ÍH 2022.134 A MUNKAVÁLLALÓ KIZÁRÓLAGOS ELHÁRÍTHATATLAN MAGATARTÁSA

Amennyiben a munkáltató a munkavédelmi kockázatokra a munkavállalót kioktatja, kockázatértékelést készít és munkavédelmi szabályzatban is rendezi a munkafolyamattal kapcsolatos veszélyeket, ezen szabályozással ellentétes gyakorlat sem nyer igazolást, akkor a munkavállaló általános élettapasztalattal, szakmai ismereteivel szembeni eljárása a baleset kizárólagos okának minősül. [2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (2) bekezdés a) és b) pontja]

Az elsőfokú bíróság 2022. május 5-én kelt közbenső ítéletével megállapította, hogy a felperes 2017. április 24-én bekövetkezett balesete kapcsán az alperes kártérítési felelőssége 70 %-os, míg a felperesé 30 %-os mértékű.

Az általa megállapított tényállás szerint a felperes 2017. február 13-tól állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél ápoló-gondozó munkakörben havi 161.000 forint munkabérért.

Az alperesnél ekkor hatályos kockázatértékelés a munkaeszközök körében kockázati tényezőnek minősítette a munkaeszközök használat előtti ellenőrzésének hiányát, a rendeltetésellenes, illetve a munkáltató utasításának nem megfelelő használatot és ennek következményeiből keletkező fizikai, mechanikai, kémia sérüléséket, áramütést, égést és forrázást. Kitért arra, hogy konyhai eszköz használatakor a felhasznált anyag fizikai tulajdonságainak nem ellenálló tartóeszközben történő tároláskor (forró folyadék) a tárolóeszköz repedésekor kifröccsenő forró folyadéktól sérülés veszélye állhat fenn. Tartalmazta továbbá, hogy forró felületek érintése, forró folyadék bőrfelületre jutása égési sérülést okozhat a biztonságos munkavégzésnek nem megfelelő munkaeszköz használatakor, illetve a munkáltatói utasítástól eltérő eljáráskor, a veszély bekövetkezése lehetséges, de nem valószínű. A teendők meghatározásakor szükséges intézkedésként az oktatás megtörténtét rögzítette (a használat kapcsán), illetve az előírt karbantartás meglétét.

Az alperes munkavédelmi szabályzata előírta, hogy a munkavállaló olyan munkaeszközt köteles használni, amely védelmet biztosít a felhasznált anyag hatásai ellen. Továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy a használt eszközöknél, berendezéseknél a kezelt anyag fizikai tulajdonságainak nem megfelelő tárolása, alkalmazása (forró folyadék nem megfelelő eszközbe öntése) esetén milyen kockázati tényezőkkel kell számolni, és arra, hogy forró folyadék magas hőmérsékletet nem álló (nem hőálló üveg) eszközbe, edénybe átöntése forrázás veszélye miatt tilos.

A felperes a munkába lépése napján, azaz 2017. február 13-án munkavédelmi oktatásban részesült. Ennek részét képezte az alperes munkavédelmi szabályzata alapján a konyhai kancsók biztonságos használata, miszerint forró vizet csak a mosogató medencében elhelyezett műanyag és kerámia kancsóba szabad tölteni.

2017. április 24-én a felperes 12 órás beosztása szerint reggel 6 órakor kezdte meg munkavégzését, a délelőtti teendők befejezése után 10:45 perc körül a konyhába ment teát készíteni saját részére. A konyhapulton lévő elektromos vízmelegítővel felforralta a vizet, majd átöntötte a pultra helyezett vastagfalú üvegkancsóba, és teafiltert tett bele. 5 másodpercnyi idő elteltével az üvegkancsó szétrepedt és darabjaira repült szét a konyhában. A kiömlő folyadék a pulttól kb. 0,3 méterre álló felperes mindkét lábára, főleg a bal combjára fröccsent. A felperes az erős fájdalom miatt a mosdóban hideg vízzel hűtötte a sérült bőrfelületet, a balesetről az intézményvezető értesítette a mentőszolgálatot, akik ellátták a sérüléseit és a M.Oktatókórház Sürgősségi baleseti Szakambulanciájára szállították.

2017. április 24-én kelt orvosi lelet szerint a felperes a baleset következtében a csípő és az alsó végtag másodfokú égési sérülését szenvedte el. Az alperes a balesetről munkabaleseti jegyzőkönyvet vett fel, és társadalombiztosítási kifizetőhely lévén azt üzemi balesetnek ismerte el. A határozat a baleset egészségkárosító következményeként mindkét lábat ért másodlagos égési sérüléseket rögzített. A felperes 2017. április 25-től május 31-ig baleseti táppénz ellátásban részesült. 2017. június 1-jétől ismét munkába állt, és 2017. augusztus 31-én közös megegyezéssel megszűnt a munkaviszonya.

A foglalkozás-egészségügyi szerv elsőfokú szakvéleménye a felperes balesetből eredő össz-szervezeti egészségkárosodásának mértékét 8 %-ban állapította meg.

Az elsőfokú bíróság a felperes munkaviszonyával összefüggésben keletkezett kárának megtérítése körében előterjesztett keresetét a jogalap tekintetében túlnyomó részben alaposnak találta közbenső ítéletében. Döntését a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban. Mt.) 166. § (1) és (2) bekezdésére, 167. § (2) bekezdésére és a munkáltatónak a munkavállalója egészségi állapotában bekövetkezett károkért fennálló felelőssége egyes kérdéseiről szóló 1/2018. (VI.25.) KMK véleményre alapította.

Rögzítette, hogy a felek között a munkaviszony fennállta és annak tartalma, valamint az sem volt vitatott, hogy a 2017. április 24-én 10:45 perc körüli baleset a felperes munkavégzése alatt, munkahelyén, munkaidőben érte. A munkaviszonnyal összefüggést a munkaidő alatt munkaközi szünetekben a személyes szükségletek kielégítése is megalapozza, ezért nem volt relevanciája annak az alperesi hivatkozásnak, hogy a felperesnek a teafőzés nem tartozott munkaköri feladatai közé, és hogy a teát nem az otthon lakói, hanem saját részére és nem is étkezésre szánt időben készítette. Mindezek miatt a munkáltató kártérítési felelősségének pozitív feltételei fennálltak, az egészségkárosodás bizonyítottan a felperesi munkaviszonnyal összefüggő baleset eredménye volt.

Az alperesi mentesülés feltételeinek Mt. 166. § (2) bekezdés a) pontja szerinti, kimentést megalapozó okok vizsgálata körében rámutatott, hogy a munkamódszer, munkaeszköz, anyag megfelelősségét a munkáltatónak kellett biztosítani, e körülmények ellenőrzési körébe tartozóak. Az üvegkancsót az alperes bocsátotta a munkavállalói rendelkezésére, az általa biztosított eszköz volt, így annak minőségére, milyenségére, és rendeltetésszerű használatára ráhatással bírt. Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy a balesetet követő döntésével megszüntette az üvegkancsók alkalmazását. Erre figyelemmel az ellenőrzési körén belül történt a károsodás, így a munkáltató nem mentesülhetett az Mt. 166. § (2) bekezdés a) pontja alapján. Figyelemmel arra, hogy a kimentés három feltételének egyidejűleg kell fennállnia, így rögzítette, hogy a másik két konjunktív feltételt már nem kellett vizsgálnia.

Az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja szerinti, a felperes kizárólagos és egyben elháríthatatlan magatartására történő alperesi hivatkozás körében értékelte a munkavédelmi szabályzatban és kockázatértékelésben a forró folyadék használatával kapcsolatos előírásokat és tilalmakat, amely tényeket a felperes sem vitatott, így azt sem, hogy munkavédelmi oktatásban részesült. A bizonyítási eljárás alapján (a perbeli balesetet követően a felperes volt munkatársai által aláírt nyilatkozat, B.né P. A., W. M.né és K. M. tanúvallomása) megállapította, hogy minden munkavédelmi oktatás alkalmával elhangzott az, hogy a munkavállalók a forró vizet az üvegkancsóba ne öntsék, valamint az, hogy használni kell a mosogató medencét a víz áttöltése során. Ezért azt is figyelembe véve, hogy a felperes munkavédelmi oktatásán csak ő, és az oktató Gy. P. voltak jelen, és Gy. P. írásba foglalt nyilatkozattal igazolta, hogy a felperes ebben az oktatásban részesült, megállapította, hogy a felperes a kancsó használatáról előzetes tájékoztatást kapott.