62018CJ0213[1]

A Bíróság ítélete (első tanács), 2019. november 7. Adriano Guaitoli és társai kontra easyJet Airline Co. Ltd. A Tribunale ordinario di Roma (Olaszország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - Joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása a polgári és kereskedelmi ügyekben - 1215/2012/EU rendelet - A 7. cikk (1) bekezdésének a) pontja - Szerződéses jogviszonyokban joghatósággal rendelkező bíróság - A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy jelentős késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályai - 261/2004/EK rendelet - 5., 7., 9. és 12. cikk - Montreali Egyezmény - Hatáskör - 19. és 33. cikk - A járatok törléséből és késéséből eredő kárral kapcsolatos kártalanítási és az e kár megtérítése iránti kérelem. C-213/18. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2019. november 7. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - Joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása a polgári és kereskedelmi ügyekben - 1215/2012/EU rendelet - A 7. cikk (1) bekezdésének a) pontja - Szerződéses jogviszonyokban joghatósággal rendelkező bíróság - A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy jelentős késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályai - 261/2004/EK rendelet - 5., 7., 9. és 12. cikk - Montreali Egyezmény - Hatáskör - 19. és 33. cikk - A járatok törléséből és késéséből eredő kárral kapcsolatos kártalanítási és az e kár megtérítése iránti kérelem"

A C-213/18. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunale ordinario di Roma (római bíróság, Olaszország) a Bírósághoz 2018. március 26-án érkezett, 2018. február 26-i határozatával terjesztett elő az

Adriano Guaitoli,

Concepción Casan Rodriguez,

Alessandro Celano Tomassoni,

Antonia Cirilli,

Lucia Cortini,

Mario Giuli,

Patrizia Padroni

és

az easyJet Airline Co. Ltd

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: J.-C. Bonichot tanácselnök, M. Safjan (előadó) és L. Bay Larsen bírák,

főtanácsnok: H. Saugmandsgaard Øe,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- A. Guaitoli, A. Celano Tomassoni, M. Giuli, C. Casan Rodriguez, A. Cirilli, L. Cortini és P. Padroni képviseletében A. Guaitoli és G. Guaitoli avvocati,

- az easyJet Airline Co. Ltd képviseletében G. d'Andria avvocato,

- az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: F. De Luca avvocato dello Stato,

- az Európai Bizottság képviseletében M. Heller, N. Yerrell és L. Malferrari, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2019. június 20-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló, 1999. május 28-án Montrealban kötött, az Európai Közösség nevében a 2001. április 5-i 2001/539/EK tanácsi határozattal (HL 2001. L 194., 38. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 5. kötet, 491. o.) jóváhagyott egyezmény (a továbbiakban: Montreali Egyezmény) 33. cikkének, a visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.; helyesbítés: HL 2019. L 119., 202. o.), valamint a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.) értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet az Adriano Guaitoli, Alessandro Celano Tomassoni, Mario Giuli, Concepción Casan Rodriguez, Antonia Cirilli, Lucia Cortini és Patrizia Padroni, valamint az easyJet Airline Co. Ltd között egy járat törléséből és egy másik járat késéséből eredő kár megtérítése iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

A nemzetközi jog

3 A Montreali Egyezmény az Európai Unió vonatkozásában 2004. június 28-án lépett hatályba.

4 Ezen Egyezmény "Késedelem" címet viselő 19. cikke a következőket írja elő:

"A fuvarozó felelős az utasok, a poggyászok vagy a teherszállítmány légi szállításában bekövetkezett késésből eredő károkért. [helyesen: A fuvarozó viseli a felelősséget azért a kárért, amelyet az utasok, a poggyász vagy az áru légi szállítása során előállt késedelem okozott.] A fuvarozó azonban nem felelős az olyan késésből eredő károkért, amelyekről bebizonyítja, hogy ő, alkalmazottai és képviselői minden tőlük észszerűen elvárható intézkedést megtettek a kár elkerülése érdekében, illetve hogy számára vagy számukra lehetetlen volt ezeket az intézkedéseket megtenni [helyesen: Mindazonáltal a fuvarozót nem terheli felelősség a késedelem miatt bekövetkezett kárért, ha bizonyítja, hogy ő maga, az alkalmazottai és megbízottai minden, észszerűnek mutatkozó lépést megtettek a kármegelőzés érdekében, vagy azt bizonyítja, hogy lehetetlen volt, hogy ő maga, az alkalmazottai vagy megbízottai ilyen lépéseket tegyenek]."

5 Az említett Egyezménynek a "Joghatóság" címet viselő 33. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A kártérítési pert - a felperes választása szerint - a szerződő államok egyikének területén vagy a fuvarozó állandó lakhelye vagy az üzleti tevékenységének fő helye szerinti bíróságnál, vagy annál, ahol olyan üzleti tevékenységet folytat, amelyen keresztül a szerződést megkötötte, vagy a rendeltetési hely szerinti bíróságnál kell indítani.

[...]

(4) Eljárási kérdésekben az üggyel foglalkozó bíróság joga az irányadó."

Az uniós jog

A 261/2004 rendelet

6 A 261/2004 rendelet "Tárgy" címet viselő 1. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő: "E rendelet az itt meghatározott feltételek szerint megállapítja az utasokat megillető minimális jogokat, amikor:

a) akaratuk ellenére beszállásukat visszautasítják;

b) légijáratukat törlik;

c) légijáratuk késik."

7 E rendeletnek a "Járat törlése" címet viselő 5. cikke a következőképpen rendelkezik: "(1) Egy járat törlése esetén az érintett utasoknak: (2) A járat törlésére vonatkozó tájékoztatás esetén, az utasok részére magyarázatot [helyesen: tájékoztatást] kell adni a lehetséges alternatív közlekedési módokról. (3) Az üzemeltető légifuvarozó nem köteles kártalanítást fizetni a 7. cikk szerint, ha bizonyítani tudja, hogy a járat törlését olyan rendkívüli körülmények okozták, amelyeket minden észszerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerülni. (4) A bizonyítási teher azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, hogy az utast tájékoztatták-e, és ha igen, mikor tájékoztatták a járat törléséről, az üzemeltető légifuvarozóra hárul."

a) az üzemeltető légifuvarozó a 8. cikk szerint segítséget ajánl fel; és

b) az üzemeltető légifuvarozó a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontja és a 9. cikk (2) bekezdésének megfelelően segítséget ajánl fel, valamint átfoglalás esetén, ha az új légijárat indulási időpontja észszerű számítás szerint legalább a törölt járat tervezett indulását követő nap, akkor a 9. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és a 9. cikk (1) bekezdésének c) pontjában előírt segítséget nyújtja; és

c) joguk van az üzemeltető légifuvarozó általi kártalanításhoz a 7. cikkel összhangban, kivéve ha:

i. menetrend szerinti indulási időpont előtt legalább két héttel tájékoztatták őket a járat törléséről, vagy

ii. az indulás menetrend szerinti időpontja előtt legkorábban két héttel és legkésőbb hét nappal tájékoztatták őket a járat törléséről és átfoglalást ajánlottak számukra, lehetővé téve, hogy legfeljebb a menetrend szerinti indulás időpontja előtt két órával korábban induljanak és végső célállomásukat a menetrend szerinti érkezési időponthoz képest legfeljebb négy órás késéssel érjék el; vagy

iii. az indulás menetrend szerinti időpontja előtti hét napon belül tájékoztatták őket a járat törléséről, és átfoglalást ajánlottak számukra, lehetővé téve, hogy legfeljebb egy órával a menetrend szerinti indulás időpontja előtt induljanak, és végső célállomásukat a menetrend szerinti érkezési időponthoz képest legfeljebb két órás késéssel érjék el.

8 Ugyanezen rendelet "Kártalanításhoz való jog" címet viselő 7. cikke a következőket írja elő: "(1) E cikkre való hivatkozáskor az utasok az alábbi összegű kártalanítást kapják: A távolság meghatározásánál azt az utolsó célállomást kell alapul venni, amelynél a beszállás visszautasítása vagy a járat törlése miatt az utas érkezése késik a menetrend szerinti időponthoz képest. (2) Amennyiben az utasoknak a 8. cikk szerint átfoglalást ajánlanak végső célállomásukhoz egy olyan alternatív légi járaton, amelynek érkezési időpontja annak a járatnak a menetrend szerinti érkezési időpontjánál, amelyre eredetileg jegyet váltottak legfeljebb: akkor az üzemeltető légi fuvarozó az (1) bekezdésben előírt kártalanítást 50%-kal csökkentheti. (3) Az (1) bekezdésben említett kártalanítás kifizetése készpénzben, elektronikus banki átutalással, banki átutalással vagy bankcsekkel, illetve - az utas írásos beleegyezése esetén - utazási utalvánnyal és/vagy más szolgáltatásokkal történik. (4) Az (1) és (2) bekezdésben említett távolságokat a gömbi főkörön mért távolság módszerével kell mérni."

a) 250 EUR-t minden 1500 kilométeres vagy rövidebb repülőútra [helyesen: légi járatra];

b) 400 EUR-t minden 1500 kilométernél hosszabb Közösségen belüli repülőútra [helyesen: légi járatra], és minden egyéb, 1500 és 3500 kilométer közötti repülőútra [helyesen: légi járatra];

c) 600 EUR-t minden, az a) és b) pontba nem sorolható repülőútra [helyesen: légi járatra].

a) két órával későbbi, az összes 1500 kilométeres vagy annál rövidebb repülőút [helyesen: légi járat] esetében; vagy

b) három órával későbbi, az összes 1500 kilométernél hosszabb Közösségen belüli repülőút [helyesen: légi járat] tekintetében és minden egyéb, 1500 és 3500 kilométer közötti repülőút [helyesen: légi járat] esetében, vagy

c) négy órával későbbi, az a) és b) pontba nem sorolható összes egyéb repülőút [helyesen: légi járat] esetében,

9 A 261/2004 rendelet "Ellátáshoz való jog" címet viselő 9. cikke értelmében: "(1) E cikkre való hivatkozáskor az utasoknak díjmentesen a következőket kell felajánlani: (2) Ezenkívül az utasoknak díjmentesen két telefonhívást, telex vagy faxüzenet, vagy e-mail küldését kell felajánlani. (3) E cikk alkalmazásakor az üzemeltető légifuvarozó különösen figyelmet fordít a csökkent mozgásképességű személyek és az őket kísérő személyek szükségleteire, valamint a kíséret nélkül utazó gyermekek szükségleteire."

a) a várakozási idővel észszerű arányban étkezést és frissítőket;

b) szállodai elhelyezést az alábbi esetekben:

- ha egy vagy több éjszakás ott tartózkodás szükséges vagy

- ha az utazónak a szándékaihoz képest tovább kell ott tartózkodnia;

c) szállítást a repülőtér és a szálláshely (hotel vagy egyéb) között.

10 E rendelet "További kártalanítás" címet viselő 12. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"E rendelet alkalmazása nem érinti az utasok további kártalanításhoz való jogát. A rendelet szerint adott kártalanítás levonható az ilyen kártalanításból."

Az 1215/2012 rendelet

11 Az 1215/2012 rendelet "Joghatóság" címet viselő II. fejezete hat szakaszra tagolódik, amelyek közül az első, a második, illetve a negyedik az "Általános rendelkezések", a "Különös joghatóság", illetve a "Joghatóság fogyasztói szerződések esetén" címet viseli.

12 E rendeletnek a - II. fejezet 1. szakaszában szereplő - 4. cikkének (1) bekezdése kimondja:

"E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető."

13 Az említett rendeletnek a II. fejezet 2. szakaszában szereplő 7. cikke értelmében: "Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban az alábbiak szerint perelhető: [...]"

1.

a) ha az eljárás tárgya egy szerződés, akkor a vitatott kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt;

b) e rendelkezés értelmében, eltérő megállapodás hiányában a vitatott kötelezettség teljesítésének helye: [...]

- szolgáltatás nyújtása esetén a tagállam területén az a hely, ahol a szerződés szerint a szolgáltatást nyújtották, vagy kellett volna nyújtani;

14 Ugyanezen rendeletnek - a rendelet II. fejezete 4. szakaszának részét képező - 17. cikke a fogyasztói szerződések esetén alkalmazandó joghatósági szabályokat írja elő, amelyek azonban - e cikk (3) bekezdése értelmében - nem alkalmazhatók a fuvarozási és személyszállítási szerződésekre, kivéve az ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződést.

15 Az 1215/2012 rendelet "Átmeneti rendelkezések" címet viselő VI. fejezetében szerepel a rendelet 66. cikke, amelynek (1) bekezdése a következőket írja elő:

"E rendelet kizárólag 2015. január 10. napján vagy azt követően indított eljárásokra, az alaki követelményeknek megfelelően az említett napon vagy azt követően kiállított vagy nyilvántartásba vett közokiratokra és az említett napon vagy azt követően jóváhagyott vagy megkötött perbeli egyezségekre alkalmazandó."

16 E rendeletnek a - rendelet "Más jogi aktusokhoz való viszony" címet viselő VII. fejezetének részét képező - 67. cikke értelmében:

"E rendelet nem sérti az uniós jogi aktusokban, illetve az ilyen jogi aktusokkal összehangolt nemzeti jogrendszerekben a joghatóságra, illetve a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó egyes különös jogterületet szabályozó rendelkezések alkalmazását."

17 Az említett rendelet ugyanezen VII. fejezetének részét képező 71. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

"Ez a rendelet nem érinti azokat az egyezményeket, amelyeknek a tagállamok részesei, és amelyek egyes különös jogterületeken a joghatóságot, valamint a határozatok elismerését és végrehajtását szabályozzák."

A 44/2001/EK rendelet

18 A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o.; HL 2011. L 124., 47. o.) "Joghatóság" címet viselő II. fejezete "Különös joghatóság" című 2. szakaszának részét képező 5. cikkének szövege a következő: "Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető: [...]"

1.

a) ha az eljárás tárgya egy szerződés vagy egy szerződéses igény, akkor a vitatott kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt;

b) e rendelkezés értelmében, eltérő megállapodás hiányában a vitatott kötelezettség teljesítésének helye:

- ingó dolog értékesítése esetén a tagállam területén az a hely, ahol a szerződés alapján az adott dolgot leszállították, vagy le kellett volna szállítani,

- szolgáltatás nyújtása esetén a tagállam területén az a hely, ahol a szerződés szerint a szolgáltatást nyújtották, vagy kellett volna nyújtani;

c) amennyiben a b) pont [helyesen: b) alpont] nem alkalmazható, az a) pontot [helyesen: a) alpontot] kell alkalmazni;

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

19 Az alapeljárás felperesei légifuvarozási szerződést kötöttek az egyesült királysági székhelyű easyJet Airline légitársasággal a 2015. augusztus 4-én 20 óra 20 perckor induló, Róma Fiumicino (Olaszország) - Korfu (Görögország) között közlekedő odafelé tartó járatra és a 2015. augusztus 14-én 23 óra 25 perckor induló, Korfu - Róma Fiumicino között közlekedő visszafelé tartó járatra.

20 A légitársaság bejelentette az odafelé tartó járat késését, végül pedig törölte és másnapra halasztotta a járatot. Az alapeljárás felperesei számára nem ajánlották fel sem egy másik légitársaság járatára történő beszállást, nem biztosítottak számukra lehetőséget főétkezésre, illetve uzsonnára sem, és más formában sem kaptak segítséget, kártalanítást, illetve visszatérítést, annak ellenére, hogy ezt hivatalos formában kérték az easyJet Airline-tól.

21 Maga a visszafelé tartó járat két óránál többet, de három óránál kevesebbet késett.

22 2016. június 28-án az alapeljárás római (Olaszország) lakóhellyel rendelkező felperesei a Tribunale ordinario di Romához (római bíróság, Olaszország) fordultak azzal a céllal, hogy a bíróság kötelezze az easyJet Airline-t a 261/2004 rendelet 5., 7. és 9. cikkében említett kártalanítás megfizetésére, valamint az easyJet Airline szerződéses kötelezettségeinek megszegéséből eredő további vagyoni károk és nem vagyoni károk megtérítésére.

23 Az EasyJet Airline az eljáró bíróság joghatóságának hiányával kapcsolatban két kifogást hozott fel, amelyek közül az első a pertárgy értékén, a második pedig az illetékességgel kapcsolatos szabályokon alapult.

24 Noha a Tribunale ordinario di Roma (római bíróság) a joghatóság hiányára alapított első kifogást elutasította, a másodikat illetően megállapította, hogy joghatósága az alkalmazandó - nemzeti, illetve uniós - jogtól, és attól függ, hogy azokat hogyan kell értelmezni.

25 A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben mindenekelőtt azt a kérdést veti fel, hogy alkalmazni kell-e a Montreali Egyezményt az alapjogvitára, legalábbis annak egy részére, vagy hogy az említett jogvita kizárólag a 261/2004 rendelet hatálya alá tartozik-e.

26 A Montreali Egyezmény kizárólagos vagy részleges alkalmazása esetére a kérdést előterjesztő bíróság ezután arra kíván választ kapni, hogy az Egyezmény 33. cikkében szereplő szabály - amint azt a Corte di cassazione (semmítőszék, Olaszország) megállapította - a joghatósággal rendelkező állam kijelölésére szorítkozik, vagy pedig, hogy - és számára úgy tűnik, hogy inkább ez a helyzet - ez a szabály az ezen államon belül illetékes bíróság kijelölését is szabályozza-e.

27 A kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a nemzeti polgári eljárásjogi szabályok alapján kizárólag akkor illetékes az alapjogvita elbírálására, ha a Bíróság azt állapítja meg, hogy arra a Montreali Egyezmény kizárólagosan vonatkozik, és hogy ezen Egyezmény 33. cikkét akként kell értelmezni, hogy az kizárólag a joghatósággal rendelkező államot jelöli ki. Ellenkező esetben az említett jogvitában az odafelé tartó járat indulási és a visszafelé tartó járat érkezési repülőtere helye szerinti Tribunale di Civitavecchia (civitavecchiai bíróság, Olaszország) az illetékes.

28 E körülmények között Tribunale ordinario di Roma (római bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Alkalmazni kell-e a Montreali Egyezmény 33. cikkét akkor is, ha valamely fél - egy adott járat késése vagy törlése miatt - a 261/2004 rendelet 5., 7. és 9. cikkében foglalt átalány- és egységesített kártalanítás mellett az e rendelet 12. cikke értelmében vett kártérítést is követel, vagy a (mind a nemzetközi, mind pedig a belföldi) »joghatóságot« a 44/2001 rendelet 5. cikke szabályozza?

2) Az első kérdésben szereplő első esetben a Montreali Egyezmény 33. cikkét akként kell értelmezni, hogy e rendelkezés kizárólag a joghatóság államok közti megoszlását szabályozza, vagy akként, hogy az az egyes államokon belüli területi illetékességet is szabályozza?

3) A második kérdésben szereplő első esetben a Montreali Egyezmény alkalmazása »kizárólagos« jellegű, így kizárja a 44/2001 rendelet 5. cikkének alkalmazását, vagy a két rendelkezés alkalmazható együttesen akként, hogy azok közvetlenül meghatározzák mind az állam joghatóságát, mind pedig a bíróságok államon belüli területi illetékességét?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Előzetes észrevételek

29 Pontosítani kell, hogy annak ellenére, hogy előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseiben a kérdést előterjesztő bíróság formálisan a 44/2001 rendeletet említette, az 1215/2012 rendelet 66. cikkének (1) bekezdése értelmében az alapügyben - időbeli hatályánál fogva - e rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni. A kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő keresetet ugyanis 2015. január 10. után indították.

30 Egyebekben - amint az az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik - az a körülmény, hogy az említett bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét a 44/2001 rendelet bizonyos rendelkezéseire hivatkozva fogalmazta meg, nem képezi akadályát annak, hogy a Bíróság megadja e bíróság számára az értelmezés minden olyan elemét, amely hasznos lehet az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez, akár hivatkozott ezekre a kérdéseinek megfogalmazásában, akár nem (lásd analógia útján: 2019. június 6-iWeil ítélet, C-361/18, EU:C:2019:473, 26. pont).

31 Emellett emlékeztetni kell arra, hogy mivel az 1215/2012 rendelet hatályon kívül helyezi a 44/2001 rendeletet, és annak helyébe lép, amely pedig a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o.) helyébe lépett, a Bíróság által az utóbbi jogi aktusok rendelkezései tekintetében adott értelmezés az 1215/2012 rendeletre vonatkozóan is érvényes, mivel ezek a rendelkezések "egyenértékűnek" tekinthetők (lásd ebben az értelemben: 2019. július 29-iTibor-Trans ítélet, C-451/18, EU:C:2019:635, 23. pont).

32 Végezetül - amint az az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik - az alapeljárás felperesei a 261/2004 rendelet 7. és 9. cikkében előírt átalánykártalanítás és költség-visszatérítést, valamint az e rendelet 12. cikke értelmében vett további kártalanítást, azaz a kiegészítő vagyoni károk megtérítését és az elszenvedett nem vagyoni kár megtérítését egyaránt kérik. Mivel a további kártalanításra a Montreali Egyezmény az irányadó (lásd ebben az értelemben: 2011. október 13-iSousa Rodríguez és társai ítélet, C-83/10, EU:C:2011:652, 38. pont), ebből következik, hogy az alapeljárásbelihez hasonló jogvitában a légifuvarozó utasokkal szemben fennálló felelősségének két rendszere létezik, amelyek közül az egyik a 261/2004 rendeleten, a másik pedig a Montreali Egyezményen alapul.

Az első kérdésről

33 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 1. pontját, 67. cikkét és 71. cikkének (1) bekezdését, valamint a Montreali Egyezmény 33. cikkét akként kell-e értelmezni, hogy a 261/2004 rendeletben előírt egységesített átalányigények tiszteletben tartásának biztosítására és a Montreali Egyezmény hatálya alá tartozó további kár megtérítésére irányuló kereset alapján eljáró tagállami bíróságnak az első kereseti kérelem esetében az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 1. pontjára, a második kereseti kérelem esetében pedig ezen Egyezmény 33. cikkére tekintettel kell értékelnie joghatóságát.

34 Az alapeljárásbelihez hasonló követelések érvényesítésével kapcsolatos joghatóságot illetően a Bíróság már pontosította, hogy mivel a 261/2004 rendelet és a Montreali Egyezmény rendelkezéseire alapított jogok különböző szabályozás keretébe tartoznak, az ezen Egyezményben foglalt joghatósági szabályok nem alkalmazhatók a kizárólag a 261/2004 rendelet alapján előterjesztett kérelmekre, mivel ez utóbbiakat a 44/2001 rendeletre tekintettel kell vizsgálni (lásd ebben az értelemben: 2016. március 10-iFlight Refund ítélet, C-94/14, EU:C:2016:148, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35 Ugyanez igaz az alapeljárásbelihez hasonló jogvita esetében, amelyben a felperesek követelései a 261/2004 rendelet és a Montreali Egyezmény rendelkezésein egyaránt alapulnak.

36 Ezen túlmenően, az 1215/2012 rendelet 67. cikke és 71. cikkének (1) bekezdése megengedi az egyes különös jogterületekre vonatkozó olyan joghatósági szabályok alkalmazását, amelyek az uniós jogi aktusokban, illetve azokban az egyezményekben szerepelnek, amelyeknek a tagállamok részes felei. Mivel a légi közlekedés ilyen különös jogterületet képez, a Montreali Egyezményben előírt joghatósági szabályoknak alkalmazhatóaknak kell lenniük az Egyezményben felvázolt szabályozási kereten belül.

37 E körülmények között, ami egyrészről a 261/2004 rendelet 5., 7. és 9. cikkére alapított követeléseket illeti, a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia az előtte folyamatban lévő jogvita elbírálása céljából a saját joghatóságát az 1215/2012 rendeletnek megfelelően.

38 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Unióban letelepedett személyek jogi védelmének megerősítése céljából, az 1215/2012 rendeletben szereplő joghatósági szabályok - azzal, hogy egyszerre teszi lehetővé a felperes számára, hogy könnyen meghatározza, melyik bírósághoz kell fordulnia, és az alperes számára, hogy észszerűen előre láthassa, melyik előtt perelhető - az alperes lakóhelyén alapuló, az e rendelet 4. cikkében előírt és a különös joghatósággal kiegészülő joghatóságot követik (lásd analógia útján: 2007. május 3-iColor Drack ítélet, C-386/05, EU:C:2007:262, 20. és 21. pont).

39 Ennek megfelelően az alperes lakóhelye szerinti bíróság joghatóságát szerződések esetén az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 1. pontjában foglalt különös joghatósági szabály egészíti ki, amelyet a szerződés és az arról határozó bíróság közötti szoros kapcsolat megléte indokol (lásd analógia útján: 2007. május 3-iColor Drack ítélet, C-386/05, EU:C:2007:262, 22. pont).

40 Az említett szabály alapján az alperes az eljárás tárgyát képező, teljesített vagy teljesítendő kötelezettség helye szerinti bíróság előtt is perelhető, mivel e bíróság és a szerződés között vélelmezetten szoros kapcsolat áll fenn (lásd analógia útján: 2007. május 3-iColor Drack ítélet, C-386/05, EU:C:2007:262, 23. pont).

41 Egyebekben - jóllehet az 1215/2012 rendelet II. fejezetének a "Joghatóság fogyasztói szerződések esetén" címet viselő 4. szakaszában szereplő rendelkezések is a fogyasztók javára szóló különös joghatósági szabályt hoznak létre - meg kell állapítani, hogy e rendelet 17. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy e szakasz "nem [alkalmazható] a fuvarozási és személyszállítási szerződésekre, kivéve az ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződést" (2019. április 11-iRyanair ítélet, C-464/18, EU:C:2019:311, 28. pont).

42 A légi közlekedés területét illetően a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a szolgáltatásnyújtással kapcsolatban alkalmazandó, az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának b) alpontjában előírt különös joghatósági szabály a légi személyszállítási szerződésen alapuló kártalanítási kérelem elbírálására joghatósággal rendelkező bíróságként - a felperes választása szerint - a repülőgépnek az e személyszállítási szerződésben meghatározott indulási vagy érkezési helye szerinti bíróságot jelöli ki (lásd analógia útján: 2009. július 9-iRehder ítélet, C-204/08, EU:C:2009:439, 43. és 47. pont; 2018. július 11-iZurich Insurance és Metso Minerals ítélet, C-88/17, EU:C:2018:558, 18. pont).

43 Másrészről, ami a Montreali Egyezmény rendelkezésein - és különösen annak a járat késésével okozott károk megtérítésével kapcsolatos 19. cikkén - alapuló követeléseket illeti, a kérdést előterjesztő bíróságnak kell határoznia a saját, a kereset e részével kapcsolatos határozathozatal tekintetében fennálló joghatóságáról az említett Egyezmény 33. cikkére tekintettel.

44 A fentiekből következik, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 1. pontját, 67. cikkét és 71. cikkének (1) bekezdését, valamint a Montreali Egyezmény 33. cikkét akként kell értelmezni, hogy a 261/2004 rendeletben előírt egységesített átalányigények tiszteletben tartásának biztosítására és a Montreali Egyezmény hatálya alá tartozó további kár megtérítésére irányuló kereset alapján eljáró tagállami bíróságnak az első kereseti kérelem esetében az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 1. pontjára, a második kereseti kérelem esetében pedig ezen Egyezmény 33. cikkére tekintettel kell értékelnie joghatóságát.

A második kérdésről

45 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a Montreali Egyezmény 33. cikkének (1) bekezdését akként kell-e értelmezni, hogy az az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó kár megtérítésére irányuló keresetek vonatkozásában nemcsak a joghatóságnak az Egyezményben részes államok közötti megosztását, hanem egyúttal az egyes ilyen államok bíróságai között az illetékesség megosztását is szabályozza.

46 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a Montreali Egyezmény rendelkezései az uniós jogrend elválaszthatatlan részét képezik, ily módon a Bíróság hatáskörrel rendelkezik e rendelkezéseknek az - Unióra nézve kötelező nemzetközi jogi szabályok tiszteletben tartása melletti - értelmezésére (lásd ebben az értelemben: 2010. május 6-iWalz ítélet, C-63/09, EU:C:2010:251, 20. pont).

47 A Bíróság már megállapította, hogy a Montreali Egyezményben szereplő fogalmakat egységesen és autonóm módon kell értelmezni, így a Bíróságnak - amikor előzetes döntéshozatal keretében értelmezi e fogalmakat - nem azokat a különböző értelmezéseket kell figyelembe vennie, amelyeket azoknak az uniós tagállamok belső jogában lehet tulajdonítani, hanem az Unióra nézve kötelező általános nemzetközi jog értelmezési szabályait (lásd ebben az értelemben: 2010. május 6-iWalz ítélet, C-63/09, EU:C:2010:251, 21. és 22. pont).

48 E tekintetben az 1969. május 23-án Bécsben aláírt, a szerződések jogáról szóló egyezmény - amely kodifikálja az általános nemzetközi jog szabályait - 31. cikke pontosítja, hogy egy szerződést jóhiszeműen, kifejezéseinek szövegösszefüggésükben szokásos értelme szerint, valamint tárgya és célja figyelembevételével kell értelmezni (2010. május 6-iWalz ítélet, C-63/09, EU:C:2010:251, 23. pont)

49 A Montreali Egyezmény 33. cikkének szövegéből kitűnik, hogy az lehetővé teszi a felperes számára, hogy eldöntse, hogy az érintett légifuvarozóval szemben a szerződő államok egyikének területén, vagy a fuvarozó állandó lakhelye vagy elsődleges székhelye szerint illetékes bíróság előtt indítson pert, vagy ott, ahol a fuvarozó olyan üzleti telephellyel rendelkezik, amelyek révén a szerződést megkötötték, vagy a rendeltetési hely szerint illetékes bíróság előtt.

50 Amint arra a főtanácsnok indítványának 61. pontjában rámutatott, e rendelkezés mindenekelőtt "a szerződő államok egyikének területére" hivatkozik, majd azt a bíróságot említi, amely - az e területen székhellyel rendelkezők közül - pontos kapcsolóelvek alapján megállapíthatja saját illetékességét.

51 Ebből következik, hogy úgy kell tekinteni, hogy a Montreali Egyezmény 33. cikkének (1) bekezdése - saját megfogalmazása miatt - az illetékességnek az Egyezményben részes egyes államok bíróságai közötti megosztását is szabályozza.

52 Ez az értelmezés a Montreali Egyezmény céljának vizsgálatából is következik. Ezen Egyezmény preambulumából ugyanis kitűnik, hogy az Egyezményben részes államok nemcsak "a nemzetközi légi szállítás megrendelői[nek érdekvédelmét]" kívánták biztosítani, hanem "[az e] szállításra vonatkozó bizonyos szabályok további [harmonizációját] és [kodifikálását]" is a szóban forgó "érdekek méltányos egyensúlyának [megvalósítása érdekében]".

53 Márpedig az az értelmezés, amely szerint a Montreali Egyezmény 33. cikke (1) bekezdésének célja nemcsak a felelősség megállapítása iránti adott kereset elbírálására joghatósággal rendelkező szerződő állam kijelölése, hanem egyúttal az ezen állam bíróságai közül azon bíróság kijelölése, amelyik előtt a kereset megindítható, hozzá tud járulni a megerősített egységesítés e jogi eszköz preambulumában kifejezett célkitűzésének megvalósításához, valamint a fogyasztók érdekeinek védelméhez, biztosítva egyben a méltányos egyensúlyt ezen érdekek és a légifuvarozók érdekei között.

54 Az illetékes bíróság közvetlen kijelölése ugyanis alkalmas arra, hogy - a jogvitában részt vevő két fél érdekében - nagyobb előreláthatóságot és fokozott jogbiztonságot biztosítson.

55 A fentiekre figyelemmel a Montreali Egyezmény 33. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó kár megtérítésére irányuló keresetek vonatkozásában nemcsak a joghatóságnak az Egyezményben részes államok közötti megosztását, hanem egyúttal az egyes ilyen államok bíróságai között az illetékesség megosztását is szabályozza.

A harmadik kérdésről

56 A második kérdésre adott válaszra figyelemmel a harmadik kérdést nem kell megválaszolni.

A költségekről

57 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkének 1. pontját, 67. cikkét és 71. cikkének (1) bekezdését, valamint a nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló, 1999. május 28-án Montrealban kötött, az Európai Közösség nevében a 2001. április 5-i 2001/539/EK tanácsi határozattal jóváhagyott egyezmény 33. cikkét akként kell értelmezni, hogy a visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben előírt egységesített átalányigények tiszteletben tartásának biztosítására és az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó további kár megtérítésére irányuló kereset alapján eljáró tagállami bíróságnak az első kereseti kérelem esetében az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 1. pontjára, a második kereseti kérelem esetében pedig az említett Egyezmény 33. cikkére tekintettel kell értékelnie joghatóságát.

2) A nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló, 1999. május 28-án Montrealban kötött egyezmény 33. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó kár megtérítésére irányuló keresetek vonatkozásában nemcsak a joghatóságnak az Egyezményben részes államok közötti megosztását, hanem egyúttal az egyes ilyen államok bíróságai között az illetékesség megosztását is szabályozza.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: olasz.