BH 2005.12.451 Az ingatlan kisajátítását a bányaművelési jogosítvánnyal rendelkező vállalkozó magánérdeke nem teszi indokolttá [1976. évi 24. tvr. 1., 4., 29. §; 33/1976. (IX. 5.) MT r. 3. §].

A gy.-i külterületi ingatlanok tulajdonosa az alperesi beavatkozó, akinek érdekeltségi körébe tartozik a G. Mélyépítő Kft. (a továbbiakban: Kft.). A felperes ezen a területen bányászati jogosultsággal rendelkező bányavállalkozó. A felperes és a Kft. közötti szerződéses kapcsolatból eredő jogvita miatt a felperes az ingatlanokra kisajátítási eljárás lefolytatását kezdeményezte. Az alperes 2004. április 6-án kelt határozatával a kisajátítást elrendelte, mert a bányászat a kisajátításról szóló 1976. évi 24. tvr. (a továbbiakban: Ktvr.) 4. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint közérdekű célnak minősül, így az ingatlanoknak az állam javára történő kisajátítása indokolt. Ezt követően az alperes a 2004. július 7-én kelt határozatával a kisajátítási kérelmet elutasította a Ktvr. végrehajtása tárgyában kiadott 33/1976. (IX. 5.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 3. §-ának (1) és (2) bekezdésére alapítottan. Az eljárásban kirendelt kisajátítási szakértő véleménye, a bányakapitányság háromszori megkeresésére adott válasza, a felperes és a beavatkozó előadásai és egyéb információi mérlegelése alapján megállapította, hogy a perbeli esetben az ingatlanok kisajátításához szükséges közérdekűség nem állapítható meg. A határozat hozatalánál figyelembe vették a megkezdett bányaművelést, azt, hogy a területen történt beavatkozás nagysága és jellege nem alapoz meg olyan közérdekűséget, amely a tulajdonelvonással arányban állam. A közelben működő bányák földrajzi távolsága, az ingatlanok termőképessége a helyi igényeket kielégíti.

A közérdekűség kérdésében az alperes álláspontja szerint mérlegelési jogkörében döntött. Megvizsgálta ugyanakkor az 1/2004. (II. 12.) AB határozat, valamint a 64/1993. (X. 22.) AB határozatban foglaltakat és az ott írt jogelveket is figyelembe vette mérlegelésénél. Megállapította, hogy a kisajátítási kérelmet előterjesztő felperes bányavállalkozó, valamint az ingatlan tulajdonosa a kisajátítási eljárást megelőzően együttműködött, a felek közötti viszony megromlott, elszámolási és egyéb jogviták miatt az együttműködés ellehetetlenült. Ez azonban nem indokolja a kisajátítást, mert a közérdekű cél; a bányaművelés enélkül is megvalósítható.

A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásának kötelezését kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az Alkotmány 13. §-ának (1) és (2) bekezdése, a Ptk. 177. §-ának (1) bekezdése, a Ktvr. 1. §-ának (1) bekezdése és 4. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak ismertetése után kifejtette, hogy a Ktvr. 4. § (1) bekezdésében felsorolt közérdekű célok fennállása nem jelenti feltétlenül a kisajátítás indokolását és a tulajdon elvonását, mert arra csak abban az esetben van lehetőség, ha a kisajátítás közérdekűsége is fennáll. Kifejtette, hogy a Ktvr. 18. §-ának (3) bekezdése szerint a közigazgatási hivatal vezetője jogosult dönteni arról, hogy a kisajátítás közérdeket szolgál-e, e közérdekű célt a kisajátítani kért ingatlanon indokolt-e megvalósítani, és fennállnak-e a kisajátítás egyéb feltételei. Ennek folytán a közérdekűség eldöntésére a bányászati szakhatóság nem volt jogosult. Elfogadta azt az alperesi álláspontot, hogy a kisajátítás elrendelésekor, a kisajátítási kérelem benyújtásakor azt kellett megvizsgálnia az alperesnek, hogy a kisajátítási kérelem indokolt volt-e abból a szempontból, hogy fennáll-e a Ktvr. 4. § (1) bekezdése szerinti közérdekű cél, amely a kisajátítási eljárást megalapozza, továbbá a kérelem rendelkezik-e a jogszabály által megkívánt mellékletekkel, dokumentációkkal. Megállapította ennek alapján, hogy a közérdekűség fennállása a felperes kérelme kapcsán nem volt megállapítható, annak benyújtására azért került sor, mert az ingatlan tulajdonosával korábban fennállott konszenzuson alapuló egyezségi megállapodás felbomlott, a továbbiakban nem tudtak együttműködni és az ingatlan adásvételére vonatkozó kísérlet is eredménytelen maradt. Az állam szempontjából közömbös, hogy a bányászati jogot mely gazdasági társaság, vagy vállalkozó gyakorolja.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezése mellett az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését kérte.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.