1105/B/1993. AB határozat
a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVLIII. törvény 9. § (4) bekezdés b) pontja, 17. § (1) bekezdés a) pontja, 45. § (1) bekezdése és a 80. § (5) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVLIII. törvény 9. § (4) bekezdés b) pontja, 17. § (1) bekezdés a) pontja, 45. § (1) bekezdése és a 80. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása iránti indítványt és megsemmisítésére vonatkozó kérelmet elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. A jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVLIII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 9. § (4) bekezdés b) pontja szerint:
"[(4) A jövedéki termékek kiskereskedelmi forgalmazására jövedéki engedélyt az a kérelmező kap, amely (aki)]
b) a kőolajtermékek forgalmazásához üzemanyagtöltő állomással, önálló háztartási tüzelőolaj eladóhellyel vagy tüzelőanyag telephellyel rendelkezik".
A Tv. 17. § (1) bekezdés a) pontja alapján:
"[(1) A kiskereskedő jövedéki terméket kizárólag az e törvényben megjelölt üzletkörökben, illetve ezen belül]
a) motorbenzint, gázolajat és háztartási tüzelőolajat csak üzemanyagtöltő állomáson, illetve háztartási tüzelőolajat önálló háztartási tüzelőolaj eladóhelyen vagy tüzelőanyag telephelyen értékesíthet".
A Tv. 45. § (1) bekezdése megállapítja: "A motorbenzin, gázolaj és tüzelőolaj kiskereskedelmi árusításának feltétele, hogy az üzemanyagtöltő állomás vagy az önálló háztartási tüzelőolaj eladóhely csak engedélyezett típusú és az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített átfolyásmérővel és összegezővel ellátott kiszolgáló készülékkel (kútoszlop) működtethető".
A Tv. 80. § (5) bekezdése pedig kimondja: "Nem kaphat jövedéki engedélyt az a szervezet és természetes személy, amely (aki) a jövedéki termékeket nem olyan üzletkörbe tartozó kereskedelmi egységben forgalmazza, ahol azt e törvény megengedi, illetve, ha a jövedéki termékek kiskereskedelmi forgalmazásához saját tulajdonú vagy bérelt üzlethelyiséggel, üzemanyagtöltő állomással, háztartási tüzelőolajat értékesítő önálló eladóhellyel vagy tüzelőanyag telephellyel nem rendelkezik."
2. Az indítványozó a Tv. fentiekben idézett rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a Tv. sérelmezett rendelkezései sértik az Alkotmánynak a tulajdonformák egyenjogúságát, valamint a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát megállapító 9. § (1) és (2) bekezdését.
Az indítványozó azt kifogásolja, hogy a Tv. említett előírásai kizárják a kőolajtermékek kiskereskedelmi forgalmazásából mindazokat, akik üzemanyagtöltő állomással, önálló háztartási tüzelőolaj eladóhellyel vagy tüzelőanyag telephellyel nem rendelkeznek. Erre tekintettel szerinte a támadott előírások a gazdasági versenyt teljes mértékben korlátozzák, monopolhelyzetet teremtenek a MOL RT. számára. Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy a Tv. korlátozó rendelkezései az előírt feltételekkel nem rendelkező, s az eddigiekben a szóban forgó tevékenységet folytató vállalkozások további működését lehetetlenné teszik.
II.
1. A Tv. preambuluma szerint az Országgyűlés a törvényt egyfelől a költségvetés feladatainak ellátásához szükséges bevételek fokozott védelme, másfelől pedig annak érdekében alkotta, hogy a jövedéki termékek piacán a résztvevők között tisztességes verseny alakuljon ki.
A Tv. 1. § (2) bekezdése alapján a törvény célja - egyebek mellett - az, hogy: "a) a jövedéki tevékenységet jövedéki engedély nélkül ne végezzenek;
b) a jövedéki termékek után az általános forgalmi adó, a fogyasztási adó, illetve az e törvényben meghatározott adó az állami költségvetésbe nagy biztonsággal, folyamatosan befolyjon;
c) a jövedéki ellenőrzés révén javuljon a jövedéki termékek utáni adófizetési kötelezettség kijátszásának a felderítése, egyúttal szigorodjon az e törvény előírásai megszegésének szankcionálása;
d) a jövedéki ellenőrzési hatóságok számbavegyenek minden, belföldön előállított vagy külföldről behozott jövedéki terméket;
e) az ellenőrzések és a szankciók megelőző hatást fejtsenek ki a visszaélésekkel szemben".
A Tv. tárgyi hatályára vonatkozó 3. §-a meghatározza a jövedéki termékek és tevékenységek körét. E rendelkezésből az állapítható meg, hogy jövedéki terméknek a nagy fogyasztási adótartalmú, valamint azok a termékek minősülnek, amelyek után az e törvény által megállapított bérfőzési szeszadót kell fizetni [(3) és (4) bekezdés]. A 3. § (3) bekezdés i) pontja alapján jövedéki terméknek minősül: "a motorbenzin, a gázolaj, a tüzelőolaj és könnyű fűtőolaj (a továbbiakban: kőolajtermékek)." A Tv. a kőolajtermékek tekintetében a termelési, az önálló raktározási, tárolási, a nagy- és kiskereskedelmi, valamint az import- és az exporttevékenységet vonja a hatálya alá [3. § (1) bekezdés a) pont].
2. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése szerint: "Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül". A (2) bekezdése alapján pedig: "A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát".
Az Alkotmánybíróság a 33/1993. (V. 28.) AB határozatában (ABK 1993. május, 237, 242.) kifejtette, hogy az Alkotmány - a piacgazdaság deklarálásán túl -gazdaságpolitikailag semleges. Az Alkotmányból az állami beavatkozás nagysága, ereje, még kevésbé annak tilalma közvetlenül nem vezethető le. Az állam gazdaságpolitikájának meghatározása terén - az Alkotmány 9. §-ának korlátai között -igen nagy a jogalkotó szabadsága, az Alkotmánybíróság hatásköre pedig igen korlátozott.
Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése értelmezésével kapcsolatban az Alkotmánybíróság már számos korábbi döntésében kifejtette álláspontját [pl. a 21/1990. (X. 4.) AB határozat (ABH 1990. 73, 82.) és a 7/1991. (II. 28.) AB határozat (ABH 1991. 22, 28.)]. A 21/1990. (X. 4.) AB határozatában külön is kiemelte, hogy ez az alkotmányi rendelkezés nem tekinthető a tulajdonformák felsorolásának, nem a tulajdonformák között különböztet, hanem a tulajdon bármely formájára nézve a diszkrimináció tilalmát fogalmazza meg.
A Tv. vizsgált rendelkezései a jövedékinek minősülő kőolajtermékek kiskereskedelmi forgalmazásának engedélyezésére és az ilyen tevékenység gyakorlására vonatkozó korlátozó feltételeket valamennyi jövedéki tevékenységet végző jogalany tekintetében egységesen határozzák meg, a tulajdon formája tekintetében semmilyen hátrányos megkülönböztetést nem tartalmaznak. Erre tekintettel a Tv. kifogásolt előírásai nem ütköznek az Alkotmány 9. § (1) bekezdésébe.
Az Alkotmánybíróság az 54/1993. (X. 13.) AB határozatában (ABK 1993. október 396, 399.) megállapította: "A vállalkozás joga azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. A vállalkozás joga nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan: senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent - de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül -, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást".
Az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében meghatározott vállalkozás joga alapjognak minősül. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése kimondja: "A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja". A vállalkozás jogának alapjogi minőségéből tehát az következik, hogy az csak akkor és olyan mértékben korlátozható, amennyiben a korlátozás végső eszközének fennállnak az alkotmányos indokai. Az Alkotmánybíróság számos határozatában követett eddigi gyakorlata szerint a korlátozás akkor nem alkotmányellenes, ha az az elérni kívánt alkotmányos cél szempontjából elkerülhetetlen és arányos mértékű [pl. 20/1990. (X. 4.) AB határozat (ABH 1990. 69, 72.) és a 7/1991. (II. 28.) AB határozat (ABH 1991. 22, 32.)].
A vállalkozás alapjogát érintő állami korlátozások alkotmányossága eltérő mérték alapján minősül aszerint, hogy az állam a vállalkozás gyakorlását, vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e. A vállalkozáshoz való jogot az veszélyezteti legsúlyosabban, ha az állam a vállalkozót valamely vállalkozói tevékenység folytatásából teljesen kizárja és ezáltal a vállalkozó azt nem választhatja.
A Tv. kifogásolt, az előzőekben idézett rendelkezései a kőolajtermékek kiskereskedelmi forgalmazása tekintetében meghatározzák az engedély megadásának és a tevékenység folytatásának feltételeit. E megszorító rendelkezések alapján a szóban forgó jövedéki termékek forgalmazására engedély csak abban az esetben adható, ha a kérelmező üzemanyagtöltő állomással, önálló eladóhellyel vagy telephellyel rendelkezik, és a kiskereskedelmi tevékenység is csak ezekben az üzletkörökben folytatható. Ezek az előírások tehát a kiskereskedelmi tevékenység gyakorlásának feltételeit írják elő, s nem irányulnak az ezzel kapcsolatos vállalkozói tevékenység lehetetlenné tételére.
A vizsgált rendelkezésekben megállapított korlátozásokat a Tv. idézett céljában megfogalmazott követelmények indokolják, így nevezetesen az, hogy a jövedéki termékek után a különböző adók nagy biztonsággal befolyjanak és e tevékenységek az engedélyezéssel és az ellenőrzéssel nyomon követhetők legyenek, megszűnjék azok feketekereskedelme, s ezáltal a jövedéki termékek piacán a résztvevők között tisztességes verseny alakuljon ki.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapítása szerint a Tv. kifogásolt előírásai a vállalkozáshoz való alapjog nem önkényes és nem aránytalan korlátozását jelentik.
A gazdasági verseny szabadsága az állami célkitűzésként megállapított piacgazdasághoz szervesen kapcsolódó olyan alkotmányos elv, amely többek között arra hivatott, hogy elősegítse a vállalkozás és a foglalkozás szabad megválasztása alapjogának sokszintű és hatékony érvényesülését.
A vizsgált ügyben a gazdasági verseny szabadsága korlátozásának megítélése a vállalkozás alapjoga alkotmányosságának elbírálásához kapcsolódott. Erre az összefüggésre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tv. kifogásolt rendelkezései az Alkotmány 9. § (2) bekezdésébe sem ütköznek.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.
Budapest, 1994. március 22.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró