1127/D/2006. AB határozat
a Szegedi Ítélőtábla Bf.II.240/2006/90. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panasz tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában eljárva meghozta a következő határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Szegedi Ítélőtábla Bf.II.240/2006/90. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 137. § 8. pontja tekintetében - az Alkotmány 57. § (3) bekezdése vonatkozásában - elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Szegedi Ítélőtábla Bf.II.240/2006/90. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 137. § 8. pontja tekintetében - az Alkotmány 2. § (1) bekezdése vonatkozásában visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a Szegedi Ítélőtábla Bf.II.240/2006/90. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 67. §-a és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 175. § (1) bekezdése, illetve 192. § (1) bekezdése tekintetében visszautasítja.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz alkotmányjogi panasz érkezett a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 137. § 8. pontja, a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 67. §-a és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 175. § (1) bekezdése, illetve 192. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése érdekében. Részletes indokolásában kifejtette, hogy a Btk.-nak a bűnszervezet fogalmára vonatkozó értelmező rendelkezése bizonytalan jogfogalom, azt a bírói gyakorlat indokolatlanul kitágítóan alkalmazza. Ugyanakkor a bűnszervezet megállapításához a törvény súlyos következményeket fűz. A panasz előterjesztőjének álláspontja szerint a bűnszervezet fogalmát a jogalkotó több - a beadványban részletezett - nemzetközi jogi instrumentum szövegéből alkotta meg és azok nélkül nem is értelmezhető, ám a definíció megalkotásakor túlterjeszkedett azok lényegén. Hiányolta továbbá azt is, hogy a Btk. nem tartalmaz olyan taxatív felsorolást, amely rögzítené a bűnszervezetben "elkövethető" bűncselekményeket - ami önmagában véve is mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség. A kialakult helyzet a Btk.-t ellentmondásossá teszi, ami tükröződik a joggyakorlatban is. Az indítvány kiegészítésekor hivatkozott arra, hogy a védelemhez való jog nem csupán processzuális jog, annak tartalmi értelemben is érvényesülnie kell. A bűnszervezet nehezen értelmezhető fogalma pedig ezt ellehetetleníti.
Az Rtv. támadott szabálya körében az indítványozó azt kifogásolta, hogy az együttműködő terheltre vonatkozó szabályok, illetve azoknak a Be. ugyancsak vitatott rendelkezéseiben testet öltő következményei oda vezetnek, hogy a konkrét ügyekben nem a bíróság, hanem a rendőrség, illetve az ügyész dönt valamely bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy "bűnösségének" kérdésében. Az indítvány kiegészítésekor arra hivatkozott, hogy a bíróság előtti egyenlőség sérül azzal, ha némely terheltet a büntetőjogi főkérdés tekintetében a jog kivon a bíróság döntése alól.
Az előterjesztő indítványozta annak kimondását is, hogy a támadott rendelkezések a Szegedi Ítélőtábla Bf.II.240/2006/90. számú jogerős ítéletével lezárt ügyben nem alkalmazhatók, illetve kérte, hogy az Alkotmánybíróság rendelje el a jogerősen lezárt büntetőeljárás felülvizsgálatát.
A panaszos a Btk. rendelkezése alkotmányellenességének alapjául az Alkotmánynak a jogbiztonság követelményére vonatkozó 2. § (1) bekezdését, a további támadott rendelkezések esetén az Alkotmánynak a bíróság igazságszolgáltatási monopóliumára vonatkozó 45. § (1) bekezdését, illetve a bíróságok feladatait meghatározó 50. § (1) bekezdését jelölte meg.
Utóbb az alkotmányjogi panaszt kiegészítette - utalva arra, hogy az Alkotmánybíróságnak az alkotmányjogi panasz és a jogbiztonság összefüggéseire vonatkozó gyakorlatával egyetérteni nem tud, de el kívánja kerülni a panasz érdemi vizsgálat nélküli visszautasítását. A panasz alapjául a Btk. 137. § 8. pontja tekintetében az Alkotmánynak a védelemhez való jogra vonatkozó 57. § (3) bekezdését, a Be. és az Rtv. támadott rendelkezései esetében pedig a tisztességes eljárás részelemére, a bíróság előtti egyenlőségre (is) vonatkozó 57. § (1) bekezdését jelölte meg.
II.
Az indítvány elbírálásakor az Alkotmánybíróság a következő rendelkezéseket vizsgálta.
1. Az Alkotmány érintett rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
(...)
(3) A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt."
2. A Btk. támadott rendelkezése:
"137. §(...)
8. bűnszervezet: három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése, (...)"
3.1. Az Rtv. rendelkezése az alkotmányjogi panasz előterjesztésekor:
"67. § (1) A Rendőrség az ügyész hozzájárulásával a nyomozás megtagadásának vagy megszüntetésének kilátásba helyezésével információszolgáltatásban állapodhat meg a bűncselekményelkövetőjével, ha a megállapodással elérhető bűnüldözési célhoz fűződő érdek jelentősebb, mint az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződő érdek.
(2) Az (1) bekezdés szerinti megállapodás létrejötte esetén a Rendőrség az elkövető által a sértettnek okozott kárt megtéríti, az ehhez szükséges fedőokiratot elkészítheti, illetőleg titoktartási megállapodás megkötését kezdeményezheti.
(3) Nem köthető megállapodás azzal a személlyel, aki olyan bűncselekményt követett el, amellyel más életét szándékosan kioltotta."
3.2. Az Rtv. hatályos rendelkezése:
"67. § (1) A Rendőrség az ügyész hozzájárulásával a feljelentés elutasításának vagy a nyomozás megszüntetésének kilátásba helyezésével információszolgáltatásban állapodhat meg a bűncselekmény elkövetőjével, ha a megállapodással elérhető bűnüldözési célhoz fűződő érdek jelentősebb, mint az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződő érdek.
(2) Az (1) bekezdés szerinti megállapodás létrejötte esetén a Rendőrség az elkövető által a sértettnek okozott kárt megtéríti, az ehhez szükséges fedőokiratot elkészítheti, illetőleg titoktartási megállapodás megkötését kezdeményezheti.
(3) Nem köthető megállapodás azzal a személlyel, aki olyan bűncselekményt követett el, amellyel más életét szándékosan kioltotta."
4. A Be. támadott rendelkezései:
"175. § (1) A bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja esetében az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság az ügyész engedélyével a feljelentést elutasíthatja, ha a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy az ügy, illetőleg más büntetőügy felderítéséhez, bizonyításához hozzájárulva olyan mértékben együttműködik, hogy az együttműködéshez fűződő nemzetbiztonsági vagy bűnüldözési érdek jelentősebb, mint az, amely az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződik.
(...)"
"192. § (1) A bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja esetében az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság az ügyész engedélyével a nyomozást megszüntetheti, ha a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy az ügy, illetőleg más büntetőügy bizonyításához hozzájárulva olyan mértékben együttműködik, hogy az együttműködéshez fűződő nemzetbiztonsági vagy bűnüldözési érdek jelentősebb, mint az, amely az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződik.
(...)"
III.
Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panaszok a törvény formai feltételeinek megfelelnek-e.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz előterjesztője a Szegedi Ítélőtábla Szegedi Ítélőtábla Bf.II.240/2006/90. számú jogerős ítélete 2006. október 6-án került kihirdetésre, az előterjesztő az alkotmányjogi panaszt 2006. december 7-én adta postára, s az 2006. december 11-én érkezett az Alkotmánybírósághoz. Tértivevényes kézbesítés hiányában - az ítélet írásba foglalására a bíróságnak biztosított minimális törvényes határidőre (8 nap), illetve a postai kézbesítés minimális tartamára tekintettel - az alkotmányjogi panaszt határidőben benyújtottnak kell tekinteni.
2. Az Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabályként csak hatályos jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy az Rtv. 67. §-át az egyes rendészeti és migrációs tárgyú törvények módosításáról, valamint egyes törvényeknek a Vízuminformációs Rendszer bevezetésével összefüggő jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2010. évi XL. törvény 53. § (1) bekezdése módosította. A módosítás azonban a tartalmi lényeget nem érintette, a támadott rendelkezés tehát ma is a jogszabály része.
Hatályon kívül helyezett, illetőleg módosított jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatára az Alkotmánybíróság hatásköre csak akkor terjed ki, ha annak alkalmazhatósága az eldöntendő kérdés (először: 335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261.). Az Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezés és 48. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján azonban - mivel az alkalmazási tilalom kimondására is lehetőség van - már nem hatályos rendelkezés alkotmányellenességét is vizsgálja. Így az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint (először: 773/B/1990. AB határozat, ABH 1993, 803, 804.) a határozat meghozatalakor hatályos szabályozás alapján folytatta le a vizsgálatot.
3. Az Alkotmánybíróság számos alkalommal részletesen vizsgálta már az alkotmányjogi panasz tartalmi kellékeit is és ennek során a következő - jelen ügyben releváns
- megállapításokra jutott. Következetes gyakorlata szerint
- az alkotmányjogi panasszal támadható határozatok szempontjából - az Abtv. 48. §-ának (1)-(2) bekezdésében foglaltakat együttesen kell értelmezni és figyelembe venni [23/1991. (V. 18.) AB határozat, ABH 1991, 361, 362.]. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz keretében kizárólag azokat a jogszabályokat vizsgálhatja, amelyeknek a jogerős határozatban történő alkalmazása során az indítványozó által állított jogsérelem bekövetkezett [összefoglalóan: 62/2006. (XI. 23.) AB határozat, ABH 2006, 697, 703.].
Úgyszintén számos esetben állást foglalt már az Alkotmánybíróság arról is, hogy nincs hatásköre az alkotmányjogi panasz, illetve a bírói kezdeményezés elbírálására vonatkozó hatáskörében eljárva mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatára. (Összefoglalóan pl.: 1105/D/2004. AB határozat (ABH 2005, 1316, 1326-1328.).
Az alkotmányjogi panasz jogorvoslati jellegéből következik továbbá, hogy a hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése, illetve az alkalmazási tilalom kimondása - az alkotmánysértés kimondásán túl - eredményezhet-e tényleges eljárásjogi következményeket (898/D/1999. AB végzés, ABH 2007, 2640.).
Megállapította továbbá az Alkotmánybíróság azt is, hogy az alkotmányjogi panasznak tehát egy konkrét ügyre kell vonatkoznia, melyben az indítványozónak egyedileg meghatározható, konkrét jogsérelme áll fenn. Az Alkotmánybíróság több határozata is egyértelműen kimondja, hogy az egyedileg meghatározható, konkrét jogsérelemnek egy, az Alkotmányban foglalt alapjog sérelmében kell testet öltenie [57/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 272, 281-284.; 277/D/1995. AB határozat, ABH 2001, 780, 788-790.].
4. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy jelen ügyben az alkotmányjogi panasz csak részben felel meg a 3. pontban kifejtett tartalmi követelményeknek.
4.1. A Btk. támadott rendelkezése tekintetében az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére történő hivatkozás nem alapoz meg alapjogi sérelmet, mert az alkotmányjogi panasz-
ból csak a jogbiztonság absztrakt sérelmére vonható le következtetés. "A jogállamiság részét képező jogbiztonság követelménye önmagában azonban nem minősül az állampolgár Alkotmányban biztosított jogának" (1140/D/2006. AB végzés, ABH 2008, 3578, 3580.). Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ezen az alapon - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján - visszautasította.
4.2. Az Rtv. 67. §-a, illetve a Be. 175. § (1) bekezdése, valamint 192. § (1) bekezdése alkalmazására a Szegedi Ítélőtábla Bf.II.240/2006/90. számú ítéletének meghozatala során nem került sor. E rendelkezéseket a bíróság fogalmilag nem is alkalmazhatta, minthogy az együttműködő terhelt esetében a döntési kompetencia ügyészi hatáskörben véget ér, s a konkrét eljárásban az e jogszabályhelyek révén biztosítható "státus" nem is az alkotmányjogi panaszost illette meg.
Így az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt e körben az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.
5. A Btk. támadott rendelkezése vonatkozásában az alkotmányjogi panasz előterjesztője az Alkotmány 57. § (3) bekezdésében biztosított védelemhez való jog sérelmét is állította.
Az Alkotmány 57. § (3) bekezdésében biztosított a terhelt és a védő jogaiban együttesen realizálódó védelemhez való jog "az alkotmányos büntetőeljárási alapelve az eljárás egész menetében számtalan részletszabályban ölt testet. A védelemhez való jog a büntetőeljárás alá vont személy azon jogaiban, illetve a hatóságok azon kötelezettségeiben realizálódik, amelyek biztosítják, hogy a vele szemben érvényesített büntetőjogi igényt megismerje, arról álláspontját kifejthesse, az igénnyel szembeni érveit felhozhassa, a hatóságok tevékenységével kapcsolatos észrevételeit és indítványait előterjeszthesse, továbbá védő segítségét vehesse igénybe. A védelemhez való jog tartalmát képezik a védő azon eljárási jogosítványai, illetve a hatóságok azon kötelezettségei, amelyek részéről a védelem ellátását lehetővé teszik." [25/1991. (V. 18.) AB határozat, ABH 1991, 415.] A további határozatok hangsúlyozták, hogy az Alkotmány rendelkezéseinek a működésében "hatékony" védelemhez való jog" felel meg, amely azonban a lényeges tartalmat nem érintően, az elkerülhetetlenül szükséges esetekben és arányos mértékben korlátozható. Az Alkotmány nem biztosít jogot bármilyen védekezési eszköz alkalmazásához [részletesen pl. 8/1990. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1990, 42, 44.; 22/1994. (IX. 8.) AB határozat, ABH 1994, 127, 130.; 6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 94.; 41/2003, (VII. 2.) AB határozat, ABH 2003, 430, 438-439.].
Az alkotmányjogi panaszban felhozott érvek alapján nem volt megállapítható alkotmányjogilag értékelhető összefüggés a védelemhez való jog és a támadott anyagi jogi (Btk.) rendelkezés között. Az eljárás menetében való aktív részvételt garantáló, működésében hatékony védelemhez való jogra vonatkozó "korlátozás" abból ugyanis nem olvasható ki, hogy a jogalkotó mely társadalomra veszélyes magatartásokat rendel büntetni, vagy az egyes törvényi tényállások alapesetei mellé milyen minősített vagy privilegizált eseteket generál, mely körülmények figyelembevételét rendeli el a büntetés kiszabásakor, vagy egyes tényállási elemek bírói értelmezéséhez az értelmező rendelkezésekben milyen kötelező iránymutatást ad.
A védelemhez való jog a büntetőjogi felelősség vizsgálatának keretet adó büntetőeljárásra vonatkozik, ebben a folyamatban jelent alkotmányos garanciát. A büntetőeljárás a büntető anyagi jogban meghatározott tényállási és felelősségi elemek megállapíthatóságát vagy kizárhatóságát célozza. A védelemhez való jognak azonban nem része, hogy annak alanyai (elsősorban a terhelt és a védő) az anyagi jog szabályok érvényességét vitassák. A védekezéshez való jog arra terjed ki, hogy a terheltnek és védőnek - törvényi garanciákkal körülbástyázott, a tisztességes eljárás egyéb követelményeinek is megfelelő - lehetőségei legyenek az anyagi jogban körülírt, a büntető felelősségre vonás szempontjából releváns elemek tisztázását szolgáló bizonyítási eljárásban való hatékony részvételre.
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653-654.; 32/2000. (X. 20.) AB határozat, ABH 2000, 215, 220.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.]. Ezért az alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben elutasította.
Budapest, 2010. június 1.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró