4/2005. Büntető jogegységi határozat

a bűnszervezetben elkövetés megállapíthatóságáról azzal szemben is, aki -eseti jelleggel - akár egyetlen cselekményt tettesként vagy részesként valósít meg

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Büntető Jogegységi Tanácsa Budapesten, a 2005. év december hó 12. és 15. napján tartott ülésen a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének indítványa tárgyában meghozta és nyilvánosan kihirdette a következő

jogegységi határozatot:

I. Bűnszervezetben elkövetés [Btk. 137. § 8. pont, 98. §-a (1) bek.] megállapítható azzal szemben is, aki -eseti jelleggel - akár egyetlen cselekményt tettesként vagy részesként valósít meg.

II. A Btk. 98. §-a (1) bekezdése akkor alkalmazható, ha az elkövető tudata a bűnszervezet Btk. 137. §-a 8. pontjában meghatározott tárgyi ismérveit átfogja.

INDOKOLÁS

I.

A Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 29. §-a (1) bekezdésének a) pontjára, illetve a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 439. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozással, az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta.

1. Az indítvány az ítélkezési gyakorlatban tapasztalt olyan döntésekre hivatkozott, amelyek elvi kérdésben az egyöntetű értelmezés hiányára engednek következtetni. Ennek szemléltetésére a következő határozatokat sorolta fel:

A Lenti Városi Bíróság a 2003. december 29. napján kelt 1.B. 130/2002/91. számú, illetőleg a Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság a 2004. május 25. napján kelt Bf.87/2004/7. számú ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki vagyoni haszonszerzés végett, az államhatár átlépéséhez több személynek segítséget nyújtva, bűnszervezetben, társtettesként elkövetett embercsempészés bűntettében.

A Legfelsőbb Bíróság a 2005. február 1. napján kelt Bfv.III.738/2004/5. számú határozatával a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott fenti határozatokat a II. r. terhelt tekintetében hatályukban fenntartotta.

A felülvizsgálati tanács - az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazásával egyetértve - kifejtette, hogy a Btk. 137. §-ának 8. pontja értelmében magának a bűnszervezetnek kell hosszabb időre szervezettnek, és összehangoltan működőnek lennie. A bűnszervezetben elkövetés megállapításához pedig elég az is, ha az elkövető akárcsak egy, az első bűncselekményt követi el a bűnszervezetet képező csoport tevékenységébe bekapcsolódva.

A Legfelsőbb Bíróság a 2005. január 25. napján kelt Bfv.III.1081/2004/11. számú határozatában ugyanezt az elvi álláspontot tartotta fenn.

A 2005. február 22. napján kihirdetett Bfv.III.683/2004/6. számú határozat - az előzőekkel következetesen - állapította meg (a védelmi érveléssel szemben), hogy nem vitatható eredményesen a bűnszervezetben elkövetés azzal az indokkal, hogy a terhelt csak egy alkalommal vett részt az embercsempészéssel foglalkozó csoport tevékenységében.

A Legfelsőbb Bíróság 2001. május 22. napján kelt Bfv.IV.2856/2000/5. számú határozata (BH 2002.173.I.) szerint a bűnszervezet tagjaként elkövetett embercsempészés bűntettét megvalósítják mindazok, akik előzetes megállapodás alapján, anyagi haszonszerzés érdekében vállalkoznak a külföldről az ún. zöldhatáron átjuttatott személyek továbbszállítására és a megjelölt helyre vitelére.

A Mátészalkai Városi Bíróság a 2003. szeptember 16. napján kelt 4.B.209/2002/39. számú ítéletében, amikor a terheltet bűnösnek mondta ki - egyebek mellett - 23 rb. bűnszervezet megbízásából elkövetett embercsempészés bűntettében.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság a 2004. január 30. napján kelt 2.Bf.1071/2003/4. számú ítéletével a terhelt ezen cselekményének minősítését megváltoztatta, azokat 4 rb. - két esetben folytatólagosan és bűnszervezetben elkövetett -embercsempészés bűntettének minősítette.

A Legfelsőbb Bíróság a 2005. február 17. napján kelt Bfv.II.664/2004/6. számú határozatával a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott fenti határozatokat hatályon kívül helyezte és a terhelt cselekményét folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett embercsempészés bűntettének minősítette, a bűnszervezetben elkövetés megállapítását pedig mellőzte.

Ezzel a bűnszervezet tevékenységéhez alkalomszerűen csatlakozó ("kívülálló") cselekményét az előzőekben hivatkozott értelmezéstől eltérően ítélte meg.

A felülvizsgálati tanács - az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazásával egyetértve - kifejtette, hogy bár az elkövetés óta (a 2001. évi CXXI. törvény folytán) megváltozott a bűnszervezet anyagi jogi fogalma és a bűnszervezetben történő bűnelkövetés jogkövetkezménye, de a bűnszervezet tagjaként elkövetett magatartás mindkét szabályozást tekintve csak annak az elkövetőnek róható fel, aki a bűnszervezet feladatmegosztáson, alá-fölérendeltségre épített módon kialakított szervezetében a szervezetet ismerve, annak tagjaival állandó kapcsolatban együttműködve fejtett ki tevékenységet.

A felülvizsgálati tanács - az elsőfokú bíróságéval egyező - álláspontja szerint a bűnszervezet által a szervezeten kívülálló személynek adott megbízással e megbízott nem vált a bűnszervezet tagjává, mivel ehhez a szervezetbe történő tényleges betagozódás a szervezet belső működésének ismerete és az abban való aktív részvétel szükséges. Az ettől eltérő értelmezés a bűnszervezet fogalmának fellazításával indokolatlanul tágítaná a büntetőjogi felelősség körét: a bűnszervezetben tényleges részvétellel járó súlyosabb fenyegetettség kiterjedne mindenkire, aki valamilyen módon közvetlen vagy közvetett kapcsolatba kerülne a bűnszervezet valamely tagjával.

A felülvizsgálati tanács álláspontja szerint határozott különbséget kell tenni a bűnszervezet tagjaként, illetve a bűnszervezet (vagy annak bármely tagja) megbízásából elkövetett bűncselekmény anyagi jogi megítélése között.

Ugyanezt az értelmezést tartalmazza a - 2002. április 1. előtt hatályos jog alkalmazásával hozott határozatokat hatályon kívül helyező - 2005. január 6. napján kelt Bfv.II.1176/2004/3. számú határozat is. E szerint a felülvizsgálati tanács nem ért egyet a BH 2002.173.I. szám alatt közzétett határozat szerinti gyakorlattal. A felülvizsgálati tanács álláspontja szerint félreérthető a "mindazok" kitétel, mert ennek szó szerinti értelme túlságosan tágan vonná meg azon esetek körét, amelyekben a cselekmény "bűnszervezet tagjaként" elkövetettnek minősül.

A felülvizsgálati tanács - a Btk. 137. §-a 8. pontjának 2002. március 31. napjáig hatályos rendelkezését illető -álláspontja szerint a bűnszervezet tagjaként elkövetés csak akkor állapítható meg, ha a terhelt cselekményei az értelmező rendelkezés szerinti ismérveknek hiánytalanul megfelelnek és ezen ismérvek megállapíthatóságához szükséges tényeket a tényállás maradéktalanul tartalmazza (ami azonban az adott ügyben nem volt megállapítható) .

Kifejtette továbbá - utalva az 1998. évi LXXXVII. törvény 35. §-ához fűzött miniszteri indokolásra miszerint a bűnszervezet "minőségileg más, mint pusztán egyének együttcselekvése" -, hogy a terhelt irányadó tényállás szerinti cselekvősége nélkülözte a bűnszervezethez szükséges "minőségi többletet".

2. A jogegységi indítvány álláspontja szerint a hatályos Btk. 137. §-ának 8. pontja, 98. §-a,és218. §-ának alkalmazása során annak eldöntésénél, hogy az embercsempészés bűncselekményébe kívülállóként, eseti jelleggel bekapcsolódó személy magatartása mikor értékelhető bűnszervezetben elkövetettként, az embercsempészés megvalósításánakjellemzőit figyelembe kell venni.

3. A jogegységi indítvány álláspontja szerint a több országhatár különböző személyek közreműködésével történő illegális átlépése, a migránsok gyűjtőhelyen pihentetése, összegyűjtése, majd továbbutaztatása fogalmilag és valóságban is szervezett tevékenységet feltételez. Ez egyértelműen arra utal, hogy az embercsempészést végző ismeretlen számú résztvevőből (irányítók, vezetők, kísérők) álló, országokon átnyúló tevékenységet kifejtő bűnözői csoport jól összehangoltan, rendszeres tevékenységet folytatva működik.

Az e tevékenységbe belföldön bekapcsolódók részéről nem szükséges, hogy megtörténjen a bűnszervezet összes tagjának, a közöttük kialakult munkamegosztásnak, a csoport összehangolt működésének a feltérképezése. Ez nem is várható el, mert az efféle bűnözői csoportok konspirá-ciós szabályok szerint tevékenykednek.

Ezért aki e csoport működésébe bekapcsolódik és abban akár egy alkalommal részt vesz, azzal szemben helye lehet a bűnszervezetben elkövetés megállapításának. A Btk. 137. §-ának 8. pontja értelmében ugyanis a bűnszervezetnek kell hosszabb időre szervezettnek, összehangoltnak lennie. Aki e csoport tevékenységébe bekapcsolódva akár az első bűncselekményt elköveti, lehetőséget teremt arra, hogy magatartását bűnszervezetben elkövetettként értékeljék ennek valamennyi törvényes következményével együtt. Természetesen minderre csak akkor kerülhet sor, ha az irányadó tényállás a Btk. 137. §-ának 8. pontjában felsorolt törvényi feltételek megállapításához szükséges tényeket tartalmazza.

II.

A legfőbb ügyész BF.2594/2005. számú írásbeli nyilatkozatában - a bűnszervezetben elkövetett embercsempészés bűncselekményébe esetileg bekapcsolódó személy cselekményét eltérően értelmező ellentétes bírósági határozatokra tekintettel - a jogegységi határozat meghozatalát indokoltnak tartotta és a jogegységi indítványban javasolt törvényértelmezéssel egyetértett.

A Legfelsőbb Bíróság a Be. 440. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján, a jogegységi indítvány érdemi elbírálása végett a Be. 442. §-a (3) bekezdése szerinti - ülést tartott.

Az ülésen a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese jogegységi indítványát fenntartotta, a legfőbb ügyész képviselője pedig az írásbeli nyilatkozatában foglaltaknak megfelelő tartalommal szólalt fel.

III.

Az indítványozó által megjelölt jogkérdést a bíróságok eltérően értelmezték, ezért az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása, valamint a jogszabályi változások miatt a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében - a Bsz. 29. §-a (1) bekezdésének a) pontja, illetve a Be. 439. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti okokból - szükséges jogegységi határozat meghozatala.

A jogegységi indítványban foglaltak alapján eldöntendő elvi kérdés, hogy a - Btk. 98. §-a értelmében - bűnszervezetben elkövetés megállapításának feltétele-e, hogy az elkövető tudata a konkrét bűncselekmény tényállásszerűségén túlmenően a bűnszervezet Btk. 137. §-a 8. pontjában meghatározott összes fogalmi ismérvét is átfogja.

Ennek megválaszolásával ítélhető meg helyesen, hogy aki egy alkalommal valósítja meg tényállásszerűen az embercsempészés bűncselekményét és ezáltal esetileg kapcsolódik az összehangoltan működő csoporthoz, annak terhére a bűnszervezetben elkövetés megállapítható-e.

Az eldöntendő elvi kérdés szempontjából jelentőséggel bíró - a jogegységi határozat meghozatala időpontjában -hatályos törvényi rendelkezések a következők:

1. A Btk.-nak a bűnszervezetben történő elkövetésre vonatkozó - a 2001. évi CXXI. törvény 17. §-ával megállapított - 98. §-a szerint:

"(1) Azzal szemben, aki az ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekményt bűnszervezetben (137. § 8. pont) követte el, a bűncselekmény büntetési tételének felső határa a kétszeresére emelkedik, de a húsz évet nem haladhatja meg. Halmazati büntetés esetén a 85. § (2) bekezdése szerinti büntetési tételt, a tárgyalásról lemondás esetén a 87/C. § szerinti büntetési tételt kell alapul venni.

(2)

(3) Azzal szemben, aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van.

(4) A bűncselekmény bűnszervezetben történő elkövetésének megállapítása esetén az e törvényben a bűncselekmény bűnszövetségben történő elkövetésének esetére megállapított jogkövetkezmények nem alkalmazhatók."

2. A bűnszervezet törvényi fogalmát, illetve meghatározását első ízben az 1997. évi LXXIII. törvény 9. §-a iktatta be - 1997. szeptember 15. napjával kezdődő hatállyal - a Btk. 137. §-a 7. pontjaként. Az 1998. évi LXXXVII. törvény 35. §-a - 1999. március 1. napjával kezdődő hatállyal - a Btk. 137. §-a 8. pontjában a bűnszervezet meghatározását módosította.

A Btk. 137. §-a 8. pontjának a 2001. évi CXXI. törvény 19. §-ának (5) bekezdésével módosított - 2002. április 1. napjától hatályos - rendelkezése szerint:

"(e törvény alkalmazásában) bűnszervezet: három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése."

IV.

Az indítvány előterjesztőjének az elbírálandó elvi kérdés eldöntésére tett javaslata az alábbiak szerint alapos:

1. A magyar büntető anyagi jog bűnösségen alapuló felelősségi elvéből [Btk. 10. § (1) bek.] következően az alanyi bűnösség (szándékosság vagy gondatlanság) minden bűncselekmény szükséges ismérve. Következésképpen a magyar büntetőeljárásnak valamely természetes személy büntetőjogi felelősségének tisztázása a célja [vö.: Be. 2. § (2) bek., 6. §(2) bek.].

2. A bűnösségre a büntetőeljárás eredményeként megállapított (történeti) tényállásból, annak a Btk. Különös Részében meghatározott valamely törvényi tényállással fennálló egyezősége esetén lehet következtetni. Ennek eredményeként lesz az elkövető magatartása tényállásszerű és bűnössége megállapítható.

3. A Btk. 98. §-ának (1) bekezdése a Btk. Általános Részében - és ennek értelmében minden ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény különös részi tényállásánál figyelembe vehetően - rendelkezik a bűnszervezetben elkövetésről, melyhez a különös részi büntetési tétel felső határának felemelése fűződik.

A jogalkotó a Btk. 98. §-ának (1) bekezdésével - a 2001. évi CXXI. törvény 90. §-a szerinti jogharmonizációs és más nemzetközi kötelességet is teljesítve - általános jelleggel, a törvény erejével értékelt egy elkövetési körülményt.

A Btk.-nak a büntetés kiszabásáról szóló V. Fejezetén belül ugyanezen jogalkotási módszer nyilvánul meg a Btk. 97. §-a esetében, amikor a különös és többszörös visszaesés tényéhez a Btk. különös részi tényállásában meghatározott büntetési tétel felső határának megemelése kapcsolódik.

Érdemi különbség azonban, hogy míg a Btk. 97. §-a a törvényi tényállás alanyi, addig a Btk. 98. §-ának (1) bekezdése a törvényi tényállás tárgyi oldala körében, a cselekmény (a cselekvőség) kapcsán értékel - súlyosabb büntetéskiszabást lehetővé tevő - körülményt.

A Btk. 97. §-a esetében értelemszerűen nem merül fel, hogy az elkövető tudata korábbi elítélését nem fogja át. Viszont a Btk. 98. §-a (1) bekezdése esetében nyilvánvaló, hogy a jogalkotó a Btk. különös részi tényállása szerinti elkövetési magatartás kifejtésével - ahhoz fűződő tudatállapottal - összefüggő tényt tett a súlyosabb megítélés feltételévé. Következésképpen - az "alapcselekmény" tényállásszerűsége mellett, azzal együtt - vizsgálandó az elkövető ez irányú tudattartalma. Ennek hiányában a bűnszervezetben elkövetés nem állapítható meg.

4. A bűnszervezetben elkövetést is átfogó tudattartalom vizsgálatának első lépcsőjét az "alapcselekmény" tényállásszerűségéhez - azt átfogó tudattartalom megállapításához - szükséges bizonyítékok vizsgálata jelenti.

Ezzel párhuzamosan vizsgálni kell a büntetőeljárás során feltárt bizonyítási eszközökből származó és a Btk. 137. §-a 8. pontjában meghatározott ismérvekre következtetést megalapozó bizonyítékokat és erre nézve a tényállásban megállapítást kell tenni.

Amennyiben bizonyított, hogy a bűncselekményt egy tényleges bűnszervezet működéséhez kapcsolódva, illetve annak keretei között követték el, úgy a végrehajtás körülményeiből - különösen a konkrét magatartás mások megelőző vagy további láncolatos cselekményeit feltételező jellegéből, ezek szükségszerű és ezért előreláthatóan bekövetkező eseményeiből lehet következtetést vonni arra, hogy az alkalomszerű tettes (részes) cselekménye megvalósításakor a bűnszervezetbeni elkövetést felismerte.

Ezen további - az elkövetőnek a bűnszervezetben elkövetést átfogó tudattartalmára vont - következtetés alapja, hogy a hatályos törvény (a korábbi szabályozástól eltérően) nem a bűnszervezet belső, hanem olyan külső, tárgyi jellegű ismérveit határozza meg, amelyek a kívülálló számára is felismerhetőek.

Ehhez képest az elkövető tudatának nem arra kell kiterjednie, hogy egy bűnszervezet a törvényi előfeltételek szerint létrejött, hanem arra, hogy a bűnszervezet tárgyi sajátosságai ismeretében annak "működéséhez" csatlakozik, illetve annak keretében cselekszik.

E tudattartalom - értelemszerűen - csak szándékos, viszont egyenes és eshetőleges szándékú egyaránt lehet. Megjegyzendő, hogy a Btk. 137. §-a 8. pontjában foglalt "célja" kitétel semmiképpen nem egy jelentőségű a célzattal. Az, hogy mire kell a bűnszervezetnek irányulnia, magának a bűnszervezetnek fogalmi alapeleme, nem pedig utalás a célzatra (illetve egyenes szándékra) .

Hasonlóképpen nem az alanyi bűnösség, hanem a bűnszervezet fogalmi elemei megállapíthatóságának kérdése a Btk. 137. §-a 8. pontjában szereplő "hosszabb időre szervezett" kitétel.

5. A Btk. hatályos rendelkezései nem tesznek különbséget a bűnszervezeten belüli cselekvés hiearchiája ("posztjai"), aktivitása, intenzitása szempontjából, ezek a büntetéskiszabás körében értékelendő körülmények.

Ehhez képest a Btk. 98. §-a (1) bekezdésének alkalmazhatósága szempontjából közömbös a bűnszervezetben kifejtett cselekvés bűnszervezeten belüli szerepe. A bűnszervezet tárgyi sajátosságai ismeretében kifejtett (a Btk. adott különös részi tényállását megvalósító) cselekvésnek a bűnszervezet működéséhez történő bármely hozzájárulása önmagában elégséges.

A Btk. a passzív (alap bűncselekmény, illetőleg a Btk. 263/C. §-a szerinti bűncselekmény megvalósítása nélküli) bűnszervezeten belüli létet nem bünteti. Ez a magatartás a szándék kialakulása fázisában van, és még nem jut el sem az előkészület, sem a kísérlet, sem pedig a befejezettség állapotába.

A "összehangolt működés" a bűnszervezet fogalmi összetevője, amely tartalmát tekintve nem más, mint a benne cselekvő személyek egymást erősítő hatása. Ugyanakkor - ahogy erre a jogegységi indítvány helyesen utal - az összehangoltság meglétének (természetéből adódóan) nem feltétele a bűnszervezetben cselekvők közvetlen kapcsolata, a más cselekvések, illetve a más cselekvők kilétének konkrét ismerete. Az összehangolt működés ugyancsak nem az alanyi bűnösség, hanem a bűnszervezet fogalmi alapelemei fennállása megállapíthatóságának kérdése. Ehhez képest az egy "alapcselekmény" megvalósítása is alapul szolgálhat a bűnszervezetben elkövetés megállapításához.

V.

A jogegységi tanács álláspontja az, hogy a IV. pont alatt kifejtett jogkérdés lényegét a bűnszervezet törvényi fogalmára vonatkozó jogszabályváltozás nem érinti, a kifejtett elvi álláspont, mind a 2002. április 1-jét megelőzően, mind pedig azt követően hatályos jog alkalmazása esetén iránymutatónak tekintendő.

A Btk. 137. §-a 8. pontjának a 2001. évi CXXI. törvény 19. §-a (5) bekezdésével megállapított szövege 2002. április 1. napjával kezdődően hatályos.

Az eldöntendő jogkérdés a létező bűnszervezet tevékenységéhez - akár egyetlen elkövetői magatartással -csatlakozó személy cselekményének bűnszervezetben el-követettkénti értékelése, az alanyi oldalhoz tartozó tudattartalomra is figyelemmel. Ez minden konkrét - szervezett bűnelkövetéshez kapcsolódó - ügy elbírálásakor tisztázandó.

A jogalkalmazóval szemben támasztott követelmény tehát változatlan, akár a hivatkozott novelláris módosítás előtti, akár azt követő történések képezik is a vád tárgyát. A Btk. 137. §-a 8. pontjának tartalmi különbözősége csak annyiban jelentős, hogy a bűnszervezetnek melyek az ismérvei, tehát melyek azok a feltételek, amelyeket a bűnszervezeten (addig) kívül állónak fel kell ismernie ahhoz, hogy cselekménye megítélésekor az eljáró bíróság a Btk. 98. §-ának rendelkezéseit alkalmazza.

A jogegységi tanács egyetért a jogegységi indítványnak - az ítélkezés tapasztalataira alapozott - azon álláspontjával, miszerint az illegális nemzetközi migrációval összefüggő embercsempészés általában bűnszervezet közreműködésével valósul meg (vö.: több embernek, több országhatár átlépésével járó, több személy közreműködésével történő szállítása, illetve ellátása, elhelyezése) .

Ugyanakkor a Btk. 98. §-a (1) bekezdése minden ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény esetében alkalmazható, így értelemszerű, hogy csak a konkrét bűncselekmény megvalósításának körülményei adhatnak alapot a bűnszervezetben elkövetés megállapítására. Ehhez képest csak az embercsempészésre korlátozódó elvi álláspont más "alapcselekmény" esetében félreérthető lenne.

Ebből következően a jogegységi tanács - a Bsz. 29. §-a (1) bekezdésének a), illetve a Be. 439. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében - az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása és a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében hozta meg határozatát, mert mindkét törvényi ok szükségessé tette a jogértelmező iránymutatást.

Ekként a Legfelsőbb Bíróság Büntető Jogegységi Tanácsa - a Be. 442. §-ának (3) bekezdése szerint eljárva -a Be. 443. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján a jogegységi indítványnak helyt adott, s jogegységi eljárás tárgyát képező elvi kérdésben a rendelkező rész szerint határozott.

A jogegységi tanács a határozatát - a Bsz. 32. §-ának (4) bekezdése, illetve a Be. 445. §-ának (2) bekezdése alapján - a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Budapest, 2005. december 15.

Dr. Kónya István s. k.,

a tanács elnöke

Dr. Márki Zoltán s. k.,

előadó bíró

Dr. Édes Tamás s. k.,

bíró

Dr. Bíró András s. k.,

bíró

Dr. Szabó Péter s. k.,

bíró