A Győri Ítélőtábla Gf.20416/2008/3. számú határozata felelősség megállapítása (KONSZERNJOGI felelősség megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §] Bírók: Ferenczy Tamás, Világi Erzsébet, Zámbó Tamás

Kapcsolódó határozatok:

Győri Törvényszék G.20950/2006/60., *Győri Ítélőtábla Gf.20416/2008/3.*, Kúria Gfv.30348/2009/4., 3539/2023. (XII. 21.) AB határozat

***********

Győri Ítélőtábla

Gf.IV.20.416/2008/3.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Győri Ítélőtábla a Szalma és Partnerei Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Cserichné dr. Gyovai Judit ügyvéd) által képviselt felperesnek a Dr. Simon Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Simon Zoltán ügyvéd) által képviselt alperes ellen konszernjogi felelősség megállapítása iránt indított perében a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2008. szeptember 10. napján kelt G.20.950/2006/60. sorszám alatti ítéletével szemben az alperes által 62. szám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 152.000,- (Egyszázötvenkettőezer) Ft első- és másodfokú perköltséget, viselje továbbá a mindkét fokú eljárás során felmerült költségeit.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Keresetében a felperes az alperes - mint a "A" Kft. közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező tagja - konszernjogi felelőssége megállapítását kérte az 1997. CXLIV. törvény (Gt.II.) 296. §. (3) bekezdése alapján.

Keresetében előadta, hogy a cégnyilvántartásba a Cg. ... cégjegyzékszám alatt bejegyzett "A" Kft. az alperes, valamint "B" tagságával 2003. október 31. napján alakult, 3.000.000,-Ft jegyzett tőkével. A társaságban az ügyvezetői tisztséget is betöltő alperes 2.900.000,-Ft névértékű üzletrésszel - 2007. október 31. napjáig - közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkezett.

2002. december 3. napjától a felperes értékesítési vezetője az alperes házastársa, Marton János volt, aki 2004. július 30-tól - munkaviszonya 2004. október 11-i rendkívüli felmondásáig - az ügyvezetői tisztséget töltötte be a felperesnél. A felperes, valamint az alperes által képviselt "A" Kft. között szállítási - és bizományi szerződés jött létre, melyek alapján a felperes a "A" Kft-nek 2003. decemberétől 2004. októberéig női fehérnemű termékeket szállított. A "A" Kft. az ezen jogviszonyokból eredő fizetési kötelezettségeinek jelentős részben nem tett eleget, ezért a felperes 11.380.602,-Ft tőke és kamatai megfizetésére kérte kötelezni külön perben. A perben a bíróság jogerős ítéletével (a Győri Ítélőtábla 2007. május 16. napján kelt Gf.IV.20.389/2006/4. szám) 7.176.059,-Ft tőke és járulékai megfizetésére kötelezte a "A" Kft-t.

A felperes kereseti érvelése szerint a konszernjogi felelősség Gt.II. 296. §. (3) bekezdésében meghatározott két feltétele - a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatása és ezzel összefüggésben a társasági kötelezettség teljesítésének jelentős veszélyeztetése - megvalósult. Ugyanis a "A" Kft. legnagyobb szállítója - a felperes - felé két üzleti éven át fizetést nem teljesített, ezzel veszélyeztette kötelezettségei teljesítését. Így tartozásai meghaladták a társaság likvid vagyonát, mellyel fizetésképtelenség közeli helyzetbe került. A legnagyobb szállítója ki nem fizetésével értékesítési bevételei is jelentősen lecsökkentek, amely miatt további beszerzéseit sem tudta fedezni.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a "A" Kft. fizetési nehézségeit csupán a felperes, illetve bérbeadója okozta, ennek ellenére gazdasági tevékenységét folytatja, két üzlete működik és - felperesen kívüli - szállítói kapcsolatai megmaradtak. A cég hitelképes, finanszírozására éppen az alperes biztosított 9.000.000,-Ft tagi kölcsönt. Álláspontja szerinti a konszernjogi szabályok célja nem a cégek közötti elszámolási vita kiterjesztése a tagra. Azzal érvelt, hogy a hátrányos üzletpolitika csak hosszabb időszak alatt és célzatosan folytatható a bírói gyakorlat szerint (BH 2005/150.). Így az vizsgálandó, hogy az alperes gazdasági döntései a cég érdekeit szolgálták-e.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével megállapította, hogy az alperest korlátlan és teljes felelősség terheli a "A" Kereskedelmi Kft. tartozásaiért. Határozata indokolásában elsődlegesen azt állapította meg, hogy a Gt.II. 296. §. (3) bekezdése és 297. §-a alapján a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperes közvetlen befolyása folytán az ellenőrzött társaságra tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott, amely miatt a kötelezettségei teljesítése veszélybe került. Az eljárása során kirendelt és aggálytalannak tartott szakértői vélemény alapján megállapította, hogy az alperes üzletpolitikája a 2004. október és 2006. február 15. napja közötti időszakban az ellenőrzött cégre hátrányos volt. Ezt azzal indokolta, hogy a legnagyobb összegű - 18.000.000,-Ft-ot meghaladó - tartozása a felperessel szemben állt fenn és a kiegyenlítési szint is a felperes tekintetében volt a legalacsonyabb. Az ellenőrzött társaság a szállítói bizalmát elveszítette, áruit csak készpénzes fizetéssel tudta beszerezni, likviditási mutatói az elvárható minimális értékek alá csökkentek, saját tőkéje negatív lett; így a cég a 2005. év végére csődközeli állapotba került. Tekintve, hogy az alperes a felek részére engedélyezett 15 napos határidőn belül a kézbesített szakvéleményre észrevételt nem terjesztett elő, továbbá az utóbb előterjesztett beadványaiban a szakvélemény érdemi megállapításait nem vitatta, az elsőfokú bíróság mellőzte annak kiegészítését.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést - elsődlegesen - az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása, míg - másodlagosan - az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú eljárás megismétlése iránt.

Fellebbezése indokolásában kifogásolta az elsőfokú bíróság bizonyítékok értékelésére vonatkozó tevékenységét, valamint azt, hogy az elsőfokú bíróság - indítványára - mellőzte a beszerzett könyvszakértői vélemény kiegészítését és a szakértő személyes meghallgatását. Rámutatott, hogy a 2008. augusztus 26. napján kelt beadványában indítványozta további okirati bizonyítékok beszerzését és a szakértő rendelkezésére bocsátását, melyet az elsőfokú bíróság indok nélkül mellőzött. A könyvszakértői vélemény megállapításait azért vitatta, mert az - a bírósággal együtt - egyáltalán nem vizsgálta, hogy mi volt az ellenőrzött társaság nehéz anyagi helyzetének kiváltó oka.

Az elsőfokú bíróság érdemi jogkövetkeztetését azért tartotta alaptalannak, mert álláspontja szerint a hátrányos üzletpolitikai megállapításához szükség van az arra vonatkozó célzatra, de legalábbis az abba való gondatlan belenyugvásra, hogy a társaság vagyonát csökkentsék vagy elvonják, és így a társaság hitelezői finanszírozzák annak működését. Az alperes éppen ennek elkerülése érdekében biztosított 9.000.000,-Ft tagi kölcsönt az ellenőrzött társaságnak, valamint készfizető kezességet vállalt a cég Széchenyi kártyájáért. Változatlanul hivatkozott az elsőfokú eljárásban már idézett bírói gyakorlatra, mely szerint a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatása mindig szándékosságot és célzatosságot feltételez, mely az alperes esetében nem feltételezhető. Az ellenőrzött cég ugyanis csak a felperessel állt perben, az elsőfokú ítéletben felsorolt többi nagy beszállítója felé a tartozásait rendezte. Önmagában pedig az ellenőrzött cég rossz gazdálkodása, működésének kedvezőtlen gazdasági-piaci környezete és annak hátrányos változásai nem elegendő a hátrányos üzletpolitika megállapításához.