3423/2021. (X. 15.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Gyulai Törvényszék 4.Bf.86/2020/16. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. A jogi képviselővel (dr. Lázár Zsigmond ügyvéd) eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt.

[2] Az indítványozót az első fokon eljáró Szarvasi Járásbíróság 2020. február 11-én 8.B.76/2019/12. számú ítéletében bűnösnek mondta ki testi sértés vétségében és egy évre próbára bocsátotta. Az ítélettel szemben a terhelt fellebbezést terjesztett be megalapozatlanság miatt a felmentés érdekében. A másodfokon eljáró Gyulai Törvényszék 2020. november 19-én meghozott 4.Bf.86/2020/16. számú végzésével helybenhagyta a Szarvasi Járásbíróság ítéletét. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eleget tett ügyfelderítési kötelezettségének, és nem vétett olyan eljárási szabálysértést, amely az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezhette volna. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság eleget tett indokolási kötelezettségének is. Külön kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság az iratok tartalmának megfelelően, a szükséges részletességgel és logikusan mérlegelve adott számot arról, hogy a tényállás megállapítását mely bizonyítékok miért támasztották alá.

[3] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panasszal élt a Szarvasi Járásbíróság 8.B.76/2019/12. számú ítélete és a Gyulai Törvényszék 4.Bf.86/2020/16. számú végzése ellen. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog részét képező pártatlanság elvének sérelmére hivatkozott azzal összefüggésben, hogy az eljáró bíróságok álláspontja szerint elfogultak voltak. Az indítványozó hivatkozott emellett az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdésének sérelmére is. Álláspontja szerint a bíróságok megsértették az in dubio pro reo elvét, mert az indítványozó bűnösségét annak ellenére állapították meg, hogy azt a magánvádló nem tudta minden kétséget kizáróan bizonyítani. Véleménye szerint az eljáró bíróságok nem vették figyelembe, hogy a tényállás lényegében "bizonyítatlan" maradt.

[4] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt befogadhatósági feltételeknek.

[5] 3.1. Az indítványozó az Abtv. 27. §-a alapján terjesztette elő az alkotmányjogi panaszt. Az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint hatvan napon belül kell benyújtani. Az indítványozó a panaszt a törvényi határidőn belül terjesztette elő. Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ra alapított alkotmányjogi panaszát. Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek.

[6] Az alkotmányjogi panasznak az Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést (az Abtv. 27. §), az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [XXVIII. cikkének (1) és (2) bekezdései], a támadott bírósági határozatokat (a Szarvasi Járásbíróság 8.B.76/2019/12. számú ítélete és a Gyulai Törvényszék 4.Bf.86/2020/16. számú végzése). Az indítványozó kifejezett kérelmet is előterjeszt arra nézve, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a felsorolt bírósági határozatok alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat.

[7] Az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére alapított indítványi elem vonatkozásában az Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti határozott kérelem feltételeinek csak részben felel meg. Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt pártatlanság sérelmére, azonban ezen alaptörvényi rendelkezéssel összefüggésben nem terjesztett elő az alapjogsérelmét alátámasztó, alkotmányjogilag megalapozott indokolást, így kérelme ezen alaptörvényi rendelkezés vonatkozásában nem felelt meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában foglaltaknak. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az ilyen indokolás hiánya az indítványi elem érdemi elbírálásának az akadálya (pl. 3149/2016. (VII. 22.) AB végzés, Indokolás [27]).

[8] 3.2. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.

[9] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdésének sérelmére hivatkozott azzal összefüggésben, hogy az eljáró bíróságok megsértették az ártatlanság vélelmét, mert úgy mondták ki az indítványozó bűnösségét, hogy az nem nyert minden kétséget kizáróan bizonyítást.

[10] Az Alkotmánybíróság az indítványozó érvelésével kapcsolatban a következőkre mutat rá. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerveként az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket csak az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel (3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]). A jogértelmezés a bíróságok feladata: "A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga [...] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. [... ] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza." (3352/2012. (XI. 5.) AB végzés, Indokolás [14]-[15])[1]

[11] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alapvetően a bizonyítással, a bizonyítékok mérlegelésével kapcsolatban fogalmazta meg kifogásait. Álláspontja szerint a magánvádló nem tudta minden kétséget kizáróan bizonyítani a bűnösségét. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az eljáró bíróságok részletes indokát adták annak, hogy mely bizonyítékokon alapul a tényállás megállapítása, mely vallomásokat fogadta el a bíróság bizonyítékként, és miért nem fogadta el a terhelt védekezését.

[12] Az Alkotmánybíróság az indítványozó által felvetett bizonyítási problémákkal kapcsolatosan hangsúlyozta, hogy következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy "az indokolásban megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás megalapozott-e. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése, és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat (3237/2012. (IX. 28.) AB végzés; 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5])." (7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33])

[13] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem vetett fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, és nem támasztotta alá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.

[14] 4. Az Alkotmánybíróság mindezen érvek alapul vételével az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdések alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2021. szeptember 28.

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó Marcel s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/453/2021.