BH 2015.3.78 I. A munkavállaló munkakörének meghatározása nem jogszerű, ha olyan mértékben általános, hogy abból az elvégzendő munkák köre és jellege nem állapítható meg.

II. A munkáltató rendes felmondásában megjelölt alkalmatlanságot a ténylegesen betöltött munkakörnek megfelelő egészségügyi kockázatok alapján kell vizsgálni [1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: régi Mt.) 89. § (2) bek., 76. § (5) bek., 82. § (1) bek.; 1993. évi XCIII. tv. 49-50. §].

[1]A felperes keresete a 2010. július 12-én kelt alperesi rendes felmondás jogellenességének megállapítására és annak jogkövetkezményei alkalmazására irányult.

[2]A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, így az az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte az alperest elmaradt munkabér és átalány kártérítés megfizetésére.

[3]Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2004. szeptember 9-től állt az alperes alkalmazásában a munkaszerződése szerint autógyári technológiai művelet-végrehajtó munkakörben. Munkaviszonyának fennállása alatt tényleges munkafeladatai alapján kizárólag anyagmozgató-targoncás volt, ehhez külön vezetői engedéllyel rendelkezett.

[4]Az alperes a 2010. július 8-án kelt beutalóval - tervezett rotáció miatt - soron kívüli munkaalkalmassági vizsgálatra küldte el a felperest. Azon munkaköri megnevezésként autógyári technológiai művelet-végrehajtó - gyártósor szerelőt és az ahhoz tartozó kockázatokat tüntette fel. A felperes 2010. július 9-én bemutatta a szakorvosi leleteit, és ezt követően a foglalkozás-egészségügyi szakorvos "nem alkalmas" minősítést adott a beutalón megjelölt munkakör tekintetében. Az alkalmatlanság konkrét okát a foglalkozás-egészségügyi szolgálat az alperessel nem közölte.

[5]Az alperes nem adott olyan beutalót a felperesnek, melyen az anyagmozgató-targoncás munkakör kockázatait tüntette volna fel. Az anyagmozgató-targoncás és a gyártósori szerelő munkakör feladatokra irányadó kockázatok csak részben voltak azonosak.

[6]Az alperes a 2010. július 12-én kelt rendes felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntette. Indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperes munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetésére azért került sor, mert a gyártósori összeszerelő (autógyári technológiai művelet végrehajtó) munkakörre szóló munkajogviszonya tekintetében elvégzett soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálat keretében a foglalkozás-egészségügyi szolgálat által 2010. július 9. napján kibocsátott elsőfokú munkaköri alkalmassági vélemény alapján munkavégzésre "nem alkalmas" minősítést kapott.

[7]A munkaügyi bíróság az 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: régi Mt.) 89. § (2)-(3) bekezdéseire, 100. § (1), (4)-(6) bekezdéseire alapítottan hozta meg az ítéletét.

[8]Az elsőfokú bíróság vizsgálta a felperes által betöltött munkakört. Megállapította, hogy a munkaszerződése szerint autógyári technológiai művelet-végrehajtó munkakörben alkalmazta az alperes, azonban a munkaviszonyának fennállása alatt folyamatosan és ténylegesen anyagmozgató, targoncás munkafeladatokat végzett.

[9]Egyetértett annyiban az alperessel, hogy a munkáltató bármilyen megnevezésű munkakörben jogosult a munkavállalót alkalmazni, de a munkakörnek a végzendő munkák jellegét, a végzendő munkák körét meg kell határoznia (BH 1998.52.). A munkakört az abba tartozó feladatok alkotják, ezért elsősorban nem a megnevezésnek, hanem az abba tartozó feladatoknak van jelentősége. A felperes által végzett anyagmozgatás, mint feladatjelleg bármely munkaterületen elvégezhető, az autógyári technológiai művelet végrehajtó megnevezésből önmagában a feladatok jellegére nem lehet következtetni. A felperes munkaköri leírással nem rendelkezett, így az alperes a munkakör megnevezésnél az autógyári technológiai művelet-végrehajtó mellé kötőjellel odaírta a feladat jellegét. Az alperes több beutalón maga is anyagátvevő, mozgató munkakört tüntetett fel (2004. 09. 09., 2010. 02. 25.) a felperes által végzett munka jellegéhez igazodóan. Kifejtette, hogy nem annak van jelentősége, hogy az alperes a konkrét feladat jellegét nem munkakörnek, hanem munkaterületnek nevezi, mert nem a használt kifejezés, hanem a tényleges tartalom számít. Az alperes arra törekedett, hogy a munkavállaló által végzendő munkafeladatok jellegét tágan határozza meg, azonban ez nem vezethet a jogszabály által kötelezően előírt munkakör, mint feladatok jellegének meghatározása tartalmi kiüresítéséhez.

[10]Lényegesnek tartotta annak vizsgálatát, hogy az alperes a beutalóban a felperes által végzett tényleges feladatokhoz, valós munkakörhöz kapcsolódó kockázatokat tüntette-e fel. Ennek keretében áttekintette a felperes részére kiadott beutalókat 2004-től 2010-ig bezárólag. Megállapította, hogy a 2010. július 8-ai beutalóban az alperes a felperes által ténylegesen végzendő feladatok jellegéhez igazodó kockázatoktól részben eltérő kockázatokat tüntetett fel, így azok nem a felperes munkaköréhez, az általa végzett munkák jellegéhez, hanem az autógyári technológiai művelet-végrehajtó - gyártósori szerelő munkakörhöz igazodtak, mely feladatot a felperes a munkaviszonya alatt nem végzett.

[11]Értékelte az elsőfokú bíróság, hogy a felperest a foglalkozás-egészségügyi orvos mely munkakörre, mely munkaköri kockázatok alapján vizsgálta. K.-né dr. S. M. tanú vallomásából megállapította, hogy a beutalón szereplő munkakörre tekintettel jelen esetben a felperest csak a gyártósori szerelő munkakörhöz tartozó kockázatok alapján vizsgálta meg, és csak ebben a munkakörben találta alkalmatlannak, az alkalmasságát a targoncavezetői munkakörre nem vizsgálta. Az alkalmatlanság okát a munkáltatóval nem közölte.

[12]Annak nem tulajdonított jelentőséget a bíróság, hogy a felperes soron kívüli foglalkozás-egészségügyi vizsgálatára rotáció, vagy a táppénzes állománya miatt került-e sor.

[13]Egyetértett a felperes azon érvelésével, miszerint nem volt jelentősége annak, hogy a felperes alkalmas, vagy alkalmatlan volt-e az anyagmozgató munkakörre, mert a rendes felmondás nem erre, hanem a gyártósori összeszerelő munkakörre való alkalmatlanságot jelölte meg. A felperes azonban ilyen munkaköri feladatokat a munkaviszonya alatt nem végzett, és a ténylegesen ellátott feladatok jellegéhez igazodó kockázatok alapján a foglalkozás-egészségügyi vizsgálatára nem került sor, az alperes a targoncavezető, anyagmozgató munkakörre vonatkozó alkalmatlanságáról a rendes felmondás közlésének időpontjában nem tudott.

[14]A munkaügyi bíróság kimondta, hogy a felperes az együttműködési kötelezettségét, és a jóhiszemű, tisztességes eljárás követelményét nem szegte meg, mert nem tudhatta a rendes felmondás közlését megelőzően, hogy az általa nem végzett munkakörre való alkalmatlansága miatt az alperes a munkaviszonyát megszünteti. Nem volt jelentősége annak sem, hogy a felperes nem élt a jogorvoslati jogával az elsőfokú alkalmassági véleménnyel szemben, mert nem az általa végzett munkák jellegéhez igazodó kockázatok alapján vizsgálta meg a foglalkozás-egészségügyi orvos.