142/B/1992. AB határozat

az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról rendelkező 1991. évi LXXXV. törvény 33. § (1) bekezdése, a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 20. § (1) bekezdése, valamint a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 60. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabályok egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránti indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról rendelkező 1991. évi LXXXV. törvény 33. § (1) bekezdése, a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 20. § (1) bekezdése, valamint a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 60. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása iránti indítványt és az e rendelkezések megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó szerint alkotmányellenes az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) módosításáról rendelkező 1991. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Artm.) 33. § (1) bekezdése, a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Ta.) 20. § (1) bekezdése, valamint a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: SzJA) 60. § (1) bekezdése, ezért az e törvényi rendelkezések megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint ezek a hatályba léptető rendelkezések - amelyek szerint az érintett adótörvények 1992. január 1-jén léptek hatályba - sértik a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. § (2) bekezdésének a jogszabály visszaható hatályának tilalmára és a (3) bekezdésének a jogszabály hatálybalépése időpontjának meghatározására vonatkozó rendelkezését és ezáltal az Alkotmány 7. § (2) bekezdésébe ütköznek.

A sérelmezett törvények a Magyar Közlöny 1991. december 29-i dátumozással megjelent 148. számában kerültek kihirdetésre, amelyet azonban az indítványozó szerint az előfizetők részére csak 1992. január 13-15-e között kézbesítettek, s azt ő is, mint budapesti előfizető csak 1992. január 14-én kapta meg. Ezáltal a kifogásolt hatálybalépést megállapító rendelkezések következtében nyilvánvalóan nem maradt kellő idő a három jelentős és terjedelmes, a címzettek és jogalkalmazók széles körét érintő törvények alkalmazására való felkészüléshez, sőt azokat a hozzáférhetőségük hiányában nem is alkalmazhatták. Ezenkívül mindegyik törvény tartalmaz olyan kötelezettséget megállapító előírást, amelyet már a hatálybalépés és a tényleges megjelenés közötti időszakban teljesíteni kellett, ezért azok a kifogásolt előírások miatt visszaható hatályúak.

II.

1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése kinyilvánítja:

"A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

A 7. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges". A Jat. 12. § (2) bekezdése alapján: "A jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat magatartást jogellenessé." E § (3) bekezdése szerint: "A jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre."

2. Az Országgyűlés az Artm.-et és a Ta.-t az 1991. december 27-ei, az SzJA-t pedig az 1991. december 28-i ülésnapján fogadta el. Az Artm. 33. § (1) bekezdésének első mondata szerint: "Ez a törvény 1992. január 1-jén lép hatályba "A Ta. 20. § (1) bekezdése alapján: "Ez a törvény 1992. január 1. napján lép hatályba. Rendelkezéseit - a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - első ízben az 1992. évi adóalap megállapítására és az 1992. évi adókötelezettségre kell alkalmazni. "Az SzJA 60. § (1) bekezdése pedig úgy szól: "Ez a törvény 1992. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - a (2) és (3) bekezdésben is foglaltakra is figyelemmel - az 1992. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni."

III.

1. A Jat. idézett előírásainak sérelmére alapozott indítvány alapján az Alkotmánybíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az érintett adótörvények kifogásolt hatályba léptető rendelkezései következtében fennáll-e alkotmányellenesség az e törvények visszaható hatálya, valamint az alkalmazásukra való felkészüléshez szükséges "kellő idő" hiánya miatt.

Az Alkotmánybíróság hasonló indítványok alapján már több határozatában értékelte a Jat. 12. §-ának a jogszabály visszaható hatályának tilalmára, valamint a hatálybalépése időpontjának megállapítására vonatkozó szabályai tartalmát és azok alkotmányi összefüggését [7/1992. (I. 30.) AB hat., 25/1992. (IV. 30.) AB hat. és a 28/1992. (IV. 30.) AB határozatok]. E határozataiban az Alkotmánybíróság elvi jelleggel állapította meg, hogy a Jat.-nak ezek a garanciális jellegű szabályai a jogállamiság egyik fontos alkotóelemét képező jogbiztonságnak két olyan követelményét határozzák meg, amelyek figyelmen kívül hagyása összeegyeztethetetlen az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével és ezért az alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy a jogbiztonság alapvető követelményét képezi az is, hogy a jogalanyok jogait és követelezettségeit a törvényben megszabott módon kihirdetett és bárki számára hozzáférhető jogszabályok szabályozzák. Ebből pedig az következik, hogy a Magyar Közlönyben közzétett jogszabály csak akkor válik törvényesen kihirdetetté, ha e jogszabály bármely címzettjének módjában áll a Magyar Közlöny szóban forgó számához hozzájutni és a jogszabályi rendelkezéseket megismerni. E követelmény érvényesülésével és vizsgálatával összefüggésben az Alkotmánybíróság a következőkre mutatott rá: "Miután azonban elviselhetetlen terhet hárítana a jogalkalmazó szervekre és teljes jogbizonytalanságot teremtene, ha az egyes ügyekben külön-külön kellene vizsgálni: az adott megyébe vagy az érintett előfizetőkhöz mikor jutott el a Magyar Közlöny, vélelem szól amellett, hogy a tényleges kihirdetés időpontja megegyezik a Magyar Közlöny megjelenési dátumával. A Kormány kötelessége gondoskodni arról, hogy a Magyar Közlönyön feltüntetett napig vagy legkésőbb azon a napon mind a hivatalos lapnak az előfizetők részére történő kézbesítése, mind a nyílt árusítású hírlapboltokba való eljuttatása megtörténjék. Ehhez képest a jogalkalmazó szervek - így egyebek között az Alkotmánybíróság - általában az említett vélelemből indulnak ki és nem folytatnak tényfeltáró bizonyítási eljárást az egyes jogszabályok tényleges kihirdetési időpontjának megállapítása végett." [25/1992. (IV. 30.) AB határozat].

2. Az Alkotmánybíróságnak az ügy vizsgálatával és eldöntésével összefüggő lehetőségét döntően meghatározta az a körülmény, hogy az indítvány nem bíró által kezdeményezett és az előtte folyamatban lévő ügy elbírálásával összefüggő utólagos konkrét normakontrollra és nem is az Alkotmányban biztosított jog megsértése miatt az 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-ában meghatározott feltételek mellett igénybe vehető alkotmányjogi panasz alapján lefolytatandó eljárásra, hanem utólagos absztrakt normakontrollra vonatkozik.

Az Alkotmánybíróság az utólagos absztrakt normakontroll keretében a hatálybalépést kimondó rendelkezés alkotmányellenességét teljeskörűen, vagy meghatározott időre állapíthatja meg. Az alkotmányellenesség meghatározott időre történő megállapításához és a kifogásolt rendelkezés ehhez igazodó megsemmisítéséhez azonban elengedhetetlenül szükséges annak kétséget kizáró megállapíthatósága, hogy az alkotmányellenesség milyen időtartamra állott fenn. Az Alkotmánybíróság hivatalos forrásból nyert tudomást arról, hogy a Magyar Közlönynek a rendelkező részben jelzett törvényeket tartalmazó számának árusítása a nyílt árusítású könyvesboltokban a Közlönyön feltüntetett napon, 1991. december 29-én megkezdődött, tehát ettől a naptól az bárki számára megvásárolhatóvá, hozzáférhetővé vált. A Magyar Közlönynek ezt a számát egyébként az Alkotmánybírósághoz is ezen a napon kézbesítették. A hivatalos lap érintett számának vélelmezett visszadá-tumozása tehát nem állapítható meg. Abban a tekintetben azonban, hogy az előfizetők mikor kapták kézhez a Magyar Közlöny jelzett számát, az Alkotmánybíróság az ország egész területére kiterjedő tényfeltáró vizsgálatot nem végez, az nem tartozik a hatáskörébe. Ennek megfelelően tehát az Alkotmánybíróság a hivatalos lapon megjelölt időpontot tekinti és fogadja el a jogszabály kihirdetése időpontjának. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a vizsgált rendelkezések tekintetében az érintett törvények nem megfelelő kihirdetése és visszaható hatálya miatt indítványozott alkotmányellenességet az indítvány alapján elvégzett utólagos absztrakt normakontroll keretében nem állapította meg és a kifogásolt rendelkezések meghatározott időtartamra vonatkozó megsemmisítését nem rendelte el.

3. Az Alkotmánybíróság a 7/1992. (I. 30.) AB határozatban és a 28/1992. (IV. 30.) AB határozatban értékelte a Jat. 12. § (3) bekezdésében foglalt garanciális rendelkezés érvényesülésének alkotmányos követelményeit. E határozataiban rámutatott arra, hogy a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges "kellő idő" megállapítása és biztosítása a jogalkotó felelősséggel terhelt mérlegelésének függvénye. Ezt a jogalkotónak minden egyes jogszabály megalkotásánál a jogszabályban foglalt rendelkezések jellegének, mennyiségének, valamint a jogszabály alkalmazására való felkészülést befolyásoló egyéb tényezők alapulvételével kell vizsgálnia és megállapítania.

Az indítvány ebben a tekintetben sem az Abtv. 38., illetve 48. §-a alapján került előterjesztésre, hanem utólagos absztrakt normakontrollra vonatkozik. Mindegyik kifogásolt törvény tekintetében általános jelleggel azonban az Alkotmánybíróság nem képes és nem jogosult megállapítani azt a "kellő" időtartamot, amely valamennyi érintett jogalany tekintetében szükséges az e törvények alkalmazására va]ó felkészüléshez. Enélkül pedig az utólagos absztrakt normakontroll keretében a vizsgált rendelkezések alkotmányellenességének meghatározott időre történő megállapítása és megsemmisítése nem lehetséges.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a kifogásolt törvényi rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 1992. július 9.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Herczegh Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró