BH 2009.8.251 Jótállási kötelezettség teljesítésének biztosítására szolgáló bankgarancia kötelezettje ésszerű gondossággal köteles vizsgálni, hogy az igénybejelentés és a benyújtott okmányok külső megjelenésük alapján megfelelnek-e a bankgarancia feltételeinek. Nem köteles és nem is jogosult vizsgálni azok valóságtartalmát. A fizetési kötelezettség tejesítését csak akkor tagadhatja meg, ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy a kedvezményezett csalárd módon - a jótállási kötelezettség teljesítése ellenére - kívánja igénybe venni a bankgaranciát [Ptk. 249. §, Nemzetközi Kereskedelmi Kamara 485. számú szokvány (URDG)].

A beavatkozó a felperessel mint megrendelővel 2002. július 29-én vállalkozási szerződést kötött a Váci úti irodaház generálkivitelező munkáinak elvégzésére. A vízszigetelés tekintetében 5 évre szóló jótállást vállalt. Az alperes ebből az alapjogviszonyból származó igények fedezetéül a felperes mint kedvezményezett felé a beavatkozó megbízása alapján, 137 407 015 Ft összeghatárig, legkésőbb 2006. február 4-éig terjedő időre "jótállási bankgaranciát" bocsátott ki, melyben garanciát vállalt arra, hogy a felperes első írásbeli, meghatározott pénzösszeg megfizetésére vonatkozó felszólításának kézhezvételét követő 8 munkanapon belül az alapjogviszony vizsgálta nélkül a felperes felé fizetést teljesít. A bankgarancia nyilatkozat szerint a felperes írásbeli felszólításában meg kell jelölni, hogy a beavatkozó mely szerződéses kötelezettségét nem teljesítette, csatolni kell a beavatkozó részére emiatt küldött igénybejelentés másolatát, és a felperes bankjának igazolnia kell az írásbeli felszólításon szereplő aláírások valódiságát. A felek megállapodása alapján az alperes a bankgaranciát 2006. február 2-án akként módosította, hogy a garancia 75 300 000 Ft-ig terjedő összeghatárra szól, lejáratának időpontja pedig 2006. május 4-e.

2006. január 26-án dr. P. Sz. ügyvéd, mint a felperes képviselője "ismételten" felszólította a beavatkozót, hogy a vízszigetelés tekintetében a 2002. július 29-ei vállalkozási szerződésben 5 évre vállalt jótállási kötelezettségét teljesítse, és legkésőbb 2006. január 31-éig maradéktalanul javítsa ki a szigetelési hibákat. Az ügyvéd a felszólító levél megírásakor a D. és Társai Ügyvédi Iroda fejléces papírját használta.

2006. május 2-án a felperes A. W. és M. S. ügyvezetők aláírásával ellátott, angol és magyar nyelven készült okirattal az alperesnél követelését bejelentette. Kérte, hogy az alperes a vállalt bankgarancia alapján utaljon át 28 750 000 Ft-ot a felperesnek a D. Bank Zrt.-nél vezetett bankszámlájára. Hivatkozott arra, hogy a beavatkozó többszöri felhívás ellenére nem tett eleget a hibák kijavítására vonatkozó kötelezettségének. Csatolta a beavatkozóhoz intézett, 2006. január 26-ai keltezésű felszólító levelének másolatát, valamint a D. Bank Zrt. 2006. május 3-án kiállított nyilatkozatát arról, hogy a követelést bejelentő mindkét ügyvezető a felperes bejegyzett képviselője, és aláírásuk valódi.

Az alperes a bankgarancia teljesítését 2006. május 17-én megtagadta arra hivatkozással, hogy a beavatkozó jótállási kötelezettségének eleget tett, a beavatkozóhoz 2006. január 26-án címzett felszólítás aláírója - dr. P. Gy. ügyvéd - pedig csak 2006. január 30-ától volt jogosult a felperes képviseletére.

A felperes 2006. november 15-én előterjesztett keresete alapján az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest 28 750 000 Ft és ennek 2006. május 17-étől járó kamatai megfizetésére a felperes javára.

Az ítélet szerint a bankgarancia nem járulékos jellegű, hanem önálló kötelezettségvállalás, a garantőr nem a főadós kötelezettségét, hanem saját kötelezettségét teljesíti. Ezért a bankgarancia kötelezettje nem vizsgálhatja, hogy szerződésszerűen teljesítette-e az alapjogviszonyban a vállalkozó beavatkozó az építési szerződésben meghatározott kötelezettségét.

A felperes 2006. május 2-ai követelés-bejelentése maradéktalanul megfelelt a bankgaranciában vállalt valamennyi formai követelménynek. A D. és Társai Ügyvédi Iroda a felperessel 2005. szeptember 6-án megkötött megbízási szerződés alapján jogosult volt a felperes képviseletében eljárni, és a képviselet ellátása során jogosult volt közreműködőként igénybe venni - a 2005. január 1-jei megállapodás alapján - a P. Ügyvédi Irodát is. Tehát dr. P. Sz. is jogosult volt a felperes nevében jognyilatkozatot tenni.

A beavatkozó fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az ítélet szerint, még ha hiányzott is a 2006. január 26-ai felszólító levél megírásakor dr. P. Sz. képviseleti joga, az ügyvéd eljárását utólag a felperes jóváhagyta. A bankgarancia lehívásakor saját nyilatkozataként csatolta a felperes dr. P. Sz.-nak a beavatkozóhoz intézett felszólítását.

Miután a felperes úgy ítélte meg, hogy a 2006. január 26-ai igénybejelentés alapján a beavatkozó nem megfelelő módon végezte el a javítást, nem kellett a beavatkozót a hibák kijavítására ismételten felhívnia. Jogosult volt a bankgarancia lehívására a 2006. január 26-ai felszólításra hivatkozva, annak csatolása mellett.

Az alperes csak akkor tagadhatta volna meg a bankgarancia kifizetését, ha a beavatkozó pénzkövetelés teljesítésére lett volna köteles és az ellenőrzés egyértelművé tette volna, hogy már teljesítette fizetési kötelezettségét. Más típusú teljesítés esetében az alperes részéről nem volt helye vizsgálódásnak. Ezért nem volt jogosult az alperes megtagadni a bankgarancia teljesítését arra hivatkozva, hogy a beavatkozó a hibákat az erről felvett jegyzőkönyv szerint kijavította.

Teljesült a bankgaranciának az a feltétele is, hogy az alpereshez intézett írásbeli felszólításon szereplő aláírások valódiságát a felperes bankjának igazolnia kell. Annak nem volt jelentősége, hogy a D. Bank Hungary Zrt. milyen okirati formában tette meg a nyilatkozatát, és hogy a törvényes képviselők milyen körülmények között írták alá az alpereshez intézett írásbeli felszólítást.

Az alperes tehát jogtalanul tagadta meg a Ptk. 249. §-a alapján vállalt kötelezettségének a teljesítését, mert a felperes a bankgarancia lehívásához szükséges összes feltételt teljesítette.

A beavatkozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan a felperes keresetét elutasító új határozat meghozatalát kérte. Felülvizsgálati kérelmét az alábbiakkal indokolta.

A jogerős ítélet meghozatalakor eljárási szabálysértéseket követett el a másodfokú bíróság. A fellebbezés az elsőfokú ítéletet a hiányos és iratellenes tényállás miatt tartotta megalapozatlannak, ennek ellenére a jogerős ítélet nem tartalmazott tényállást, csupán az elsőfokú ítélet kivonatos ismertetését tartalmazta. A fellebbezési előadások túlnyomó részével a másodfokú ítélet nem foglalkozott és ezzel sérelmet szenvedett a felek tisztességes eljáráshoz való joga is. A felülvizsgálati eljárásban felülvizsgálati előadásként kell figyelembe venni a fellebbezésben hivatkozott eljárási szabálysértéseket.

Anyagi jogi szempontból is súlyosan jogszabálysértő a jogerős ítélet. A beavatkozó igazolta az alperes felé, hogy a 2006. január 26-ai igénybejelentés alapján a szigetelés javítását elvégezte, a felperes azonban a bankgarancia lehívásakor nem csatolt olyan felszólító levelet, mely igazolta volna, hogy felszólította a javítás elvégzése után a beavatkozót a "teljesítetlenül maradt" munka elvégzésére. Ez a körülmény pedig a bankgaranciában írtakra tekintettel kizárta az alperes fizetési kötelezettségének beálltát, ugyanis a 2006. január 26-ai felszólító levél egy időközben már elvégzett munkára vonatkozott. A másodfokú bíróság nem indokolta meg az ezzel ellentétes álláspontját.