EBD 2014.09.B15 A jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette és az üzletszerűen elkövetett uzsorabűncselekmény alaki halmazata csupán látszólagos [1978. évi IV. tv. (továbbiakban: Btk.) 298/D. §, 330/A. §; 2012. évi C. tv. 408. §, 381. § (2) bek.].

[1] Az első fokon eljáró városi bíróság az I. r. vádlottat

- 5 rendbeli zsarolás bűntettének kísérlete [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. b) pontja],

- 3 rendbeli zsarolás bűntette [Btk. 323. § (1) bek., melyből 2 rendbeli cselekmény kísérlet],

- folytatólagosan elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette [Btk. 298/D. § (1) bek. a) pont],

- 2 rendbeli uzsorabűncselekmény bűntette [Btk. 330/A. § (1) bek.] és

- társtettesként, folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntette [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. b) pont]

[2] miatt halmazati büntetésül 8 év börtönre és 8 év közügyektől eltiltásra;

[3] a II. r. vádlottat

- 2 rendbeli zsarolás bűntettének kísérlete [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. b) pont],

- 2 rendbeli zsarolás bűntette, melyből 1 rendbeli cselekmény kísérlet [Btk. 323. § (1) bek.],

- folytatólagosan elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette [Btk. 289/D. § (1) bek. a) pont],

- 2 rendbeli uzsorabűncselekmény bűntette [Btk. 330/A. § (1) bek.] és

- társtettesként, folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntette [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. b) pont]

[4] miatt halmazati büntetésül 7 év 2 hónap börtönre és 8 év közügyektől eltiltásra;

[5] a III. r. vádlottat pedig társtettesként, folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntette [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek.] miatt 1 év 4 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte.

[6] Az I. r. és a II. r. vádlottakat ugyanakkor 1 rendbeli jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettének [Btk. 289. § (1) bek. a) pont] vádja alól felmentette.

[7] A szabadságvesztésbe beszámította az I-II. r. vádlottak által az előzetes fogvatartásban töltött időt.

[8] Az I. r. vádlottal szemben 302 450 forint, a II. r. vádlottal szemben pedig 266 450 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.

[9] A II. r. vádlott vonatkozásában elrendelte egy korábbi ítélettel kiszabott 3 hónap fogházbüntetés végrehajtását.

[10] Az elsőfokú ítélet ellen egyrészt az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlottak terhére súlyosításért, az I-II. r. vádlottaknál a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettének vádja alóli felmentést is sérelmezve, e részben a bűnösség megállapítása és hosszabb tartamú börtönbüntetés és közügyektől eltiltás alkalmazása végett.

[11] A városi bíróság ítéletét másfelől védelmi jogorvoslatok támadták.

[12] A vádlottak a jegyzőkönyv tanúsága szerint indokolás nélkül, a védő elsődlegesen a bűnösség megállapítását kifogásolva felmentés érdekében, másodsorban enyhébb minősítés megállapítása és a büntetés enyhítése érdekében terjesztettek elő fellebbezést.

[13] Az ügyészi és védelmi perorvoslatok folytán eljárt törvényszék a 2012. szeptember 4-én kelt ítéletében részben megváltoztatta az elsőfokú ítéletet.

[14] Az I. r. és a II. r. vádlottakat az ellenük folytatólagosan elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette miatt emelt vád alól (Btk. 298/D. §) felmentette.

[15] Az I. r. vádlott börtönbüntetését és a közügyektől eltiltást 7 évre, a II. r. vádlottnál a börtönbüntetést 6 év 2 hónapra, a közügyektől eltiltást 6 évre enyhítette. E két vádlottnál a vagyonelkobzás összegét személyenként 145 000 forintra mérsékelte.

[16] Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[17] A másodfokú ítélet ellen egyfelől az ügyész jelentett be fellebbezést az I. r. és a II. r. vádlottak terhére, a folytatólagosan elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette tekintetében az ellenük emelt vád alóli felmentés miatt, a vádlottak bűnösségének e bűncselekményben történő megállapítása céljából, valamint mindkét vádlottnál a büntetés súlyosítása, hosszabb tartamú börtönbüntetés és közügyektől eltiltás kiszabása és kitiltás mellékbüntetés alkalmazása érdekében.

[18] Az ügyész a fellebbezés indokolásában tévesnek tartotta a másodfokú bíróság azon álláspontját, hogy az I-II. r. vádlottak az irányadó tényállásban írt magatartásukkal a társtettesként elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettét nem valósították meg, tekintve, hogy a kölcsönök alkalomszerűek, eseti jellegűnek mondhatók, ezért a rendszeresség nem állapítható meg.

[19] A vádhatóság álláspontja szerint a vádlottak magatartása tényállásszerű, mert egyrészt a pénzkölcsönöket minden esetben ellenérték fejében nyújtották, a kölcsönt felvevők köre nem volt előre meghatározva. A községben ismert volt, hogy a vádlottak milyen tevékenységet folytattak, a sértettek pedig ennek ismeretében keresték meg őket.

[20] A másodfokú bíróság érvelésével szemben a tényállásszerűséghez szükséges rendszeres elkövetés is megállapítható a vádlottak terhére, ezért a helyesbített tényállás alapján is meg kell állapítani az I-II. r. vádlottak bűnösségét a Btk. 298/D. § a) pontja szerint minősülő jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettében is.

[21] Ezen túlmenően az I-II. r. vádlott büntetésének súlyosítására, kitiltás mellékbüntetés alkalmazására és a vagyonelkobzás összegének felemelését indítványozta.

[22] Az I. r. vádlott és a II. r. vádlottak, valamint védőjük a büntetés enyhítése céljából terjesztettek elő jogorvoslatot a törvényszék ítéletével szemben.

[23] A III. r. vádlottal szemben az ítélet másodfokon jogerőre emelkedett.

[24] A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az eljáró bíróságok a tényállást a bizonyítékok helyes értékelése után megalapozottan állapították meg. Okszerű a vádlottak bűnösségére vont következtetés és a cselekmények jogi minősítése - a felmentéssel érintett jogosulatlan pénzügyi szolgáltatás bűntette kivételével - is helyes. A másodfokú bíróságnak a jogi indokolás körében tett megállapításai az ügyészi érvelés szerint túlnyomórészt helytállóak. Téves azonban az a jogkövetkeztetés, amely azt állapította meg, hogy az I. r. és II. r. vádlottak az érintett tényállási pontok kapcsán bűncselekményt nem valósítottak meg.

[25] Az elsőfokú ügyész fellebbezésének indokolásában foglaltakkal egyetértve kifejtette, hogy az elsőfokú bíróságnak a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette kapcsán kifejtett jogi indokolása az anyagi jogszabály téves értelmezésén alapul, ezért nem helytálló.

[26] A jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette és az uzsorabűncselekmény - az eltérő jogtárgy védte érdekek, sérelmek miatt - nem a specialitás viszonylatában állnak egymással, hanem valóságos alaki bűnhalmazatot képeznek. Ugyanakkor maga a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette természetes egységet jelent (BH 2011.271.).

[27] A törvényi egységre figyelemmel ezért téves e cselekmény esetében az elsőfokú bíróság által a folytatólagosság megállapítása, valamint a felmentő rendlelkezés is.

[28] A követett gyakorlat szerint ugyanis ilyenkor csak arra kell hivatkozni, hogy az ügy vádlottjainak cselekményei miként minősülnek, külön felmentő rendelkezést azonban nem kell hozni.

[29] A másodfokú bíróság által végzett tényállás-helyesbítést, annak mellőzését, hogy az I-II. r. vádlottak 2005. évtől kezdődően a településén folyamatosan uzsorakamat kikötése fejében előre meg nem határozott személyek részére pénzkölcsönzési tevékenységet folytatnak, nem kifogásolta.

[30] Érvelése szerint azonban tévedett a törvényszék, amikor nem látta megállapíthatónak a pénzkölcsönzések rendszerességét. Kiemelte, hogy a másodfokú ítéletben foglaltaktól eltérően a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntetténél az elkövetési időszak vége nem 2009. február hónap, hanem 2010 szeptembere. Az érintett időszak pedig nem négy-, hanem ötéves, és nem hét, hanem kilenc személy részére adtak a vádlottak kölcsön különböző összegeket. Mindezekre tekintettel a vádlottak magatartásában a rendszeresség, vagyis a több alkalommal visszatérően, ismétlődő jelleggel végzett tevékenység egyértelműen megállapítható.

[31] A büntetéseket eltúlzottan enyhének tartva a szabadságvesztés és a közügyek tartamának felemelését, valamint kitiltás mellékbüntetés alkalmazását is indokoltnak tartotta mindkét vádlottnál.

[32] Ezen túlmenően az I. r. vádlott esetében 187 535 forint, míg a II. r. vádlottnál 195 800 forint erejéig indítványozta elrendelni a vagyonelkobzást.

[33] Az észrevételben jelezte, hogy részletes, érdemi indítványát a harmadfokú nyilvános ülésen terjeszti elő.

[34] A nyilvános ülésen az ügyész az átiratában foglaltakat fenntartva a másodfokú ítélet megváltoztatását, a fellebbezéssel érintett vádlottak bűnösségének megállapítását a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettében, a börtönbüntetés és a közügyektől eltiltás súlyosítását, kitiltás mellékbüntetés alkalmazását és a vagyonelkobzás összegének felemelését indítványozta.

[35] A védő a harmadfokú nyilvános ülésen az elsőfokú és a másodfokú eljárásban ténybeli és jogi álláspontját megerősítve fellebbezését elsődlegesen a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése, másodsorban eltérő, enyhébb minősítés megállapítása és a büntetés lényeges enyhítése érdekében tartotta fenn.

[36] Az I. r. és a II. r. vádlottak a harmadfokú bíróság előtt ártatlanságukat hangoztatták, megismételve korábbi védekezésüket, hogy bűncselekményt nem követtek el, senkit nem fenyegettek, nem bántalmaztak, uzsorakölcsönt nem nyújtottak, csak bútort és élelmiszert kölcsönöztek fix összegért.

[37] A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást a Be. 387. § (1), (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően felülbírálta, figyelemmel arra, hogy a Be. 386. § (1) bekezdés c) pontja alapján a másodfokú határozat ellen a törvény biztosítja a fellebbezés jogát.

[38] A másodfokú bíróság ugyanis az elsőfokú bíróság bűnösséget megállapító ítéletével szemben az I. r. és a II. r. vádlottakat a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettének vádja alól felmentette. A bűnösség kérdésében hozott eltérő döntés ezért joghatályosan megnyitja a másodfellebbezés jogát.

[39] A harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első és másodfokú eljárást - függetlenül attól, hogy ki fellebbezett - bírálta felül abból a szempontból is, hogy az elsőfokú, illetőleg a másodfokú eljárásban az eljárási szabályokat megtartották-e, valamint hogy a másodfokú ítélet megalapozott-e.

[40] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az első- és másodfokú eljárást a bíróság alapvetően a perrendi szabályokat megtartva folytatta le. Nem történt sem feltétlen, sem olyan jellegű relatív eljárási hiba, mely a harmadfokú érdemi elbírálást kizárná. Kisebb súlyú relatív eljárási szabálysértések azonban történtek, melyek az alábbiakban foglalhatók össze.

[41] A harmadfokú bíróság megállapította, hogy a másodfokú határozat megalapozott, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás helyesbítésére is perrendszerűen, az iratok tartalmának megfelelően került sor.

[42] Az elsőfokú bíróság a lényeges bizonyítékokat megvizsgálta és azokat okszerűen, a logika szabályainak megfelelően értékelte. Kétségtelen, hogy a sértettek jelentős része már nem tartotta fenn, vagy visszavonta a bírósági eljárásban a vádlottakat terhelő nyomozási vallomását. Az elsőfokú bíróság azonban a szükséges körben indokolási kötelezettségének eleget téve számot adott arról, hogy milyen okok folytán állapította meg a tényeket, elsősorban a vádat alátámasztó, terhelő nyomozási bizonyítékok alapján. Nem tárható fel olyan megalapozatlansági hiba, mely az érdemi felülbírálatot kizárná, vagy a büntetőjogi felelősség fő kérdéseire kihatással lenne.

[43] A másodfokú ítéletnek a tényállás megállapításával, helyesbítésével kapcsolatos indokolása csak annyiban helyesbítendő, hogy a vádlotti pénzkölcsönzés 2005 márciusától 2010 szeptemberéig, összesen mintegy öt és fél évig tartott.

[44] E körben alapos volt a fellebbviteli főügyészség észrevétele, ugyanakkor az a másodfokú ténymegállapítás, illetve indokolásrész helyes, miszerint hét személynek történt kölcsönzés.

[45] A védelmi fellebbezés a harmadfokú eljárásban is a bizonyítékok értékelésén keresztül támadta a helyesen megállapított tényállást, mely a tényálláshoz kötöttség elvére is tekintettel eredményre nem vezethetett.

[46] Az eljárt bíróságok törvényesen vontak következtetést az I. r. és a II. r. vádlottak bűnösségére. A másodfokú bíróság ítélete által a vádlottak terhére rótt bűncselekmények minősítése is mindenben megfelel az anyagi jognak, emellett törvényes a másodfokú bíróság azon rendelkezése is, melyben az I-II. r. vádlottakat felmentette a 2009. március 1-je előtt elkövetett cselekmények kacspán a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettének vádja alól.

[47] Az uzsorabűncselekmény és a jogosulatlan pénzügyi tevékenység viszonyával kapcsolatban az ügyészi érveléstől eltérően az ítélőtábla álláspontja az, hogy a jogvédte érdek eltérő volta ellenére a specialitás elve alapján a két bűncselekmény között csupán látszólagos alaki bűnhalmazatról van szó.

[48] Az üzletszerűen pénzkölcsönt nyújtó uzsorás ugyanis nyilvánvalóan pénzügyi tevékenységet végez, értelemszerűen a törvényben meghatározott engedély nélkül.

[49] A konkuráló bűncselekmények közül a több ismérvvel (mint a rászorult helyzet, a különösen aránytalan szolgáltatás, a súlyos nélkülözésben megnyilvánuló eredmény) bíró uzsorabűncselekmény a speciális, ezért a cselekményt e bűncselekménynek kell minősíteni, a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatás bűntettének megállapítására nem kerülhet sor.

[50] A kifejtettek miatt, egyrészt a halmazat látszólagos volta folytán az elsőfokú bíróság részéről ezért valóban szükségtelen volt a külön felmentő rendelkezés meghozatala a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettének vádja alól, mivel felmentés nélkül kellett volna egységesen uzsorabűncselekménynek minősíteni a jogellenes pénzkölcsönzéssel kapcsolatos cselekményrészt.

[51] Másfelől a jogosulatlan pénzügyi tevékenység részcselekményei természetes egységet alkotnak, mely szintén a felmentés helyessége ellen szól.

[52] A téves részfelmentés azonban a specialitás viszonya folytán jelentőséggel nem bír, mivel valójában a bűnösség megállapítására került sor, hiszen a cselekményt a bíróság uzsorabűncselekménynek minősítette.

[53] A harmadfokú bíróság az ügyészi fellebbezés indokaival szemben osztotta a másodfokú bíróság részletesen megindokolt és alapos álláspontját, miszerint az uzsorabűncselekmény büntetőtörvénybe iktatását, vagyis 2009. március 1. napját megelőzően elkövetett cselekményt érintően sem állapítható meg a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntetté­ben az I-II. r. vádlottak büntetőjogi felelőssége.

[54] A törvényszék részletekbe menően elemezve a Btk. 298/D. § törvényi tényállásának minden elemét, helytállóan vont következtetést arra, hogy a vádlottak cselekvősége e bűntett tekintetében nem tényállás-szerű.

[55] Az 1996. CXII. törvény (Hpt.) felhívásával kifogástalanul mutatott rá, hogy a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntetténél a pénzügyi szolgáltatás fogalmának megállapítására a keretdiszpozíciót kitöltő igazgatási norma értelmező rendelkezése az irányadó, figyelemmel a BH 2011.271. számú eseti döntésben foglaltakra is.

[56] Az igazgatási normának az üzletszerűséggel kapcsolatos rendelkezéseit behatóan vizsgálva megalapozottan állapította meg, hogy a kölcsönök lényegében alkalomszerűek voltak, hiányzott a viszonylag rövid idő alatti nagyszámú ügylet és nem állapítható meg a vádlotti cselekmény olyan fokú rendszeressége sem, mely a keretdiszpozíciónak megfelelően az elkövetési magatartást tényállásszerűvé teheti.

[57] A másodfokú bíróság álláspontját támasztják alá a már hivatkozott eseti döntésben foglaltak, valamint a Legfelsőbb Bíróság Bf. III. 1994/1997/27. számú ítélete, melyben kifejtésre került, hogy a rövid idő alatt kötött nagyszámú ügylet feltétele az üzletszerűségnek, ezáltal pedig a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette megállapításának.

[58] E jogértelmezéssel áll összhangban a Legfelsőbb Bíróság 506. számú elvi határozata is, melyben nagyobb számú, tizenöt főt elérő személy részére több éven át havi rendszerességgel nyújtott kölcsön alapozhatta meg a büntetőjogi felelősséget.

[59] A másodfokú bíróság a felmentő rendelkezés mellett törvényesen minősítette a vádlottak erőszakos, vagyon elleni bűncselekményeit és más cselekvőségeit is.

[60] A harmadfokú bíróság egyetértett a törvényszékkel, hogy a vádlottak terhére a Btk. 137. § 7. pontja szerint a bűnszövetséget is meg kell állapítani, ezáltal a zsarolási cselekményeknél a Btk. 323. § (2) bekezdés a) pontjában írt minősítő körülmény megállapítása nem mellőzhető.

[61] A másodfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket figyelembe véve a bűncselekmények tárgyi súlyához és az elkövetők személyi körülményeihez igazodó börtönbüntetést és közügyektől eltiltást szabott ki az elsőfokú ítélet enyhítését követően mindkét jogorvoslattal érintett vádlottal szemben.

[62] A két terhelt büntetése biztosítja az ítélet belső arányait is. A 7 évi és 6 év 2 hónapi tartamú szabadságvesztés és az azokhoz igazodó közügyektől eltiltás túl enyhe büntetésnek nem tekinthetők, lényeges súlyosításuk nem indokolt, ezért az arra irányuló ügyészi fellebbezés nem volt alapos.

[63] Alaptalannak bizonyult azonban az enyhítésre irányuló védelmi jogorvoslat is. Az éveken át elkövetett bűncselekmények elszaporodott volta, jellege, társadalomra veszélyessége folytán a büntetések túl szigorúnak sem ítélhetők, lényeges enyhítésük a Btk. 37. §-ban, valamint a Btk. 83. § (1) bekezdésében írt elvekre is tekintettel nem indokolt, ezért a büntetés enyhítésére a harmadfokú bíróság nem látott törvényes lehetőséget.

[64] Az ítélőtábla a másodfokon alkalmazott büntetést tehát mindenben törvényesnek tartotta, mely megfelel a büntetési célok elérésére. Ezen okok miatt további mellékbüntetés, nevezetesen az ügyész által indítványozott kitiltás alkalmazására nem látott alapot, mivel az egyébként is hosszú tartamú szabadságvesztésre ítélt vádlottaknak a lakóhelyükről való kitiltása már a büntetés céljain túlmutató, akár egzisztenciális ellehetetlenüléssel járó hátrányokkal járna.

[65] A törvénynek megfelelnek a másodfokú ítélet egyéb rendelkezései is. A másodfokú bíróság által megállapított vagyonelkobzás összege az irányadó tényállással a megállapítási lehetőségekhez képest arányban áll, lényeges megváltoztatására, a vagyonelkobzás összegének felemelésére nem volt megfelelő alap.

(Debreceni Ítélőtábla Bhar. II. 780/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZATOK

A Debreceni Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Debrecenben, a 2013. január 14-én megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és 2013. január 21-én kihirdette a következő

végzést:

A súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette és más bűncselekmények miatt indult büntetőügyben a Nyíregyházi Törvényszék 2012. szeptember 4. napján kihirdetett 1.Bf.243/2012/9. számú ítéletét a fellebbezéssel érintett I. r. és II. r. vádlottak vonatkozásában helybenhagyja.

A szabadságvesztés tartamába beszámítja az I. r. és a II. r. vádlottak által a másodfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogva tartásban töltött időt.

Indokolás:

Az első fokon eljáró Nyíregyházi Városi Bíróság az I. r. vádlottat

- 5 rendbeli zsarolás bűntettének kísérlete [Btk. 323. § (1), (2) bekezdés b) pontja - 1./,3./,4./, 5./ és 6./ tényállás],

- 3 rendbeli zsarolás bűntette [Btk. 323. § (1) bekezdés - 2./,3./ és 5./ tényállás), melyből 2 rendbeli cselekmény kísérlet (2./, 3./ tényállás],

- folytatólagosan elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette [Btk. 298/D. § (1) bekezdés a) pont - 1./ és 6./ tényállás],

- 2 rendbeli uzsorabűncselekmény bűntette [Btk. 330/A. § (1) bekezdés - 7./ és 8./ tényállás],

- és társtettesként, folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntette [Btk. 323. § (1), (2) bekezdés b) pont - 8./ tényállás]

miatt halmazati büntetésül 8 év börtönre és 8 év közügyektől eltiltásra,

a II. r. vádlottat

- 2 rendbeli zsarolás bűntettének kísérlete [Btk. 323. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont - 4./ és 5./ tényállás],

- 2 rendbeli zsarolás bűntette, melyből 1 rendbeli cselekmény kísérlet [Btk. 323. § (1) bekezdés - 2./, 5./ tényállás],

- folytatólagosan elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette [Btk. 289/D. § (1) bekezdés a) pont - 1./ és 6./ tényállás],

- 2 rendbeli uzsorabűncselekmény bűntette [Btk. 330/A. § (1) bekezdés - 7./, 8./ tényállás]

- és társtettesként, folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntette [Btk. 323. § (1), (2) bekezdés b) pont - 8./ tényállás]

miatt halmazati büntetésül 7 év 2 hónap börtönre és 8 év közügyektől eltiltásra,

a III. r. vádlottat pedig társtettesként, folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntette [Btk. 323. § (1), (2) bekezdés b) pont - 8./ tényállás] miatt 1 év 4 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az I. r. és a II. r. vádlottakat ugyanakkor 1 rendbeli jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettének [Btk. 289. § (1) bekezdés a) pont] vádja alól felmentette.

A szabadságvesztésbe beszámította az I-II. r. vádlottak által az előzetes fogvatartásban töltött időt.

Az I. r. vádlottal szemben 302 450 forint, a II. r. vádlottal szemben pedig 266 450 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.

A II. r. vádlott vonatkozásában elrendelte a Nyíregyházi Városi Bíróság 32.B.1960/2008/5. számú ítéletével kiszabott 3 hónap fogházbüntetés végrehajtását.

Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről, továbbá az I. r. vádlottat 120 900 forint, a II. r. vádlottat 52 518 forint, a III. r. vádlottat pedig 1468 forint bűnügyi költség viselésére kötelezte.

Az elsőfokú ítélet ellen egyrészt az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlottak terhére súlyosításért, az I-II. r. vádlottaknál a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettének vádja alóli felmentést is sérelmezve, e részben a bűnösség megállapítása és hosszabb tartamú börtönbüntetés és közügyektől eltiltás alkalmazása végett.

A városi bíróság ítéletét másfelől védelmi jogorvoslatok támadták. A vádlottak a jegyzőkönyv tanúsága szerint indokolás nélkül, a védő elsődlegesen a bűnösség megállapítását kifogásolva felmentés érdekében, másodsorban enyhébb minősítés megállapítása és a büntetés enyhítése érdekében terjesztettek elő fellebbezést (100.sz.jkv.7.o.).

Az ügyészi és védelmi perorvoslatok folytán másodfokon a Nyíregyházi Törvényszék járt el és a 2012. szeptember 4-én kelt 1.Bf.243/2012/9. számú ítéletében részben megváltoztatta.

Az I. r. vádlottnak

- a 2./ tényállásban írt cselekményét társtettesként elkövetett zsarolás bűntette kísérletének [Btk. 323. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pont],

- a 3./ tényállásban írt cselekményét folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntette kísérletének [Btk. 323. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont],

- a tényállás 5./ pontjában írt cselekményét társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntettének [Btk. 273. § (1) bekezdés], társtettesként elkövetett kényszerítés bűntettének (Btk. 174. §) és társtettesként elkövetett zsarolás bűntette kísérletének [Btk. 323. § (1), (2) bekezdés a) és b) pont],

- a tényállás 6./ pontjában írt cselekményét zsarolás bűntettének [Btk. 323.§ (1) bekezdés],

- a 7./ és 8./ tényállásbeli cselekményét 3 rendbeli társtettesként elkövetett uzsorabűncselekmény bűntettének [Btk.330/A. § (1), (2) bekezdés],

- a 8./ tényállásban írt cselekményét társtettesként, folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettének [Btk. 323. § (1), (2) bekezdés a) és b) pont];

a II. r. vádlottnak

- a 2./ tényállásban írt cselekményét folytatólagosan, részben társtettesként elkövetett zsarolás bűntette kísérletének [Btk. 323. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pont],

- a 4./ tényállásbeli cselekményét folytatólagosan, részben társtettesként elkövetett zsarolás bűntettének [Btk. 323. § (1), (2) bekezdés a) és b) pont],

- a tényállás 5./ pontjában írt cselekményét társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntettének [Btk. 273. § (1) bekezdés], társtettesként elkövetett kényszerítés bűntettének (Btk. 174. §) és társtettesként elkövetett zsarolás bűntette kísérletének [Btk. 323. § (1), (2) bekezdés a) és b) pont],

- a 7./ és 8./ tényállásbeli cselekményét 3 rendbeli társtettesként elkövetett uzsorabűncselekmény bűntettének [Btk.330/A. § (1), (2) bekezdés],

- a 8./ tényállásban írt cselekményét társtettesként, folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettének [Btk. 323. § (1), (2) bekezdés a) és b) pont] minősítette.

Az I. r. és a II. r. vádlottakat az ellenük folytatólagosan elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette miatt emelt vád alól [Btk. 298/D. §, az I. r. vádlottnál a tényállás 1-6./ pontja, a II. r. vádlott esetében a tényállás 2-6./ pontja] felmentette.

Az I. r. vádlott börtönbüntetését és a közügyektől eltiltást 7 évre, a II. r. vádlottnál a börtönbüntetést 6 év 2 hónapra, a közügyektől eltiltást 6 évre enyhítette. E két vádlottnál a vagyonelkobzás összegét személyenként 145 000 forintra mérsékelte. Megállapította, hogy az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költségből az I. r. vádlott külön 45 000 forintot, a II. r. vádlott külön 30 600 forintot külön köteles viselni, míg az I-II. r. vádlottak egyetemlegesen viselnek 40 900 forintot, illetve egyetemlegesen visel mindhárom vádlott 4400 forintot.

Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta.

A másodfokú ítélet ellen egyfelől az ügyész jelentett be fellebbezést az I. r. és a II. r. vádlottak terhére, a folytatólagosan elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette tekintetében az ellenük emelt vád alóli felmentés miatt, a vádlottak bűnösségének e bűncselekményben történő megállapítása céljából, valamint mindkét vádlottnál a büntetés súlyosítása, hosszabb tartamú börtönbüntetés és közügyektől eltiltás kiszabása és kitiltás mellékbüntetés alkalmazása érdekében (1.Bf.243/2012/9.sz.jkv.8.o.).

Az ügyész a fellebbezés indokolásában tévesnek tartotta a másodfokú bíróság azon álláspontját, hogy az I-II. r. vádlottak az irányadó tényállásban írt magatartásukkal a társtettesként elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettét nem valósították meg, tekintve, hogy a kölcsönök alkalomszerűek, eseti jellegűnek mondhatók, ezért a rendszeresség nem állapítható meg. A vádhatóság álláspontja szerint a vádlottak magatartása tényállásszerű, mert egyrészt a pénzkölcsönöket minden esetben ellenérték fejében nyújtották, a kölcsönt felvevők köre nem volt előre meghatározva. R. területén ismert volt, hogy a vádlottak milyen tevékenységet folytattak, a sértettek pedig ennek ismeretében keresték meg őket. A másodfokú bíróság érvelésével szemben a tényállásszerűséghez szükséges rendszeres elkövetés is megállapítható a vádlottak terhére, ezért a helyesbített tényállás alapján is meg kell állapítani az I-II. r. vádlottak bűnösségét a Btk. 289/D. § a) pontja szerint minősülő jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettében is.

Ezen túlmenően az I-II. r. vádlott büntetésének súlyosítására, kitiltás mellékbüntetés alkalmazására és a vagyonelkobzás összegének felemelését indítványozta.

Az I. r. vádlott és a II. r. vádlottak, valamint védőjük a büntetés enyhítése céljából terjesztettek elő jogorvoslatot a törvényszék ítéletével szemben.

A III. r. vádlottal szemben az ítélet másodfokon jogerőre emelkedett.

A II. r. vádlott a jogorvoslatát a harmadfokú eljárásban részletesen indokolta (1.,2., 3, sz. irat).

Elsőként a Legfőbb Ügyészséghez címzett, majd a harmadfokú bírósághoz továbbított 1. sorszám alatti beadványban előadta, hogy a nyomozás során és bírói eljárásban is elfogultságot tapasztalt terhükre. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság nem hallgatta ki részletesen a sértetteket, az eljárás során rendőrségi túlkapások történtek, ügyükben megalapozatlan ítélet született. Vitatta a nyomozás során a tanúvallomások felvételének szabályosságát, állítása szerint egy nyomozó H. G. és Sz. M. sértetteket megfenyegette, "a szájukba adta", hogy mit kell mondani. Sérelmezve az eljárást és a tényállás megállapítását, az ítéletek hatályon kívül helyezésére és megismételt eljárás lefolytatására tett indítványt.

A 2. és 3. számú beadványban szintén ártatlanságát hangoztatva a bizonyítás lefolytatását, a bíróságok által végzett bizonyíték-értékelést és a tényállás megállapítását kifogásolta, álláspontja szerint valótlan vallomások, elfogadhatatlan bizonyítékok alapján került sor bűnösségük megállapítására, a javukra szóló bizonyítékokat ugyanakkor a bíróság egyik tényállásnál sem fogadta el.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.18/2012/4-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az eljáró bíróságok a tényállást a bizonyítékok helyes értékelése után megalapozottan állapították meg. Okszerű a vádlottak bűnösségére vont következtetés és a cselekmények jogi minősítése - a felmentéssel érintett jogosulatlan pénzügyi szolgáltatás bűntette kivételével - is helyes. A másodfokú bíróságnak a jogi indokolás körében tett megállapításai az ügyészi érvelés szerint túlnyomórészt helytállóak. Téves azonban az a jogkövetkeztetés, amely azt állapította meg, hogy az I. r. és II. r. vádlottak az érintett tényállási pontok kapcsán bűncselekményt nem valósítottak meg.

Az elsőfokú ügyész fellebbezésének indokolásában foglaltakkal egyetértve kifejtette, hogy az elsőfokú bíróságnak a 7-8./ tényállási pontban a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette kapcsán kifejtett jogi indokolása a 21. oldal második bekezdésében az anyagi jogszabály téves értelmezésén alapul, ezért nem helytálló. A jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette és az uzsorabűncselekmény - az eltérő jogtárgy védte érdekek, sérelmek miatt - nem a specialitás viszonylatában áll egymással, hanem valóságos alaki bűnhalmazatot képez. Ugyanakkor maga a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette természetes egységet jelent (BH 2011.271.).

A törvényi egységre figyelemmel ezért téves e cselekmény esetében az elsőfokú bíróság által a folytatólagosság megállapítása, valamint a 7./-8./ tényállási pont alóli felmentő rendlelkezés is. A követett gyakorlat szerint ugyanis ilyenkor csak arra kell hivatkozni, hogy az ügy vádlottjainak cselekményei miként minősülnek, külön felmentő rendelkezést azonban nem kell hozni. A másodfokú bíróság által végzett tényállás-helyesbítést, annak mellőzését, hogy az I-II. r. vádlottak 2005. évtől kezdődően R. településén folyamatosan uzsorakamat kikötése fejében előre meg nem határozott személyek részére pénzkölcsönzési tevékenységet folytatnak, nem kifogásolta. Érvelése szerint azonban tévedett a törvényszék, amikor nem látta megállapíthatónak a pénzkölcsönzések rendszerességét. Kiemelte, hogy a másodfokú ítéletben foglaltaktól eltérően a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntetténél az elkövetési időszak vége nem 2009. február hónap, hanem 2010. szeptembere, figyelemmel a 8./ tényállásra. Az érintett időszak pedig nem négy-, hanem ötéves, és nem hét, hanem kilenc személy részére adtak a vádlottak kölcsön különböző összegeket. Mindezekre tekintettel a vádlottak magatartásában a rendszeresség, vagyis a több alkalommal visszatérően, ismétlődő jelleggel végzett tevékenység egyértelműen megállapítható. A büntetéseket eltúlzottan enyhének tartva a szabadságvesztés és a közügyek tartamának felemelését, valamint kitiltás mellékbüntetés alkalmazását is indokoltnak tartotta mindkét vádlottnál. Ezen túlmenően az I. r. vádlott esetében 187 535 forint, míg a II. r. vádlottnál 195 800 forint erejéig indítványozta elrendelni a vagyonelkobzást.

Az észrevételben jelezte, hogy részletes, érdemi indítványát a harmadfokú nyilvános ülésen terjeszti elő.

A nyilvános ülésen az ügyész az átiratában foglaltakat fenntartva a másodfokú ítélet megváltoztatását, a fellebbezéssel érintett vádlottak bűnösségének megállapítását a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettében, a börtönbüntetés és a közügyektől eltiltás súlyosítását, kitiltás mellékbüntetés alkalmazását és a vagyonelkobzás összegének felemelését indítványozta.

A védő a harmadfokú nyilvános ülésen az elsőfokú és a másodfokú eljárásban ténybeli és jogi álláspontját megerősítve fellebbezését elsődlegesen a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése, másodsorban eltérő, enyhébb minősítés megállapítása és a büntetés lényeges enyhítése érdekében tartotta fenn.

Álláspontja szerint a bíróság az ellentmondó tartalmú bizonyítékok közül, azokat mintegy "ollózva" kizárólag a terhelő tartalmú sértetti vallomásokat fogadta el, s nem vette figyelembe megfelelően a vádlottak javára szóló körülményeket. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az ügy előzményeit, időbeli specialitásait, miszerint korábban több megszüntető határozat született és csak H. A. G. sérelmére elkövetett cselekmény kapcsán történt feljelentés után határozott a nyomozási bíró a cselekvőségek döntő többségénél a nyomozás folytatásáról. A sértettek jelentős része a vallomását a bírósági eljárásban megváltoztatta, szavahihetőségükkel szemben komoly aggályokat lehet felvetni. A bíróság egyoldalú bizonyíték-értékelő tevékenysége nem csupán aggályos, de nem is felel meg az eljárási törvény rendelkezéseinek, másrészt a bíróság az indokolási kötelezettségét olyan súlyos mértékben megsértette, mely a határozat hatályon kívül helyezését teszi szükségessé.

Érvelése szerint a cselekmények minősítésénél sem került sor a megfelelő mélységű, alapos indokolásra. A bíróságok indokolásából nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a zsarolással szemben miért nem tartották megállapíthatónak az esetek nagyobb részében az önbíráskodást. A védelem álláspontja szerint ugyanis ezen, enyhébb minősítés törvényes a zsarolás helyett. Az enyhébb minősítés pedig a büntetés lényeges enyhítését indokolja, ha a harmadfokú bíróság lehetőséget lát az érdemi felülbírálatra.

Az I. r. és a II. r. vádlottak a harmadfokú bíróság előtt ártatlanságukat hangoztatták, megismételve korábbi védekezésüket, hogy bűncselekményt nem követtek el, senkit nem fenyegettek, nem bántalmaztak, uszorakölcsönt nem nyújtottak, csak bútort és élelmiszert kölcsönöztek fix összegért.

A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást a Be. 387. § (1), (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően felülbírálta, figyelemmel arra, hogy a Be. 386. § (1) bekezdés c) pontja alapján a másodfokú határozat ellen a törvény biztosítja a fellebbezés jogát. A másodfokú bíróság ugyanis az elsőfokú bíróság bűnösséget megállapító ítéletével szemben az I. r. és a II. r. vádlottakat a tényállás 1-6./ pontjában elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettének vádja alól felmentette. A bűnösség kérdésében hozott eltérő döntés ezért joghatályosan megnyitja a másodfellebbezés jogát.

A harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első és másodfokú eljárást attól - függetlenül attól, hogy ki fellebbezett - bírálta felül abból a szempontból is, hogy az elsőfokú, illetőleg a másodfokú eljárásban az eljárási szabályokat megtartották-e, valamint hogy a másodfokú ítélet megalapozott-e.

Az ítélőtábla figyelemmel volt a Be. 387. § (2) bekezdésének azon szabályára is, hogy nem bírálható felül azon felmentő rendelkezés, melyet a másodfokú bíróság helybenhagyott.

Ha helytálló lenne az ügyészi álláspont a valóságos halmazat megállapíthatóságára nézve, a 7./ és 8./ tényállási pont tekintetében a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettét érintő felmentés felülvizsgálhatóságát az idézett törvényi rendelkezés kizárná. Jelen esetben azonban a bíróságok szükségtelenül hoztak az említett részben felmentő rendelkezést, sőt valójában a 7./ és 8./ tényállással összefüggésben is a bűnösség megállapítására került sor, mivel az ott írt történeti tényállást a bíróság uzsorabűncselekménynek minősítette. Az ítélőtábla álláspontja szerint a hitelezési bűncselekmények a jogi minősítés felülbírálata során később részletesen kifejtettek szerint a specialitás alapján határolhatók el egymástól. Ebből következően a felülbírálat a 7./-8./ tényállási pontra is kiterjedt, mert az uzsorabűncselekmény bűntettében való bűnösség kimondása miatt a bírói döntés a bűnösség megállapításával zárult, csak a helytelen felmentő rendelkezések megváltoztatására nem volt törvényes lehetőség.

A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az első- és másodfokú eljárást a bíróság alapvetően a perrendi szabályokat megtartva folytatta le. Nem történt sem feltétlen, sem olyan jellegű relatív eljárási hiba, mely a harmadfokú érdemi elbírálást kizárná. Kisebb súlyú relatív eljárási szabálysértések azonban történtek, melyek az alábbiakban foglalhatók össze.

Az elsőfokú bíróság a 2010. november 30-i tárgyaláson (10.sz.jkv.2.o.) részlegesen eltért a vádlott kihallgatását szabályozó normáktól és a már állandósult bírói gyakorlatot nem követve azt megelőzően nyilatkoztatta az I. r. vádlottat a bűnösségről, hogy a terhelt vallomástételi szándékát kifejezte volna. A vádlott a vallomástételt megtagadta, így a bűnösségről nem is lett volna kérdezhető. Ez állapítható meg a 88. számú jegyzőkönyvbe foglalt tárgyalás esetén is.

Ezt a táblabíróság már számos eseti döntésében kifejtette (Bf.II.146/2006. sz., Bf.II.216/2006. sz., Bf.II.503/2006. sz.,

Bf.II.640/2006. sz., Bf.II.61/2011. sz., Bhar.II.576/2012/7. sz., Bf.II.493/2012/16.). Az önvádra kötelezés tilalmának elve és a hallgatási jog, mint a védelem jogának az Alaptörvény Szabadság és Felelősség része XXVIII. cikkének (3) bekezdésében is megfogalmazott részei ugyanis garanciális jellegűek, melyek maradéktalan betartására feltétlen törekedni kell. Az eljárási szabályoktól eltérés jelen esetben ugyanakkor a követett ítélkezés szerint csak relatív.

A bíróság ezen túlmenően az idézettek szerint a vallomástételt megtagadó vádlottat kihallgatta a személyi körülményeire anélkül, hogy a jegyzőkönyvben külön rögzítette volna a vallomástételi szándékot. A Be. 117. § (4) bekezdése értelmében arra a bűncselekményre nézve, amelyre a terhelt a vallomástételt megtagadta, a terhelthez további kérdések nem intézhetők, kivéve, ha előtte úgy dönt, hogy vallomást tesz. A személyi körülményekre előadottak ugyan nem a bűncselekmény körébe tartoznak, de a vallomásnak részei, melyek osztják a főkérdések tekintetében tett vallomásrészek sorsát. A személyi körülményekre tett vallomás kirekesztését, mely egyébként a tényállást a harmadfokú eljárásban nem orvosolhatóan megalapozatlanná tenné, az ítélőtábla nem látta szükségesnek, mert az I. r. vádlott vallomástételi szándéka a családi körülményekre tett részletes vallomásból megállapítható, a külön vallomástételi szándék jegyzőkönyvezésének elmaradása ezért csak relatív eljárási szabálysértésnek minősül.

Ezen túlmenően, amint a másodfokú bíróság is helytállóan fejtette ki határozatának 8. oldalán, a városi bíróság megsértette a Be. 310. § (3) bekezdésében írt szabályokat. Az eljárási szabálysértés megvalósulásával és relatív jellegével kapcsolatban a harmadfokú bíróság egyetértett a másodfokú bíróság álláspontjával, a perjogi szabályoktól eltérés súlya nem jelentős, az érdemi elbírálásnak nem lehet akadálya.

Az elsőfokú bíróság továbbá eltért a perjogi normáktól akkor is, amikor ítélete kihirdetése után nem rögzítette pontosan a határozat ellen bejelentett vádlotti fellebbezések okát és célját (100.sz.jkv.). A Be. 323. § (2) bekezdése szerint a fellebbezőnek meg kell jelölnie, hogy a határozat mely rendelkezését sérelmezi és a fellebbezés mire irányul. A jogorvoslati nyilatkozat megtételekor a bíróságnak e perbeli kötelezettségre fel kell hívnia a figyelmet, mely jelen esetben elmaradt.

A másodfokú eljárást tekintve is megállapíthatók relatív hibák, melyek a harmadfokú érdemi elbírálást nem zárták ki, azonban az egységes és szabályos perviteli gyakorlat biztosítása érdekében kiemelésük szükséges.

A másodfokú bíróság a 2012. szeptember 4. napján tartott nyilvános ülésen a Be. 345. § alapján alkalmazandó 281. § (1) bekezdésében írtaktól eltérve nem közölte a bíróság tagjai, a jegyzőkönyvvezető és az ügyész nevét. Ezen túl a Be. 362. § (1) bekezdése, valamint 366. § (3) bekezdése ellenére a perbeszédek előtt a fellebbezésre jogosultaknak a jegyzőkönyv tanúsága szerint nem tette lehetővé a megfelelő kioktatással, hogy előterjesztéseiket, indítványaikat megtehessék. Ennek elmaradása további eljárási szabálysértést eredményezett, mert a védő a perbeszédében részletes bizonyítási indítványt terjesztett elő több tanú kihallgatása iránt, mely indítványt a bíróság az érdemi felszólalások, valamint az utolsó szó jogán tett terhelti előadások után bírált el úgy, hogy az ügyészt és a védőt még külön nyilatkoztatta azt követően, hogy a terheltek az utolsó szó jogán felszólaltak. Az ügydöntő határozat meghozatala előtt az utolsó szó joga mindig a vádlottat illeti a Be. 319. §-a értelmében, ezért a másodfokú nyilvános ülés a jelzett részében nem felelt meg a perjogi szabályoknak. Ilyen eljárásjogi helyzet elkerülése érdekében ezért feltétlen biztosítandók a Be. 366. § (3) bekezdésében írtak, tehát a felszólalások előtt a fellebbezésre jogosultak nyilatkoztatása, hogy előterjesztést, vagy indítványt kívánnak-e tenni, mely jognyilatkozatok olyan külön bírói döntést igényelhetnek, amelyeknek meg kell előzniük a perbeszédeket.

Rátérve a tényállás felülbírálatára, a harmadfokú bíróság megállapította, hogy a másodfokú határozat megalapozott, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás helyesbítésére is perrendszerűen, az iratok tartalmának megfelelően került sor.

Az elsőfokú bíróság a lényeges bizonyítékokat megvizsgálta és azokat okszerűen, a logika szabályainak megfelelően értékelte. Kétségtelen, hogy a sértettek jelentős része már nem tartotta fenn, vagy visszavonta a bírósági eljárásban a vádlottakat terhelő nyomozási vallomását. Az elsőfokú bíróság azonban a szükséges körben indokolási kötelezettségének eleget téve számot adott arról, hogy milyen okok folytán állapította meg a tényeket, elsősorban a vádat alátámasztó, terhelő nyomozási bizonyítékok alapján. Az egybevágó, egységes sértetti nyomozási vallomások, de részben a bírósági bizonyítás anyaga is, egyes sértettek elköltözésének ténye, valamint M. T. tanú aggálymentes vallomásai alapján a tényállás valóban kétséget kizáróan megállapítható, amint azt alapvetően megalapozottnak tartott a másodfokú bíróság is. Nem tárható fel olyan megalapozatlansági hiba, mely az érdemi felülbírálatot kizárná, vagy a büntetőjogi felelősség fő kérdéseire kihatással lenne.

A másodfokú ítéletnek a tényállás megállapításával, helyesbítésével kapcsolatos indokolása csak annyiban helyesbítendő a 14. oldal utolsó bekezdésében, hogy a vádlotti pénzkölcsönzés 2005. márciusától 2010. szeptemberéig, összesen mintegy öt és fél évig tartott.

E körben alapos volt a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség észrevétele, ugyanakkor az a másodfokú ténymegállapítás, illetve indokolásrész helyes, miszerint hét személynek történt kölcsönzés. E személyek az irányadó tényállás szerint: Cs. B.-né, J. I.-né, B. D., V. B., P. S.-né, K. L. és H. A. G., tehát hét fő, amint azt az elsőfokú és a másodfokú bíróság is megalapozottan állapította meg.

A védelmi fellebbezés a harmadfokú eljárásban is a bizonyítékok értékelésén keresztül támadta a helyesen megállapított tényállást, mely a tényálláshoz kötöttség elvére is tekintettel eredményre nem vezethetett.

Az eljárt bíróságok törvényesen vontak következtetést az I. r. és a II. r. vádlottak bűnösségére. A másodfokú bíróság ítélete által a vádlottak terhére rótt bűncselekmények minősítése is mindenben megfelel az anyagi jognak, emellett törvényes a másodfokú bíróság azon rendelkezése is, melyben az I-II. r. vádlottakat felmentette az 1./-6./ tényállásba foglalt, jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettének vádja alól.

Az uzsorabűncselekmény és a jogosulatlan pénzügyi tevékenység viszonyával kapcsolatban az ügyészi érveléstől eltérően az ítélőtábla álláspontja az, hogy a jogvédte érdek eltérő volta ellenére a specialitás elve alapján a két bűncselekmény között csupán látszólagos alaki bűnhalmazatról van szó. Az üzletszerűen pénzkölcsönt nyújtó uzsorás ugyanis nyilvánvalóan pénzügyi tevékenységet végez, értelemszerűen a törvényben meghatározott engedély nélkül. A konkuráló bűncselekmények közül a több ismérvvel (mint a rászorult helyzet, a különösen aránytalan szolgáltatás, a súlyos nélkülözésben megnyilvánuló eredmény) bíró uzsorabűncselekmény a speciális, ezért a cselekményt e bűncselekménynek kell minősíteni, a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatás bűntettének megállapítására nem kerülhet sor.

A kifejtettek miatt, egyrészt a halmazat látszólagos volta folytán az elsőfokú bíróság részéről ezért valóban szükségtelen volt a 7./ és 8./ tényállással összefüggésben külön felmentő rendelkezés meghozatala a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettének vádja alól, mivel felmentés nélkül kellett volna egységesen uzsorabűncselekménynek minősíteni a jogellenes pénzkölcsönzéssel kapcsolatos cselekményrészt. Másfelől a jogosulatlan pénzügyi tevékenység részcselekményei természetes egységet alkotnak, mely szintén a felmentés helyessége ellen szól. A téves részfelmentés azonban a specialitás viszonya folytán jelentőséggel nem bír, mivel valójában a bűnösség megállapítására került sor, hiszen a cselekményt a bíróság uzsorabűncselekménynek minősítette.

A harmadfokú bíróság az ügyészi fellebbezés indokaival szemben osztotta a másodfokú bíróság részletesen megindokolt és alapos álláspontját, miszerint az 1.-6./ tényállásba foglalt jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntettében sem állapítható meg az I-II. r. vádlottak büntetőjogi felelőssége. A törvényszék ítéletének 13-15. oldalán részletekbe menően elemezve a Btk. 298/D. § törvényi tényállásának minden elemét, helytállóan vont következtetést arra, hogy a vádlottak cselekvősége e bűntett tekintetében nem tényállásszerű.

Az 1996. évi CXII. törvény (továbbiakban: Hpt.) felhívásával kifogástalanul mutatott rá, hogy a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntetténél a pénzügyi szolgáltatás fogalmának megállapítására a keretdiszpozíciót kitöltő igazgatási norma értelmező rendelkezése az irányadó, figyelemmel a BH 2011.271. számú eseti döntésben foglaltakra is. Az igazgatási normának az üzletszerűséggel kapcsolatos rendelkezéseit behatóan vizsgálva megalapozottan állapította meg, hogy a kölcsönök lényegében alkalomszerűek voltak, hiányzott a viszonylag rövid idő alatti nagyszámú ügylet és nem állapítható meg a vádlotti cselekmény olyan fokú rendszeressége sem, mely a keretdiszpozíciónak megfelelően az elkövetési magatartást tényállásszerűvé teheti.

A másodfokú bíróság álláspontját támasztják alá a már hivatkozott eseti döntésben foglaltak, valamint a Legfelsőbb Bíróság Bf.III.1994/1997/27. számú ítélete, melyben kifejtésre került, hogy a rövid idő alatt kötött nagyszámú ügylet feltétele az üzletszerűségnek, ezáltal pedig a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette megállapításának. E jogértelmezéssel áll összhangban a Legfelsőbb Bíróság 506. számú Elvi határozata is, melyben nagyobb számú, tizenöt főt elérő személy részére több éven át havi rendszerességgel nyújtott kölcsön alapozhatta meg a büntetőjogi felelősséget.

A másodfokú bíróság a felmentő rendelkezés mellett törvényesen minősítette a vádlottak erőszakos, vagyon elleni bűncselekményeit és más cselekvőségeit is. A harmadfokú bíróság egyetértett a törvényszékkel, hogy a vádlottak terhére a Btk. 137. 7. pontja szerint a bűnszövetséget is meg kell állapítani, ezáltal a zsarolási cselekményeknél a Btk. 323. § (2) bekezdés a) pontjában írt minősítő körülmény megállapítása nem mellőzhető.

A másodfokú bíróság az ítélet 15-19. oldalán részletesen kifejtette az álláspontját az első fokú ítélet megváltoztatásának indokairól, a cselekmények törvényes minősítéséről, mely indokolást a harmadfokú bíróság osztotta valamennyi tényállási pont tekintetében.

Nem értett egyet ugyanakkor a védő érvelésével, mely szerint a büntetőjogi felelősség megállapítása esetén a zsarolás helyett önbíráskodásnak minősülnek a vádlottak cselekményei. Az 5./ tényállás kivételével a vádlottak jogtalan haszonszerzés érdekében fejtettek ki erőszakot, illetve fenyegetést. Jogosnak, vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek az uzsora-kamatra nyújtott kölcsön iránti követelés a töretlen bírói gyakorlat szerint nem tekinthető, mivel eredendően tiltott, jogellenes cselekvőségből fakad.

A másodfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket figyelembe véve a bűncselekmények tárgyi súlyához és az elkövetők személyi körülményeihez igazodó börtönbüntetést és közügyektől eltiltást szabott ki az első fokú ítélet enyhítését követően mindkét jogorvoslattal érintett vádlottal szemben. A két terhelt büntetése biztosítja az ítélet belső arányait is. A 7 évi és 6 év 2 hónapi tartamú szabadságvesztés és az azokhoz igazodó közügyektől eltiltás túl enyhe büntetésnek nem tekinthetők, lényeges súlyosításuk nem indokolt, ezért az arra irányuló ügyészi fellebbezés nem volt alapos.

Alaptalannak bizonyult azonban az enyhítésre irányuló védelmi jogorvoslat is. Az éveken át elkövetett bűncselekmények elszaporodott volta, jellege, társadalomra veszélyessége folytán a büntetések túl szigorúnak sem ítélhetők, lényeges enyhítésük a Btk. 37. §-ban, valamint a Btk. 83. § (1) bekezdésében írt elvekre is tekintettel nem indokolt, ezért a büntetés enyhítésére a harmadfokú bíróság nem látott törvényes lehetőséget.

Az ítélőtábla a másodfokon alkalmazott büntetést tehát mindenben törvényesnek tartotta, mely megfelel a büntetési célok elérésére. Ezen okok miatt további mellékbüntetés, nevezetesen az ügyész által indítványozott kitiltás alkalmazására nem látott alapot, mivel az egyébként is hosszú tartamú szabadságvesztésre ítélt vádlottaknak a lakóhelyükről való kitiltása már a büntetés céljain túlmutató, akár egzisztenciális ellehetetlenüléssel járó hátrányokkal járna.

A törvénynek megfelelnek a másodfokú ítélet egyéb rendelkezései is. A másodfokú bíróság által megállapított vagyonelkobzás összege az irányadó tényállással a megállapítási lehetőségekhez képest arányban áll, lényeges megváltoztatására, a vagyonelkobzás összegének felemelésére nem volt megfelelő alap.

Mindezekre figyelemmel a Debreceni Ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét az I. r. és a II. r. vádlottakra nézve a Be. 397. §-ának alkalmazásával helybenhagyta.

A fellebbezéssel érintett vádlottak által a másodfokú ítélet kihirdetésétől a harmadfokú elbírálásig előzetes fogva tartásban töltött időnek a főbüntetésbe történő beszámítása a Btk. 99. § (1) bekezdésén alapszik.

Debrecen, 2013. január 21.

Dr. Elek Balázs s.k. a tanács elnöke; Dr. Háger Tamás s.k. előadó bíró; Dr. Gömöri Olivér s.k. bíró

ZÁRADÉK

A Nyíregyházi Törvényszék 1.Bf.243/2012/9. számú ítélete az I. r. és a II. r. vádlottak tekintetében a harmadfokú határozat folytán a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált.

Debrecen, 2013. január 21.

Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke

(Debreceni Ítélőtábla Bhar. II. 780/2012.)

* * *

A Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Nyíregyházán, 2012. szeptember 4. napján megtartott fellebbezési nyilvános ülésen meghozta a következő

ítéletet:

A súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette és más bűncselekmény miatt indított büntetőügyben a Nyíregyházi Városi Bíróság 2012. február 22. napján kihirdetett 34.B.1060/2010/100. számú ítéletét megváltoztatja.

Az I. r. vádlottnak:

- a tényállás 2./ pontban írt cselekményét társtettesként elkövetett zsarolás bűntette kísérletének [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pont],

- a tényállás 3./ pontjában írt cselekményét folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntette kísérletének [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. b) pont],

- a tényállás 5./ pontjában írt cselekményét társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntettének [Btk. 273. § (1) bek.],

társtettesként elkövetett kényszerítés bűntettének (Btk. 174. §)

társtettesként elkövetett zsarolás bűntette kísérletének [Btk. 323. § (1),(2) bek. a) és b) pont],

- a tényállás 6./ pontjában írt cselekményét zsarolás bűntettének [Btk. 323. § (1) bek.],

- a tényállás 7./ és 8./ pontjaiban írt cselekményét 3 rendbeli társtettesként elkövetett uzsora bűncselekmény bűntettének [Btk. 330/A. § (1) bek., (2) bek.]

- a tényállás 8./ pontjában írt cselekményét társtettesként folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettének [Btk. 323. § (1), (2) bek. a) és b) pont] minősíti.

A II. r. vádlottnak:

- a tényállás 2./ pontjában írt cselekményét folytatólagosan, részben társtettesként elkövetett zsarolás bűntette kísérletének [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pont],

- a tényállás 4. pontjában írt cselekményét folytatólagosan, részben társtettesként elkövetett zsarolás bűntette kísérletének [Btk. 323. § (1), (2) bek. a) és b) pont],

- a tényállás 5./ pontjában írt cselekményét

társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntettének (Btk. 273. § (1) bek.)

társtettesként elkövetett kényszerítés bűntettének (Btk. 174. §)

társtettesként elkövetett zsarolás bűntette kísérletének [Btk. 323. § (1), (2) bek. a) és b) pont]

- a tényállás 7./ és 8./ pontjaiban írt cselekményét 2 rendbeli társtettesként elkövetett uzsora bűncselekmény bűntettének [Btk. 330/A. § (1), (2) bek.],

- a tényállás 8./ pontjában írt cselekményét társtettesként folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettének [Btk. 323. § (1), (2) bek. a) és b) pont] minősíti.

Az I. r. és a II. r. vádlottakat az ellenük folytatólagosan elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette miatta emelt vád alól felmenti. [Btk. 298/D. §, I. r. vádlott esetében a tényállás 1-6./ pontja, II. r. vádlott esetében a tényállás 2-6./ pontja.]

Az I. r. vádlott börtönbüntetését 7 (hét) évre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mértékét 7 (hét) évre,

a II. r. vádlott börtönbüntetését 6 (hat) év 2 (kettő) hónapra, a közügyektől eltiltás mellékbüntetést 6 (hat) évre enyhíti.

Az I. r. és a II. r. vádlottakkal szemben elrendelt vagyonelkobzás összegét fejenként 145 000 (egyszáznegyvenötezer) forintra mérsékli.

Az elsőfokú eljárás során felmerült 120 900 (egyszázhúszezer-kilencszáz) forint bűnügyi költségből I. r. vádlott külön 45 000 (negyvenötezer) forintot, II. r. vádlott külön 30 600 (harmincezer-hatszáz) forintot, I. r. és II. r. vádlottak egyetemlegesen 40 900 (negyvenezer-kilencszáz) forintot, I. r., II. r. és III. r. vádlottak egyetemlegesen 4400 (négyezer-négyszáz) forintot kötelesek megfizetni.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az I. r. és a II. r. vádlottak vonatkozásában az általuk az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a szabadságvesztésbe továbbmenően beszámítja.

Az ítélet ellen az I. r., a II. r. vádlottak, védőjük és az ügyész fellebbezést jelenthetnek be.

A III. r. vádlott vonatkozásában az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

INDOKOLÁS

A Nyíregyházi Városi Bíróság a fenti számú ítéletével az I. r. vádlottat 5 rb. zsarolás bűntettének kísérlete [Btk. 323. § (1), (2) bek. b) pont], 3 rb. zsarolás bűntette [Btk. 323. § (1) bek.), melyből 2 rb. kísérlet, folytatólagosan elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette [Btk. 298/D. § (1) bek. a) pont], 2 rb. uzsorabűncselekmény bűntette [Btk. 330/A. § (1) bek.] és társtettesként folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntette [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. b) pont] miatt halmazati büntetésül 8 év börtönbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte, vele szemben 302 450 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.

A II. r. vádlottat 2 rb. zsarolás bűntettének kísérlete [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. b) pont], 2 rb. zsarolás bűntette [Btk. 323.§ (1) bek.], melyből 1 rb. kísérlet, folytatólagosan elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette [Btk. 298/D. § (1) bek. a) pont], 2 rb. uzsorabűncselekmény bűntette [Btk. 330/A. § (1) bek.] és társtettesként folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntette [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. b) pont] miatt halmazati büntetésül 7 év 2 hónap börtönbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte, vele szemben 266 450 forint erejéig rendelt el vagyonelkobzást. Elrendelte továbbá a Nyíregyházi Városi Bíróság 32.B.1960/2008/5. számú ítéletével kiszabott 3 hónap fogházbüntetés végrehajtását.

Az I. r. és a II. r. vádlottakat az 1-1 rb. jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

A III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettében [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. b) pont], ezért 1 év 4 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte.

A járulékos kérdések körében rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről, valamint a felmerült bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen az ügyész fellebbezést jelentett be az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak terhére súlyosításért, az I. r. és a II. r. vádlottak jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette alóli felmentésük miatt, az I. r., II. r. és III. r. vádlottakkal szemben hosszabb tartamú börtönbüntetés és közügyektől eltiltás kiszabása végett. Az ügyész álláspontja szerint a városi bíróság ítélete mindhárom vádlott vonatkozásában enyhe, nem igazodik a vádlottak által elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyához, törvényi fenyegetettségéhez, azok kiemelt társadalomra veszélyességéhez.

Az ügyész álláspontja szerint a vádlottak felmentése a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette vád alól nem volt indokolt, tekintettel arra, hogy a uzsora bűncselekmény hatályba lépést megelőzően is a vádlottak elkövették a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettét, a vádiratok egyesítése sem jelentette ebben az esetben azt, hogy külön-külön rendelkeznie kellene a városi bíróságnak a mindkét vádban írt jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettéről.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség a Bf.3991/2009/12-19. számú írásbeli nyilatkozatában és képviselője a másodfokú nyilvános ülésen az ügyész által az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak terhére súlyosítás végett bejelentett fellebbezést módosítva tartotta fenn.

A főügyészség álláspontja szerint az ítéleti tényállás döntően megalapozott, az csupán kisebb kiegészítésre szorul. A megállapított tényállásból a városi bíróság helyesen következtetett a vádlottak bűnösségére, a cselekmények jogi minősítése azonban részben téves.

A főügyészség álláspontja szerint az I. r. és a II. r. vádlottak esetében a bíróság szükségtelenül rendelkezett az 1 rb. jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette miatt emelt vád alóli felmentésről. A vádirati tényállással egyezően ugyanis megállapította, hogy az I. r. és a II. r. vádlottak 2005. évtől kezdődően 2009. március 1. napjáig engedély nélkül folytattak pénzügyi szolgáltatási tevékenységet, a cselekményüket minősítette is. Ugyancsak megállapította az I. r. és a II. r. vádlottak büntetőjogi felelősségét a 7./ és 8./ tényállás pontokhoz kapcsolódóan abban is, hogy 2009. március 1. napját követően a sértetteknek az I. és a II. r. vádlottak rászorult helyzetüket kihasználva üzletszerűen úgy adtak uzsorakölcsönt, hogy azzal súlyos, illetőleg további nélkülözésnek tették ki a sértetteket, családjaikat. Helyesen utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy a 8./ tényállási pont esetében a konkuráló jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntette és uzsorabűncselekmény bűntette tényállások közül az uzsorabűncselekmény a speciális, így a 2009. március 1. napját követően elkövetett cselekmények esetében csupán uzsora bűncselekmény megállapításának van helye, mivel a 8./ pontban írt jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntetteként minősítendő cselekmény, valamint az 1-6./ pontban írt cselekmények egységesen folytatólagosan elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettének minősülnek, ezért mellőzni indítványozta az I. r. és a II. r. vádlottak esetében a felmentő rendelkezéseket.

A főügyészség képviselőjének álláspontja szerint az I. r. és a II. r. vádlottak vonatkozásában az uzsorabűncselekmények, valamint a társtettesként elkövetett zsarolás bűntette, illetőleg annak kísérleteként minősülő cselekmények esetében a bűnszövetség, mint minősítő körülmény is megállapítható. az I. r. és a II. r. vádlottak ugyanis elhatározták azt, hogy uzsorakölcsönök folyósításából fognak jövedelemre szert tenni, a kölcsönök, illetőleg a kamatok fizetésének elmaradása esetén egyes sértetteket bántalmaztak is, illetőleg őket, családtagjukat bántalmazással, megveréssel fenyegették, így a bűnszövetség, mint minősítő körülmény megállapítható.

Az I. r. vádlott a 2./ tényállási pontban írt cselekményét a II. r. vádlottal szándékegységben valósította meg, ezért a cselekményt társtettesként követte el.

A 3./ tényállási pontban írt cselekmények folytatólagos egységet képeznek. Emellett az I. r. vádlott által alkalmazott fenyegetés élet, testi épség elleni fenyegetésnek tekintendő, így az I. r. vádlott e magatartásával súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének kísérletét valósította meg.

Az 5./ tényállási pont esetében a H. I. O. sértett sérelmére megvalósított bűncselekmény esetében a vádirati tényállás, illetőleg az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás sem tartalmazza a zsarolás megállapításához szükséges elemeket, az I. r. és II. r. vádlottak e cselekménye társtettesként elkövetett kényszerítés bűntetteként minősül (Btk.174.§). Ugyancsak az 5./ tényállási pont esetében a K. E. sértett sérelmére elkövetett zsarolás helyesen folytatólagosan elkövetett, illetőleg azt az I. r. és a II. r. vádlottak egymás tevékenységéről tudva közösen valósították meg.

A 6./ tényállási pontban írt cselekményével az I. r. vádlott a zsarolás alapesetét valósította meg.

Mindezek figyelembe vételével az I. r. vádlott cselekményei az elsőfokú bíróság által megállapított minősítéshez képest az alábbi esetekben minősülnek eltérően:

- 2./ tényállás: társtettesként elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete [Btk. 323. § (1), (2) bek. a) és b) pont],

- 3./ tényállás: folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete [Btk. 323. § (1), (2) bek. b) pont],

- 5./ tényállás: társtettesként elkövetett kényszerítés bűntette (Btk. 174. §) és folytatólagosan társtettesként elkövetett zsarolás bűntette [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pont],

- 6./ tényállás: zsarolás bűntette [Btk. 323. § (1) bek.],

- folytatólagosan társtettesként elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette [Btk. 298/D. § (1) bek. a) pont, 1-6. pont és 8./ tényállás],

- 7./ tényállás: társtettesként elkövetett uzsorabűncselekmény bűntette [Btk. 330/A. § (1) bek., (2) bek.],

- 8./ tényállás: folytatólagosan, társtettesként elkövetett zsarolás bűntette [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pont], valamint társtettesként elkövetett uzsora bűncselekmény bűntette [Btk. 330/A. § (1) bek., (2) bek.].

A II. r. vádlott cselekményei a főügyészség képviselőjének álláspontja szerint az alábbiakban minősülnek eltérően az elsőfokú bíróság által megállapítottakhoz képest:

- 2./ tényállás: folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pont],

- 5./ tényállás: társtettesként elkövetett kényszerítés bűntette (Btk. 174. §.) és folytatólagosan társtettesként elkövetett zsarolás bűntette [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pont],

- 7./ tényállás: társtettesként elkövetett uzsorabűncselekmény bűntette [Btk. 330/A. § (1) bek., (2) bek.],

- 8./ tényállás: társtettesként folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntette [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pont], társtettesként elkövetett uzsorabűncselekmény bűntette [Btk. 330/A. § (1) bek., (2) bek.],

- folytatólagosan, társtettesként elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette [Btk. 298/D. § (1) bek. a) pont, 2./,4./,5./,6./ és 8./ tényállások].

A főügyészség képviselője kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó bűnösségi körülményeket helyesen tárta fel, ugyanakkor mindhárom vádlott esetében indokolt a kiszabott büntetések súlyosítása. Az I. r. és a II. r. vádlottak bűnszövetségben, kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekményeket valósítottak meg több éven keresztül, a rászorult sértettek helyzetét kihasználva jutottak jogtalan jövedelemhez évek során, így a középmértéket I. r. vádlott esetében mindössze 1 évvel, II. r. vádlott esetében pedig 2 hónappal meghaladó tartamú börtönbüntetés nem elegendő a speciális és a generális prevenció céljainak megvalósulásához, annak felemelése szükséges.

A III. r. vádlott esetében pedig a kiszabott börtönbüntetés tartama még a törvényi minimumot sem éri el, így a kiemelkedő tárgyi súlyú, törvényi fenyegetettségű bűncselekményt megvalósító vádlott esetében is indokolt a súlyosítás.

Emellett a Btk. 330/A. § (3) bekezdésére figyelemmel az I. r. és a II. r. vádlottakkal szemben kitiltás mellékbüntetés kiszabását is indítványozta, mivel az I. r. és a II. r. vádlottaknak R. község területén való tartózkodása a közérdeket veszélyezteti.

Mindezek alapján az ítélet megváltoztatását, I. r., II. r. és III. r. vádlottakkal szemben hosszabb tartamú börtönbüntetés és azzal arányos közügyektől eltiltás mellékbüntetés, I. r. és II. r. vádlottakkal szemben kitiltás mellékbüntetés kiszabását, az I. és II. r. vádlottak cselekményeinek fentiek szerinti eltérő minősítését, a felmentő rendelkezések mellőzését, a tényállás kiegészítését, helyesbítését, egyebekben pedig az ítélet helybenhagyását indítványozta.

Az ítélet ellen az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak, valamint védőjük elsősorban a vádlottak felmentése, másodlagosan eltérő minősítés és enyhítés végett jelentettek be fellebbezést, melyet a másodfokú nyilvános ülésen is fenntartottak azzal, hogy kérték a városi bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését is.

A védő kifejtette, hogy a főügyészség képviselőjének a tényállás kiegészítésére vonatkozó indítványa nem felel meg az eljárási törvény szabályainak, mert azok egy része túlterjeszkedik a vádon, másrészt a bíróság mérlegelési tevékenységét támadja.

A védő indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését egyrészt a Be. 376. §-ára tekintettel megalapozatlanság okából, másrészt a Be. 373. § (1) bekezdés III/a. pontjában meghatározott okból, mivel álláspontja szerint a városi bíróság az indokolási kötelezettségének nem tett megfelelően eleget a felülbírálathoz szükséges mértékben.

Előadta azt is, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást nem derítette fel teljeskörűen, ugyanis nem tisztázta, hogy az egyes tényállási pontokban írt cselekmények vonatkozásában jogos vagy jogosnak vélt, avagy jogtalan követelésről lehet-e beszélni, továbbá volt-e a sértetteknek vissza nem fizetett tartozása a vádlottak irányába. Sérelmezte, hogy a városi bíróság a bizonyítékokat egyoldalúan értékelte, csak a vádlottak terhére szóló bizonyítékokat vette figyelembe, a javukra szóló tényeket nem. Kifogásolta továbbá, hogy a bíróság bizonyítékként értékelte a nyílt rendőri jelentést.

A 8./ tényállási pontban írt cselekménnyel kapcsolatosan hivatkozott arra, hogy a bíróság nem derítette fel azt, hogy a III. r. vádlott adott-e el magnót H. A. G. sértettnek, az milyen összeget fizetett érte, maradt-e fenn tartozása. E tényállási ponttal összefüggésben további tanúk kihallgatását indítványozta a magnó vásárlással kapcsolatosan. A fentieken túl indítványozta K. Cs. tanúkénti kihallgatását a vádlottak életmódjára vonatkozóan.

A vádlottak védője végül előadta, hogy a büntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezés minden alapot nélkülöz, figyelemmel arra a körülményre is, hogy a vádlottaknak kiskorú gyermekeik vannak, akiknek eltartásáról gondoskodnak.

Az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak a másodfokú nyilvános ülésen azt hangoztatták, hogy bűncselekményt nem követtek el, ezért a felmentésüket kérték.

A törvényszék az ügyészi és a védelmi fellebbezések folytán bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348. § (1) bekezdése alapján.

A felülbírálat során a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság nem sértett olyan eljárási szabályt, amely az ügy érdemi felülbírálatának akadályát képezte volna. A törvényszék ugyanakkor megállapította azt, hogy a városi bíróság megsértette a Be. 310. § (3) bekezdésében írt szabályt akkor, amikor 2012. február 22. napján megtartott nyilvános tárgyaláson, miután a 6./ tényállási pontban írt cselekménnyel kapcsolatosan az ügyész a vádat kiterjesztette, nem nyilatkoztatta meg az I. r. és a II. r. vádlottakat, valamint védőjüket, hogy erre tekintettel kérik-e a tárgyalás elnapolását. Ezzel összefüggésben azonban szükséges azt is megállapítani, hogy az ügyész a B.3318/2005/10. számú vádirat 6./ pontjában írt tényállást nem módosította és a vádirati tényállás a zsarolás bűntettének megállapításához szükséges tényállási elemeket tartalmazta.

Mindezek alapján a fenti eljárási szabálysértés nem volt lényeges hatással az eljárás lefolytatására, illetőleg a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, ezért az ítélet hatályon kívül helyezését nem eredményezhette.

A főügyészség képviselőjének írásbeli átiratában foglalt azon indítványa, hogy a másodfokú bíróság az I. r. és a II. r. vádlottak által elkövetett bűncselekményeket bűnszövetségben elkövetettnek is minősítse nem minősül vádkiterjesztésnek. A főügyészség indítványát a vádlottak és védőjük már hónapokkal korábban megkapták, ezért ismerniük kellett a főügyészség képviselőjének a bűncselekmények súlyosabb minősítésére irányuló indítványát.

Az elsőfokú bíróság a tényállás felderítésére vonatkozó kötelezettségének eleget tett, az ügy ténybeli és jogi megítélése szempontjából releváns bizonyítékokat beszerezte, azokat a törvény és a logika szabályainak megfelelően értékelte, melynek eredményeként alapvetően megalapozott tényállást állapított meg.

A törvényszék a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjában biztosított jogkörénél fogva a városi bíróság által megállapított tényállást a bűnügyi iratok tartalma és a másodfokú eljárás adatai alapján az alábbiak szerint egészíti ki, illetve helyesbíti:

A vádlottak személyi körülményeit illetően:

- az I. r. vádlottnak kiskorú gyermekei 6,12 és 15 évesek, vagyona egy Mazda típusú személygépkocsi,

- a II. r. vádlottnak a lakóingatlana 1/1 tulajdoni hányadban képezi a tulajdonát, vagyona még egy Audi A4 típusú és egy Lada típusú személygépkocsi is, segély és családpótlék címén havonta 73 000 forint jövedelemre tesz szert.

A tényállás bevezető részét illetően:

- A II. r. vádlott GYES címén 2006. évben 309 600 forint, 2007. évben 325 110 forint, 2008. évben 342 950 forint jövedelemre tett szert, 2008. május 1. napjától 2009. április 31. napjáig havonta 6500 forint normatív lakásfenntartási támogatásban részesült.

- Mellőzi a tényállás bevezető részéből azt a megállapítást, hogy 2005. évtől kezdődően az I. r. és a II. r. vádlottak R. településen folyamatosan uzsorakamat kikötése fejében előre meg nem határozott személyek részére pénzkölcsönzési tevékenységet folytatnak.

- Az I. r. és a II. r. vádlottak a kölcsönök, illetőleg az előre meghatározott összegű kamat megfizetésének elmaradása esetén a kölcsönvevő sértettek közül többeket azért bántalmazták, illetőleg őket vagy családtagjukat bántalmazással, megöléssel azért fenyegették, hogy rávegyék őket a kölcsönök és kamatai részükre történő megfizetésére.

- Pénzügyi szolgáltatás - többek között - a hitel- és pénzkölcsön nyújtása tevékenységének üzletszerű végzése [a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3. § (1) bekezdés b) pont].

- A Hpt. 3. § (3) bekezdése szerint a fenti tevékenység üzletszerűen csak engedéllyel végezhető.

- Üzletszerű tevékenységnek az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység [Hpt. 2. számú melléklet III/22. pontja].

Az egyes tényállási pontokat illetően:

- Az 1./, 2./, 3./, 4./ és 5./ tényállási pontok esetében a Nyíregyházi Városi Ügyészség az I. r. és a II. r. gyanúsítottakkal szemben indított nyomozást nem bűncselekmény hiánya miatt szüntette meg, hanem azért, mert nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése és az eljárás folytatásától sem volt várható eredmény.

Az 1./ tényállási pontot illetően:

Az I. r. vádlott által Cs. B. sértettől követelt további 153 000 forintot, ami már kamat volt. Az I. r. vádlott Cs. B. sértettet a bántalmazást követően 2005. május 4. napján fenyegette meg a tartozás megfizetésének elmaradása és az orvos esetleges felkeresése esetén azzal, hogy a sértettre rágyújtja a házát..

A Nyíregyházi Városi Ügyészség nyomozást megszüntető határozatának kelte helyesen: 2005. október 3. napja.

A 2./ tényállási pontot illetően:

J. I-né sértett Parkinson kórban szenved, a II. r. vádlottól azért kért kölcsön, hogy a gyógyszereit meg tudja vásárolni.

Az I. r. vádlott 2007. február 6. napján 17 óra körüli időben úgy jelent meg a sértett lakásánál, hogy tisztában volt azzal, hogy akár erőszakot is fognak alkalmazni a tartozás megadása, kikényszerítése érdekében. A sértett II. r. vádlott által történt bántalmazása közben fenyegette meg az I. r. vádlott L. I-né sértettet.

A 3./ tényállási pont vonatkozásában:

Az I. r. vádlott 2007. év nyarán B. D. L. sértett részére adott kölcsön 20 000 forintot.

Az I. r. vádlott veréssel B. D.-t és B. D.-nét is fenyegette, amikor 2007. szeptember 27. napján megjelent B. D.-né házánál.

A 4./ tényállási pontot illetően:

V. B. sértett 2006. decembere és 2007. október hónapok közötti időszakban legalább három alkalommal kért kölcsön a II. r. vádlottól.

Az 5./ tényállási pont vonatkozásában:

Az I. r. és a II. r. vádlottak 2008. június végén - június 24-ét megelőző napokban - keresték fel K. E. sértettet azzal, hogy a részére járó szociális segélyből 30 000 forintot adjon át részükre.

Az I. r. és a II. r. vádlottak azért szólították fel H. I. O. sértettet a lakóház elhagyására, mert K. E. sértett nem adta át a korábban követelt 30 000 forintot, majd amikor K. E. sértettet R. belterületén az I. r. és a II. r. vádlottak ugyanezen a napon megkeresték, azt is közölték vele, ha nem fizet "csúnya vége lesz". K. E. sértett ennek hatására adta át a vádlottaknak a 30 000 forintot.

Miután K. E. sértett és családja elköltöztek a R., K. utcai házból, abba H. G. és élettársa J. B. költöztek be.

Az I. r. és a II. r. vádlottak 2008. június 24. és 2008. július 24. napja közötti időszakban további 380 000 forintot követeltek, ebben az időszakban személyesen, majd később telefonon is azzal fenyegették a sértettet, ha nem fizetnek 380 000 forintot rájuk gyújtják az anyósáék házát vagy felbérelt emberekkel elvágatják a torkukat.

A 6./ tényállási pont vonatkozásában:

J. K. sértett a kölcsönvett 6000 forint helyett 13 000 forintot 2009. március hónapban fizette vissza.

A 7./ és 8./ tényállási pontokat illetően:

A bűncselekmények elkövetésének helye: R.

Az I. r. és a II. r. vádlottak a tényállás 5./ és 8./ pontjaiban írt bűncselekmények elkövetése révén legalább fejenként 145 000 forinttal gazdagodtak.

A fenti kiegészítéssel, illetve helyesbítéssel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mentes a Be. 351. § (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, ezért az a Be. 351. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság számára is irányadó volt.

A törvényszék az ügyész által a vádlottak terhére, a büntetésük súlyosítása végett bejelentett fellebbezést nem találta alaposnak, túlnyomórészt osztotta viszont a főügyészség képviselőjének indítványát a vádlottak által elkövetett bűncselemének jogi minősítését illetően.

A másodfokú bíróság ugyanakkor a vádlottak és védőjük által hatályon kívül helyezés és felmentés végett bejelentett fellebbezésüket - a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette kivételével - alaptalannak találta, részben alaposnak találta viszont az I. r. és a II. r. vádlottak büntetésének enyhítését célzó fellebbezéseket.

Az elsőfokú bíróság a tényállás felderítésére vonatkozó kötelezettségének megfelelően eleget tett, az ügyben releváns bizonyítékokat feltárta és alapvetően az indokolási kötelezettségét is teljesítette. Megfelelő részletességgel számot adott arról, hogy a vádlottak védekezésével szemben a tényállást mely bizonyítékokra, így elsősorban a sértettek és családtagjaik nyomozás során tett terhelő vallomásaira alapította.

A sértettek a nyomozás során valamennyien terhelő vallomást tettek a vádlottakra. Cs. B., J. I., B. D., V. J.-né és J. K. sértettek a bírósági tárgyaláson tanúkénti kihallgatásuk alkalmával megváltoztatták a nyomozás során tett terhelő vallomásukat, illetve úgy nyilatkoztak, hogy nem emlékeznek a történtekre, azonban a vallomásuk megváltoztatására elfogadható magyarázatot nem adtak.

Az ügy irataiból megállapítható, hogy a sértettek akkor fordultak a hatósághoz és tettek rendőrségi feljelentést, amikor az I. r. és a II. r. vádlottak fenyegetései már elviselhetetlenné váltak számukra. A sértettek feljelentésében foglaltak azért is fogadhatók el, mert ők félelmükben, az utolsó lehetőségként fordultak a rendőrséghez.

Több sértett, így Cs. B., J. I.-né, H. A. G. és K. E., valamint családjuk is elköltöztek R.-ről, ami szintén arra utal, hogy a vádlottak fenyegető, erőszaktól sem visszariadó magatartása miatt más lehetőséget nem láttak, mint azt, hogy eltűnnek a vádlottak látóköréből.

A sértettek nyomozás során tett, a vádlottakat terhelő vallomását támasztotta alá R. község jegyzőjének, M. T. I.tanúnak az eljárás során tett vallomása. A tanú elmondta, hogy a falu lakóinak elmondása alapján közvetlenül is tudomást szerzett a vádlottak cselekményéről, ugyanakkor azt is tapasztalta, hogy az érintett emberek valamilyen oknál fogva nem akartak feljelentést tenni vagy ha tettek is feljelentést, azt visszavonták.

A polgármesteri hivataltól beszerzett dokumentumok szerint az I. r. vádlott több személy - így H. A. G., J. R., R. A., J. A. és J. O.- nevében is felvette a szociális segély összegét, amelyre semmilyen magyarázatot nem adott.

A felmentésre irányuló fellebbezések - a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette kivételével - a bizonyítékok eltérő mérlegelésén keresztül támadják az elsőfokú bíróság ítéletét, amely a tényállás megalapozottságára figyelemmel a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethetett.

A megállapított tényállás alapján a törvényszék álláspontja szerint az I. r. és a II. r. vádlottak bűnössége a Btk. 298/D. § a) pontjában meghatározott jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettében nem állapítható meg.

A jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűncselekmény a tényállásban megjelölt pénzügyi szolgáltatásokat igénybe vevő személyek védelmét szolgálja. Kerettényállás, amelyet a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) rendelkezései töltenek ki tartalommal.

A Btk. 298/D. §-ának a) pontjában meghatározott bűncselekményt azt követi el, aki törvényben előírt engedély nélkül pénzügyi szolgáltatási vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végez.

A törvényi tényállás úgynevezett keretdiszpozíció, amelyben a "pénzügyi szolgáltatás" tartalmát az igazgatási norma (Hpt.) határozza meg. Eszerint - egyebek mellett - pénzügyi szolgáltatás a pénzkölcsön üzletszerű nyújtása. Az üzletszerűség tehát nem a büntetőjogi diszpozíció része, hanem a keretet kitöltő igazgatási norma - tartalom. Ebből pedig az következik, hogy az üzletszerűség fogalmára nem a Btk. 137. § 9. pontjának értelmező rendelkezése, hanem az igazgatási norma értelmező rendelkezése irányadó.

A Hpt. 2. számú melléklet III/22. pontja szerint az üzletszerűségnek három fogalmi ismérve van: az hogy

- ellenérték fejében nyereség vagy vagyonszerzés végett végzett tevékenység legyen,

- egyedileg előre meg nem határozott ügyletre vonatkozzon,

- és végül rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység legyen.

A rendszeresség több alkalommal visszatérően, ismétlődő jelleggel végzett tevékenységet jelent (BH.2011/271. számú jogeset).

Az irányadó tényállás szerint az I. r. és a II. r. vádlottak elkövetési magatartása az alábbiak szerint alakul:

- 1./ tényállási pont:

Egy alkalommal, 2005. március hónapban az I. r. vádlott 6000 forint kölcsönt adott Cs. B. sértettnek, aki 35 000 forintot adott vissza és a vádlott még ezen felül is további összeg megadását követelte.

- 2./ tényállás:

A II. r. vádlott 2007. január hónapban két alkalommal 20 000-20 000 forintot adott kölcsön J. I.-né sértett részére.

- 3./ tényállás:

Az I. r. vádlott 2007. nyarán egy alkalommal adott kölcsön B. D. L sértett részére 20 000 forintot.

- 4./ tényállás:

A II. r. vádlott 2006. december és 2007. október hónapok közötti időszakban legalább három alkalommal adott kölcsön 5000 és 15 000 forint közötti összegeket V. B. részére.

- 6./ tényállás:

A II. r. vádlott 2009. február hónapban egy alkalommal adott 6000 forint készpénzt kölcsön J. K. sértettnek, míg L. B.-né részére 2009. február hónapban szintén egy alkalommal 5000 forintot és 1300 forint értékű élelmiszert.

- 8./ tényállás:

Az I. r. és a II. r. vádlottak 2007. december hónapban, majd 2008. évben több alkalommal adtak kölcsön H. A. G. sértett részére különböző pénzösszegeket.

A fentiekből megállapítható, hogy az I. r. és a II. r. vádlottak a 2005. március hónaptól 2009. februárig terjedő mintegy 4 éves időszak alatt 7 személy részére összesen kb. 10-15 alkalommal adtak kölcsön különböző kisebb összegeket, kétségtelenül irreálisan magas kamatra.

A törvényszék megítélése szerint ilyen körülmények mellett a kölcsönök alkalomszerűeknek, eseti jellegűeknek mondhatók, hiányzik a viszonylag rövid idő alatti nagy számú ügylet és nem lehet rendszerességről sem beszélni, így például 2005. márciusa és 2006. decembere közötti több mint másfél éves időszak alatt nem történt pénzkölcsönzés.

A törvényszék ezért azt állapította meg, hogy a megállapított tényállás szerint az I. r. és a II. r. vádlottak cselekménye nem alkalmas a Btk. 298/D. § a) pontjában meghatározott jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettének megállapítására, ezért a törvényszék az I. és II. r. vádlottakat ezen bűncselekmény miatt emelt vád alól - bűncselekmény hiányában - felmentette a Be. 331. § (1) bekezdése és a Be. 6. § (3) bekezdés a) pont I. fordulata alapján.

Az elsőfokú bíróság a megállapított tényállás alapján a fent hivatkozott cselekmény kivételével helyesen vont következtetést az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak bűnösségére, a cselekmény jogi minősítése azonban részben téves.

A törvényszék egyetértett a főügyészség képviselőjének azon álláspontjával, hogy az I. r. és a II. r. vádlottak valamennyi zsarolás cselekménye (természetesen csak azon tényállási pontok vonatkozásában, ahol a bűncselekményben mindkét vádlott részt vett) bűnszövetségben elkövetettként is minősül, így a Btk. 323. § (2) bekezdés a) pontja szerinti minősítő körülményt is meg kell állapítani.

A Btk. 137. § 7. pontja szerint bűnszövetség akkor jön létre, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el vagy ebben megállapodik és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jött létre bűnszervezet.

A Btk. a bűnszövetség fogalom meghatározásánál a bűncselekmények szervezett elkövetését értékeli, vagyis azt az esetet, amikor a közreműködőknek, tehát a bűnszövetség tagjainak - akik házastársak is lehetnek - a megállapodása több bűncselekmény megvalósítását célozza anélkül, hogy minden egyes bűncselekmény végrehajtásának a részleteit megszerveznék. A törvény ugyanis azt a súlyosabb minősítést megalapozó magasabb társadalomra veszélyességet értékeli, hogy az elkövetők nem csupán egy meghatározott bűncselekmény elkövetését valósították meg, hanem magát a bűnözést szervezik meg. A megállapodás lehet hallgatólagos, a félreérthetetlenül a bűnözésre irányuló akarategység is (Debrecen Ítélőtábla Phar.II.240/2011/9. számú eseti döntése).

Jelen esetben az I. r. és a II. r. vádlottak elhatározták azt, hogy uzsorakamat fejében kölcsönadott pénz visszaszerzésének elmaradása esetén a sértetteket akár fenyegetéssel vagy erőszak alkalmazásával is megpróbálják a teljesítésre kényszeríteni. Az I. r. és II. r. vádlottak a kölcsönök, illetve a uzsorakamat fizetésének elmulasztása esetén egyes sértetteket bántalmaztak is, illetőleg őket, valamint családtagjaikat bántalmazással, megveréssel, házuk felgyújtásával stb. fenyegették.

A törvényszék az egymással házassági életközösségben, ezáltal gazdasági közösségben is élő I. r. és II. r. vádlottak terhére megállapította a bűnszövetségben való elkövetést mind a zsarolás bűntette, mind az uzsora bűncselekmény bűntette tekintetében.

Az I. r. vádlott a tényállás 2./ pontjában írt cselekményét a II. r. vádlottal szándékegységben valósította meg, tisztában volt azzal is, hogy azért mennek a sértett lakására, hogy őt akár erőszakkal is rávegyék a teljesítésre. Jelenléte félelemkeltő, fenyegető hatást fejtett ki a sértettre, így a cselekményt társtettesként valósította meg.

A törvényszék egyetértett a főügyészség képviselőjének álláspontjával a vonatkozásban is, hogy a 3./ tényállási pontban rögzített cselekmények folytatólagos egységet képeznek, mivel az I. r. vádlott B. D.-t próbálta olyan módon rávenni a teljesítésre, hogy először őt, majd az édesanyját is megfenyegette, vagyis a cselekmény folytatólagosan elkövetett. Az I. r. vádlott által alkalmazott fenyegetés élet, testi épség elleni fenyegetésnek minősül, ezért az I. r. vádlott e magatartásával a súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének kísérletét valósította meg.

A törvényszék álláspontja szerint az I. r. és a II. r. vádlottak az 5./ tényállási pontban írt azon cselekményükkel, hogy 2008. június végén fenyegetéssel 30 000 forint átadására szólították fel K. E. sértettet, aki ennek eleget is tett, a Btk. 273. § (1) bekezdésében meghatározott önbíráskodás bűntettét valósították meg, mint társtettesek.

K. E. sértett vallomása szerint 2007. év elején közte és az I. r. és a II. r. vádlottak között létrejött egy megállapodás a R., K. utcán lévő lakóház "eladásáról". Kétségtelen, hogy a polgári jog szabályai szerint a sértett és a vádlottak között nem jött létre érvényes adás-vételi szerződés, azonban a sértett a családjával 2007. tavaszán mégis beköltözött a fenti házba, ahol 2008. júniusáig laktak. A vádlottak és a sértett megállapodtak abban is, hogy a lakás "vételárát" a sértett havi 60.000 Ft-os részletekben fogja megfizetni. Az I. r. és II. r. vádlottak jogosnak vélt vagyoni igényüket akarták érvényesíteni, amikor K.E. sértettől a 30 000 forint átadását követelték, nem pedig jogtalan haszonra kívántak szert tenni.

A zsarolás és az önbíráskodás bűncselekmény elkövetési magatartása azonos, a két bűncselekmény a célzat alapján határolható el. Zsarolásnál a célzat a jogtalan haszonszerzés, míg az önbíráskodásnál a jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igény érvényesítése. A törvényszék megítélése szerint jelen esetben ez utóbbi állapítható meg.

A törvényszék osztotta a főügyészség képviselőjének azon jogi álláspontját is, hogy az 5./ tényállási pont esetében a H. I. O. sértett sérelmére megvalósított bűncselekmény esetében a vádirati tényállás, illetőleg az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás sem tartalmazza a zsarolás megállapításához szükséges tényállási elemeket, az I. r. és a II. r. vádlottak a sértettet 2008. június végén felszólították, hogy hagyja el a házat, ha nem akar a gyermekeivel együtt meghalni, amiért K. E. sértett nem adta át korábban az általuk követelt összeget. H. I. O.-val szemben azonban a teljesítésre nem hangzott el felhívás, ezért az I. r. és a II. r. vádlottak fenti cselekménye helyesen társtettesként elkövetett, a Btk. 174. §-ában meghatározott, aszerint minősülő és büntetendő kényszerítés bűntetteként minősül.

Az I. r. és a II. r. vádlottaknak viszont az a cselekménye, hogy K. E. sértettől fenyegetést alkalmazva azt követően is további 380 000 forintot követeltek, miután a sértett kiköltözött a R., K. utcai házból, majd még a községből is elköltöztek már nem az önbíráskodás bűntettének, hanem a zsarolás bűntettének tényállását merítette ki. Az I. r. és II. r. vádlottak ugyanis - azt követően, hogy K. E. és családja kiköltöztek a házból - a lakást egy-két napon belül "eladták" H. G.-nek és élettársának J.B.-nek, akik oda be is költöztek. Ilyen körülmények között a vádlottak tudatának át kellett fognia azt, hogy jogtalan a további 380 000 forint követelése K. E. sértett irányában, így a szándékuk a jogellenes haszonszerzésre irányult.

A törvényszék ezért az I. r. és a II. r. vádlottaknak a fenti cselekményét társtettesként elkövetett a Btk. 323. § (1) bekezdésében meghatározott, de a (2) bekezdés a) és b) pontja szerint minősülő és büntetendő zsarolás bűntettének minősítette.

Az elsőfokú bíróság a 6./ tényállási pontban írt cselekményt tévesen minősítette súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette kísérleteként. Arra helyesen következtetett, hogy az I. r. vádlott által alkalmazott fenyegetés J. K. sértettben komoly félelmet keltett, hiszen a sértett 2009. március 30. napján azért jelent meg az önkormányzatnál, hogy a lakása esetleges elvétele tárgyában a hivatal tegye meg a szükséges lépéseket. Ugyanakkor az I. r. vádlottnak az a kijelentése, hogy amennyiben J. K. az általa követelt összeget nem fizeti meg "úgy tőle a lakását elveszi" súlyos fenyegetésként nem értékelhető, az I. r. vádlott a magatartásával a zsarolás bűntettének alapesetét valósította meg.

Összefoglalva:

A törvényszék az I. . vádlottnak az elsőfokú bíróság által megállapított minősítéshez képest a cselekményeit az alábbiak szerint minősítette:

- a tényállás 2./ pontjában írt cselekményét társtettesként elkövetett zsarolás bűntette kísérletének [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pont],

- a tényállás 3./ pontjában írt cselekményét folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntette kísérletének [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. b) pont],

- a tényállás 5./ pontjában írt cselekményét társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntettének [Btk. 273. § (1) bek.],

- tástettesként elkövetett kényszerítés bűntettének (Btk. 174. §) és társtettesként elkövetett zsarolás bűntette kísérletének [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pont],

- a tényállás 6./ pontjában írt cselekményét zsarolás bűntettének [Btk. 323. § (1) bek.],

- a tényállás 7./ és 8./ pontjaiban írt cselekményeit 2 rb. társtettesként elkövetett uzsora bűncselekmény bűntettének [Btk. 330/A. § (1) bek., (2) bek.],

- a tényállás 8./ pontjában írt cselekményét társtettesként folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettének [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pont],

A törvényszék a II. r. vádlott cselekményeit az elsőfokú bíróság által megállapítotthoz képest az alábbiak szerint minősítette:

- a tényállás 2./ pontjában írt cselekményét folytatólagosan, részben társtettesként elkövetett zsarolás bűntette kísérletének [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pont],

- a tényállás 4. pontjában írt cselekményét folytatólagosan, részben társtettesként elkövetett zsarolás bűntette kísérletének [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pont],

- a tényállás 5./ pontjában írt cselekményét társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntettének [Btk. 273. § (1) bek.],

társtettesként elkövetett kényszerítés bűntettének (Btk. 174. §) és társtettesként elkövetett zsarolás bűntette kísérletének [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pont],

- a tényállás 7./ és 8./ pontjaiban írt cselekményeit 2 rendbeli társtettesként elkövetett uzsora bűncselekmény bűntettének [Btk. 330/A. § (1) bek., (2) bek.],

- a tényállás 8./ pontjában írt cselekményét társtettesként, folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettének [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pont].

Az elsőfokú bíróság a fentieken kívül az I., II. és III. r. vádlottak cselekményeit törvényesen minősítette.

A törvényszék a vádlottakkal szemben kiszabott büntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezést alaptalannak, míg az I. r. és a II. r. vádlottak büntetésének enyhítését célzó fellebbezéseket alaposnak találta.

Az elsőfokú bíróság a büntetésre kiható enyhítő és súlyosító körülményeket döntően helyesen tárta fel, azokat a törvényszék csupán azzal egészíti ki, hogy az önbíráskodás és a kényszerítés bűntette tekintetében további súlyosító körülmény a társas elkövetés.

Az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket nem a súlyuknak megfelelően értékelte. Nem vette kellő súllyal figyelemmel a bűncselekmények többségénél a jelentős időmúlást. Az 1./ tényállási pontban írt bűncselekmény elkövetése óta több mint 7 év telt el.

Az is megállapítható, hogy az eljárás elhúzódása nem elsősorban a vádlottak magatartására vezethető vissza, hanem arra, hogy az 1-5./ tényállási pontokban írt cselekmények miatt folyamatban volt nyomozást az ügyészség előbb megszüntette, majd 2010. február 10. napján került sor a nyomozás továbbfolytatásának elrendelésére a nyomozási bíró által.

Kétségtelen, hogy a tényállás 8./ pontjában írt bűncselekmény elkövetési időpontja (2010. szeptember hónap) miatt a büntetés kiszabása során a Btk. 83. § (2) és (3) bekezdésében írt szabályokat kell alkalmazni, azaz a szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke az irányadó. Nem hagyható viszont figyelmen kívül az a tény, hogy csupán a fenti egyetlen részcselekmény elkövetési időpontja esik a Btk. 83. § (2) és (3) bekezdése alkalmazásának hatálya alá.

Mindezen körülményeket, valamint azt is figyelembe véve, hogy a törvényszék az I. r. és a II. r. vádlottakat felmentette a folytatólagosan elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette miatt emelt vád alól, a törvényszék ezen vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést kissé eltúlzottnak találta annak ellenére is, hogy bizonyos bűncselekményeket az elsőfokú bíróságnál súlyosabban minősített.

A törvényszék ezért az I. r. vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetés tartamát 7 évre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát ahhoz igazodóan szintén 7 évre enyhítette.

A II. r. vádlottal szemben pedig a kiszabott szabadságvesztés mértékét 6 év 2 hónapra, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát pedig 6 évre enyhítette.

A törvényszék a büntetési célok érvényesülése érdekében szükségesnek és egyben elégségesnek tartotta az I. r. és a II. r. vádlottakkal szemben kiszabott, viszonylag hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés alkalmazását, ezen felül a kitiltás mellékbüntetést már nem látta indokoltnak.

Az I. r. és a II. r. vádlottak az 5./ és 8./ tényállási pontokban írt bűncselekmények elkövetése révén fejenként 145 000 forint jogtalan vagyonra tettek szert, ezért a törvényszék a velük szemben alkalmazandó vagyonelkobzás összegét a fentiek szerint állapította meg a Btk. 77/B. § (1) bekezdés a) pontja, valamint a Btk. 77/C. § (1) bekezdés a) pontja alapján.

Az elsőfokú bíróság a III. r. vádlott vonatkozásában a bűnösségi körülményeket a súlyuknak megfelelően értékelte. A kiszabott fő- és mellékbüntetés tartama megfelelően igazodik a III. r. vádlott által elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához és a bűnösségi körülményekhez, az a büntetési célokat kellően szolgálja, ezért a törvényszék sem a büntetés súlyosítását, sem pedig annak enyhítését nem látta indokoltnak.

A törvényszék azért utasította el a vádlottak védőjének a 8./ tényállási pontban írt cselekménnyel kapcsolatban H. L.-né, H. I., L. L., L. J. és N. L.-né tanúk kihallgatására vonatkozó bizonyítási indítványát, mert a vádirati és az elsőfokú bíróság által is megállapított tényállás nem a III. r. vádlott és a H. A. G. sértett között esetlegesen létrejött magnó adás-vételéhez kapcsolódik, hanem az I. r. és a II. r. vádlottak által a sértettnek uzsora kamatra adott kölcsönnel, illetve annak visszafizetésével van összefüggésben. A törvényszék ugyanakkor szükségesnek látja azt is rögzíteni, hogy az elsőfokú bírósági eljárásban sor került L. L. és L. J. tanúkénti kihallgatására, akik viszont megtagadták a vallomástételt.

Az I. r. és a II. r. vádlottak életvitelére vonatkozóan K. Cs. tanú kihallgatását a törvényszék ugyancsak szükségtelennek találta, a vádlottak terhére rótt bűncselekmények megvalósulása szempontjából ugyanis a tanú vallomása nem lenne releváns.

A törvényszék mindezek alapján a Be. 361. § és 362. §-ában szabályozott nyilvános ülésen eljárva a Be. 372. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.

A törvényszék a Btk. 99. § (1) bekezdése alapján rendelkezett az I. r. és a II. r. vádlottak által az elsőfokú bírósági ítélet kihirdetése óta előzetes letartóztatásban töltött idő szabadságvesztésbe való beszámításáról.

A másodfokú ítélet ellen az I. r. és a II. r. vádlottak vonatkozásában a Be. 386. § (1) bekezdése alapján fellebbezésnek van helye, R. J. B. III. r. vádlott tekintetében ugyanezen szakasz értelemszerű alkalmazásával a fellebbezés kizárt.

Nyíregyháza, 2012. szeptember 04.

Gulácsiné dr. Torda Gabriella s.k. a tanács elnöke, Dr. Fintor Nóra s.k. előadó bíró, Dr. Murvayné dr. Márkus Katalin s.k. bíró, a tanács tagja

ZÁRADÉK

A Nyíregyházi Városi Bíróság 34.B.1060/2010/100. számú ítélete a III. r. vádlott vonatkozásában a mai napon jogerős és végrehajtható.

Nyíregyháza, 2012. szeptember 04.

Gulácsiné dr. Torda Gabriella s.k. a tanács elnöke

(Nyíregyházi Törvényszék 1. Bf. 243/2012.)

* * *

A Nyíregyházi Városi Bíróság Nyíregyházán, 2010. november 30. napján, 2011. május 9-10-11. napjain, 2011. június 6. napján, 2011. november 21-23. napjain és 2012. február 22. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta az alábbi

ÍTÉLETET

A 2010. március 8. napjától 2010. március 10. napjáig őrizetben, majd szabad lábon, azt követően 2010. december 23. napjától a mai napig előzetes letartóztatásban lévő

I. r. vádlott bűnös

- 5 rendbeli zsarolás bűntettének kísérletében [Btk. 323. § (1), (2) bek. b) pontja - 1./, 3./, 4./, 5./ és 6./ tényállási pontok],

- 3 rendbeli zsarolás bűntettében [Btk. 323. §. (1) bek. - 2./, 3./ és 5./ tényállási pontok), melyből 2 rendbeli kísérlet (2./, 3./ tényállási pontok)],

- folytatólagosan elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettében [Btk. 298/D. § (1) bek. a) pontja - 1./ - 6./ tényállási pontok],

- 2 rendbeli uzsorabűncselekmény bűntettében [Btk. 330/A. § (1) bek. - 7./ és 8./ tényállási pont],

- társtettesként, folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettében [Btk. 323. § (1), (2) bek. b) pontja - 8./ tényállási pont],

Ezért a bíróság halmazati büntetésül 8 (nyolc) év börtönbüntetésre és 8 (nyolc) év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítéli.

A bíróság I. r. vádlottal szemben 302 450 forint (háromszázkettőezer-négyszázötven forint) erejéig vagyonelkobzást rendel el.

A bíróság a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamába beszámítja az I. r. vádlott által 2010. március 8. napjától 2010. március 10. napjáig és 2010. december 23. napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt.

A bíróság I. r. vádlottat 1 rendbeli jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettének [Btk. 298/D. § (1) bek. a) pontja] vádja alól felmenti.

A 2010. március 8. napjától 2010. március 10. napjáig őrizetben, majd szabad lábon, azt követően 2010. december 23. napjától a mai napig előzetes letartóztatásban lévő

II. r. vádlott bűnös

- 2 rendbeli zsarolás bűntettének kísérletében [Btk. 323. § (1), (2) bek. b) pontja - 4./ és 5./ tényállási pontok],

- 2 rendbeli zsarolás bűntettében [Btk. 323. § (1) bek. - 2./ és 5./ tényállási pontok), melyből 1 rendbeli kísérlet (2./ tényállási pont)],

- folytatólagosan elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettében [Btk. 298/D. § (1) bek. a) pontja - 1./ - 6./ tényállási pontok],

- 2 rendbeli uzsorabűncselekmény bűntettében [Btk. 330/A. § (1) bek. - 7./ és 8./ tényállási pont],

- társtettesként, folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettében [Btk. 323. § (1), (2) bek. b) pontja - 8./ tényállási pont],

Ezért a bíróság halmazati büntetésül 7 (hét) év 2 (kettő) hónap börtönbüntetésre és 8 (nyolc) év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítéli.

A bíróság elrendeli a Nyíregyházi Városi Bíróság 32.B. 1960/2008/5. számú ítéletével kiszabott 3 (három) hónap fogházbüntetés végrehajtását.

A bíróság II. r. vádlottal szemben 266 450 forint (kétszázhatvanhatezer-négyszázötven forint) erejéig vagyonelkobzást rendel el.

A bíróság a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamába beszámítja II. r. vádlott által 2010. március 8. napjától 2010. március 10. napjáig és 2010. december 23. napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt.

A bíróság II. r. vádlottat 1 rendbeli jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettének [Btk. 298/D. § (1) bek. a) pontja] vádja alól felmenti.

A más jogerős szabadságvesztés büntetését töltő

III. r. vádlott bűnös

társtettesként, folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettében [Btk. 323. § (1), (2) bek. b) pontja - 8./ tényállási pont].

Ezért a bíróság 1 (egy) év 4 (négy) hónap börtönbüntetésre és 2 (kettő) év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítéli.

A bíróság a Nyíregyházi Rendőrkapitányság Baktalórántházi Rendőrőrsén 46/2009. sorszám alatt tárgynyilvántartásba vett 1 db papírlap iratokhoz történő csatolását, míg 1 db papír égési termék lefoglalását megszünteti és megsemmisítését rendeli el.

Az eddig felmerült 120 900 forint (százhúszezer-kilencszáz forint) bűnügyi költségből I. r. vádlott külön köteles megfizetni 66 918 forint (hatvanhatezer-kilencszáztizennyolc forint), II. r. vádlott 52 518 forint (ötvenkettőezer-ötszáztizennyolc forint), míg III. r. vádlott 1468 forint (egyezer-négyszázhatvannyolc forint) bűnügyi költséget az államnak a Nyíregyházi Törvényszék Gazdasági Hivatalának külön felhívásától számított 15 napon belül.

INDOKOLÁS

A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás során az alábbi tényállást állapította meg:

A Nyíregyházi Városi Ügyészség B. 3318/2005/10. számú vádiratában I. r. vádlottat 4 rendbeli a Btk. 323. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének a Btk. 16. §-a szerinti kísérletével, 3 rendbeli a Btk. 323. § (1) bekezdésébe ütköző zsarolás bűntettével, melyből 2 rendbeli kísérleti szakban maradt, 1 rendbeli a Btk. 298/D. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző, és aszerint is büntetendő folytatólagosan elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettével, valamint 1 rendbeli a Btk. 330/A. § (1) bekezdésébe ütköző uzsora bűncselekmény bűntettével vádolja.

II. r. vádlottat 2 rendbeli a Btk. 323. §. (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének a Btk. 16. §-a szerinti kísérletével, 2 rendbeli a Btk. 323. § (1) bekezdésébe ütköző zsarolás bűntettével, 1 rendbeli a Btk. 298/D. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző folytatólagosan elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettével, valamint 1 rendbeli a Btk. 330/A. § (1) bekezdésébe ütköző uzsora bűncselekmény bűntettével vádolja.

A Nyíregyházi Városi Ügyészség B. 8327/2010/5. számú vádiratában I. r., II. r. és III. r. vádlottakat, mint a Btk. 20. § (3) bekezdése szerinti társtetteseket 1-1 rendbeli a Btk. 323. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő folytatólagosan, súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettével, valamint I. r. és II. r. vádlottakat további 1-1 rendbeli a Btk. 298/D. §. (1) bekezdés a) pontjába ütköző és aszerint minősülő és büntetendő folytatólagosan elkövetett jogosulatlan gazdasági tevékenység bűntettével, és 1-1 rendbeli a Btk. 330/A. §. (1) bekezdésébe ütköző uzsora bűncselekmény bűntettével vádolja.

A vádhatóság tárgyaláson jelen lévő képviselője I. r. vádlott vonatkozásában a vádirati tényállás változtatása nélkül pontosította a vádiratban foglaltakat, s a 6./ vádirati pont esetében I. r. vádlottat további 1 rendbeli a Btk. 323. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének kísérletével vádolja.

I. r. vádlott:

Büntetve volt.

A Nyíregyházi Városi Bíróság 2006. december 5. napján kelt és 2006. december 7. napján jogerőre emelkedett 7.B. 1932/006/9. számú ítéletével egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette és súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt 30 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

Elkövetési idő: 2004. november 27. napja, 2006. április 28. napja

II. r.vádlott:

Büntetve volt.

1./

A Nyíregyházi Városi Bíróság 2004. március 9. napján kelt és ugyanaznap jogerőre emelkedett 3.Fk. 895/2003/4. számú ítéletével orgazdaság vétsége miatt 20 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

Elkövetési idő: 2003. január hónap

2./

A Nyíregyházi Városi Bíróság 2005. február 1. napján kelt és 2005. február 3. napján jogerőre emelkedett 7.B. 3061/2004/4. számú ítéletével rongálás vétsége és garázdaság vétsége miatt 3 hónap fogházbüntetésre ítélte, melynek a végrehajtását 1 év próbaidőre felfüggesztette.

Elkövetési idő: 2004. május 12. napja, 2004. február 13. napja

A próbaidő eredményesen eltelt.

3./

A Nyíregyházi Városi Bíróság 2009. március 24. napján jogerőre emelkedett 32.B. 1960/2008/5. számú határozatával zártörés vétsége és csalás vétsége miatt 3 hónap fogházbüntetésre ítélte, melynek a végrehajtását 1 év próbaidőre felfüggesztette.

Elkövetési idő: 2007. december 18. napja

A próbaidő nem telt el eredményesen.

III. r. vádlott:

Büntetve volt.

1./

A Nyíregyházi Városi Bíróság 2011. február 23. napján jogerőre emelkedett 18.Fk. 2265/2009/20. számú határozatával garázdaság bűntette és 2 rendbeli súlyos testi sértés bűntette miatt 1 év börtönbüntetésre ítélte, valamint elrendelte pártfogó felügyeletét. A kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette.

Elkövetési idő: 2009. augusztus 25. napja

2./

A Nyíregyházi Városi Bíróság 2010. szeptember 8. napján kelt B. 322/2009/18. számú határozatával, mely határozat a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 3.Bf. 159/2011/4. számú határozatával 2011. június 21. napján emelkedett jogerőre 2 rendbeli súlyos testi sértés bűntette, rongálás vétsége, magánlaksértés bűntette, súlyos testi sértés bűntette, garázdaság bűntette miatt 1 év 4 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte.

Elkövetési idő: 2008. november 6. - 2009. december 6. napja közötti időszak

Büntetését 2011. szeptember 22. napján kezdte tölteni, kitöltve 2013. január 21. napján szabadulna.

I. r. és a II. r. vádlottak házastársak, mindketten a II. r. vádlott tulajdonát képező . szám alatti házban élnek.

A III. r. vádlott II. r. vádlott fia, aki édesanyjától II. r. vádlottól és nevelőapjától, I. r. vádlottól külön él.

2008. és 2010. évek között az I. r. vádlott rendszeres és állandó jövedelemmel nem rendelkezett, fenti években jövedelméről sem személyi jövedelemadó bevallást, sem munkáltatói adó megállapítást, sem pedig adóhatósági megállapítás útján nem számolt el. Ezen túlmenően 2006. és 2007. években rendszeres szociális segélyben részesült a Községi Önkormányzattól.

II. r. vádlott 2006. és 2010. évek között csupán gyermekgondozási segélyben részesült, mely adóterhet nem viselő járandóságnak minősül, ezen túlmenően nem részesült szociális ellátásban a Község Önkormányzatától.

I. r. vádlott 2010. október 12. napjától a Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke, míg ugyanezen naptól kezdődően II. r. vádlott az elnökhelyettese.

Annak ellenére, hogy I. r. és a II. r. vádlottak 2005. évtől kezdődően rendszeres jövedelemre nem tettek szert, 2005. évtől kezdődően I. r. és II. r. vádlottak a településen folyamatosan uzsorakamat kikötése fejében előre meg nem határozott személyek részére pénzkölcsönzési tevékenységet folytattak. A vádlottak az általuk kölcsön adott pénzösszegnek megfelelő összegű kamatot kötöttek ki, mely összeget a pénzfelvételt követő hónapban kellett a kölcsönvevőknek visszafizetni. A határidőre meg nem fizetett összegek kapcsán további kamatokat számoltak fel vádlottak.

Az I. r. és a II. r. vádlottak az általuk adott kölcsönök, illetőleg kölcsön összeghez előre, pontosan meghatározott összegű kamat megfizetésének elmaradása esetén, a kölcsönvevő sértetteket bántalmazták, illetve őket vagy családtagjukat bántalmazással, megveréssel, megöléssel fenyegették.

Az uzsorakölcsönt felvevő sértettek az irányukba elkövetett bántalmazások, illetve fenyegetések hatására a vádlottakkal szemben büntetőeljárást kezdeményeztek és ezen ok miatt több esetben elmaradt a kár bekövetkezte. I. r. és II. r. vádlottak mindketten tisztában voltak azzal, hogy a kölcsönösszeg után kikötött irreálisan magas összegben meghatározott kamat, valamint a törlesztések elmaradása esetén felszámított kamatos kamat jogi úton nem érvényesíthető, azok kikötése jogszerűtlen volt.

I. r. és a II. r. vádlottak a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. Tv. (Hpt.) 3. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott pénzkölcsön nyújtására irányuló pénzügyi szolgáltatási tevékenységre engedéllyel nem rendelkeztek.

Az I. r., II. r. és III. r. vádlottak az alábbi bűncselekményeket követték el.

1./ tényállási pont:

I. r. vádlott 2005. márciusában a sértettnek 6000 forintot adott kölcsön, mely kölcsönt sértett visszafizetett I. r. vádlott részére. Ezt követően 2005. május 3. napján I. r. vádlott közölte sértettel, hogy az általa megadott 35 000 forint pénzösszeg nem elegendő, I. r. vádlott sértettől további 153 000 forintot követelt.

A sértett a kért összeget I. r. vádlott részére nem adta át, ezért a követelés behajtása érdekében I. r. vádlott 2005. május 3. napján a Polgármesteri Hivatal előtt ismételten felhívta a sértettet a tartozás megadására, majd őt egy esetben ököllel megütötte, így akarván kényszeríteni őt arra, hogy a követelt pénzösszeget a sértett megadja részére.

A sértettet a bántalmazást követően I. r. vádlott a tartozás megfizetésének elmaradása és az orvos esetleges felkeresése esetére azzal fenyegette meg, hogy a sértettre rágyújtja a házát.

A sértett az I. r. vádlottnak a bántalmazás, illetőleg a fenyegetés ellenére sem fizetett, hanem 2005. május 6. napján feljelentést tett a Nyíregyházi Főügyészségen.

A sértett a fenyegetések hatására 2005. május 19. napján, majd azt követően egy másik ingatlanba költözött családjával.

A Nyíregyházi Városi Ügyészség 2004. október 3. napján kelt B. 3318/2005. számú határozatával a I. rendű vádlottal szemben folyamatban lévő nyomozást bűncselekmény hiánya miatt megszüntette.

A Nyíregyházi Városi Bíróság nyomozási bírója 2010. február 22. napján kelt 36.Bny. 156/2010/2. számú végzésével a nyomozás tovább folytatását rendelte el.

2./ tényállási pont:

A II. r. vádlott 2007. január 10. napján megállapodott sértettel abban, hogy részére egy hónap időtartamra 20 000 forint pénzkölcsönt nyújt, melynek fejében a kölcsönösszeggel azonos összegű kamatot kellett volna a sértettnek a következő hónapban megfizetni.

A sértett a II. r. vádlottól a 20 000 forintot megkapta, akitől két hét elteltével további 20 000 forintot kért kölcsön fenti feltételekkel egyezően.

Mivel a sértett 2007. február hónap elején az összesen 80 000 forint tartozást II. r. vádlottnak már nem tudta megfizetni, 2007. február 6. napján a reggeli órákban a sértett felkereste a II. r. vádlottat, akit arról tájékoztatott, hogy a kölcsönösszeget, illetőleg a megfizetni vállalt kamatokat nem tudja visszafizetni.

A II. r. vádlott a fenti összeg átadására egy óra haladékot adott a sértettnek, a teljesítés elmaradása esetén őt megveréssel fenyegette meg. Még ugyanezen napon a II. r. vádlott sértettet felkereste a szám alatti lakásán, ahol ismételten felhívta őt a tartozás megadására, megfenyegetve őt ezen alkalommal is, hogy amennyiben a szükséges pénzösszeget nem adja át neki, úgy megveri.

2007. február 6. napján 17 óra körüli időpontban az I. r. és a II. r. vádlottak együttesen a sértett fenti lakásához mentek, ahol II. r. vádlott kihívta a sértettet a lakásból és tőle a kölcsönösszeg megadását követelte. Mivel a sértett a pénzt I. r. és II. r. vádlottaknak átadni nem tudta, ezért őt aII. r. vádlott egy esetben pofon ütötte, majd őt a lakásba belökve, további három alkalommal pofon vágta, a sértett nyakát szorítva ismételten a pénzt követelte. A bántalmazásnál jelen volt a sértett lánya is. Ez idő alatt az I. r. vádlott a lakás nyitott ajtaja előtt várakozott, a sértett bántalmazásában nem vett részt, azonban a sértettet azzal fenyegette meg, hogy amennyiben a kért pénzösszeget a II. r. vádlottnak nem adja át a sértett, úgy lakásának berendezési tárgyait összetöri.

A sértett a bántalmazását követően sem az I. r., sem a II. r. vádlottaknak a követelt pénzösszeget nem adta át, hanem 2007. február 6. napján 19 óra 03 perckor feljelentést tett a Nyíregyházi Rendőrkapitányság Baktalórántházi Rendőrőrsénél.

A Nyíregyházi Városi Ügyészség az I. rendű és II. r. vádlottakkal szemben önbíráskodás bűntette miatt folyamatban lévő nyomozást bűncselekmény elkövetésének hiányára tekintettel 2007. április 4. napján kelt B. 1399/2007. számú határozatával megszüntette.

A Nyíregyházi Városi Bíróság nyomozási bírója 2010. február 10. napján kelt és február 15. napján jogerőre emelkedett 7.Bny. 106/2010/2. számú végzésével a nyomozás tovább folytatását rendelte el.

3./ tényállási pont:

Az I. r. vádlott 2007. év nyarán részére 20 000 forintot adott kölcsön. A sértett a fenti kölcsönösszeget visszafizette az I. r. vádlott részére, azonban az I. r. vádlott tőle kamatként további összegeket követelt. Mivel a sértett az I. r. vádlott által követelt összeget nem fizette meg, 2007. szeptember 19. napján az I. r. vádlott az r.-i orvosi rendelő előtt a sértettet és feleségét, szidalmazta, illetve a sértettet a kamatfizetés elmaradása esetére azzal fenyegette meg, hogy őt és családját megveri, majd megkísérelte őt arra rávenni, hogy egy tartozást elismerő okiratot írjon alá.

A sértett azonban nem írta alá az I. r. vádlott felhívására a tartozás elismerő okiratot, majd ezt követően I. r. vádlott a sértettet egy alkalommal ököllel állon ütötte, majd sértettet és családját ismételten megveréssel fenyegette meg.

Az I. r. vádlott 2007. szeptember 27. napján a kora esti órákban megjelent a sértett lakásánál abból a célból, hogy a sértettől megkísérelje a korábban kölcsön adott pénzösszeg után számított kamatot behajtani. A sértett ekkor nem volt otthon, ezért az I. r. vádlott a sértett édesanyját fenyegette meg, hogy abban az esetben, hogy ha sértett a követelt kamat összegét nem fizeti vissza, úgy a sértetteket megveri, csontjaikat, valamint lakásuk berendezési tárgyait összetöri.

A sértettek az I. r. vádlott által követelt pénzösszeget nem fizették meg I. r. vádlott részére, hanem 2007. szeptember 20. napján feljelentést tettek a Baktalórántházi Rendőrőrsön.

A Nyíregyházi Városi Ügyészség 2008. február 19. napján kelt B. 8522/2007/3. számú határozatával az I. rendű vádlottal szemben folyamatban lévő büntetőeljárást megszüntette.

A Nyíregyházi Városi Bíróság nyomozási bírója 2010. február 10. napján kelt és február 15. napján jogerőre emelkedett 7.Bny. 107/2010/2. számú végzésével a nyomozás továbbfolytatását rendelte el.

4./ tényállási pont:

A II. r. vádlottól a sértett 2006. december és 2007. október hónapok közötti időszakban 5000 forint és 15 000 forint közötti összegeket kért kölcsön azzal a feltétellel, hogy a következő hónapban az aktuális kölcsönösszeg dupláját fizeti vissza II. r. vádlott részére. A sértett az általa felvett pénzösszegeket, illetve az ezen összegeknek megfelelő kamatot megfizette II. r. vádlott részére, ennek ellenére 2008. május elején II. r. vádlott megjelent a sértett lakásán, ahol közölte a sértettel azt, hogy már 300 000 forinttal tartozik neki, s amennyiben azt a sértett nem fizeti meg a részére, úgy a fiát megölik.

2008. május 6. napján a II. r. vádlott az I. r. vádlott által vezetett gépkocsiból kiszállva a piac előtt ismételten megfenyegette sértettet azzal, hogy amennyiben 2008. május 10. napjáig a tartozást nem rendezik, úgy fiát bántalmazni fogják, vagy megölik.

A sértett a fenyegetések ellenére I. r. és II. r. vádlottaknak készpénzt nem fizetett, hanem még ezen a napon feljelentést tett a Nyíregyházi Rendőrkapitányság Baktalórántházi Rendőrőrsénél.

A feljelentést megtételét követően az I. r. vádlott a sértettet lakásán felkereste, akit a tartozás megadása elmaradása esetére azzal fenyegetett meg, hogy a házát rájuk fogja gyújtani.

A Nyíregyházi Városi Ügyészség 2008. november 27. napján kelt B. 3966/2008/3. számú határozatával az I. és II. rendű vádlottakkal szemben a nyomozást megszüntette, majd a Nyíregyházi Városi Bíróság nyomozási bírója 2010. február 10. napján kelt és február 15. napján jogerőre emelkedett 7.Bny. 108/2010/2. számú határozatával a nyomozás tovább folytatását rendelte el.

5./ tényállási pont:

A sértett, mint eladó és a II. r. vádlott, mint vevő között 1997. augusztus 23. napján létrejött egy magánokirat, mely szerint a II. r. vádlott "megveszi" a sértett tulajdonát képező ingatlant 600 000 forintért, azonban a tulajdonjog átvezetése nem történt meg a földhivatalnál.

Az I. r. és a II. r. vádlottak bár nem voltak az ingatlan nyilvántartásban bejegyzett tulajdonosai az így megszerzett lakóháznak, azonban azzal kapcsolatban tulajdonosi jogokat gyakoroltak.

A sértett 2007. év elején megállapodott I. r. és II. r. vádlottakkal abban, hogy az előbb említett lakást az élettársával oly módon fogják megvásárolni, hogy sértett, az élettársa, valamint négy kiskorú gyermekük beköltöznek a lakásba.

A sértett és családja a lakás vásárlásához a négy gyermekük után járó szociálpolitikai kedvezményt kívánták igénybe venni, azonban I. r. és II. r. vádlottak rábeszélték arra, hogy további 2 millió forint banki hitelt vegyenek fel és ígérték a banki és az ügyvédi eljárásban való segítségüket is.

E végből I. r. és II. r. vádlottak elvették a sértett és házastársa okmányait, illetőleg bankkártyáját, amit később a családi pótlék folyósítása miatt visszaadtak a sértett és élettársa részére.

Bár mivel a sértett hiteligénylési eljárása nem volt eredményes, ezért I. r. és II. r. vádlottak a sértettel abban állapodtak meg, hogy a lakást - annak ellenére, hogy nem ők a lakás tulajdonosai - a sértett részére 540 000 forintért értékesítik.

Az I. r. és II. r. vádlottak a sértettel abban állapodtak meg, hogy a kiskorú gyermekek után járó családi pótlékból 2008. április hónaptól kezdődően kilenc hónapon keresztül havi 60 000 forintot fizet meg a sértett I. r. és II. r. vádlottak részére, mely megállapodás alapján a sértett két hónapon keresztül 60-60 000 forintot átadott az I. r. és a II. r. vádlott részére.

Az I. r. és a II. r. vádlottak 2008. június 27. napján azzal keresték fel a sértettet, hogy a részére járó szociális segélyből további 30 000 forintot adjon át részükre, ellenkező esetben a gyermekekkel együtt kirakják őket a házból. A sértett a vádlottak által kért 30 000 forintot nem adta át I. r. és II. r. vádlottak részére, akik ezt követően az ingatlanhoz mentek és a sértett élettársát arra szólították fel, hogy a házat azonnal hagyja el, hogyha nem akar ott gyermekeivel együtt meghalni.

Az I. r. és a II. r. vádlottak fenyegetésére a sértett az ingatlant gyermekivel együtt elhagyta. Ezt követően 2008. június hónap utolsó pénztekén I. r. és II. r. vádlottak a sértettet a település belterületén ismételten megkeresték, akit újra felszólítottak arra, hogy részükre adjon át a szociális segélyből 30 000 forintot, ellenkező esetben a gyermekekkel együtt kirakják őket a házból.

A sértett nem tudva arról, hogy az I. r. és a II. r. vádlottak már korábban az ingatlan elhagyására kényszerítették élettársát és gyermekeit, ennek hatására a nála lévő 35 800 forint szociális segélyből 30 000 forintot átadott II. r. vádlott részére.

A pénzátadást követően I. r. vádlott két esetben ököllel arcon ütötte sértettet, őt gyermekinek megverésével és azzal fenyegette meg, hogy a házat rágyújtják.

A bántalmazás és fenyegetés hatására sértett a családtagjaival együtt az anyósához költözött.

Az I. r. és a II. r. vádlottak azonban sértettől továbbra is követelték az eredeti megállapodásukban meghatározott havi 60 000 forintot annak ellenére, hogy a sértett és a családja már nem lakott a házban.

Az I. r. és a II. r. vádlottak a sértettől további 380 000forintot követelték, illetve közölték vele azt, hogy amennyiben a fenti összeget nem fizeti meg a részükre, úgy az összeg a kamatokkal folyamatosan tovább emelkedik. A sértett az I. r. és a II. r. vádlottak által követelt készpénzt nem fizette meg, hanem a gyermekeinek, illetőleg családjainak megöléssel történő fenyegetésének hatására családjával együtt elköltözött.

A Nyíregyházi Városi Ügyészség 2009. március 17. napján kelt B. 5752/2008/3. számú határozatával az I. r. és II. r. vádlottakkal szemben a nyomozást megszüntette, majd a Nyíregyházi Városi Bíróság 2010. február 10. napján kelt és február 15. napján jogerőre emelkedett 7.Bny. 109/2010/2. számú végzésével a nyomozás továbbfolytatását rendelte el.

6./ tényállási pont:

A II. r. vádlott 2009. február hónapban 6000 forint készpénzt adott kölcsön a sértettnek azzal, hogy a kölcsönösszeg fejében a következő hónapban sértettnek 13 000 forintot kellett visszafizetnie.

A megállapodásnak megfelelően 2010. március hónapban a sértett 13 000 forintot, a II. r. vádlottól kölcsönvett 6000 forint fejében az I. r. vádlott részére visszafizetett.

Az I. r. vádlott a pénz átvételét követően közölte sértettel, hogy a fiának is tartozása áll fenn és amennyiben ezt sértett nem fizeti meg helyette, úgy tőle a lakását elveszi.

A sértett élettársa 2009. februárjában szintén 5000 forintot, illetve körülbelül 1300 forint összegű delikátot és paprikát kért kölcsön I. r. és II. r. vádlottól azzal, hogy a következő hónapban kamatokkal emelt összegként 10 000 forintot fog a részükre megfizetni. A sértett élettársa 2009. március 27. napján 17 900 forintot fizetett vissza I. r. és II. r. vádlottak részére.

7./ tényállási pont:

2009. március 1. napját követően I. r. és II. r. vádlottak a kölcsönösszeggel megegyező összegű kamat fejében továbbra is pénzkölcsönzési tevékenységet folytattak oly módon, hogy a tőlük kölcsönkérő személyek anyagi helyzetét kihasználva továbbra is a kölcsönösszeggel egyező összegű havi kamatot kötötték ki.

Ennek során 2009. október hónapban a sértett kérésére 5000 forint készpénzt adtak kölcsön, illetve 2000 forint értékű élelmiszert is odaadtak a sértettnek. A sértett a fenti pénzösszeget azért kérte kölcsön, mert terhes feleségét kórházba kellett szállítani, a vádlottak ezzel tisztában voltak, ennek ellenére kötötték meg a különösen aránytalan mértékű ellenszolgáltatást tartalmazó kölcsönszerződést, tudva arról, hogy megállapodásuk a sértettet és családját további nélkülözésnek fogja kitenni.

A sértett nehéz anyagi helyzete ellenére vállalta azt, hogy 10 000 forintot fizet vissza I. r. és II. r. vádlott részére, mivel a fenti összeget máshonnan nem tudta megszerezni.

A sértett a kölcsönvett 5000 forintot és 2000 forint értékű élelmiszer árát határidőre megadni nem tudta, így I. r. és II. r. vádlottak 2010. január 8. napján megjelentek a sértett lakásán, ahol ekkor már 50 000 forint készpénz megadását követelték a sértettől.

A pénzkölcsön, illetve kamatai megadásának elmaradása esetére ez esetben I. r. és II. r. vádlottak kényszert, fenyegetést, erőszakot nem alkalmaztak.

8./ tényállási pont:

I. r. és II. r. vádlottak 2007. decemberében a sértettnek is adtak kölcsönt irreálisan magas kamat kikötése mellett. 2007. decemberében a sértett az I. r. és a II. r. vádlottaktól 5000 forint kölcsönt kért, amire 2007. december 30. napjáig 15 000 forintot kellett visszafizetnie. A visszafizetés napján a sértett újabb 10 000 forint készpénzt, valamint élelmiszert és tisztítószereket kért I. r. és II. r. vádlottaktól úgy, hogy a kölcsönösszeget, valamint az áruk értékét 2008. január utolsó péntekén 100%-os kamattal megnövelt összegben kellett visszafizetni.

A sértett minden hónap végén átadta I. r. és II. r. vádlottak részére a Polgármesteri Hivataltól kapott szociális segélyét, majd újabb 5-10 000 forint kölcsönt kért, illetve néhány ezer forint értékben élelmiszert kapott halasztott fizetéssel. Amennyiben sértett a kamatfizetéssel elmaradt, akkor I. r. és II. r. vádlottak őt felkeresték és azzal fenyegették meg, hogy el lesz törve a keze-lába, illetőleg rá és családjára gyújtják a házat, ha nem fizeti meg a tartozást.

Volt olyan eset is, hogy a III. r. vádlott szólította fel a sértettet a fizetésre, tudva arról, hogy a sértett és családja az I. r. és a II. r. vádlottak által elkövetett fenyegetés hatása alatt állnak.

2009. február végén, amikor a sértett ismét késésben volt a kamatfizetéssel, az I. r. vádlott a sértettet és élettársát a saját otthonukba vitte, majd ott I. r. vádlott a II. r. vádlott jelenlétében arra szólította fel sértettet, hogy írjon alá egy meghatalmazást, mellyel az I. r. vádlott a sértett önkormányzattól kapott szociális segélyét felveheti. Mivel erre a sértett nem volt hajlandó, ezért I. r. vádlott őt tenyérrel egy alkalommal megütötte, ekkor azonban a sértett és élettársa kiszaladt az I. r. és a II. r. vádlottak otthonából, majd a sértett nagymamájához menekültek.

Másnap az I. r. és a II. r. vádlottak személygépkocsival megjelentek a sértett lakásánál és arra szólították fel a sértettet, hogy menjen velük és a meghatalmazást írja alá, közben azzal fenyegetőzve, hogy úgy fog járni, mint az előző nap, tehát bántalmazni fogják. Mivel sértett félt I. r. és II. r. vádlottaktól, ezért velük tartott, majd a fenyegetés hatására aláírta a szociális segély felvételre vonatkozó, egyszeri meghatalmazást, mely meghatalmazáson négy havi szociális segély felvételét tüntette fel I. r. vádlott.

A fenti meghatalmazással I. r. vádlott a sértett 44 735 forint összegű szociális segélyét 2009. február 27. napján személyesen fel is vette.

Ezt követően sértett és családja az I. r. és a II. r. vádlottak fenyegetései elől menekültek, majd a sértett Polgármesteri Hivatalhoz intézett telefonos bejelentése alapján 2009. március hónapban az I. r. vádlott részére adott meghatalmazást visszavonta, így az I. r. vádlott a sértett további szociális segélyeit már felvenni nem tudta.

Amikor a sértett és családja 2009. március 1. napját követően ismét visszaköltözött, az I. r. és a II. r. vádlottak továbbra is pénzkölcsönzési tevékenységet folytattak oly módon, hogy a sértett anyagi helyzetét kihasználva, továbbra is 100%-os összegű havi kamatot kötöttek ki, tudva arról, hogy ez a sértettet és családját súlyos nélkülözésnek teszi ki, hiszen igen szerény anyagi körülmények között, szociális segélyből és családi pótlékból éltek, tovább követelték a kamatfizetéseket, melyet 2010. augusztusáig a sértett teljesített is.

Ekkor úgy döntött sértett, hogy az általa kölcsönkért összegnek, illetve az élelmiszernek a többszörösét már visszafizette, ezért fizetési hajlandóságával felhagyott. Ezért 2010. szeptemberében az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak - amikor is a sértett és élettársa közlekedtek - együttesen azzal fenyegették meg őket, hogy amennyiben a sértett nem fizet továbbra is, akkor meg fogják őt verni.

A sértett komolyan tartott I. r., II. r. és III. r. vádlottak fenyegetéseitől, majd élettársával együtt ismételten elköltözött, és 2010. szeptember 6. napján a Budapesti XIX. Kerületi Rendőrkapitányságon feljelentést is tett I. r., II. r. és III. r. vádlottak ellen.

A sértett 2007. decemberétől 2010. szeptemberéig összesen körülbelül 150 000 forint készpénzt kért kölcsön, melyre 200 000 forint kamatot fizetett, valamint körülbelül 60 000 forint értékben kapott élelmiszert I. r. és II. r. vádlottaktól, melyért kétszeres összeget, 120 000 forintot fizetett meg.

I. r., II. r. és III. r. vádlottak a nyomozás során és a bírósági tárgyaláson is valamennyi bűncselekmény elkövetését tagadták.

Az I. r. vádlott a bírósági tárgyaláson nem tett vallomást, csupán az őt érintő cselekmények során a sértetti nyilatkozatokra észrevételeket tett, mely észrevételekben az érdemi védekezése arra irányult, hogy soha, egyetlen esetben sem fenyegette és bántotta a sértetteket. Határozottan előadta azt, hogy több alkalommal fordult elő az, hogy disznót vágtak kimérésre, melyek során a sértettek tőlük húst vittek el, és csupán a sértetteket kisegítették azzal, hogy részükre hitelbe adták oda feleségével együtt ezeket a húsokat, vagy esetleg egyéb bútordarabokat.

Tagadta azt, hogy magas kamatra adtak volna akár pénzt, akár élelmiszert vagy bútort kölcsönbe. Elmondása szerint a sértettektől mindig normális hangnemben kérte vissza a kölcsönösszegeket, illetve határozottan állította azt, hogy sok irigyük van a faluban és ezért tettek rájuk nézve terhelő vallomást.

A II. r. vádlott a nyomozás során és a bírósági tárgyaláson is tagadta a bűncselekmények elkövetését. A nyomozás során és bírósági tárgyaláson tett vallomásának érdemi része megegyezett a házastársa, I. r. vádlott észrevételeivel, mely szerint soha senkinek nem adtak kamatra pénzt, soha senkit nem bántottak és nem fenyegettek.

A 2./ tényállási ponttal kapcsolatban nem tagadta, hogy a sértettnek 10 000 forintot adott kölcsön, de nem kamatra, hanem úgy, hogy azt két nap múlva vissza kell adni. Tagadta, hogy bántalmazta volna a sértettet.

A 4./ tényállási ponttal kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a sértett azért kereste fel őket, mert lakásvásárláshoz szeretett volna hitelt intézni, amikor is nem kamatra, hanem kölcsön adtak neki 15 000 forintot, amit a sértett becsületesen visszafizetett részükre.

Az 5./ tényállási ponttal kapcsolatban elmondta, hogy valóban kiadták a lakást albérletbe, majd mivel a sértették nem tudtak fizetni, ezért szólították fel a kiköltözésre.

Elmondása szerint a K. utcai lakást vásárolták meg, amikor is ő 400 000 forintot fizetett volna érte, de figyelemmel tartozására, készpénzfizetés ebben a jogügyletben nem történt.

A 6./ tényállási ponttal kapcsolatban szintén cáfolta, hogy a sértett részére kamatra adtak volna pénzt, elmondása szerint 2010. évig jó kapcsolatban voltak vele.

A 7./ tényállási ponttal kapcsolatban cáfolta, hogy bántotta, vagy zsarolta volna a tanút. Elmondása szerint a tanú azért tett rá terhelő vallomást és feljelentést, mert nem adta meg a mosógép árát, hanem inkább feljelentést tett a rendőrségnél.

Míg a 8./ tényállási ponttal kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a szembesítés alkalmával nem a sértett beszélt, hanem az ügy rendőrségi előadója beszélt, és írta a jegyzőkönyvet.

A III. r. vádlott a nyomozás során és a bírósági tárgyaláson is tagadta a bűncselekmény elkövetését, a 8./ tényállási ponttal kapcsolatban érdemi védekezése arra irányult, hogy a sértett részére eladott egy magnót 50 000 forintért részletre, de elmondása szerint a sértett nem adta meg ezt a pénzt részére, amikor is ő szépen kérte a sértettől a pénzt. Tagadta azt, hogy megfenyegette volna a sértettet.

A bíróság a vádlotti tagadásokkal szemben minden egyes tényállási pont esetében a sértettek, illetőleg a tanúk nyomozás során tett vallomásait fogadta el az alábbiak szerint.

Valamennyi tényállási pont esetében általánosságban megállapítható az, hogy a sértetti feljelentés megtétele a bűncselekmény elkövetés napján, vagy azt követő napon történt meg, nagyon röviddel a bűncselekmény elkövetése után, amikor is a sértettek ijedtségükben segítségkérés miatt mentek a rendőrségre. A sértetti feljelentésekkel megegyező, vagy attól kisebb fokban eltérő tanúvallomásokat tettek a nyomozás során a sértettek, azonban az is igaz, hogy sokszor a büntetőeljárás végére, a szembesítések lefolytatásakor már a vallomásukat visszavonták.

A bírósági tárgyaláson is észrevehető volt az, hogy a sértettek, illetőleg a tanúk - vélhetően a vádlottak, vagy annak hozzátartozói fenyegetésére - a vallomásukat gyakran visszavonták, több esetben úgy nyilatkoztak, hogy a történtekre már nem emlékeznek, azonban konkrét okot nem tudtak a bíróságnak megjelölni, hogy miért került sor a vallomásuk visszavonására.

A bíróság álláspontja szerint az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak által elkövetett bűncselekményeknél tipikus az, hogy a vádlottak, illetőleg családtagjaik megpróbálják a sértetteket valamilyen módon a vallomásuk visszavonására bírni, és ez a rokonság által kinyilvánított ráható magatartás a bírósági eljárás során is érzékelhető volt, hiszen például tanú tanú is jelezte azt, hogy a tárgyalás megkezdése előtt a vádlottak hozzátartozói a lakására mentek, és arra kérték, hogy vonja vissza a vallomását, ígéretet tettek arra, hogy a költségeit állni fogják.

Bár a bírósági tárgyaláson meghallgatott sértettek és tanúk nagy része úgy nyilatkozott, hogy nem fél a családtól, ennek ellenére szinte valamennyien visszavonták a nyomozás során korábban tett vallomásukat.

Az 1./ tényállási ponttal kapcsolatban sértett tanú visszavonta a nyomozás során tett vallomását, elmondása szerint otthon összeveszett a feleségével, aki korábban nem mondta el számára, hogy részletre húst és bútort vásárolt. Ezen sértetti nyilatkozatot azonban teljes egészében megcáfolta tanú nyomozás során és a bírósági tárgyaláson tett vallomása is, aki következetesen és határozottan nyilatkozott arról, hogy szem- és fültanúja volt annak, amikor sértett és az I. r. vádlott veszekedtek.

Ezen tanúvallomáson túlmenően a bíróság okirati bizonyítékként értékelte a rendőri feljegyzést, melyből megállapítható, hogy és családja Nyíregyházára költöztek, illetőleg és , és az elhalt nyomozás során tett tanúkénti vallomása is megcáfolja I. r. vádlott védekezését.

A 2./ tényállási ponttal kapcsolatban a bíróság az ismeretlen helyen lévő sértett nyomozás során tett tanúvallomását és feljelentését felolvasással tette a bizonyítási eljárás részévé, mely sértetti nyilatkozatot teljes egészében alátámasztja a sértett sérüléseiről készült ambuláns naplóban foglaltak is.

A II. r. vádlott védekezését cáfolja továbbá és tanúk nyomozás során tett vallomásai, illetőleg a vallomásuk visszavonásának ellenére tanú azon nyilatkozata, hogy 80 000 forint körüli összegről kért tőlük tartozás elismerő iratot.

A 3./ tényállási ponttal kapcsolatban a sértett tanú nem emlékezett a történtekre, elmondása szerint jó kapcsolatban van, hiszen éppen ahhoz az emberhez megy kölcsönkérni, akit jól ismernek.

Ezen bírósági tárgyaláson tett nyilatkozata ellenére a bíróság a sértett nyomozás során tett vallomását fogadta el és tette a bizonyítás részévé, mely vallomást tanú nyomozás során tett vallomása is megerősít, illetőleg a feljelentéshez csatolt orvosi beutaló, mint okirati bizonyíték is alátámasztja azt, hogy 2007. szeptember 20. napján sértettet sérülései miatt ellátásban részesítették.

Az I. r. vádlott állításával szemben így a bíróság a fenti bizonyítékokat értékelte, valamint , és tanúk nyomozás során tett vallomását fogadta el a fentieken túlmenően.

A 4./ tényállási pont vonatkozásában a bíróság szintén a sértett feljelentését, illetőleg nyomozás során tett vallomását fogadta el az I. r. és a II. r. vádlottak tagadásával szemben, annak ellenére, hogy tanúk a bírósági tárgyaláson már nem emlékeztek a történtekre és a vallomásukat visszavonták.

Az 5./ tényállási pont vonatkozásában a sértett részben fenntartotta a nyomozás során tett vallomását, a nyomozás során tett vallomásával egyezően következetesen nyilatkozott arról, hogy az ingatlant igazából nem is a házaspártól kellett volna megvásárolnia, hiszen az nem az ő tulajdonukat képzete, illetőleg arról is határozottan nyilatkozott a nyomozás során kellő részletességgel, hogy mikor és milyen körülmények között próbálták más személyek segítségével a nem a család tulajdonában álló házat szociálpolitikai kedvezménnyel és egyéb hitel felvételével megvásárolni.

A sértett a bírósági tárgyaláson a vallomását részben visszavonta, de a visszavonás okát nem indokolta meg.

A sértett élettársa, a nyomozás során is terhelő vallomást tett mindkét vádlottra, a bírósági tárgyaláson sem tagadta azt, hogy albérletbe kivették a K. utcai ingatlant.

A sértett és élettársa a bírósági tárgyaláson nyilatkozott, hogy a jobb élet reményében költöztek el, és nem azért, mert őket a család, vagy az ő hozzátartozójuk megfenyegette volna.

A sértett és élettársa nyomozás során tett vallomását erősíti az a tény is, hogy a sértett 2008. június 24. napján a Budapesti XIX. Kerületi Rendőrkapitányságon tett feljelentést.

A sértett nyomozás során tett tanúvallomását igazolja a nyomozati iratok mellékletét képező banki összeállítás, mely anyagban egyértelműen fellelhetők sértett tanúvallomásában szereplő , illetőleg a szám alatti lakás tulajdoni lap másolata, illetőleg Erste Bankhoz benyújtott hitelkérelme és lakásépítési kedvezmény nyújtására vonatkozó szerződés is.

Ezen tényállási pont esetében a bíróság további bizonyítékként értékelte a tanúk nyomozás során tett vallomását is. A sértetti vallomást támasztja alá az egyik tanú nyomozás során és bírósági tárgyaláson tett vallomásai is, aki következetesen nyilatkozott arról, hogy a szám alatti ingatlan - bár hivatalosan nem a házaspár tulajdonában áll - annak ellenére mégis ők rendelkeztek vele, hiszen korábban is "eladták", illetőleg ő is "megvásárolta" a vádlottaktól ezt az ingatlant. Ezen sértetti vallomást alátámasztó tanúvallomást pedig megerősíti a nyomozati iratok között fellelhető fenti ingatlanra vonatkozó tulajdoni lap másolata is, mely szerint az ingatlan jogos tulajdonosa nem az I. r. vagy a II. r. vádlott volt.

További okirati bizonyítékként értékelte a bíróság az 1997. augusztus 23. napján kelt "adásvételi szerződést" is.

Ezen tanúvallomásokból megállapítható az, hogy I. r. és a II. r. vádlottak törvények és szabályok felettieknek érezték magukat, és a saját nevükben értékesítették, illetőleg hasznosították a más tulajdonában lévő ingatlant.

A 6./ tényállási pontban meghatározott bűncselekmény esetében is a vádlotti tagadással szemben a bíróság a sértett tanú nyomozás során tett vallomását, illetőleg jegyző előtt megtörtént feljelentését fogadta el és tette az ítéleti tényállás alapjává, hiszen ezen tényállási pont esetében is a tanú a tárgyaláson a vallomását visszavonta. A sértetti vallomást egyébként alátámasztja tanú nyomozás során tett vallomása is.

A 7./ tényállási pontban szereplő tanú volt az egyedüli, aki a nyomozás során és a bírósági tárgyaláson is következetesen tett terhelő vallomást I. r. és II. r. vádlottakra. Határozottan állította azt, hogy a bírósági eljárás során, a tárgyalások között I. r. és II. r. vádlottak hozzátartozói felkeresték, és arra kérték őket, hogy vonják vissza a vallomásaikat.

Ennek ellenére a tanúk a bírósági tárgyaláson is fenntartották I. r. és II. r. vádlottakra tett terhelő vallomásukat. Mindketten nyilatkoztak arról, hogy tudták azt, hogy a házaspártól kamatra pénzt lehet felvenni, és arról is, hogy ezen felvett pénzösszeg után egy hónap elteltével annak a dupláját kellett visszafizetni.

A 8./ tényállási pont vonatkozásában a sértett szintén azok közé a sértettek közé tartozik, akik a feljelentésében foglaltak alapján a házaspár és családtagjainak fenyegetőzése hatására költözött el a lakókörnyezetéből.

A tanú nyomozás során tett feljelentésében és tanúkénti meghallgatásában is következetesen nyilatkozott arról, hogy a pénzkölcsönöket ki és mikor adta részére, illetőleg, hogy milyen összeget kellett visszafizetni, és határozottan nyilatkozott arról, hogy az őt és családját ért atrocitás pont azon a napon volt, amikor szociális segélyhez jutott, hiszen a nála lévő szociális segély összegéből kellett I. r. vádlott részére átadnia 30 000 forint készpénzt.

A sértett bírósági tárgyaláson részben fenntartotta a nyomozás során tett vallomását, a nyomozás során tett vallomását megerősítette az élettársának, nyomozás során és bírósági tárgyaláson tett tanú vallomása is.

A sértett élettársa következetesen nyilatkozott arról, hogy a szociális segély felvételére vonatkozó meghatalmazást az élettársa nem önmagától írta alá, hanem erőszak, fenyegetés hatására, és azt is elmondta, hogy az élettársa által korábban kölcsönkért pénzösszegeket már kamatostól rendszeresen visszafizette.

Az I. r. és a II. r. vádlottak védekezését cáfolja továbbá azon tény is, hogy az I. r. és a II. r. vádlottak otthonában házkutatást tartottak, amikor 2007. július 30. napján a II. r. vádlott - nyilván a saját felelőssége enyhítése miatt - megpróbálta elégetni azt a bizonyítékként értékelhető spirálfüzetet, amelybe felvezette a kölcsönkérő személyek nevét és a részükre kölcsön adott pénzösszeget is.

Nem elfogadható és nagyon életszerűtlen II. r. vádlott vallomásának azon része, hogy ezt a spirálfüzetet azért égette el, mert ebben a spirálfüzetben nem a kölcsönvevők neve és pénzösszeg került feltüntetésre, hanem a betelt füzet gyermekei rajzát tartalmazta, s ezt égették el július 30. napján, nyáron, arra hivatkozással, hogy még nyári időszakban is hűvös szokott lenni a lakásukban.

A sértett és élettársának vallomását, illetőleg valamennyi sértett feljelentését és nyomozás során tett vallomását támasztotta alá a tanúk nyomozás során és bírósági tárgyaláson tett vallomásai is. A település jegyzője előadta azt, hogy szóbeszéd útján tudott arról, hogy I. r. és II. r. vádlottak pénzkölcsönözéssel foglalkoztak, mely pénzkölcsönöket igen magas kamatra adták ki, de elmondta, hogy ezen látens cselekmény miatt ő maga is arra kérte a hozzá fordult személyeket, hogy tegyenek az ügyben feljelentést. A polgármesteri hivatalnak és a jegyzőnek is tudomása volt arról, hogy a sértettek elmentek feljelentést tenni, de azzal is tisztában voltak, hogy bizonyos idő elteltével a sértettek a feljelentésüket visszavonták és emiatt nem lett az ügyből büntetőügy.

Csupán néhány sértett esetében tudott arról nyilatkozni, hogy a sértettek az I. r., II. r. és III. r. vádlottaktól való félelem miatt költöztek el a faluból, hiszen telefonon tartotta velük a kapcsolatot és a esetében került arra sor, hogy telefonos bejelentést követően a sértett b.-i lakcímére folyósították a rendszeres szociális segélyt.

A jegyző nyilatkozott arról, hogy a meghatalmazásokkal történő rendszeres szociális segély felvétele nem tipikus példája az uzsorázásnak, de becsatolta a 2007. és 2010. évek közötti időszakra vonatkozó azon kimutatásokat, amikor is I. r. vádlott állításával ellentétben más nevében vett fel rendszeres szociális segélyt.

Ezen okirati bizonyítékokból is kitűnik az, hogy I. r. vádlott több alkalommal élt azzal a jogával, hogy más, hátrányos helyzetben élő ember és családja megélhetéséhez sem elegendő összeget teljes egészében átvegyen a sértettektől, illetőleg azon kívül más személyektől is.

A Polgármesteri Hivatal közléséből az is megállapítható, hogy annak ellenére, hogy I. r. és II. r. vádlott állandó, rendszeres jövedelemmel nem rendelkezett, mégis tudtak a lakókörnyezetükben pénzkölcsönzési tevékenységet folytatni, mely pénzkölcsönzési tevékenységet nyilván a sértettektől beszedett uzsora kamatból tudták finanszírozni.

A tanú nyilatkozott továbbá arról, hogy uzsorahitelezés problematika körét a hivatalban is úgy próbálták megakadályozni, hogy a közfoglalkoztatottak részére heti bérezést nyújtottak. A tanú vallomása továbbá a tekintetben is megerősítette a sértett tanúk nyomozás során tett vallomását, hogy I. r., II. r. és III. r. vádlottak és hozzátartozóik, valamint a sértettek tulajdonképpen egy telepen laknak, ahol napi szinten folyamatos nyomás nehezedik a sértettek részére, hiszen össze vannak zárva, és ezáltal akár a lelki, akár a testi kényszer erőteljesebbé válhat. Mind a tanú vallomásából, mind pedig az I. r. és II. r. vádlottak vonatkozásában 2011. májusában elkészített nyílt rendőri információból egyértelműen megállapítható az, hogy I. r. vádlott, mint a Roma Kisebbségi Önkormányzat vezetője, és felesége, a II. r. vádlott, aki a Roma Kisebbségi Önkormányzat vezető helyettese, igen nagy népszerűségnek örvendtek a roma kisebbség körében, és ezáltal a roma kisebbség életét is lakóhelyükön nagyban befolyásolták, mely befolyásolás elsősorban a megfélemlítésen alapul.

A nyílt rendőri információból a bíróság III. r. vádlott tevőlegességére vonatkozóan is információt szerzett, melyből kiderült, hogy "az adósok megfélemlítését I. r. vádlotton túlmenően az ő nevelt fia, III. r. vádlott végezte."

A bíróság további bizonyítékként értékelte a fentieken túlmenően a vádlottak erkölcsi bizonyítványát, a lefoglalt írással teli papírlapot, II. r. vádlott otthonából lefoglalt papír égésterméket, illetőleg az egyes ügyekben történő nyomozás megszüntetéséről szóló határozatot és a nyomozás elrendeléséről szóló nyomozási bíró határozatait.

A bíróság nem osztotta a védelem azon álláspontját, hogy a 2005-2007. évben elkövetett bűncselekmények miatt elrendelt nyomozások, melyeket a Nyíregyházi Városi Ügyészség minden alkalommal megszüntetett, nem erősítené egymást, hiszen addig amít a Baktalórántházi Rendőrőrs folyamatos, és következetes munkát végzett, addig a Nyíregyházi Városi Ügyészségen ezen ügyek az egy állítás - egy tagadás szintjére redukálódtak, s ezáltal az ügyészség ezen bűncselekményeket megszüntette.

Tette ezt mindaddig, amíg a vádhatóság egy szemfülesebb képviselője nem észlelte az évek óta folytatódó bűncselekmény sorozatot és kezdeményezte a Nyíregyházi Városi Bíróság nyomozási bírójánál a nyomozások tovább folytatását. Megjegyzi a bíróság, hogy a Nyíregyházi Városi Ügyészség nyomozást megszüntető határozata anyagi jogerővel nem bír, az abban foglaltak a bíróságot nem kötik.

A bíróságnak jelen ügyben abban kellett állást foglalnia, hogy I. r. és II. r. vádlottak pénzkölcsönzési cselekvősége uzsora bűncselekménynek minősül-e és ha igen, akkor e végből I. r., II. r. és III. r. vádlottak erőszakot, fenyegetést alkalmaztak-e.

A bíróság álláspontja szerint kétséget kizáró módon megállapítható az, hogy 2005. és 2010. évek között I. r. és II. r. vádlottak pénzkölcsönzési tevékenységgel foglalkoztak úgy, hogy a sértettek rászorult helyzetét kihasználva, rendszeres haszonszerzési célzattal olyan különösen aránytalan mértékű ellenszolgáltatást tartalmazó megállapodást kötöttek a sértettekkel, melynek teljesítése a sértettet, illetőleg hozzátartozóit súlyos, vagy további nélkülözésnek tette ki. A jogalkotó az uzsora bűncselekményt a 2008. évi CXV. tv. 2. § (1)-(2) bekezdésében határozta meg és 2009. március 1-jei hatállyal került vissza a Btk.-ba.

Minden egyes sértett estében beigazolódott, hogy rendszeres szociális segélyből tartották el családjukat, valamennyien állandó jövedelem, kereset nélküliek voltak és nélkülözéssel járó, szűkös állapotban éltek. Az is megállapítható, hogy ezen sértettek esetében a már kisebb összegű kölcsönök következő hónapban dupla vagy tripla összegben történő visszafizetése a sértetteket, illetőleg családtagjait további nélkülözésnek tette ki.

Az 1./ tényállási pontban megállapított elkövetési időponttól kezdődően az uzsora bűncselekmény 2009. március 1-ei Büntető Törvénykönyvbeli megjelenése közötti időtartamban megállapítható az, hogy I. r. és II. r. vádlottak megvalósították a Btk. 298/D. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettét, hiszen törvényi engedély nélkül, pénzügyi szolgáltatási cselekményt végeztek, pénzkölcsönöket nyújtottak az arra rászoruló adósok részére.

Ezen magatartásukat 2005. évtől a 7./ tényállási pontban meghatározott elkövetési időpontig - az uzsora bűncselekmény bevezetéséig - a Btk. 12. § (2) bekezdése alapján folytatólagosan követték el.

A jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette és az uzsora bűncselekmény mellett a bíróság álláspontja szerint I. r., II. r. és III. r. vádlottak a sértettek irányába a kölcsön összeg és annak kamatainak visszafizetése érdekében a Btk. 323. § (1) bekezdésében meghatározott zsarolás bűntettét követték el, hiszen jogtalan haszonszerzési célzattal arra kényszerítették a sértetteket, hogy a jogtalanul igényelt kamatot I. r. és II. r. vádlottak részére visszafizessék és e végből akár testi erőszakot vagy fenyegetést is alkalmaztak.

A zsarolás bűntette esetében az erőszak vagy fenyegetés célzatos magatartás, célja a jogtalan haszonszerzés, jogtalan pedig az a haszon, amely jogszabályba ütközik, amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek ki, vagy ha a társadalom érdekeibe, általános etikai normáiba ütközik.

Mivel a bíróság azt állapította meg a tényállásában, hogy I. r. és II. r. vádlottak uzsora bűncselekményt valósítottak meg, amikor is az adósok a kölcsön összegét sok esetben már vissza is térítették I. r. és II. r. vádlottak részére, azonban ennek ellenére I. r., II. r. és III. r. vádlottak az uzsorakamat teljesítésének kikényszerítése érdekében erőszakot és fenyegetést fejtettek ki, így a fenti bűncselekményeken túlmenően a Btk. 323. §-ában meghatározott zsarolás bűntettének a Btk. 16.§-a szerinti kísérlete állapítható meg terhükre.

Az uzsorakamat ugyanis nem jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igény, hanem jogtalan haszon (Legfelsőbb Bíróság Bfv.III. 670/2008/5. számú határozata).

A bíróság nem osztotta védelem azon jogi álláspontját, hogy amennyiben megállapítható I. r., II. r. és III. r. vádlottak részéről bármiféle kényszer vagy fenyegetés, az csakis és kizárólag a Btk. 273. § (1) bekezdésében meghatározott önbíráskodás bűntettét merítené ki.

Tekintettel a fent leírtakra, miszerint az uzsorakamat nem jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igény, hanem jogtalan haszon, ezért az önbíráskodás bűntettének megállapítására a törvényi elemek hiánya miatt nem kerülhet sor. A bíróság I. r. és II. r. vádlottak esetében a zsarolás bűntettének minősített esetét állapította meg az 1./, 3./, 4./, 5./, 6./ és 8./ tényállási pontokban, mert álláspontja szerint a sértettek lakásának felgyújtásával, csontjaik, berendezési tárgyaik összetörésével, megöléssel, lakáselvétellel történő fenyegetés kimeríti a Btk. 323. § (2) bekezdés b) pontjában írt élet- vagy testi épség elleni, illetve más hasonlóan súlyos fenyegetés fogalmát.

Tekintettel arra, hogy a zsarolás eredmény-bűncselekmény, melynek eredménye a kár, azaz a vagyonban okozott értékcsökkenés, így azon cselekmények esetében, amikor ez a kár ténylegesen a sértettek vagyonában nem következett be, ott a bíróság a zsarolás bűntettének alap- vagy minősített esetében annak kísérletét állapította meg. (1./, 2./, 3./, 4./, 5./, 6./)

Az I. r. vádlottat érintő 3./ tényállási pont esetében mivel két sértett megfenyegetése történt, ezért a bíróság azt 2 rendbeli cselekménynek értékelte és ugyanígy értékelte II. r. vádlott esetében az 5./ tényállási pont esetében azt, hogy szintén két sértettet fenyegetett meg.

A bíróság nem osztotta a vádhatóság azon jogi álláspontját, hogy 2009. március 1. napja után elkövetett bűncselekmények esetében halmazatban állna a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette és az uzsora bűncselekmény, még akkor sem ha a két tényállás két különböző jogtárgyat véd, hiszen a Btk. 330/A. §-ban meghatározott uzsora bűncselekmény vagyon elleni, míg a Btk. 298/D. §-ában meghatározott jogosulatlan pénzügyi tevékenység gazdasági bűncselekmény. Ennek ellenére a bíróság álláspontja szerint a specialitás elvéből kiindulva itt csupán egy látszólagos alaki halmazatról lehet szó. Az üzletszerűen pénzkölcsönt nyújtó uzsorás ugyanis egyértelműen pénzügyi tevékenységet végez törvényi engedély nélkül, de a bíróság álláspontja szerint a konkuráló tényállások közül a több ismérvvel rendelkező - mint a rászorult helyzet, a különösen aránytalan ellenszolgáltatás, a súlyos nélkülözésben megnyilvánuló eredmény -uzsora bűncselekmény a speciális, így I. r. és II. r. vádlottak cselekvőségét a bíróság 2009. március 1. napját követően elkövetett cselekmények esetében csupán az uzsora bűncselekményben állapította meg.

Tekintettel azonban arra, hogy a bíróságnak a Be. 4. §-a alapján a vádat ki kell merítenie, ezért a bíróság I. r. és II. r. vádlottak esetében 1-1 rendbeli a Btk. 298/D. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettében a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontjában foglaltakra figyelemmel a Be. 331. §-a alapján felmentő rendelkezést hozott.

III. r. vádlott 8./ tényállási pontbeli cselekvősége is kétséget kizáró módon megállapítható 1 rendbeli a Btk. 323. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő folytatólagosan, súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettében, melyet, mint a Btk. 20. § (2) bekezdése szerinti társtettes követett el.

A bíróság a büntetés kiszabása során I. r. és II. r. vádlottak vonatkozásában súlyosító körülményként értékelte vádlottak büntetett előéletét, azt, hogy II. r. vádlott a 8./ tényállási pontban leírt cselekményét a Nyíregyházi Városi Bíróság 32.B. 1960/2008/5. számú ügyében jogerősen kiszabott 3 hónap felfüggesztett fogházbüntetés hatálya alatt követte el. Ezen túlmenően mindkét vádlott esetében súlyosító körülményként értékelte a bíróság a rendkívül nagy számú halmazatot, azt, hogy I. r. és II. r. vádlottak a bűncselekményeket lakókörnyezetükben, hosszú időn keresztül folytatták, illetve a hasonló jellegű bűncselekmények rendkívül elszaporodott voltát.

A bűncselekmény elbírálásakor érvényes jogalkotói szándék és akarat az elkövetési időben hatályos anyagi rendelkezéshez képest súlyosabb büntetési tétellel fenyegeti az uzsora bűncselekmények elkövetőit. További súlyosító körülményként értékelte a bíróság I. r. és II. r. vádlottak esetében azt, hogy testi kényszert, vagy fenyegetést a sértettek hozzátartozói előtt vagy hozzátartozók által fejtették ki.

I. r. és II. r. vádlottak esetében enyhítő körülményként a bíróság csupán azt tudta értékelni, hogy mindketten kiskorú gyermekek eltartásáról gondoskodnak és kisebb súllyal azt, hogy a bűncselekmények nagy részében az elkövetési idő az 5 évet meghaladja.

Nem tudta enyhítő körülményként értékelni a bíróság I. r. és II. r. vádlottak esetében azt, hogy több esetben a zsarolás bűncselekménye kísérleti szakaszban elakadt, hiszen ez vádlottaktól független körülmény, a sértettek feljelentése miatt alakult így.

A bíróság III. r. vádlott esetében súlyosító körülményként értékelte a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottságát, míg enyhítő körülményként kisebb súllyal azt tudta értékelni, hogy III. r. vádlott büntetlen előéletűnek minősült, bár hasonló, garázda jellegű elkövetési cselekményért a Nyíregyházi Városi Bíróság előtt 18.Fk. 2265/2009. szám alatt büntetőeljárás volt vele szemben folyamatban. További enyhítő körülményként értékelte a bíróság III. r. vádlott javára, hogy 1 kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik.

Fenti enyhítő és súlyosító körülmények értékelésével a bíróság arra az álláspontra jutott, hogy a Btk. 2. §-ára is figyelemmel mindhárom vádlottal szemben a bűncselekmények elkövetésekor hatályban lévő anyagi jogszabályok szerint szabja ki a büntetést.

A bíróság álláspontja szerint I. r., II. r. és III. r. vádlottak esetében csakis és kizárólag a Btk. 40. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott szabadságvesztés az a büntetési nem, amely visszatartja a vádlottakat attól, hogy a jövőben hasonló jellegű cselekményeket ne kövessenek el, a büntetési fokozat mindhárom vádlott esetében a Btk. 43. § a) pontja alapján börtön.

A bíróság nem osztotta a védelem azon álláspontját, hogy vádlottakkal szemben nem alkalmazható a középmértékes büntetés kiszabási elv, hiszen a középmértékes büntetés kiszabási elv 2010. július 23. napjától hatályos, I. r., II. r. és III. r. vádlottak az utolsó tényállási-pontbeli cselekményüket 2010. augusztusában és szeptemberében követték el.

Mindezek alapján a bíróság a Btk. 83. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott elvek figyelembe vételével szabta ki a szabadságvesztés büntetést I. r. és II. r. vádlottakkal szemben. Tekintettel arra, hogy a Btk. 85. § (3) bekezdése alapján I. r. és II. r. vádlottak vonatkozásában a büntetési tételkeret 2-12 évig terjed, ebben az esetben a büntetés középmértéke a 7 év, és a bíróság a fenti enyhítő és súlyosító körülmények egybevetésével állapította meg a szabadságvesztés büntetés mértékét I. r. és II. r. vádlottakkal szemben.

A bíróság III. r. vádlott esetében lehetőséget látott arra, hogy a kiszabott szabadságvesztés büntetés mértékét a törvényi minimum alatt határozza meg, tette ezt a Btk. 87. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott enyhítő szakasz alkalmazásával.

A bíróság mindhárom vádlottat érdemtelennek tartotta a közügyek gyakorlására, ezért a Btk. 53-55. §-ai alapján mindhárom vádlottat eltiltotta a közügyek gyakorlásától.

I. r. és II. r. vádlottak esetében a gazdagodás erejéig a Btk. 77/B. § (1) bekezdés a) pontja alapján vagyonelkobzást alkalmazott és I. r. és II. r. vádlottak esetében a Btk. 99. § (1) és (2) bekezdése alapján rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról.

A bíróság a nyomozó hatóság által II. r. vádlottól lefoglalt papír iratokhoz történő csatolásáról a Be. 154. § (1) bekezdése alapján, míg a szintén II. r. vádlottól lefoglalt és értékkel nem bíró papír égési termék megsemmisítéséről a Be. 155. § (8) bekezdése alapján rendelkezett.

A bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be. 338. § (1)-(2) bekezdésén alapul.

Nyíregyháza, 2012. február 22. napja

dr. Harman Anikó s.k. a tanács elnöke, az aláírásban akadályozott Tári Gyuláné és Konyári Gézáné tanács tagjai helyett is.