BH 1981.10.413 Az élővilágra veszélyes növényvédőszer kiszórása környezetkárosító hatással járhat, amelyért a kiszórást végző gazdálkodó szervezet veszélyes üzemként felel [1968. évi 2. sz. tvr., 1976. II. tv. 53. § (2) bek., Ptk. 345. § (1) bek.].

A felperes egy vállalat horgászegyesülete által kezelt víztároló mellett húzódó repceföldjén, "fénybogár" nevű állati kártevő ellen foszforsavészter tartalmú vegyszerrel védekezett. A vegyszer kiszórását követően lehullott jelentős mennyiségű csapadék a halakra veszélyes mérgező anyagot bemosta a tározóba és ott nagyarányú halpusztulást okozott. A felperes mezőgazdasági termelőszövetkezet a horgászegyesület által ellene indított perben végeredményben nem vitatta, hogy a vegyi védekezés és a halpusztulás között fennáll az okozati összefüggés, ezért bíróság által jóváhagyott egyezség alapján 36 380 Ft kártérítést fizetett a horgászegyesület részére.

Ilyen előzmények után a felperes az első fokú bíróságnál előterjesztett keresetében az alperes biztosítót 36 380 Ft biztosítási szolgáltatás megfizetésére kérte kötelezni. Álláspontja szerint a kárért az alperes a vele kötött biztosítási szerződés alapján köteles helytállni.

Az alperes azzal kérte a kereset elutasítását, hogy a környezetszennyezéssel okozott kárért nem vállalt kockázatot, az ilyen kárt a biztosítási szerződés feltételeiben kifejezetten kizárta.

Az első fokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. Az ítélet indokolásának lényege az, hogy a környezetvédelemről szóló 1976. évi II. törvény (Tv.) nem érinti - egyebek között - a növényvédelemmel kapcsolatos külön jogszabályokban foglalt rendelkezéseket [Tv. 53. §-ának (2) bekezdése]. A felperesnek az állati kártevőkkel szemben alkalmazott védekezését nem lehet környezetszennyezésnek minősíteni, mert a vegyszerezést a mezőgazdaságban a népgazdasági érdek indokolja. Az alperes tehát nem hivatkozhat a biztosítási szerződésnek arra a kikötésére, amely szerint a környezetszennyezéssel okozott kárért nem vállal kockázatot.

Ezt az ítéletet a másodfokon eljárt megyei bíróság helyben hagyta. Álláspontja szerint az első fokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és abból helyes jogi következtetést vont le. A felperes által végzett vegyszeres védekezésre az 1968. évi 32. sz. tvr., valamint az ennek végrehajtása tárgyában kiadott jogszabályok rendelkezései az, irányadóak. A felperes a vegyszeres védekezés során úgy járt el, ahogy azt a vonatkozó jogszabályok előírják. Mivel pedig a Tv. 53. §-ának (2) bekezdése a növényvédelemről szóló külön jogszabályi rendelkezéseket nem érinti, az alperes valóban nem hivatkozhat sikerrel a biztosítási szerződés feltételeire, amelyben kockázatvállalását kizárta.

A mindkét ítélet ellen megalapozatlanság címén emelt törvényességi óvás alapos.