Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

(KISFILM!)

...Tovább...

Bíró, ügytárgy keresése

KISFILM! Hogyan tud rákeresni egy bíró ítéleteire, és azokat hogyan tudja tovább szűkíteni ügytárgy szerint.

...Tovább...

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

...Tovább...

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

...Tovább...

Keresés "elvi tartalomban"

A döntvények bíróság által kiemelt "elvi tartalmában" közvetlenül kereshet. (KISFILMMEL)

...Tovább...

Mínuszjel keresésben

A '-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából. Kisfilmmel mutatjuk.

...Tovább...

Link jogszabályhelyre

KISFILM! Hogyan tud linket kinyerni egy jogszabályhelyre, bekezdésre, pontra!

...Tovább...

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

keresés: a BH-k címébe ezt az adatot is beleírjuk. ...Tovább...

Egy bíró ítéletei

A KISFILMBEN megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét!

...Tovább...

Jogszabály paragrafusára ugrás

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tud a keresőből egy jogszabály valamely §-ára ugrani. Érdemes hangot ráadni.

...Tovább...

Önnek 2 Jogkódexe van!

Két Jogkódex, dupla lehetőség! KISFILMÜNKBŐL fedezze fel a telepített és a webes verzió előnyeit!

...Tovább...

Veszélyhelyzeti jogalkotás

Mi a lényege, és hogyan segít eligazodni benne a Jogkódex? (KISFILM)

...Tovább...

Változásfigyelési funkció

Változásfigyelési funkció a Jogkódexen - KISFILM!

...Tovább...

Módosult §-ok megtekintése

A „változott sorra ugrás” gomb(ok) segítségével megnézheti, hogy adott időállapotban hol vannak a módosult sorok (jogszabályhelyek). ...Tovább...

Iratminták a Pp. szövegéből

Kisfilmünkben bemutatjuk, hogyan nyithat meg iratmintákat a Pp. szövegéből. ...Tovább...

PK 294. szám

A PK 10. számú állásfoglalás módosítása

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) a korábbitól eltérően szabályozza az ingatlanok árverését. A jogszabályban foglaltak a PK 10. számú állásfoglalás I. pontjának kiegészítését teszik indokolttá.

A gazdasági, társadalmi viszonyok megváltozása a közös tulajdon megszüntetése iránti kereset esetleges elutasítása feltételeinek az eddiginél differenciáltabb megközelítését, a PK 10. számú állásfoglalás III. pontjának módosítását teszi szükségessé.

A PK 24. számú állásfoglalás b) pontjában, valamint a PKT 3/1979. számú állásfoglalásban kifejtettek kapcsolódnak a PK 10. számú állásfoglalás tematikájához, összefoglalásukat célszerűségi szempontok indokolják.

Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma a következők szerint határozott:

1. A PK 10. számú állásfoglalás rendelkező részének I. pontja helyébe a következő szöveg lép:

"I. A közös tulajdon tárgyának a tulajdonostárs tulajdonába adása esetén a megfelelő ellenértéket, az árverés útján való értékesítésnél pedig a legkisebb vételárat a bíróságnak ítéletében kell megállapítania. Az ítéletben megállapított legkisebb vételárat a végrehajtás során sem a végrehajtó, sem a végrehajtást elrendelő bíróság nem szállíthatja le.

Ha olyan közös ingatlanról van szó, amelyben az egyik tulajdonostárs benn lakik, s kiköltözni a közös tulajdon megszüntetése esetére sem hajlandó, ennek a körülménynek az értékre gyakorolt hatását megfelelően figyelembe kell venni.

Ha méltányolandó körülmények mást nem indokolnak, a saját bennlakása folytán előállt értékcsökkenés következményeit a bennlakónak kell viselnie mind a magához váltás folytán fizetendő ellenértéknek, mind pedig az árverési vételár felosztási arányának a meghatározásánál."

2. A PK 10. számú állásfoglalás rendelkező részének III. pontja helyébe a következő szöveg lép:

"III. A közös tulajdon megszüntetése iránti kereset elutasítására kerülhet sor, ha a tulajdonostárs e jogát visszaélésszerűen gyakorolja, továbbá, ha a közös tulajdon megszüntetése az adott körülmények között a másik (többi) tulajdonostárs méltányos érdekeit súlyosan sérti."

3. Az állásfoglalás rendelkező részének IV. pontja VI. pontra változik.

A rendelkező rész a következő IV. és V. pontokkal egészül ki:

"IV. A haszonélvezeti vagy egyéb joggal (használat, telki szolgalom) terhelt ingatlan szabad kézből való értékesítése esetében a bíróság a vételár, illetőleg a megváltási ár felosztása kérdésében a haszonélvezeti vagy egyéb joggal terhelt ingatlan jellegét, a haszonélvezeti vagy egyéb jog gyakorlásának módját, a jogosult személyi körülményeit, a hasznosítás lehetőségeit, a hasznosítással elérhető anyagi előnyöket, továbbá a haszonélvezeti vagy egyéb jognak az ingatlan forgalmi értékére gyakorolt hatását veszi figyelembe."

"V. Ha valamely ingatlanon fennálló közös tulajdont a bíróság úgy szünteti meg, hogy az egyik tulajdonostárs ingatlanhányadát a másik tulajdonostárs tulajdonába adja (Ptk. 148. § (2) bek.), és egyidejű teljesítést rendel el, de az ellenérték későbbi megfizetésére határidőt engedélyez, a bíróság a jogerős határozat egyidejű megküldésével köteles megkeresni az illetékes földhivatalt a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése végett. A bejegyzés azonban csak akkor foganatosítható, ha a jogszerző a magához váltás teljes összegének a kifizetését a földhivatalnál igazolja."

4. Az állásfoglalás I. pontjához fűzött indokolás második bekezdése helyébe a következő szöveg kerül:

"Ha a bíróság a közös tulajdon megszüntetését értékesítés vagy megváltás útján rendeli el, ítéletében meg kell határoznia, hogy a vételárat a tulajdonostársak között miként osztja fel, illetve hogy az a tulajdonostárs, aki a másik (többi) tulajdonostárs hányadát magához váltja, ezért menynyit köteles fizetni. Árverés esetén az ítéletben azt kell meghatározni, hogy mi az a legkisebb vételár, amelyért az ingatlan eladható, és hogyan oszlik meg a vételár a tulajdonostársak között. A legkisebb vételár meghatározása egyben azt is jelenti, hogy a közös tulajdonnak árverés útján való megszüntetése esetén a végrehajtási eljárás során nincsen helye az 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 147. §-a (2) bekezdésében írt azon szabály alkalmazásának, amely szerint »Ha a felajánlott vételár nem éri el a kikiáltási árat, azt fokozatosan lejjebb kell szállítani a becsérték feléig.« A végrehajtást elrendelő bíróság pedig a Vht. 162. §-a (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott eljárása során az ítéletben megállapított legkisebb vételárat csak úgy módosíthatja, hogy az ítéletben foglaltnál magasabb összegben állapítja meg. A közös tulajdonnak árverés útján való megszüntetése ugyanis nem végrehajtási árverés, az ilyen ügyben nincs hitelező, akinek igényét a végrehajtási eljárásban kell kielégíteni, nincsen a pénztartozás teljesítését megtagadó adós sem. Ezzel szemben ha a közös tulajdonú ingatlannak a bírósági ítéletben meghatározott legalacsonyabb árverési vételáron történő értékesítése nem vezet eredményre, nincs akadálya annak, hogy a közös tulajdon más módon történő megszüntetése iránt újabb pert indítsanak. Ugyanakkor a jogerős bírói ítéletnek a legkisebb vételárat meghatározó rendelkezése anyagi jogerejét [Pp. 229. § (1) bek.] és a tulajdonjog védelmének az alapelvét (Ptk. 3. §) egyaránt sértené, ha a közös tulajdon árverés útján történő megszüntetésének végrehajtási szabályait a bíróság kiterjesztően értelmezve az ítéletben megállapított legkisebb vételárat a végrehajtási eljárásban úgy módosíthatná, hogy azt alacsonyabb összegben is megállapíthatná. A fentieken túlmenően a házastársi közös vagyon megosztása során a tulajdonközösségnek árveréssel való megszüntetése esetén az ítéletben megállapított legalacsonyabb vételártól való eltérés nemcsak az ezen a címen a feleknek jutó érték csökkenését vonná maga után, hanem érintené az egyéb vagyon megosztásánál vagy a lakás használatával kapcsolatos döntés meghozatala során figyelembe vett és a marasztalási összegre is kiható méltányossági, illetve egyéb családjogi megfontolásokat, megsértve ezzel az ítélet e rendelkezéseinek anyagi jogerejét is. Ha pedig a közös tulajdonban álló ingatlant jelzálogjog is terheli, a kikiáltási ár leszállítása azt eredményezheti, hogy a tulajdonostársak tulajdoni hányaduk ellenében semmit nem kapnak, sőt a jelzáloghitelező sem juthat maradéktalanul a követeléséhez."

5. Az állásfoglalás I. pontjához fűzött indokolás nyolcadik bekezdése helyébe a következő szöveg kerül:

"Külön ki kell emelni, hogy a különváltan élő vagy a volt házastársak közös ingatlanának megosztása esetén is előfordul, hogy a közös ingatlanban csak az egyikük lakik. A bennlakás értékcsökkentő hatásának az elbírálásánál ilyenkor megfelelően értékelni kell, ha a bennmaradó házastárs jogszabályi rendelkezés vagy a másik házastárs egyetértése alapján az ingatlanban másnak (pl. a közös kiskorú gyermeknek) a lakhatását is biztosítja, illetve figyelembe kell venni a házastársaknak az értékcsökkenés viselésére vonatkozó megállapodását."

6. Az állásfoglalás II. pontjához fűzött indokolás utolsó mondata (Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1993. szerinti szöveg) elmarad.

7. Az állásfoglalás III. pontjához fűzött indokolás helyébe a következő szöveg kerül:

"III. A Ptk. 147. §-a szerint a közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti. E jog érvényesítésének időbeli korlátozásáról a jogszabály nem rendelkezik, a Ptk. miniszteri indokolása arra utal, hogy a megszüntetés jogának visszaélésszerű, a többi tulajdonostárs méltányos érdekeit sértő gyakorlása ellen a Ptk. 5. §-a védelmet nyújt.

A társadalmi és gazdasági viszonyok változásával azonban olyan érdekhelyzetekkel is számolni kell, amelyek indokolttá teszik a közös tulajdon megszüntetésére irányuló kereset ennél szélesebb körben jelentkező okok miatti elutasítását.

Ezért a közös tulajdon megszüntetésének (a szerződéses korlátozáson kívül) akadálya lehet az is, ha a megszüntetést olyan időben kérik, amikor a közös tulajdon megszüntetése az egyes tulajdonostársak érdekeit súlyosan sérti. Alapot adhat a kereset elutasítására, ha az objektív körülmények (pl. a forgalmi értékviszonyok, az infláció) a közös tulajdon egészének átmeneti és jelentős értékcsökkenését eredményezik. Ilyen akadály lehet például az, ha valaki megszerzi a közös tulajdonban álló ingatlan egy hányadát, és rövidesen közösségmegszüntetési perrel lép fel az anyagilag jóval erőtlenebb, a magához váltásra fel nem készült bennlakó tulajdonostárssal szemben. Megtörténhet, hogy a bennlakó tulajdonostársnak hibáján kívül elnehezült helyzetét akarja a másik tulajdonostárs kihasználni. Különélő vagy volt házastársak között is megtörténhet, hogy az egyik fél a másikkal szemben úgy lép fel, hogy annak inkább zaklatási jellege van. A közös ingatlant özvegyi vagy más haszonélvezeti, esetleg használati jog terheli, ami az értékre befolyással van, s az egyik tulajdonostárs az erre való tekintet nélkül szorgalmazza az értékesítést, amit a másik ellenez. Kivételesen a kereset elutasítását eredményezheti a tulajdonosok körén kívül eső - az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett - más jogosult olyan védekezése, amellyel kimutatja, hogy a közösség megszüntetése az ő jogait kirívóan sérti. Az érdeksérelmet ugyanis az ilyen jogosult sem köteles tűrni."

8. Az állásfoglalás indokolásának IV. pontja VI. ponttá változik.

Az indokolás a következő N. és V. pontokkal egészül ki. "IV. A közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatban a haszonélvezeti vagy egyéb, az ingatlant terhelő jog értékének megállapítása is szükségessé válhat. Ez a helyzet akkor, ha valamennyi tulajdoni hányad tulajdonosa és haszonélvezője, illetve egyéb, az ingatlant terhelő jog jogosultja közös megegyezéssel hozzájárul a közös tulajdon megszüntetéséhez, vagy pedig az ingatlant szabadkézből értékesítik. Ha ilyenkor a tulajdonostárs és a haszonélvező vagy az ingatlant terhelő egyéb jog jogosultja nem jut megegyezésre a vételár, illetőleg a megváltási ár felosztása kérdésében, vitájukat a bíróságnak kell eldöntenie. Az ingatlant terhelő megszűnt jog értékének meghatározásánál jelentősége van annak, hogy az milyen jellegű ingatlant terhelt (lakóház, más építmény, mezőgazdasági művelésre alkalmas föld stb.), és a jogosult ténylegesen milyen módon gyakorolta a haszonélvezeti vagy egyéb, az ingatlant terhelő jogát (pl. a haszonélvező e jogát csak a személyes szükségletei kielégítésére használta-e, vagy pedig jövedelemforrást is jelentett részére). Az értékelés fontos tényezője, hogy pl. milyen életkorú a haszonélvező vagy a használati jog jogosultja, és általában milyenek a személyi körülményei. Vizsgálni kell az ingatlan hasznosításának lehetőségeit és a hasznosítással egyáltalán elérhető anyagi előnyt, valamint az ingatlant terhelőjognak az ingatlan forgalmi értékére gyakorolt hatását."

"V. Gyakori módja valamely ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetésének, hogy a bíróság az egyik tulajdonostárs ingatlanhányadát megfelelő ellenérték ellenében a másik tulajdonostárs, illetőleg több tulajdonostárs tulajdonába adja [Ptk. 148. § (2) bek.], és egyidejű teljesítést rendel el, a teljesítésre azonban határidőt (részletfizetés) engedélyez.

Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. 14. §-a (4) bekezdésében foglaltak értelmében a bejegyzés tárgyát alkotó jogra vonatkozó határozat alapján az eljáró hatóság (bíróság stb.) kéri a bejegyzést az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivataltól.

Ez a rendelkezés - amelynek célja az, hogy az ingatlan-nyilvántartás mindenkor a valóságos jogi állapotot tüntesse fel - nem különböztet aszerint, hogy a jogszerző maradéktalanul teljesített-e vagy nem. Ebből folyik, hogy a bíróságnak a teljesítésre tekintet nélkül kell megkeresnie a földhivatalt a tulajdonjog bejegyzése iránt.

Az egyidejű teljesítés elvéből következik azonban, hogy a jogszerző a tulajdonjogának bejegyzésére csak akkor tarthat igényt, ha maradéktalanul teljesített, vagyis a szóban levő esetben, ha az ellenérték összegét teljes egészében megfizette.

Mindaddig, amíg a jogszerző a teljesítést nem igazolja, a tulajdonváltozás bejegyzésének akadálya van. Ez esetben tehát értelemszerűen alkalmazni kell a 27/1972. (XII. 31.) MÉM r. (Vhr.) 95. §-ának (2) bekezdésében foglalt azt a rendelkezést, hogy ha a beadvány - a tárgyalt esetben a megkeresés - érdemi elintézésének bármilyen akadálya van, a beadvány és az ugyanarra az ingatlanra érkezett további beadvány elintézését az akadály elhárításáig függőben kell tartani.

A tárgyalt esetben ezért a bíróságnak a határozata egyidejű megküldésével az iránt kell megkeresnie a földhivatalt, hogy a magához váltás teljes összege kifizetésének igazolásáig - vagyis az akadály elhárításáig - az érdemi elintézést tartsa függően. A megkeresést célszerű a bírósági határozat rendelkező részébe foglalni. A megkeresésnek tartalmaznia kell a Vhr. 9. §-ának (3) bekezdésében említett adatokat.

A megkeresés beérkezését ilyen esetben is széljegyezni kell (Vhr. 93. §).

Annak elbírálását, hogy az érdemi elintézés akadálya elhárult-e, a Vhr. 95. §-ának (2) bekezdése nem utalja más szerv hatáskörébe, hanem a földhivatal jogkörében tartja meg. Ebből következik, hogy a magához váltás összegének teljes kifizetését a földhivatalnál és nem a bíróságnál kell igazolni."

9. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma a PK 24. számú állásfoglalás b) pontját és a PKT 3/1979. számú állásfoglalást a PK 10. számú állásfoglalás szövegébe beiktatja, ezen állásfoglalásokat ezért nem tartja fenn.

A módosítással érintett kollégiumi állásfoglalás teljes szövege a következő: beépítve a PK 10. számú állásfoglalás szövegébe.