EH 2001.446 Az üzletrész bevonásának a Gt. által nem ismert esetkörét a társasági szerződés nem határozhatja meg. A tagok csak arról dönthetnek, hogy a törvény által lehetővé tett esetekben kívánnak-e élni az üzletrész bevonásának lehetőségével [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 9. § (1) bek., 41. § (4) bek., 123. § (2) bek. g) pont, 134. § (1) bek., 137. § (1) bek. 139. § (1) bek. 144. § (2), (3), (4) és (5) bek., 146. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 180. § (1) bek.].
A cég 1999. február 11-én benyújtott változás-bejegyzési kérelmében az 1999. január 9-én bekövetkezett változás-bejegyzését kérte és egyebek mellett csatolta azt az egységes szerkezetű társasági szerződést, mely a társasági szerződésnek, az 1997. évi CXLIV. törvénynek (Gt.-nek) megfelelő módosítását is tartalmazta.
Az elsőfokú bíróság 1999. február 25-én kézbesített 10. sorszámú végzésében nyilatkozattételre, továbbá a társasági szerződés 9.1., 10.1., 10.2. és 11.1. pontjának módosítására hívta fel a céget, hivatkozva a Gt. 144. §-ának (3) bekezdésében, a Gt. 134. §-ának (1) bekezdésében, a Gt. 137. §-ának (1) bekezdésében, továbbá a Gt. 139. §-ában írtakra. A cég a 10. sorszámú végzésben írt felhívás alapján nyilatkozatokat tett, a szerződésmódosítási kötelezettségének azonban nem tett eleget.
Az elsőfokú bíróság 12. sorszámú végzésében a hiánypótlás hiányos, illetve hibás teljesítésére tekintettel elutasította a cég változás-bejegyzése iránti kérelmét az 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 41. §-ának (4) bekezdése alapján.
A cég fellebbezésében a 12. sorszámú végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság újabb eljárásra és újabb határozatra utasítását kérte. Álláspontja szerint a 10. sorszámú végzés 4. pontja tévesen indult ki abból, hogy az üzletrész bevonására csak a Gt.-ben foglalt esetekben kerülhet sor. A cég jogi álláspontja szerint az üzletrész bevonására egyéb esetekben is sor kerülhet, ha azt a társasági szerződés megengedi. Ez következik a Gt. 123. § (2) bekezdés g) pontjának és a Gt. 144. § (4) bekezdésének rendelkezéseiből. Erre tekintettel nem ütközik a Gt. szabályaiba - a 10. sorszámú végzés 7. pontjában írtaktól eltérően - a társasági szerződés 11.1. pontjának az a rendelkezése sem, mely szerint a tag halálával, jogi személyiségének megszűnésével üzletrésze nem száll át a jogutódra, és a társaság bevonja a meghalt tag üzletrészét. Téves - a fellebbezés szerint - a 10. sorszámú végzés 5. pontjának az a megállapítása, hogy a társasági szerződés 10.1. pontja a Gt. 134. §-ának (1) bekezdésébe ütközik. A Gt. 123. §-ának (2) bekezdés e) pontjában adott jogalkotói felhatalmazást ugyanis úgy kell értelmezni, hogy a társasági szerződésben jogosultak a tagok korlátozni a társaság tagjai közötti üzletrész-átruházást. Nem ütközik jogszabályba tehát, hogy a társasági szerződés 10.1. pontja szerint a különböző honosságú tagok közötti üzletrész-átruházáshoz a taggyűlés háromnegyedes többséggel meghozott határozata szükséges. A Gt. 137. §-ának (1) bekezdés valóban úgy rendelkezik, hogy amennyiben a tagok az üzletrész kívülálló személyre történő átruházását a társaság beleegyezéséhez kötik, a beleegyezés megtagadásának, illetve megadásának feltételeit a társasági szerződésben kell szabályozni. A társasági szerződés 10.2. pontja szerint, ha a vevő személye ellen bárki tiltakozik, a taggyűlés megtagadhatja a kívülálló számára való átruházást. E generál klauzula alkalmazása pedig megfelel a törvény rendelkezéseinek, a jogalkotó nem kívánja meg a taxatív felsorolást.
A fellebbezés az alábbiak miatt nem alapos.
A Gt. 144. §-ának (5) bekezdése szerint a bevonás elrendelésével az üzletrész megszűnik és értékével a törzstőkét csökkenteni kell. A Gt. pontosan meghatározza, hogy az üzletrész bevonására mely esetekben kerülhet sor. Sor kerülhet arra az üzletrész magához vonását követő árverés eredménytelensége kapcsán a Gt. 144. §-ának (2) bekezdésében szabályozottak szerint, egyfajta végső megoldásként, és a Gt.-ben szabályozott egyéb esetekben. A Gt. 144. §-ának (4) bekezdése szerint az üzletrész bevonására - a Gt. 144. § (3) bekezdésében írt esetkör kivételével - csak akkor kerülhet sor, ha a társasági szerződés az üzletrész bevonását kifejezetten megengedi. E rendelkezésre tekintettel - mivel tehát főszabályként bevonásra csak a társasági szerződés megengedő rendelkezése esetén kerülhet sor - mondja ki a Gt. 123. § (2) bekezdésének g) pontja, hogy az üzletrész bevonásának megengedéséről a társasági szerződésnek szükség szerint rendelkeznie kell. Mindezen rendelkezésekből azonban nem következik, hogy a társasági szerződés jogosult lenne úgy rendelkezni - mint pl. jelen esetben a társasági szerződés 9.1. pontja -, hogy bevonható a magyar honosságú természetes személyek üzletrésze akkor, ha közalkalmazotti vagy egyéb személyes tevékenységre kötelező szerződésük a BKE-vel vagy a társasággal megszűnik. Egyetért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy az üzletrész bevonásának a Gt. által nem ismert esetkörét a társasági szerződés nem határozhatja meg. A Gt. 123. § (2) bekezdés g) pontjának helyes értelmezése szerint a tagok csupán arról dönthetnek, hogy a törvény által lehetővé tett esetekben kívánnak-e élni az üzletrész bevonásának lehetőségével. [Így pl. a társasági szerződés bevonást megengedő rendelkezéseinek függvényében illetheti meg a taggyűlést a választás joga a Gt. 146. § (2) bekezdésének utolsó mondatában írtak szerint.]
Az 1988. évi VI. törvény 180. §-ának (1) bekezdése szerint a törvényben felsorolt eseteken túlmenő egyéb esetekben is helye volt az üzletrész bevonásának, ha azt a társasági szerződés megengedte. A jelenleg hatályos Gt. ilyen rendelkezést nem tartalmaz és mivel a Gt. 9. §-ának (1) bekezdése szerint a tagok a Gt. rendelkezéseitől csak akkor térhetnek el, ha azt a törvény külön megengedi, nyilvánvaló, hogy a társasági szerződés a Gt. rendelkezésein túlmenően nem határozhatja meg az üzletrész bevonásának további esetköreit.
Helyesen mutatott rá a 10. sorszámú végzés 7. pontja arra is, hogy a társasági szerződés 11.1. pontja - nevezetesen, hogy a meghalt tag üzletrészét a társaság bevonja - a Gt. 139. §-ának (1) bekezdésébe ütközik. A társasági szerződés ugyan kizárhatja, hogy a tag halálával, vagy megszűnésével üzletrésze a jogutódra átszálljon, ebben az esetben azonban előírja, hogy a társasági szerződésnek rendelkeznie kell az üzletrész tagok, vagy társaság által történő megváltásáról. A társasági szerződés jogszabálysértően hagyta figyelmen kívül a Gt. e rendelkezését és téves jogszabályi értelmezés alapján adott lehetőséget a meghalt tag üzletrészének bevonására. A Gt. 139. §-ában írt magához vonásra, majd ennek folyományaként bevonásra meghalt üzletrésze vonatkozásában nem kerülhet sor, mert természetes személy esetében a jogutód nélküli megszűnés fogalmilag kizárt.
A Gt. 134. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint bármely tag szabadon átruházhatja üzletrészét a társaság egy másik tagjára, ugyanakkor a tagok a társasági szerződésben egymásnak elővásárlási jogot biztosíthatnak. A Gt. csak a kívülálló személyre történő átruházás esetén engedi meg, hogy a tagok az átruházást a társaság beleegyezéséhez köthessék. A Gt. 9. §-ának (1) bekezdésében írtak tükrében azt kell megállapítani, hogy a társasági szerződés 10.1. pontja a Gt. kogens rendelkezésével ellentétben kötötte a taggyűlés minősített szótöbbséggel meghozandó beleegyező határozatához a különböző "honosságú" tagok közötti üzletrész-átruházást.
Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a cég a társasági szerződés 10.2. pontjában a Gt. 137. § (1) bekezdés második mondatának megfelelően meghatározta a kívülállóra való átruházás megtagadásának feltételét, mert kimondta, hogy a taggyűlés az átruházást akkor tagadhatja meg, ha a vevő személye ellen bárki tiltakozik. Fentiekből kitűnően az elsőfokú bíróság túlnyomórészt megalapozottan hívta fel a céget a társasági szerződés módosítására, melynek a cég eltérő és téves álláspontja miatt nem tett eleget. Az elsőfokú bíróság tehát megalapozottan döntött a Gt. 41. §-ának (4) bekezdése alapján a változás-bejegyzési kérelem elutasításáról, önmagában arra tekintettel, hogy a társasági szerződés 9.1., 10.1. és 11. pontja jogszabálysértő rendelkezést tartalmazott. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a 12. sorszámú végzést helybenhagyta a Ctv. 20. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 259. § és Pp. 253. § (2) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Cgf. II. 31. 344/1999. sz.)