3327/2012. (XI. 12.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.VII.20.091/2012/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] A indítványozó alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.

[2] 1. Az indítványozó jogi személy 2006-ban szállítási szerződést kötött egy másik jogi személlyel. A szerződést aláíró képviselő (I. rendű alperes) készfizető kezességet vállalt a szerződésből eredő esetleges tartozásokért. Az ügyben később indult peres eljárásban a kezességvállalás érvényességét megállapították, a különböző fokú bíróságok azonban eltérően ítélték meg azt a kérdést, hogy ennek alapján az I. rendű alperes házastársa (a II. rendű alperes) a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 30. §-a alapján a közös vagyonból rá eső rész erejéig szintén helytállással tartozik-e.

[3] Az első és másodfokú bíróság véleménye az volt, hogy a kezességvállalás jelen ügyben visszterhes jogügyletnek minősül. Arra hivatkoztak, hogy a kialakult bírói gyakorlat (EBH 2010/1/2146.) szerint a szerződést biztosító mellékkötelezettségek ingyenessége/visszterhessége tekintetében az alapügylet jellege a meghatározó. Mivel jelen ügyben a szállítási szerződés visszterhes volt, a kezességvállalás is annak minősül, s ekként a Csjt. 30. § (2) bekezdése alkalmazást nyerhet. A Csjt. 30. § (2) bekezdésében foglalt vélelmet a II. rendű alperes dönthette volna meg, erre azonban a perben nem került sor. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban ellenkező álláspontra helyezkedett, s a jogerős ítéletet ebben a részében megváltoztatta. Ítélete szerint a visszterhesség kétséget kizáró bizonyítottságának hiányában a kezességet ingyenesnek kell tekinteni, és jelen ügyben nem merült fel olyan adat, ami arra utalna, hogy az alperes a kezességet visszterhesen vállalta volna. Emellett azt is kifejtette a bíróság, hogy a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a II. rendű alperes tudott a kezességvállalásról, s ahhoz hozzájárult, de erre nem került sor (a felperes nem ajánlott fel e körben bizonyítást).

[4] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján - tehát valódi alkotmányjogi panasz keretében - a Kúria ítéletének alaptörvény-ellenességét állítja, és annak megsemmisítését kéri.

[5] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének a sérelmét látja abban az indítványozó, hogy a Kúria a Legf elsőbb Bíróság EBH 2010/1/2146. sz. elvi bírósági határozatától (a továbbiakban: EBH) eltérő módon ítélte meg a kezesség - mint a szerződést biztosító mellékkötelezettség - ingyenességét/visszterhességét. A Kúriának, mivel el kívánt térni az EBH-tól, jogegységi eljárást kellett volna kezdeményeznie, erre azonban nem került sor, ezáltal pedig sérült a jogbiztonság követelménye.

[6] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseiben foglalt tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való jogot sérti továbbá az - hangzik az érvelés -, hogy a Kúria maga döntötte el a kérdést, s nem rendelte el új eljárás lefolytatását az ügyben. Az indítványozó rámutat: a II. rendű alperes vonatkozásában a Kúria azért utasította el a keresetet, mert a felperes nem bizonyította, hogy a II. rendű alperes tudott a kezességvállalásról, s ahhoz hozzájárult. Ugyanakkor erre a - s pervesztességhez vezető - hiányolt felperesi bizonyításra éppen azért nem került sor, mert az első- és a másodfokú bíróság is úgy ítélte meg, hogy a II. rendű alperesnek a kezességvállaláshoz való hozzájárulását a Csjt. alapján vélelmezni kell, a vélelmet pedig éppen a II. rendű alperesnek kellene megdöntenie.

[7] 2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kérelem a befogadhatóság formai feltételeinek megfelel. A támadott kúriai ítélet kézbesítésére 2012. június 21 -én került sor, a panaszt az elsőfokú bíróságnál augusztus 1 7-én - tehát az Abtv. 30. § (1) bekezdésében írt határidőben - terjesztették elő. Az indítványozó szabályszerűen meghatalmazott jogi képviselő útján jár el [Abtv. 51. § (2)-(3) bekezdés]. A kérelem az Abtv. 52. § (1) bekezdés a)-f) pontjaiban foglalt feltételeket teljesíti: a panasz megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó előírást (Abtv. 27. §), az eljárás megindításának az indokait, illetve a jogsérelem lényegét, a támadott bírósági ítéletet, az Alaptörvény sérülni vélt előírásait és a vélt alaptörvény-ellenesség indokait is.

[8] 3. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.

[9] 3.1. Az Abtv. 27. §-a szerinti egyedi ügyben való érintettség megállapítható: az indítványozó a peres eljárás felperese. A támadott kúriai ítélet az ügy érdemében hozott, az eljárást befejező ítélet, amely ellen jogorvoslat nem állt rendelkezésre, ezért az Abtv. 27. § b) pontjának is eleget tesz a panasz.

[10] 3.2. Az indítványozó a jogbiztonság követelményének, a tisztességes eljáráshoz való jognak, illetve a jogorvoslathoz való jognak a sérelmére hivatkozott.

[11] Az Alkotmánybíróság rámutat: alkotmányjogi panaszt az Abtv. vonatkozó előírásai szerint csak Alaptörvényben biztosított jog sérelmére lehet alapítani. Az Alkotmánybíróság az Abtv. hatályba lépése után is fenntartotta azt a korábban kialakított gyakorlatát, mely szerint a jogbiztonságnak az Alaptörvényben foglalt követelménye nem alapjog, annak sérelmére alkotmányjogi panaszban csak kivételes esetben lehet hivatkozni, mégpedig a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén (ld. pl. 3268/2012. (X. 4.) AB végzés). Jelen indítvány nem tartozik ebbe a kivételes körbe: az indítványozó a jogegységi eljárás kezdeményezésének elmulasztását kifogásolta. Az Alaptörvény 25. § (3) bekezdése kifejezetten a Kúria - s nem az Alkotmánybíróság - hatáskörébe utalja a jogalkalmazás egységének a biztosítását. A Kúria továbbá jelen ügyben nem hagyta figyelmen kívül a korábbi, elvi bírósági határozatot: döntésében azt mondta ki, hogy az alapul fekvő tényállások eltérése miatt az EBH az indítványozó perében nem volt irányadó.

[12] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a jogbiztonság követelményének a sérelmére alapított alkotmányjogi panasz érdemi vizsgálatára a jelen ügyben nincs mód. A kérelem ebben a tekintetben nem felel meg az Abtv. 27. § a) pontjának.

[13] 3.3. A tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jog tekintetében az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg. Az indítványozó állítása szerint azért lett pervesztes, mert elmulasztott bizonyítási indítványt tenni egy olyan kérdés vonatkozásában, amelyet az első- és másodfokon eljáró bíróságok törvényi vélelemként kezeltek (nem bizonyította, hogy a II. rendű alperes a kezesi szerződésről tudott, s ahhoz hozzájárult). Ugyanakkor megállapítható, hogy a Kúria ítélete szerint a pervesztességet nem ez okozta: a Kúria a kezesi szerződést (az alsóbb fokon eljárt bíróságokkal ellentétben) nem minősítette visszterhesnek, s ekként a Csjt. 30. § (2) bekezdésének az alkalmazhatóságát is eleve kizárta. Az a kérdés tehát, hogy a felperes bizonyította-e, hogy a II. rendű alperes tudott a kezesi szerződésről (ahhoz hozzájárult), az eljárás kimenetelét valójában nem befolyásol(hat)ta: a visszterhesség kérdésében való döntéssel a bíróság a pert már eldöntötte.

[14] A bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés tehát a bizonyítási teher meghatározásával kapcsolatban nem merül fel. A tisztességes eljárással és a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben felvetett kérdés (a bizonyítási teher bíróságok általi meghatározása) nem tesz eleget az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételeknek.

[15] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a kérelem befogadását az Abtv. 56. § (2)-(3) bekezdése és az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján eljárva visszautasította.

Budapest, 2012. október 30.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3344/2012.