853/B/2000. AB határozat
a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 17. § (2) bekezdése és 144. § (4) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az indítványnak a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 17. § (2) bekezdése és 144. § (4) bekezdése alkotmányellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló részét elutasítja, egyebekben az indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénynek (a továbbiakban: Mt.) az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. törvény 230. § (1) és (3) bekezdései által módosított 17. § és 144. §-ai alkotmányellenességének a megállapítására. Az indítványozó alkotmányjogi panasznak nevezett, de valójában utólagos normakontrollra irányuló kérelmében azt kéri az Alkotmánybíróságtól, hogy az Mt. 17. § (2) bekezdését és a 144. § (4) bekezdését a "módosítás törvénysértő módja" miatt semmisítse meg. Az indítványozó álláspontja szerint az Mt. módosítása során a Kormány nem vette figyelembe a munkavállalók és a szakszervezeteik alkotmányos jogait és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) előírásait, mert nem vonta be az előkészítésbe az érintett társadalmi és érdekképviseleti szerveket.
Az indítványozó továbbá azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy állapítsa meg "a kormány alkotmánysértő magatartását a hatályos Munka Törvénykönyve módosításának előkészítő folyamatában".
II.
Az Alkotmánynak az indítvány által érintett rendelkezései:
"4. § A szakszervezetek és más érdekképviseletek védik és képviselik a munkavállalók, a szövetkezeti tagok és a vállalkozók érdekeit."
"35. § (1) A Kormány
a) védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja az állampolgárok jogait;"
"36. § Feladatának ellátása során a Kormány együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel."
"70/C. § (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson vagy ahhoz csatlakozzon."
Az Mt.-nek az indítványozó által hivatkozott, a 2000. évi CXIII. törvény 230. § (1) és (3) bekezdései által módosított rendelkezései:
"17. § (1) A Kormány az Országos Munkaügyi Tanács egyetértésével
a) meghatározza a foglalkoztatás érdekében a munkavállalók nagyobb csoportját érintő gazdasági okból történő munkaviszony-megszüntetéssel kapcsolatban az e törvénytől eltérő szabályokat;
b) dönt a kötelező legkisebb munkabér (144. §) és a munkaügyi ellenőrzés tekintetében;
c) javaslatot tesz a napi munkaidő leghosszabb mértékének, illetve a munkaszüneti napok meghatározására.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott, a kötelező legkisebb munkabér mértékére vonatkozó döntés kialakítása érdekében az Országos Munkaügyi Tanácsban folytatott egyeztetés a tárgyévet megelőző szeptember 10. napjáig - megegyezés hiányában legfeljebb további 15 napig - tart. Ha ezen időpontig megállapodás nem jön létre, a Kormány - a 144. § (5)-(7) bekezdésben meghatározott szempontok érvényesítése érdekében - meghatározhatja a kötelező legkisebb munkabér mértékét."
"144. § (4) A munkavállalót megillető kötelező legkisebb munkabért és annak hatályossági körét - figyelemmel a 17. § (1)-(2) bekezdésében foglaltakra - a Kormány állapítja meg."
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben azt vizsgálta, hogy sérti-e az Alkotmánynak az érdekképviseletekről rendelkező 4. §-át, a 36. §-át és a szervezetalakítási szabadságot biztosító 70/C. § (1) bekezdését az, hogy a Kormány a 2000. évi CXIII. törvény parlamenti vitája során nem kérte ki az érintett társadalmi szervezetek és érdek-képviseleti szervek véleményét.
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a közhatalmi jogosítványokkal nem rendelkező társadalmi, érdek-képviseleti szervek véleményének beszerzése a jogszabály közjogi érvényességének nem feltétele. [7/1993. (II. 15.) AB határozat, ABH 1993. 418., 419.; 50/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998. 387., 397.; 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999. 325., 349.] Az Alkotmánybíróságnak eseti mérlegeléssel kell eldöntenie azt a kérdést, hogy a külön törvényekben meghatározott jogalkotási eljárási szabály megszegése súlyosságánál fogva adott esetben eléri-e az alkotmánysértés szintjét. [30/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 2000. 202., 207.]
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 9. §-a szerint a Kormány az országos jelentőségű foglalkoztatáspolitikai kérdésekben a munkavállalók és a munkaadók országos érdek-képviseleti szervezeteivel az Országos Munkaügyi Tanácsban (a továbbiakban: OMT) egyeztet. Ennek során az OMT véleményezi a foglalkoztatást közvetlenül érintő törvénytervezeteket. [9. § a) pont]
Ahogyan arra az indítványozó is utalt beadványában, az OMT 2000. október 11-én ülést tartott, amelyen a kormányfő jelezte, hogy kapcsolódó módosító javaslat érkezett az Mt.-nek a minimálbér megállapítására vonatkozó 17. § és 144. §-ainak a megváltoztatására. Ebben az Országgyűlés Költségvetési és Pénzügyi Bizottsága az Mt.-nek a minimálbér megállapítására vonatkozó rendelkezései módosítására tett javaslatot akképpen, hogy az OMT-nek a kötelező legkisebb munkabér megállapításával kapcsolatos egyetértési jogát korlátozta.
A Jat. 20. §-a szerint a jogszabály tervezetének az előkészítésébe be kell vonni a jogalkalmazó szerveket, a társadalmi szervezeteket és az érdek-képviseleti szerveket. A 27. § c) pontja alapján pedig a Kormány elé terjesztendő jogszabálytervezetről nyilvánítanak véleményt az érdekelt társadalmi szervezetek és érdekképviseleti szervek.
Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az Ftv. 9. §-ának a) pontja - a Jat. vonatkozó szabályaival összhangban - csupán a törvénytervezetek vonatkozásában biztosít véleményezési jogkört az OMT számára, nem biztosítja ugyanakkor a folyamatos véleményezést az Országgyűléshez már benyújtott törvényjavaslatok tárgyalása során. Az Ftv. 9. § a) pontjában az OMT számára biztosított jog ezért nem értelmezhető akképpen, hogy az a törvényjavaslathoz az Országgyűlés bizottsága vagy az országgyűlési képviselő által benyújtott módosító, illetve a módosító javaslathoz kapcsolódó további módosító javaslatok véleményezésére is kiterjed.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította: nem alkotmánysértő az, hogy a Kormány az Mt. módosítására benyújtott törvényjavaslat parlamenti vitájának egyes szakaszaiban nem kérte ki az OMT véleményét.
2. Az indítványozó beadványában azt is kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy állapítsa meg "a kormány alkotmánysértő magatartását a hatályos Munka Törvénykönyve módosításának előkészítő folyamatában". Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §-a, illetőleg az Alkotmánybíróságra vonatkozó más törvények alapján a törvény-előkészítés menetének és a Kormány magatartásának a vizsgálatára az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre, ezért az Alkotmánybíróság a kérelmet visszautasította.
Budapest, 2001. október 1.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró