a feladattal. Ez az ismeretlen személy Cs. P. tanútól 2004. július 12-én megvásárolta annak a Honda típusú motorkerékpárját 610 000 forintért. Az adásvételi szerződést az ismeretlenül maradt személy valótlan személyi adatokkal kötötte meg. A motorkerékpárt több helyen is tárolták, majd 2004. október 20-án a egy bt. őrzött parkolójába került, ahol 2005. február 14-én lefoglalták.
II/A. T. T. sértett tervbe vett megölésének várható következményeként kialakuló helyzet kezelése érdekében 2004 júliusában az I. r. terhelt, S. S.-t és a VI. r. terheltet megbízta azzal, hogy szerbiai kapcsolatai felhasználásával sorozatlövő és maroklőfegyvereket, távcsöves puskát, lőszert, valamint plasztik robbanóanyagot szerezzenek be és juttassanak Magyarországra. S. és a VI. r. terhelt ezt a megbízást elvállalták. S. a megbízás teljesítése érdekében kapcsolatba lépett a XI. r. terhelttel, a VI. r. terhelt pedig a szerbiai fegyvercsempész ismerőseit kereste meg, akiket az eljárás során "b. N.", a szerbiai Sz. Z. és L. L. néven lehetett beazonosítani. A XI. r. terhelt 2004. július 21-én egy telefonbeszélgetés során elvállalta S. tanúnak, hogy beszerzi a szükséges fegyvereket és lőszereket, és azokat Magyarországra eljuttatja. A későbbiekben pedig plasztik robbanóanyag beszerzésére is vállalkozott. Ezt követően S. tanú és a XI. r. terhelt telefonos kapcsolatban maradtak, amelybe aztán bekapcsolódott a VI. r. terhelt is.
A XI. r. terhelt a fegyverbeszerzési megbízás teljesítése érdekében az eljárás során ismeretlenül maradt szerb-montenegrói állampolgárságú személyekkel lépett kapcsolatba. Emellett a VI. r. terhelt 2004 júliusában maga is kapcsolatba lépett szerbiai fegyverkereskedő ismerőseivel, és ő is egyeztetett a beszerzendő fegyverek fajtáját, mennyiségét, árát, valamint a fegyverek Magyarországra történő juttatásának módját illetően.
S. tanú és a VI. r. terhelt útlevéllel nem rendelkeztek, ezért nem kelhettek át a magyar-szerb határon, így aztán K. Á. tanút bízták meg azzal a feladattal, hogy menjen át Szerbia-Montenegróba és ott személyesen tárgyaljon a fegyvercsempészekkel és vegyen részt a fegyverek szállításában. K. Á. ezt a megbízást elvállalva, tudta, hogy a fegyvereket az I. r. terhelt által vezetett bűnszervezet megrendelésére és céljaira kell beszerezni.
K. Á. tanú 2004. július 25-én - a S. tanútól és a VI. r. terhelttől kapott telefon utasítások szerint - előbb felutazott B.-re, itt 20 óra körüli időpontban az említett étteremben találkozott a II. r. terhelttel, aki a fegyver árának kifizetése céljából átadott neki 2800 eurót, valamint a költségekre 20 000 forintot. K. Á. nyomban ez után gépkocsival a magyar-szerb határhoz ment, 22 óra 30 perc körül T.-nél gyalogosan átment a szerbiai oldalra, ahol találkozott a "b. N."-ként azonosított személlyel, aki őt elkísérte a szerbiai Sz. Z. és L. L. fegyvercsempészekkel tartott megbeszélésre. A megbeszélésükbe egyébként telefonon a VI. r. terhelt is bekapcsolódott. A megbeszélést követően K. Á. a fegyverek megszemlélése végett N. kíséretében N.-re ment, ahova csak 2004. július 26-án hajnali két órakor érkezett meg. A késői időpont miatt a fegyvereket már nem lehetett a zöldhatáron átjuttatni, ezért K. tanú a VI. r. terhelt utasítására visszatért Magyarországra, anélkül, hogy megnézte volna a fegyvereket.
K. az éjszakát K.-n töltötte és napközben is ott tartózkodott. Ez idő alatt a II. r. terhelt a VI. r. terhelttel és S. tanúval folyamatosan egyeztetett, amelynek eredményeként K. az esti órákban, 21 óra körül visszatért Cs.-re, és S.-nek a fegyvervásárlásra kapott 2800 eurót visszaadta.
A VI. r. terhelt július 27-én tovább folytatta az egyeztetést a fegyvervásárlás realizálása érdekében a szerb kapcsolataival. Ennek eredményeként K. Á.-t utasította, hogy ismét menjen le a magyar-szerb határhoz, visszaadva neki a 2800 eurót, valamint a benzinköltségre még 10 000 forintot. K. Á. július 27-én 20 óra 30 körüli időben érkezett T.-re. Ugyanakkor - a megbeszélések szerint - S. tanú, valamint a VI. r. terhelt is T.-re utaztak, ahova 22 óra 30 körüli időben érkeztek. K. tanú időközben telefonon kapcsolatba lépett Sz. Z.-vel, majd személyesen is találkoztak a határ magyar oldalán egy vendéglőben, ahol a megbeszélésekbe bekapcsolódott az időközben megérkezett S. tanú és a VI. r. terhelt.
A vendéglőben addig tartózkodtak, amíg Sz. Z. telefonon értesítést kapott arról, hogy a fegyverek megérkeztek. Ekkor Sz. Z. és K. Á. külön gépkocsikkal elindultak átvenni a fegyvereket. S. és a VI. r. terhelt a vendéglőben maradtak.
Sz. Z. egy földúton lekanyarodva, elment a fegyvereket áthozó személyekkel való találkozóra. Ez alatt K. Á. tanú Á.-n várakozott, majd Sz. Z. telefonértesítésére egy buszmegállónál ismét találkoztak. Sz. Z. a fegyvereket tartalmazó táskát ekkor betette K. Á. tanú gépkocsijának csomagtartójába. K. Á. megszemlélte a fegyvereket, és telefonon tájékoztatta a szállítmány tartalmáról a VI. r. terheltet, aki ezután utasítást adott a 2800 euró vételár kifizetésére. Ezután K. visszament T.-re, s vitte magával a fegyvereket a gépkocsi csomagtartójában. Itt S. tanú és a VI. r. terhelt közölték vele, hogy a fegyvereket Cs.-re viszik, biztosításként ők fognak elöl menni a gépkocsikkal, és, ha útközben rendőri ellenőrzéstől kellene tartani erről telefonon fogják értesíteni a fegyvereket szállító K.-t. A Cs.-re utazás közben S. telefonon jelentette a II. r. terheltnek, hogy a fegyvereket megkapták. A fegyverszállítmány ezen a módon július 28-án hajnali egy óra 40 perc körül érkezett meg Cs.-re. A szállítmány tartalma egyébként: 2 db gépkarabély, 3 db pisztoly, 1 távcsöves puska távcső nélkül, a gépkarabélyokhoz 4 db ívtár, 1 pisztolytár, 1 hangtompító, 206 db különféle kaliberű pisztoly, illetve géppisztoly-lőszer volt, amelyek kivétel nélkül működőképesek és az emberi élet kioltására alkalmasak voltak.
A szállítmányból a távcsöves puskát az I. r. terhelt a maga számára rendelte meg, s miután az ahhoz tartozó távcső a szállítmánnyal nem érkezett meg, még július 28-án este S. és a VI. r. terhelt ismét T.-re utaztak, ahol L. L. átadta nekik a hiányzó távcsövet.
A Cs.-re érkezett fegyverszállítmány B.-re szállítása és elhelyezése érdekében az V. r. terhelt és S. tanú még július 28-án este több alkalommal telefonon egyeztetett. A B.-n tartózkodó V. r. terhelt közölte, hogy talált rejtekhelyet a fegyvereknek. A beszélgetés közben ugyancsak telefonon az V. r. terhelt az I. r. terhelttel is egyeztetett a fegyverek B.-re történő szállításáról.
Az I. r. terhelt és a II. r. terhelt egy személygépkocsival, VII. r. terhelt és a VIII. r. terhelt egy másik személygépkocsival, továbbá az 1. sz. tanú az egyébként a VI. r. terhelt és S. használatában levő harmadik személygépkocsival B.-ről Cs.-re utaztak, ahol S. tanú és a VI. r. terhelt már várták őket. Egy hotel egyik szobájában valamennyien megtekintették a fegyvereket, amelyek közül ekkor már hiányzott egy pisztoly. A szemlét követően a VIII. r. terhelt gépkocsijában helyezték el a fegyvereket, a VII. r. és a VIII. r. terhelt - akik tisztában voltak azzal, hogy a fegyvereket Szerbiából hozták be az országba - ezzel a gépkocsival B.-re indultak. A fegyvert szállító gépkocsi előtt haladt ekkor az 1. sz. tanú egy másik gépkocsival, akinek az volt a feladata, ha útközben rendőri ellenőrzéstől kellene tartani, akkor telefonon értesítse a fegyvert szállító társait. Az akadály vagy zavaró esemény nélkül B.-re érkezett fegyverszállítmányt a VI. és a VII. r. terheltek egy ismeretlenül maradt rejtekhelyen helyezték el. Erről a rejtekhelyről az eljárás során ismeretlenül maradt személyek utóbb elvették a távcsöves puskát, egy TT-pisztolyt tárral és 8 db lőszerrel, ugyanakkor egy ismeretlenül maradt személy a rejtekhelyen elhelyezett egy lefűrészelt csövű sörétes vadászpuskát.
II/B. Az első fegyverszállítmány megszerzését követően az I. r. terhelt újabb, a lehető legnagyobb mennyiségű sorozatlövő és maroklőfegyver, valamint lőszer beszerzésével bízta meg S. tanút és a VI.. terheltet. A megbízás teljesítése érdekében S. és a VI. r. terhelt ezúttal is N.-nel lépett kapcsolatba, illetőleg a VI. r. terhelt augusztus 3-án felvette a kapcsolatot a XI. r. terhelttel, aki ekkor is vállalkozott a fegyver beszerzésre és azok Magyarországra történt átjuttatására.
N.-nel és társaival a megbeszélések eredményesnek látszottak, ezért a VI. r. terhelt augusztus 3-án délelőtt Cs.-n tartózkodva közölte K. Á. tanúval, hogy újabb fegyverszállítmányt kell hoznia. Ugyanekkor az I. r. terhelt és a II. r. terhelt B.-ről Cs.-re utazott és hozta magával a fegyvervásárlásra szánt pénzt, a 2800 eurót, s ezt az összeget S. tanú közvetítésével átadták K.-nak.
K. tanú még augusztus 3-án délután az országhatárhoz utazott. S. és a VI. r. terhelt Cs.-n maradt és egyrészt mobiltelefonon tartotta a kapcsolatot a fegyverkereskedőkkel, másrészt mobiltelefonon utasításokkal látta el K.-t. K. Á. az utasítás szerint 19 óra körül gyalog átment a magyar-szerb határon, ahol Sz. Z. már várta őt, és egy ismeretlen személlyel elvitette Sz.-re. Itt egy földút mentén találkozott K. L. L.-el és N.-el, akik személygépkocsijuk csomagtartójában fegyvereket mutattak neki.
K. Á. mobiltelefonon referált a VI. r. terheltnek a neki megmutatott fegyverekről. Miután a VI. r. terhelt telefonon N.-el is egyeztetett, arra utasította K.-t, hogy a fegyverek ellenértékeként adjon át N.-nek 2000 eurót, L. L.-nek pedig 500 eurót. A VI. r. terhelt telefonon abban is megegyezett N.-nel, hogy egy fegyverszállítással kapcsolatban korábbról még fennmaradt tartozást a tervbe vett következő fegyverszállítmány kifizetésekor fogják elszámolni.
Ezt követően K. Á. visszatért Magyarországra és a T.-nél a körforgalom melletti büfében Sz. Z.-vel együtt várakozott a szerbiai fegyverkereskedő futárjára, aki áthozta a zöldhatáron a fegyverszállítmányt. Miután Sz. Z. telefonjára értesítés érkezett a fegyverszállítmány országhatáron történő átjutásáról, a korábbi esethez hasonlóan, a 33. számú kilométerkőnél levő buszmegálló közelében levő találkozás helyén történt meg 23 óra körüli időpontban a fegyverek átvétele K. Á. részéről. Az ekkori szállítmány tartalma - az ítéletben részletezettek szerint - 3 db pisztoly, tárral, 2 db géppisztoly tárral, 1 db gépkarabély, 89 db e fegyverekhez való különböző kaliberű lőszer, amelyek közül 42 db páncéltörő-gyújtó lövedékű volt, továbbá 1 db gránát-indító és 1 db géppisztolyra szerelhető hangtompító. A fegyverek és lőszerek működőképesek és az emberi élet kioltására alkalmasak voltak.
A fegyverszállítmány átvételét követően K. Á. a VI. r. terhelt utasítása szerint K.-ra ment, ahol éjszakára egy motelban megszállt, majd 2004. augusztus 4-én délelőtt elindult K. felé, ahol átadta volna a fegyvereket tartalmazó csomagot az odaküldött személyeknek. Az I. r. terhelt ugyanis augusztus 4-én 10 óra 15 perckor utasította a VII. r. terheltet, hogy a VIII. r. terhelttel együtt menjenek K.-ra K. Á. elé és az első fegyverszállítás esetében alkalmazott módszer szerint előfutóként kísérjék a fegyverszállítmányt.
A VI. r. terhelt augusztus 4-én 10 óra 17 perckor értesítette K.-t arról, hogy K.-n egy benzinkútnál kell találkoznia a VII. r. és a VIII. r. terhelttel. A VII. r. terhelt és K. Á. 11 óra 22 perckor kapcsolatba léptek egymással telefonon és abban egyeztek meg, hogy az áruház parkolójában fognak találkozni. A parkolóban történt találkozáskor a VII. r. és a VIII. r. vádlott közölte K.-vel, hogy ők fogják a szállítmányt ún. előfutóként biztosítani, tehát a fegyverek nem kerülnek átrakásra a másik gépkocsiba, hanem azt a továbbiakban is K. Á. szállítja. Mivel K.-nek tankolnia kellett, ezért átmentek a gépkocsikkal a szomszédos benzinkúthoz. Itt K. Á. felhívta 12 óra 9 perckor VI. r. terheltet, aki megerősítette, hogy a megváltozott terv szerint K.-nak kell felvinni a szállítmányt B.-re. A telefonbeszélgetést félbeszakította az a rendőri intézkedés, amelynek során a nyomozó hatóság K. Á. tanút, a VII. r. és a VIII. r. terhelteket elfogta, a fegyverszállítmányt, valamint a fegyvervásárlásra szánt, de arra fel nem használt 300 eurót K. Á.-tól lefoglalta.
Az elfogást követően a korábbi fegyverszállításból származó fegyverek ismeretlenül maradt személy által egy szigetre kerültek áthelyezésre. Ez a rejtekhely vizes volt, amiért a fegyverek huzamosabb tárolására nem volt megfelelő, a fegyvereket 2004. szeptember elején az V. r. terhelt, valamint az 1. sz. tanú és még egy ismeretlenül maradt személy K. J. tanú lakására szállította, aki az V. r. terhelt kérésére a fegyverszállítmányt elrejtette a lakáshoz tartozó teremgarázsban. Miután 2004. szeptember 13-án megtörtént az V. r. terheltnek és több társának az elfogása, K. J. az előzőleg elrejtett fegyvereket elásta egy b.-i erdős területen, ahol aztán 2005. február 14. napján a fegyvereket lőszereket lefoglalták.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontjának lényege a következő:
A bűnszervezet hosszabb időre szervezettségével kapcsolatban: a feltárt adatok a szervezet struktúrájának viszonylagos állandóságára utalnak. A törvényben az időbeli faktorra utalás valójában nem a bűnszervezet eddigi tényleges fennállásának az időtartamára vonatkozik csupán. A törvényi definíció, a szervezet tevékenységét a céljával határozza meg. Ezért a hosszabb időre szervezettség megítélésénél nemcsak az elkövetett, hanem a jövőben elkövetni szándékolt bűncselekményeket is értékelni kell. A 2004 késő tavaszától, a sértett megölésének az elhatározásától, 2004. augusztus 4-éig, a második fegyverszállítmány behozásának leleplezéséig terjedő több hónapos időtartam ehhez képest nem döntő tényező a hosszú időre szervezettség megállapítása szempontjából. A fegyvercsempészés révén ugyanis olyan nagy mennyiségű lőfegyver birtokába jutott a szervezet, amellyel kapcsolatban az állapítható meg, hogy ezeket a fegyvereket további bűncselekmények elkövetéséhez kívánták felhasználni saját tevékenységük körében.
A bűnszervezet célját illetően a fogalmi ismérvek megállapításához nemcsak a ténylegesen megvalósult bűncselekmények jönnek szóba, hanem azt is értékelni kell, hogy az adott bűnözői csoportnak milyen, a törvényi követelménynek megfelelő büntetési tételű bűncselekmények elkövetése állt a szándékában. A törvényi bűnszervezet-fogalom teljességéhez ugyanis legalább két olyan bűncselekmény szükséges, amelyet terveztek, ebbe azonban beleértendő az a ténylegesen elkövetett vagy megkísérelt bűncselekmény is, amely miatt a büntetőeljárás folyik. Az irányadó tényállásból ez a kritérium is megállapítható.
A fegyvercsempészetként értékelt cselekménnyel kapcsolatban az elsőfokú bíróság jogi álláspontja az volt, hogy a fegyvernek az ország területére behozásában megnyilvánuló elkövetési magatartás körébe illeszkedik a fegyverekkel kapcsolatos mindazon cselekvőség, amelynek eredményeként a fegyverszállítmány külföldről a belföldi rendeltetési helyére eljut. Ugyan a fegyvercsempészés bűncselekménye a fegyverek határon történő illegális átléptetésével formálisan befejeződött, mivel a fegyvereknek az országba történő behozatala egységes folyamat, ezért bevégzetté csak azzal válik e cselekmény, hogy a fegyverek a magyarországi első rendeltetési helyükre megérkeznek. Ennek megfelelően az ítélet jogi értékelése szerint az I. r. terhelt a fegyvercsempészet felbujtója, mert ő adta a megbízást S. tanúnak és a VI. r. terheltnek a fegyverek beszerzésére; a II. r. terhelt a fegyvercsempészet bűnsegédje, mert ő volt az, aki a fegyver vásárlásához szükséges pénzt (a második alkalommal az I. r. terhelttel közösen) átadta, egyebekben pedig a tevékenysége szándékerősítő hatású volt. Az V. r. terhelt a fegyvercsempészet bűnsegédje, mert az első szállítmány esetében részt vett a fegyverek B.-re való szállításának megszervezésében. A fegyverek elrejtésében való közreműködése, amely önmagában lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettének minősülne, az elkövetett fegyvercsempészet büntetlen utócselekményeként értékelendő. A VI. r. terhelt társtettes a fegyvercsempészésben, miután közvetlenül irányította a fegyvercsempészés folyamatát és az első szállítmány biztosításában személyes jelenléttel részt vett. A VII. r. és a VIII. r. terhelt ugyancsak társtettes a fegyvercsempészetben, mert az első szállítmányt maguk vitték a rendeltetési helyre az út utolsó szakaszán, a második esetben pedig a szállítmány elé mentek és a kísérést megkezdték.
Az emberölés előkészületének értékelt, a tényállás I/B. pontjában leírt cselekménnyel kapcsolatban az elkövetési magatartást a közös elkövetésben való megállapodásban, és az elkövetéshez szükséges tárgyi feltételek biztosításában jelölte meg az elsőfokú bíróság. A végrehajtáshoz szükséges feltételek biztosítása körében a motorkerékpár beszerzését tekintette olyannak a bíróság, amely bizonyíthatóan összefüggésbe hozható az ölésre vonatkozó döntéssel, s amely egyúttal hitelesíti az ölésre vonatkozó döntés komolyságát.
Az elsőfokú bíróság ítéletének a felmentő rendelkezései fellebbezés hiányában jogerőre emelkedtek. Az ítélet egyéb rendelkezéseit a felülvizsgálattal érintett terheltek tekintetében védelmi fellebbezések folytán az ítélőtábla bírálta felül másodfokon. A 2006. október 6. napján kelt Bf. II. 240/2006/90. számú ítéletével a fellebbezéssel érintett I., II., III., IV., V., VI., VII. és a VIII. r. terheltek tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy:
a terhükre megállapított bűncselekmények megnevezéséből (értelemszerűen: a jogi minősítéséből) a bűnszervezet tagjaként való elkövetésre utalást, valamint az emberölés előkészületének értékelt cselekményeket illetően a jogi minősítésből az elkövetői alakzat (a társtettesség) megjelölését mellőzte;
az V. r., VII. r. és VIII. r. terheltek fegyvercsempészetként értékelt cselekményét lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettének minősítette, amelyet az V. r. terhelt bűnsegédként, a VII. r. és VIII. r. terhelt pedig társtettességben és folytatólagosan követett el;
a VI. r. terhelt cselekményét felbujtóként elkövetettnek minősítette;
a VII. r. és VIII. r. terheltek főbüntetését 5-5 évre enyhítette;
valamennyi, a fellebbezéssel érintett terhelttel szemben a büntetést bűnszervezetben elkövetett bűncselekmények miatt, továbbá a VI. r. terhelt esetében többszörösen visszaesővel szemben tekintette kiszabottnak.
Az ítélőtábla ezt meghaladóan helyesbítette a bűnügyi költségre, az elkobzásra vonatkozó rendelkezéseket, egyebekben pedig helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
Az ítélőtábla az irányadó tényállást néhány részlet tekintetében - ítéletszerkesztési hiba korrekciójaként, illetve az iratok tartalma alapján - helyesbítette, illetve kiegészítette:
Az I/B. tényállási pontot kiegészítette azzal, hogy az érintett terheltek a bűnszervezet által finanszírozott 610 000 forintot ténylegesen motorvásárlásra fordították, s továbbá a tervbe vett ölési cselekmény végrehajtásához a fegyvereket a bérgyilkosokkal való megegyezés szerint a megbízóknak kellett biztosítaniuk. Kiegészítette ezt a tényállási részt azzal is, hogy az I-V. r. terheltek megállapodása T. T. megölésére vonatkozóan kiterjedt arra is, hogy külföldi bérgyilkosoknak adnak megbízást. Megbízásukat meg nem állapítható személy közvetítette a külföldi bérgyilkosokhoz.
Az ekként helyesbített és kiegészített tényállás alapján az ítélőtábla helyesnek értékelte valamennyi terhelt esetében a bűnösség megállapítását.
Egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával abban, hogy a tényállásból a bűnszervezet valamennyi tényállási eleme (törvényi ismérve) valamennyi terhelt vonatkozásában megállapítható. Nem tartotta helyesnek az ítélet érveit abban, hogy, a bűnszervezet megállapíthatóságának hivatkozási alapjául szolgáló bűncselekmények megállapításához akárcsak az általános szintjén is, de csak jogerős bírósági ítélet, vagy az adott eljárásban felvett teljes körű bizonyítás szolgálhat alapot, és erre a vádnak is ki kell terjednie. Álláspontja szerint nincs eljárási akadálya annak, hogy a felvett bizonyítás alapján a bíróság csak általános szinten állapítsa meg azt, hogy a bűnszervezet keretében milyen jellegű bűncselekmények elkövetésére kerül sor. Az elbírált ügyben azonban a történeti tényállásban leírtak önmagukban is megalapozzák a bűnszervezet létére vont következtetést. A bűnszervezet fogalmi elemeinek fennállása tekintetében egyebekben az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által kifejtetteket mindenben osztotta.
Abban tévedett viszont az elsőfokú bíróság, hogy a bűnszervezetben történt elkövetésnek a cselekmények jogi minősítése körében tulajdonított jelentőséget, tehát mint bűnszervezet tagjaként elkövetettet minősítette a cselekményeket. A bűnszervezetben elkövetéshez a törvény az Általános Részbeli rendelkezések között fűz bizonyos büntetéskiszabási jogkövetkezményeket. Ilyen minősített esete egyetlen bűncselekménynek nincs. A bűnszervezetben elkövetés emiatt a jogi minősítésben sem lett volna feltüntethető.
Az emberölés előkészülete bűntetteként értékelt cselekményeket illetően tévesnek tartotta az ítélőtábla azt, hogy e cselekmény elkövetési magatartása a közös elkövetésben való megállapodás volt. Amennyiben ugyanis a sértett sérelmére a cselekmény kísérleti szakba jutott volna, úgy az I-V. r. terheltek cselekvősége felbujtóként elkövetett emberölés bűntette kísérletének minősülne, hiszen az emberölést bérgyilkosokkal kívánták végrehajtatni. A ténylegesen megvalósult cselekményük tehát ennek - azaz a közös felbujtásnak - az előkészületi magatartása, azaz felhívás, a felhívásban való közös megállapodás.
Az emberölés előkészületét nézve egyébként az a szükséges feltétel is megvalósult, hogy a felhívás legyen közvetlen és konkrét. A felhívás ugyanis eljutott a bérgyilkosokig is. Az I. és az V. r. terheltnek az ezen túlmenő elkövetési magatartását, mint a végrehajtáshoz szükséges feltételek biztosítását az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság abban, hogy az emberölés előkészületét megvalósító terheltek tekintetében társtettesi elkövetést állapított meg. Tettesi és társtettesi elkövetési magatartást ugyanis csak tényállásszerű cselekmények esetén lehet kifejteni, az előkészület diszpozíciószerű magatartás, s ezért egy bűncselekmény előkészületének nem is lehetnek tettesei, vagy részesei, illetőleg az ilyen alakzatok között nem lehet különbséget tenni.
Nem értett egyet az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával sem, hogy a fegyvercsempészet bevégzettségéig, azaz az országba behozott lőfegyvereknek, lőszereknek az első rendeltetési helyére eljuttatásáig tanúsított elkövetési magatartás a fegyvercsempészés fogalmi körébe esik. A fegyvercsempészés ugyanis nem állapot vagy tartós bűncselekmény, ezáltal az a fegyvernek a határon való átcsempészésével befejezetté válik. Ebből pedig egyenesen következik az, hogy a fegyvercsempészés tettese vagy társtettese csakis az a személy lehet, aki a fegyvereket, lőszereket engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve áthozza a határon. Ezt követően - a befejezettség folytán - a fegyvercsempészethez kötődő elkövetői magatartás kifejtésére már nem kerülhet sor. Az átcsempészett fegyverekre nézve tanúsított elkövetői magatartások a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűncselekményét valósítják meg.
Ehhez képest az I. r. terhelt - aki megbízást adott a VI. r. terheltnek és S. tanúnak, hogy külföldről fegyvert szereztessen be, - a fegyvercsempészet felbujtójának a felbujtója. A II. r. terhelt ekként a fegyvercsempészet bűnsegédje, minthogy a fegyvervásárláshoz szükséges pénz átadásában vett részt. Az V. r. terhelt a fegyverek belföldön történő szállításában és elrejtésében való közreműködése folytán a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettének a bűnsegédje. A VI. r. terhelt a fegyvercsempészet tettesének a felbujtója. A VII. és a VIII. r. terhelt, minthogy az első fegyverszállítmányt Cs.-ről B.-re szállította, a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettének a társtettese, és ebbe a társtettesi cselekménybe a második fegyverszállítmánnyal kapcsolatos tevékenysége, mint bűnsegédi cselekvőség beolvad.
A jogerős ítélet ellen az I. r., II. r., III. r., IV. r., V. r., VI. r., VII. r. terheltek védője, valamint a VIII. r. terhelt nyújtottak be felülvizsgálati indítványt.
A felülvizsgálati indítványok a fegyvercsempészet bűntette, illetőleg a lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntette tekintetében sem a bűnösség megállapítását, sem a jogi minősítést nem érintették. Az eljárt bíróságok azonban - az indítványozók szerint - a büntető anyagi jogszabályt megsértve értékelték a bűncselekményeket bűnszervezetben elkövetettnek, s emiatt a terheltekkel szemben törvénysértő büntetést szabtak ki. Az I. r., a III. r. és IV. r. terhelt védője az emberölés előkészülete bűntettét illetően e terheltek bűnösségének anyagi jogszabálysértő megállapítására is hivatkozott, s emiatt felmentést indítványozott.
Az emberölés előkészületének értékelt cselekményt illetően a védők szerint e bűncselekmény fogalmi ismérvei nem valósultak meg, ugyanis a közös elkövetésre felhívás, illetőleg a közös elkövetésben való megállapodás komolyságának, konkrétságának és közvetlenségének a követelménye az irányadó tényállásból nem állapítható meg. A tényállás e tekintetben csak általánosságokat tartalmaz a konkrét elkövetési magatartások kifejtése nélkül. Az adott esetben a jogtárgy fenyegetettsége oly távoli volt, ami az előkészület megállapításához nem elegendő.
Az I. r. terhelt védője arra is kitért, hogy a lőfegyverrel visszaélésben az I. r. terheltet felmentő ítéleti rendelkezés eleve kizárja az emberölésre való felhívás komolyságát, hiszen az emberölés fegyverek nélkül meg sem kezdhető. A motorkerékpár beszerzése pedig nem előkészületi cselekmény, mert az el sem jutott az állítólagos bérgyilkosokhoz.
A III. r. terhelt érdekében eljárt védő kifejtette: amit a tényállás tartalmaz, az nem több, mint az emberölésre vonatkozó szándék létrejötte, a szándék kölcsönös kinyilvánítása, illetve tudomásulvétele. Ez a bűnösség megállapításához nem elég, ahhoz az is szükséges lenne, hogy kialakuljon a kölcsönös egyetértés minden megegyező részéről az emberölésben való részvételre, mégpedig valamilyen konkrét elkövetési minőségben. Ezzel szemben a terheltek egyike sem kívánt tényállásszerű elkövetési magatartást (ölést) kifejteni, a "puszta megállapodás" pedig nem diszpozíciószerű. Hasonlóan érvelt a IV. r. terhelt védője is. Továbbá, minthogy a III. r. terhelt csak a hozzájárulását adta T. T. megölésének a tervéhez, ez a viszonyulása a közömbösségét (eshetőleges szándékát) tükrözi. Az emberölés előkészületének megállapításához viszont egyenes szándék kell.
A védők végül arra is hivatkoztak, hogy a terheltek büntethetősége még abban az esetben is megszűnt, ha magatartásukkal esetleg mégis megvalósították volna az emberölés előkészületét, tekintve, hogy a cselekmény véghezvitelének megkezdésétől önként elálltak [Btk. 18. § (1) bek.]. Álláspontjuk szerint ugyanis az emberölés végrehajtása nem azért maradt el, mert a hatóság az előkészületi cselekményt felderítette. A III. r. terhelt védője azzal is érvelt, hogy a hatóság első ízben csak 2005. január 11-én S. S. vallomásából szerzett tudomást az emberölési tervről, tehát ha az elhatározás komoly lett volna, ez ideig az emberölés végrehajtása megtörtént volna.
Az indítványozók a bűnszervezet törvényi ismérveit az adott ügyben nem látták felismerhetőnek. Nem állapítható meg szerintük, hogy a terheltek hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoportot alkottak.
Az I. r. terhelt védője szerint pusztán "spontán alkalmi jellegű csoportosulásról volt szó", a hosszabb időre szervezettség pedig magából a cselekményekből nem állapítható meg. A "szervezettség", megállapításához az is szükséges, hogy a bűnszervezetet valaki, vagy valakik megszervezzék. A szervezésnek, mint folyamatnak az ítéleti tényállásban nyoma sincs, a szervezésben részt vevő személyeket az ítélet nem jelöli meg. A törvényben megkívánt szervezettségre egyébként a néhány hónapos, akár féléves működés alapján még akkor sem lehet következtetni, ha ez alatt az idő alatt kettő vagy több bűncselekmény valósult meg bizonyítható módon. Nincs törvényes lehetőség arra sem, hogy a bíróság egyes bűncselekmények megvalósulásából következtessen vissza a bűnszervezet létére és annak időbeliségére.
Az összehangolt működés fogalmi ismérve úgyszintén hiányzik. Emellett a terheltek - a feltárt adatok szerint - a szervezet létrehozásakor nem határozták meg a törvény által megkívánt célt, az ötévi, vagy ennél súlyosabb tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények elkövetését sem. Az ítéletek tartalma - az I. r. terhelt védője szerint - nem az, hogy az I. r. terhelt által vezetett csoport azért alakult volna, vagy a működése pusztán azt célozta volna, hogy akár T. T. sérelmére emberölést, akár fegyvercsempészetet kövessen el. Miután semmilyen adat nincs arra, hogy az ítéletben meghatározott csoport az emberölés előkészületének elhatározása előtt bármely más konkrét bűncselekményt elkövetett volna, hiányzik az a tényállási elem, amely a csoport létrejöttét bűnszervezetté emeli. A II. r. terhelt védője egyenesen azt állította, hogy a fegyverek beszerzésének a céljával kapcsolatos bírói megállapítás puszta spekuláció. Arra pedig nincs törvényes lehetőség, hogy a bíróság jövőbeli (még el nem követett) bűncselekményekről foglaljon állást, s arra alapozza a bűnszervezet létrejöttét.
Valamennyi indítványozó tévesnek vélte a másodfokú bíróság azon okfejtését, amely szerint a bűnszervezet létezésének a megállapításához elegendő a szervezet által célként kitűzött bűncselekményeknek az általános szinten történő meghatározása. A bűnszervezet céljául szolgáló bűncselekmények az indítványok szerint csak jogerős bírói ítélettel megállapított vagy az eljárásban perrendszerűen bizonyított bűncselekmények lehetnek, s nem elégséges ehhez a bűncselekmények elkövetésének feltételezése. Több indítványozó azt is megjegyezte, hogy a vád keretein túllépést jelentette az az ítéleti álláspont, miszerint a fegyvercsempészés révén olyan nagy mennyiségű lőfegyver birtokába jutott a szervezet, amellyel kapcsolatban az állapítható meg, hogy a fegyvereket további bűncselekmények elkövetéséhez kívánták felhasználni.
A VI. r., VII. r. és VIII. r. terheltek védőjének álláspontja szerint ahhoz, hogy a bűnszervezetben elkövetés megállapítható legyen, szükséges egy aktuális bűncselekmény, valamint az is, hogy a bűnszervezet tagjai legalább két további szándékos és súlyos bűncselekményt kövessenek el vagy kíséreljenek meg.
Több védő - pontosan felhívott és részleteiben ismertetett - a nemzetközi jogban meghatározott követelményekre utalással azzal is érvelt, hogy a bűnszervezet létezésének alapvető feltétele, tehát a törvényi meghatározáson túlmenő szükséges fogalmi ismérve, hogy a szervezet működése jogtalan anyagi haszonszerzést, bűnös profitszerzést célozzon. Erre viszont az irányadó tényállásban nincs adat.
Az I. r. és a IV. r. terhelt védője a felülvizsgálati indítványban feltétlen eljárási szabálysértésre is hivatkozott.
Előadták - a perbeli hivatkozásaikkal megegyezően -, hogy az eljárás nyomozati szakaszában dr. R. A. ügyvéd K. K. és P. K. tanúk segítőjeként is eljárt, ez pedig annak ellenére, hogy a tanúk képviseletére vonatkozó megbízását előzőleg felmondta - a Be. 45. § (1) bekezdése szerint - kizárta azt, hogy a későbbiekben a IV. r. terhelt védője legyen. A Be. 45. §-ának (2) bekezdésében szabályozott kizárási ok ugyanis a büntetőeljárás egészére kiterjed, ezért közömbös az, hogy a tanú segítőjének ez a megbízása a védelem ellátásakor már megszűnt. Miután kizárt védő járt el az elsőfokú eljárásban, ezt úgy kell tekinteni, hogy a IV. r. terheltnek a kötelező védelem ellenére nem volt védője. Az elsőfokú bíróság tehát a Be. 373. §-ának (1) bekezdés II/d. pontjában meghatározott feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértést vétett. Minthogy a másodfokú bíróság, elvetve az eljárási szabálysértésre hivatkozást, a törvényben erre az esetre előírt jogkövetkezményt nem alkalmazta - a feltétlen eljárási szabálysértés a Be. 416. §-ának (1) bekezdés c) pontjában felsorolt felülvizsgálati ok, s a támadott ítéletek hatályon kívül helyezéséhez vezet.
Az I. r. terhelt védőjének álláspontja szerint, függetlenül attól, hogy a kötelező védelem követelménye az elsőfokú eljárásban dr. R. A. védőkénti részvétele folytán csak a IV. r. (és a felülvizsgálattal nem érintett IX. r.) terhelt vonatkozásában sérült, a felülvizsgálati ok nem kizárólag a IV. r. terhelt ügyét érinti. Ez a feltétlen eljárási szabálysértés az egész büntetőeljárásra kihat, ezért a IV. r. terhelten és védőjén kívül más jogosultak (terheltek, illetőleg védők) is benyújthatnak erre hivatkozva felülvizsgálati indítványt.
Az I. r. terhelt védője a nyilvános ülésen további feltétlen eljárási szabálysértésre hivatkozott, amikor kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság 2005. november 8. napján megtartott tárgyalásán az V. r. terhelt védője nem volt jelen.
A legfőbb ügyész az írásbeli nyilatkozataiban és felszólalásában a nyilvános ülésen a felülvizsgálati indítványokat kivétel nélkül alaptalannak tartotta, és valamennyi terhelt tekintetében a jogerős ügydöntő határozat hatályában tartását indítványozta.
Álláspontja szerint az eljárt bíróságok anyagi jogszabálysértés nélkül állapították meg az I., II., III., IV. és V. r. terheltek terhére az emberölés előkészületét, mert a sértett megöletésére vonatkozólag az ismeretlenül maradt külföldi bérgyilkosokhoz közvetített felhívásokban egyetértettek, és ebből a célból intézkedtek lőszerek és fegyverek beszerzésére, továbbá az emberölés eltervezett módjának megfelelően egy motorkerékpár megvásárlására is. Az eszközök beszerzésére a bűnszervezet pénzét használták fel, a nagymennyiségű fegyver és lőszer beszerzését a sértett megölését követő szituációban kívánták felhasználni. A bűnszervezet összehangoltan, a terheltek mellett - részben ismeretlen - magyar és külföldi állampolgárok részvételével, hosszabb időre szervezve - tehát nem alkalomszerűen - működött, és a vád tárgyát képező szándékos bűncselekmények elkövetésén túl további súlyos bűncselekmények elkövetésére irányuló szándék is bizonyított.
Alaptalannak tartotta a legfőbb ügyész a feltétlen eljárási szabálysértésre hivatkozást is, azzal, hogy az I. r. terhelt védője részéről a feltétlen eljárási szabálysértésre történt hivatkozás még alapossága esetén sem vezethetne az ítélet hatályon kívül helyezéséhez az I. r. terheltre nézve. A szabálysértés csak a IV. r. terheltet érintően képezhetné a felülvizsgálati eljárás tárgyát.
A felülvizsgálati indítványok tartalmát vizsgálva mindenekelőtt azt kell leszögezni, hogy - az előterjesztők az anyagi jogszabálysértésre vonatkozó és az eljárási szabálysértéseket kifogásoló érvelésük mellett - a jogerős ítéletben megállapított egyes tények helyességét is vitássá tették, illetőleg az ítéleti tények megállapítására alapot adó bizonyítékokat értékelő tevékenység helyességét - egyszóval az ítélet megalapozottságát is - kétségbe vonták.
Ebbe a körbe illeszkedik - egyebek közt - annak az állítása, hogy csupán spontán, alkalmi jellegű csoportosulás jött létre; hogy komolytalan és nem konkrét megegyezésre került sor a sértett megölésével kapcsolatban; hogy nincs adat arra, miszerint az országba behozott fegyvereket további bűncselekmények elkövetésére kívánták felhasználni. Ezekkel a hivatkozásokkal szemben az ítéleti tényállás részletesen tartalmazza a terheltek részvételével működő csoport szervezeti felépítését, a vezetői, döntéshozói és végrehajtói szinteket, s az annak megfelelő feladatmegosztást. Rögzítette a csoport megbeszéléseinek rendszeres színhelyeit, a közöttük rendszeresen zajló kommunikáció módozatait, mégpedig nem csak önmagában, hanem a fegyverek beszerzésének szervezettségét is ismertetve. A tényállás része az is, hogy a vezetők a végrehajtókról milyen módon gondoskodtak. Egyértelmű tehát, hogy az irányadó tényállás az indítványozók állításával szemben álló tényeket rögzít.
Az I. r., a II. r. és a III. r. terheltek védőinek az indítványa lényeges körülmények tisztázatlanságára is hivatkozott. Elsősorban az emberölés előkészületétől való önkéntes elállás vizsgálatának az elmaradását, az erre vonatkozó bizonyítás lefolytatásának az elmulasztását kifogásolták.
A Be. 416. §-ának (1) bekezdése kimerítően sorolja fel azokat az okokat, amelyek miatt felülvizsgálatnak van helye. A felülvizsgálati okok törvényi felsorolásában az ítéleti tényállás megalapozatlansága nem szerepel, ennélfogva nyilvánvalóan nem lehet alapja a felülvizsgálatnak a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét érintő bármilyen tartalmú kifogás sem. A Be. 423. §-ának (1) bekezdése ezzel az értelmezéssel teljes összhangban kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállás az irányadó, és ez a tényállás a felülvizsgálati indítványban nem is támadható. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy a felülvizsgálati eljárásban annak vizsgálata körében, hogy a bűnösség megállapítása illetve a cselekmény jogi minősítése megfelelt-e a büntető anyagi jogi rendelkezéseknek, kizárólag a jogerős ítéletben megállapított tények vehetők figyelembe. Ennélfogva a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványok irányadó tényállástól eltérő ténybeli előadásait a felülvizsgálata során figyelmen kívül hagyta.
Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság az irányadó tényállás részének tekintette az elsőfokú bíróság ítéletének mindazokat - az értékeléssel elfogadott bizonyítékokon nyugvó - a ténymegállapításait is, amelyeket a bíróság ítélet-szerkesztési tévedés folytán az ítélet bizonyítékok értékelését tartalmazó részében rögzített. Ezek a következők:
A csoport több szintre tagozódott, amelyben elkülönült a vezetői és a végrehajtói szint, de ezeken belül is differenciálódott az egyes tagok helyzete. Az irányító szerepet betöltő első számú vezető, az I. r. terhelt mellett a döntések meghozatalában részt vett a II. r., III. r., IV. r. valamint V. r. terhelt is. A végrehajtók többsége a II. r. terhelt, az 1. számú tanú az V. r. terhelt irányítása alá tartozott. A vezetői szint irányítói tevékenysége VI. r. terhelt közvetítésével érvényesült a fegyver-beszerzésben közvetlenül részt vevő végrehajtók tekintetében (elsőfokú ítélet 61. oldala).
A szervezet működéséhez tartozott, hogy a tagjai a telefonos kommunikációnak olyan sajátos módját alakították ki és gyakorolták, ami a közöttük levő nagyfokú összhangra utalt. Az információ-átadás során úgy igyekeztek elfedni a közlendőiket, hogy a nem beavatottak azt ne értsék (elsőfokú ítélet 66-67. oldala).
Az említett étteremben több alkalommal folyt megbeszélés az I., II., III., IV. és V. r. terheltek részvételével arról, hogy a nagy összegű követelés érvényesítésének a problémáját T. T. megölésével lehet megoldani. Valamennyi vezető mindenről tudott (elsőfokú ítélet 97. oldala). A T. megölésével kapcsolatos megbeszéléseket nem úgy kell elképzelni, mint egyszerű szavazást, hanem, mint folyamatos tervezést, egyeztetést, amely egyúttal arra is szolgált, hogy ismételten demonstrálja a résztvevők elkötelezettségét a terv iránt (elsőfokú ítélet 99. oldala).
A fegyverek beszerzésének kezdeményezője az I. r. terhelt vezette szervezet volt, erre azért volt szükség, mert a megrendelők számoltak azzal, hogy a közeljövőben nagyobb mennyiségű fegyverre lesz szükség az alvilági csoportok közötti várható leszámolás során (elsőfokú ítélet 127. oldal).
A felülvizsgálati indítványokat a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta:
Kellő alap nélkül, illetve téves jogértelmezéssel hivatkoztak a védők a Be. 373. § (1) bekezdésének II/d. pontjában meghatározott azokra az ún. feltétlen eljárási szabálysértésekre, amelyek valóságuk esetén - a Be. 428. §-ának (1) bekezdése szerint - az ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését eredményeznék.
A Be. 45. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tanú érdekében eljáró ügyvéd ezzel egyidejűleg nem lehet védő. Az "egyidejűleg" szónak a magyar nyelvben vitathatatlan jelentéstartalma folytán a törvény helyes értelme az, hogy a tanút segítő ügyvédi funkció és a terhelt védőjének funkciója egyszerre nem állhat fenn, egy időben nem gyakorolható, s az egyidejűség a védői funkció gyakorlását zárja ki. A helyes nyelvtani értelmezésből tehát az is következik: amennyiben a tanú és az ügyvéd között megszűnt az a jogviszony, ami a tanút segítő ügyvédi feladatellátást lehetővé tette, már nincs eljárásjogi akadálya annak, hogy ez az ügyvéd bármely terhelt védelmét ellássa. Annak sincs jelentősége ebből a szempontból, hogy annak a tanúnak a vallomása, akinek az ügyvéd a segítője volt, annak a terheltnek a cselekményére vonatkozik-e vagy sem, akinek a védelmét utóbb az ügyvéd ellátja, illetőleg a tanút a büntetőeljárás későbbi szakaszában, amikor az ügyvéd már védelmet lát el, kihallgatják-e vagy sem. A törvénynek ez a rendelkezése ugyanis arra van tekintettel, hogy - a Be. 85. §-ának (4) bekezdése szerint - a tanú érdekében eljáró ügyvéd ugyan jelen lehet a tanú kihallgatásánál, de kizárólag a jogaira nézve adhat a tanúnak felvilágosítást, a tanúvallomás tartalmát nem befolyásolhatja, s a tanú vallomásáról készült jegyzőkönyvet utóbb észrevételezheti. A tanú segítőjeként eljáró ügyvéd jogosítványainak természete tehát nem olyan, ami összeegyeztethetetlen a védői feladatokkal, feltéve, hogy a segítői jogviszony már megszűnt. Az ellenkező jogértelmezés egyébként minden ésszerű indok nélkül zárná ki az ügyvédnek a védőként való fellépését akkor is, ha a terheltet, akinek a védelmére az ügyvéd megbízást kapott, előzőleg tanúként vonták be a büntetőeljárásba, s ennek a tanúnak volt a segítője. (Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság azt is - mert bizonyos hasonlóságot lát a védő által kifogásolt helyzettel -, hogy, ha a tárgyaláson több terhelt védelmét ugyanaz a védő látja el, és az eljárás folyamatában merül fel a terheltek között érdekellentét, a megelőző eljárási cselekmények érvényességét ez nem érinti. Fel sem vetődik az ebben az esetben, hogy olyan személy részvétele nélkül tartottak tárgyalást, akinek a jelenléte a törvény szerint kötelező. Ilyen esetben tehát csak az elkövetkező eljárási cselekményekre nézve kell intézkedni arról, hogy az érdekellentétben álló terheltek védelmét ne ugyanaz a védő lássa el. Ez a példa jól érzékelteti a védelmi érvek tarthatatlanságát.)
Mindezekből következik: nem sértett eljárási szabályt a felülvizsgálati indítványokban felhozott esetben az, hogy a IV r. terhelt védelmét az eljárás elsőfokú tárgyalási szakaszában az a védő látta el, aki a nyomozásban két tanú érdekében eljárt ügyvéd volt. Ehhez képest sem a Be. 373. (1) bekezdés II/d) pontjában meghatározott eljárási szabálysértés, sem a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában írt felülvizsgálati ok nem volt megállapítható.
Tény, az elsőfokú bíróság 2005. november 8. napján tartott tárgyalásán az V. rendű terhelt védője nem volt jelen, ennek ellenére a bíróság az V. rendű terheltet is érintő bizonyítást folytatott le azzal, hogy a hemogenetikus szakértő által a lefoglalt fegyvereken talált nyomokról készített leletet, mint okirati bizonyítékot felolvasta. Ez kétségkívül eljárási szabálysértés. Azonban az elsőfokú bíróság az eljárási szabálysértést kiküszöbölte azzal, hogy a 2006. február 28. napján megtartott tárgyaláson, most már az V. rendű terhelt és védője jelenlétében ezt a bizonyítási cselekményt megismételte. Ismertette ugyanis a 7000-57/B/2005. számú szakvéleményét, amely a védő távollétében korábban ismertetett szakértői leletet is tartalmazta, és a szakértőt a tárgyaláson meghallgatta, biztosítva az eljárás összes résztvevőjének kérdezési, észrevételezési jogát. A kiküszöbölt eljárási szabálysértés nem vezethetett az ítélet Be. 373. § (1) bekezdés II/d) pontján alapuló hatályon kívül helyezéséhez, ezért a jogerős ítélet feltétlen eljárási szabálysértés címén alappal nem volt támadható.
Az I. r. terhelt védője nem csak alaptalanul, de jogosulatlanul is hivatkozott a IV. r. és az V. r. terheltet érintő feltétlen eljárási szabálysértésekre. A Be. 417. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezés helyes értelme az, hogy a terhelt a saját javára, a védő pedig csak a védence javára nyújthat be felülvizsgálati indítványt. Ebből következik az is, hogy a védő a felülvizsgálati indítványában csak olyan felülvizsgálati okra hivatkozhat, amely a védencét érinti. Más kérdés, hogy a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terheltek tekintetében a megtámadott határozatot - a Be. 423. §-ának (5) bekezdésében írt rendelkezés folytán - a felülvizsgálati okot képező feltétlen eljárási szabálysértések szempontjából, hivatalból akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ilyen okból nyújtották be.
Nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság azokkal a felülvizsgálati indítványokkal sem, amelyek - az emberölés előkészületének bűntette miatt - a bűnösség megállapítását kifogásolták.
A Btk. 18. § (1) bekezdése szerint: ha a törvény külön elrendeli, előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik.
Az irányadó történeti tények arra mutatnak, hogy többszöri megbeszélés, tárgyalás alapján folyamatosan alakult ki az a terv, miszerint T. T. sértettet külföldi bérgyilkosokkal megöletik. Ebben az I., II., III., IV., és V. r. terheltek maradéktalanul egyetértettek, megegyeztek. A megegyezésük diszpozíciószerű előkészületi magatartás. Azok a személyek ugyanis, akik bérgyilkosokat (emberöléssel) bíznak meg, az ölési cselekmény felbujtói, feltéve, hogy az ölési cselekmény legalább kísérleti szakba lép. A felbujtó is elkövető (Btk. 19. §), tehát a felbujtásban - azaz a bérgyilkosoknak a (sértett megölésére vonatkozó) megbízásában - való megegyezés nem más, mint közös elkövetésben való megállapodás. A bérgyilkosok tényleges megbízása pedig további előkészületi magatartásnak, az elkövetésre felhívásnak felel meg.
A terheltek megbeszéléseinek eredményeként körvonalazódott az ölési cselekmény végrehajtásának konkrét módja, a terheltek - esetleg közvetítők útján - felvették a kapcsolatot a bérgyilkosokkal, akik elvállalták az ölési cselekmény végrehajtását, és azt is közölték, hogy az eltervezett végrehajtáshoz milyen eszközökre - lőfegyverekre, motorkerékpárra - van szükségük. A motorkerékpár megszerzése, a fegyverszerzés tervezése - amely egyébként, mint az elkövetéshez szükséges feltételek biztosítása ugyancsak önálló előkészületi magatartás - szintén megtörtént. Ezek a tények arra utalnak, hogy a közös elkövetésben való megállapodás komolyságához, konkrétságához, közvetlenségéhez - amint azt az eljárt bíróságok megállapították - nem férhet alapos kétség.
A védők - különösen a III. és a IV. r. terhelt védője - úgy igyekeztek beállítani a történteket, hogy a terheltek egymástól elszigetelten tevékenykedtek, ezért a csoport, mint egész tevékenységéért nem lehetnek felelősek. Ez téves beállítás. Az I-V. r. terheltek a csoport döntéshozói voltak. A sértett megölését célul kitűző megállapodásuk azzal a következménnyel jár, hogy a cél elérése érdekében végrehajtott minden cselekvőség - a bérgyilkosokkal kapcsolatfelvétel, a jármű beszerzése, a fegyverek beszerzése - mindegyikük terhére esik, függetlenül attól, hogy melyik döntéshozó konkrétan milyen magatartást, tevékenységet fejtett ki a cél érdekében. Ez a következtetés abból adódik, hogy amennyiben a célul eltervezett cselekmény megvalósult volna, úgy a terheltek mindannyian, mint felbujtók valósították volna meg az előre kitervelten elkövetett emberölés bűntettét.
Téves érvelés az is, amely szerint a III. r. terhelt azzal, hogy nem ellenezte a sértett megöletését, a társai által eltervezett megöletésbe "csak beleegyezett", pusztán közömbösséget mutatott a célt, az ölési terv végrehajtását illetően, tehát az előkészület megállapításához szükséges célzatosság (egyenes szándék) az ő esetében hiányzott. A III. r. terheltnek, mint a bűnözői csoport döntéshozójának a "beleegyezése" a tervbe, s a terv végrehajtásába a csoport céljával való azonosulást jelent, hiszen a III. r. terhelt maga is tisztában volt azzal, hogy a megvalósítás sikere a döntéshozók teljes egyetértésének függvénye. A csoport céljával azonosulás egyenes szándékra utal.
Az önkéntes elállás, mint büntethetőségi akadály felvetése nélkülözi az ennek megállapításához szükséges ténybeli alapot.
A Btk. 18. §-ának (2) bekezdése értelmében nem büntethető előkészület miatt (a) akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény elkövetésének a megkezdése; vagy (b) aki az elkövetés elhárítása céljából felhívását, ajánlkozását, vállalkozását visszavonja, vagy arra törekszik, hogy a többi közreműködő az elkövetéstől elálljon, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetésének megkezdése bármely okból elmarad; avagy (c) aki az előkészületet a hatóságnál feljelenti.
A legfőbb ügyész képviselője helyesen fejtette ki: az irányadó történeti tényállásban nyoma sincs annak, hogy az érintett terheltek közül bárki az önkéntes elállás törvényi feltételeinek megfelelő bármilyen magatartást tanúsított. Az önkéntes elállás tartalmilag szándékváltást jelent. Az a lényege, hogy bűncselekmény elkövetésére vonatkozó szándék, célzat még a végrehajtás megkezdése előtt megszűnik. A Btk. 18. §-ának (2) bekezdésében felsorolt magatartások ennek a szándékváltozásnak a szükségszerű megnyilvánulásai. Szándékváltásra viszont az adott esetben semmi nem utal. Nincs adat arra, hogy bárki az érintett terheltek közül visszavonta volna a megegyezéshez vezető ajánlkozását vagy vállalkozását, de arra sem, hogy bármelyik terhelt a többi közreműködőt - terhelttársat vagy akár a bérgyilkosokat - az elkövetéstől elállásra buzdított volna.
Az a felvetés is komolytalan, hogy a terhelttársak, illetve a lőfegyverek beszerzésében részt vevők elfogásáig lett volna lehetőség az ölés végrehajtására, s minthogy nem történt meg, ez a terheltek önkéntes elállását jelenti. Az irányadó tényeket szemlélve egyértelmű, hogy a részleteiben is eltervezett emberölés csak azért maradt el, mert a csoport egyes - végrehajtó - tagjait a hatóság elfogta, s a végrehajtáshoz szükséges feltételek teljesülését ez a körülmény akadályozta. A sértett megölésének további következményeként a hasonló csoporttal vagy csoportokkal szemben várható "háború" kimenetele - amelyre a tényállás meglehetős egyértelműséggel utal - a csoport döntéshozóinak megítélése szerint nem látszott reménykeltőnek, részben a kieső személyek miatt, részben pedig azért, mert a fegyverek egy részét a hatóság lefoglalta, a további fegyverbeszerzés akadályokba ütközött, így a szükségesnek ítélt mennyiségű lőfegyver nem állt rendelkezésre. Nem utolsósorban az is az elkövetést gátló körülmény volt, hogy a csoport tevékenysége már a rendőrség látókörébe került. Szó sincs tehát arról, hogy döntően nem a külső körülmények kedvezőtlen alakulása, hanem a terheltek belső elhatározása vezetett ahhoz, hogy az ölési cselekmény végrehajtása nem kezdődött meg.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság azt is: a most kifejtettek nem ellentétesek a zsarolás befejezetlen kísérletétől való önkéntes elállás kérdéseivel foglalkozó 4/2002. számú büntető jogegységi határozat lényegi tartalmával sem.
A bűnszervezet fogalmának téves értelmezésével támadták a védők a bűnszervezetben elkövetés megállapítását, s ennek következtében a Btk. 98. §-ának (1) bekezdésében meghatározott - felemelt - büntetési tételkeretek között történt büntetést kiszabó ítéleti rendelkezéseket.
A Btk.-nak a 2001. évi CXXI. törvény 19. §-ának (5) bekezdésével módosított - 2002. április 1. napjától kezdődően hatályos - 137. §-a 8. pontjában írt értelmező rendelkezése szerint: bűnszervezet a három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése.
A bűnszervezet fogalmával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt azt szögezi le, hogy a fogalmi ismérvek törvényi meghatározása kimerítő, azok más ismérvekkel nem bővíthetők. A felülvizsgálati indítványokban felhívott, a bűnszervezettel kapcsolatos nemzetközi jogi aktusok közvetlen belső alkalmazása nem megengedett, nem elfogadott, azok csak a belső jogalkotásra lehetnek hatással, jelenthetnek szabályozási kötelezettséget. Nem része tehát a törvényi fogalomnak a jogtalan vagyoni haszonszerzés célzata, a "bűnös profitszerzés" vagy az erre való törekvés. Más kérdés, hogy a tényállásból következtetésszerűen, ha nem is közvetlenül, de közvetett célként a haszonszerzési cél is megállapítható.
A bűnszervezet törvényi fogalom-meghatározásából egyértelmű: a csoport minimális létszámának meghatározottsága, szervezettsége, összehangolt működése lényegileg ténykérdés, míg a szervezett működés hosszabb időtartamára és a csoport céljára a tényállás értékelésével lehetséges következtetést vonni.
Az indítványozók az irányadó tényállással szemben állóan tagadták, hogy a terheltek és mások olyan csoportot alkottak, amelynek szervezettsége, s működésének összehangoltsága megfelel a törvényi követelményeknek.
Az irányadó tényállásból megállapítható, hogy a csoportnak a büntetőeljárásban ismertté vált személyeken túl más tagjai is voltak. A tényállás részletesen leírta a csoport szervezeti felépítését, konkrétan megjelölve a vezetői, közbeeső vezetői és végrehajtói szinteket. A tényállásból megállapítható az is, hogy a csoport tagjai, különösen a döntéshozók, a vezetők rendszeresen találkoztak, értekeztek, egyeztettek;
A csoport a konspiráció szabályai szerint kommunikálva működött; a telefonos kommunikációjában kódolt nyelvet használt;
A fegyverek szállítása során ún. előfutókat alkalmaztak a rendőrségi ellenőrzés elkerülése érdekében. A szállítás során lényegileg folyamatos, állandó telefonos kapcsolatban voltak egymással;
S.-t, és a VI. r. terheltet a szervezet alkalmazta, róluk, amint a szervezetbe belépő más személyekről is szállással, ellátással, gépkocsihasználat biztosításával gondoskodtak;
A vezetők a büntetőeljárás alá vont szervezeti tagokkal a büntetés-végrehajtási intézetben is kapcsolatot tartottak - akár meg nem engedett módszerekkel is -, védőkről gondoskodtak, akiket instruáltak;
A bérgyilkosokat a szervezet (s nem egyes tagja) bízta meg.
Ezek a tények egyértelműen azt mutatják, hogy az elbírált esetben nem csupán a vád tárgyul szolgáló bűncselekmények elkövetése volt szervezett, hanem magának a csoportnak a működését is a jól szervezettség, az összehangoltság jellemezte.
Ami a bűnözői csoport hosszabb időre szervezettségét illeti, nem ért egyet a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványok többségében kifejtett azzal a nézettel, ami szerint a csoport működésének mindössze négy hónapi időtartama, - amelyre az elbírált bűncselekményeknek az elkövetése szorítkozott - nem elegendő ennek a törvényi követelménynek a megállapításhoz, s emellett az elkövetett bűncselekmények száma is elenyésző.
A csoport működésének esetleges 2004. év előtti szakaszát a Legfelsőbb Bíróság figyelmen kívül hagyta, miután a jogerős ítélet ezzel kapcsolatban bizonyított tényeket nem rögzít. Az ezt követő tények is elégséges alapul szolgálnak azonban a hosszabb időre szervezettség megállapításához:
Helytállóan utalt az elsőfokú bíróság az ítéletének jogi indokolásában arra, hogy a "hosszabb időre szervezettség" fogalma a szervezeti struktúra viszonylagos álladóságának követelményét juttatja kifejezésre, s ehhez egy-két bűncselekmény alkalmi elkövetése önmagában valóban nem elégséges következtetési alap. Azonban ez a törvényi követelmény nem csak a szervezet tényleges fennállásának, működésének, s a csoport által elkövetett és utóbb felderített bűncselekményeknek az időtartamára utal, hanem a hosszabb időre szervezettség megítélésénél - a szervezeti célokkal összefüggésben - a jövőben elkövetni szándékolt bűncselekményeket is értékelni kell. Ehhez képest pedig az elbírált ügyben tekintetbe kell venni a következőket:
A tényállásban írt cselekményeken túl egy további fegyverszállítmány külföldről való beszerzése - tehát egy újabb fegyvercsempészet elkövetése - is tervbe volt véve a csoport részéről. Ez egyértelműen következik (az ítéleti tényállás 20. oldalán rögzített) abból a tényből, hogy a második fegyverszállítás alkalmával egy telefonbeszélgetés során a VI. r. terhelt megegyezett az ügyben "b. N."-ként szereplő, s a fegyverek beszerzésében és azoknak az ország határán való átjuttatásában részt vevő személlyel abban: egy a korábbi fegyverszállításból eredő vételár-tartozást egy későbbi újabb fegyverszállítás lebonyolítása során fogják majd kiegyenlíteni;
A fegyverbeszerzéseknek - legalábbis az egyik - célja az volt, hogy a T. T. megölését követően várhatóan kialakuló helyzetben az ellenük fellépő más hasonló csoporttal vagy csoportokkal szemben eredményesen tudjanak helytállni. Az efféle fegyveres "helytállás" logikailag beláthatóan több jelentős súlyú bűncselekmény elkövetését feltételezi. Az V. rendű terheltnek a szervezet egyik ismeretlenül maradt résztvevőjéhez írt levele, amelynek egyik, az ítélet indokai között rögzített részlete úgy szól: "nektek és a srácoknak nagyon gatyába kell ráznotok magatokat, most sokan gondolják úgy, hogy meggyengültünk, okozzatok meglepetést…", ezt a következtetést szintén alátámasztja.
Önmagában a csoportnak a tényállásban körül írt létszámából, felépítettségéből, szervezettségéből is logikusan következik: ilyen színvonalú szervezetet nem rövid időre, bűncselekmények eseti vagy alkalomszerű elkövetésére hoznak létre, illetve működtetnek.
Mindezek mellett a csoport hosszabb időre szervezettsége ésszerű érveléssel nem vonható kétségbe.
Szinte valamennyi felülvizsgálati indítvány kitért arra, hogy egy vagy két bűncselekmény elkövetése esetén nem jöhet létre bűnszervezet, annak megállapításához ennél több, a büntetőeljárás eredményeképpen bizonyított vagy más büntetőeljárásban jogerősen megállapított (valóságos anyagi halmazatot alkotó) bűncselekmény tényleges elkövetése szükséges. Ezek a fejtegetések sem felelnek meg a törvény bűnszervezet-fogalmának, ezért tévesek.
A törvény fogalom-meghatározásának az egyedül helyes értelme az, hogy a bűnszervezet létének nem törvényi előfeltétele akár egyetlen bűncselekmény befejezett elkövetése vagy megkísérlése sem. A törvény ugyanis az ott írt súlyú bűncselekmények elkövetését, mint szervezeti célt tételezi a fogalom részeként, s nem követeli meg e bűncselekmények tényleges megvalósítását. Ezt az érvelést teljesen egyértelművé teszi az, hogy a Btk. 263/C. §-ának (1) bekezdése "bűnszervezetben részvétel" címmel a bűnszervezet létrejöttét feltételező előkészületi magatartásokat - úgymint: bűntettnek bűnszervezetben történő elkövetésére felhívást, ajánlkozást, vállalkozást, a közös elkövetésben megállapodást, vagy az elkövetés elősegítése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételek biztosítását - sui generis bűncselekményként szabályozza és öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti.
Ebből a jogértelmezésből tehát, amely maradéktalan összhangban van a 4/2005. számú büntető jogegységi határozatban kifejtett értelmezéssel is, nyilvánvaló: ha a bűnszervezet a törvényi ismérveit kimerítő, az ott írt súlyú bűncselekmények elkövetését célul kitűző tartalommal létrejött, az annak keretei között akárcsak kísérleti szakig eljutott, akár befejezetten megvalósult egyetlen bűncselekményt is bűnszervezetben elkövetettként kell értékelni a büntetési tétel meghatározása és a büntetés kiszabása során.
Az elbírált ügyben pedig aligha vitatható: a tényállásban leírt, a Btk. 137. §-ának 8 pontja szerinti egyéb fogalmi követelményeknek mindenben megfelelő az I. rendű terhelt nevével fémjelzett bűnözői csoport célja (2004 áprilisától kezdődően feltétlenül) ötévi vagy ezt meghaladó tartamú szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény elkövetése volt.
Tény, a szervezet három ilyen súlyú bűncselekményt ténylegesen elkövetett, mégpedig a lőfegyverek és lőszerek országba történő behozatalával és országon belül történő szállításával, elrejtésével két különböző alkalommal, továbbá az emberölés előkészülete bűntettével. Ez utóbbival kapcsolatban - ismétlődően - meg kell jegyezni, hogy a szervezeti cél a ténylegesen elkövetettnél súlyosabb bűncselekmény, az előre kitervelt emberölés bűntettének az elkövetése volt. A szervezet azonban az általa ténylegesen megvalósított bűncselekményeken túl további, a törvényben megkívánt súlyú bűncselekmények elkövetésére is készült, azokat céljaként tervbe vette. Így tervezve volt még egy újabb fegyvercsempészés, és ahhoz kapcsolódóan lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés, továbbá az előkészített (előkészületként értékelt) ölési cselekmény végrehajtásához még egy további lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés. Az sem hagyható figyelmen kívül ebből a szempontból, hogy az előkészített emberölés végrehajtását követően a más szervezetekkel szembeni fegyveres fellépés terve is legalább ilyen súlyú bűncselekmények elkövetésének céljára utal.
A III. r. és a IV. r. terhelt az I. r. terhelt nevéhez fűződő szervezet vezetésében, mint döntéshozó részt vett. Maradéktalanul tisztában volt a csoport hosszabb időre szervezettségével, a cselekmények végrehajtása során a szervezet összehangolt működésével és vitathatatlanul azzal is, hogy a szervezet célja több súlyos megítélésű bűncselekmény elkövetése. Mint döntéshozó mindkét terhelt ténylegesen részt vett az emberölés elhatározásában, kitervelésében, amely magatartással - az előzőekben kifejtettek szerint - ötévi szabadságvesztéssel fenyegetett emberölés előkészületének bűntettét valósították meg. Továbbá, minthogy a tervezés folyamatának aktív részesei voltak, tisztában voltak azzal is, hogy a felkért bérgyilkosok az emberöléshez lőfegyvereket igényelnek, amelyeknek a részükről beígért biztosításával két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett lőfegyverrel és lőszerrel visszaélést valósítanak meg a bűnözői csoport fegyverbiztosításban részt vevő tagjai. Ekként tehát - jóllehet a későbbi fegyvercsempészések és az ahhoz kapcsolódó lőfegyverrel és lőszerrel visszaélések elkövetésében ténylegesen semmilyen formában nem vettek részt - a III. és IV. r. terheltek tudata átfogta a bűnszervezet létrejöttének az összes ismérvét, ezek közt azt is, hogy azt a bűncselekményt, amelynek az elkövetésében részt vesznek bűnszervezetben valósítják meg.
A fentebb már felhívott 4/2005. számú büntető jogegységi határozat értelmében, a bűnszervezetben elkövetés megállapítható azzal szemben is, aki egyetlen bűncselekményt akár eseti jelleggel tettesként vagy részesként valósít meg, feltéve, ha tudata a bűnszervezet Btk. 137. §-a 8. pontjában meghatározott tárgyi ismérveit átfogja. Ekként viszont kellő indokkal nem vitatható, hogy a III. r. és a IV. r. terhelt is az emberölés előkészületének bűntettét bűnszervezetben követte el.
A kifejtettek folytán, minthogy az eljárt bíróságok a bűntető anyagi jogszabály megsértése nélkül állapították meg az I., II., III. és IV. r. terheltek bűnösségét, s nem sértettek anyagi jogszabályt - a bűnszervezetben elkövetés megállapítása kapcsán - a büntetések kiszabása körében, továbbá az ügyben felülvizsgálat alapjául szolgáló feltétlen eljárási szabálysértés sem történt, Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványoknak nem adott helyt, és a felülvizsgálati indítvánnyal támadott elsőfokú és másodfokú határozatot valamennyi felülvizsgálattal érintett terheltre nézve hatályában fenntartotta.
Az újabb felülvizsgálati indítvány kizártságáról szóló rendelkezés a Be. 410. § (3) bekezdésén és 417. § (2) bekezdésén alapul.