3093/2022. (III. 10.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 51.Pkf.631.002/2021/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Indítványában a Pesti központi kerületi Bíróság 33.Pk.220.129/2020/10. számú végzése, valamint a Fővárosi Törvényszék 51 .Pkf.631.002/2021/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése, az Alaptörvény 28. cikke, az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése, XVI. cikk (1) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (1) bekezdése, valamint XX. cikke sérelme miatt.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege szerint a bíróság első- és másodfokon is az indítványozó volt feleségét, vagyis az édesanyát jogosította fel 2011-ben született gyermekük tekintetében a szülői felügyeleti jog gyakorlására, emellett az apa és a gyermek közötti kapcsolattartást is szabályozta. Az indítványozó azért kezdeményezte a jelen ügy alapját képező eljárást, mert állítása szerint az édesanya több alkalommal akadályozta az "ottalvásos" kapcsolattartást, ezen túl pótlási kötelezettségének sem tett eleget.
[3] Az ügyben első fokon eljáró Pesti központi kerületi Bíróság 33.Pk.220.129/2020/10. számú végzésében indítványozó kérelmét elutasította, amelyet a Fővárosi Törvényszék 51.Pkf.631.002/2021/3. számú végzésével helyben hagyott. Mindkét ügyben eljáró bíróság egyezően megállapította, hogy az indítványozó a perben sérelmeként azt jelölte meg, hogy a gyermek nem akar ott aludni nála, hanem haza akar menni az édesanyához. Tehát az ottalvások elmaradását a kapcsolattartás meghiúsulásával hozta összefüggésbe. Erről a Fővárosi Törvényszék összefoglalóan megállapította, hogy a kapcsolattartások meghiúsulását nem lehet megállapítani, ugyanis "az ottalvás a kapcsolattartás egyik eleme, a gyermek és a kérelmező rendszeres személyes találkozásai megvalósulnak, az ottalvás mint kapcsolattartási elem önmagában nem pótolható, illetőleg az elmaradása önállóan nem végrehajtható".
[4] 2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítvány szerint az ügyben eljáró bíróságok nem vették figyelembe az indítványozó által benyújtott bizonyítékokat ("közokirati bizonyítási indítványai indokolás nélkül lettek mellőzve"), így sérült a tisztességes eljáráshoz való joga [az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése]. A fair eljáráshoz való jog amiatt is sérült álláspontja szerint, mert a bíróságok nem megfelelően állapították meg a tényállást, továbbá a vizsgálatot - indítványozó szerint - nem a bírósági nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény (a továbbiakban: Bpntv.) 22/B. § (4) bekezdése szerint kellett volna lefolytatni, hanem az édesanya önhibáját kellett volna vizsgálniuk. Az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése és 28. cikke sérelmét amiatt állítja az indítvány, mert a bírói "végzésnek és indoklásnak összhangban kell lennie egymással, és nem elképzelhető azok ellentmondásai". Végül az indítvány szerint az eljáró bíróságok az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében foglalt alapjogot kiüresítő eljárást folytattak le, "nem vették figyelembe az eljárás során, hogy az indítványozó kapcsolattartáshoz való jogát milyen mértékben sérti a kérelmezett anya magatartása". Ezen túl az indítványozó hivatalból kérte az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdés sérelmének alkotmánybírósági vizsgálatát, továbbá megemlítette az Alaptörvény XX. cikk (1)-(2) bekezdéseit, de konkrét sérelmet ezzel összefüggésben nem adott elő.
[5] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[6] 3.1. Az indítványozó a támadott döntést - a tértivevény szerint - 2021. június 10-én vette kézhez, míg panaszát 2021. augusztus 9-én nyújtotta be. A panaszt ennek alapján az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben nyújtotta be. A kérelmező alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége - mivel a támadott végzéssel lezárt eljárásban kérelmező volt - fennáll, és részben Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét állítja (lásd: Indokolás [9]).
[7] 3.2. Az indítványozó "az ügy gyermeket érintő jellege miatt" hivatkozott az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésének sérelmére. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy akkor fordulhat alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, ha a döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésére hivatkozva az indítványozó nem valamely saját, Alaptörvényben biztosított joga sérelmére, illetve saját közvetlen érintettségére hivatkozott, hanem a gyermeke alapvető jogai sérelmének lehetőségét vetette fel a kérelmében. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben 3508/2021. (XI. 30.) AB végzésében a következőkre mutatott rá: ""Az alkotmányjogi panasz jognyilatkozatnak minősül, mely az alkotmánybírósági eljárás megindítására és lefolytatására, az Alkotmánybíróság döntésében foglalt joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat" (3026/2019. (II. 4.) AB végzés, Indokolás [11]). Ennek alapján az Alkotmánybíróságnak meg kellett vizsgálnia, hogy az indítványozó jogosult-e a gyermeke nevében és képviseletében fellépni a gyermek alapvető jogainak védelmében. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:14. § (1) bekezdése értelmében a cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata semmis, nevében a törvényes képviselője jár el. A Ptk. 4:161. § (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a gyermek törvényes képviselete a szülői felügyeletet gyakorló szülők joga és kötelezettsége. A Ptk. 4:163. § (2) bekezdése azt az esetet is rendezi, ha a gyermek ügyében a törvényes képviseletet gyakorló szülő - törvény vagy a gyámhatóság rendelkezése, érdekellentét vagy más tényleges akadály miatt - nem járhat el: ilyenkor a gyámhatóság a gyermeknek eseti gyámot rendel." (Indokolás [7])
[8] Az indítványozó nem gyakorol szülői felügyeleti jogot gyermeke tekintetében, így jelen ügyben sem rendelkezik jogosultsággal arra, hogy a gyermek képviseletében a gyermek alapjogi igényét érvényesítve alkotmányjogi panaszt nyújtson be.
[9] 3.3. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az indítvány e feltételnek csak részben tesz eleget. Az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése - egyrészt - nem tartalmaz az indítványozó számára Alaptörvényben biztosított jogot, így arra alkotmányjogi panaszt alapítani az indítványozónak nincs lehetősége (lásd legutóbb például: 22/2021. (VII. 13.) AB határozat, Indokolás [23]). Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében másrészt az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, a bíróságoknak címzett jogértelmezési segédszabály nem tekinthető olyan Alaptörvényben biztosított jognak, amelynek sérelmére hivatkozva alkotmányjogi panaszt lehetne benyújtani (3084/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [6]; 3176/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]; lásd legutóbb például: 3477/2021. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [22]).
[10] 3.4. Az indítvány a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeit az alábbiak szerint részben teljesíti: az indítvány a) tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); b) az eljárás megindításának indokait, az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [az indítványozó úgy véli, hogy az eljáró bíróságok az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéssel ellentétes döntést hoztak]; c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírósági döntést (a Pesti Központi Kerületi Bíróság 33.Pk.220.129/2020/10. számú végzése, valamint a Fővárosi Törvényszék 51.Pkf.631.002/2021/3. számú végzésé); d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (1) bekezdése]; e) indokolást arra nézve, hogy a támadott ítélet miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével, valamint f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és azt - az első- és másodfokú bírósági döntésre is kiterjedő hatállyal - semmisítse meg.
[11] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés alapján az indítványnak - többek között - indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel [e) pont]. Az Alkotmánybíróság által vizsgálható alkotmányossági kérdés [Abtv. 52. § (2) bekezdés] meghatározásához szükséges tehát, hogy az indítványozó az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezésének alkotmányos tartalma és a támadott bírói döntés között szerinte fennálló ellentétet alkotmányjogilag is értékelhető érvekkel alátámassza.
[12] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény XX. cikk (1)-(2) bekezdéseinek és XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmére vonatkozó kifejezett indokolást nem adott elő, a felsorolt alapjogok alkotmányos tartalmára az indítványozó nem hivatkozott, és nem is volt figyelemmel. Ilyen irányú indokolás hiányában a kérelem nem felel meg a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában írt követelményének, és annak elbírálására nincs lehetőség (lásd hasonlóan: 34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]).
[13] 3.5. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. E két feltétel alternatív jellegű, bármelyik fennállása megalapozza a panasz befogadhatóságát.
[14] Az Abtv. 29. §-ában írt első feltételt illetően az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlata van a szóban forgó alaptörvényi rendelkezések - az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése - tartalmát érintően [lásd például: 3067/2021. (II. 24.) AB határozat, 3214/2020. (VI. 19.) AB határozat és 3046/2019. (III. 14.) AB határozat]. Jelen alkotmányjogi panasz ehhez képest nem vet fel olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná.
[15] A második - a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre vonatkozó - feltételt érintően az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá.
[16] Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmét állító indítványozói hivatkozás valójában nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdésre vonatkozik: az indítványozó az eljáró bíróság jogértelmezésének (az édesanya felróhatóságának vizsgálata) és jogalkalmazásának helytállóságát vitatja (a Bpntv. alapján történt döntéshozatal), valamint a kapcsolattartás végrehajtása tárgyában megszületett döntést sérelmezi, abban bízva, hogy az Alkotmánybíróság azt alapjogi sérelemnek minősítve majd megváltoztatja. Jelen ügyben is hangsúlyozza a testület, hogy az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e, mint ahogy azt sem vizsgálja az Alkotmánybíróság, hogy a bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e a jogági dogmatika általánosan elfogadott szabályaihoz (a legutóbbi gyakorlatból lásd például: 3427/2020. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [12]). A "bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének" (3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]). "A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság" szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14])
[17] Az Alkotmánybíróság nem látott rá indokot vagy lehetőséget, hogy idézett gyakorlatától eltérjen, és megállapította: önmagában az, hogy az indítványozó a lefolytatott eljárást jogsértőnek, a kapcsolattartás végrehajtása tárgyában meghozott bírósági döntést pedig megalapozatlannak, tévesnek és magára nézve sérelmesnek tartja, nem tekinthető az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével és XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben értékelhető alkotmányossági kérdésnek. Mindezek alapján megállapítható, hogy az indítványba foglaltak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét sem vetik fel. Az Alkotmánybíróságnak mindezek alapján nincs lehetősége arra, hogy édesanya "kapcsolattartás részleges megvalósulásában" (ottalvás elmaradása) való közreműködése bírói minősítését felülbírálja, mint ahogyan azt sem vizsgálhatja, hogy e részben megvalósult kapcsolattartást az eljáró bíróságok nem minősítették végrehajthatónak és indítványozó keresetét elutasították.
[18] Összefoglalva: az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet az Alaptörvény felhívott rendelkezéseivel összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni, és amely ezért az indítvány érdemi vizsgálatát indokolná.
[19] 4. A fentiek szerint az alkotmányjogi panasz részben nem teljesíti az Abtv. 29. §-ban írt befogadási kritériumokat, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), c) és h) pontjai alapján visszautasította.
Budapest, 2022. február 15.
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Salamon László alkotmánybíró helyett
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szalay Péter alkotmánybíró helyett
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szabó Marcel alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3306/2021.