BH 1997.5.218 Az egészségi állapotra vonatkozó személyes adatok felhasználásának korlátai az egészségügyi intézmény ellen indított perben [Ptk. 4. § (1) bek., 85. § (3) bek., Pp. 5. § (1) bek., 1972. évi II. tv. 77. § (1) bek., 78. § (2) bek., 1992. évi LXIII. tv. 1. § (1) bek., 2. § 1. és 5. pont, 3. § (5) bek., 53/1993. (IV. 2.) Korm. r. 1. §, 11/1972. (VI. 30.) EüM. r. 22. § (1) és (2) bek., (3) bek., 24. § (3) bek., 27. § (1) bek.].

A felperesek a keresetükben az I. r. B. J. Kórház-Rendelőintézet alperessel szemben 120 000 forint vagyoni kár és összesen 1 000 000 forint nem vagyoni kár megfizetése iránt érvényesítettek követelést arra hivatkozva, hogy 23 éves leányuk 1994. május 6-án bekövetkezett halála közvetlen okozati összefüggésben áll az I. r. alperes alkalmazottainak a szakmai előírásokat megszegő, felróható magatartásával.

Az I. r. alperes a kártérítési kereset elutasítását kérte, vitatva, hogy a felperesek leányának gyógykezelése során a szakmai előírásokat megszegte. Védekezésének alátámasztására az iratokhoz csatolta a II. r. Z. T. Orvostudományi Egyetem alperes által a felkérésére készített magánszakértői véleményt, amely a néhai egészségi állapotára és gyógykezelésére vonatkozó adatokat elemezte.

A felperesek ezt követően a keresetüket felemelték, és a II. r. alperesre is kiterjesztették, annak megállapítását kérve, hogy az I. r. alperes jogsértést követett el azzal, hogy hozzájárulásuk nélkül a II. r. alperes rendelkezésére bocsátotta meghalt leányuk gyógykezelésére vonatkozó orvosi adatokat, a II. r. alperes pedig ugyancsak jogsértést követett el azáltal, hogy engedélyük nélkül, a leányuk gyógykezelésére vonatkozó adatok felhasználásával, az I. r. alperes megrendelése alapján magánszakértői véleményt készített. A felperesek a jogsértés megállapítására vonatkozó kereseti kérelmüket a Ptk. 81. §-ára, az 1972. évi II. tv. 77. és 78. §-aira, továbbá az 1992. évi LXIII. tv. 3. §-ára alapították.

Az I. r. alperes a jogsértésre alapított keresetnek is az elutasítását kérte, mert a felperesek által ellene indított kártérítést perben vélelmezni lehetett, hogy a felperesek hozzájárultak meghalt gyermekük gyógykezelésére vonatkozó adatok kezeléséhez. A kártérítési követeléssel szembeni védekezés nélkülözhetetlen eszköze a szakértői vélemény beszerzése. Az alperes a védekezés körében pedig nem zárható el attól, hogy ún. magánszakvéleményt szerezzen be, amelynek tárgya a gyógykezelésre vonatkozó adatok elemzése. Az a körülmény tehát, hogy a II. r. alperes részére átadta a felperesek leányának gyógykezelésére vonatkozó orvosi iratokat, nem valósított meg jogsértést. A II. r. alperes ugyancsak a vele szemben érvényesített kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította.

A jogerős ítélet indokolása szerint az I. r. alperes alkalmazottai a felperesek leányának gyógykezelését a szakmai előírásoknak megfelelően végezték, felróható magatartást nem tanúsítottak, ezért a felperesek kárigénye alaptalan volt. A jogsértés megállapítására irányuló kereset elutasítását pedig a jogerős ítélet azzal indokolta, hogy a felperesek perindítása következtében vélelmezni kellett, hogy a kárigényük elbírálásához szükséges adatok kezeléséhez hozzájárultak. Ez a vélelem az adatok továbbítására és nyilvánosságra hozatalára is vonatkozott. A szabad bizonyítás rendszerében a felek nem zárhatók el a magánszakvélemény beszerzésétől sem. Miután az I. r. alperes a II. r. alperes személyében olyan szakértő intézetet bízott meg a magánszakértői vélemény elkészítésével, amely intézetre a titoktartási kötelezettség ugyancsak vonatkozik, ezért sem az egészségügyről szóló törvény, sem pedig a személyes adatok védelméről szóló törvény által védett érdekek nem szenvedtek sérelmet.

A jogerős ítéletnek a jogsértés megállapítására irányuló keresetet elutasító rendelkezése ellen a felperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 81. §-ának és az egészségügyről szóló 1971. évi II. tv. 77., 78. és 90/A. §-ának a rendelkezéseit. A felperesek perindítása ugyanis önmagában nem jelentette azt, hogy az I. r. alperes az orvosi titoktartás kötelezettsége alól mentesült, és a polgári per keretein kívül az orvosi adatokat más számára is hozzáférhetővé tehette, különösen akkor amikor a felperesek a per első tárgyalásán a titoktartási kötelezettség szabályaira az I. r. alperes és a beavatkozó figyelmét külön is felhívták. A II. r. alperessel szemben is törvénysértőnek találták a kereset elutasítását, mert a II. r. alperes a felperesek engedélye nélkül dolgozta fel meghalt hozzátartozójuk gyógykezelésére vonatkozó adatokat.

Az alperesek a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérték.

A jogerős ítéletnek a jogsértés megállapítására irányuló keresetet elutasító és felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezése jogszabályt sért.