EH 2013.05.K20 A villamosenergia-ellátásról a fogyasztó akkor kapcsolható le, ha a törvényi feltételek együttes teljesülése kétség kívül megállapítható, a villamosenergia-kereskedő az erre vonatkozó eljárási szabályokat betartotta [2007. évi LXXXVI. tv. 47. § (7) bek., 273/2007. (X. 19.) Korm. r. 24. § (8) bek., 25. § (1) bek.].[1]

A felperesi szolgáltató a fogyasztói felhasználási helyen 2010. augusztus 10-én az áramszolgáltatást felfüggesztette. A kikapcsolást megelőzően a felperes két ízben levélben, majd 2010. augusztus 4-én SMS-ben értesítette az ügyfelet:

"Tisztelt Ügyfél!

Nyilvántartásunk szerint Önnek 17 635 forint tartozása van, ezért kikapcsolását jövő héttől beütemeztük. Amennyiben rendezte, tekintse tárgytalannak. EDF Démász."

A kikapcsolásra 2010. augusztus 10-én 8 óra 15 perckor került sor, amely időpontban 17 635 forint lejárt esedékességű tartozást tartottak nyilván az ügyfél vevői folyószámláján, amely 2010. augusztus 10-én 10 óra 31 perckor került könyvelésre a fogyasztó vevői folyószámlájára.

Az első fokon eljárt Megyei Kormányhivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége - új eljárás keretében - a 2011. május 4. napján kelt határozatával a felperes terhére 80 000 forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki, valamint kötelezte arra, hogy a villamosenergia-szolgáltatásból történő kikapcsolási eljárás kezdeményezését megelőzően a fogyasztót legalább háromszor írásban értesítse a kikapcsolási lehetőségről.

A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a 2011. július 13. napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes tévesen értelmezte a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vet.) 47. § (7) bekezdését, mert a kikapcsolási eljárás kezdeményezés fogalmához a Vet. egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 273/2007. (X. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 24. § (8) bekezdés és 25. § (1) bekezdésének olyan többletjelentését társította, melyet a jogszabály nem írt elő, azt nem tartalmazza, társaságuknak az nem kötelezettsége, így azt megszegni sem tudta. A 2010. július 12. napján kiállított kikapcsolási értesítő részletezése alapján a 2010. május 6-i számla esedékessége és a kikapcsolási értesítőn szereplő első lehetséges időpont között 97 naptári nap van, amely megfelel annak a törvényi feltételnek, miszerint a fogyasztó villamosenergia-ellátásból történő kikapcsolásának egyik feltétele, hogy a fogyasztó legalább három havi számlatartozást halmozzon fel. A Vet. 47. § (7) bekezdése nem azt határozza meg, hogy a kikapcsolási értesítő hány nap tartozás elteltével küldhető meg, ezen túlmenően üzletszabályzata 1.21.1. pontja egyértelműen definiálja a kikapcsolás fogalmát, amely a felhasználó felhasználási helyének leválasztását jelenti az elosztó hálózatról. A kikapcsolási értesítő nyomatékos figyelmeztetés arra, hogy a leválasztás az elosztó hálózatról az abban feltüntetett időpontok valamelyikén meg fog történni. A kikapcsolás mindenféleképpen a hálózati elosztó felé történő konkrét kikapcsolás megrendelésével veszi a kezdetét, a levélben meghatározott napok egyikén és nem a kikapcsolási értesítő küldésével.

A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Vet. 47. § (7) bekezdését és az R. 24. § (8) bekezdését, 25. § (1) bekezdését.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A Kúria álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, abból azonban az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések értelmezése során téves jogkövetkeztetést vont le.

A Vet. 47. § (7) bekezdése az a)-c) pontokban meghatározza azt, hogy a villamosenergia kereskedő a lakossági fogyasztók villamosenergia-ellátásból történő kikapcsolását fizetési késedelem esetén kizárólag az ott meghatározott feltételek együttes fennállása esetén jogosult kezdeményezni, a lakossági fogyasztóval kötött csatlakozási szerződésben részes, hálózati engedélyesnél.

A megyei bíróság a felülvizsgálat során azt állapította meg, hogy e három konjunktív feltétel teljesült, tehát a felperes jogszerűen kezdeményezte a fogyasztó villamos­energia-ellátásból történő kikapcsolását.

Az R. 24. § (8) bekezdése szerint a kikapcsolást és az azzal járó szolgáltatás-szüneteltetést tértivevényes levélben kell a lakossági fogyasztóval közölni.

Az R. 25. § (1) bekezdése szerint a lakossági fogyasztónak a villamosenergia-kereskedő által kezdeményezett kikapcsolására csak olyan időpontban kerülhet sor, amelyről az elosztó, a lakossági fogyasztót előre értesítette. Az értesítésben az elosztó hálózati engedélyes köteles megha­tározni azt az öt munkanapot, amely időszakon belül a kikapcsolást végre kívánja hajtani. Az értesítésnek - a villamosenergia-kereskedő által szolgáltatott adatok alapján - tételesen tartalmaznia kell a lakossági fogyasztóval szemben fennálló teljes követelést, jogcímenként összegszerűen, azok eredeti fizetési határidejével együtt.

A Kúria álláspontja szerint a felperes eljárása sem a Vet. 47. § (7) bekezdésében foglaltaknak, sem pedig az R. fent ismertetett előírásainak nem felelt meg.

A perben rendelkezésre álló iratanyag alapján a Kúria megállapította, hogy a fogyasztónak küldött kikapcsolási értesítőben a kikapcsolási időszak meghatározását jelentő öt munkanap megjelölésére a kereskedő általi kikapcsolásra vonatkozó kezdeményezésekre tekintettel került sor, amely kizárólag abban az esetben lehetséges, amennyiben a fogyasztó tartozása meghaladja a három hónapot. A felperes tehát megsértette a kikapcsolás feltételeit meghatározó jogszabályi rendelkezéseket, amikor a 2010. július 14-én postára adott levelének időpontjában megjelölte a kikapcsolás lehetséges öt munkanapját, azonban a fogyasztónak ekkor nem volt három hónapon túli lejárt számlatartozása. Hangsúlyozza a Kúria, hogy a közigazgatási eljárás során, a másodfokú eljárásban sem csatolt a felperes olyan dokumentumot, amely igazolta volna, hogy a kikapcsolást egy olyan későbbi időpontban rendelte meg az elosztótól, amely időpontban a fogyasztó lejárt tartozása a 90 napot már meghaladta. Ezért jogszerűen tekintette a másodfokú hatóság a kikapcsolási értesítőt a kikapcsolási eljárás kezdeményezésének, hiszen abban a kikapcsolás lehetséges időpontjai akként vannak megjelölve, hogy azok egyikén a kikapcsolást a hálózati elosztó fogja végrehajtani.

A Kúria álláspontja szerint a fogyasztónak küldött SMS-értesítés a Vet. 47. § (7) bekezdés c) pontjában foglalt kritériumoknak nem felel meg. Azon túl, hogy az SMS-értesítés tartalma nem merítette a törvényi szabályozásban írtakat, annak formája sem tekinthető írásbeli értesítésnek. A közlés ezen módja nem elégíti ki az írásbeli tájékoztatás követelményét, különösen azért sem, mivel az nem a szolgáltató rendszerében szereplő értesítési címre kerül kézbesítésre.

Hangsúlyozza a Kúria, hogy a perben felülvizsgált alperesi határozatokban elfoglalt álláspont nem a felperesi érvelés szerinti, a jogszabályi szövegnek való többletjelentés tulajdonítását jelenti, éppen a felperesi jogértelmezés, eljárás és érvelés az, amely a törvényben rögzített garanciális szabályok szűkítését jelentené és ezzel a jogalkotói cél megvalósulásától eltérést eredményezne. A Vet. 47. § (7) bekezdésének konjunktív szabályozása, az R. 24. § (8) bekezdése és 25. § (1) bekezdése a fogyasztók érdekeinek védelmét, jogosultságaik és kötelezettségük hatékony biztosítását célozzák, amely betartásának ellenőrzése és számonkérése az alperesi hatóság feladata.

A fentiekre tekintettel a Kúria tévesnek tartotta a megyei bíróság jogértelmezését és azon okfejtését, hogy a felperes a rá vonatkozó jogszabályi előírások betartásával intézkedett a fogyasztónak a villamosenergia ellátásból történő kikapcsolása iránt. Ezért a Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmét alaposnak értékelte, a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes megalapozatlan keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése értelmében elutasította.

(Kúria Kfv. III. 37.126/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a Csongrád Megyei Bíróság 2011. november 30. napján kelt 5.K.21.921/2011/3. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán alulírott helyen és napon tárgyaláson kívül meghozta a következő

í t é l e t e t

A Kúria a Csongrád Megyei Bíróság 5.K.21.921/2011/3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a Kúria a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50 000 (ötvenezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a Kúria a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 20 000 (húszezer) forint kereseti és 70 000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Sz., N. u. 38. szám alatti - felhasználási helyen - a 2010. május 5. napján esedékes 8140 forintos számlát - csoportos beszedési megbízás alapján - az illetékes bank fedezethiány miatt, visszaküldés miatt nem teljesítette. A 2010.június 7. napján esedékes 8145 forintos és az 1350 forintos számlák kifizetését is ezzel az indokkal utasította el június 8-án a bank, így a három számla együttes összege 17.635 forint volt. Az ügyfél 2010. augusztus 5. napján csekken fizette be ezen összeget, az 2010. augusztus 9-i banki átutalás után 2010. augusztus 10-én került könyvelésre, a felperesi társaság ügyfélvevői folyószámlájára.

A felperes 2010. május 31. és június 21. napján fizetési felhívást, ezt követően pedig 2010. július 12-én kelt és július 14-i postai feladású, tértivevényes kikapcsolási értesítőt küldött az ügyfél részére, az utóbbit az ügyfél nem vette át. A kikapcsolási értesítőben a felperes fizetési határidőként 2010. július 22. napját jelölte meg, a tartozások rendezésére. A kikapcsolási értesítőn a 2010. május 5-i 8140 forint, a 2010. június 7-i 8145 forint és a 2010. június 7-i 1350 forint összegű számlák kerültek részletezésre.

A felperesi szolgáltató a fogyasztói felhasználási helyen 2010. augusztus 10-én az áramszolgáltatást felfüggesztette. A kikapcsolást megelőzően a felperes két ízben levélben, majd 2010. augusztus 4-én SMS-ben értesítette az ügyfelet:

"Tisztelt Ügyfél!

Nyilvántartásunk szerint Önnek 17.635 forint tartozása van, ezért kikapcsolását jövő héttől beütemeztük. Amennyiben rendezte, tekintse tárgytalannak. EDF Démász."

A kikapcsolásra 2010. augusztus 10-én 8 óra 15 perckor került sor, amely időpontban 17.635 forint lejárt esedékességű tartozást tartottak nyilván az ügyfél vevői folyószámláján, amely 2010. augusztus 10-én 10 óra 31 perckor került könyvelésre a fogyasztó vevői folyószámlájára.

Az első fokon eljárt Csongrád Megyei Kormányhivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége - új eljárás keretében - a 2011. május 4. napján kelt határozatával a felperes terhére 80.000 forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki, valamint kötelezte arra, hogy a villamosenergia szolgáltatásból történő kikapcsolási eljárás kezdeményezését megelőzően a fogyasztót legalább háromszor írásban értesítse a kikapcsolási lehetőségről.

A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a 2011. július 13. napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes tévesen értelmezte a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vet.) 47. § (7) bekezdését, mert a kikapcsolási eljárás kezdeményezés fogalmához a Vet. egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 273/2007. (X. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 24. § (8) bekezdés és 25. § (1) bekezdésének olyan többletjelentését társította, melyet a jogszabály nem írt elő, azt nem tartalmazza, társaságuknak az nem kötelezettsége, így azt megszegni sem tudta. A 2010. július 12.napján kiállított kikapcsolási értesítő részletezése alapján a 2010. május 6-i számla esedékessége és a kikapcsolási értesítőn szereplő első lehetséges időpont között 97 naptári nap van, amely megfelel annak a törvényi feltételnek, miszerint a fogyasztó villamosenergia ellátásból történő kikapcsolásának egyik feltétele, hogy a fogyasztó legalább három havi számlatartozást halmozzon fel. A Vet. 47. § (7) bekezdése nem azt határozza meg, hogy a kikapcsolási értesítő hány nap tartozás elteltével küldhető meg, ezen túlmenően üzletszabályzata 1.21.1. pontja egyértelműen definiálja a kikapcsolás fogalmát, amely a felhasználó felhasználási helyének leválasztását jelenti az elosztó hálózatról. A kikapcsolási értesítő nyomatékos figyelmeztetés arra, hogy a leválasztás az elosztó hálózatról az abban feltüntetett időpontok valamelyikén meg fog történni. A kikapcsolás mindenféleképpen a hálózati elosztó felé történő konkrét kikapcsolás megrendelésével veszi a kezdetét, a levélben meghatározott napok egyikén és nem a kikapcsolási értesítő küldésével. Ennek igazolására csatolta a konkrét ügyhöz kapcsolódó kikapcsolási rendelési dokumentumot, amely szerint a kikapcsolást 2010. augusztus 9-én, 11 óra 46 perckor rendelte meg a hálózati elosztó társaságtól, miután ellenőrizte, hogy a fogyasztó a 90 napon túli tartozását nem egyenlítette ki. Hangsúlyozta a felperes, hogy a kikapcsoláshoz szükséges valamennyi konjunktív feltétel fennállt, ezért a kikapcsolásra jogszerűen került sor.

A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.

Ítéletének indokolásában a Vet. 47. § (7) bekezdésére, az R. 24. § (8) bekezdésére és 25. § (1) bekezdésére hivatkozott. Kifejtette, hogy a peres felek által előadottak alapján abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a fogyasztónak küldött kikapcsolási értesítő értelmezhető-e akként, hogy az - az alperesi határozatban kifejtett módon - a kikapcsolási eljárás kezdeményezésével azonos. A megyei bíróság szerint az alperes e körben határozatában elfoglalt álláspontja téves.

Hangsúlyozta a megyei bíróság, hogy maga a Vet. 47. § (7) bekezdése egyértelműen és másként nem értelmezhetően akként rendelkezik, hogy a felperes, mint villamosenergia kereskedő, a lakossági fogyasztók villamosenergia ellátásból történő kikapcsolását a hálózati engedélyesnél kezdeményezi. Ez számít a kikapcsolási eljárás kezdeményezésének, amelyre csak a 47. § (7) bekezdés a)-c) pontjainak fennállása esetén van törvényes lehetősége. Ebből következően a kikapcsolási eljárás kezdeményezését nem lehet akként értelmezni, hogy az azonos, a felperes által a fogyasztónak küldött kikapcsolási értesítővel. Hangsúlyozta a megyei bíróság, hogy a felperes a keresetleveléhez mellékelte a hálózati engedélyes részére 2010. augusztus 9. napján, 11 óra 46 perckor küldött megrendelést és ebben az időpontban az alperes által sem vitatottan a fogyasztónak 90 napon túli tartozása még fennállt. Megjegyezte a megyei bíróság, hogy a felperes - figyelemmel a Pp. 324. § (1) bekezdés folytán alkalmazandó 164. § (1) bekezdésre - nem volt elzárva attól, hogy bizonyítsa a hálózati engedélyestől ténylegesen mikor rendelte meg a kikapcsolást.

A megyei bíróság tévesnek minősítette az alperes azon érvelését is, amely szerint nem teljesültek a kikapcsolási eljárás tekintetében a Vet. 47. § (7) bekezdés c) pontjában írt háromszori írásbeli értesítésre vonatkozó rendelkezések. A megyei bíróság a fogyasztónak 2010. augusztus 4. napján küldött SMS értesítést úgy értékelte, hogy az megfelel a Vet. 47. § (7) bekezdés c) pontjában írt értesítés követelményeinek.

Megállapította a megyei bíróság, hogy a Vet. 47. § (7) bekezdésében írt konjunktív feltételek a lakossági fogyasztó villamosenergia szolgáltatásból történő kikapcsolása tekintetében a perbeli esetben fennálltak, ezért az alperes határozata a keresetben megjelölt okokból, az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértő volt, mert a jogszabályt tévesen értelmezve jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a fogyasztónál jogellenesen szüntette meg a villamosenergia szolgáltatást.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Vet. 47. § (7) bekezdését és az R. 24. § (8) bekezdését, 25. § (1) bekezdését. Álláspontja szerint a Vet. nem határozza meg egyértelműen a kikapcsolási eljárás fogalmát, sem azt a cselekményt, amellyel az kezdeményezettnek tekinthető. A kikapcsolási értesítő tartalmát tekintve ugyanúgy lehet a kikapcsolási eljárás kezdeményezése, hiszen már konkrétan megjelöli azokat a napokat, amelyek valamelyikén a felhasználót a villamosenergia hálózatról leválasztják. Amennyiben a hálózati engedélyesnél történő megrendelés dátuma tekinthető kezdő időpontnak, az méltánytalan, mert ez az időpont sem a fogyasztó előtt, sem az esetleges fogyasztóvédelmi eljárásban nem ismert. Hangsúlyozta, hogy a Ket. 102. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére a felperes nem élt azzal a lehetőséggel, hogy a kikapcsolás megrendelésére vonatkozó bizonyítékát a hatóság rendelkezésére bocsássa. Csupán a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatának kezdeményezésekor csatolta be az okiratot.

Az alperes megítélése szerint téves a megyei bíróság azon megállapítása is, mely szerint egy, a fogyasztónak küldött SMS üzenettel a szolgáltató eleget tehet a Vet. 47. § (7) bekezdés c) pontjában megfogalmazott követelménynek, azaz a tartozásról és a kikapcsolás lehetőségéről való írásbeli értesítésnek. A jogalkotó azért határozott meg a kikapcsolás végrehajtására olyan szigorú követelményeket, hogy a fogyasztók érdekeit is védje, hiszen a villamos energia az egyik legalapvetőbb szükséglet egy háztartásban.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében részletesen összevetette a közigazgatási fellebbezési eljárás, valamint a bíróság által lefolytatott felülvizsgálati eljárás közötti különbségeket. Hangsúlyozta, hogy a közigazgatási eljárásokban általában nem érvényesül a kérelemhez kötöttség elve, azaz a fellebbezés elbírálására jogosult szerv az ügyfél által sérelmezett közigazgatási döntést, valamint az első fokon lefolytatott eljárást egészében vizsgálja meg. Ennek során nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz. A bírósági felülvizsgálat a fellebbezéshez képest szűkebben vonja meg a jogorvoslati kérelem (kereset) hivatkozási alapját. Ugyanis, amíg a rendes jogorvoslat körében a törvény az ügyféltől csupán annak állítását várja el, miszerint az elsőfokú határozat valamely jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét sérti, addig a bírósági felülvizsgálat a jogszabálysértésre hivatkozást követeli meg. A Pp. 3. § (2) bekezdése a kereseti kérelemhez kötöttség elvét fogalmazza meg, amely szerint a bíróság - a törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és nyilatkozatokhoz kötve van. A bíróság a kereseti kérelemben foglaltak alapján járhat el és kizárólag jogszabálysértésre való hivatkozás esetén a határozatot csupán a jogalap, illetve a megállapított tényállás alapján változtathatja meg.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A Kúria álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, abból azonban az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések értelmezése során téves jogkövetkeztetést vont le.

A Vet. 47. § (7) bekezdése az a)-c) pontokban meghatározza azt, hogy a villamosenergia kereskedő a lakossági fogyasztók villamosenergia ellátásból történő kikapcsolását fizetési késedelem esetén kizárólag az ott meghatározott feltételek együttes fennállása esetén jogosult kezdeményezni, a lakossági fogyasztóval kötött csatlakozási szerződésben részes, hálózati engedélyesnél.

A megyei bíróság a felülvizsgálat során azt állapította meg, hogy e három konjunktív feltétel teljesült, tehát a felperes jogszerűen kezdeményezte a fogyasztó villamos energia ellátásból történő kikapcsolását.

Az R. 24. § (8) bekezdése szerint a kikapcsolást és az azzal járó szolgáltatás-szüneteltetést tértivevényes levélben kell a lakossági fogyasztóval közölni.

Az R. 25. § (1) bekezdése szerint a lakossági fogyasztónak a villamosenergia kereskedő által kezdeményezett kikapcsolására csak olyan időpontban kerülhet sor, amelyről az elosztó, a lakossági fogyasztót előre értesítette. Az értesítésben az elosztó hálózati engedélyes köteles meghatározni azt az öt munkanapot, amely időszakon belül a kikapcsolást végre kívánja hajtani. Az értesítésnek - a villamosenergia kereskedő által szolgáltatott adatok alapján - tételesen tartalmaznia kell a lakossági fogyasztóval szemben fennálló teljes követelést, jogcímenként összegszerűen, azok eredeti fizetési határidejével együtt.

A Kúria álláspontja szerint a felperes eljárása sem a Vet. 47. § (7) bekezdésében foglaltaknak, sem pedig az R. fent ismertetett előírásainak nem felelt meg.

A perben rendelkezésre álló iratanyag alapján a Kúria megállapította, hogy a fogyasztónak küldött kikapcsolási értesítőben a kikapcsolási időszak meghatározását jelentő öt munkanap megjelölésére a kereskedő általi kikapcsolásra vonatkozó kezdeményezésekre tekintettel került sor, amely kizárólag abban az esetben lehetséges, amennyiben a fogyasztó tartozása meghaladja a három hónapot. A felperes tehát megsértette a kikapcsolás feltételeit meghatározó jogszabályi rendelkezéseket, amikor a 2010. július 14-én postára adott levelének időpontjában megjelölte a kikapcsolás lehetséges öt munkanapját, azonban a fogyasztónak ekkor nem volt három hónapon túli lejárt számlatartozása. Hangsúlyozza a Kúria, hogy a közigazgatási eljárás során, a másodfokú eljárásban sem csatolt a felperes olyan dokumentumot, amely igazolta volna, hogy a kikapcsolást egy olyan későbbi időpontban rendelte meg az elosztótól, amely időpontban a fogyasztó lejárt tartozása a 90 napot már meghaladta. Ezért jogszerűen tekintette a másodfokú hatóság a kikapcsolási értesítőt a kikapcsolási eljárás kezdeményezésének, hiszen abban a kikapcsolás lehetséges időpontjai akként vannak megjelölve, hogy azok egyikén a kikapcsolást a hálózati elosztó fogja végrehajtani.

A Kúria álláspontja szerint a fogyasztónak küldött SMS-értesítés a Vet. 47. § (7) bekezdés c/ pontjában foglalt kritériumoknak nem felel meg. Azon túl, hogy az SMS-értesítés tartalma nem merítette a törvényi szabályozásban írtakat, annak formája sem tekinthető írásbeli értesítésnek. A közlés ezen módja nem elégíti ki az írásbeli tájékoztatás követelményét, különösen azért sem, mivel az nem a szolgáltató rendszerében szereplő értesítési címre kerül kézbesítésre.

Hangsúlyozza a Kúria, hogy a perben felülvizsgált alperesi határozatokban elfoglalt álláspont nem a felperesi érvelés szerinti, a jogszabályi szövegnek való többletjelentés tulajdonítását jelenti, éppen a felperesi jogértelmezés, eljárás és érvelés az, amely a törvényben rögzített garanciális szabályok szűkítését jelentené és ezzel a jogalkotói cél megvalósulásától eltérést eredményezne. A Vet. 47. § (7) bekezdésének konjunktív szabályozása, az R. 24. § (8) bekezdése és 25. § (1) bekezdése a fogyasztók érdekeinek védelmét, jogosultságaik és kötelezettségük hatékony biztosítását célozzák, amely betartásának ellenőrzése és számonkérése az alperesi hatóság feladata.

A fentiekre tekintettel a Kúria tévesnek tartotta a megyei bíróság jogértelmezését és azon okfejtését, hogy a felperes a rá vonatkozó jogszabályi előírások betartásával intézkedett a fogyasztónak a villamosenergia ellátásból történő kikapcsolása iránt. Ezért a Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmét alaposnak értékelte, a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes megalapozatlan keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése értelmében elutasította.

A pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdésének megfelelően köteles az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerülő alperesi perköltség megfizetésére.

A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése értelmében köteles.

Budapest, 2013. január 23.

Dr. Sperka Kálmán sk. a tanács elnöke, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Kovács Ákos sk. bíró

(Kúria, Kfv. III. 37.126/2012.)