A Pécsi Törvényszék Mf.20122/2007/4. számú határozata közalkalmazotti jogviszony JOGELLENES megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §, 89. §, 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 2. §, 30. §, 38. §, 68. §, 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 3. §, 34. §, 35. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 2. §, 13. §, 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Kovács János, Májerné dr. Bükkösdi Diana, Tolnai Ildikó

Kapcsolódó határozatok:

Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.1305/2005/15., *Pécsi Törvényszék Mf.20122/2007/4.*, Kúria Mfv.10750/2007/4. (BH 2009.3.89)

***********

A Baranya Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság

1.Mf.20.122/2007/4.szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Baranya Megyei Bíróság Dr. Cserkúti-Horváth Béla ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (címe) I.r. és II.rendű felperes neve (címe) II.r. felpereseknek Dr. Molnár Dénes ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránt a Pécsi Munkaügyi Bíróság előtt indított perében a 2006. november 20. napján kelt 2.M.1305/2005/15. sorszám alatti ítélet ellen az alperes által 17. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatja és a II.r. felperes keresetét a 13. havi illetmény megfizetésére vonatkozó részét meghaladóan elutasítja.

Mellőzi az alperesnek a II.r. felperes részére perköltség megfizetésére kötelezését. Ehelyett kötelezi a II.r. felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 110.000,- (egyszáztízezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az I.r. felperesnek 15 napon belül 83.700,- (nyolcvanháromezer-hétszáz) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperesek munkaviszonyát, ezért az az ítélet jogerőre emelkedésekor szűnik meg. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I.r. felperesnek 1.963.780,-Ft elmaradt illetményt, 2006. november 21-től napi 11.689,-Ft-ot, 232.500,-Ft 13. havi illetményt és 514.324,-Ft kettő havi átlagkeresetnek megfelelő összeget. A II.r. felperes részére 298.466,-Ft elmaradt illetmény, 2006. november 21-től napi 5.844,-Ft, 109.800,-Ft 13. havi illetmény és 257.140,-Ft kettő havi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére kötelezte az alperest. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte annak részbeni megváltoztatását és a felperesek keresetének teljes elutasítását.

A felperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A II.r. felperes azonban csatlakozó fellebbezést terjesztett elő, melyben a közalkalmazotti jogviszonya helyreállítását és az elsőfokú ítélet indokolásának részbeni megváltoztatását kérte annak megállapításával, hogy a felmentés azon indoka nem valós, hogy az alperes költségvetési támogatása csökkent.

Az alperes a II.r. felperes csatlakozó fellebbezése kapcsán az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

A fellebbezés részben alapos, a csatlakozó fellebbezés alaptalan.

A megyei bíróság a munkaügyi bíróság által megállapított tényállásnak az elsőfokú ítélet második oldalán az utolsó és a harmadik oldalán az első bekezdését teljes egészében mellőzi és az alábbi adatokat rögzíti.

Az alperes 2005. július 1-je és augusztus 31-e között 27 közalkalmazott - köztük a felperesek - jogviszonyát szüntette meg felmentéssel a költségvetési támogatás csökkenése miatt. További 16 személy közalkalmazotti jogviszonya azért szűnt meg, mert nyugdíjasok, egy személy pedig korengedményes nyugdíjban részesül. 44 közalkalmazottnak szűnt meg a jogviszonya közös megegyezéssel, akik közül 43 saját maga kezdeményezte a munkáltatónál a megszüntetést.

Ezeket a tényeket az elsőfokú ítéletben írt adatokkal szemben az elsőfokú eljárásban az alperes által 10. és 13. szám alatt csatolt okiratok tartalma alapján lehetett megállapítani.

A munkaügyi bíróság ítéletének tényállása kiegészítésre szorul továbbá azzal, hogy az I.r. felperes 2005-ben betöltötte 60. életévét és 2005. szeptember 1-jétől öregségi nyugdíjban részesül.

Ezt tényként a másodfokú bíróság az I.r. felperes 9. számú jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozata és az alperes 10. számú előkészítő iratában tett bejelentése alapján állapította meg.

A megyei bíróság az így kijavított és kiegészített tényállást fogadta el ítélkezése alapjául, és a munkaügyi bíróság döntésével az I.r. felperes vonatkozásában ugyan eltérő indokok alapján, de egyetértett, a II.r. felperes tekintetében azonban nem értett egyet.

Abban helytálló álláspontot foglalt el az elsőfokú bíróság, hogy a Kjt. 30.§ (1) bekezdés b) pontjában írt felmentési ok megvalósul akkor is, ha a munkáltató költségvetési támogatása nominálisan nem, de reálértékben csökken, s emiatt nincs lehetőség a közalkalmazott további foglalkoztatására.