1003/2003. (I. 25.) Korm. határozat

az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának elfogadásáról, valamint a polgári jogi kodifikációról szóló 1050/1998. (IV. 24.) Korm. határozat időarányos végrehajtásáról és módosításáról

1. A Kormány

a) elfogadja az új Polgári Törvénykönyvnek a szakmai, társadalmi viták alapján átdolgozott koncepcióját,

b) elrendeli, hogy a koncepció - e határozat mellékleteként - kerüljön közzétételre a Magyar Közlönyben,

c) elrendeli, hogy az új Polgári Törvénykönyv normaszövegének kidolgozása a koncepció alapján kezdődjék meg.

2. A polgári jogi kodifikációról szóló 1050/1998. (IV. 24.) Korm. határozat a következő 4-5. ponttal egészül ki:

"4. Az új Ptk. teljes tervezetét egységesen, egy időpontra kell elkészíteni annak érdekében, hogy az Országgyűlés a teljes Kódex elfogadásáról dönthessen.

Felelős: igazságügy-miniszter

Határidő: a Kódex egyeztetésre kerülő tervezetének kidolgozására: 2005. szeptember 30.

5. A Kormány felkéri a Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottságot, hogy az új Polgári Törvénykönyv előkészítésének folyamatát és ütemezését kísérje figyelemmel és évente - első ízben 2003. IV. negyedévében - tájékoztassa a Kormányt a kodifikációról.

Felelős: igazságügy-miniszter

Határidő: folyamatos"

3. A Kormány elrendeli, hogy

a)[1]

b) a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, valamint az igazságügy-miniszter közösen készítsen előterjesztést az ingatlan-nyilvántartás jelenlegi helyzetéről, e tevékenység hatékonysága növelésének lehetőségeiről, bemutatva azok jogi, informatikai és pénzügyi feltételeit.

Felelős: földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter

igazságügy-miniszter

Határidő: 2003. március 31.

4. A Kormány felkéri az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalát, hogy vegyen részt a 3. pontban megjelölt előterjesztések előkészítésében.

5. Ez a határozat a közzététele napján lép hatályba.

A miniszterelnök helyett:

Dr. Kiss Elemér s. k.,

a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter

Melléklet az 1003/2003. (I. 25.) Korm. határozathoz

AZ ÚJ POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV KONCEPCIÓJA

A) Általános kérdések

I. Az átfogó reform indokairól és céljáról. A Koncepció jellegéről

1. Az átfogó reform indokairól és céljáról

Polgári átalakulásunk történelmi kacskaringóit szemléletesen tükrözi a Polgári Törvénykönyv megalkotásának viszontagságos története.

Először az 1848: XV. törvénycikk rendelte el "az ősiség teljes és tökéletes eltörlésének alapján polgári törvénykönyv" elkészítését, és "ezen törvénykönyv javaslatának a legközelebbi országgyűlés elibe" terjesztését. A szabadságharc bukása megakadályozta e nemes terv megvalósítását. A kiegyezés után előbb (1871 és 1892 között) résztervezetek készültek. 1900-ban tették közzé (indokolással együtt) a résztervezetek figyelembevételével megalkotott első átfogó tervezetet, amelynek átdolgozott változatát (második szövegét) törvényjavaslatként 1913-ban az országgyűlésnek is benyújtották. A kiküldött parlamenti bizottság az általa végzett módosító munkálatok után azzal a kifejezett javaslattal terjesztette az országgyűlés elé a negyedik tervezetet (az ún. bizottsági szöveget: 1915), hogy azt a parlament csak a világháború befejezése után tárgyalja. Az I. világháború és Trianon után a törvénykönyv előkészítésének munkálatai 1922-ben kezdődtek el újból, s ezek eredményeként született meg - ötödik szövegként - az 1928. évi Magánjogi Törvény Javaslat. Noha ennek szakmai színvonalát általános elismeréssel illették, olyannyira, hogy számos megoldását a bírói gyakorlat is átvette, és szokásjogi úton alkalmazta, mégis - elsősorban politikai okokból - ebből a tervezetből sem lett hatályba léptetett törvény.

Mindezek után következhetett be az a paradox helyzet, hogy a jelenlegi Ptk. (1959. évi IV. törvény) egy olyan korban (1953 és 1959 között) fogant és született meg, amely a lehető legszűkebb határok közé szorította vissza a magánjogi vagyoni forgalom természetes társadalmi feltételét, a magántulajdont.

Érthető ezért, hogy az 1990-es rendszerváltozás óta eltelt időszak mélyreható gazdasági és társadalmi változásai következtében-kiemelkedő szakmai színvonala ellenére - a Ptk.-t több mint félszázszor kellett módosítani. A polgári jognak az áruviszony elvont kategóriájára szabott és ezért absztrakt normái - közismerten - lényeges társadalmi változások túlélésére is képesek. Az elmúlt években lejátszódott folyamatok mégis olyan mértékű és horderejű módosulásokat eredményeztek a magánjogi viszonyok területén, hogy azok jogi rendezése átfogó reformot igényel, és egy új Polgári Törvénykönyv megalkotását teszi szükségessé.

2. A Koncepció jellegéről

A Koncepció az új Polgári Törvénykönyvben megoldandó elvi kérdésekben foglal állást. Nem érinti a Ptk.-nak azokat a rendelkezéseit, amelyek - a Kodifikációs Főbizottság megítélése szerint - nem szorulnak változtatásra, mert megfelelnek átalakult viszonyainknak. A Koncepció tehát elsősorban az átfogó reform elvi alapjait, szabályozási irányait, a Kódex tartalmi határait és belső szerkezetét határozza meg.

A Koncepció (és a hozzá kapcsolódó részletes Tematika) nem választ kifejezett külföldi modellt az új Polgári Törvénykönyv megalkotásához, de bőségesen merít külföldi kodifikációs példákból. A 20. század elején készített magyar tervezetek főleg az osztrák és a német törvénykönyv megoldásait vették figyelembe, az 1928-as Mtj.-nek a svájci ZGB is szolgáltatott mintákat. Ezeknek a nagy klasszikus törvénykönyveknek a tanulságait tehát már a hatályos Ptk. is hasznosítani tudta. Az újabb nemzeti kódexek közül minden bizonnyal a holland törvénykönyv tekinthető a legmodernebbnek. Ez a törvénykönyv több szempontból (így mindenekelőtt a szabályozandó életviszonyok köre és a törvénykönyv szerkezete szempontjából) mintául is szolgálhat a magyar reform számára, de a kodifikáció egészét illetően szabályozási modellként nem jöhet figyelembe. A nemzeti kódexeken kívül a Ptk. reformja merít a nemzetközi jogalkotás eredményeiből is. Ezek közül mindenekelőtt a Bécsi Vételi Egyezmény kínál követhető példákat; rajta kívül a szerződési jogi fejezetek számos helyen támaszkodhatnak az UNIDROIT Principles of International Commercial Contracts (1994), továbbá a The Principles of European Contract Law (I-II: 1999, III: 2002) elveire. Ez utóbbi modell-törvénytervezetek világszerte nagy szakmai elismerést vívtak ki, és széles körben hatnak a jogalkotásra és a joggyakorlatra.

A Koncepció figyelembe veszi, hogy polgári jogunk reformját több területen közvetlenül befolyásolja az Európai Unió jogalkotása. Az Európai Megállapodásból fakadó jogharmonizációs kötelezettségünk már ma is széles körben támaszt ilyen követelményeket. Európai uniós tagságunk után a brüsszeli jogalkotás még közvetlenebbül fogja érinteni törvényhozásunkat. Mindezekre tekintettel a Koncepció - például a fogyasztóvédelmi magánjog körében - szervesen kívánja beépíteni az Európai Közösség irányelveit.

A Koncepció az új Polgári Törvénykönyv megalkotásához a lehető legszélesebb körben integrálni kívánja a külön törvényekbe foglalt magánjogi szabályokat és a Ptk. négy évtizedes bírói gyakorlatának kodifikációra érett eredményeit. Az új Kódex megalkotásánál ennek megfelelően a polgári jog egész élő anyagát figyelembe kell venni, s a lehetőségekhez képest a Törvénykönyvbe kell beépíteni.

II. Az új Polgári Törvénykönyv társadalmi modellje: a szociális piacgazdaság társadalomképe

A Magyarországon 1990 óta követett társadalompolitikai célkitűzések és az azok megvalósítására elfogadott alkotmányos garanciák a mai fejlett Európában, mindenekelőtt az Európai Unióban tömörült államokban elfogadott társadalomképet, vagyis a szociális piacgazdaság társadalmi modelljét tekintik mintának. Ezt a célkitűzést kell szolgálnia a megalkotandó Polgári Törvénykönyvnek is. A Koncepció ezért abból indul ki, hogy az új Polgári Törvénykönyvben egy szociális elemekkel átszőtt, alkotmányosan védett piacgazdaság magánjogi feltételeit kell megteremteni.

A megalkotandó Kódexben elsősorban a vagyoni forgalom viszonyainak jogi kereteit kell lefektetni; közelebbről: azon vagyoni viszonyokét, amelyekben a jogalanyok az egyenjogúság és mellérendeltség rendszerében állnak szemben egymással. Az új Kódexnek emellett jogi védelmet kell nyújtania a személyeknek is, mindenekelőtt az emberi személyiségnek, a családon belüli személyi viszonyoknak, továbbá a szervezeti jogalanyok személyiségi jogainak.

A piacgazdaság társadalmi modellje a magánjogi szabályozásban mindenekelőtt a magántulajdon teljes körű elismerését és védelmét jelenti. Ennek az elvnek át kell hatnia az új Kódex részletszabályait (például a tulajdonszerzés normáit) is. Mindez természetesen nem zárja ki, hogy szociális kötöttségek a magántulajdont is terhelhetik. Az elmúlt évtizedben Magyarország - az Alkotmányban lefektetett elveknek megfelelően - a magántulajdon és a szabad vállalkozás talajára épülő piacgazdaság társadalmi rendjét vezette be. Ebből egyenesen következik a tulajdonosok magánautonómiájának messzemenő elismerése a magánjogi viszonyokban.

A magánautonómia egyik legfontosabb következménye a szerződési szabadság elve. A magánjognak ezt a pillérét csak ott és annyiban indokolt korlátozni, ahol és amennyiben ez a szociális igazságosság követelménye érdekében elengedhetetlenül szükséges, a piaci verseny szabadságának feltételei között pedig még lehetséges. A magánautonómia határainak kijelöléséhez elsősorban a forgalmi erkölcs, azaz a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményének támasztása szolgálhat eszközül. Az etikai befolyástól vezetett (pl. a fogyasztó vagy az ún. gyengébb fél védelme érdekében alkalmazandó) szociális célzatú magánjogi korlátoknak is a lehető legnagyobb mértékben összhangban kell tehát lenniük a piacgazdaság követelményeivel, és nem szabad veszélyeztetniük a piaci versenyegyenlőség feltételeit.

Az új Polgári Törvénykönyvnek-diszpozitív szabályaival is - érdekkiegyenlítő szerepet kell betöltenie. A jogalanyok magánjogi cselekvési autonómiájának kivételes korlátozásánál a lehető legszűkebb körre szorítva kell meghatározni az állami beavatkozás eseteit, ideértve a bírói beavatkozást is. Ez utóbbi jogi eszközök körét magának a Kódexnek kell meghatároznia. Nem folytatható tehát az a gyakorlat, hogy alacsonyabb szintű jogforrások korlátozzák a szerződő felek autonómiáját.

III. Az Alkotmány rendelkezéseinek, az emberi jogoknak és az alapvető szabadságoknak érvényre juttatása az új Polgári Törvénykönyvben

1. Az Alkotmány tételeinek érvényesülése a magánjogi jogviszonyok szabályozásában

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése a Magyar Köztársaságot demokratikus jogállamként határozza meg. A jogállamiság követelményének érvényesüléséhez az Alkotmánybíróság 11/1992. (III. 5.) AB határozatában a következőket szögezi le: "A jogállam azáltal valósul meg, hogy az Alkotmány valóban és feltétlenül hatályosul. ... Nemcsak a jogszabályoknak és az állami szervek működésének kell szigorúan összhangban lenniük az Alkotmánnyal, hanem az Alkotmány fogalmi kultúrájának és értékrendjének át kell hatnia az egész társadalmat. Ez a jog uralma, ezzel lesz az Alkotmány valóságossá." Mindezekből következik, hogy az Alkotmány elveinek és értéktartalmának maradéktalanul érvényesülnie kell a magánjog világában is. A magánjogi jogalanyok azonban közvetlenül nem címzettjei az alkotmányos tételeknek; az Alkotmány normái az állam szerveit, mindenekelőtt a jogalkotó szerveket kötelezik közvetlenül. Ez pedig azt jelenti, hogy az Alkotmány elvei és tételes normái nem közvetlenül, hanem csak a polgári jogi normák közvetítésével fejtik ki hatásukat a magánjogi jogviszonyokra és azok alanyaira. Ebből a helyzetből fakad a törvényhozó azon alkotmányos kötelessége, hogy a magánjogi jogviszonyokat szabályozó normákat - így mindenekelőtt a Polgári Törvénykönyv normáit - is az Alkotmány követelményeinek maradéktalan betartásával alkossa meg. A Koncepció ugyanakkor a magánjogi szabályozás sajátosságait kívánja kifejezésre juttatni. A magánszemélyek hátrányos megkülönböztetésének tilalma például összhangban kell, hogy álljon a magánjogi szerződések világában uralkodó magánautonómia követelményeivel.

2. Az Alkotmány tételeinek érvényesülése a polgári ítélkezési gyakorlatban

Az alkotmányos követelményeknek - természetszerűleg - a polgári ítélkezési gyakorlatban is érvényesülniük kell. A polgári jogalkalmazás alkotmányosságát a bíróságoknak az alkotmányos magánjogi normák alkalmazása által és útján kell megvalósítaniuk. Az esetek döntő többségében a polgári jogi normák alkotmányosak, s ezért az alkotmányosság követelményének a bíróságok a polgári jogi normák alkalmazásával eleget tudnak tenni. Ha viszont a bíró az alkalmazandó magánjogi norma alkotmányellenességét észleli, az eljárás egyidejű felfüggesztése mellett kezdeményeznie kell az Alkotmánybíróság eljárását. Ezt írja elő az Alkotmánybíróságról szóló törvény 38. § (1) bekezdése. Hasonlóképpen kell megítélni azt a helyzetet is, amikor a magánjogi jogviszony alkotmányos elbírálásához szükséges (az alkotmányos követelményeket közvetítő) polgári jogi norma hiányzik. Tekintve, hogy a törvény a bíróságok számára jelenleg csak a konkrét alkotmányos normakontroll-eljárás megindítására ad jogi lehetőséget, ezt de lege ferenda ki kell egészíteni a mulasztásos alkotmányellenesség megállapításának bírói kezdeményezési jogával. S tekintettel arra, hogy a rendes bíróságok eljárásának szabályairól van szó, az említett eljárások jogi lehetőségét a Polgári Perrendtartásban (és nem az Alkotmánybíróságról szóló törvényben) kell majd biztosítani.

3. Az emberi jogok és az alapvető szabadságok érvényesülése

Magyarország az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdette az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezményt és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyvet. Ennek az Egyezménynek néhány rendelkezése érinti az új Polgári Törvénykönyvet is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az Egyezményből fakadó emberi jogok és alapvető szabadságok jelentős számban nem minősülnek polgári jogi jogviszonyból eredő jogoknak.

Gondoskodni kell viszont az Egyezményből fakadó emberi jognak, illetve alapvető szabadságnak minősülő polgári alanyi jogok teljes körű bírósági jogvédelméről. Ennek megfelelően a bírói út igénybevételének meghatározásánál az új Kódexben erre az összefüggésre is figyelemmel kell lenni.

IV. Az új Polgári Törvénykönyv kódex-jellege

Noha az Európai Unió jogegységesítési törekvései az elmúlt két évtizedben a magánjog területét is elérték, és a nemzeti jogalkotásokat ma már számottevően befolyásolják, a magánjog egészét ma még csak nemzeti szinten lehet kodifikálni. Ezt a törekvést példázza - a holland polgári törvénykönyv mellett - a volt szocialista országokban az elmúlt évtizedben végbement törvényhozás.

A kodifikációt támogató érvek közül egy döntő szempont mindenképpen túlélte a törvénykönyv-alkotás 19. századi hőskorát: a jogalkotás rendszer iránti igénye. A kellően absztrahált, rendszerbe foglalt, azaz kodifikált normák alkalmasabbak az életviszonyok gyors változásainak követésére, mint az egymást sebesen kergető és a részletekbe vesző egyedi és eseti jogszabályok áttekinthetetlen tömege. A külföldi példák is azt mutatják, hogy megmaradt a homogén vagy hasonló jogi módszert alkalmazó normákat koherens rendszerbe foglaló, egységes terminológiára épülő, a jogi normákat racionálisan rendező, a jogalkotó számára ésszerű rövidítéseket lehetővé tevő, a jogkeresők és a jogalkalmazók számára egyaránt könnyebb áttekintést és eligazodást biztosító és - mindezek érdekében - tudományosan előkészített törvénykönyvek iránti igény. Az új Polgári Törvénykönyvnek ilyen kódex-jellegű törvényműnek kell lennie. Ennek érdekében a Polgári Törvénykönyvben szabályozandó életviszonyokat lehetőség szerint magában a Kódexben kell rendezni. Ez a követelmény ma számos területen (így például a családjogi életviszonyok jogi rendezése körében) indokolatlanul csorbát szenved.

A Koncepció ugyanakkor számol azzal, hogy a legsikerültebb kodifikáció mellett is maradnak magánjogi szabályok az új Polgári Törvénykönyvön kívül. Ezeknek a normáknak a Kódex szubszidiárius jellegű háttér-joganyagát fogja képezni. A külön magánjogi törvények tartalmi összhangját és terminológiai egységét az új Polgári Törvénykönyvvel természetesen a legnagyobb mértékben biztosítani kell majd. Ezért a leendő Kódex definícióinak a külön törvényekben is azonos tartalommal kell érvényesülniük. Különösen fontos alkotmányos követelmény, hogy az új Polgári Törvénykönyvhöz csak egészen kivételes esetben (pl. a szomszédjogi szabályok helyi megalkotásánál) kapcsolódhatnak közigazgatási végrehajtási normák.

V. Az új Polgári Törvénykönyv szabályozási határai és belső felépítése

1. A kódex-jellegű jogalkotás előnyeinek érvényre juttatása

A kódex-jellegű jogalkotás előnyeit minél szélesebb körben érvényesüléshez kell juttatni: a döntően magánjogi normákkal rendezett életviszonyokat a törvénykönyvben kell elhelyezni. Természetesen ez a módszer sem lehet öncélú. Ezért az új Polgári Törvénykönyv tartalmi határait elvben addig helyes tágítani, amíg a kodifikáció pozitív hatásai: az egységbefoglalt normák módszerbeli homogenitása, a terminológiai egység, a tömörítés és rövidítés lehetősége stb. megkönnyítik a jogalkalmazást. A szabályok egyazon törvénykönyvbe foglalása addig kívánatos és célszerű tehát, amíg az összefoglalandó normák módszerbeli egysége fennáll, és amíg a rendszerbe illesztés a kodifikáció előnyeit: a rendszertani racionalitást, az ökonomikus és ellentmondásmentes törvényszerkesztést, a terminológia biztonságát, a világos és áttekinthető megoldásokat hozza magával. Ennek megfelelően a Törvénykönyv szabályozási kereteinek határt szab az érintett normák módszerbeli eltérése, s ezért eljárási vagy igazgatási szabályoknak a Kódexbe történő felvételét kerülni kell.

2. Monista elven felépülő törvénykönyv

A megalkotandó Polgári Törvénykönyv monista elven épül fel: átfogja az üzleti világ, a kereskedelem, vagyis a vagyoni forgalom professzionális szereplőinek és a magánszemélyeknek magánjogi viszonyait egyaránt. Ez a kiinduló felfogás mindenekelőtt a szerződési jog új szabályainak kidolgozásánál játszik fontos szerepet. A monista elv következményeként úgy kell megalkotni a szerződések általános szabályait, hogy azok valamennyi jogalany kapcsolatát rendezni legyenek képesek, és e körben ne legyen szükség speciális normákra.

Ami pedig az egyes szerződéstípusok külön szabályait illeti, a következők szerint kell a monista elvnek érvényesülést biztosítani. Az üzleti világ szerződéstípusait (bizomány, fuvarozás, szállítmányozás, ügynöki megbízás stb.) eleve erre az igényszintre lehet modellezni. Az üzleti forgalomban és a magánszemélyek kapcsolataiban egyaránt fontos szerepet játszó szerződéstípusoknál is a professzionális üzleti élet követelményszintje lehet a mérvadó (adásvétel, lízing, vállalkozás stb.), s csak sajátos esetekben lehet szükség eltérő szabályokra a magánszemélyek kapcsolataiban (pl. egyes megbízási jogviszonyokban). S végül viszonylag kis számban fordulnak elő olyan szerződéstípusok (tartási szerződés, ajándékozás, haszonkölcsön stb.), amelyek szinte kizárólag csak magánszemélyek kapcsolataiban jutnak szerephez.

Mind a szerződések általános szabályainál (pl. a tájékoztatási kötelezettséggel kapcsolatban, az általános szerződési feltételekre vonatkozó normák között, a kellékszavatosságnál, az elállási jognál stb.), mind bizonyos szerződéstípusok (pl. utazási szerződés, hitelszerződés stb.) jogi rendezésénél esetenként eltérő normákat kell ugyanakkor beiktatni a fogyasztói szerződésekre.

A mértékadó külföldi példák azt igazolják, hogy a kereskedelmi ügyletek szerződési szabályainak-akárcsak részben - elkülönített kodifikálása már rég nem tekinthető korszerűnek. Néhány kelet-európai ország közelmúltbeli ellenkező példája nem tekinthető mérvadónak. Már a svájci Kötelmi jogi törvény (OR: 1881) megszüntette a kereskedelmi ügyletek különálló szabályozását, ugyanígy járt el a Codice civile (1940-42) és néhány éve a holland Ptk. (1992) is. A 20. század jogfejlődése egyértelműen azt mutatja, hogy nincsenek az üzleti életben alkalmazott szerződéseknek olyan sajátosságaik, amelyek - egy modernizált, a professzionális vagyoni forgalom követelményeit kielégíteni képes általános szerződési jog mellett - külön jogi rendelkezéseket kívánnának meg. Az elmúlt száz évben ugyanis az általános magánjog szabályozási mércéje szigorodott, közeledett az üzleti forgalom követelményszintjéhez, vagyis az általános szerződési jog maga "kereskedelmi jogiasodott". Ehhez a fejlődéshez a polgárok iskolázottsági szintjének emelkedése, a vagyoni forgalomban történő eligazodó képessége, üzleti ismereteinek gyarapodása stb. ' adta meg a kellő társadalmi alapot.

A monista elvre épülő kodifikáció nagy előnye, hogy ily módon elkerülhetők a párhuzamos szabályozások (pl. eltérő rendelkezések a kereskedők és a magánszemélyek vételi ügyleteinél stb.), és egyben a dualista szabályozásnál szükségszerűen jelentkező elhatárolási problémák is. A fogyasztóvédelmi magánjog sajátos követelményeit dualista kiindulópont mellett is rendezni kell. Míg azonban a külön fogyasztóvédelmi szabályok monista kodifikáció esetén csak egyirányú kivételekkel terhelik a törvénykönyvet, dualista felfogás mellett kivételes normákat kellene felállítani mind a professzionális üzleti forgalom számára, mind a fogyasztói szerződésekre.

3. A Kódex tartalmi határai

- A családjog anyaga beépül az új Polgári Törvénykönyvbe. Az integrálás során gondoskodni kell a családjogi viszonyok sajátosságainak megfelelő kifejezésre juttatásáról, szükség esetén sajátos, csak e viszonyokra vonatkozó alapelvek felállításáról.

- Az egyedi munkaszerződés speciális normáihoz az új Polgári Törvénykönyv, azon belül is elsősorban a szerződések általános szabályai képezik a jogi hátteret. Kívánatos az volna, hogy az Mt. átfogó reformja (s ezen belül az európai közösségi jogi követelmények folyamatos teljesítése) és az új Ptk. előkészítése kölcsönösen összehangolt folyamat legyen, biztosítva azt a lehetőséget is, hogy az egyedi munkaszerződés normái - önálló speciális szerződéstípus szabályaiként - az új Ptk.-ba kerülhessenek. A szabályozásnál az európai közösségi jogi aktusok alakító hatása számottevő, és a munkavállaló fogalmilag "gyengébb fél"-jellege is markáns sajátosságként veendő figyelembe.

- A társaságok jelenleg külön törvényekben foglalt magánjogi szabályai (vagy legalábbis azok többsége) elvileg beépíthetők volnának az új Ptk.-ba: az egyes jogi személyekre vonatkozó speciális normák között, önálló Részben kaphatnának helyet. Egy ilyen megoldás logikusan következne a Koncepció javaslatából: azokra a jogi személyekre, amelyeknek belső és külső kapcsolatai polgári jogi jogviszonyok keretében bonyolódnak, a Ptk. adjon teljes körű szabályozást, mivel a szabályozási tárgy és a szabályozás módszere illeszkedik a Kódex jellegéhez. A gazdasági társaságokról szóló szabályoknak az új Kódexbe építése több előnnyel járna: bővíthető a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok köre, normák ismétlése válik elkerülhetővé. Ezen kívül a Ptk. normáinak (a bevezető rendelkezéseknek, a jogi személyek általános szabályainak, a kötelmek és a szerződések általános normáinak) háttér-jogszabály jellege (amit most a Gt. külön mond ki) evidenssé válik stb. Ezek miatt és hasonló kodifikációs előnyök miatt döntött annak idején a svájci törvényhozó, legutóbb pedig a holland jogalkotó is a társasági jognak a magánjogi kódexben történő elhelyezéséről. Komoly ellenérvek is megfogalmazódnak ugyanakkor az integrálással szemben: magánjogi és közjogi normák vegyülése a gazdasági társaságok szabályozásánál, a Gt. egysége, megszokottsága stb. Különösen nehezen képzelhető el az integrálás - már csak a szabályozás kógenciája miatt is - a részvénytársaságok joganyagával kapcsolatban. S végül problémaként jelennek meg a szövetkezetek, amelyeknek jellege a mai szabályozásban kétarcú: erős egyesületi jegyek fedik el gazdasági társasági tulajdonságaikat. Mindezek miatt a társasági jog és az új Ptk. viszonya a Gt. novelláris felülvizsgálata során határozható meg.

- Az iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények anyagát az új Kódex - a hatályos Ptk.-hoz hasonlóan - nem kívánja integrálni, noha a szellemi tulajdon jogviszonyaiban keletkező alanyi jogok (és megsértésük szankcióinak többsége) egyértelműen magánjogi jellegűek. A külön törvények jogágazati szempontból vegyes normákat foglalnak magukban, és azokat nem volna szerencsés jellegük különbözősége miatt szétbontani. A jelenlegi megoldás emellett megszokott, és nemzetközileg is elfogadottnak tekinthető. Az integrálás ellen szól végül az a körülmény is, hogy a szóban forgó jogok némelyike közigazgatási aktustól függően keletkezik. A Koncepció súlyt helyez ugyanakkor arra, hogy a szellemi alkotások és egyéb szellemi javak védelmének magánjogi természetét a Kódex is kifejezze, és egyben megfogalmazza saját szabályainak a külön törvényekhez kapcsolódó háttér-norma jellegét.

- A külföldi elemet tartalmazó magánjogi viszonyok sajátos többlet-problémáit a nemzetközi magánjogi szabályok oldják meg. Noha e normák átfogó reformja szintén időszerű és feltétlenül kívánatos, a Koncepció nem tesz konkrét javaslatokat a nemzetközi magánjogi törvény (1979. évi 13. tvr.) újraalkotásának mikéntjére.

4. A Kódex belső szerkezete

Az új Polgári Törvénykönyv Könyvekből, Részekből, Címekből és Fejezetekből épül fel. A Kódex tartalmi határainak kiszélesítése mind mennyiségi, mind tartalmi okokból szükségessé teszi, hogy a Törvénykönyv egy újabb szerkezeti egységgel, a "Könyv"-vel egészüljön ki. Ennek megfelelően módosítást igényel a jogszabályszerkesztésről szóló IM-irányelv.

Az új Ptk. kódex-jellege miatt ugyanakkor az egész törvénykönyv (azaz az egyes könyvekben foglalt normaanyag) parlamenti elfogadása és hatályba léptetése - természetesen - egy időben kell, hogy megtörténjék. A Könyveken belül a Részek, a Részeken belül a Címek és a Címeken belül a Fejezetek számozása mindig újból kezdődik. A §-ok számozása - a könyveken is végighaladó módon - folyamatos.

A Kódex élén, a részletes szabályokat tartalmazó Könyvek előtt Bevezető rendelkezések foglalják össze a Törvénykönyv célját és alapelveit.

Az új Kódexnek nem lesz Általános része. Nem tartalmaztak Általános részt a német BGB jelentős befolyása alatt született 20. század eleji magyar tervezetek, illetve javaslatok és az 1928-as Mtj. sem. A korabeli jogtudomány úgy ítélte meg, hogy a BGB látványos megoldása feleslegesen bonyolítja a törvénykönyv szerkezetét, túlságosan és a gyakorlati igényektől elszakadva növeli meg a jogügyleti szabályok jelentőségét, egyben nehezítve a jogalkalmazást. Hasonló megfontolásokból mondott le Általános rész kialakításáról a hatályos Ptk. is.

A Kódex Könyvei a következők:

Első Könyv: Személyek,

Második Könyv: Családjog,

Harmadik Könyv: Dologi jog,

Negyedik Könyv: Kötelmi jog,

Ötödik Könyv: Öröklési jog.

VI. Az új Polgári Törvénykönyv kiemelkedő szerepének kifejezésre juttatása

A Polgári Törvénykönyv nem egy a törvények közül. Kiemelkedő jelentőségét az általa közvetlenül szabályozott életviszonyok fontossága önmagában is mutatja. Szerepe azonban túlmegy a közvetlenül szabályozási körébe vont viszonyokon, kisugárzik valamennyi polgári jogi normával rendezett vagy rendezhető kapcsolatra, éspedig függetlenül attól, hogy az adott norma kifejezetten háttér-jogszabályaként jelöli-e meg a Polgári Törvénykönyvet vagy sem. Ugyanezt a jogpolitikai követelményt szolgálja az a kívánalom is, hogy a Polgári Törvénykönyvet csak erre irányuló külön törvénnyel (és nem egy egyéb tárgyban hozott törvényben, mintegy mellékesen) lehessen módosítani. (Ma ez a maxima is rendszeresen és ötletszerűen sérül.) A jogalkotási törvény megfelelő módosítása - a Ptk. és a hozzá hasonló jogágazati jellegű (anyagi jogi, illetve eljárásjogi) kódexek vonatkozásában - az igazságügyi miniszter feladatává tehetné (az ún. "salátatörvények" tilalmával) e követelmény garantálását.

B) Az új Polgári Törvénykönyv alapvető elveiről

I. Preambulum: a törvény céljának meghatározása

Az új Kódex Bevezető rendelkezései előtt - a jelenlegihez hasonló tömör formában - meg kell határozni a törvény célját. Ennek keretében a vagyoni viszonyok kiemelése mellett kellő hangsúlyt kell adni a személyi viszonyok törvénykönyvben szabályozásának is. Ezt különösen fontossá teszi az a körülmény, hogy az új Kódex a családjogi viszonyok alapvető törvénykönyve is lesz. A törvény céljának meghatározása nem normatív tartalmú. Ezért ezt a rendelkezést - szemben a hatályos Ptk.-val - a normatív tartalmú bevezető rendelkezésektől elkülönítve, preambulum formájában kívánatos elhelyezni.

II. A törvény értelmezési maximája

A törvény értelmezési maximáját alapvető vonásaiban az új Polgári Törvénykönyvben is fenn kell tartani, de kerülni kell az értelmezési szempontok kimerítő felsorolását.

Fenntartandó az új Kódexben is az a követelmény, hogy a magánjogi viszonyokat szabályozó normákat - a törvényeket is, ha azok eltérően nem rendelkeznek - a Polgári Törvénykönyvvel összhangban, a Kódex rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni [Ptk. 1. § (1) bek.]. Ez a követelmény azt is kifejezésre juttatja, hogy a Kódex a magánjogi jogviszonyok alapvető normáinak gyűjteménye, és elveinek érvényesülniük kell a magánjogi viszonyokat rendező különös törvényekben és egyéb jogszabályokban is. Az értelmezési alapelv szerepe éppen az, hogy a magánjogi viszonyokat szabályozó kódexbeli és külön normák alkalmazása ne kerülhessen szembe a Kódex egészének céljával, ne vezethessen a Törvénykönyv rendeltetésével ellentétes eredményre.

III. Az új Kódex alapelvei

A Bevezető rendelkezések között az egész törvénykönyvön átsugárzó alapelveket kell elhelyezni. Ezzel egyben módot kell adni arra, hogy abban a Könyvben, ahol erre szükség van, az illető Könyvre vonatkozó önálló elvet lehessen kimondani. Ilyen igény merülhet fel a Családjogról szóló Második Könyvben. A Koncepció a Ptk. alapelvei közötti átfedéseket meg kívánja szüntetni, és egyben az elvek koncentráltabb szabályozására tesz javaslatot.

A Bevezető rendelkezésekben a következő alapelvek fenntartása indokolt:

1. A jóhiszeműség és tisztesség követelményének felállítása a polgári jogok gyakorlásával és a kötelezettségek teljesítésével kapcsolatban.

Ez az alapelv etikai megalapozottságú, általánosított zsinórmértéket fogalmaz meg. A polgári jogban széles körben érvényesülő magánautonómia az egyes magánjogi viszonyokban a kölcsönös bizalom elvével kiegészítve nyeri el - a piacgazdaság szociális szempontokból történő korlátozását jelentő - végleges tartalmát.

2. Nincs szükség ugyanakkor az adott helyzetben általában elvárható magatartás követelményének alapelvi kiemelésére. Ezt az elvet az 1977. évi IV. törvény iktatta be a Ptk. Bevezető rendelkezései közé [4. § (4) bek. 1. mondat]. Az általában elvárható magatartás követelménye aligha fogalmaz meg tartalmilag más elvárást, mint az időközben beiktatott jóhiszeműség és tisztesség elve. Az adott helyzetben általában elvárható magatartás követelményének bizonytalan alkalmazását mutatta egyébként már az 1991 (azaz a jóhiszeműség és tisztesség követelményét megfogalmazó Ptk.-módosítás) előtti bírói gyakorlat is: ítéleti indokolások nagyon gyakran feleslegesen hivatkoztak rá. A nemo suam turpitudinem allegans auditur elve [4. § (4) bek. 2. és 3. mondat] viszont fenntartandó. Ennek a tételnek széles körű és zömében helyes bírói gyakorlata alakult ki a Ptk. hatálybalépése óta.

3. Nem javasolja a Koncepció jelenlegi formájában fenntartani a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét [Ptk. 2. § (2) bek.] a Bevezető rendelkezések között. Ez az elv ugyanis jelenlegi megfogalmazásában és elhelyezésében hasonló tartalmú, mint a jóhiszeműség és tisztesség követelménye. Emellett a kirívóan rendeltetésellenes joggyakorlás nem vitásan rendszerint joggal való visszaélésnek minősül.

4. Az együttműködési kötelezettség elve nem általános követelményként, és ezért nem a Bevezető rendelkezések között, hanem a szerződési jog elveként tartandó fenn. Az elvet természetesen a szerződési viszonyokban is úgy kell érteni, hogy az együttműködési kötelezettségnek határt szabnak a jogalanyok jogilag védett - üzleti és egyéb - érdekei, azaz a törvényi keretek között érvényesülő magánautonómia.

Az együttműködési kötelezettségnek az egész szerződési jogra kiható alapelvi megfogalmazása feleslegessé teszi ugyanakkor ennek az elvárásnak a megismétlését a szerződési jog részletszabályai között, mint ahogy az a Hatályos Ptk.-ban többször is előfordul. A szerződési jogon kívül (pl. a szülői felügyelet gyakorlása területén, a társasház belső viszonyaiban stb.) az érintett jogalanyok szükséges együttműködési készségét a konkrét normák megfelelő alakításával kell biztosítani.

5. A joggal való visszaélés tilalma a Bevezető rendelkezések között elvi jelleggel kerül megfogalmazásra. Ez az elhelyezés azok után is helyesnek mutatkozik, hogy a családjogi szabályok bekerülnek a új Polgári Törvénykönyvbe. A hatályos jog alapján kialakult bírói gyakorlat is alkalmazta ugyanis a joggal való visszaélés tilalmát egyes családjogi viszonyokban, például házastársi vagyonjogi és gyermekelhelyezési perekben.

A Koncepció meghaladottnak minősíti a Ptk.-nak a joggal való visszaélés fogalmi határainak megvonásáról szóló 5. § (2) bekezdését. Az új törvény nem is ad meghatározást a joggal való visszaélésre, hanem a visszaélésszerű joggyakorlás tartalmi határainak megvonását a bírói gyakorlatra bízza.

A jogszabály által megkívánt jognyilatkozatnak a bíróság ítéletével - a törvényben meghatározott feltételek fennállta esetén - történő pótlása [hatályos Ptk. 5. § (3) bek.] olyan mértékű beavatkozás a magánautonómia körébe, amely gazdasági viszonyainkkal és az új Ptk. alapvető elveivel csak egészen kivételes esetben egyeztethető össze. Ezért a Koncepció ezt a lehetőséget fenntartja ugyan, de kivételes jellegét hangsúlyozni és nyomatékosítani kívánja. A kivételes jellegnek az újabb bírói gyakorlat is tökéletesen tudatában van akkor, amikor alapvetően fordul el az elvtelen érdekmérlegelésre épülő, meg nem engedett méltányossági ítélkezéshez vezető korábbi judikatúrától.

6. A tulajdonhoz való alapjog védelme olyan alkotmányos alapelv, amelynek érvényre juttatásáról az egész jogrendszer gondoskodik. A Polgári Törvénykönyvnek kiemelkedő szerepe van a tulajdon védelmében. Ennek ellenére az Alkotmány mellett külön jogágazati alapelv megfogalmazása felesleges. A Ptk. hatályos 3. § (1) bekezdése csupán megismétli az Alkotmánynak az 1989. évi XXXI. törvénnyel megállapított 9. § (1) bekezdésében leszögezett elvet. Erre az ismétlésre nincs szükség, ezért a Koncepció ilyen alapelv kimondását az új Polgári Törvénykönyv Bevezető rendelkezései között nem tartja szükségesnek. Az alkotmányos elv érvényesüléséről a magánjogi viszonyokban a Polgári Törvénykönyv konkrét normái segítségével kell gondoskodni.

7. Ugyanezt az álláspontot foglalja el a Koncepció a személy védelmének elvével kapcsolatban is [jelenleg: Ptk. 2. § (1) bek.]. Az Alkotmány [8. § (1) bek.] a legmagasabb szinten mondja ki az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak védelmét. A Ptk. alapelvi szinten ezt csak ismételni tudná, amire nincs szükség. A - természetes és jogi személyekre egyaránt kiterjedő - személyiség védelmére vonatkozó polgári jogi eszközöket konkrét normák formájában kell az új Polgári Törvénykönyvben is biztosítani.

IV. A bírói út

A hatályos Törvénykönyvben foglalthoz hasonlóan az új Kódexben is a Bevezető rendelkezések között kell kimondani, hogy a törvényben biztosított jogok érvényesítése elsősorban bírósági útra tartozik. A jogvédelem gyorsasága és hatékonysága érdekében több magánjogi jogviszony területén - a jelenlegi jogi helyzethez hasonlóan - szükség lehet a bírósági utat megelőző más hatósági eljárás beiktatására is. Ez az igény különösen néhány dologi jogi jogviszonyban (pl. a birtokvédelemnél) és a családjog területén merül fel.

C) Az új Polgári Törvénykönyv könyveinek koncepcionális kérdései

I. Személyek

1. A jogi személyekre vonatkozó szabályozás tekintetében alapvető változtatás indokolt: bővíteni, tartalmasabbá kell tenni a valamennyi jogi személyre vonatkozó általános rendelkezéseket. A törvény mondja ki, hogy a jogi személy jogképessége kiterjed mindazon jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződhetnek. A jogi személy tevékenységi körének (céljának) az alapító jogi aktusban történő meghatározása - az Európai Közösségek 1. számú társasági jogi irányelvével is összhangban - a jogi személy jogképességének terjedelmét nem érinti.

2. Általánossá kell tenni a jogi személy keletkezésének azt a rendszerét, amely szerint a jogi személy jogképességét nem az alapítással, hanem konstitutív hatályú aktussal, nyilvántartásba vétellel szerzi meg: a jogi személy a nyilvántartásba vétellel jön létre; nyilvántartott adatai harmadik személlyel szemben a nyilvántartásba vételtől hatályosak, megszűnése a nyilvántartásból való törléssel következik be. A törvénykönyv tartalmazza a nyilvántartás legfontosabb alapelveit (közhitelesség elve, nyilvánosság elve). A jogi személyekről nyilvántartást vezető különböző szervek, valamint az eljárásukra vonatkozó szabályozás egységesítése és bírói felügyelet alá helyezése indokolt.

3. A konstitutív hatályú nyilvántartás általánossá tételével - a társasági jogban ismert előtársaság jogintézményének mintájára - lehetővé válik elő jogi személy konstrukció bevezetése. Az élő jogi személy az alapítása napjától a jogi személy létrejöttéig, vagyis a bejegyzés napjáig működhet. A forgalom biztonsága érdekében szükséges a bejegyzés nélküli megszűnés esetére az alapítói, illetve vezető tisztségviselői felelősség szabályozása.

4. A törvénykönyv részletesen tartalmazza az alapítvány és az egyesület magánjogi szabályait.

5. A gazdasági társaságok szabályozási sajátosságai (közjogi és magánjogi normák vegyülése, kógencia a részvénytársaságoknál stb.) miatt a társasági jog és az új Ptk. viszonya a Gt. novelláris felülvizsgálata során határozható meg.

6. A személyhez fűződő jogok polgári jogi védelmét az alkotmányos alapjogi védelemmel összhangban kell újraalkotni, megfelelően kifejezésre juttatva a magánjogi védelem eszközeinek sajátosságait.

7. A személyiségi jogok megsértésének vagyoni elégtétellel történő szankcionálását a Koncepció új módon kívánja rendezni. A változtatás ugrópontját abban jelölhetjük meg, hogy a Koncepció következetesen le kívánja vonni a személyiségi jogok önálló legitimációjának következményeit: a személyiségi jogok megsértését - az adott egyéb szankciók mellett - sérelemdíjjal kívánja szankcionálni. Sérelemdíj megítélhető volna olyan esetekben is, amelyekben a személyiségi jogsértés a sértett oldalán nem eredményezett hátrányt, de az eset összes körülményei alapján a sértettnek nyújtandó elégtétel indokolt. A Koncepció a sérelemdíjat mint a személyiségi jogok megsértésének közvetett kompenzációját és (vagy) pénzbeli elégtételt jelentő magánjogi büntetését fogja fel. Mindezek miatt a sérelemdíjat a Koncepció nem a kártérítési jogban, hanem

- az intézmény tartalmi beágyazottságát rendszertanilag is kifejező módon - a személyiségi jogvédelem szankciói között javasolja elhelyezni. Ez a megoldás egyben a nem vagyoni kártérítés intézményének megszüntetését eredményezi. Az új törvény a sérelemdíjra egyéb kérdésekben

- utaló normával - a kártérítési felelősség szabályainak megfelelő alkalmazását írja elő. A kártérítési felelősség szabályai vonatkoznának mindenekelőtt a sérelemdíj megfizetésére köteles személy meghatározására (üzembentartói felelősség, munkáltatói felelősség, közös jogsértők helytállása stb.), a sérelemdíjért való helytállási kötelezettség alóli kimentés feltételeire, továbbá a sérelemdíj megfizetésének főbb részletszabályaira (esedékesség, elévülés stb.).

II. Családjog

1. A családi viszonyok sajátosságait kifejező elveket, így különösen a gyermek védelmét kimondó elvet - a Könyv élén, illetve a szülői felügyeleti jog szabályai között - ki kell mondani.

2. A házassági vagyonjog szabályai - az alapvetően megváltozott vagyoni viszonyokra tekintettel - gyökeres átalakításra szorulnak. E szabályoknak ugyanakkor változatlanul figyelemmel kell lenniük a családvédelmi érdekekre, s ezeket kell összhangba hozniuk az üzleti tevékenységet folytató házasfél önálló vagyoni döntéseinek szélesebb körű elismerésével, továbbá a forgalom biztonságának követelményeivel, különösen a hitelezők érdekeinek védelmével.

3. A Koncepció - a házasság intézményének gyengítése nélkül - számot vet azzal a ténnyel, hogy az élettársi viszonyok szaporodnak, és hogy az élettársakat szülői minőségben ma is ugyanazok a jogok illetik és kötelezettségek terhelik, mint a házastárs szülőket. Ezért a családjogi könyv az élettársak kapcsolatai körében - az eddig is (a polgári jogi társaság normái között) szabályozott vagyonjogi hatások mellett - a hosszabb élettársi viszony megszakadása (és további feltételek fennállása) esetén az élettársat megillető tartási jogot szabályozni kívánja. Az élettársnak a közösen lakott lakásra vonatkozó lakáshasználati jogát pedig - hosszabb élettársi viszonynak az egyik élettárs halálával történő megszűnése esetére - a Koncepció öröklési jogi eszközökkel kívánja biztosítani.

4. A szülő-gyermek kapcsolat szabályozásában a Koncepció következetesen érvényesíteni kívánja az ENSZ Gyermekjogi Egyezményében megfogalmazott családjogi követelményeket. A Koncepció növelni kívánja a különélő szülőnek a gyermekei irányában fennálló jogait, s - ugyanígy - védeni kívánja a gyermek kapcsolatát különélő szülőjével. Az Európai Emberi Jogi Egyezményre is figyelemmel a Koncepció a szülői jogok gyakorlása tekintetében szűkíteni kívánja a jogszabályi vagy hatósági beavatkozás körét.

5. Az örökbefogadás szabályainak (különösen az örökbefogadás törvényes előfeltételeinek) meghatározásánál a Koncepció megfelelő összhangba kívánja hozni a gyermek érdekét, az örökbefogadó szülő emberi méltóságát és a gyermekéről lemondani kényszerülő vérszerinti szülő (és annak családja) érdekeit.

III. Dologi jog

1. A Koncepció abból indul ki, hogy az új Ptk. dologi jogi könyvet tartalmazzon, amely a tulajdonjog magánjogi szabályai mellett magában foglalja a korlátozott, ún. idegen dologbeli jogok normáit is. Ez felel meg az európai jogrendszerek többségében elfogadott megoldásnak. Az ún. állagjogok mellett a legújabb magyar zálogjogi fejlődés - az ingó jelzálogjog bevezetése, zálogjog nyilvánosságának, közhitelű nyilvántartásának megerősödése - pedig indokolttá teszi a zálogjog dologi jogba való visszahelyezését (esetleg a zálogjogi szabályok megosztását a dologi jogi és a kötelmi jogi könyv között).

2. A dologi jog ún. vagyoni státusjog, a vagyonjog viszonylagos stabilitását biztosítja, amelyre épülhet a szerződések nagyobb flexibilitása. A dologi jogviszonyok természetéből következik, hogy a dologi jog szabályai az érintett felek egyező akaratával sem tehetők félre. Dologi jogot csak a Ptk. hozhat létre (típuskényszer), és a dologi jogok tartalmi szabályozása is főszabályként kötelező.

3. A magántulajdonon alapuló piacgazdaság polgári jogában minden jogalany tulajdona magántulajdon. Ez vonatkozik az állam tulajdonára is: a magánjogi viszonyokban az állami tulajdon is magántulajdon. Az állami tulajdont főszabályként az állam önálló jogi személy költségvetési szervei kezelik az államháztartási törvényben szabályozott költségvetési gazdálkodási rend szerint. (Költségvetési szervnek kell tekinteni a jogi személy pénzalapokat is.) E szabály megfelelően vonatkozik az önkormányzati és a köztestületi köztulajdon költségvetési szervek által történő kezelésére is. Az állam vállalkozói vagyonát gazdasági, illetve közhasznú társaságokban köteles hasznosítani. Az állam vállalkozási vagyonának körét, ezen belül a tartósan állami tulajdonban maradó vagyont (pl. közüzemek), illetve a magántulajdonba adandó (értékesítendő, privatizálandó) vagyon körét törvény határozza meg. Az állami (és az önkormányzati) tulajdon kizárólagos és forgalomképtelen tárgyait a Ptk.-ban kell meghatározni.

4. A Ptk. dologi jogi könyvének a lehető legteljesebben át kell fognia a dologra és a dologi jellegű jogokra vonatkozó szabályokat. A közös tulajdonnál a társasház szabályozása teljes egészében bekerülhet a Ptk.-ba, hiszen tartalmilag a jelenlegi külön társasháztörvény szinte teljes mértékben polgári jogi jellegű normákat tartalmaz.

5. Az ingatlan-nyilvántartás anyagi magánjogi szabályait magában a Ptk.-ban kell elhelyezni.

IV. Kötelmi jog

1. Az új Ptk.-ban a könyv élén a kötelmek általános szabályai közé emelendők ki azok a normák, amelyek nem csak a szerződési jogban érvényesülnek, hanem az egyéb kötelemfakasztó tényekre is alkalmazást nyerhetnek: az elévülésre, a határidők számítására vonatkozó rendelkezések stb. Itt nyernének elhelyezést továbbá az egyoldalú jogügyletekre vonatkozó szabályok is.

2. Az új szerződési jogot úgy kell megalkotni, hogy szabályai a kereskedelmi (üzleti) forgalom szerződéses kapcsolatainak jogi közvetítésére alkalmasak legyenek, az ilyen szerződésekre szabott (modellezett) normákat fogalmazzanak meg. Ez az alapkoncepció természetesen nem zárja ki azt, hogy a - nem fogyasztói minőségben szerződő -jogalanyok szerződéses kapcsolatai körében szerepet játszó szerződéstípusok (megbízás és altípusai, tartási és életjáradéki szerződés, ingyenes ügyletek stb.) szabályainak megalkotásánál ennek az alanyi körnek az igényeit elégítsük ki.

3. A szerződési szabályok egysége folytán a magánjogi viszonyok jogi rendezése számára feleslegessé váló " gazdálkodó szervezet"kategóriát az új Ptk.-ban meg kell szüntetni. (Amennyiben más jogterületeken ez a kategória - széles körű elterjedtsége miatt - a jövőben is szükséges volna, úgy a definíciót más törvényben kell megadni.)

4. Az új Ptk. szerződési jogának sarkalatos elve a magánautonómia széles körű elismerése, és az állami (bírósági) beavatkozás jogi lehetőségeinek visszaszorítása. Ilyen beavatkozásra kivételesen és csak ott van szükség, ahol a szerződő felek jogi egyenjogúsága és mellérendeltsége mögött - a szerződési feltételek meghatározására is döntő módon kiható - gazdasági (szakismereti stb.) egyensúlytalanság állapítható meg. Ezeket a kivételes beavatkozási szituációkat, az ún. "gyengébb fél" védelmének eseteit az új törvénynek kifejezetten meg kell határoznia. Ilyen helyzetek tipikus előfordulásáról beszélünk általában a fogyasztói jogviszonyokban, a munkaviszonyokban, az általános szerződési feltételekkel kötött ügyletekben. Hagyományos védelmi eszközként vehetők igénybe a reform után is az érvénytelenség szankciói (tilos, erkölcstelen stb. ügyletek esetében). Mindezekből az következik, hogy az új Ptk.-ban a szerződési szabályok zömükben diszpozitívak lesznek. Kógens normákra szélesebb körben csak a fogyasztói szerződéseknél van szükség.

5. A fogyasztói szerződések kódex-szintű speciális magánjogi szabályait (amelyek zömükben európai közösségi jog átvételét jelentik) az új Ptk.-ba kell integrálni: egy részük a szerződések általános szabályai közé helyezhető, másokat az adott szerződéstípus normái közé kell beépíteni.

6. A szerződés megkötésének szabályaiban - a megfelelő kivételt tévő normákkal - figyelemmel kell lenni az elektronikus úton kötött szerződések sajátosságaira, különös tekintettel a 2000/31/EK irányelvben megfogalmazott követelmények átvételének polgári jogi vonatkozásaira.

7. A Koncepció részben új alapokra helyezi az érvénytelenség szabályait: egységes rendszerbe foglalja az érvénytelenségi okokat, a mainál árnyaltabban szabályozza a tilos szerződések semmisségét, továbbá a jogalap nélküli gazdagodás elvei szerint rendezi az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeit, amennyiben az eredeti állapot természetben nem állítható helyre. A semmis szerződés érvénytelenségére peren kívül bárki hivatkozhat, de keresetet (perbeli kifogást) az érvénytelenség megállapítására csak jogi érdekkel (és ezért perbeli legitimációval) rendelkező személy terjeszthet elő. A Koncepció fenntartja ugyanakkor a semmis és a megtámadható szerződések közötti különbséget. A bíróság a perben a szerződés semmisségét de lege lata is hivatalból veszi figyelembe.

8. A Koncepció - a nemzetközi kereskedelmi gyakorlatban alkalmazott elvet követve - szigorítja a szerződésszegő fél kártérítési felelősség alóli kimentési lehetőségét. Kimentésre csak az adna lehetőséget, ha a szerződésszegő fél bizonyítja, hogy a kárt olyan akadály okozta, amely nem volt elhárítható, és a szerződéskötés időpontjában nem kellett az akadállyal számolnia. Az elvben teljes kártérítés korlátjaként - az elmaradt hasznok és a következménykárok megítélésénél - a Koncepció bevezetni javasolja az ésszerű előreláthatóság mércéjét: a kártérítés mértéke nem haladhatja meg azt a veszteséget, amelyet a szerződésszegő fél a szerződés megkötésének időpontjában előre látott, vagy amelyet előre kellett látnia azon tények és körülmények alapján, amelyekről mint a szerződés lehetséges következményeiről a szerződéskötéskor tudott vagy tudnia kellett (előreláthatósági klauzula).

9. A legtöbb szerződéstípus különös szabályai korszerűsítésre szorulnak. Ezt kívánja mindenekfelett az a szempont, hogy a kereskedelmi (üzleti) forgalom szerződési jogi igényeinek kielégítése jórészt e szabályok segítségével történhet meg. Egyes nevesített szerződéstípusok hagyományosan a kereskedelmi (üzleti) forgalomban játszanak kizárólag (vagy elsősorban) szerepet, alanyaik vállalatok, bankok és egyéb - az üzleti életben professzionális módon részt vevő - kereskedelmi jogalanyok. Ezek közül a szerződéstípusok közül egyesek szerepelnek ugyan a hatályos Ptk.-ban is, de szabályaik nem alkalmasak (nem elegendőek) az üzleti élet követelményének kielégítésére; s ezért modernizálásra szorulnak. Más kereskedelmi jogi szerződések nem is jelennek meg a hatályos Ptk.-ban. Ezeket - megfelelő korszerű szabályokkal - be kell építeni az új Kódexbe. A szerződéstípusok sorrendjének meghatározásánál a Koncepció a szerződéstípusok gazdasági jelentőségéből indul ki, és e fő rendező elv mellett veszi figyelembe a dare, facere, praestare szolgáltatások szerinti diszciplináris csoportosítást.

10. Az új Ptk. összefoglalja az anyagi értékpapírjog általános szabályait. Az értékpapír fogalmát normatív módon, az értékpapírok tartalmi ismérveit kidolgozva fogja meghatározni. Ezzel feleslegessé válik annak megkövetelése, hogy az értékpapírokról szóló külön jogszabályok egyedileg minősítsenek értékpapírnak egyes okiratfajtákat. Kétséges esetben jogértelmezési kérdésként dönthető el, hogy adott okirat megfelel-e az értékpapír jogszabályban meghatározott kritériumainak.

11. Az új Ptk. kifejezetten kimondaná a károkozás általános tilalmát: a törvény tiltja a károkozást, minden károkozás jogellenes, kivéve, ha törvény eltérően rendelkezik. A polgári jogi kártérítési felelősség több évtizedes és a bírói gyakorlatban is kikristályosodott tradicionális általános szabálya a deliktuális felelősség területén jól bevált, kellő egyensúlyban képes tartani a károsultí és a károkozói érdekeket, egyaránt szolgálja a reparációt és a kármegelőzést, a prevenciót. Ezért ezt a Koncepció fenntartani javasolj a.

12. A szerződésen kívüli (deliktuális) kárfelelősség - a kimentés eltérő feltételeire tekintettel - az új Ptk.-ban elválik a szerződésszegésért fennálló (kontraktuális) kárfelelősségtől. A két kártérítési jogi terület alapvetően egységes marad ugyanakkor a kártérítés módja és mértéke tekintetében: a kár megtérítésére vonatkozó szabályok - az előreláthatósági elv részben eltérő körben történő érvényesülését leszámítva - az új Ptk.-ban is azonosak lesznek a szerződésszegéssel és szerződésen kívül okozott károk esetében. Ezért ebben a körben fenn lehet tartani az utalási technikát: a kártérítés módjára és mértékére vonatkozó szabályokat az új Ptk. is a deliktuális kárfelelősség szabályai körében helyezné el, s ezekre utalna a törvény a kontraktuális kárfelelősség normái között, ugyanúgy, mint a hatályos Ptk.

13. Az új Ptk. a jelenleg külön jogszabályokban megállapított polgári jogi felelősségi szabályokat (termékfelelősség stb.) a Kódexben kívánja integrálni.

14. A sérelemdíjnak, azaz a személyiségi jogsértések objektív alapon nyugvó pénzbeli elégtételként megállapítható szankciójának bevezetésére tekintettel a "nem vagyoni kártérítést" az új Ptk. nem fogja szabályozni.

V. Öröklési jog

1. A törvényes öröklés szabályai körében a Koncepció - a tulajdon tárgyaiban és a családi viszonyokban bekövetkezett változásokkal számot vetve - bővíteni kívánja a házastársi haszonélvezeti jog (özvegyi jog) megváltásának lehetőségét. A Koncepció javaslatokat tesz az ági öröklés szabályai körében meglévő elvtelen kompromisszumok kiküszöbölésére.

2. A végintézkedési szabadság teljesebb kibontakoztatása, az örökhagyó (feltehető) akaratának fokozottabb érvényre juttatása érdekében a Koncepció

- törvényi szabályozást javasol a végrendelet értelmezésére,

- eltörölni javasol bizonyos felesleges végrendeleti alaki követelményeket,

- feloldani javasolja a végrendelet indokolatlan tartalmi korlátait.

3. A Koncepció alapvető módosításokat javasol az öröklési szerződés - törvényi és a bírói gyakorlatban kialakított - szabályain.

4. A kötelesrészből történő kitagadás lehetőségét a Koncepció kiterjeszteni javasolja a kötelesrészre jogosult (rendszerint az örökhagyó gyermeke) durva hálátlanságának olyan eseteire is, amikor a magatartás nem esik büntetőjogi megítélés alá és nem valósítja meg az örökhagyóval szembeni törvényes tartási kötelezettség elmulasztását sem.