BH 2020.12.367 A peres felek között fennálló víziközműves kapcsolódó szolgáltatási jogviszony folytán a felperes az általa benyújtott szolgáltatásért átadási árat követelhet. A bíróság ezért polgári perben, polgári jogi jogcímeken - jogalap nélküli gazdagodás, kártérítés - az átadási díjat nem állapíthatja meg [1959. IV. tv. (régi Ptk.) 339. § (1) bek., 361. § (1) bek., a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. tv. (Vkszt.) 2. §, 27. §, 67. §, 68. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. rendű alperes ügyvezetője a II. rendű alperes, a felperes által kért felszámolásra irányuló eljárásban a bíróság által kirendelt ideiglenes vagyonfelügyelője a III. rendű alperes, a kijelölt vagyonfelügyelője a IV. rendű alperes. A felperes és az I. rendű alperes műszakilag kapcsolódó víziközmű-szolgáltatók, az I. rendű alperes a felperestől szerződés nélkül víziközműves kapcsolódó szolgáltatásként vesz igénybe [N. település önkormányzatával 2013. május 22-én kötött bérleti és üzemeltetési szerződésének teljesítése érdekében] ivóvíz-értékesítési, valamint [N., B., M., K. települések önkormányzataival 2012. november 8-án kötött bérleti és üzemeltetési szerződése teljesítésének érdekében] szennyvízelvezetési és -tisztítási szolgáltatást. A szennyvízelvezetésre 2015. október 2-án kapott vízjogi üzemeltetési engedélyt, 2016. december 19-én működési engedélyt. A 2015. április 16-án kiadott ivóvízellátás vízjogi engedélyes határozat bírósági felülvizsgálata iránt a felperes keresetét a közigazgatási perben a Kúria utasította el 2019. november 5-én meghozott ítéletével. Az I. rendű alperes az előző kapcsolódó szolgáltatótól átvett szennyvízelvezetési közszolgáltatást 2013. május 1-től, a felperestől átvett ivóvíz közszolgáltatást 2014. január 1-től nyújtja. A szennyvízelvezetés és -tisztítás közüzemi szolgáltatásra az előző szolgáltató és a felperes között a szerződést bíróság hozta létre és állapította meg a díjat. Az I. rendű alperes a víziközműves kapcsolódó szolgáltatás ellenértékeként a szolgáltatás megkezdésekor alkalmazott (152 Ft/m3 szennyvíz és 86 Ft/m3 ivóvíz) díjat alkalmazza. A keresetét a felperessel a szennyvízelvezetés és ivóvíz-szolgáltatásra ráutaló magatartással szerződés létrejöttének megállapítása iránt a bíróság elutasította. A jogerős ítélet indokolása szerint a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény (továbbiakban: Vkszt.) szerződéskötési kötelezettséget nem ír elő.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] A felperes a módosított keresetében az I-II. rendű alpereseket egyetemlegesen kérte kötelezni 794 043 801 forint szennyvízelvezetési és ivóvízdíj, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) 301/A. § (2) bekezdése szerinti késedelmi kamat megfizetésére a szerződés nélkül igénybe vett víziközműves kapcsolódó szolgáltatás miatt jogalap nélküli gazdagodás [Ptk. 361. § (1) bekezdése], másodlagosan kártérítés [Ptk. 339. § (1) bekezdése] jogcímen. Kérte továbbá a marasztalásukat 307 581 969 forint kötbér megfizetésére a Vkszt. egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 58/2013. (II. 27.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vkszt.Vhr.) 71. § (1) bekezdése és az üzletszabályzata II. 3. 9. 2. pontja alapján. A 2016. december 31-ig felmerült 472 979 088 forint díj megfizetésére a III-IV. rendű alpereseket is kérte kötelezni kártérítésként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:519. §, 6:522. § (1) bekezdése, 6:524. §-a, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Csőd tv.) 15. § (1), 24/A. §-a (1), (7) bekezdése, 54. §-a alapján.

[3] Az alperesek az ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Az I-II. rendű alperesek védekezése szerint a felperes a Vkszt. 74. § (2) bekezdés 4. pontjában kapott felhatalmazás szerinti miniszteri rendelet megalkotásáig a Vkszt. 77. § (1) bekezdése alapján a 2013. január 31-én jogszerűen alkalmazott, 152 Ft/m3 + áfa szennyvíz-, 86 Ft/m3 + áfa ivóvízdíjat alkalmazhatja. Azt ezt meghaladó perbeli követelés alaptalan. Az I. rendű alperes az általa teljesített 354 916 929 forint erejéig beszámítási kifogást is előterjesztett.

Az első- és másodfokú ítélet

[4] A bíróság jogerős részítélettel a 199 940 081 forint kötbér és késedelmi kamata megfizetésére irányuló keresetet elutasította.

[5] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint az I. rendű alperes gazdagodása az az összeg, amelyet a saját számláiban a felperes közvetített szolgáltatásaként a fogyasztói felé érvényesített és be is szedett, de nem fizette meg a felperesnek. A D. Város Önkormányzata által megállapított hatósági ár a felek viszonyában nem alkalmazható: egyrészt a jogalap nélküli gazdagodás azzal nem azonos, másrészt az I. rendű alperes nem a felperes felhasználója (Vkszt. 2. § 6. pont). A gazdagodás tisztázására folyt könyv- és műszaki szakértői bizonyítás során az I. rendű alperes részére nyújtott szolgáltatás kezelési, karbantartási költsége nem volt elkülöníthető. Az I. rendű alperes a bevételéből a felperes közvetített szolgáltatása értékét megfizette a felperesnek. Tartozása hiányában szerződésen kívül okozott kár nem keletkezett, a további alperesek szándékegységben elkövetett jogsértő magatartása sem merült fel. Az I. rendű alperesre nem terjed ki a felperes üzletszabályzatának hatálya, nem felhasználó, ezért a 2017 márciusában módosított üzletszabályzat alapján sem áll fenn kötbérfizetési kötelezettsége.

[6] A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében a felperes megváltoztatott, 2014. október 1-ig kiterhelt 21 364 510 forint kötbér és késedelmi kamata megfizetése iránti keresete tárgyában a pert megszüntette; ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolásában egyetértett az elsőfokú bíróságnak a helyesen megállapított tényállásból levont jogi következtetésével, azzal, hogy jogalap nélküli gazdagodás jogcímén az I. rendű alperesnek az átvett/átadott szolgáltatás ellenértékét attól függetlenül meg kell térítenie, hogy a közvetített szolgáltatás ellenértékét a saját felhasználóitól be tudta-e szedni. A perbeli esetben a szerződés vagy más jogalap nélküli vagyoneltolódást szolgáltatás igénybevétele (ivóvíz), illetve szolgáltatás nyújtása (szennyvízelvezetés) okozta, így az I. rendű alperesnek a felperestől átvett (ivóvíz), illetve nyújtott (szennyvízelvezetés) szolgáltatás azon ellenértékét kell megtérítenie, amely a felperes önköltsége és az arra felszámítható reális haszon alapján kalkulálható. A felperes önköltsége nem azonos a D. Város Közgyűlése által megállapított hatósági árral. Az elsőfokú eljárásban az önköltség megállapítására folytatott szakértői bizonyítást a felperes adatszolgáltatásának elmaradása akadályozta meg (43. számú végzés, 65. számú szakvéleménye és 9. számú melléklete, 76. számú végzés), így a bizonyítatlanság következményét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján viselnie kell. A könyvszakértő csak az I. rendű alperes által elismert 152 Ft/m3 és 86 Ft/m3 közvetített szolgáltatási árból indulhatott ki, amelynek figyelembevételével a felhasználóinak kiszámlázott szennyvíz- és ivóvíz-szolgáltatás díjában közvetített (felperesi) szolgáltatás nettó ellenértéket megfizette a felperesnek (163. számú kiegészített szakvélemény). A kiegészített könyvszakértői vélemény nem szenvedett a Pp. 182. § (3) bekezdésében meghatározott hiányosságban, nem volt ok más szakértő kirendelésére. Helyes volt az elsőfokú ítélet azon megállapítása is, hogy az I. rendű alperes hatósági engedélyek birtokában látja el a közüzemi szolgáltatásokat, így magatartása nem jogellenes, kártérítés címén ilyen okból sem tartozhat. E keresetek megalapozatlansága folytán nem lehet alapos a II-IV. rendű alperesekkel szembeni kereset sem. A II. és a IV. rendű alperes a tevékenységét az I. és III. rendű alperes nevében fejtette ki [a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 29. § (1), 30. § (1) bekezdése; a Ptk. 3:21. § (1), 3:24. § (2) bekezdése], annak során harmadik személynek okozott esetleges károkért közvetlenül nem felelnek.