BH 2011.2.33 I. A terhelt haszonszerzés végett olyan személyeket vett rá lakásépítési támogatás igénylésére, akik erre - személyi és szociális helyzetük alapján - jogosultak voltak, de az építkezéshez önerővel nem rendelkeztek és lakásépítési szándékuk sem volt. Az építési szándékot, a rendelkezésre álló önerőt és az építkezések készültségi fokát illetően valótlan tények állításával és hamis okiratok felhasználásával a lakásépítési támogatást folyósító pénzintézetet megtévesztette és a támogatás összegének felvételével kárt okozott, ezáltal csalást valósított meg [Btk. 310. §].

II. A kár a megtévesztett pénzintézet vagyoni rendelkezésekor - a lakás támogatás kifizetésével - bekövetkezett [Btk. 137. § 5. pont].

III. Az üzletszerű elkövetés megállapítható a cselekmények csekélyebb száma, akár egy bűncselekmény esetén is, ha az elkövető rendszeres haszonszerzésre törekszik még akkor is, ha ténylegesen nem jutott vagyoni előnyhöz [Btk. 137. § 9. pont].

A II. r. terheltet a városi bíróság a 2007. november hó 27. napján kelt ítéletével társtettesként folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett jelentős kárt okozó csalás bűntette, és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt halmazati büntetésül 2 évi börtönbüntetésre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A fellebbezések során eljáró megyei bíróság a 2008. április hó 29. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt vonatkozásában helybenhagyta.

A megállapított tényállás a következő.

A II. r. terhelt 2001. évben közelebbről már meg nem határozható időpontban terhelt-társaival megállapodott abban, hogy olyan személyeket keresnek fel, akik jogosultak lakásépítési kedvezményre, és azt ezen személyekkel igénybe vetetik abban az esetben is, ha nem kívánnak építkezni, és az építkezéshez sem önerővel, sem anyagi forrással nem rendelkeznek. A II. r. terhelt több városban keresett fel terhelt-társaival olyan személyeket, akik több kiskorú gyermek tartásáról gondoskodnak és az igénybe vehető lakásépítési kedvezményt nem használták fel. Ilyen körülmények között a II. r. terhelt a következő bűncselekményeket követte el.

A II. r. terhelt 2002 júliusában T.-on rábeszélte O. G. és O. G.-né terhelteket a lakásépítési kedvezmény igénybevételére. A lakás kialakítását a B. S. E. u. 21. szám alatti lakóépület tetőterének beépítésével tervezték. A II. r. terhelt az ehhez szükséges engedélyeket megszerezte, míg a lakásépítési támogatás igényléséhez szükséges további dokumentumokat, a kiskorú gyermekek nevelését igazoló okiratot O. G. és O. G.-né szerezte be az önkormányzat jegyzőjétől. Az adó visszatérítési támogatásról készült és a ráépítést engedélyező tulajdonosi nyilatkozatot a II. r. terhelt ügyleti tanúként írta alá. 2002. július 30-án O. G. és O. G.-né a pénzintézethez benyújtották a kedvezmény igénylését, amelyben valótlanul önerőként tüntették fel, hogy az építkezés 35 százalékos készültségi fokban van. A pénzintézet 2002. augusztus 7-én szerződést kötött O. G.-vel és O. G.-nével 2 400 000 forint lakásépítési kedvezmény és 400 000 forint adó visszatérítési támogatás folyósításáról. O. G. és O. G.-né a felépítendő épület tervezésében és az építkezés kivitelezésében nem vettek részt, ezeket J. S. és M. B. II. r. terhelt bonyolította. O. G. és O. G.-né terheltek kizárólag a támogatási összeg átvételének alkalmával jelentek meg a II. r. terhelt kíséretében a takarékszövetkezetben, és a felvett összeget átadták a II. r. terheltnek. A készültségi fokok igazolását 2002. szeptember 3-án és 23-án nyújtották be a takarékszövetkezethez. A támogatások ily módon történő igénylésével és felvételével a Kincstári Vagyonigazgatóság sértettnek összesen 2 800 000 forint kárt okoztak, amely nem térült meg.

2002 márciusában J. S. M.-ben felkereste K. O.-né ottani lakost, akit a lakásépítési kedvezmény igénybevételére beszélt rá. K. O.-né 2002. március 24-én a pénzintézethez benyújtotta igénylését, amelyben valótlanul tüntette fel, hogy a 4 201 000 forint becsült költségű építkezéshez mint építtetőnek 1 601 000 forint készpénz áll rendelkezésére. Valójában azonban ez az összeg nem volt meg. A pénzintézet az önerő meglétét ilyen összegben elfogadva 2002. április hó 10. napján szerződést kötött K. O.-néval, 2 600 000 forint lakásépítési kedvezmény és 400 000 forint adó visszatérítés folyósítására a S., J. S. u. 20. szám alatti emelet ráépítéssel készülő lakás építése céljára. Az engedélyezésre a II. r. terhelt vette rá az ingatlan tulajdonosát, K. M. A.-t. Az engedély megadását követően az építési engedély ellenértékeként 200 000 forintot adott részére. Az így megszerzett engedély, mint a lakásépítés engedélyezésének és ekként a lakásépítési támogatás folyósításának a feltétele, az engedélyezési eljárás során felhasználásra került. A II. r. terhelt az ügyintézést és az építkezés helyi irányítását intézte.

2002. május 15. napján valótlan tartalmú számlákat nyújtottak be a pénzintézethez összesen 1 822 500 forint értékben, amely a fenti támogatási összegek felhasználását igazolta. Az elvégzett munkákról kiállítandó bejelentő lapokat 2002. május 2. és május 14. napja között nyújtották be a pénzintézethez, amely 2002. május 2. és július 2. napja között összesen 3 000 000 forint lakásépítési kedvezményt és adó visszatérítést fizetett ki, amelyet a pénzkifizetések alkalmával K. O.-né J. S.-nak adott át. A támogatások ily módon történő igénylésével és felvételével a II. r. terhelt a Kincstári Vagyonigazgatóság sértettnek további 3 000 000 forint, míg a két építkezés során mindösszesen 5 800 000 forint kárt okozott, amely nem térült meg.

A jogerős ügydöntő határozatok ellen a II. r. terhelt védője útján a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyet a terhelt írásban kiegészített és fenntartott. Arra hivatkozott, hogy a jogosulatlan lakástámogatás felvételénél nem működött közre a konkrét megállapodások megkötésében, az ügyek intézésében nem vett részt.

Állítása szerint a jogosultak a megfelelő önerővel rendelkeztek és a lakások a vonatkozó építési szabályoknak megfelelően elkészültek. Iratellenes a bíróságok azon ténymegállapítása, hogy az épületek még a szükséges 35 százalékos készültségi fokban sem készültek el.

Sérelmezi, hogy a bíróságok az új ingatlanforgalmi szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványait elutasították, hogy a felismertetési eljárás eredményét figyelmen kívül hagyták, a terhelő tanúk szembesítését elmulasztották.

A II. r. terhelt vitatta bűnösségének megállapítását arra hivatkozással, hogy a csalás bűntettének törvényi tényállási elemei nem valósultak meg. Az építkezési szándék minden esetben valós volt, nem tévesztett meg senkit, így a kifizető pénzintézetet sem. Jogtalan haszonszerzési célzat nem vezette, az esetleges károkozásban sem vett részt. Álláspontja szerint a csalás bűntette akkor valósult volna meg, ha az építkezések meg sem kezdődtek volna.

A II. r. terhelt kifogásolta a csalási cselekmények esetében az üzletszerűség megállapítását, ugyanis a cselekményekből semmiféle haszna nem származott és a rendszeresség is, mint törvényi feltétel hiányzott.