62006CJ0161_SUM[1]

A Bíróság (nagytanács) 2007. december 11-i ítélete. Skoma-Lux sro kontra Celní ředitelství Olomouc. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Krajský soud v Ostravě - Cseh Köztársaság. Az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeiről szóló okmány - 58. cikk - Közösségi szabályozás - Valamely tagállam nyelvére történő fordítás hiánya- Érvényesíthetőség. C-161/06. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2007. december 11. ( *1 )

"Az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeiről szóló okmány - 58. cikk - Közösségi szabályozás - Valamely tagállam nyelvére történő fordítás hiánya - Érvényesíthetőség"

A C-161/06. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Krajský soud v Ostravě (Cseh Köztársaság) a Bírósághoz 2006. március 24-én érkezett 2006. március 10-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Skoma-Lux sro

és

a Celní ředitelství Olomouc

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans, A. Rosas, K. Lenaerts, A. Tizzano tanácselnökök, R. Schintgen, R. Silva de Lapuerta, K. Schiemann, P. Lindh, J.-C. Bonichot (előadó), T. von Danwitz és A. Arabadjiev bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: J. Swedenborg tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. június 26-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Skoma-Lux sro képviseletében P. Ritter advokát,

- a cseh kormány képviseletében T. Boček, meghatalmazotti minőségben,

- az észt kormány képviseletében L. Uibo, meghatalmazotti minőségben,

- a lett kormány képviseletében K. Bārdiŋa és R. Kaškina, meghatalmazotti minőségben,

- a lengyel kormány képviseletében E. Ośniecka-Tamecka, M. Kapko és M. Kamejsza, meghatalmazotti minőségben,

- a szlovák kormány képviseletében J. Čorba, meghatalmazotti minőségben,

- a svéd kormány képviseletében A. Kruse és A. Falk, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében J. Hottiaux és M. Šimerdová, valamint P. Aalto, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2007. szeptember 18-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 2003. L 236., 33. o.; a továbbiakban: a csatlakozás feltételeiről szóló okmány) - amely alapján a Cseh Köztársaság 2004. május 1-jétől az Európai Unió tagállamává vált - 58. cikkének értelmezésére irányul.

2 E kérelmet a Skoma-Lux sro társaság (a továbbiakban: Skoma-Lux) és a Celní ředitelství Olomouc (olomouci vámigazgatóság, a továbbiakban: vámigazgatóság) között a Skoma-Luxra a 2004. március és május hónap között állítólag elkövetett vámszabálysértése miatt kirótt bírság tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő, mivel a vámigazgatóság nem tudott érvényesíteni vele szemben az Európai Unió Hivatalos Lapjában cseh nyelven még közzé nem tett valamely közösségi szabályozást.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

A csatlakozás feltételeiről szóló okmány

3 A csatlakozás feltételeiről szóló okmány a Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (az Európai Unió tagállamai) és a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között, a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződés (HL 2003. L 236., 17. o.) részét képezi, és meghatározza a csatlakozás feltételeit, valamint e csatlakozás következtében kiigazítja az Unió alapját képező szerződéseket.

4 A csatlakozás feltételeiről szóló okmány 2. cikke értelmében:

"A csatlakozás időpontjától kezdődően az eredeti szerződések rendelkezései és az intézmények, valamint az Európai Központi Bank által a csatlakozást megelőzően elfogadott jogi aktusok az új tagállamok számára kötelezőek, és az említett szerződésekben, illetve az ebben az okmányban megállapított feltételekkel alkalmazandók ezekben az államokban."

5 Ezen okmány 58. cikke kimondja:

"Az intézmények és az Európai Központi Bank által a csatlakozás előtt elfogadott jogi aktusoknak a Tanács, Bizottság vagy az Európai Központi Bank által cseh, észt, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, szlovák és szlovén nyelven megszövegezett szövege a csatlakozás időpontjától ugyanolyan feltételekkel hiteles, mint a jelenlegi tizenegy nyelven készült szövegek. Ezeket a szövegeket közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, amennyiben a jelenlegi nyelveken készült szövegeket ott tették közzé."

Az 1. rendelet

6 A csatlakozás feltételeiről szóló okmánnyal módosított, az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló, 1958. április 15-i 1. tanácsi rendelet (HL 17., 1958, 385. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 1. cikke értelmében az Unió hivatalos nyelvei:

"az angol, a cseh, a dán, az észt, a finn, a francia, a görög, a holland, a lengyel, a lett, a litván, a magyar, a máltai, az olasz, a német, a portugál, a spanyol, a svéd, a szlovák és a szlovén."

7 E rendelet 4. cikke kimondja:

"A rendeleteket és az egyéb általánosan alkalmazandó okmányokat a húsz hivatalos nyelven kell megszövegezni."

8 A szóban forgó rendelet 5. cikke szerint:

"Az Európai Unió Hivatalos Lapját a húsz hivatalos nyelven kell közzétenni."

9 Ugyanezen rendelet 8. cikke értelmében:

"Amennyiben egy tagállamban egynél több hivatalos nyelv létezik, az alkalmazandó nyelvre - az adott állam kérésére - jogának általános szabályai vonatkoznak."

10 A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.) 199. cikkének értelmében: "A büntetőjogi rendelkezések esetleges alkalmazásának sérelme nélkül, a vámáru-nyilatkozatot tevő személy vagy képviselője által aláírt vámáru-nyilatkozat vámhivatalnál történő benyújtásával az illető személy a hatályos rendelkezések értelmében felelősséget vállal az alábbiak vonatkozásában:

- a vámáru-nyilatkozatban megadott adatok helyessége,

- a mellékelt okmányok hitelessége, és

- a szóban forgó áruk érintett vámeljárás alá vonásával kapcsolatos valamennyi kötelezettség betartása."

A nemzeti szabályozás

11 A 13/1993. sz. törvény (a továbbiakban: vámtörvény) 293. cikke (1) bekezdésének d) pontja kimondja:

"Megsérti a vámszabályokat az, aki az áruk vámeljárás alá vonását nem hiteles, módosított vagy hamisított okmányok alapján, illetve helytelen vagy hamis adatok alapján éri el."

Az alapügy és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

12 A Skoma-Lux bor importálásával és kereskedelmével foglalkozik. 2004. szeptember 30-án az olomouci vámhivatal bírságot rótt ki rá a 2004. március 11-én, 22-én és23-án, április 6-án és 15-én, valamint május 18-án és 20-án ismételten elkövetett vámszabálysértés miatt. Miután a vámigazgatóság a 2005. január 10-i határozatában helybenhagyta e bírság kiszabását, a Skoma-Lux 2005. március 16-án megsemmisítés iránti keresetet indított a Krajský soud v Ostravě-nél (regionális bíróság) e határozat ellen.

13 Azt róják fel a Skoma-Luxnak, hogy a Kagor VK vörösbor tarifális besorolását illetően helytelen adatokat benyújtva vámszabálysértést követett el. A vámigazgatóság úgy véli, hogy a társaság nemcsak a Cseh Köztársaság Unióhoz való csatlakozását megelőzően hatályos vámtörvény egyes rendelkezéseit szegte meg, hanem a 2454/93 rendelet 199. cikke (1) bekezdését figyelmen kívül hagyva ugyenezen törvény 293. cikk (1) bekezdésének d) pontja értelmében is vámszabálysértést követett el.

14 A Skoma-Lux a megsemmisítés iránti keresetét részben a közösségi rendeletnek a neki felrótt - ideértve a Cseh Köztársaságnak az Unióhoz való csatlakozását követően elkövetett - szabálysértésekre való alkalmazhatatlanságára alapítja, mivel a jogvita tárgyát képező cselekmények elkövetése idején még nem tették közzé a vámhatóságok által alkalmazott közösségi jogi rendelkezések cseh nyelvű változatát.

15 A vámigazgatóság úgy érvel, hogy a cseh pénzügyminisztérium elektronikus formában közzétette a vonatkozó vámrendelkezések cseh nyelvű változatát, és a Skoma-Lux a vámhatóságoknál megismerhette a rendelkezéseket, valamint hogy e társaság, mivel régóta tevékenykedett a nemzetközi kereskedelem területén, ismerte a vonatozó közösségi rendelkezéseket.

16 Ilyen körülmények között a Krajský soud v Ostravě felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

1) Úgy kell-e értelmezni a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 58. cikkét, amely okmány alapján a Cseh Köztársaság 2004. május 1-jétől az Európai Unió tagállamává vált, hogy a tagállam az egyes jogalanyokkal szemben alkalmazhat olyan rendeletet, amelyet alkalmazása időpontjában az érintett tagállam nyelvén nem tettek szabályosan közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában?

2) Az 1) kérdésre adott nemleges válasz esetében az érintett rendelet alkalmazhatatlansága az egyes jogalanyokkal szemben az EK-Szerződés 234. cikke értelmében a közösségi jog értelmezésére vagy érvényességére vonatkozó kérdés-e?

3) Amennyiben a Bíróság arra a következtetésre jutna, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés a közösségi jogi aktus érvényességére vonatkozik a 314/85. sz. Foto-Frost ügyben 1987. október 22-én hozott ítélet (EBHT 1987., 4199. o.) értelmében, érvénytelen-e a 2454/93 rendelet a felperessel szemben, valamint a felperes és a cseh vámhatóság közötti jogvita vonatkozásában az Európai Unió Hivatalos Lapjában a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 58. cikke szerinti szabályszerű közzététel hiánya miatt?

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

17 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni a Bíróságtól, hogy a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 58. cikke alapján valamely tagállamban alkalmazhatók-e valamely, az Európai Unió Hivatalos Lapjában ezen állam nyelvén - jóllehet e nyelv az Unió hivatalos nyelvei közé tartozik - ki nem hirdetett közösségi rendelet rendelkezései a jogalanyokkal szemben.

18 A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a Bíróság a 160/84. sz., Oryzomyli Kavallas és társai ügyben 1986. május 15-én hozott ítéletének [EBHT 1986., 1633. o.] 11. és 21. pontjában már foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy valamely közösségi jogi aktus Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételének hiánya a szóban forgó szabályozás jogalanyokkal szembeni alkalmazhatatlanságát vonja-e maga után. Ebben az ítéletben a Bíróság figyelembe vette, hogy a szóban forgó jogalanyok nem ismerhették meg a velük szemben alkalmazott szabályozást.

19 Az alapügyet illetően a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy az érdekeltek többsége elektronikus úton ismeri meg a jogi aktusokat, és így ezt nem teszi lehetetlenné valamely közösségi szabályozás Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételének hiánya. Az Unió ugyanis közzétette az interneten az ideiglenes és az ideiglenesen felülvizsgált nyelvi változatokat, és szokás, hogy a közösségi jogot olyan adatbázisokban kutatják, mint például az Európai Unió jogához való on-line hozzáférést biztosító intézményközi szolgáltatás (EUR-Lex).

20 Ebben az összefüggésben jogosnak tűnhet annak elfogadása, hogy valamely, az adott nyelven közzé nem tett közösségi szabályozás alkalmazhatóságát esetenként kell megállapítani, miután megvizsgálták, hogy a jogalany ténylegesen megismerhette-e a szóban forgó dokumentum tartalmát. Az alapügyhöz hasonló esetben a felperes társaságnak szükségképpen tájékozottnak kellett lennie, mivel tevékenységét nemzetközi szinten végzi, és a behozott áruk pontos bejelentésére irányuló kötelezettség minden tagállamban ismert vámszabály.

21 Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság elismeri, hogy a jogbiztonság elvét és a polgárok törvény előtti egyenlőségét többek között a szabályozásnak a címzett hivatalos nyelvén történő szabályszerű közzétételére irányuló alaki követelmény biztosítja (lásd a C-209/96. sz., Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben 1998. október 1-jén hozott ítélet [EBHT 1998., I-5655. o.] 35. pontját és a C-108/01. sz., Consorzio del Prosciutto di Parma és Salumificio S. Rita ügyben 2003. május 20-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-5121. o.] 89. pontját). A jogbizonytalanságot fokozza a több, egymástól eltérő nem hivatalos fordítás egyidejű rendelkezésre állása.

A Bíróság elé terjesztett észrevételek

22 A Skoma-Lux úgy véli, hogy a 2454/93 rendelet nem volt rá alkalmazható, mivel még nem fordították le cseh nyelvre. Vitatja továbbá azon állítást, amely szerint nemzetközi kereskedelmi tevékenysége miatt ismernie kellett e szabályozást.

23 A Skoma-Lux állítja, hogy a közösségi szabályozás cseh nyelvre történő lefordítását megelőzően nem ismerhette pontosan az alkalmazandó jogot, mivel az alapügy tárgyát képező vámtörvény a bor besorolását illetően eltéréseket tartalmazott a Közösségi Vámkódexhez viszonyítva. E tekintetben úgy érvel, hogy a 2454/93 rendeletben előírt új besorolást a Bizottsággal való kapcsolatfelvétele folyamán előterjesztett kérelmére vezették be, következésképpen nem róható fel neki e szabályozás szándékos figyelmen kívül hagyása.

24 A cseh, a lett és a svéd kormány úgy véli, hogy az EK 254. cikk és a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 2. és 58. cikke szerint az érintett tagállamban a közösségi jog jogalanyokkal szemben való érvényesíthetőségének egyik feltétele az ezen állam nyelvén való szabályszerű közzététel az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

25 Hivatkoznak többek között az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalma, a törvény előtti egyenlőség és a jogbiztonság elvének tiszteletben tartására.

26 E kormányok ezenfelül úgy vélik, hogy az Európai Unió Hivatalos Lapjában való elektronikus közzétételt megelőző fordítások elektronikus változatai nem nyújtanak megfelelő jogbiztonságot.

27 Az észt kormány úgy véli, hogy az EK 254. cikkből következik, hogy a másodlagos közösségi szabályozásnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában, az új tagállamok hivatalos nyelvein való közzététele ez utóbbiak számára kötelezettség is az Unióhoz való csatlakozás időpontjától, és e közzététel hiánya e kötelezettség megszegését jelenti.

28 Mindazonáltal, mivel a jogbiztonság elve kizárólag azt írja elő, hogy valamely tagállam állampolgárai pontosan megismerhessék a szabályozás által előírt kötelezettségek tartalmát, figyelembe kell venni a jogi aktusok internet révén való megismerésének a lehetőségét is. Ez a helyzet azok esetében, akik használják az internetet, és ismerik az Unióhoz való csatlakozás miatt az államuk jogrendjében történt változásokat. E "tájékozott polgárok" csoportjába tartoznak azok - mint például a Skoma-Lux -, akik szakmai tevékenységük kapcsán minden nap találkoznak a közösségi joggal.

29 A lengyel kormány azonos jellegű elemzést követően úgy véli, hogy valamely tagállamban csak akkor vonhatja ki magát a jogalany a hivatalos nyelvén hivatalosan közzé nem tett jogi aktus rendelkezései alkalmazásának hátrányos következményei alól, ha megállapítják, hogy a szóban forgó jogi aktus tartalmát nem ismerte meg más módon.

30 A Bizottság szerint nem érvényesíthetők a jogalanyokkal szemben az olyan rendelet rendelkezései, amelyet valamely tagállam hatósága által történő alkalmazásakor még nem tettek közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában az érintett állam hivatalos nyelvén.

31 Mindazonáltal a Bizottság javasolja a szöveg valamely másik nyelvi változatban vagy elektronikus úton történő megismerése lehetőségének a figyelembevételét. Emlékeztet arra, hogy az alapügyben felmerült vámrendeletet 2003. november 23-án tették közzé az EUR-Lex oldalán cseh nyelven, majd 2004. április 30-án nyomtatott formában is, és kifüggesztették az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala (EKHKH) helyiségeiben. Végül 2004. augusztus 27-én azonos szöveggel közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjának különkiadásában.

A Bíróság válasza

32 A csatlakozás feltételeiről szóló okmány 2. cikkéből következik, hogy az intézmények által a csatlakozást megelőzően elfogadott jogi aktusok az új tagállamok számára kötelezőek, és a csatlakozást követően alkalmazandók ezen új tagállamokban. Mindazonáltal ezen államok természetes és jogi személyeivel szemben való érvényesíthetőségük az eredeti szerződésekben, az új tagállamok tekintetében pedig magában a csatlakozás feltételeiről szóló okmányban előírt, a közösségi jog tagállamokban való végrahajtására vonatkozó általános feltételeknek van alárendelve.

33 Az EK 254. cikk (2) bekezdésének megfogalmazásából is következik, hogy valamely rendelet csak akkor alkalmas joghatás kiváltására, ha közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

34 Továbbá, a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 58. cikke, valamint az 1. rendelet 4., 5. és 8. cikke rendelkezéseinek együttes olvasatából következik, hogy valamely közösségi rendelet szabályszerű közzététele olyan tagállam tekintetében, amelynek nyelve az Unió hivatalos nyelvei közé tartozik, e jogi aktusnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában e nyelven való közzétételét jelenti.

35 Így a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 2. cikkének alkalmazásában ilyen feltételekkel kell az eredeti Szerződések rendelkezéseit és az intézmények, valamint az Európai Központi Bank által a csatlakozást megelőzően elfogadott jogi aktusokat végrehajtani az új tagállamokban.

36 A Szerződések szövegéből eredő legitimitásán kívül kizárólag az ilyen értelmezés egyeztethető össze a jogbiztonság és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével.

37 A 98/78. sz. Racke-ügyben 1979. január 25-én hozott ítélet (EBHT 1979., 69. o.) 15. pontjából kitűnik, hogy a valamely közösségi intézmény által elfogadott jogi aktus, mint például az alapügyben felmerült rendelet, mindaddig nem alkalmazható valamely tagállamban a természetes és jogi személyekkel szemben, amíg az Európai Unió Hivatalos Lapjában történt szabályszerű közzététel révén nem teszik lehetővé annak megismerését az utóbbiak számára.

38 A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a jogbiztonság elve megköveteli, hogy a közösségi szabályozás lehetővé tegye, hogy az érdekeltek pontosan megismerjék a szabályozás által számukra előírt kötelezettségek terjedelmét, ami kizárólag a szóban forgó szabályozásnak a címzett hivatalos nyelvén történő szabályszerű közzététele révén biztosított (lásd ebben az értelemben továbbá a C-370/96. sz. Covita-ügyben 1998. november 26-án hozott ítélet [EBHT 1998., I-7711. o.] 27. pontját; a C-228/99. sz. Silos-ügyben 2001. november 8-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-8401. o.] 15. pontját és a fent hivatkozott Consorzio del Prosciutto di Parma és Salumificio S. Rita ügyben hozott ítélet 95. pontját).

39 Továbbá ellentmondana az egyenlő bánásmód elvének, ha a közösségi szabályozás által előírt kötelezettségeket ugyanúgy alkalmaznák a régi tagállamokban - ahol a jogalanyok az Európai Unió Hivatalos Lapjából ezen államok nyelvein megismerhetik a szóban forgó kötelezettségeket -, mint a csatlakozó tagállamokban, ahol e megismerést lehetetlenné tette a késedelmes közzététel.

40 Ezen alapelvek tiszteletben tartása nem mond ellent a közösségi jog hatékony érvényesülése elvének, mivel az utóbbi elv nem érinti azon szabályokat, amelyek még nem érvényesíthetők a jogalanyokkal szemben.

41 Ha ugyanis az EK 10. cikkben rögzített jóhiszemű együttműködés elvével összhangban lévőnek tűnik, hogy a csatlakozó tagállamok a belső jogrendjükben meghozzanak minden olyan intézkedést, amellyel biztosítani tudják a közösségi jog hatékony érvényesülését, a fenti elemzést figyelembe véve contra legem lenne azt megkövetelni tőlük, hogy írják elő a jogalanyok számára az Európai Unió Hivatalos Lapjában ezen államok nyelvén még közzé nem tett általánosan alkalmazandó szövegek által meghatározott kötelezettségeket.

42 A szabályszerűen közzé nem tett jogi aktusnak a hatékony érvényesülés elvén alapuló érvényesíthetősége melletti állásfoglalás azzal járna, hogy az érintett tagállam jogalanyaira hárulna a kötelezettség be nem tartásának hátrányos következménye, amely a közösségi közigazgatást terheli azzal, hogy az Unió valamennyi hivatalos nyelvén rendelkezésre álljon a csatlakozás időpontjára a közösségi vívmányok teljes egésze (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Racke-ügyben hozott ítélet 16. pontját).

43 Igaz, hogy a Bíróság elé terjesztett egyes észrevételekben úgy érvelnek, hogy a Bíróság fent hivatkozott Oryzomyli Kavallas és társai ügyben hozott ítéletének 11-21. pontjában vizsgálta, hogy a közösségi jognak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való elégtelen közzététele minden esetben indokolja-e a szóban forgó szabályozásnak a jogalanyokkal szembeni érvényesíthetetlenségét.

44 Ezen ítéletet azonban összefüggéseiben, és a Bíróság elé terjesztett kérdést figyelembe véve kell értelmezni. Az utóbbi egyszerűen azt vizsgálta, hogy valamely görög társaság a Görög Köztársaságnak az Európai Közösséghez való csatlakozása időpontjában nem ismerhette meg a közösségi szabályozást. Nem merült fel e szabályozás szabályszerű közzétételének kérdése. A Bíróság kizárólag azt vizsgálta, hogy a Görög Köztársaság csatlakozása időpontjában valamely görög társaság, amely a közösségi szabályok tekintetében szabálytalanul nyújtott be kérelmeket a nemzeti hatóságokhoz a behozatali vámok elengedése iránt, mégis elengedésben részesült, figyelembe véve, hogy e társaság, csakúgy mint a görög igazgatás, nehezen ismerhette meg a közösségi szabályozást és alkalmazhatta az új szabályokat hiba nélkül.

45 A kérdést előterjesztő bíróság, egyes észrevételt előterjesztő tagállamok és a Bizottság úgy érvel, hogy az alapeljárásban felperes társaság jellegénél fogva ismerte az alkalmazandó közösségi szabályokat, mivel a nemzetközi kereskedelemben tevékeny gazdasági szereplő, amely szükségképpen ismeri a vámjogi kötelezettségek tartalmát, azaz többek között azt, hogy a behozott árukat pontosan be kell jelenteni. Ilyen esetben alkalmazani kell a - közzé nem tett - közösségi szabályozást, mivel megállapítható, hogy az érdekeltnek ténylegesen tudomása volt arról.

46 Mindazonáltal e körülmény nem teszi alkalmazhatóvá jogalanyokkal szemben az Európai Unió Hivatalos Lapjában szabályszerűen közzé nem tett közösségi szabályozást.

47 Ugyanígy a kérdést előterjesztő bíróság, egyes észrevételt előterjesztő tagállamok és a Bizottság azt is állítja, hogy a jogalanyok mostanában gyakran ismerik meg a közösségi jog szabályait elektronikus formájukban, így az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététel hiányának következményei viszonylagossá válnak, és nem kell úgy tekinteni, hogy ez az említett szabályok rendelkezésre nem állásával jár. A Bizottság hozzáfűzi, hogy az alapügyben felmerült rendeletet 2003. november 23-án cseh nyelven közzétették az EUR-Lex internetes oldalán, majd 2004. április 30-án nyomtatott formában kifüggesztették az EKHKH helyiségeiben.

48 Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy, még ha a közösségi joganyag ténylegesen rendelkezésre is áll az interneten, és a jogalanyok egyre gyakrabban ismerik azt meg ezen az úton, a joganyag ilyen módon történő rendelkezésre bocsátása - a közösségi jog bármely erre vonatkozó szabályozása hiányában - nem egyenrangú az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő, alakilag és érdemben megfelelő közzététellel.

49 Végül fontos megjegyezni, hogy bár különböző tagállamok a közzététel érvényes formájaként elfogadták az elektonikus úton való közzétételt, ez olyan törvényi és rendeleti rendelkezések tárgyát képezi, amelyek pontosan meghatározzák, hogy mely esetekben érvényes az ilyen közzététel. E körülmények között a közösségi jog jelenlegi állását figyelembe véve a Bíróság nem tekintheti elégségesnek a közösségi szabályozás rendelkezésre bocsátásának ilyen módját ahhoz, hogy az biztosítsa e szabályozás érvényesíthetőségét.

50 A közösségi jog jelenlegi állása szerint valamely közösségi rendeletnek kizárólag az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett változata hiteles, így az e közzétételt megelőző elektronikus változat, még ha utólag meg is egyezik a közzétett változattal, nem érvényesíthető a jogalanyokkal szemben.

51 Az első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 58. cikkével ellentétes, ha az Európai Unió Hivatalos Lapjában valamely új tagállam nyelvén - jóllehet az az Unió hivatalos nyelvei közé tartozik - közzé nem tett közösségi szabályozásban foglalt kötelezettségeket ezen állam jogalanyaival szemben érvényesítik, még ha e személyek más módon is megismerhették volna e szabályozást.

A második kérdésről

52 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az adott állam nyelvén közzé nem tett közösségi rendelet érvényesíthetetlensége az egyes jogalanyokkal szemben e rendelet értelmezésére vagy annak érvényességére vonatkozó kérdés.

A Bíróság elé terjesztett észrevételek

53 A cseh kormány a Bíróság ítélkezési gyakorlatára alapít annak megállapításakor, hogy valamely közösségi rendelet Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetésének a hiánya nem befolyásolja annak érvényességét, következésképpen e közzététel hiánya hatásának a vizsgálata kizárólag a közösségi jog értelmezésére irányul. A Bíróság ugyanis úgy ítélte meg, hogy az ilyen rendelet érvényességét nem befolyásolja az a körülmény, hogy a közzététel csak a meghatározott határidő lejártát követően történt meg, mivel e késedelem csak a rendelet alkalmazhatóságának vagy hatás kiváltására való alkalmasságának az időpontját befolyásolja (a 185/73. sz. König-ügyben 1974. május 29-én hozott ítélet [EBHT 1974., 607. o.] 6. pontja).

54 A lett kormány úgy véli, hogy az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé nem tett rendelet jogalanyokkal szembeni alkalmazhatatlansága az érvényességre vonatkozó kérdés, mivel ezen alkalmazhatatlanságának és a rendelet nemlétezésének a hatása gyakorlatilag megegyezik. Így az elé terjesztett jogvita megoldásakor a nemzeti bíróságnak úgy kell tekinteni, mintha e rendelet sosem létezett volna.

55 A Bíróság ítélkezési gyakorlatára hivatkozó Bizottság szerint az Európai Unió Hivatalos Lapjának a különböző tagállamokban való rendelkezésre állása nem befolyásolja sem azt az időpontot, amikor a rendelet közzétettnek tekintendő, sem pedig hatálybalépésének időpontját (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Racke-ügyben hozott ítéletet és a 99/78. sz. Decker-ügyben 1979. január 25-én hozott ítéletet [EBHT 1979., 101. o.]). Következésképpen valamely nyelvi változatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való hiánya önmagában nem kérdőjelezi meg e rendelet érvényességét vagy hatálybalépésének időpontját.

56 A Bizottság következésképpen úgy véli, hogy a közösségi jog érvényességére vonatkozó kérdés, hogy az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki nem hirdetett rendelet érvényesíthető-e valamely jogalannyal szemben.

A Bíróság válasza

57 A kérdést előterjesztő bíróság előtt az a kérdés merül fel, hogy a valamely tagállam nyelvén közzé nem tett rendelet az EK 254. cikk (2) bekezdése első mondatának rendelkezései, a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 58. cikke és az 1. rendelet 4. és 5. cikke értelmében érvénytelen-e.

58 Nem vitatott, hogy e rendelkezések nem befolyásolják e rendelet érvényességét azokban a tagállamokban, ahol azt szabályszerűen közzétették.

59 Továbbá az a körülmény, hogy e rendelet nem érvényesíthető a jogalanyokkal szemben abban a tagállamban, amelynek nyelvén nem tették azt közzé, nem befolyásolja azt a tényt, hogy rendelkezései a közösségi vívmányok részét képezve a csatlakozás időpontjától kötelezőek az érintett tagállamra.

60 Az 57. pontban hivatkozott rendelkezéseknek az első kérdésre adott válaszból kitűnő, összefüggésükben történt értelmezése azt a célt szolgálja, és azzal a hatással jár, hogy a szöveg minden kétséget kizáró hivatalos megismeréséig késlelteti a tagállamban a közösségi rendelet által a jogalanyokkal szemben megállapított kötelezettségek érvényesíthetőségét.

61 Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Bíróság az EK 234. cikk értelmében a közösségi jogot értelmezi annak megállapításakor, hogy a valamely tagállam nyelvén közzé nem tett közösségi rendelet e tagállamban nem érvényesíthető a jogalanyokkal szemben.

A harmadik kérdésről

62 A második kérdésre adott válaszra tekintettel nem szükséges határozni az ilyen közösségi rendelet érvényességéről.

A jelen ítélet időbeli hatályának korlátozására irányuló kérelemről

63 A cseh kormány azt javasolja a Bíróságnak, hogy korlátozza ítéletének időbeli hatályát az elé terjesztett kérdések Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételének időpontjára anélkül, hogy ez a korlátozás érvényesíthető lenne azon felperesekkel szemben, akik már megtámadták a közzé nem tett rendelkezések alkalmazását vagy kérték az így okozott kár megtérítését.

64 A cseh kormány azt állítja, hogy a jelen esetben teljesül az ítélet időbeli hatályának korlátozását lehetővé tévő két alapvető feltétel: az érintett személyek jóhiszeműen jártak el, és súlyos probléma veszélye áll fenn, és e problémák nem kizárólag gazdasági jellegűek.

65 A lett kormány a jelen ítélet meghozatalának időpontját megjelölve ugyanezt javasolja annak érdekében, hogy ne lehessen megkérdőjelezni az Európai Unió Hivatalos Lapjában még közzé nem tett közösségi szabályozásokon alapuló, jóhiszeműen hozott és a címzettek által meg nem támadott határozatokat.

66 Úgy véli, hogy a 2004. május 1-jén csatlakozott valamennyi tagállam jóhiszeműen járt el, amikor alkalmazta azon közösségi szabályokat, amelyeket akkor még nem tettek közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Továbbá, ha a jelen ítélet értelmére tekintettel megalapozatlanság okán hatályon kívül kellene helyezni az ilyen szabályokon alapuló közigazgatási határozatokat, az számos megsemmisítés iránti kérelem előterjesztésével, valamint súlyos pénzügyi következményekkel járna nemcsak a tagállamok, hanem az Unió költségvetésére nézve is.

67 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi jog valamely rendelkezésének értelmezésére irányuló előzetes döntéshozatal iránti kérelem esetében a Bíróság a közösségi jogrendhez szorosan hozzátartozó jogbiztonság általános elvének alkalmazása útján kivételesen korlátozhatja bármely érdekelt azon lehetőségét, hogy a jóhiszeműen létrejött jogviszonyok vitatása céljából a Bíróság által értelmezett rendelkezésre hivatkozzék (lásd többek között a C-43/75. sz. "Defrenne II"-ügyben 1976. április 8-án hozott ítélet [EBHT 1976., 455. o.] 72-75. pontját, és a C-292/04. sz., Meilicke és társai ügyben 2007. március 6-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-1835. o.] 35. pontját).

68 Mindazonáltal ez az ítélkezési gyakorlat a jelen esettől eltérő tényállásra vonatkozik. Ugyanis a jelen ügyben nem a Bíróság valamely - a közösségi jog valamely rendelkezésének értelmezésére vonatkozó - ítélete időbeli hatályának korlátozásáról van szó, hanem valamely közösségi jogi aktusnak valamely tagállam területén való alkalmazhatóságára vonatkozó ítélet hatásainak korlátozásáról. Következésképpen ezen ítélkezési gyakorlat nem ültethető át a jelen esetre.

69 Emlékeztetni kell arra is, hogy az EK 231. cikk értelmében, amikor a Bíróság rendelet megsemmisítéséről határoz, ha szükségesnek ítéli, megjelölheti a semmisnek nyilvánított rendeletnek azokat a joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak.

70 Következésképpen, még ha valamely jogi aktus jogellenes is, és nem lett volna szabad elfogadni, a Bíróság az EK-Szerződés kifejezett rendelkezése értelmében határozhat úgy, hogy jogszerűként fenntartja ezen aktus bizonyos jogi következményeit.

71 A jogbiztonság ugyanezen követelményei szerint ugyanez a helyzet az egyes tagállamok területén az Európai Unió Hivatalos Lapjában az érintett tagállamok nyelvén történt szabályszerű közzététel hiányában nem érvényesíthető közösségi jog alkalmazása során hozott nemzeti határozatokkal, azon határozatok kivételével, amelyekkel szemben a jelen ítélet meghozatalának időpontjáig közigazgatási vagy bírósági jogorvoslatot kezdeményeztek.

72 Így az érintett tagállamok a közösségi jog értelmében nem kötelesek megkérdőjelezni az ilyen szabályokon alapuló közigazgatási vagy bírósági határozatokat, mivel a hatályos nemzeti szabályok értelmében jogerőssé váltak.

73 A közösségi jog értelmében kizárólag azon kivételes esetekben lenne más a helyzet, amikor a jelen ítélet 71. pontjában hivatkozott szabályokra alapítva az alapvető jogokat megsértve, joghátrányt tartalmazó közigazgatási intézkedéseket vagy bírósági határozatokat hoznak, aminek megállapítása - e korlátok között - a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok feladata.

A költségekről

74 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) A Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány 58. cikkével ellentétes, ha az Európai Unió Hivatalos Lapjában valamely új tagállam nyelvén - jóllehet az az Európai Unió hivatalos nyelvei közé tartozik - közzé nem tett közösségi szabályozásban foglalt kötelezettségeket ezen állam jogalanyaival szemben érvényesítik, még ha e személyek más módon is megismerhették volna e szabályozást.

2) A Bíróság az EK 234. cikk értelmében a közösségi jogot értelmezi annak megállapításakor, hogy a valamely tagállam nyelvén közzé nem tett közösségi rendelet e tagállamban nem érvényesíthető a jogalanyokkal szemben.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: cseh.